Szoptatás: hogyan fogjunk hozzá?

Sorszám: 1444-17

Magyar változat: 2007. június

Régóta köztudott, hogy a szoptatás az öröm forrása, mely különleges kötődést alakít ki az édesanya és kisbabája között. Azonban csak néhány éve kezdjük megérteni, hogy a szoptatás nemcsak a gyermek, hanem édesanyja egészsége szempontjából is rendkívül fontos. Az emberiség történetében először az 1900-as évek elején fejlesztettek ki olyan, anyatejet helyettesítő táplálékot, mely biztosította a babák életben maradását. A múlt század húszas éveiben elterjedt ezek használata, de csak 1970 körül kezdték vizsgálni a tápszerek rövid és hosszú távú hatásait a gyermekekre és az édesanyákra. Már legalább egy generáció nőtt fel tápszeren, így megfigyelhető, hogy az allergia, a középfülgyulladások számának jelentős növekedése, a székrekedés és más emésztési problémák, valamint egyéb betegségek nem természetes eredetűek, hanem a tápszeres táplálás mellékhatásaiként jelentkeznek csecsemőkorban, illetve az élet későbbi szakaszaiban. Ezzel párhuzamosan az édesanyáknál is tapasztalható volt mellékhatás, így például gyakrabban fordul elő csontritkulás, vérszegénység, petefészek-, méh- és emlőrák.

újszülött képe

A szoptatás sikerét elősegítheti, ha az édesanya érti a természetes táplálás fontosságát. Ezen túlmenően a megfelelő ismeretekre és a gyakorlati segítségnyújtásra is szükség van.

A szoptatás természetes művészet, de ugyanakkor tanulható is

Régen a nők úgy nőttek fel, hogy eltanulhatták a szoptatást a körülöttük lévő, gyermekeiket szoptató édesanyáktól. Ma felnőhet egy nő anélkül, hogy valaha is látott volna szoptató anyát. Ezért előfordulhat, hogy amikor neki születik gyermeke, keveset tud majd a szoptatásról. A szoptató édesanya tudása azonban még így is csak egy részét képezi az egésznek, mivel gyermeke is alakítani fogja a szoptatás menetét. Az újszülöttek egy része könnyedén elkezd szopni, míg másoknak időre, gyakorlatra és bátorításra van szükségük, hogy jól szopjanak.

Vannak édesanyák és babák, akiknek a szoptatás a kezdetektől könnyen megy, míg másoknak nehézségekkel kell megküzdeniük. A szoptatás leginkább az első hetekben jelent problémát. A lehetséges sok kérdés, aggódás és probléma ellenére a szoptatás a gyakorlattal egyre könnyebbé válik. Sok általános nehézség elkerülhető, ha tudjuk, mire számíthatunk.

Az első napok

Mielőbb kezdjünk szoptatni - minél hamarabb, annál jobb

A legjobb, ha a babát születése után azonnal mellre tesszük, mert ekkor a legerősebb a szopási ösztöne (ősi reflex). A legtöbb babának az első órákban erős késztetése van a szopásra. A babák általában tudnak és akarnak is szopni a születésük utáni első órában.

Szoptatás közvetlenül szülés után

Kolosztrum - amire minden újszülöttnek szüksége van

A kolosztrum sárga színű, ún. előtej, amit az anyamell már a várandósság alatt termelni kezd. Szülés után azonnal a baba rendelkezésére áll. Koncentrált táplálék, amely oly sok ellenanyagot tartalmaz, hogy az Egészségügyi Világszervezet a „baba első védőoltásának” nevezi. A kolosztrum a baba összes tápanyagszükségletét fedezi az első napokban.

Gyakran szoptassunk - ez a legjobb nekünk és babánknak is

Újszülött baba szoptatása Az első tej kicsi - evőkanálnyi - menyiségű, de tökéletes táplálék, és ideális az első napokban. Mivel a baba csak most tanul a szájával enni, kis mennyiséggel könnyebben boldogul. Kis adag tápláléktól kevésbé érzi magát jóllakottnak, ez bátorítja, hogy gyakrabban szopjon, ami segíti a tejtermelés mielőbbi beindulását.

