A gyengéd nevelés egészen egyszerűen fogalmazva azt jelenti, hogy a szülői viselkedésünk középpontjába az empátiát és a tiszteletet helyezzük. Kevés szülőt ér felkészülten az a sodrás, amit az első apró kis utódba való beleszeretés jelent. Kezükben az új kis élettel, ebben a szent bizalomban egy másik ember iránti odaadás, együttérzés új mélységei nyílnak meg előttük.
Amikor eljön az ideje, hogy útmutatást vagy korlátokat biztosítsunk szülőként ennek a hihetetlenül fontos lénynek, talán azon kapjuk magunkat, hogy újragondoljuk a régi elképzeléseket arról, miről is szól a nevelés és a szülői gondoskodás. Valószínűleg megtanított már a kisbabánk arra, hogy amikor a táplálásról, alvásról, testközelségről van szó, bízhatunk a pici jelzéseiben és a saját belső hangunkban ahelyett, hogy a külvilág hangját követnénk abban, hogy mit is “kellene” tennünk. Erőt ad, amikor rájövünk, hogy a saját gyermekünkkel kapcsolatban mi magunk vagyunk a legmegbízhatóbb szakemberek.
Igaz-e ugyanez a nevelésre is? Igen. Bízhatunk abban, amit a szívünk diktál. Ha engedjük, a gyermekünk a gyengéd megoldások felé vezet bennünket. Az együttérzés lehet szülői viselkedésünk középpontja.
Mi a célja a gyengéd nevelésnek?
A gyengéd nevelést választó szülők nagy része azt a nézetet vallja, hogy szülői céljaik megvalósításában az empátia és a tisztelet játssza a főszerepet. Valószínűleg nem tévedünk, ha azt mondjuk, hogy nevelési stílustól függetlenül a legtöbb szülő azt szeretné, ha gyermeke képessé válna saját szükségletei kielégítésére úgy, ahogyan az neki magának és másoknak is megfelel. A gyengéden nevelő szülőknek más céljai is vannak. Talán némelyik illik a Te elképzeléseidhez is:
Biztonság – Az akarjuk, hogy a gyermekünk biztonságban érezze magát velünk, hogy olyan megbízható erőforrások legyünk a számukra, melyhez egész életükben fordulhatnak.
“Azt akarom, hogy a lányaim úgy tekintsenek a kapcsolatunkra, mint egy menedékhelyre, ahová visszavonulhatnak őszinteségért, feltétlen szeretetért, támogatásért. Arra akarom megtanítani őket, hogy megbízzanak bennem, ne pedig féljenek tőlem. Meg akarom őrizni azt a gyengéd lelket, amit most látok bennük.” (Liz M.)
Partnerség – a gyengéd nevelés annak egy módja, hogy partnerséget kovácsoljunk szülők és gyermekek között. Tisztában vagyunk vele, hogy gyermekeink viselkedése tükrözi életkorukat és azt a fejlődési szakaszt, amiben éppen vannak, és hogy egy-egy viselkedéssel nehéz szembenézni. Miközben jelezni kívánjuk a nemkívánatos viselkedést, az is szükséges, hogy a viselkedés mögé nézzünk, gyermekünk mögöttes érzéseire és szükségleteire, és hogy segítsük őket abban, hogy ahogy növekednek, ezeket a szükségleteket egyre építőbb módon tudják kielégíteni. Elfogadjuk, hogy időbe telik felnőni.
A szülő-gyermek kapcsolat minősége bizonyos viselkedési módok jelenléténél vagy hiányánál is jobban jelzi azt, hogy mennyire hatékony a gyengéd nevelés.
