La Leche Liga Magyarország

Genevieve első várandóssága alatt olyan orvosi komplikáció jelentkezett, ami valószínűleg másodszor is előfordul majd nála. Férjével együtt már szeretnének második babát, de Genevieve még nem szeretné elválasztani totyogó gyermekét. Folytathatja a szoptatást egy olyan várandósság alatt, amely orvosi kezelést és esetleges kórházi tartózkodást is igényel?

Lucy éppen most vesztette el babáját. 10 hónapos gyermekét még szoptatta és szeretné tudni, hogy a szoptatás okozta-e a vetélést.

Fran fia még csak 5 hónapos, most tudta azonban meg, hogy újra babát vár. Képes lesz így is a szoptatással kielégíteni fia táplálékigényét?

Kisfiunk, Matyi, 2003. június 16-án született, 5 héttel hamarabb a vártnál. Szerencsére jó súllyal (2800 gr), egészségesen, és természetes úton jött világra, ám a biztonság kedvéért a koraszülött osztályra került, inkubátorba. A születése utáni első 5 napon átesett egy elég komoly fertőzésen és sárgaságon. 1-2 napon keresztül olyan rossz állapotban volt, nem hogy szoptatni nem lehetett, de a fecskendővel adott kevés anyatej sem maradt meg benne. Ennek ellenére az első napoktól kezdve lelkesen fejtem, bár többnyire alig naponta háromszor (kb. ½ dl-eket), hiszen fejőgép csak a messzebb lévő újszülött osztályon volt. A kézi fejést akkor még nem ismertem, és nem volt senki, aki megtanítson, egyébként is egész nap az inkubátor mellett ültem az édesapjával együtt, hogy beszélni, énekelni tudjunk a kicsihez, simogathassuk, segítsünk neki meggyógyulni.

Előzmények

Problémamentes terhességem volt. Balu (a nagyfiam) végig szopizott a terhesség alatt, az elején még 5-6-szor, az utolsó másfél hónapban már csak naponta egyszer. A koraszülés után persze felmerült bennem, hogy esetleg a szoptatás miatt alakult így, de több nőgyógyász véleménye szerint sincs semmi köze a kettőnek egymáshoz, mert a szopi összehúzódásokat váltott volna ki, nekem meg spontán fájásom még 20 órával a magzatvíz elfolyása után sem volt. Sokkal inkább a hirtelen nagy frontra, az átlagosnál kicsit több magzatvízre, egy fertőzésre, esetleg ennek a háromnak szerencsétlen összejátszására gyanakodtak.

Annak érdekében, hogy a baba hatékonyan tudjon szopni, a mellbimbót be kell vennie mélyen a szájürege hátsó részbe. Ha lapos vagy befelé forduló a mellbimbód, a babának nehézséget okozhat a helyes “ráharapás”. Ezért érdemes már a terhesség alatt meggyőződni arról, hogy a mellbimbó megfelelően kiemelhető, és a baba gond nélkül meg fogja tudni ragadni a szoptatások alkalmával.

A kórházból hazatérve elkeseredett és aggódó voltam, ezért rögtön felhívtam La Leche Liga vezetőmet. A babám tíz héttel korábban született, a súlya 1049 gramm volt. Már a várandós időszakban nagyon készültem a szoptatásra és vártam a különleges közelséget, melyet a szoptatás biztosít.

Habár ismert a szoptatás fogamzásgátló hatása, ma már azzal is tisztában vagyunk, hogy nem mindenkire és nem minden esetben érvényes. Így nem jelent száz százalékos védettséget egy újabb terhességgel szemben. Az anyának minden esélye megvan a fogamzásra, ha már nem kizárólag szoptatással táplálja gyermekét, ráadásul legalább két óránként.
Az orvosok és a család ma még rossz szemmel nézik a gyermekét tovább szoptató terhes anyát, s az elválasztást sürgetik.

1992 szeptemberében született meg lányunk, Lena. Már a kezdetek kezdetén nyugodt gyerek volt, aki sokat és hosszan aludt. Amikor felébredt, és megszoptattam, az etetések csak nagyon rövidek voltak, és már újból el is aludt. Nem tartott sokáig, és már alig lehetett őt felébreszteni. A mellemen csak cuclizott, hogy újból elaludjon.
Öt hét után nem hízott semmit. Beszereztem egy tejszívó pumpát, és éppen hogy csak 20 grammot sikerült a két mellemből leszívni.

A rendkívül tetszetősen megírt "Ajakréssel született és ... szoptatott" buLLLetin cikk (95/5) igazán hozzám szólt. Az utóbbi két évben én is közel voltam a kétségbeeséshez, mivel a szoptatás nem ment jól, és senki sem tudta megmondani, mi volt a baj. Bár egyértelműen éreztem, hogy két éves kisfiúnk, Josia szájában valami nem stimmel, ám többszöri nekifutásra volt szükség, mígnem egy orvos észrevette, hogy a garatmandulái mindent elzárnak és egyáltalán nem tud ízlelni, nemhogy akadálytalanul lélegezni az orrán át, ami megint csak ennek a krónikus gennyes náthának kedvezett, amely mostanra elmaradt (a műtét óta).