La Leche Liga Magyarország

Amire senki nem készít fel az első gyermeked születése előtt

Laura LaRocca

Azt hittem, igazán jól felkészültem az első babám érkezésére. Számtalan könyvet elolvastam a várandósságról, gyermekszülésről, szoptatásról. Jártam szülésre és szoptatásra felkészítő tanfolyamra is. Rengeteg csecsemőkkel és gyerekekkel kapcsolatos tapasztalatot szereztem már korábban, és sokszor beszélgettem nagyokat a gyerekek szüleivel is.

És még így is kétségbeejtően felkészületlen voltam. Semelyik olvasmányom nem írt arról a kétségbeesésről, amit akkor éreztem, amikor a kisbabám vigasztalhatatlanul sírt. Nem írtak arról sem, mennyire borzalmasan kialvatlan leszek. Vagy hogy kerülni fogom a tükröket, mert már nem is emlékszem, mikor fésülködtem utoljára. Senki nem mondta, milyen bűntudatot fogok időnként érezni (gyakran olyan dolgok miatt, amikre semmilyen hatásom nincsen), vagy hogy milyen ingataggá válik az önbizalmam.

A legtöbb várandós kismamához hasonlóan felkészültem a vajúdásra és a kitolásra, sőt, még a szoptatásra is, de arra nem, ami ezek után következik. Ennek egyik oka az, hogy az anyává válás valódi természetéről – ami általában nem egyezik legtöbbünk naiv elképzeléseivel – senki nem beszél.

KÉRDÉS:

Olyan sokat változtam az első gyermekem születése után, hogy ez szinte kihívást jelentett a házasságunk számára. Például teljesen világos volt számomra, hogy szoptatni akarom totyogós korban is, és addig akarom táplálni, amíg ő abba nem akarja hagyni. Újonnan megtalált önbecsülésem és az a tudat, hogy ki vagyok én, ami a fentiekből következett, és minden más, ami az anyaságom része volt azt jelentette, hogy teljesen más személy lettem a férjem számára.
Hogy tudok neki segíteni abban, hogy igazodjon ehhez? Van valami tanácsod, amely működött nálatok?

Az emberi viselkedéssel foglalkozó tudósok csak mostanában kezdték megérteni, milyen fontos szerepet játszanak az apák a fiúk és a lányok egészséges fejlődésében. Kyle Pruett pszichiáter, az Apaigény című könyv szerzője szerint az apák éppolyan fontosak a gyerekeknek, mint az anyák, de egészen más szempontból fontosak.

Ha gyermekeinket neveljük, férjünket ellátjuk, háztartást vezetünk, a LLL tevékenységében önkéntesen részt vállalunk és emellett talán még egy fizetett munkát is végzünk, akkor hajlunk afelé, hogy megfeledkezzünk saját szükségleteinkről. Ezen az úton valahol elkezdünk mindenki mást az első helyre állítani, önmagunkat pedig az utolsóra. Nehéz magunkra gondolni, amikor egy kis emberke szükségletei oly’ fontosak.

Ismeretlen svájci költő verse