Édesanyák írták

Hogyan dolgozzunk otthonról anélkül, hogy teljesen megőrülnénk

avagy ezt tanította nekem a teljes munkaidős állásom, 3 gyermekem, 1 kutya és egy hörcsög

Írta: "Lisa-Jo", a simplemom.net vendégposztjában. A magyar cikk egyik fele a posztra reagáló édesanya, Ann álláspontja, részlet a hozzászólásokból.

Lisa-Jo és férje életét három gyerek tölti meg energiával, és ugyancsak ők teszik igazi kihívássá gyakori utazásaikat, valamint miattuk érzi úgy Lisa-Jo, hogy a gyerekvállaláshoz járnia kellene egy szuperhős-öltözéknek. Annak ellenére, hogy Lisa-Jo a DaySpring cég közösségi média menedzsere és az (in)courage weboldal közösségi menedzsere, az anyaságot tartja a legfontosabb státuszának, kaotikus mindennapjaikról pedig a lisajobaker.com-on blogol.

Lisa-Jo írását az egyik hozzászóló, Ann véleményével tűzdeljük meg, aki sokszor teljesen másképp látja az otthonról dolgozó anyák (work-at-home-moms, WAHM) napjait és prioritásait - jól kiegészíti egymást a két vonulat!

témák: 

Köszönöm...

Négy gyermekem van. Az első hármat 7-8 hónapos korukig szoptattam. Sajnos akkor még csak a gyerekorvos volt, aki tanácsokkal látott el, így náluk orvosi ajánlásra már négyhónapos korukban elkezdtem a hozzátáplálást. Egyszer adódott komolyabb problémám, mikor a kisebbik lányom élete első hónapjában nem hízott semmit, de az orvost akkor sem különösebben érdekelte az ok, csak a kezembe nyomott egy tápszer receptet. Nem váltottam ki, az internetet hívtam segítségül, de azért az nem igazi.

Aztán 2012. novemberében megszületett negyedik gyermekünk. Sajnos ő egy órás korában az újszülött intenzív osztályra került légzésproblémákkal. Másnap reggel már jött is a kórházi védőnő, megmutatta, hogy kell kézzel fejni, a PIC-en is megmutattak mindent, hogy kisbabám minél hamarabb anyatejet kaphasson. Pár nap intenzív után visszakaptam a kisfiamat, és haza is jöhettünk. Mindketten éreztük az első együtt töltött pár nap hiányát, voltak nehézségeink az elején: úgy éreztem, nincs elég tej, nagyon sűrűn kért enni, de csak nyekergett evés közben, nyöszörgött, tépte a mellemet, nem volt jó. Akkor egy kedves ismerősömhöz (aki később is sokat segített a Honvéd anyatej klubban) fordultam segítségért, aki szoptatási tanácsadónak tanul. Sokat segített ötleteivel, tanácsaival, biztatásával!

témák: 

Mit jelent nekem a szoptatást támogató anyacsoport?

Mint minden első gyermekét váró anyuka, én is rengeteg könyvet elolvastam és minden baba-mama portált átböngésztem a szoptatás témával kapcsolatban a terhességem alatt. A hat hónapig tartó kizárólagos szoptatás fontosságát minden forrás egyöntetűen sulykolta, viszont a részletkérdések igencsak összezavaróak voltak. Például számomra nem vált világossá, hogy igény szerint érdemes szoptatni vagy bizonyos időközönként. Vagy, hogy ha igény szerint szoptatok, akkor valóban megfájdulhat-e a kicsi hasa és a végén már azért sír esetleg. Ellentmondásos vélemények vannak arról, hogy mikor és hogyan kell elválasztani a kicsit. Ráadásul vannak, akik szerint túlzás és fölösleges a sokáig tartó szoptatással a „szuperanyát” játszani a mai világban.

Ezt a zavart a fejemben csak tovább tetézték a jó szándékú rokonok és ismerősök, akik elárasztottak tanácsokkal. Csak úgy záporoztak a „nem szabad felvenni a gyereket, ha sír, nehogy elkapasd” és a „nem szabad éjjel szoptatni, hiszen mi sem kelünk fel az éjszaka közepén egy tányér pörköltet enni” típusú tanácsok. Persze éreztem a lelkem mélyén, hogy melyiket kellene megfogadnom és melyiket nem, de mégiscsak elbizonytalanítottak a tanácsok, hiszen többgyermekes, tapasztalt anyukák adták.

témák: 

Csodát élni, csodát tenni

Amikor megtudtam, hogy megfogant a kislányom, akit annyira vártam, nem voltak elvárásaim sem magammal, sem Annával, sem a családtagjaimmal szemben. Csak hatalmas boldogságot éreztem és azt, hogy ez a mérhetetlen boldogság fogja súgni nekem, mit hogyan kell majd csinálnom.

Minden csodás volt, de persze, időről-időre jött valami, amin aggódni lehet. A szoptatással a terhességem alatt alig-alig foglalkoztam, az utolsó hetekben azonban egyre többször kérdeztem: „mi lesz, ha..”. Ha császármetszéssel szülök és nem lesz egyszerű a mellre tétel. Ha fájni fog. Ha a pici nem akar majd szopni, stb.

témák: 

Első találkozás a La Leche Ligával

Egy kedves magánnövendékem anyukája hozta szóba először az LLL-t. Akkor 27- 28 hetes terhesen mindenre vevő voltam, ami a terhességgel kapcsolatos, de valahogy én sem gondolkodtam annyira előre, hogy mi lesz, ha már kint van a baba. B. Judit, növendékem anyukája döbbentett rá, hogy jé, tényleg, ez is egy fontos dolog, amiről még SEMMIT nem tudok…

Így rákerestem az interneten és nagyon szimpatikusnak találtam az oldalt és az irányelveket, amiket képviselnek.
Kinéztem a következő csoporttalálkozó időpontját és elmentem rá.

témák: 

Ez most az egyedülálló anyáknak szól...

