Cumi-mellbimbó zavar

Amikor a cumi nehézségeket okoz a szopásban

sorszám: 32 H

Magyar változat: 1996. október

Kim pánikba esett. Nem tudta elképzelni, mi a baj. Ötnapos kisfia, aki születésétől kezdve nagyon jól szopott, Kim mellét furcsán kezdte majszolni, mintha többé nem tudná, mit is kezdjen vele. Amikor Kim szoptatni próbálta, a baba elhúzódott és sírni kezdett.

Amíg Kim a kórházban volt, szó szerint betartotta a nővérek utasításait. Minden szoptatás után cukros vizet adott kisbabájának cumisüvegből. A szülés utáni harmadik napon észrevette, hogy a kicsi nem szívesen kezdett hozzá a szopáshoz, kilökte a mellet a szájából és gyakran volt nyűgös az etetések alatt. Most, születésének ötödik napján, a baba már teljesen megtagadta a szopást. Kim elutasítottnak érezte magát és megijedt. Elkeseredésében mellszívó segítségével próbált tejet fejni fájdalmasan duzzadt melleiből , és cumisüvegből adta azt kisbabájának. Ezután felhívott engem, a helyi LLL-vezetőt. Kétségbeesése csillapodni kezdett, mikor nevén neveztem problémáját: "cumizavar".

Miután elmondta nekem történetét, elmagyaráztam Kimnek, hogy a cumizavar sok babának és kismamának okoz problémát az első hetekben. Elmondtam, hogy a legtöbb babát - amikor még éppen szopni tanulnak - megzavarja a mell és a mesterséges cumik folytonos váltogatása. Néhány baba, mint Kimé is, az etetések alatt nyűgössé válik , és végül elutasítja a mellet. Más babák, akiket megzavartak a különféle cumik, elfogadják ugyan a mellet, viszont helytelenül szopnak. Ha egy csecsemő ugyanúgy próbál meg szopni a mellből, mint a cumisüvegből, erőfeszítéseiért kevesebb tejhez jut, ami lassúbb súlygyarapodáshoz vezet. Az édesanya mellbimbói fájdalmassá válhatnak, különösen, ha a baba rágja a mellet.

Miért alakul ki a cumizavar?

Az újszülött könnyen összezavarodik, mert nyelve, állkapcsa és szája máshogy mozog szopáskor, és máshogy a cumisüveg, játékcumi vagy bimbóvédő használatakor. Szopás alatt a baba állkapcsa és nyelve összehangolt ritmusban dolgozik együtt. Miután a baba bekapja édesanyja mellét, nyelve ritmikus mozgást végezve a mellet tölcsérszerűen körülöleli, és szájpadlásához nyomja. Ez ellapítja és meghosszabbítja a mama mellbimbója körüli területet. A baba nyelvének hátsó része járatot képezve kicsit lesüllyed, szabad folyást engedve így az érkező tejnek. Ekkor a baba nyelni kezd, majd levegőt vesz. Ajkai a mellre szorosan simulva kifelé fordulnak, meggátolva ezzel a tej kifolyását.

Amikor egy szoptatott csecsemő úgy próbál cumisüvegből szopni, mint a mellből, hirtelen óriási folyadékáradattal találja magát szemben. Ez arra kényszeríti, hogy a nyelvével elzárja a tej kifolyását, nehogy fuldokolni kezdjen. Ajkai szorosan a keményebb mesterséges cumira záródnak, és állkapcsait nem kell mozgatnia. A tej azonnal folyni kezd, nem kell várni a tejkilövellési (let-down) reflexre, így erőfeszítés nélkül elégíti ki a babát.