“A legtöbb szülő arra kíváncsi, mi az, ami ‘működik’, mintha a nevelés valamiféle varázslatos dolog lenne, ami megakadályozza a gyereket abban, hogy valaha is rosszul viselkedjen. A gyengéd nevelés arra bátorítja a gyermekemet, hogy velem haladjon, ne velem szemben, és hogy én is vele haladjak, ne vele szemben. Őszintén hiszem, hogy ez összességében a gyermekemhez fűződő boldogabb, pozitívabb kapcsolathoz vezet. Azt érzi tőle a gyerek, hogy ‘Anyu és én együtt csináljuk ezt’, ahelyett, hogy ‘Anyu ellenem van’.” (Elizabeth B.)
Jobb választási lehetőséget nyújtani – amikor a jó célt keressük a gyermekünk viselkedése mögött, jobb választási lehetőségeket alakíthatunk ki a következő hasonló esetre. Ez mindenképpen pozitívabb megközelítés, mint ha egyszerűen megsemmisítjük a nemkívánt magatartást. Ahogy a gyermekünkkel közösen dolgozunk a probléma megoldásán, hozzásegítjük őt ahhoz, hogy hatékony probléma-megoldóvá váljon.
“Számomra a gyengéd nevelés a gyereknevelésnek egy olyan módja, amely arra összpontosít, hogyan építheti a gyerekeket ahelyett, hogy rombolná őket. Ez a nevelési mód tiszteletet mutat a gyerekek mint emberi lények felé, és arra tanítja őket, hogy ők is így tegyenek másokkal szemben.” (Carissa D.)
Önfegyelem – azt várjuk a gyerekeinktől, hogy saját maguk fegyelmezésének a képességét fejlesszék ki magukban. Emiatt saját, belső hangjukat nem fedhetjük el a sajátunkkal, inkább arra kell törekednünk, hogy sok-sok helyes útmutatást nyújtsunk és példát mutassunk nekik. Azt szeretnénk, hogy teljesedjenek ki azzá a csodálatos és jó emberré, akik ők valójában.
“A lányommal kapcsolatban az a célom, hogy érintetlen maradjon személyiségének minden veleszületett része. Azt vallom, hogy a nem gyengéd nevelés arra tanítja a gyerekeket, hogy elrejtsék, elnyomják, sőt utálják azon oldalaikat, melyek miatt a szüleik megütik, ócsárolják, lebecsülik vagy elhiteltelenítik őket. Az a kíváncsi gyerek, akinek újra és újra nemet mondanak, hamarosan leszokik a kíváncsiságról. Az az érzékeny gyerek pedig, akit leszidnak a sírásért vagy az igazságtalanság miatti tiltakozásért, megkeményíti magát, ahogy növekszik.” (Mariah W.)
A tisztelet és az empátia támogatása – a gyengéd nevelés lehetővé teszi azt, hogy gyermekeink olyan vonásait védjük és erősítsük, melyek felett a hagyományosabb nevelési módszerek hajlamosak elsiklani.
“A gyengéd nevelés mintha csak a legnyilvánvalóbb útvonal lenne a valódi boldogság kulcsa felé: amikor azt érezzük, hogy tartozunk valakihez, szeretjük önmagunkat, és képesek vagyunk kifejezést adni érzéseinknek és szükségleteinknek annak érdekében, hogy ezek kielégüljenek.”
Azáltal, hogy minden interakcióban az empátiát és a tiszteletet hangsúlyozzuk, a gyengéd nevelés minden egyes mozzanata ezeket a készségeket erősíti – bennünk és gyermekeinkben is.
“Ha azt akarom, hogy a gyermekeim megtanuljanak empatikusan viselkedni, nekem kell empátiát mutatnom feléjük. Ha azt akarom, hogy tiszteletet tanuljanak, nekem kell tisztelnem őket.” (Michelle N.)
Hogyan néz ez ki a gyakorlatban?
Amennyiben a gyengéd nevelést alkalmazod, jó esély van rá, hogy a módszereid éppen olyan egyediek, amilyen egyedi a gyermeked és te magad is vagy. De több, mint valószínű, hogy a nevelésnek vannak olyan kulcselemei, melyek összekötnek téged a többi gyengéden nevelő szülővel.