Mindig tudtam, hogy egyszer lesznek gyerekeim. Mindig tudtam, hogy egyszer férjhez fogok menni. Amikor pedig úgy 9 éves voltam, rájöttem, hogy megvan annak is a távoli esélye, hogy egyszer el fogok válni.

A 80-as években voltam gyerek, és bár a szüleim boldogan éltek, mióta az eszemet tudtam, körülöttünk sok családban éppen zajlott a válás. Természetesen amikor elképzeljük magunkat, amint menyasszonyként végigvonulunk a templomon, a válás gondolata ritkán keveredik a képbe.

Végzős főiskolás voltam, amikor a tavaszi szünetben férjhez mentem. 2003-ban diplomáztam, azután teherbe estem, és 2004 nyarán megszületett a lányom. A kisfiam 2 évvel és 3 hónappal később érkezett. Mint olyan sok fiatal lány, én is előbb kötöttem össze valakivel az életemet, minthogy rendesen megismertem volna saját magamat - abban bízva, hogy a szerelem kitart, miközben fogalmam sem volt, hogy ez pontosan mit is jelent. Röviden: nem illettünk össze. Kicsit bővebben: olyan sokat veszekedtünk, hogy az esküvőig is alig jutottunk el, és többször is elhagytam a férjemet, mielőtt valóban lezártuk a kapcsolatunkat.

témák: 

Bronwyn és Ruby története

Bronwyn at 5 hetes Rubyt szoptatja. Bronwyn a szoptatás kezdetén átélt nehézségeiről mesél és elmondja, hogyan került egy nagyon fontos könyv címlapjára.

Szerencsésnek mondhatom magam, hogy olyan szülésfelkészítő tanárom volt, aki éppolyan szenvedélyes elkötelezettje volt a szoptatásnak, mint a természetes szülésnek. Az ő vehemenciájának köszönhetően soha sem kérdőjeleződött meg bennem, hogy szoptatni fogok és kész. És nem holmi hat hónapig fogok szoptatni, hanem másfél évig. Legalább.

Így aztán amikor a császármetszéssel végződött otthonszülésem után lábadoztam, tele volt a szervezetem fájdalomcsillapítóval, és próbáltam kitalálni, hogyan szoptassam Rubyt, a 4 és fél kilós kisbabámat, kezdtem magamhoz térni az idealisztikus szülés-víziómból. Lenéztem erre a furcsa kis lényre a mellemen, és emlékszem, hogy kétségbeesve csak arra tudtam gondolni, bárcsak visszafordíthatnám az időt és újra kezdhetném.

témák: 

Hogyan szoptattam örökbefogadott kisbabámat?

Dávid szoptatásaDávid babánk nyílt örökbefogadás útján csöppent a családunkba. És szó szerint betoppant! Igaz, a várakozás három és fél évig tartott, mégis váratlanul ért az a “bizonyos telefon” 2010 októberében. A Gólyahír Egyesület munkatársa tette fel a várva-várt kérdést: “A várólista elejére kerültünk, készen állunk-e egy újszülött gyermek fogadására?” Lévén válaszunk “IGEN”, még aznap találkozóra mentünk a vérszerinti anyával, aki 10 nap múlva hozta világra kisfiunkat. A gyámhatósági procedúra lezajlása után, 9 naposan hozhattuk haza Dávidot a családi otthon melegébe.

témák: 

Történeteket és képeket várunk!

Kedves Édesanyák!

A La Leche Liga Magyarország Egyesület régi vágyát igyekszik megvalósítani: kiadni A szoptatás női művészete című könyvet, amely az Egyesült Államokban először 1958-ban jelent meg, és azóta 8 kiadást ért meg, több ezer édesanyának segítve a szoptatásra való felkészülésben, vagy a szoptatás örömteli megélésében. Úgy gondoljuk, a magyar édesanyák is megérdemlik, hogy egy ilyen egyedülálló könyvet vehessenek a kezükbe!

témák: 

Az anyám és a könyve - életre szóló ajándékaim

az anya kisbabájával

Az édesanyám 38 éve botlott bele egy La Leche Liga csoportba Michiganben, az Egyesült Államokban. Éppen a bátyámmal volt várandós, semmit sem tudott a szoptatásról, a családjában pedig mindenki cumisüvegből etette a kisbabáját. Anyám végül 3 gyereket szoptatott, összesen 7 és fél évig, támogatása és bátorítása révén pedig minden unokatestvérem is anyatejen nőtt fel.

A családunkban a szoptatás vált mintává, vagyis olyan dolog volt ez, amiről én is mindig azt gondoltam, hogy majd ugyanígy csinálom. Magam a harmadik születésnapomig szoptam - még homályos emlékeim is vannak róla - tehát még a hosszútávú szoptatás gondolatára is nyitott voltam. Fiatal korom óta tisztában voltam a La Leche Liga létezésével. Mégis csak akkor ismertem fel, milyen mély hatása volt az életemre édesanyám La Leche Ligás élményeinek, amikor magam is anya lettem.

témák: 

Oldalak

Feliratkozás RSS - Édesanyák írták csatornájára