A csecsemők és a kisgyermekek táplálásának természetes, élettani módja a szoptatás, és az anyatej az a tej, amely kifejezetten az embercsecsemőnek való. A tápszerek tehéntejből vagy szójából készülnek, és csak nagyon felszínesen hasonlítanak az anyatejre, a hasonlóságra vonatkozó hirdetések félrevezetőek. A szoptatásnak minden édesanya számára könnyűnek és problémamentesnek kellene lennie. A jó kezdet biztosíthatja, hogy a szoptatás kellemes élmény legyen mind az anya, mind a baba számára.
Az anyák óriási többsége képes lenne a babáját hat hónapig kizárólagosan szoptatni. Valójában a legtöbb anya több tejet termel, mint amennyi elegendő lenne a babának. Sajnos sok egészségügyi intézményben még mindig a cumisüvegből való tápláláson alapuló, idejétmúlt gyakorlat uralkodik, és ezzel megnehezítik vagy egyenesen lehetetlenné teszik a szoptatást sok anya és kisbaba számára. A szoptatás megfelelő alapozást igényel. A jó indulás az első pár napban létfontosságú, egy szörnyű kezdés sok anyát és babát eltántoríthat.
A szoptatás trükkje, hogy a baba jól kerüljön mellre. Az a csecsemő, aki jól kapta be a mellet, elegendő tejhez jut, az a baba pedig, aki rosszul kerül mellre több nehézséggel néz szembe a szoptatás során, különösen ha a kínálat is alacsonyabb. A rossz mellretétel esetén ahhoz hasonló a helyzet, mint amikor a baba nagyon pici lyukú cumisüvegből kap enni – az üveg tele van tejjel, de a baba mégsem jut hozzá. Mikor a baba rosszul van mellen, ez az anyának bimbófájdalmat is okozhat. Sajnos sokan mondhatják, hogy a kisbaba jól kapta be a mellet akkor is, ha ez nem igaz. Sok olyan szakember van, akinek tudnia kellene milyen a helyes mellretétel, de mégsem tudja.
A továbbiakban felsorolunk néhány szempontot, amely megkönnyíti a szoptatást.
- Az eredmény szempontjából kritikus a helyes mellrehelyezés
Ez a kulcsa a sikeres szoptatásnak. Sajnos sok anyának akad olyan „segítője”, akinek fogalma sincs róla, hogyan kell a babát megfelelően mellre tenni. Ha Önnek azt mondják, hogy a két napos babája jól kapja be a mellbimbót és ennek ellenére erős fájdalmat érez, jobban teszi, ha egy hozzáértő személytől kér segítséget, aki ismeri a helyes mellretételt. Mielőtt az anya elhagyja a kórházat, meg kellene győződni arról, hogy a baba jól kapja be a mellet, hozzájut a tejhez, és a mama is ismeri azokat a jeleket, amelyek azt mutatják, hogy ez így van.
A http://www.thebirthden.com/Newman.html weboldalon található videón látható, hogyan kerül a baba jól mellre. Ha a kisbaba és az anya nem tudja ezt a kórházból való távozáskor, némi segítséggel gyorsan megszerezhetik a gyakorlatot. - A baba a megszületése után kerüljön azonnal mellre!
Az újszülöttek óriási többsége mellre kerülhetne a szülést követő pár percen belül. A kutatások azt mutatják, hogy azok a babák, akik megkapják a lehetőséget pár percesen, felkúsznak az anya hasáról a melléhez, bekapják a mellbimbót és szopni kezdenek. Mindezt teljesen maguktól képesek véghezvinni. Ez a folyamat eltarthat egy órán át vagy akár tovább is, de az anyának és a babának meg kellene kapnia ezt az időt, hogy ismerkedhessenek egymással. Azok a kisbabák, akik ilyen módon saját maguk veszik fel a kapcsolatot az anyával, később kevesebb szoptatási problémával kerülnek szembe. Ez a folyamat nem kíván az anyától semmiféle megerőltetést, és az a kifogás egyszerűen képtelenség, hogy a szülés után a mama fáradt és ezért nem teszik a hasára a babát. Mellékesen a tanulmányok azt is bizonyították, hogy a kisbaba és az édesanya közötti bőrkontaktus a csecsemőt olyan melegen tartja, mint egy inkubátor. Mellesleg sok kisbaba nem kezd szopni ezalatt az idő alatt. Ez általában nem probléma, nyugodtan meg lehet várni, amíg az újszülött elkezd szopni. A bőrkontaktus jó hatással van mind az anyára, mind a csecsemőre akkor is, ha a baba nem kezd szopni. - A mama és a baba kerüljenek együtt elhelyezésre!
