La Leche Liga Magyarország

Mikor Flóriánnal terhes lettem, eszembe sem jutott elválasztani Ádámot. Imádta a szopit, avval aludtunk, én jól voltam, tehát folytattuk...

Imádok szoptatni. Sokmindent megtapasztaltam a szoptatásról, amit mások, akiknek megadatott, hogy tejmirigyeik is vannak, nem tapasztalhatnak meg közvetlenül. Azért döntöttem úgy, hogy leírom a történetünket és a tapasztalataimat, mert azt remélem, ezzel segíthetek másoknak.

Kisfiam, Benedek május 15-én született a 37. terhességi héten 2550 g-mal. Természetes volt számomra, hogy a kisfiamat csak szoptatni
fogom, mivel már van egy 7 éves lányom, akit minden gond nélkül szoptattam. Egyáltalán nem gondoltam arra, hogy esetleg minden másképp alakulhat.

Többgenerációs családban nőttem fel sokáig egyedüli gyerekként, tíz éves voltam, mikor az öcsém megszületett. Tulajdonképpen ez jelentette az első lépést az anyaságra való felkészülésre. Mivel édesanyám 1 éves korá­ig szoptatta a testvéremet, természetes volt, hogy én is szoptatni fogok.

Csabikám, a középső, 3 éves, és naponta egyszer szopizik, este, mese után vagy közben. Timi, a legkisebb 1 éves, és sokszor szopizik. Persze este övé az elsőbbség, utána jön Csabi. Egy este miután apjuk elmondta a mesét, reklamált Csabikám pizsamában, alvásra készen, hogy mikor szopizhat már.

Amikor megszülettek az ikreink, akkor biztos voltam abban, hogy - bár a lányokat minden további nélkül szoptattam mindenféle nyilvános helyen - őket nem tudom majd, hiszen hogy lehetne kettőt egyszerre diszkréten szoptatni? Aztán kiderült, hogy mégis lehet...

7 évvel ezelőtt lettem várandós első kisfiammal. Ez idő alatt írtam a szakdolgozatomat a szülésről pszichológia szakon a másoddiplomás képzésen. A lehető legtöbb fellelhető szakirodalmat elolvastam, a leghagyományosabbtól kezdve a legalternatívabbig. Úgy éreztem felkészült vagyok, minden simán fog menni. Félelmeim természetesen voltak az ismeretlentől, de kinek nincsenek. A szoptatással kapcsolatban semmilyen negatív előérzetem nem volt. Úgy gondoltam, mi sem lesz egyszerűbb, mint hogy igény szerint szoptatom majd a babát.

Kisfiam 14 hónapos volt, amikor szerepet cseréltünk a férjemmel.
Már egy jó fél évvel előtte megbeszéltük, hogy az a legmegfelelőbb megoldás a család számára – elsősorban anyagilag -, ha ő marad itthon GYED-en, én pedig visszamegyek a munkahelyemre.

Kisfiam 3 hónapos volt, amikor náthás lett és nehezen tudott szopni, mert mindig eldugult az orra. Ilyenkor sírni kezdett és abbahagyta a szopást, én pedig próbáltam megnyugtatni és erőltettem, hogy próbálkozzon újra. Féltem, hogy ha nem eszik, fogyni fog, esetleg kiszárad.

Kisfiam „először” 2004. október 10-én jött a világra 3300 grammal. Biztosan elfogult vagyok, de nagyon gyönyörű gyerek. Minden rendben is volt, sokat szopott és jól fejlődött, mígnem a harmadik hónapban két este belázasodtam, s talán ezért is volt, hogy Gergő ebben a hónapban „csak” 40 grammot gyarapodott az előírt 60 gramm helyett. Ezt a gyermekorvos nagyon aggasztónak találta, s tápszert írt fel. Ekkor volt Gergő 4 hónaposan 6400 gramm.