A kolosztrumnak hashajtó hatása is van, elősegíti a mekónium kitisztulását a baba beleiből (ebből van az első, kátrányszerű, zöldesfekete széklet), és ez segít megelőzni az újszülöttkori sárgaságot. Kutatások kimutatták, hogy minél gyakrabban szopik egy újszülött az első napokban, annál ritkábban sárgul be.

A korai mellretételnél a baba könnyebben megtanulja összehangolni a szopást, a nyelést és a légzést, hiszen ekkor a mell még puha, nincs tele tejjel, ezáltal könnyű ráharapni. A kutatások szerint azoknak az édesanyáknak, akik szülés után közvetlenül, és azután is gyakran mellre tették újszülöttjüket, kevesebb problémájuk volt a szoptatással, és tovább is szoptattak.

A korai és gyakori szoptatás az édesanyának is jó: fokozza a méhösszehúzódásokat, gyorsítja a placenta megszületését, és csökkenti a vérzést. A gyakori szoptatás az első napokban megelőzheti a fájdalmas tejbelövellést is. Ezalatt megismerhetjük babánkat, és megbizonyosodhatunk arról, hogy képesek vagyunk szoptatni, megnyugtatni és ellátni őt.

Milyen gyakran és mennyi ideig szoptassunk?

Minden csecsemő különböző szopási igényekkel születik. Az első pár napban néhány baba szeretne gyakran és sokáig szopni. Más babák hosszan szopnak egyhuzamban, hogy azután néhány órát aludjanak, majd kezdik elölről az egészet, míg az anyatej be nem lövell a szülés utáni harmadik vagy negyedik napon. Vannak olyan újszülöttek is, akik gyakrabban szopnak, de egyszerre csak rövid ideig. Olyan is előfordul, hogy a babát egyáltalán nem érdekli a szopás vagy nagyon aluszékony.

Szánjunk sok időt a szoptatásra az első napokban! Ez sokkal könnyebb, ha az édesanya és gyermeke 24 órát együtt vannak. A kórházi gyakorlat akadályozhatja a szoptatást, ha a babákat csak etetési időben hozzák ki (amikor esetleg éppen alszanak vagy sírnak), és nem akkor, amikor tényleg igényük lenne rá.

Ha egy baba aluszékony vagy nem érdeklődik a szopás iránt, próbáljuk két-három óránként mellre tenni. Figyeljük a jelzéseit, és akkor próbálkozzunk, amikor ébren van vagy csak felszínesen alszik (gyors szemmozgásos alvási szakaszban van). Teremtsünk félhomályt, és csak a pelenkát hagyjuk rajta, mert a túl melegtől is elálmosodhat. Gyengéden simogassuk vagy masszírozzuk a hátát, nedves ruhával letörölhetjük az arcát és a homlokát. Próbálkozzunk különböző szoptatási helyzetekkel!

Csak az anyamellet kínáljuk - kerüljük el a cumisüveget és a cumit!

Az egészséges csecsemőnek nincs szüksége sem tiszta, sem cukros vízre, sem pedig tápszerre. Sok kórházban az újszülött ellátás rutinszerű gyakorlatához tartozik, hogy cumisüveggel itatják a babákat, és cumit adnak a csecsemőknek. Írásban kérhetjük, hogy egészséges kisbabánknak csak orvosi előírásra adjanak az anyatejen kívül bármi mást. Ha egy baba cumisüvegből kiegészítést kap vagy cumival nyugtatják meg, rövidebb ideig fog szopni, így édesanyja melle könnyebben begyullad a pangó tejtől.

Újszülött baba szoptatása A cumisüveg és a cumi használata ugyanakkor gátolhatja a megfelelő tejellátást, és szopási problémákat is okozhat. A víztől és a tápszertől jóllakik a baba, így kevésbé fog érdeklődni a szopás iránt. Kutatások szerint a rendszeres tápszeres kiegészítés rövid időn belül a szoptatás befejezéséhez vezethet. Ez azzal magyarázható, hogy az anya tejtermelése a kereslet-kínálat elvén működik: minél többet szoptatjuk gyermekünket, annál több tejünk termelődik. De ennek a fordítottja is igaz. Minél ritkábban szopik egy baba ( mert jóllakott a tápszeres kiegészítéstől vagy megnyugodott a cumiktól), annál kevesebb teje termelődik majd az édesanyjának. Azok az anyák, akik tápszert adnak, mielőtt a tejtermelésük beindulna, gyakran az „egyre több tápszer - egyre kevesebb anyatej” ördögi körébe kerülnek. Kutatások azt is bebizonyították, hogy azoknak az újszülötteknek, akik az első napokban vizet is kaptak, nagyobb lett a súlyveszteségük, valamint jobban besárgultak, mint a kizárólag kolosztrummal táplált társaik.