Egyáltalán nincsen olyan orvosi indok, amely miatt az egészséges anyát és babát el kellene különíteni egymástól akár rövid időszakokra is.- Az egészségügyben ma is bevett gyakorlat az az évekkel ezelőtti jelenség, hogy a szülés után az anyát és a csecsemőjét elkülönítik egymástól. Az elkülönítés oka gyakran az, hogy éreztessék a szülőkkel, hogy ki gyakorolhatja ellenőrzést (a kórház) és ki nem (a szülők). Gyakran álindokokra hivatkozva viszik el a babát. Például ilyen az, hogy a baba magzatszurkot ürített szülés előtt. Az a baba, akivel ilyesmi történik és pár perccel a szülés után jól van, később is jól lesz és nincs szüksége arra, hogy inkubátorba tegyék és órákon át „megfigyeljék”.
- Nincs arra bizonyíték, hogy a csecsemőjétől elkülönített anya jobban tudna pihenni. Éppen ellenkezőleg, ha együtt van a babával többet tud pihenni és kevesebb stressz éri. A mama és a baba megtanulják, hogyan aludjanak hasonló ritmusban. Így mikor a baba felébred az evéshez az anya is elkezd ébredezni magától. Ez közel sem olyan fárasztó az anyának, mint ha mély álomból kellene ébrednie, mikor a baba máshol alszik. Ha az anyának megmutatjuk, hogyan tudja megszoptatni a babáját úgy, hogy egymás mellett fekszenek, sokkal jobban tud pihenni.
- A baba a sírás előtt hosszabb idővel már mutat olyan jeleket, amelyből kiderül, hogy enni szeretne. Például megváltozik a légzése. Vagy nyújtózkodni kezd. A felszínesen alvó anya fel fog ébredni, a teje elkezd folyni, és a nyugodt baba elégedetten fog szopni. A szoptatási kísérlet előtt sokat síró baba visszautasíthatja a mellet még akkor is, ha kiéhezett. Az anyákat arra kellene bátorítani a kórházban, hogy aludjanak a babájuk mellett. Ez egy remek módszer arra, hogy a mamák pihenjenek, amíg a csecsemőjük szopik. A szoptatásnak pihentetőnek kellene lennie nem pedig fárasztónak!
Néhány tény a rooming-in hatásairól – a kutatási eredmények fényében
Azok az anyák, akik rooming-inben voltak újszülöttjükkel
- nagyobb valószínűséggel szoptattak még 12 hét múlva is
- hamarabb kerültek kontaktusba a csecsemőjükkel, több időt töltöttek velük, és gyakrabban szoptatták őket,
- esetükben az érett tej termelődése hamarabb megindult és újszülöttjüknél ritkábban fordult elő sárgaság,
- újszülöttjük gyakrabban szopott, és többet gyarapodott, mint az újszülött osztályon lévő csecsemők
- Nem lenne szabad cumit adni a babának.
Időnként fellángol a vita arról, hogy létezik-e „cumizavar”. A cumit egészen másképp kell szopni, mint a puha anyamellett, arról nem is beszélve, hogy a folyadék áramlási sebessége sem egyforma az egyik és a másik esetén. Így aztán, ha hol az egyik, hol a másik “eszközzel” találja szemben magát a kisbaba, ráadásul éppen akkor, amikor még csak tanulja a szopást, nem csoda, ha nem tud hatékonyan szopni, amikor az anyamellre kerül. Nem kell ahhoz rakétatudósnak lenni, hogy bárki is elképzelje ezt az egészet, bár sok egészségügyi szakember, akik arra hivatottak, hogy segítsenek, láthatólag nem tudják kezelni ezt a kérdést. Nincs baba, akit ne zavarna meg a cumi! A cumizavar a problémák széles skáláját foglalja magába. Onnantól kezdve, hogy a baba nem kapja be a mellet, egészen addig, hogy szopik ugyan, de nem jut elegendő tejhez és/vagy kisebesíti az anya mellbimbóját. Csak mert a baba szopik is és cumizik is, ez nem jelenti azt, hogy a cumisüvegnek nincs semmilyen negatív hatása. Ha a babának mégis kiegészítésre lenne szüksége, manapság sok alternatív megoldás létezik. Miért kellene a cumi?
Néhány tény a cumisüveg hatásairól – a kutatási eredmények fényében
- Azon anyák között, akiknek csecsemője cumisüveget kapott a kórházban, több mint kétszer annyinak volt súlyos szoptatási problémája, mint azok között, akiknek csecsemője nem kapott cumisüveget.
- A cumisüvegbõl való szopás megváltoztatja a csecsemő légzését és szopásmódját függetlenül attól, hogy lefejt anyatejet vagy tápszert kap. A mellből való szopással összehasonlítva a kilégzés hosszabb, a légzési frekvencia és a vér oxigéntelítettsége pedig alacsonyabb.
- A cumisüvegből való etetés a koraszülöttek számára több stresszel jár, mint a szopás, ami arra utal, hogy az a gyakorlat, miszerint a koraszülöttet meg kell tanítani cumisüvegből enni, mielőtt mellre kerülhetne, teljességgel helytelen.
- Ne korlátozzuk a szoptatás időtartamát és gyakoriságát!
Az első napokban az édesanya melle néhány ml előtejet (kolosztrumot) termel, ami jól is van így, hiszen az újszülött picike gyomrába nem is férne több. A pici gyomorból viszont gyorsan kiürül az anyatej, ami ráadásul igen könnyen emészthető is. Ezért a kisbaba gyakran – akár 8 – 16 alkalommal is – jelentkezhet, hogy szopni akar.