Az empátia és a tisztelet az első. Arra törekszel, hogy gyermeked számára egy megbízható szövetséges legyél, előtérbe állítva a tiszteletet és az empátiát olyankor is, amikor nehézségekkel néztek szembe.
Nyomonköveted, hogy gyermeked hogy érzi magát. Mivel gyermeked akkor tud a tőle telhető legjobban viselkedni, ha minél jobban érzi magát, igyekszel alapvető szükségleteit folyamatosan minél jobban kielégíteni, ha pedig rossz irányba fordulnak a dolgok, megkeresed a kielégítetlen szükségleteket.
A nevelési módszereket a gyermekedhez igazítod. Nem működik mindenkinél ugyanaz. Útmutatásaidat összehangolod gyermeked érzéseivel és képességeivel.
A megelőzés szakértőjévé válsz. Miért reagálnál utólag, ha a megelőzés is működik? Amennyire csak tudod, felkészíted gyermekedet a sikeres működésre.
Szurkolsz magatoknak. A nyer-nyer helyzeteket keresed, azokat a szituációkat, amelyekben gyermeked szükségleteit pozitív módon elégítheti ki.
Óvatosan bánsz a következményekkel. Nem dobálózol könnyedén a tettek következményeivel, inkább gyermeked tanulási stílusának, az elérendő célnak és a lehetséges károknak a figyelembevételével súlyozod ennek alkalmazását.
Vigyázol magadra. Rájöttél, hogy minél inkább kielégíted saját igényeidet, annál türelmesebb és pozitívabb tudsz lenni a gyermekeddel.
Magaddal szemben is alkalmazod a gyengéd nevelést. A gyengéd nevelés mindkét irányba hat. Olyan megoldásokat keresel, amelyek mellett higgadt maradhatsz, miközben van mozgástered, hogy hiteles legyél, hogy hibázz, és hogy tanulj ezekből a hibákból.
Van támogatód. A gyengéd nevelés jóval nehezebb lehet, ha te vagy az egyetlen a környezetedben, aki gyakorolja. Jó esély van rá, hogy könnyebben boldogulsz, ha van a családodban, közösségedben egy támogató rendszered, melyen belül az esetleges nézeteltéréseket a lehető legpozitívabban tudjátok kezelni.
Tud-e erős is lenni a gyengéd nevelés?
Elsőre a gyengéd nevelésről könnyen asszociálunk érzelgős, gyenge, szórakozott nevelésre. Olyan családok juthatnak eszünkbe, ahol a gyerekek irányítják a szülőket, vagy olyan önző, impulzív gyerekek, akiket mindenki kerül. Esetleg olyan szülőkre gondolunk, akik félnek nemet mondani, akik félnek a gyerekeik hisztijeitől.
Ez a fajta nevelés valóban létezik, de ezt legpontosabban “engedékeny nevelésnek” nevezhetjük. Szerencsére a gyengéd nevelésnek semmi köze ehhez a hatástalan és problematikus nevelési stílushoz. A gyengéd nevelés erős és hatásos. Nézzük meg azt a négy mítoszt, melyek hozzájárulnak a gyengéd nevelés hatékonyságát övező kétségekhez!
1. mítosz: A gyengéd nevelés azt jelenti, hogy nincsenek korlátok. Az, hogy magunkkal és gyermekünkkel szemben is tiszteletteljesek és együttérzőek vagyunk, azt jelenti, hogy jó korlátokat állítunk fel. Nem tiszteled a gyermekedet, ha hagyod, hogy egész életében átgázoljon a többi emberen, de magadat és környezetedet sem. Ha gyermeked minden kérésére igent mondasz, nem fogja megtanulni a nem jelentését (és értékét). Ahol szükséges, a határozott korlátok segítenek a gyerekeknek, hogy harmonikusan jussanak végig a napjukon.
