Folytatás a 2005/2-3. számból.
Időzzünk még el a reggelinél egy kicsit! Mint említettem, nem mindegy, milyen reggelivel indítjuk a napot. Sőt, nem mindegy, hogy éhesen vagy megreggelizve indulunk útnak! Reggeli nélkül elindulni olyan, mint ha egy vezeték nélküli telefont feltöltés nélkül akarnánk használni. Ez a gyerekek tekintetében különösen lényeges. Ha egy gyerek nem reggelizik, akkor egészen ebédig a szervezete tartalékaiból kell táplálkoznia. Azok a stresszhormonok, amelyek ezeket a tartalékokat mozgósítják fáradttá, rosszkedvűvé teszik a gyermeket, nehezebben megy neki a tanulás és viselkedésbeli problémák is jelentkezhetnek.
Az ikres édesanyáknak segítségre van szükségük ahhoz, hogy túléljék az első évet. Ez talán drámainak hangzik, de akkor is igaz. A legnagyobb probléma az ikres anyukák számára az, hogy elegendő alváshoz jussanak, lépést tartsanak a minimálisan szükséges házimunkával, megtalálják negatív érzéseik kifejezésének módját, és valahogy feloldást találjanak elszigeteltségükre. A barátoktól és rokonoktól kapott segítség és támogatás akár döntő is lehet abból a szempontból, hogy az édesanya sikeresen csinálja mindezt végig, vagy éppen teljesen összeomlik újdonsült ikres anyukaként.
Amikor leültem megírni ezt a cikket, azon gondolkodtam, vajon hányan fognak unottan felsóhajtani: "Na, már megint a táplálkozásról lesz szó!" Valóban nagyon sok szó esett már erről, nincs olyan magazin, amelyik ne írt volna róla legalább egyszer. Hallottuk már, mi egészséges, mi egészségtelen, majd pár évvel később a cáfolatok is nyomtatásba kerültek. Mit lehet erről ennyit beszélni?
Egy mikrohullámú sütő hihetetlenül praktikus tud lenni, hiszen egyszerűen és gyorsan felolvaszthatjuk, megmelegíthetjük vagy akár meg is főzhetjük benne az ételt. A mesterséges csecsemőételeket is felmelegíthetjük a mikróban, az anyatej kiolvasztására és felmelegítésére azonban nem alkalmas.
Hogyan tudjuk kielégíteni a többi családtag igényeit, és ellátni a háztartási feladatokat, miközben szoptatunk, és gondozzuk az újszülött babát?
Az évek során a La Leche Liga tagjai kidolgoztak néhány olyan módszert és fortélyt, amelyek segítséget jelenthetnek nekünk is. Ezek lényege, hogy mindig az emberek legyenek a fontosabbak a tárgyakkal szemben. A családtagok szükségleteivel való foglalkozás legyen mindig az elsődleges célunk, és csak ezután törődjünk a takarítással vagy a tulajdonunkkal. Emellett azt is tartsuk mindig szem előtt, hogy a saját családunk értékrendje talán nem egyezik feltétlenül a szomszéd, vagy a kedvenc (gyermektelen) unokatestvérünk prioritásaival. Nem biztos, hogy mások normái vagy értékei a számunkra is megfelelőek. A babák olyan rövid ideig kicsik; kár volna ezeket a bepótolhatatlan hónapokat a kisbaba csodálása és gondozása helyett elfecsérelni azzal, hogy mások igényeinek próbálunk eleget tenni.
A szerep, amelyet gyermeked életében betöltesz, senkiéhez sem hasonlítható. Ezt láthatod a szemében, amikor Rád néz. Ezt láthatod, amikor elégedetten alszik a karodban. Te vagy az, aki meg tudja vigasztalni, ha szomorú. Te vagy a legfontosabb az életében. Soha senki nem fogja úgy szeretni, ahogy Te szereted, s soha senki nem ismeri annyira, ahogy Te ismered. Senki nem tudja Nálad jobban, mi a legjobb neki, de az első hetekben mégis elfoghat a bizonytalanság. Minden újdonsült mamában ébrednek kétségek, és felmerülnek kérdések. Éppen ezért írtam ezt a könyvet. Olyasfajta bátorítással és segítő tanáccsal van tele, ami nekem is nagy segítségemre volt két gyermekem nevelésében. A legjobb tanácsok, amiket kaptam, arra ösztönöztek, hogy azt tegyem, amit a szívem diktál. Tehát azokat a javaslatokat fogadd meg, amelyeket Te is a magadénak érzel! Te tudod, hogy mi a legjobb a Te gyermekednek. Bízz magadban! A válaszok ott vannak Benned. Te tudod a legjobban.
Egy kisbaba születésekor sok minden megváltozik körülöttünk. Az örömök mellett hamar rájövünk, hogy a baba több időnket foglalja le, mint amire számítottunk, és a korábban könnyen elvégzett házimunka most megoldatlan problémák sokaságát jelenti.
Ehhez szeretnénk néhány ötlettel segítséget nyújtani.