Kecskeméten az Anyatej Világnapja alkalmából a védőnők minden évben mozgalmas rendezvényen köszöntik a szoptató édesanyákat: egy-egy szál rózsával és egy verssel gratulálnak azoknak, akik legalább 6 hónapig anyatejjel táplálják gyermeküket. Idén a La Leche Liga standjára tettem egy dobozt, és arra kértem a rendezvényen résztvevő anyukákat, hogy név nélkül írják le nekem, és dobják a dobozba saját válaszukat ezen kérdésekre:
"Miért szeretsz szoptatni? Neked miért jó? Mit tartasz ilyenkor fontosnak, mit érzel?"
Mindig kíváncsivá tett, hogy a szoptatás előnyei, a tudomány által alátámasztott pozitívumok hogyan csapódnak le bennünk, anyukákban, és hogyan válnak ezek a saját életünk részévé, a saját élményeinkké. Íme, itt van néhány válasz a dobozból:
"Andava latte, Elisabetta? Non andava latte, pe qui..." Ezek a szavak olaszul azt jelentik: "Jön a tej, Elisabetta? Már nem jön, igaz?" Az anyósom mondja ezt - miközben arca centikre van a mellemtől - körülbelül századszorra, míg én a fiamat, az ő első és egyetlen unokáját szoptatom. Ideje, hogy én is állást foglaljak a kérdésben. Nyugodtan felnézek, nedves cuppanással kiveszem Alessandro szájából a mellbimbómat, és tejet spriccelek a szoba közepére. "OK, Elisabetta, OK!" Elsiet, karját az ég felé emelve.
A szülők mindig a legjobbat szeretnék gyermekeiknek. A várandósság alatt, a szoptatás idején a nők könnyebben megveszik azokat az élelmiszereket, melyeket különösen egészségesként hirdetnek. A reklám mögött azonban nem mindig állnak valóban tudományos igényű kutatások.
India
A várandósság alatt a nők nagy figyelmet fordítanak arra, hogy csupa szép és kellemes dologgal vegyék körül magukat. Ezért aztán nemes, bátor és jó hősökről szóló történeteket olvasnak, szép képeket akasztanak ki otthonukba és a fiatalasszony olyan jókedvűen és boldogan tölti a várandósság idejét, amennyire csak tőle telik.
Főleg vidéken szülnek az asszonyok otthonukban, bábával. Miután világra jön a csecsemő, megfürdetik és megszoptatják. Egészen a kisgyermekkor végéig naponta maszszírozzák is.
A La Leche Ligát azért alapították, hogy főképp személyes segítségnyújtással bátorítást és megfelelő információt adjon minden édesanyának, aki szoptatni kívánja gyermekét.
A La Leche Liga lényege, hogy tapasztalt édesanyák segítik várandós és kisgyermekes társaikat a szoptatás művészetének elsajátításában. A La Leche Liga tanácsadói olyan édesanyák, akik maguk is sikeresen szoptatták vagy szoptatják egy vagy több gyermeküket. A LLL különlegessége éppen abban van, és hatékonysága azon alapul, hogy a tanácsadók nem csak könyvekből tanult ismereteket adnak át, hanem – mivel maguk is átélték a szoptatás minden örömét és buktatóját – együttérzéssel és megértéssel fordulnak a nehézségekkel küzdő édesanya felé, és bevált gyakorlati javaslatokat tudnak adni a problémák megoldására.
Ha valaki a La Leche Liga tagja szeretne lenni, elég, ha egyetért céljainkkal és támogatni kívánja azokat. Ahhoz azonban, hogy akkreditált LLL tanácsadó és csoportvezető lehessen, ennél egy kicsit több kell.
A kislányom iskolájában karácsonyi koncertet rendeztek, amelyen a lányom osztálya Jézus születésének történetét adta elő. A lányom, Abigél játszotta Máriát (nagyon büszke voltam!). Néhány perccel a darabjuk kezdete után, Abigél egyszercsak felhúzta a ruháját, és a mellére tette a kis Jézust. A jelenet ettől kezdve kezdett eltérni attól, amit betanultak, és a következőképpen zajlott:
Ami 1956-ban egy kedves kis helyi csoport találkozójaként indult, az mára egy világméretű nemzetközi szervezetté alakult, ami immár 50 éve segíti az édesanyákat és a babákat világszerte szoptatással, anyasággal kapcsolatos kérdésekben. A Liga története 50 évvel ezelőtt egy pikniken kezdődött, amikor is Mary White és Marian Tompson egy fa alatt ülve szoptatták babáikat és csodálkozva vették észre, hogy milyen sok édesanya áll meg mellettük azzal a sóhajjal, hogy „Én is szerettem volna szoptatni, de…”
Az emberi viselkedéssel foglalkozó tudósok csak mostanában kezdték megérteni, milyen fontos szerepet játszanak az apák a fiúk és a lányok egészséges fejlődésében. Kyle Pruett pszichiáter, az Apaigény című könyv szerzője szerint az apák éppolyan fontosak a gyerekeknek, mint az anyák, de egészen más szempontból fontosak.
NAIROBI, Kenya
Irene Wambui el sem tudja képzelni, ki a csoda vásárolna babakocsit. Szerinte a babakocsi olyan, mint egy hideg ketrec megtöltve felesleges csörgőkkel, pohártartókkal és lámpákkal. „Képzelje el, hogy a gyerekeket belegyömöszölik egy ilyen masinériába, és úgy tolják a városon keresztül, mint valami háziállatot!”