A gyengéden nevelő szülők sok energiát fektetnek abba, hogy eldöntsék, mely korlátok a fontosak, és hogy hogyan tudják segíteni a gyermeküket abban, hogy ezeken a korlátokon belül a lehető legjobban kielégíthessék igényeiket.
2. mítosz: A gyengéd nevelés passzív szülőket jelent. Épp ellenkezőleg! Mivel a korlátok és a tisztelet nagyon fontosak, a gyengéden nevelő szülők szükségszerűen kétszeresen is aktívak. Néhány hagyományos nevelési módszernél a szülő megteheti azt, hogy a kanapén ülve támaszt igényeket, és utána megbünteti a gyereket, amiért nem tett azoknak eleget, és ezt tekinti nevelésnek.
A gyengéd nevelés a szülő aktív részvételét teszi szükségessé. A szülők átgondolják, hogy gyermekük fejlettségéhez mérten milyen elvárások reálisak vele szemben. Rászánják az időt, hogy a gyerek szintjére helyezkedjenek, és úgy kommunikálják felé az elvárásokat, hogy a gyermek azt megértse. Proaktívak próbálnak lenni, megelőzve a problémákat, amikor csak lehet. Figyelik saját reakcióikat is, és a békés reagálást igyekeznek továbbfejleszteni. Bevonják a gyerekeket a megoldások keresésébe, és szükség esetén segítséget nyújtanak. Kemény munka!
A szívedtől egészen a cselekedeteidig – a gyengéd nevelés teljes jelenlétedet és odaadásodat igényli.
“Ha a gyermekem veszélyesen csapkod (például egy másik embert, vagy egy állatot), és én úgy teszek, mintha nem venném észre, az nem gyengéd nevelés, az a nevelés hiánya. Másrészt ha beavatkozok, mielőtt valaki megsérülne, hogy elmagyarázzam a kicsikémnek, hogy nem helyes másokat ütni, bántani, és tudatom vele azt is, hogy egy dobot, vagy a padlót, vagy egy lábas alját ütheti fakanállal, ez véleményem szerint maga a gyengéd nevelés. Minden nap minden percében. Ismétlődik minden, mert a gyerekek sok emlékeztetésből tanulnak. Arról szól, hogy kreatív legyek, és magam válasszam meg a csatáimat. Valóban káros, ami történik, vagy csak engem idegesít? Az alap a tisztelet és a kedvesség – két olyan fontos dolog, amit szeretnék a fiamnak továbbadni.” (Mary Beth K.)
3. mítosz: Gyermeked tisztelete gyengíti szülői pozíciódat. Milyen erőre vágysz? Gondolj a szigorú, idős tanító nénire, kezében a vonalzóval! Ő képviseli a félelmetes, hatalmas és merev “erőt”. De ha közelebbről megnézed, a hatalomnak csak egy felfújt figuráját látod, elidegenedve a rá bízott gyerekektől. A gyerekek félelemből vagy önutálatból engedelmeskedhetnek, de valószínűtlen, hogy a szigorú tanító néni bármikor képes lesz a lehető legjobbat kihozni belőlük. Erre az erőre vágysz szülőként?
Gyermeked tisztelete és az iránta tanúsított empátia arra hív, hogy megismerj egy másfajta erőt. Egy olyan erőt, amely az emberségedből fakad, és összekapcsol a gyermeked emberségével. Egy olyan erőt, mely segít abban, hogy meghallgasd a gyermekedet, és a saját igényeid mellett figyelembe vedd az ő igényeit is. Több bátorság kell ahhoz, hogy sebezhetővé tedd magad a gyermeked felé, mint ahhoz, hogy egy tekintélyelvű szerepre és felsőbbrendű hatalomra támaszkodj.