A cumizavar kockázata az első hetekben

A nyugati társadalmakban a cumisüvegek és játékcumik annyira szervesen hozzátartoznak a csecsemőkorhoz, hogy sok édesanya meglepődik, amikor tudomást szerez arról, hogy ezek megzavarhatják a szoptatást. Azonban Kittie Franz, volt LLL-vezető - jelenleg gyakorló védőnő és a Los Angeles County USC Medical Center Breastfeeding Infant Clinic (Szoptatott Csecsemő Klinika) igazgatója - becslése szerint a csecsemők 95 százalékát megzavarja, ha élete első három-négy hete folyamán valamilyen mesterséges cumit kap. Bizonyos csecsemők esetében lehet, hogy egy hét is eltelik, míg a cumizavar kialakul, másoknál viszont egy-két alkalom, amikor üvegből táplálják - vagy bármilyen mesterséges cumi - előidézheti a problémát.

Kevésbé valószínű, hogy kialakul a cumizavar egy olyan kisbabánál, aki három-négy hétig jól szopott. Tehát ha egy kismama úgy tervezi, hogy cumisüveget ad csecsemőjének - például, mert otthonán kívül vállal munkát, annak bevezetésével bölcs dolog várni a baba egyhónapos koráig (Frantz, 1985).

Bár ez nagyon ritka, de néha az idősebb babát is megzavarhatja a mesterséges cumi. Ebben az esetben, ha a baba ismét jól szopik, a kihagyott etetések pohárból vagy kanállal adhatók.

Mesterséges cumira szinte soha sincs szükség

Az édesanyákat gyakran biztatják arra, hogy kisbabájuk első heteiben különböző okok miatt használjanak valamilyen mesterséges cumit. Ahogy Kim is tapasztalta, víz vagy tápszer cumisüvegből adása sok kórházban elfogadott gyakorlat. Néhány ritka esetet kivéve azonban tápszer- vagy vízpótlásra nincs szükség, és az időre született, egészséges, szoptatott baba egészsége szempontjából nem jelentenek semmilyen előnyt. A pótlások nem akadályozzák meg, illetve nem "mossák ki" az újszülöttkori sárgaságot (Kuhr and Paneth, 1982, Nicoll, 1982). Pótlásra nincs szükség, hogy megakadályozzuk az álmos, érdeklődést nem mutató baba kiszáradását (a bátorítás, a helyes mellre helyezés és a gyakori szoptatás sokkal hasznosabb). Ezenkívül pótlásra szinte soha nincs szüksége a hipoglikémiás (alacsony vércukorszintű) csecsemőnek sem (Mohrbacher and Stock, 18-19 o.). A kolosztrum (az első napokban termelődő tej) és az érett tej (ami a szülés utáni harmadik-negyedik napon indul meg) az újszülött számára biztosít minden szükséges folyadékot és tápanyagot, függetlenül attól, hogy a baba nagy, kicsi vagy éppen átlagos méretű.

Amennyiben orvosi okok miatt szükség van pótlásra, még mindig van lehetőség a mesterséges cumi elkerülésére, hiszen még egy újszülött is tud más módon folyadékot inni. Kenyában és Tanzániában például az etetéseknél a cumisüveg helyett megszokott a pohár használata, ha a csecsemő koraszülött és még nem kész a szopásra, vagy amikor a babát és a mamát elkülönítik egymástól. Kelet-Afrikában a cumizavar ritka probléma, mert ott sohasem használnak cumisüveget (Arrnstrong, 1987, Newman, 1990). Egy kis csészét vagy poharat - például egy kávéspoharat - vagy egy könnyű kis tálkát könnyebb kezelni, mint egy felnőtt méretű poharat, de bármilyen tiszta csésze vagy bögre megteszi. Egyéb lehetőségek közé tartozik a kanál, a szemcseppentő vagy az etetőfecskendő is.