A cumisüveg és a cumi használata könnyen okozhat „cumizavart” az első hetekben, amikor az újszülött igyekszik elsajátítani a jó szopási technikát. A baba számára megtévesztő, ha cumit is kap, hiszen másképp kell mozgatnia a nyelvét, száját és ajkát szopás közben, és másképp, amikor üvegből iszik vagy cumit kap. Másképp fogja szopni az anyamellet - ennek következtében érzékennyé válhat vagy kisebesedhet a mellbimbó -, a rossz szopási mód miatt pedig kevesebb tejhez is jut. Vannak olyan babák, akik teljesen elutasítják az anyamellet. Néhányuk számára akár csak egyszeri cumisüvegből történő táplálás is okozhat problémát. Ha mégis cumisüvegből kell a babát táplálni vagy cumi bevezetését tervezzük, próbáljunk várni legalább a baba egy hónapos koráig.

Előzzük meg a mellbimbó kisebesedését: válasszunk nekünk is kényelmes és babánknak is megfelelő szoptatási helyzetet, és segítsünk, hogy babánk is jól vegye be a bimbót!

Sok édesanyának javasolják, hogy mindkét mellből, de csak pár percig szoptasson, hogy elkerülje a mellbimbó kisebesedését. Ha azonban gyermekünket megfelelő helyzetben tartjuk a karunkban, és helyesen „harap rá” a mellre, a mellbimbó még akkor sem sebesedik ki, ha a szoptatás gyakori és sokáig tart.

Az újszülött helyes mellre tétele

Helyezkedjünk el kényelmesen úgy, hogy babánkat közel húzzuk magunkhoz, és próbáljunk ellazulni. Segíthet, ha a karunkat párnákkal támasztjuk meg. A babát húzzuk a mellünkhöz, és ne mi hajoljunk a babához.

A baba nagyra tátja a száját

Bizonyosodjunk meg arról, hogy a baba feje pontosan szemben van a mellünkkel, és nem kell elfordítania a fejét szopáskor. A bölcsőtartásnál vagy ha fekve szoptatunk, babánk egész teste legyen szemben a miénkkel, az ő hasa és saját hasunk találkozzék, és az orra legyen egy magasságban a mellbimbóval. A kisbaba fejét csak a tarkójánál szabad megtámasztani, így kicsit hátra tudja szegni a fejét, hogy könnyen kapjon levegőt.

Kezünkkel támasszuk alá a mellet, amíg babánk bekapja, és az etetés alatt is tartsuk végig: a hüvelykujjunkkal felülről, másik négy ujjunkkal alulról fogjuk közre (C-fogás). Ujjaink a bimbóudvar fölött úgy helyezkedjenek el, hogy a babát ne zavarják a ráharapásban.

Ösztönözzük babánkat, hogy minél nagyobbra nyissa a száját: ajkait könnyedén csiklandozzuk meg a mellbimbóval. Amikor bekapja a bimbót, akkorára kell nyitnia a száját, mintha ásítana.

Amikor nagyra tátotta a száját, húzzuk őt olyan közel, hogy a bimbóudvar minél nagyobb részét, elsősorban az alsó felét a szájába tudja venni. Ezáltal az alsó állkapcsa, amelynek fontos szerepe van a hatékony szopásban, kellően nagy részt tud bevenni a mellből. A mellre tételt gyors és határozott mozdulattal végezzük, így jut minél mélyebbre babánk szájába a mellünk. Ha már elkezdett szopni, tartsuk olyan közel, hogy az orra és álla hozzáérjenek mellünkhöz. Ha nem kapna levegőt, húzzuk a popsiját és a lábát még közelebb magunkhoz, s így az orra szabaddá válik.