Az igazi tisztelet kétirányú. Él egy kicsavart félelem a társadalmunkban, hogy ha tiszteljük a gyermekünket, akkor az tönkreteszi a gyermek irántunk érzett tiszteletét. Néhány nevelési módszer ragaszkodik ahhoz a nézethez, hogy a tisztelet egyirányú: a szülőket illeti meg minden tisztelet, a gyermekeknek nem jár. Jól tesszük, ha felülvizsgáljuk ezt a nézetet.
“Szüleimtől hoztam magammal azt a hitet, hogy a gyerekeknek tisztelniük kell a felnőtteket, de a felnőtteknek nem kell tiszteletet tanúsítaniuk a gyermekek felé, és hogy a gyermekek érzései és szükségletei nem olyan fontosak. A valóságban azonban minden embernek, a gyerekeket is beleértve, egyformán joga van a méltósághoz és tisztelethez.” (Lisa S.)
Tartsuk észben, hogy önmagában az, hogy a gyermekek ugyanúgy megérdemlik a méltóságot és a tiszteletet, nem szükségszerűen jelenti azt, hogy a szülő-gyerek kapcsolatban egyenlő erőviszonyok uralkodnak. Szülőként tágabb a nézőpontod, és nagyobb élettapasztalatra támaszkodhatsz. Ezek olyan eszközök, melyekkel gondviselőjeként a gyermekednek segíthetsz. A gyermeked körül felmerülő választási lehetőségeknél, döntéseknél is több a felelősséged, mint a gyereknek. Gyermeked tőled várja, hogy tekintélyedet úgy gyakorold, hogy ezáltal az élet mindenki számára biztonságos és gördülékeny legyen, amennyire csak lehet. Minél több tiszteletet és empátiát mutatsz felé, annál szeretetteljesebbé teszed megerősödő tekintélyedet.
A tisztelet akkor a legélettelibb, amikor kétirányú. Ha tisztelettel fordulsz a gyermeked felé, növeled – nem pedig csökkented – annak a valószínűségét, hogy törekedni fog arra, hogy téged és másokat is tisztelettel kezeljen.
“A gyengéd nevelés nem káoszt és zavart jelent. Egyszerűen ugyanazzal a tisztelettel kezelem a gyerekemet, amit én is várok másoktól önmagammal szemben. A jó példámmal tanítom őt, és azzal, hogy tisztelem őt mint személyt. Mindenki, akit életemben tiszteltem mint “hatalommal bíró embert”, velem együtt dolgozott, és tisztelt engem, nem pedig diktátorként vagy tekintélyelvűen viselkedett. Azt hiszem, ez a legtöbb emberre igaz. Emellett pedig küzdök azért, hogy olyan ember legyek, amilyenné reményeim szerint a fiaim válnak majd.” (Laurie D.W.)
Az empátia nem érzelgősség és gyengeség! Épp ellenkezőleg, a valódi együttérzés erőt ad neked szülőként, arra szólít, hogy odafigyeléssel, törődéssel nevelj. Tisztábban látsz, ha figyelsz a gyermekedben rejlő szépségre és jóságra. Innen merítheted a legpozitívabb és leghatásosabb megoldásokat. Néha türelmesnek kell lenned, és koncentrálnod kell, hogy megtaláld magadban a gyermekeddel szembeni valódi együttérzést, főként ha éppen konfliktusban vagytok. De ha sikerül, lehetőséged lesz még emberségesebb döntéseket hozni saját magad és a gyermeked részére.
