Avagy: Amikor a szoptatás nem úgy megy ahogy tervezted
Gyakran felmerülő beszédtéma a szoptatási nehézségekkel szembesülő anyák között a reményvesztettség érzése és az elvesztett várakozások miatti szomorkodás. A várandósság időszaka alatt bizonyára elképzelted magadban, hogy milyen lesz majd a szoptatás. Azonban, ha a dolgok nem úgy jönnek össze ahogy azt tervezted, kétségbeesettnek és kiábrándultnak érezheted magad.
Imádok szoptatni. Sokmindent megtapasztaltam a szoptatásról, amit mások, akiknek megadatott, hogy tejmirigyeik is vannak, nem tapasztalhatnak meg közvetlenül. Azért döntöttem úgy, hogy leírom a történetünket és a tapasztalataimat, mert azt remélem, ezzel segíthetek másoknak.
Az újszülötteknek általában 8-12 szopásra van szükségük naponta ahhoz, hogy jól gyarapodjanak, megfelelően ösztönözzék édesanyjuk tejtermelését, és elkerüljék azokat a problémákat, amik egy esetleges nagyfokú sárgaságból adódhatnak.
A legtöbb újszülött napközben 2-3 óránként szopik, esetleg egy hosszabb, 4-5 órás szünetet hagyva éjszaka. Bizonyos napszakokban, főleg délután és este gyakrabban szophat.
Ha a pici baba hosszú órákon át alszik, szükség lehet az ébresztgetésére, hogy gyakoribb szopásra ösztönözzük. Ez különösen fontos akkor, ha a csecsemő kis súllyal vagy a vártnál korábban született, esetleg besárgult vagy beteg.
Némelyik baba elalszik a mellen anélkül, hogy elegendő ideig szopna. Fontos, hogy a kisbaba legalább 20-30 percig szopjon az első mellből úgy, hogy aktívan, ritmikusan mozogjon az állkapcsa és hallhatóan nyeljen. Ezidőn belül pihenhet, néhány perces szünetet tarthat. Amikor elégedettnek látszik vagy csökken az érdeklődése, kínálja meg a másik mellből is!Lehet, hogy a második mellből nem kér minden alkalommal.
A következő trükkök segíthetnek abban, hogy egy álmos baba hatékonyabban szopjon.
Két és fél hónapja szoptattam sikeresen igény szerint éjjel-nappal kisbabámat, aki szépen gyarapodott (kb. havonta egy kilót), amikor időnként azt tapasztaltam, hogy az egyik mellemben nem csökken a telítettség érzése szoptatás után sem, sőt a következő szoptatás idejére már kifejezetten fáj is. Nem is nagyon foglalkoztam vele, mert semmi csomót vagy ilyesmit nem éreztem az érintett mellben és szerencsére, ahogy többször és többször tettem ugyanarra a mellre a gyermekemet, a nap végére valahogy mégiscsak jött a várva várt megkönnyebbülés, ilyenkor erős sugárban spriccelt egyetlen kivezető nyílásból a tej, kisbabám pedig elégedett volt a tejözönnel.
Minden egészségügyi szakember azt állítja magáról, hogy támogatja a szoptatást. De sokan csak akkor támogatják, amikor a szoptatás jól megy, sőt néhányan még akkor sem. Amint a szoptatás vagy bármi a kismama életében nem tökéletes, túl sokan javasolják az elválasztást vagy kiegészítés adását. A következő jelek segítenek eldönteni, hogy az orvosod/védőnőd valóban szoptatás-párti-e, vagy legalábbis támogatja-e eléggé a szoptatást ahhoz, hogy ha gond adódik, segítsen, hogy folytatni tudd a szoptatást.
Még fiam születése előtt elhatároztam, hogy mindenképpen szoptatni fogom őt, amilyen sokáig csak lehet. Csakhogy Bence a szülést annyira megszenvedte, hogy élete első három hetét kórházban kellett töltenie. Bár beengedtek hozzá, nem szoptathattam, merthogy az orvosok szerint ahhoz még túl gyenge volt. Így elkezdtem fejni, s a lefejt tejet cumisüvegből diktáltam bele. Amikor hazaengedték, a nővérkék még figyelmeztettek, hogy befelé forduló mellbimbóim miatt nem fog menni a szoptatás. Szerencsére nem lett igazuk, s itthon három nap alatt sikerült átállni a cumisüvegről a szopásra.