A babát közel húzzuk a mellhez

Ha babánk helyesen kapta be mellünket, akkor a szoptatás fájdalommentes. Érdemes többször is próbálkoznunk a mellre tétellel. Szakítsuk meg a szoptatást, ha fájdalmat vagy kényelmetlenséget érzünk! Ujjunkat helyezzük a baba szájzugába, szüntessük meg a szopás miatti vákuumot, és kezdjük újra az egészet! Lehet, hogy babánknak nagyobbra kell nyitnia a száját, más szögben kell tartani a fejét, hogy az alsó ajkával nagyobb részt kapjon be mellünkből, vagy közelebb kell őt húznunk magunkhoz.

Vannak olyan csecsemők, akik gyorsan beletanulnak, másoknak több időre van szükségük. Az első időszakban előfordulhat, hogy minden etetésnél többször is kell próbálkoznunk, míg végre kényelmesen szoptathatunk.

Megéri a gondoskodást, ha a korai hetekben megtanítjuk babánkat hatékonyan szopni. Ezzel nemcsak a mellbimbó kisebesedését előzhetjük meg, hanem biztosak lehetünk abban is, hogy babánk a lehető legtöbb tejet kapja erőfeszítéseiért cserébe, és így beindul a megfelelő tejtermelődés.

Ezek az előkészületek és mozdulatok rövid időn belül gyorssá, automatikussá és folymatossá válnak. De addig is minden etetésnél szánjunk időt arra, hogy megtanítsuk babánkat a jó szopási technikára.

A baba rátapad a mellre Várjunk, amíg gyermekünk abbahagyja a szopást az egyik mellen; minden etetéskor mindkét mellből szoptassunk!

Nem kell korlátoznunk a szopás idejét, ha babánk jó helyzetben és helyesen szopik. Hagyjuk azon a mellünkön, amelyikből elkezdett szopni, amíg magától abba nem hagyja a szopást. Lehet, hogy elengedi a mellet, lehet, hogy elalszik rajta. Ekkor kínáljuk neki a másik mellet is. Ha elfogadja jó, de ha nem, úgy is jó. Ha azonban a szopás kezdete után már néhány perccel elalszik, vagy abbahagyja az intenzív szopást, tegyük megint mellre, és buzdítsuk a folytatásra!

Honnan tudjuk, hogy eleget szopott-e a baba?

Az első napokban a naponként egy-két nedves pelenka azt jelzi, hogy babánk eleget eszik. Az újszülött ekkor üríti a mekóniumot, a zöldesfekete szurokszékletet, ami születése előtt a beleiben volt. A harmadik naptól több vizeletes pelenkája lesz, és a széklete már inkább zöldes színű. Az ötödik napon már mustársárga lesz a széklet.

Az első napokban fellépő, kis mértékű súlyvesztés normális jelenség.

Teljesen elfogadható, ha egy újszülött születési súlyának akár 7%-át is elveszíti az első három-négy napban. (Például egy 3400 grammos babánál a súlyveszteség 238 gramm, így testsúlya 3162 gramm lesz.) Ha az újszülött születési súlyához viszonyított súlyvesztesége meghaladja a 7%-ot, akkor érdemes szakképzett szoptatási tanácsadóhoz fordulni, hogy kiderüljön, nincs-e probléma a szoptatás menetével.

A normális súlyvesztésnek egyik oka az, hogy a babák folyadéktöbblettel születnek, amit elveszítenek az első napokban. Amikor az édesanya tejtermelése beindul a harmadik-negyedik napon, az újszülött súlya növekedni kezd. Fontos, hogy a súlygyarapodást a legalacsonyabb súlytól számítsuk, ne pedig a születési súlytól.

Nincs szükség a mell és a mellbimbó különleges kezelésére.

A szoptatás során fölösleges a mellen bármilyen lemosót, bőrápolót vagy krémet használni. Tiszta vízzel mossuk meg mellünket és a mellbimbót zuhanyozáskor vagy fürdéskor! Kerüljük az alkoholos vagy más összehúzó hatású szereket, mert szárítják a bőrt, és hozzájárulhatnak a mellbimbó kisebesedéséhez.

Ha a mellbimbó kisebesedik, megpróbálhatjuk gyógyítását tiszta lanolinnal. Etetés után vékonyan kenjük be a krémmel mellünket, és a következő szoptatás előtt se mossuk le! Más krémek vagy balzsamok tartalmazhatnak olyan összetevőt, amely ártalmas a babának. Ha nem múlik a fájdalom, vegyünk igénybe segítséget, hogy helyesen tartsuk a babát szoptatáskor, és jól kapja be a mellet. Érdemes a La Leche Liga munkatársait megkeresni (Tanácsadás) vagy szoptatási szaktanácsadóhoz (IBCLC szaktanácsadók) fordulni.