“Számomra a gyengéd nevelés az a kommunikációs technika, amellyel minden emberhez közelíteni vágyok, és amit magam felé is érezni szeretnék. Arról szól, hogy korlátokat állítsunk fel, tiszteletet tanítsunk, és félelem helyett szeretettel neveljünk. Nem hiszem, hogy a nevelés egyenlő a büntetéssel. Amikor a lányom valami olyat tesz, ami nekem nem tetszik, ugyanazzal a tisztelettel közelítek felé, ahogy a férjemmel viselkednék. Tudom, hogy hogyan fejezzem ki finoman magam. Mindenekelőtt képes vagyok elmondani neki, hogy a viselkedése szomorúvá, mérgessé vagy frusztrálttá tesz. Nem a személyt kritizálom, hanem a viselkedést vitatom meg. Az a tapasztalatom, hogy a félelemre és haragra alapozott taktikák nem nyitják meg az utat a párbeszéd felé. Meg akarom mutatni a lányomnak, hogy milyen tiszteletteljes viselkedést várjon el egész életében tőlem, a barátaitól, és a leendő férjétől.”(Jessica K.)
4. mítosz: A gyengéd nevelés nem hatásos. Mivel a gyengéd nevelés inkább a gyermeknek adott útmutatásra összpontosít, mintsem egyes viselkedésformák megszüntetésére, lehetőséget nyújt arra, hogy teret adj a gyermekednek ahhoz, hogy a jövőben is kövessen el hibákat, ahogy tanul. Megismételve: a gyengéd nevelés hatásosságát sokkal jobban mutatja meg a szülő-gyerek kapcsolat minősége, mint az, hogy egy-egy viselkedésforma milyen gyorsan tűnik el.
A félelmet is felhasználva a hagyományos nevelési módszerek néha gyorsabb eredményt hoznak egy-egy nemkívánatos viselkedés megszüntetésében. De az a következtetés, hogy akár ebből a szempontból is hatásosabb a hagyományos nevelés, inkább képzelgés, mint valóság. Gyakran a büntetés nyilvánvalóan aktív természete miatt érződik úgy, hogy a szülő nagyon is hatékonyan dolgozik. De ha közelebbről megnézzük, az adott viselkedés és az érte járó büntetés vissza-visszatér, sőt fokozódik. Néha a gyerek azt tanulja meg, hogyan úszhatja meg a büntetést, nem pedig azt, hogy mi a baj az adott viselkedéssel, még kevésbé azt, hogy hogyan érhetné el jobban azt, amire vágyik.
A gyengéd nevelés alkalmat ad arra, hogy úgy állítsunk és tartsunk fent korlátokat, hogy közben aktív részvételre bátorítjuk a gyermeket (nem pedig passzivitásra és neheztelésre kárhoztatjuk).
“Az egyik kritika, amit a gyengéd neveléssel kapcsolatban hallottam, így szól: ‘nem értem, miért kellene ennyire keveset elvárni egy gyerek viselkedésével kapcsolatban’. Az én tapasztalatom ennek az ellenkezője. Ha valami, hát éppen a gyengéd nevelés támaszt jóval magasabb elvárásokat a gyerekek viselkedésével szemben, éppen ezért adunk útmutatást utasítás helyett. Hiszek abban, hogy a gyerekek képesek akkor is tanulni, ha nem alázzák meg vagy nem “irányítják” őket. Ha alacsony elvárásaim lennének, tanítás helyett egyszerűen csak parancsokat osztogatnék.” (Jessica K.)
Vajon már így csinálom?
Miközben néhány szülőt aggaszt az a félreértelmezésből fakadó gondolat, hogy a gyengéd nevelés egyenlő a nemlétező neveléssel, sokan épp az ellenkezőjétől tartanak, vagyis hogy a gyengéd nevelés többet vár el tőlük, mint amit meg tudnak tenni. Csakugyan, sok olyan szülő, aki teljes szívvel hisz az empátia és a tisztelet fontosságában, vonakodva mondja csak ki, hogy valóban gyengéden nevel. “Ó, de még olyan messze vagyok az igazi gyengéd neveléstől!” – hangzik el gyakran. Mi itt a baj? Hogyan vált a gyengéd nevelés a mesebeli “Szuperanyák” és “Szuperapák” felségterületévé?