Jószándékú barátok vagy egészségügyi dolgozók időnként azt tanácsolják, hogy váratlan helyzetek esetére szoktassuk hozzá a babát a cumisüveghez. Az apáknak esetleg azt javasolják, hogy cumisüvegből etessenek, hogy ők is "kötődhessenek" kisbabájukhoz, illetve hogy segítsenek az etetésben , és az édesanya behozhassa pihenésbeli lemaradásait. Egyes kismamáknak azt tanácsolják, gondoskodjanak arról, hogy csecsemőjük kezdettől fogva ismerje a cumisüveget, ha azt tervezik, hogy visszamennek dolgozni, illetve, hogy könnyebben tudjanak elmenni otthonról kisbabájuk nélkül.

A cumisüvegből való etetés csak az egyik oka a cumizavar kialakulásának. Olyan csecsemőknél is kialakulhat ez a probléma, akik más mesterséges cumit kapnak. Például a bimbóvédő - a szoptatás alatt a mellre helyezett gumi- vagy szilikoncumi - is megzavarhatja a csecsemőt. A bimbóvédőt néha - helytelenül - a mellbimbó kisebesedésének megelőzésére vagy kezelésére ajánlják (a baba helyes mellre helyezésének elsajátítása általában sokkal hatékonyabb). Sok kismama, aki a kórházban bimbóvédőt használt, hazatérése után tapasztalja, hogy kisbabája e nélkül egyáltalán nem hajlandó szopni. Az érzékenyebb babákat még a játékcumi is megzavarhatja.

A cumizavar megszüntetése

Kim tapasztalata a cumizavar leküzdésében sok szempontból tipikus. Elmagyaráztam, hogy az üveg és a mell folytonos váltogatása annyira összezavarta kisbabáját, hogy végül a baba teljesen elfelejtett mellből szopni. Ezután megbeszéltük, milyen módszerekkel veheti ismét rá kisbabáját a szopásra.

Első lépésként abbahagyta mindenfajta mesterséges cumi használatát, beleértve a játékcumit is. Természetesen Kim aggódott, vajon elég tejhez jut-e kisbabája, amíg nem kezd ismét jól szopni. Biztosítottam őt , hogy a cumisüveg használatán kívül más módon is adható pótlás a babának. Az újszülöttek ihatnak pohárból, kanálból, szemcseppentőből és etetőfecskendőből. Igaz ugyan, hogy ezekkel a másfajta módszerekkel az etetések tovább tarthatnak, amíg a baba elég gyakorlatot szerez. Elmondtam Kimnek, hogy lassan adagolva a kisbaba meg tudja inni a tejet.

Az alábbi javaslatok megkönnyítették a dolgot:

  • Tartsa a babát a lehető legfüggőlegesebb helyzetben.
  • Tegyen kevés pótlást (kifejt anyatejet vagy tápszert) az etetőeszközbe.
  • Tegye az etetőeszközt a baba szájához úgy, hogy kis mennyiségű folyadék a szájába folyhasson
    (pici babáknál egy korty csak néhány cseppet jelent).
  • Hagyjon időt a babának arra, hogy minden egyes kortyot lenyeljen a további kínálás előtt.
  • Védje meg a saját és kisbabája ruháját a bukásoktól egy törülközővel vagy pelenkával.

Arra biztattam Kimet, hogy fejje ki a tejét és azt használja pótlásként, hogy kisbabája továbbra is élvezhesse az anyatej minden előnyét. Ha az édesanyának kevés a teje, vagy ha a pótlás már a baba táplálékfelvételének lényeges részét képezi, átmenetileg tápszerre lehet szükség. Ebben az esetben - mialatt a mama szoptatással és mellszívóval növeli tejének mennyiségét, és az orvos gondosan figyeli a baba fejlődését - a pótlásokat fokozatosan abba lehet hagyni.

Ezután jött a nehéz munka: megnyerni Kim vonakodó kisbabáját, hogy ismét elfogadja a mellet. Amikor Kim először megpróbálta kisbabáját mellre helyezni, a baba rögtön elégedetlen és mérges lett. Nagyon sok türelemre volt szükség ahhoz, hogy a babát rávegye a szopás újrakezdésére. Mondtam Kimnek, hogy beletelhet egy kis időbe, amíg a baba ismét jól szopik majd. Sok kisbabának annyi ideig tart visszaszokni a mellből szopásra, mint amennyi idő alatt a cumizavar kialakult. Azt is javasoltam, hogy amikor a baba nyugtalankodni kezd, Kim mindig hagyja abba a szoptatást és vigasztalja meg, mielőtt újra próbálkozik. A szopásnak nem szabad rossz élménnyel összekapcsolódnia.

Kim sok időt szentelt a gyakorlásra. Megértette, hogy a megoldás ahhoz, hogy újra elfogadtassa babájával a mellet, a kitartó türelem, különleges figyelmet szentelve a helyes mellre helyezésre. Kim kisbabája vonakodott szélesre nyitni a száját, mert már hozzászokott ahhoz, hogy a keményebb cumit szorosan az ajkai között, szájürege első részében tartsa. Elmagyaráztam Kimnek, hogy a hatékony szoptatáshoz a kisbabának egészen mélyen a szájába kell vennie a mellet és hogy valószínűleg szüksége lesz Kim segítségére, hogy megértse, hogyan is kell ezt csinálnia.

Kisbabája mellre helyezésekor Kim figyelt arra, hogy a baba egész testét saját maga felé fordítsa, így a babának nem kellett szopáskor elfordítania a fejét. Mellbimbója hegyével finoman megérintette a baba ajkát, megvárta, amíg olyan nagyra nyitja, mintha ásítana. Ekkor egészen közel húzta őt magához, biztosítva, hogy a baba a lehető legmélyebben vegye mellét a szájába. Mihelyt a baba "ráharapott", Kim meggyőződött róla, hogy a csecsemő orra és álla finoman érinti a mellét és ajkai kifelé fordulnak. Ha nem jól "harapott rá", megállította a szopást, a babát levette a melléről és ismét elölről kezdte az egészet. Néhány próbálkozás alatt Kim megértette, hogy sokszor kell ismételnie az eljárást, mire babája jól "rá tud harapni" a mellre. Elmagyaráztam azt is, hogy ha a mellet a baba mélyen a szájába veszi, biztos, hogy már az első szopó mozdulatok megjutalmazzák őt egy kis tejjel.

Eleinte még olyan esetekben is, amikor jól „harapott rá", a baba arcán tanácstalan kifejezés jelent meg és nyelvével kilökte a mellet a szájából. Sok időt, munkát és türelmet igényelt, mire a baba ráérzett a dologra. Amikor a baba jól szopott, Kim nagyon megdicsérte őt. Ha azonban úgy tűnt, hogy nem megy neki, pohárból, kanálból vagy szemcseppentőből kínálta tejével.

Amikor kisbabája kezdte elfogadni a mellet, Kim úgy ösztönözte a szopás folytatására, hogy tejével megtöltött egy steril szemcseppentőt , és melle oldalára vagy a baba szája sarkába csepegtette, s így ébren tartotta érdeklődését. Férje ilyenkor gyakran segített, hiszen a több kéz megkönnyítette a dolgot. Az is segített a baba érdeklődésének fenntartásában, ha Kim a mellre helyezés előtt kifejt egy kis tejet, mert a már megindult tej azonnal megjutalmazta a kicsit. Attól kezdve, hogy kisbabája már könnyebben "harapott rá", Kim minden egyes etetéskor többször váltott mellet, hogy serkentse a baba érdeklődését , és erős szopásra ösztönözze.

Kim megfigyelte, hogy amikor kisbabája álmos volt és nem túl éhes, szívesebben fogadta a szoptatást. A gyakori testközelség, ringatás, ölelgetés és simogatás is segített.

Néhány nap alatt Kim és kisbabája visszatértek a teljes szoptatáshoz. Ez mindkettőjüktől sok erőfeszítést igényelt, de Kim elkötelezte magát amellett, hogy megadja a legjobbat kisbabájának, és tudta, hogy a szoptatás megéri az erőfeszítést.

Kim kisbabájával ellentétben, sok mesterséges cumival megzavart baba nagyon feldúlt lesz, amikor mellre helyezik , és először - még sok türelem és kitartás mellett is - még csak meg sem próbál szopni. Ebben az esetben a mellre való átváltást megkönnyíti, ha a mell felkínálása nélkül - mondjuk egy napon keresztül - a babát pohárból, kanállal, szemcseppentőből vagy etetőfecskendőből tápláljuk. Minden kisbabának természetes késztetése van a szopásra, és amikor a cumi nem elérhető, a babát már jobban kezdi érdekelni a mell. A mell vagy cumisüveg nélküli második napon, miközben a pótlást adjuk, a babát helyezzük közel a mama csupasz melléhez. Az édesanya megpróbálhatja felkínálni mellét egy kis cumizásra. Körülbelül egy nappal azután, hogy a baba vigasztalódás céljából elfogadta a mellet, a legtöbb baba táplálékszerzés céljából is elfogadja azt, főleg ha körülbelül fél órával azelőtt kínáljuk fel neki, mint ahogy várhatóan megéhezik.

Kim tapasztalata szerint a támogatás nagyon lényeges ezekben a nehéz időkben. Egy kisbaba szopni tanítása nagyon időigényes és feszültséggel teli lehet mind az édesanya, mind a baba számára. Azt tanácsoltam, hogy Kim ne találkozzon olyanokkal, akik alááshatják önbizalmát és ha egyáltalán lehetséges, szerezzen segítséget a háztartási munkákhoz. A segítő barátok, rokonok megkönnyíthetik ezt a megterhelő időszakot.

Miután a baba ismét szopik, általában néhány hétre lesz szüksége mesterséges cumi nélkül, hogy megtanuljon helyesen szopni.

Leszoktatás a bimbóvédőről

Az előbbi tanácsok nagy segítségére lehetnek bármely kismamának, aki vissza szeretné szoktatni babáját az anyamellből történő szopásra. A bimbóvédő által okozott cumizavar megszüntetésére az édesanya más megoldásokkal is próbálkozhat. Például sok kismama sikeresen leszoktatta csecsemőjét a bimbóvédőről a fokozatosság elvét alkalmazva úgy, hogy a bimbóvédő hegyéből naponta levágott egy kicsi darabot, amíg az el nem fogyott Ezt úgy lehet elérni, hogy kifordítjuk a bimbóvédőt, majd a cumirész közepéből egy finomélű bőrvágó manikűrollóval vagy borotvapengével mindennap (vagy ha a baba elfogadja, minden szoptatás előtt) levágunk egy vékony csíkot, amíg el nem fogy. Ez a módszer azonban nem működik szilikon bimbóvédő esetében, mert éles széleket hoz létre.

Egy másik sikeres, viszont drasztikusabb módszer, hogy miután a baba kényelmesen szopni kezdett, gyorsan lecsúsztatjuk a bimbóvédőt.

Sok kismama úgy szoktatta le sikeresen csecsemőjét a bimbóvédő használatáról, hogy azt egy kis tiszta rongydarabbal kitömte, majd mint mindig, felhelyezte etetés előtt. A baba végül is rájött, hogy csak a mellből kaphat tejet és fokozatosan előnyben részesítette azt a bimbóvédővel szemben.

A visszajelzés megelőzheti a jövőbeli problémákat

Ha egy csecsemő a kórházban rutinszerűen adott cumisüveg vagy játékcumi miatt később szopási gondokkal küszködik, a következő mamát és kisbabáját segítheti, ha tudatjuk a kórházban dolgozó szakemberekkel, hogy ez okozta a problémát. Arra biztattam Kimet, hogy írjon egy levelet a kórház dolgozóinak, ahol gyermeke született és közölje velük, milyen hatással volt a cumisüveg kisbabájára, és hogy milyen keményen kellett dolgoznia, hogy a kisbabát visszavezesse a szopáshoz. Bár számos kórházban rutinszerűen adnak az újszülötteknek cumisüveget, használnak bimbóvédőt és játékcumit, sok egészségügyi szakember nincs tisztában ezek mellékhatásaival. A pozitív visszajelzés a szülők és az egészségügyi dolgozók között gyakran segít megváltoztatni az olyan elveket és eljárásokat, amelyek nem támogatják a szoptatást.

Bár a cumizavart egy kitartó és elkötelezett édesanya le tudja küzdeni, a megelőzés mégis sokkal jobb út. Annak a kismamának, aki kórházban készül szülni, tanácsos már előzőleg érdeklődni a kórház cumival kapcsolatos felfogásáról. Amennyiben játékcumit és cumisüveget rutinszerűen adnak minden csecsemőnek (néha ezek használata attól függ, hogy éppen kik vannak szolgálatban), a kismama megkérheti gyerekorvosát, hogy készítsen neki írásos utasítást, mely szerint csecsemőjének ne adjanak semmilyen cumit. Ha a kismama lefénymásolja ezt az utasítást és elviszi magával, amikor kisbabája megszületik, a kórházi személyzet minden tagjának adhat egy példányt, akivel találkozik, nagyban előmozdítva így azt, hogy kisbabája ne kapjon semmilyen mesterséges cumit. Más lehetőségek közé tartozik a rooming-in és a minél rövidebb kórházi tartózkodás, ami a kismamának nagyobb ellenőrzési lehetőséget biztosít.

Amíg az újszülöttek kis százalékánál következmények nélkül lehet váltogatni a mesterséges cumikat és a mellet anélkül, hogy ez valaha is problémát okozna a szopásnál, a csecsemők többségénél azonnal vagy kis idő elteltével problémák merülnek fel a szopásnál. Ahogy Kittie Frantz mondja, sajnos a kisbabák nem születnek címkével, amely elárulná nekünk, hogy kit lehet könnyen megzavarni és kit nem. Tehát - ahogy Kim kicsit késve megtanulta - mind a mama, mind a kisbaba érdekében igen fontos az, hogy az első hónap során a csecsemőt csak a mellből szoptassuk. Miért is kockáztassunk?

Írta: Joan Andrea és Nancy Mohrhacher

Fordította: Gavora Zsuzsanna

Felhasznált irodalom:

Armstrong. H., Feeding low birthweight babies: advances in Kenya. J. Human Lact. 1987; 3:34-37
Frantz. K., Baby's position at the breast and its relationship to sucking problems. Presented at LLL International Conference, 1983 and 1985 (Audiocassettes are available from LLLI )
Kuhr , M . and N . Paneth, Feeding practices and early neonatal jaundice. J. Pediatr. Gastroenterol Nutr. 1982; 1(4):48588
La Leche League Intemational. THE WOMANLY ART 0F BREASTFEEDING. 35th Anniversary Edition. Franklin Park, lllinois, 1991.pp.62. 147 and 331.
Maher. S., An Overview of Solutions to Breastfeeding and Sucking Problems . Franklin Park, Illinois: La Leche League lnterntional, 1988 Publication No. 67, pp. 18-24.
Mohrbacher N. and J. Stock,THE BREASTFEEDING ANSWER BOOK, Franklin Park, Illinois: La Leche League lnternational, 1991, pp. 18-19, 252-255, and 4l4-415.
Newman, J., Breastfeeding problems associated with early introduction of bottles and pacifiers. J. Human Lact. 1990; 6(2):69-63
Nicoll,A. et al., Supplementary feeding and jaundice in newborns. Acta Paediatr. Scand. 1982; 71: 759-761.
Shrago, L., Glucose water supplementation of the breastfed infant in the first three days of life. J. Human Lact. 1987; 3:82-87.

A magyar nyelvű kiadást a Soros Alapítvány támogatta.