Ha a baba jól van mellen, akkor a mellbimbó mélyen hátul van a szájüregében, ahol védve van a kisebesedéstől. Az egyik kisbaba hamar végez a szopással, a másik tovább szeretne mellen maradni. Hagyjuk, hadd szopizzon a baba a maga tempójában, hiszen így tud hozzájutni ahhoz a tejmennyiséghez, amire szüksége van!
A tapasztalatok szerint, ha a kisbaba gyakran és erőteljesen szopik az első napokban, akkor:- az édesanyának előbb lövell be a teje
- ritkább a fájdalmas túltelítődés a tej belövellésekor
- a kisbaba kevesebbet veszít a születési súlyából
- és kevésbé sárgul be.
- Víz, cukros víz, tápszer kiegészítés adása igen ritkán szükséges.
Ha a babát megfelelően helyezzük mellre és így hozzájuthat a neki szükséges tejmennyiséghez, akkor a kiegészítést legtöbbször elkerülhetjük. Ha Önnek azt mondják a szoptatás megtekintése nélkül, hogy kiegészítésre lenne szüksége a kisbabának, keressen olyan segítőt, aki tudja, hogy mit tesz. A kiegészítés ritkán indokolt, de sokszor javasolják azt a kórházi személyzet kényelme miatt. Ha a mégis indokolt lenne, akkor a baba lehetőleg a mellen kapja azt szoptatási segédeszköz használatával, ne pedig pohárból, ujjetetéssel, fecskendővel vagy cumisüvegből. A legjobb kiegészítés az anya előteje. Ha először nincs belőle elegendő, akkor össze lehet keverni 5%-os cukros vízzel. Az első napokban tápszert csak igen indokolt szükséghelyzetben szabad adni.
Néhány tény a pótlás hatásairól – a kutatási eredmények fényében
- Azoknak a csecsemőknek, akik egyhetesen pótlást kaptak 3,7-szer nagyobb a kockázata, hogy egy hónapos korukra befejezik a szopást, mint azoknak, akik nem kapnak pótlást.
- Kimutatták, hogy azok az újszülöttek, akik cukros vizet kaptak a kórházban, többet veszítettek a súlyukból, és tovább kellett a kórházban maradniuk, mint azok, akik nem kaptak cukros vizet.
- A kiegészítés fokozza a hasmenéses betegségek és egyéb fertőzések – mint a meningitis és az újszülöttkori szepszis – kockázatát mind a rossz, mind a jobb higiénés körülmények között.
- Néhány alkalommal adott pótlás is elegendő ahhoz, hogy tehéntej allergia alakuljon ki a csecsemőnél, amely egy későbi életkorban okoz tüneteket.
- Azok az édesanyák, akik ingyenes tápszermintával jönnek ki a kórházból, nagyobb valószínűséggel használnak tápszert kéthetes korban, mint azok, akik nem kaptak tápszermintát – függetlenül attól, hogy milyen szándékaik voltak a csecsemőtáplálással kapcsolatban.
- Az ingyenes tápszerminták és a tápszergyártók kiadványai nem ajándékok.
Ezeknek az „ajándékoknak” egyetlen célja van: az, hogy rávegyék Önt a tápszer használatára. Ez egy igen hatásos és etikátlan marketing eszköz. Ha Ön ilyesmit kap egy egészségügyi szakembertől, akkor érdemes elgondolkoznia azon, hogy vajon milyenek a szoptatási ismeretei és a szoptatás iránti elkötelezettsége. „De nekem szükségem van tápszerre, mert a kisbabám nem kap eleget enni!”. Lehet, de valószínűbb, hogy Ön nem kapott megfelelő segítséget és a kisbaba nem jut hozzá a rendelkezésre álló tejhez. Még ha szükség is van tápszerre, senkinek nincs joga hozzá, hogy egy adott társaság termékét ajánlja ingyenes minták osztogatásával. Megfelelő segítségre van szükség. A tápszerminta nem segítség.
Előfordulhatnak olyan körülmények, amelyek lehetetlenné teszik a szoptatás korai elkezdését. Ámbár a legtöbb „orvosi indok” (például az anyai gyógyszerelés) nem valódi oka a szoptatás megakadályozásának vagy késleltetésének, és az anyát félreinformálhatják. A jó segítség a fontos! A koraszülött babákat korán el lehet kezdeni szoptatni, rendszerint sokkal korábban, mint ahogy azt az egészségügyben általában lehetővé teszik. A tanulmányok alapján egyértelmű, hogy a koraszülött babáknak sokkal kisebb stresszt jelent a szoptatás, mint a cumisüvegből történő táplálás. Sajnos úgy tűnik, sok koraszülött babával foglalkozó egészségügyi szakember ennek nincs tudatában.
Dr. Jack Newman: Breastfeeding – Starting Out Right c. kiadványa nyomán
Fordította: dr. Kovács Bettina