Hagyjuk magunk mögött ezt a káros félreértést, és nézzük meg, hogy mi nem jellemző a gyengéd nevelésre:
- A gyengéd nevelés nem arról szól, hogy hogyan kell “jól” csinálni.
- Ez nem egy lista arról, hogy mit tegyél és mit ne.
- Nem egy magasztos elvárás, amihez valahogy fel kell nőnünk.
- Nem teszi képessé a szülőket arra, hogy folyamatosan méltányosan, nyugodtan és vidáman neveljenek.
- Nem egy módszer arra, hogy idealizált gyermekeink legyenek, akik mindig mosolygósak és együttműködők.
- Nem véd meg a nehéz időktől.
Ezek a gondolatok egy hagyományosabb nevelési stílus maradványai, mely nagy hangsúlyt helyez arra, hogy mi a jó és mi a rossz, és egyáltalán nem reális elvárásokat támaszt szülőkkel és gyerekekkel szemben. Ezek a gondolatok gyakran belekeverednek a gyengéd nevelésbe is, de valójában semmi közük hozzá. A gyengéd nevelés túllép a jó-rossz kettősén, és valós képet ad a szülőkről és gyermekeikről.
Ha őszintén törekszel arra, hogy az empátia és a tisztelet álljon szülői tevékenységed középpontjában, nem tudod rosszul “csinálni” a gyengéd nevelést.
A gyengéd nevelés a szívünk mélyén élő hit abban, hogy minél több gyengédséget nyújtunk a gyermekünknek és magunknak, annál jobb. Akár elhiszed, akár nem. Attól még működik. Ahogy ezt a hitet átülteted a családod mindennapjaiba, semmi nem akadályoz többé abban, hogy önmagad legyél, hogy belefeledkezz a gyermekeddel összekötő kapcsolat fejlesztésének zűrzavarába és jelentőségébe, hogy hibázz, és hogy mindeközben jól érezd magad szülőként.
Amikor felmerül, hogy kimondd: “gyengéden nevelek”, eszedbe jutnak negatív gondolatok? “De néha szégyenkezek mások előtt a gyerekem viselkedése miatt.” “De néha elvesztem a béketűrésem.” Ahogy napvilágra kerülnek ezek a gondolatok, lehetőséged nyílik rá, hogy több teret adj saját emberi természetednek, és a gyermekedének abban a gyengéd nevelésben, amit folytatsz. Ha átgondolod, honnan jönnek ezek a negatív gondolatok, esetleg egy bizalmas baráttal megvitatod ezeket, az segíthet abban, hogy megbékélj velük, és a szülői viselkedéseddel kapcsolatos pozitívabb vélekedésekkel váltsd fel ezeket.
A gyengéd nevelés nem valami távoli és elérhetetlen dolog. Ha akarod, a tiéd, most rögtön. Mint egy kedvenc, kényelmes pulóver: a gyengéd nevelés egy olyan eszme, mely óv téged és a gyermekedet is, ha hagyod.
Megváltoztathatjuk a világot
Társadalmunk egészét szakítja ketté több módon is a hatalom és a kontroll önmagát fenntartó megszokása. Ez azonban megfordítható. A szülők friss generációinak egy része teljesen elfordult a mereven tekintélyelvű múltbeli nevelési modellektől. Ahogy erősödik ez a folyamat, az együttérzőbb nevelési mód felé történő elmozdulásban egyre növekszik az erő. Nem csettinthetünk az ujjunkkal, hogy egy csapásra megváltozzon a világ, de saját életünk irányáról dönthetünk, hogy hogyan bánunk az emberekkel, akikkel találkozunk, legfőképp pedig új lehetőségeket közvetíthetünk a családunk felé.
A családunkból kiindulva változtathatjuk meg a világot.
Írta: Hilary Flower
Fordította: Patik Réka
Forrás: New Beginnings, 22. évf., 3. szám, 2005 május-június, 94-100. oldal