Hogyan könnyítsük meg gyermekünk megérkezését e világra?

Első unokám, Sebastian 8 héttel hamarabb született és légzési nehézségei voltak. Napokig szinte minden idejét inkubátorban töltötte, lélegeztető gépre kapcsolva, miközben mi csak a műanyag falakon keresztül nézhettük őt vágyakozva arra, hogy végre megérinthessük és a kezünkben tarthassuk.
Édesanyját egy kissé szokatlan dologgal ajándékoztam meg, erre biztosan nem számított: több darab, elöl végig gombolós inggel. Abban a pillanatban, amikor Sebastian már nem szorult gépi lélegeztetésre, édesanyja megértette az ajándék lényegét. Az inge alá helyezte őt, bőrük összeért, miközben továbbra is a monitorokhoz volt kötve a pici.
Amikor várva várt kisbabánk először jelentkezik, természetesen első gondolataink egyike, hogy szeretnénk neki mindent megadni, amit csak lehet. De vajon tudjuk-e, hogy mi az a minden, amire a kisbabának szüksége van?
Manapság számos tanulmány azt mutatja, hogy az anyának és az újszülöttnek a szülés utáni időt együtt kellene töltenie bőrkontaktusban (a baba csupaszon, nem becsomagolva csak egy pléddel betakarva legyen), csakúgy, mint később. A kisbaba így boldogabb, a bőrhőmérséklete, a szívverése és a légzése stabilabb és közelebb van a normálishoz, a vércukorszintje magasabb. Ezen kívül a szülést követő azonnali bőrkontaktus lehetővé teszi, hogy a kisbabán ugyanazok a baktériumok telepedjenek meg, amelyek az anyán is jelen vannak. Ez a szoptatással együtt az allergiás betegségek megelőzésében igen fontos tényező. Amikor a csecsemő inkubátorba kerül, a bőrén és a bélcsatornájában gyakran egészen más baktériumok telepednek meg, mint amelyek az édesanyján találhatók.
A kötődő nevelés olyan gyermeknevelési stílus, amely arra irányul, hogy a kisgyerek és a szülők között erős, érzelmileg stabil kötődés jöjjön létre. Ennek a kötődésnek a talaján lesz képes a gyermek arra, hogy a világban és önmagában bízó emberré váljon, hogy tisztelettel és empátiával viszonyuljon majd másokhoz (hiszen őhozzá is így viszonyultak), hogy szeretettel teli kapcsolatokat tudjon kialakítani, de ne dőljön be kritikátlanul mindenkinek.
Az emberi viselkedéssel foglalkozó tudósok csak mostanában kezdték megérteni, milyen fontos szerepet játszanak az apák a fiúk és a lányok egészséges fejlődésében. Kyle Pruett pszichiáter, az Apaigény című könyv szerzője szerint az apák éppolyan fontosak a gyerekeknek, mint az anyák, de egészen más szempontból fontosak.
A nyilvános helyen történő szoptatás gondolata sok embert kínos érzéssel tölt el. Sajnos, ahogy Katie Garnju írja „Attachment Parenting” c. könyvében: „A felmérések feltárták, hogy túl sok asszony érzi kellemetlennek a nyilvános szoptatás gondolatát, és hogy ez a kényelmetlen érzés gyakori oka a szoptatási kapcsolat megszakadásának.”
Kicsi babám, hát ennyire fáj a poci? - emeli fel síró unokáját a nagymama, azután lányához, az újdonsült kismamához szól: - Hová tetted a teáját? - Valahogy így öröklődik egyik nemzedékről a másikra a meggyőződés: a kisbabáknak fáj a hasuk.
De tényleg a hasa fáj?