A tejtermelés beindulása

Több tej, érzékenyebb mellek

Valamikor a második és az ötödik nap között (általában a harmadik vagy negyedik napon) a tejmennyiség növekedni kezd. Néha ezt úgy emlegetik, hogy „tejbelövellés”, de igazából az anya mellében már a várandósság alatt is van tej.

A tejbelövellést nem tapasztaljuk kellemeten teltségként vagy mellfeszülésként, ha babánkat gyakran tesszük mellre az első napokban. A tejmennyiség növekedését jelzi majd az is, hogy babánknak többször lesz nedves pelenkája és több széklete is lesz. Néhány baba ettől kezdve rövidebb ideig szopik. Természetes jelenség, ha ekkor mellünk teltebbé, nehezebbé és kissé érzékenyebbé válik.

A mell túltelítődése

Előfordulhat, hogy az anyatej mennyiségének növekedésével a mell nagyon teltté és feszültté válik. A túltelítődést a vér és folyadék, ill. az anyatej többlete okozza, és duzzadt, forró, vöröses és fájdalmas mell jelzi. Azonnal kezeljük a túltelítődött mellet: gyakran, legalább másfél-két óránként tegyük mellre babánkat, és az etetések között alkalmazzunk hideg borogatást, hogy csökkenjen a duzzanat és a fájdalom. A tejcsatornák ürülésében az is segíthet, ha röviddel szoptatás előtt jól átmelegítjük mellünket, és gyengéden masszírozzuk a mellbimbó felé, amikor a babánk már szopik. Hatékony kezeléssel a túltelítődés 12-48 óra alatt elmúlik.

Ha babánk nem tudja bekapni a túltelítődött mellet, fejjünk ki egy kis tejet, hogy a bimbóudvar puhábbá váljon. Ha babánk nem szopik elég ideig ahhoz, hogy mindkét mell megkönnyebbüljön, fejjünk kézzel vagy mellszívóval, amíg a mell puhábbá nem válik. Kényelmes melltartó viselése (ne legyen túl szoros, de azért eléggé tartson) szintén segíthet. A folyadékbevitelt azonban a mell túltelítődése esetén se korlátozzuk!

A kézi fejés

Helyezzük hüvelykujjunkat mellünk fölé, másik négy ujjunkat pedig mellünk alá C alakban. Hüvelykujjunk és első két ujjunk 2,5-3,5 cm távolságra legyen a mellbimbótól. Húzzuk hátra az egész mellet mellkasunk felé, miközben a hüvelyk- és többi ujjunkat összepréselve kiürítjük a tejöblöket. Mindezt ritmikusan végezzük. Ujjainkat ne csúsztassuk a bőrünkön! A C-fogást alkalmazva, kezünkkel járjuk körbe mellünket minden oldalról, hogy valamennyi tejcsatornát elérjük. Miután egyik mellünket 3-5 percig így fejtük, ismételjük meg ugyanezt a műveletet a másik mellünkön is, majd mind a kettőn még egyszer. Ez a váltva fejés segíti a tejcsatornák hatékonyabb kiürülését, és minden alkalommal egyre több tejet fogunk tudni kifejni.

Eleget evett-e a baba?

Sok édesanya aggódik, hogy elég teje van-e, még akkor is, ha bőséges az ellátás. A tejtermelés beindulása után számos módon megbizonyosodhatunk arról, hogy gyermekünk eleget eszik-e.

  • Babánknak legalább 5-6 nedves pelenkája van naponta, és minimum 3-4 széklete, kb. 2,5 cm nagyságú vagy nagyobb. Az anyatejes babák széklete általában laza és formátlan, és a színe valamint az állaga a mustáréhoz hasonló. Sok babának hathetes kortól ritkábban van széklete.
  • Hetente átlagosan 170 grammot, vagy ennél többet hízik. A súlygyarapodást a legalacsonyabb súlytól számoljuk (babánk súlya a harmadik vagy negyedik napon), ne a születési súlytól!
  • Gyakran szopik, általában 8-12 alkalommal naponta. Ha a gyarapodása megfelelő, akkor nem baj, ha kevesebbszer kerül mellre a baba.

Hogyan néz ki az anyatej?

A szülés utáni első három-négy napban a kolosztrum átlátszó, sárga vagy aranyszínű. A harmadik vagy negyedik naptól, amikor a tejbelövellés megtörtént, az anyatej krémesebbnek és sűrűbbnek tűnik. A szülés után kb. 2 héttel termelődő érett anyatejre jellemző, hogy hígabbnak és vizesebbnek látszik.

Igény szerinti szoptatás: táplálék és megnyugtatás

Szopó kisbaba Az első hetekben szánjunk sok időt a szoptatásra! Ha babánk "nyűgös", próbáljuk szoptatással megnyugtatni. Hiszen születése előtt soha nem érzett éhséget, és újszülöttként még kicsi a gyomra. Mindegy, mikor evett utoljára, nyugodtan megszoptathatjuk újra. A szoptatott babát nem lehet túletetni.
A szoptatás a baba minden igényét kielégíti: testközelséget, megnyugtatást és táplálékot nyújt. Így az első hetek időszaka mindenki számára nyugodtabb és boldogabb lesz.

A gyakori szoptatás megfelelő tejtermelést eredményez. Mivel a tejtermelés a kereslet-kínálat elvén működik, így minél gyakrabban szopik a baba, annál több tej termelődik. A legtöbb újszülött legalább 10-12 alkalommal szopik 24 óra alatt, de természetesen a babák szopási szokásai különbözőek lehetnek.

Felébresszük-e a babát, hogy megszoptassuk?

Sok újszülöttnek van naponta egy hosszabb, akár 4-5 órás alvási szakasza, ami nem jelent problémát. Ha azonban a baba nem ébred fel a szopáshoz legalább 8-12 alkalommal egy nap alatt, ha nincsen megfelelő mennyiségű vizeletes és székletes pelenkája, vagy nem gyarapszik megfelelően, akkor fel kell őt ébreszteni, hogy többször szopjon. (Tippek egy álmos újszülött felébresztéséhez)

A legtöbb baba - főleg az első néhány hónapban - többször felébred éjjel szopni. A táplálási módtól függetlenül vannak csecsemők, akik hamar átalusszák az éjszakát, mások pedig még hónapokig felébrednek éjjel, hogy egyenek. A kizárólag szoptatott babák éjjeli ellátása könnyebb, ha fekve szoptatunk, mert közben mi magunk is tudunk pihenni. Ki sem kell szállnunk az ágyból, csak odahúzni magunkhoz gyermekünket és megszoptatni. Átpelenkázni sem szükséges reggelig, ha nem kakil be, illetve nem nedves a ruhája.

Ahogy nő a baba, úgy nő a gyomra is, és az újszülött, aki régen „egyfolytában” csak szopott, egy idő után bizonyos szopási rendszert alakít ki. Az első 4-6 hét mindenki számára az összeszokás idejét jelenti. Újszülöttünk jelzéseit követve biztosak lehetünk abban, hogy igényeit kielégítjük, és ennek következtében a tejtermelés is megfelelő lesz - ez pedig minden édesanya számára megnyugtató érzés.

További információk

Ez a füzet csak útmutatóként szolgál a szoptatás első hetében leggyakrabban előforduló kérdésekkel kapcsolatban. Ezen kívül még számos olyan ismeret és gyakorlati tapasztalat áll rendelkezésre a szoptatásról, amely segít megelőzni a nehézségeket, vagy megoldást nyújt a felmerülő problémákra. Az édesanyák úgy tapasztalják, hogy minél többet tudnak a szoptatásról, annál könnyebben és annál örömtelibb módon szoptatnak és annál több élményt nyújtanak babájuknak is.

Ha a szoptatásról a legtöbbet szeretnénk megtudni (ideális esetben már várandósan), annak egyik legjobb módja, ha ellátogatunk a helyi La Leche Liga-csoportba. Ott tanulhatunk más szoptató édesanyák tapasztalataiból, megvehetjük az LLL kiadványait, valamint igénybe vehetjük a csoport könyvtárát.

A találkozón megismerkedhetünk a helyi LLL-vezetőkkel, akik telefonon mindig elérhetők, hogy segítsenek bármilyen szoptatással kapcsolatos kérdésben és probléma megoldásában.

Írta: Nancy Mohrbacher

Felhasznált irodalom: