E füzetet abban a meggyőződésben írtuk Neked, hogy a szoptatás sikerében elhatározásod mellett döntő szerepet játszanak a pontos ismeretek. Sajnos, sokszor kapnak az édesanyák egymásnak ellentmondó tanácsokat olyan helyzetekben, amikor biztos támogatásra volna szükségük. A füzetünkben szereplő információk a legújabb tudományos ismereteken, a WHO (az ENSZ Egészségügyi Világszervezete) ajánlásain, rengeteg gyakorlaton, saját tapasztalaton alapulnak. Reméljük, segítségedre lesznek abban, hogy a magad és kisbabád számára legelőnyősebb táplálási módban ugyanannyi örömed teljék, mint e sorok íróinak!
A szoptatás az evolúció egyik csúcsteljesítménye: lehetővé teszi, hogy az immunológiai szempontból éretlen utód éppen a számára adott környezet kórokozói ellen a lehető legjobb védelemben részesüljön. A táplálékokhoz az anyatej speciális szűrőjén keresztül jut hozzá, vagyis úgy élvez teljes ellátást, hogy ezzel nem terheli túl és nem is veszélyezteti egyelőre fejletlen emésztőrendszerét. A szoptatás ezeken a biológiai szempontból létfontosságú tényezőkön kívül azt a kapcsolatot is biztosítja, amely nélkül valamennyi emlőskölyök - köztük az ember gyermeke is - elpusztulna.
A szoptatás a világ legtermészetesebb dolgai közé tartozik. Az anyamell felépítése és működése pontosan olyan, amilyennek lennie kell. Az anyatej is pontosan olyan, amilyenre ott és akkor, éppen annak a gyermeknek szüksége van. A csecsemők nagy részét mégsem szoptatják annyi ideig, ameddig ez fontos volna számukra. Az utóbbi években ugyan örvendetesen növekedett Magyarországon a szoptatott csecsemők aránya, ám sajnos még mindig ott tartunk, hogy hat hónapos korában a csecsemők kb. 50 százaléka már nem kap anyatejet. Az elmúlt évtizedek elavult, nemegyszer egészségkárosodást okozó táplálási tanácsai még mindig éreztetik hatásukat, s egyes egészségügyi szakemberek ajánlásai nem mindig felelnek meg a korszerű, valójában teljesen természetesnek mondható szemléletmódnak. Régebben már a pár hetes csecsemő hozzátáplálását megkezdték - gyümölccsel, főzelékkel etették -, ami az anyatej korai elapadásához, s így túlságosan korai elválasztáshoz vezetett. A tápszerek választékának bővülése, s ezeknek a termékeknek a lelkiismeretlen reklámozása szintén nem növelte a szoptatási kedvet. Ha az anya arra panaszkodott, hogy nincs teje, az esetek többségében egyszerűbb volt tápszerreceptel, mint gyakorlati jó tanácsokkal ellátni.
Az WHO és valamennyi mértékadó gyermekgyógyászati szakmai fórum a csecsemő hat hónapos koráig kizárólag anyatejes táplálást javasol. A WHO és az UNICEF (ENSZ Gyermekalap) ezen túlmenően azt ajánlja az anyáknak, hogy legalább a gyermek két éves koráig folytassák a szoptatást.
A rideg valóság ennek ellenére az, hogy túlságosan sok csecsemő kap anyatej helyett vagy mellett tápszert, noha egyetlen tápszer sem rendelkezik azokkal a tulajdonságokkal, amelyek az anyatejet egyedülállóvá és nélkülözhetetlenné teszik a gyermek számára. Az agresszív tápszermarketing gazdasági érdekeket szolgál, ezért a legfontosabb információkat elhallgatja az anyák előtt. Egyetlen tápszeres dobozon vagy tápszert népszerűsítő kiadványon sem olvashatsz az itt következőkről.
A teljesség igénye nélkül felsoroljuk azokat az anyatej-tulajdonságokat, amelyekkel egyetlen ma kapható tápszer sem rendelkezik (s nem is fog rendelkezni belátható időn belül):
A szopóreflex már a magzati fejlődés 28. hetében kialkul. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a kisbaba arrafelé fordítja a fejét, amelyik oldalról megérintik az arcát, száját kinyitja, keresőmozgást végez, majd amit odanyújtanak neki, azt bekapja és szívni kezdi. Ez a valami optimális esetben az anyamell, melynek jellegzetes, csak az anyára jellemző illata van. Az újszülött agyában pillanatok alatt összekapcsolódnak ezek a dolgok: a veleszületett reflex megerősödik, illat, hőmérséklet, íz, a legégetőbb szükséglet kielégítése kapcsolódik hozzá. Kizárólag kissúlyú koraszülött vagy beteg kisbabáknál fordul elő, hogy a reflex valamilyen oknál fogva gyengébb. A szülés vagy császármetszés alatt adott kábító hatású fájdalomcsillapítók a magzatba is átmennek, s az újszülött szervezetében csak lassacskán bomlanak le. Az első egy-két hét aluszékonyságának, szopási nehézségeinek ez is lehet a magyarázata.
Talán csodálkozni fogsz, milyen éber és érdeklődő a kisbabád a szülés utáni pillanatokban is. Kíváncsian meresztgeti a szemét, nézegeti, hová is csöppent. Annál nincs is szívesebb, melegebb fogadtatás, mint ha magadhoz öleled és megszoptatod, úgy, hogy közben meztelen bőrötök összeér. Ha betakarnak benneteket, biztosan nem fogtok fázni, a Te tested fogja melegíteni gyermekedet, tökéletesebben, mint bármelyik inkubátor. Ha a szülőszobai személyzet nem ajánlja fel a szoptatást, nyugodtan kérheted, ha a baba jó állapotban van, semmilyen egészségügyi ok nem szól ellene.
Ahhoz, hogy később elegendő tejed legyen, döntő fontosságú, hogy mielőbb és minél gyakrabban mellre tedd a babát. Ha ez nem lehetséges, a szülés után hat órán belül kezdd meg a fejést! Ne várj a tejbelövellésig!
Már a tényleges tejbelövellés előtt is érdemes szoptatni, hiszen az ekkor termelődő előtej (kolosztrum) rendkívül sok védőanyagot tartalmaz, s más forrásból pótolhatatlan segítséget ad gyermekednek a fertőzések elleni védekezésben. Ekkor még nem fontos, hogy sokat szopjon, éppen arra a pár kortyra van szüksége, amihez így hozzájuthat.
Amikor már együtt vagytok a gyermekágyas részlegen, várd ki az alkalmat, amikor újszülötted éber, érdeklődő. A legfontosabb az, hogy kényelmesen helyezkedj el, lehetőleg úgy, hogy akár egy órát is zsibbadás nélkül eltölthess abban a testhelyzetben, amit választottál. Ha tökéletesen el tudsz lazulni, jöhet a baba!
Így helyezd mellre:
Noha ebben az írásban főként a nehézségeket, problémákat, leggyakoribb kérdéseket gyűjtöttük csokorba, mégsem volna jó, ha az olvasottakat úgy értelmeznéd, hogy szoptatni szörnyen bonyolult és kockázatos.
Éppen ellenkezőleg: szoptatni nagyon kényelmes, szórakoztató és szívet melengető! Abban szeretnénk segíteni neked, hogy a felmerülő problémákra mindig olyan megoldásokat találhass, amelyek összhangban vannak a természetes táplálással.
Az első gyereknél még nincs felkészülve a mell a szopás igen erőteljes fizikai igénybevételére. Szopás közben a baba nyelve úgy súrohatlja a mellbimbót, akár egy finom kis smirgli, és ez bizony néhány nap múlva komolyan fájhat. Az a legfontosabb, hogy kezdettől fogva helyesen tedd mellre a babát. Ha jól kapja be a mellbimbót, kicsi az esélye annak, hogy sérülést okozzon. Szopás után hagyd csupaszon a melled, a baba nyálát és az anyatejet ne töröld le róla, hanem hagyd rászáradni, mert mindkettő tartalmaz sebgyógyító összetevőket. Az egész nap melltartóba és szoptatósbetétekbe csomagolt mellek nem levegőznek kellőképpen, elhúzódik a gyógyulás, a sérülések pedig felülfertőződhetnek.
A kezdeti melbimbó-érzékenység csupán átmeneti jellegű (három nap-két hét) ám amíg fáj, esetleg vérzik a mellbimbó, addig nagyon kellemetlen. A pici seb vérezhet, beleragadhat a melltartóba, nedvszívó melltartóbetétbe és fájdalmas, ha bármi hozzáér, ami súrolhatja. Ilyen esetben jelent segítséget a két részből álló, a kellő szellőzés érdekében lyukacsos mellkagyló, mely megakadályozza, hogy a bimbó bármihez is hozzáérjen. Csak akkor viseld átmenetileg, ha muszáj felöltöznöd. A sebgyógyulást akkor segíted, ha a melledet fedetlenül hagyod, és anyatejjel kened be a bimbót.
A felsebesedett mellbimbót nem szabad és egyébként sem kell szappannal mosni és fertőtleníteni, mert ez szinte lehetetlenné teszi a gyógyulást. A szappanos lemosás ugyanis eltávolítja a mellbimbó Montgomery-mirigyeinek váladékát, azt a természetes balzsamot, amely a mellbimbót puhán tartja, óvja a felázástól és segíti a kisebb sérülések gyógyulását. A szoptatás előtti langyos vizes lemosás, sőt, a későbbiekben a rendes napi tisztálkodás bőven elegendő.
Ha a babának szájpenész fertőzése van, a mellbimbót is kezelni kell, mert felsebesedett állapotban könnyen behatolhatnak a kórokozók, és csúnya mellgyulladást vagy elhúzódó sebgyulladást, gombás fetőzést okoznak. Ebben az esetben indokolt lehet a szappanos mosás.
Amíg a sebek begyógyulnak, szoptass alkalmanként viszonylag rövidebb ideig, például csak tíz-tíz percig mindkét mellből. Csak a komfortszopást korlátozd egy ideig, ha muszáj.
Ha az első hét elteltével sem javul vagy éppen rosszabbodik a sebesedés, vagy rögtön az első napokban súlyos sérülés alakul ki, feltétlenül kérj segítséget tapasztalt szoptatási tanácsadótól. A fájdalom nem tartós velejárója a szoptatásnak! A gyógyulni nem akaró, fájdalmas sebek oka sokféle lehet. Íme a leggyakoribbak:
Mit NE tegyél, ha sebes lett a mellbimbód?
A szoptatással összefüggő, közkeletű rémtörténetek közé tartozik a mellgyulladással járó borzalmak ecsetelése (például: fel kell vágni, nem lehet szoptatni, muszáj fejni a gyulladt mellből stb.). A súlyos mellgyulladás szerencsére nem egyik pillanatról a másikra jelentkezik. Ha idejében észreveszed, hogy baj van, jó eséllyel elkerülheted.
A tejbelövellés időszakában, azaz a szülést követő 2-4. napon az enyhe hőemelkedés (max. 38˚C hónaljban) és a mellek feszülése, megduzzadása természetes jelenség. Ilyenkor semmi más teendő nincs, mint az újszülött igény szerinti, vagyis gyakori szoptatása úgy, hogy a baba ne csak a mellbimbót, hanem az udvarát is bekapja. Így ugyanis kisebb a sérülések keletkezésének valószínűsége. Ezekben a napokban nem célszerű melltartót hordani, mert megnyomhatja a melleket, s így elzáródhatnak a tejcsatornák. Az elzáródott csatornában pangani kezd a tej, fájdalmas csomó alakul ki, s ez az egyik lehetséges oka a gyulladásnak. Tegyél meleg pakolást a mellekre vagy borítsd be szétzúzott káposztalevelekből készített borogatással.
Változtass a szoptatási testhelyzeteden, például úgy tedd mellre a babát, hogy a hónod alá veszed vagy hasadra fekteted. Engedd szabadjára a fantáziádat! Miközben szopik, finoman masszírozd azt a részt, ahol a csomót érzed.
A szoptatás egész időszaka alatt kerüld a túltelítődést! Ha a baba hirtelen átalussza az éjszakát, kénytelen leszel egy kis tejet lefejni, mert a feszülés hatására csökkenhet a termelődés, és tejpangás, majd gyulladás alakulhat ki.
Gyulladás alakulhat ki fertőzés következtében is. Ha a mellbimbón sérülések keletkeztek (rossz szoptatási testhelyzet, túl erős szívóerőre állított fejőgép, érzékeny mellbimbók miatt), ezeken keresztül kórokozók juthatnak a mellbe, s igen hamar magas lázzal (39˚C felett) járó gyulladást, fájdalmas feszülést okoznak. Kívülről a kérdéses helyen piros csík vagy folt látható. Jellemzőek az influenzaszerű tünetek: végtagfájdalom, elesettségérzés. Mit tehetsz ilyenkor?
Az érintett mellet ne sanyargasd fejéssel, hanem minden szoptatáskor erre helyezd rá először a babát.
Szoptass olyan testhelyzetben, amelyből a gyulladt rész könnyebben ürül. (Pl. fogd hónod alá a babát kispárnával alátámasztva). A szoptatás gyulladt mellből igen fájdalmas lehet, de nincs más, kíméletesebb és alaposabb mód a tej kiürítésére.
A gyulladás lezajlása után fokozatosan térj vissza az eredeti, váltott melles szoptatási technikára. Ez azért fontos, mert a beteg mellben sokkal több tej termelődik, mivel mindig ebből kezdted a szoptatást.
A magas láz többnyire fertőzés jele, de vannak nők, akik az erős túltelítődésre is közel 40 fokos lázzal reagálnak. Az orvos antibiotikum szedését javasolhatja, ez valószínűleg 24 óra alatt megszünteti a panaszokat, ha valóban fertőzésről volt szó, ám a szedést az orvos által előírt ideig kell folytatni. Fontos, hogy olyan orvost találj, aki támogatja a szoptatást, és elegendő tapasztalattal rendelkezik a mellgyulladással kapcsolatosan.
Sokan még ma is a szoptatás abbahagyását és fejést javasolnak. Ez a probléma súlyosbodásához vezethet. A gyógyszerszedés ideje alatt a szoptatást nem kell abbahagyni, sőt, még fontosabb, hogy a beteg mellből ürüljön a tej. Igen ritkán, de előfordul, hogy a csecsemő visszautasítja a beteg mellet. Ilyenkor a gyógyulásig szükséges lehet a kíméletes fejés. Ez azonban nem olyan hatékony, mint a szopás, ezért újra és újra kísérletezz a szoptatással, éppen a gyorsabb gyógyulás érdekében. A gyógyszerszedés önmagában nem oldja meg a problémát, csak a rendszeres tejürítéssel együtt!
Mellgyulladás esetén fontos az ágynyugalom és a szoptatás zavartalansága. Arra a néhány napra, amíg fekszel, szerezz segítséget otthonra.
A gyulladás, túltelítődés hatására csökkenhet a tejtermelődés, átmenetileg kevés lehet a babának. Általában nem kell pótlást adni neki, gyakoribb szoptatással két-három nap múlva megint lesz elegendő tej, és baba is behozza a lemaradását.
Önmagában egyik sem akadálya a szoptatásnak, bár elképzelhető, hogy kezdetben több nehézséggel kerülsz szembe. A legfontosabb, hogy szülés után rögtön próbáld megszoptatni a babát és gyakran tedd mellre még a tejbelövellés előtt. A túltelítődött mellből már nehezebben tudja megtanulni gyermeked a szopást. Kérd szoptatási tanácsadó segítségét!
Semmiképp se használj kezdettől fogva bimbóvédőt! Ez csak a legutolsó lehetőség legyen, amihez akkor nyúlsz, amikor már másképp nem boldogultok. Kerüld a cumi, cumisüveg használatát, hiszen a gumi szopóka nagyon más, mint a Te mellbimbód alakja. Csak megzavarod a babát, és megnehezíted a dolgát.
Néhány hasznos fogás:
Lapos vagy befelé forduló mellbimbónál gyakoribb a sebesedés. A behúzódást okozó kötőszöveti szálak felszakadozása fájdalmas lehet, de két-három hét múlva általában elmúlik.
A korszerű, vékony, szilikonból készült bimbóvédők használata nem, vagy csak alig csökkenti a tejmennyiséget. Ha szükséged van erre a segédeszközre, olyat válassz, amely pillangó alakú, hogy a baba orra a melledhez érhessen és érezhesse az illatát. Különböző méretekben létezik, legjobb, ha mellbimbód mérete alapján te választasz.
A bimbóvédő a következő esetekben lehet hasznos:
Nem az a cél, hogy a csecsemőt minél hosszabb időre elhallgattassuk és átaludja az éjszakát, hanem az, hogy egészségesen fejlődjön. Ha sír, vigasztaljuk meg! Ennek legegyszerűbb módja a szoptatás, ettől szinte minden baba megnyugszik. Ha éhes, eszik, ha csak testközelségre vágyik, néhány korty után cumizgatni kezdi a mellbimbót és elszundikál. Ha ilyenkor kivesszük a szájából a bimbót, felébred és folytatja a sírást. Egyértelmű, hogy még folytatni szeretné! Ha lehet, teljesítsük a kívánságát, nem kell aggódni, hogy örökké ezt akarja majd. Ahogy fejlődik, más vigasztalási módokra is fogékony lesz!
A sírós babák különösen gyakran kapnak indokolatlanul pótlást. Ha a gyarapodás jó, a sírásnak biztosan nem az éhség az oka. Az anyatejet hamarabb meg tudja emészteni a csecsemő, mint gondolnánk, az első napokban, hetekben különösen. Klinikai vizsgálatok során mutatták ki, hogy meghatározott mennyiségű anyatej emésztéséhez másfél órára, ugyanennyi tápszer megemésztéséhez háromszor annyi időre, azaz 4,5 óra volt szüksége a csecsemőnek. Ha azonban feltesszük a kérdést, hogy jó-e a csecsemőnek a hosszabb emésztési idő, egyértelmű nem a válasz! A savas gyomortartalom felböfizése, majd belélegzése tápszeres csecsemőknél gyakoribb, s ennek többek közt az az oka, hogy tovább a gyomrukban marad a tej. Ahogy módosul a csecsemő növekedésével párhuzamosan az anyatej összetétele, úgy nőhet az etetések közötti idő hossza is. Kezdetben, sőt egyes babáknál az egész szoptatási időszak során, szükséges lehet a napi 8-15 szoptatás.
Az esetek nagy részében egy-két hét elteltével a szülők megtanulják, mi a sírás oka: éhes, fáradt, fáj a hasa, testközelségre vágyik. E sírástípusok a későbbiekben általában jól elkülöníthetők.
A csecsemők egy része valamilyen oknál fogva nehezebben alkalmazkodik a méhen kívüli élet körülményeihez, s ezt úgy juttatják kifjezésre, hogy rengeteget bömbölnek. Mit tehetünk a baba megnyugtatására azok után, hogy meggyőződtünk róla, sem nem beteg, sem nem lázas?
Ez sokkal ritkábban fordul elő, mint ahányszor ettől tartunk! Ha a baba jól gyarapodik, az első hónapban napi 3-4 kakis pelusa és 6-7 pisis pelusa van, biztosan elég neki a tej. A szopott mennyiséget nem érdemes mérni, mert ennek alapján nem ítélhető meg, elég-e a tej. A gyarapodás nyomonkövetése azonban hasznos lehet!
Azt várjuk, hogy az egészséges újszülött súlyesése ne haladja meg a hét-tíz százalékot, s a negyedik nap tájékán álljon meg. Ettől kezdve legalább heti 12 dekagramm gyarapodást tekintünk megfelelőnek, de ennek a háromszorosa is normálisnak számít. Féléves korára kell megdupláznia a babának a születési súlyát, de az is előfordul, hogy már két hónaposan dupláz. Az egyéni eltérések nagyok! Azután, hogy a baba megkétszerezte születési súlyát, a korábbi gyarapodási üteme csökken. Ez nem a tej elégtelenségére utal. A fejlődés megítélése sosem csak a súly, hanem a baba állapota, hangulata, érzelmi, szellemi, mozgásfejlődésbeli előrelépései alapján történik.
Ha valóban kevés a tej, gondold végig, nem játszhatnak-e szerepet ebben a következő okok:
Ha a gyermekorvos és a védőnő szerint pótlásra van szüksége a babának, add szoptatásbarát módon, lehetőleg ne cumisüvegből. Jó megoldás lehet a kiskanalazás, pohárból itatás, a Szoptanít készülék (SNS) használata. A megfelelő módszer kiválasztásához, elsajátításához kérd védőnő, szoptatási tanácsadó segítségét.
A nátha bizony nehéz napokat okoz a szopós kisbabának, hiszen orrlégzését erősen akadályozza az orrnyálkahártya duzzanata és a folyamatosan termelődő váladék. A betegség első napjaiban az éjszakák is súlyos megpróbáltatással járnak, mert a kicsinek még újdonságszámba megy, hogy az orrán át nem kap levegőt, a szája kiszárad, gyakran megszomjazik, ezért sír fel szinte óránként. Ilyenkor nyugodtan kínáld meg gyakrabban anyatejjel. A szopás megnyugtatja, segít neki visszaaludni, és pótolja a tetemes folyadékveszteséget. Ugyanez vonatkozik arra az esetre is, ha a baba belázasodik. Teáztatni ilyenkor felesleges és káros is, hiszen épp az ellenanyagokat tartalmazó, vitamindús anyatejtől fosztanád meg valamilyen értéktelenebb innivaló kedvéért. Két-három ilyen végigszoptatott éjszaka miatt sem az elkényeztetéstől, sem a túletetéstől nem kell tartani. Betegen ugyanis ösztönösen többször, de kevesebbet szopik a csecsemő, s a szoptatás elején ürülő tej kalóriaszegényebb, vizesebb – vagyis szomjoltóbb –, mint az, amely a szoptatás vége felé jön a mellekből és laktatóbb, zsírosabb.
Amikor a betegség elmúlt vagy a gyerek jobban van, nem kell már minden alkalommal megkínálni, ha sírva felébred. Talán elég neki az is, ha kiságyában fekve megsimogatjuk vagy magunk mellé vesszük, és megnyugtatóan duruzsolunk neki egy picit. A vizes, átlátszó váladékkal járó nátha többnyire nem akadályozza komolyan a szopást, a kezdeti hangos szörcsögés és bugyborékolás után a váladék a garaton át lefolyik a gyomorba. Ilyenkor a kisbaba széklete is nyálkás lehet. Az orrnyálkahártya duzzanata azonban mégis akadályozhatja az orron át lélegzést. Ha ezt tapasztalod, orrcseppel vagy pár csepp anyatejjel segíthetsz a dolgon. Ha a váladék besűrűsödik, sárgás, zöldes színű lesz, feltétlenül mutasd meg orvosnak a csecsemőt. Ha reggelre a váladék beleragad az orrába, pár csepp anyatejjel vagy fiziológiás sóoldattal (gyógyszertárban készen kapható) próbálhatod lazítani. Ha nátha után vagy közben a baba szopási sztrájkba kezd, lehetséges, hogy fülfájás miatt esik nehezére a nyelés.
Az első hónapokban meglehetősen gyakori jelenség, hogy a kisbaba szopások után némi tejet bukik, néha ijesztőnek látszó mennyiségeket. Nem csoda, hiszen az elfogyasztott táplálék teljes egészében folyékony, és eleinte még nem működik tökéletesen a gyomor záróizma. Előfordul, hogy a baba túl sokat szopik, ezért a feleslegtől egy kiadósabb bukással szabadul meg. Ha a csecsemő szopás közben vagy utána köhög, ez is előidézheti, hogy kihányja annak egy részét, amit szopott.
Megelőzésképpen a következőkre ügyelj:
Előfordul, hogy a gyakori és nagy mennyiségű bukás oka a tápcsatorna valamilyen veleszületett rendellenessége. Ilyenkor műtétre van szükség. Ezek a kisbabák rosszul gyarapodnak, gondterhelt az arcuk, és sokat sírnak, nyűglődnek. Mohón esznek, aztán nagy mennyiséget buknak illetve hánynak. A mennyiség egyébként elég csalóka szokott lenni: ami első ránézésre rengetegnek tűnik („minden kijött belőle!“), az sokszor nem több 15-20 ml-nél. A rendellenes eseteket úgy is elkülöníthetjük a szokványostól, hogy az egészséges babák a sok bukás ellenére is remekül gyarapodnak, alapvetően kiegyensúlyozottak és vidámak. Az úgynevezett reflux betegségre is csak akkor érdemes gyanakodni, ha a gyarapodás nem jó, és a baba sokszor szopás közben is sír, sokat bukik. Bízzuk gasztroenterológus szakorvosra ennek a betegségnek a kivizsgálását. Ha mindössze annyi a panasz, hogy a baba sokat bukik, nincs szükség antireflux tápszerre.
A bukós korszaknak aztán hat hónapos kor után fokozatosan vége lesz: ahogy a táplálék is egyre szilárdabbá válik, és a baba már nem csak fekvő testhelyzetben van, úgy egyre ritkábban fordul elő, hogy nagyobb mennyiségű tejet böfizik fel.
Ha a szoptatás mellett döntöttél, tulajdonképpen felesleges is cumisüveget beszerezni, bár a lefejt anyatej tárolására még jó lehet. Van, aki az egyébként szoptatott, nyűgősködő csecsemőt kritikus szituációkban cumisüveggel próbálja lecsendesíteni. A szoptatásnak azonban, különösen a csecsemő életének első hat hónapjában, vigasztaló funkciója is van. A későbbiekben, ahogy a kisbaba fejlődik, és egyre többet megért abból, amit mondotok neki, szavakkal, dédelgetéssel is meg tudod vigasztalni. A szoptatás során – ellentétben a cumisüveggel – nem egyforma intenzitással jön a tej, hanem először sugárban, a végén már csak cseppenként. A kisbaba a végén nyugodtan cumizgathatja egy kicsit anélkül, hogy közben tovább kellene nyelnie a tejet. Tápszerrel etetett kisbabáknál elkerülhetetlen a cumisüveg használata, hiszen életkori sajátosság, hogy szopva vegye magához a táplálékát. Ilyenkor fokozottan ügyelni kell arra, hogy a személyes törődést, odafordulást ne helyettesítse a cumisüveg és annak édes tartalma. A folyamatos cumizgatás miatt egyoldalúan fejlődik a nyelv és a száj izomzata, a fogak pedig kilyukadhatnak. Fontos, hogy szülőként alaposan átgondoljátok ezeket a dolgokat, s ne szoktassátok rá olyasmire a csecsemőt, ami a későbbiekben kárára lehet.
Ha megbetegszel, belázasodsz a szoptatás időszaka alatt, ez önmagában nem ok arra, hogy a szoptatást abbahagyd vagy szüneteltesd. A különböző fertőző betegségek kórokozói már jóval a betegség tüneteinek jelentkezése előtt fertőzőképesek. Az anya betegsége esetén az anyatej tartalmazza a védekezéshez szükséges ellenanyagokat, így ezeket a kisbaba a legjobb forrásból kapja. A légúti vírusfertőzéseknél sem a szoptatás révén terjed a betegség, hanem cseppfertőzéssel. A tapasztalatok azt igazolják, hogy ilyen megbetegedések esetén a szoptatott csecsemők nagyobb arányban kerülik el a betegséget, mint azok, akiket mesterségesen táplálnak. Egy kanadai felmérés eredményei is azt igazolták, hogy azok a csecsemők, akiket életük első hónapjaiban szoptattak, ritkábban szenvednek gyomor-bélrendszeri betegségekben, felsőlégúti megbetegedésekben, középfülgyulladásban, mint a mesterségesen táplált csecsemők, holott az anyák körülbelül ugyanolyan arányban estek át ezeken a fertőzéseken mindkét csoportban.
Az előtejben különösen magas az ellenanyagok és enzimek koncentrációja, ezért a betegségek elleni védekezés szempontjából döntő fontosságú, hogy az újszülött még a tényleges tejbelövellés előtt rendszeresen szopjon. Az előtej éppen azért olyan sűrű, mert a pár órás, pár napos újszülött még igen keveset szopik, de az a kevés éppen a számára fontos anyagokat tartalmazza. Az Immunglobulin A elnevezésű fehérje például bevonja a pici egész emésztőrendszerének nyálkahártyáit, így a kórokozók nem fenyegetik az újszülöttet. Az IgA a kisbaba fehérvérsejtjeit is aktiválja, így lassanként kialakul saját védekezőrendszere is.
Előfordulhat, hogy betegséged miatt gyógyszert kell szedned. A gyógyszerek döntő többsége mellett folytatni lehet a szoptatást, annak ellnére, hogy a szer tájékoztatójában ennek ellenkezőjét állítják. Ha gyógyszerszedésre kényszerülsz, feltétlenül kérj tanácsot a füzetünk végén felsorolt szoptatási ambulanciák szakembereitől, mert számos gyógyszernek létezik olyan alternatívája is, amely a szoptatást nem befolyásolja.
Igen, elválasztás helyett célszerűbb elválasztódásról beszélni, így ugyanis hangsúlyozzuk, hogy ennek a gyerek a kezdeményezője, nem pedig a felnőttek. Elsietni biztosan nem kell, mert az anyatejben minden benne van, amire a csecsemőnek szüksége van - a szereteten és gondoskodáson kívül.
Ezt a bizonyos menetrendet ideális esetben – ha édesanyja akarja és szereti is szoptatni – a gyermek határozza meg. Minden kisbaba más és más, ezért az egyéni eltérések jelentősek lehetnek. A világ nagyobbik részén természetesnek számít, hogy kétévesen még szopik egy kisgyerek. Nálunk sokan tartanak attól, hogy ez túlzott anya-gyerek kötődést eredményez. Ilyesmitől azonban nem kell tartani, hiszen a környező világ egyre jobban magára vonja a gyermek érdeklődését, s egy napon magától is eljut oda, hogy nem akar már szopni. Lehetséges, hogy ez majd csak hárméves kora után következik be, de ebben sincs semmi kivetnivaló.
Az elmúlt évtizedekben táblázatokban mutatták be az anyáknak, hogyan kell elválasztani, vagy ami még rosszabbul hangzik, leválasztani a csecsemőt. Valójában nincs szükség ilyesmire. Ha figyelsz gyermeked igényeire, fejlődésére – ezek a legfontosabb támpontok -, látni fogod, mikor, mire van szüksége.
Mivel nincsenek pontosan követhető szabályok, ezért egy konkrét példán mutatjuk be, hogyan is választja el magát egy kisgyermek.
Azokat a tápszereket nevezik így, amelyek összetétele a nagyobbacska csecsemő igényeihez igazodik. A speciális gyógytápszerek kivételével valamennyi tehéntejből készül, ám az összetevők arányát némiképpen az embergyerek igényeihez közelítik, sok esetben vitaminokkal, fontos ásványi anyagokkal, vassal dúsítják. Ha megfelelő ideig, tehát körülbelül hat hónapos koráig kizárólag anyatejjel tápláltad csecsemődet, és okvetlenül el akarod választani, fokozatosan áttérhetsz valamelyik készítményre, mely valószínűleg ideálisabb táplálékforrás, mint a tiszta tehéntej. Allergiát azonban éppen úgy kiválthat, ha a baba hajlamos rá, vagy életének első heteiben már kapott – akár egyetlen alkalommal is – tehéntejfehérje alapú adaptált tápszert. Ráadásul tetemes többletköltséget is jelent, ezért idejében gondold végig, miért is akarsz valójában tápszerre áttérni, ha eddig jól „működött“ a szoptatás. Sokan azt hiszik, hogy féléves kor után már nem elég az anyatej a csecsemőnek. Ez részben így van, hiszen ettől kezdve már kiegészítő táplálékot is adhatunk a szoptatások után. Magával az anyatejjel azonban továbbra sincs probléma, változatlanul a legideálisabb – bármelyik elválasztási tápszernél vagy tejféleségnél jobb – „állati“ fehérjeforrás és ital a kisbaba számára, amelyből továbbra is elegendő termelődik, ha a kiegészítő táplálékokkal szopás után kínáljuk a csecsemőt. Az anyatej változó összetétele fél éves kor után is, sőt, még a második életévben is igazodik a gyermek igényeihez, tökéletesen steril és friss, meleg, továbbra is tartalmaz élő immunanyagokat, amelyek segítenek a betegségek elleni védekezésben. Ezt egyetlen elválasztási tápszerről sem mondhatjuk el.
Egyszerre csak egy új ételféleséget vezess be, és az újabb alapanyaggal várj négy-öt napot. Ha van a családban allergiás beteg, feltétlenül ügyelj a fokozatosságra, és a leggyakoribb allergéneket (tehéntej, tojás, apró magvas gyümölcsök) csak egyéves kor után vezesd be a kicsi étrendjébe. A hozzátáplálást zöldséggel, gyümölccsel vagy gabonával (nem tejpéppel, hiszen az tartalmaz tehéntejet!) is kezdheted. Nyersanyagkímélő eljárásokkal főzz, például jó megoldás, ha héjában, sütőben sütöd, vagy gőzben párolod a zöldséget, majd egy kevés lefejt tejjel összekeverve kínálod a babának. Semmilyen étel elfogyasztását sem szabad erőltetni, mert így "születnek" a rossz evők!
A lassanként kibújó fogak szintén nem akadályai szoptatásnak. Szopás közben nem tud harapni a gyerek, csak amikor megkezdi, illetve akkor, ha a szopás vége felé már csak játszik a mellbimbóval. Néhány határozott nemmel erről is leszoktathatod. A fogak áttörése előtt előfordulhat, hogy annyira fáj a baba ínye, hogy szopási sztrájkba kezd. Ha erre gyanakszol, fejd le a tejet, és kínáld neki kispohárból. Újra és újra próbáld mellre tenni, de ne erőszakosan. Egy hétig vagy tovább is eltarthat, mire újra szopni szeretne.
A tejpépes dobozok (és bébiételek, -italok, -tápszerek) felirata sajnos megtévesztő. Sokat már kettő, illetve négy hónapos kortól ajánlanak a gyártók, pedig abban az életkorban még nincs szüksége a csecsemőnek ilyesfajta ételekre, sőt, kifejezetten árthatnak neki, mivel az anyatejtől fejlődik a legjobban. Ha túl korán vezeted be étrendjébe a másfajta ételeket, italokat, akkor csökkeni fog a tejtermelődés. Szoptatott gyerekek számára a papiporok közül a tejmentes gabonapépek a legjobbak, ezeket lefejt anyatejjel vagy friss gyümölccsel is el lehet készíteni. A tejpépet sokan azért is adják, hogy a kisbaba átaludja az éjszakát. A gyakori ébredés oka azonban ritkán az éhség, gyakrabban a fogzás vagy fejlődésbeli ugrások, betegség.
Amikor a kizárólagos szoptatásról hat hónapos kor után áttértek a vegyes táplálásra, kisbabád már elég ügyes ahhoz, hogy a kezében tartson, megfogjon valamit, majd a szájához emelje. Éppen ezért a kiskanállal adott ételek mellett adj a kezébe rendszeresen „rágcsálnivalókat“. Igen változó, hogy az első fogacskák mikor bújnak ki, de kenyérhéjakkal, banándarabokkal, főtt zöldségekkel akkor is kísérletezhetsz, ha még egyáltalán nincs foga. Ültesd a csecsemőt a nagy étkezőasztalhoz, amikor a család eszik. Ha a kicsi látja a többieket evés közben, hamarosan utánozni akarja a nagyokat, és hamarabb megtanul önállóan enni, kanalazni, mintha külön, ölbe ültetve etetnéd. Ha a szoptatás féléves kor után is meghatározó marad, tehát ha a kiegészítő ételeket szopás után kapja a csecsemő, akkor nem fog hiányozni neki a testközelség, érdeklődéssel és lelkesedéssel fogadja majd az új evési módszert. Az önálló evéshez az is hozzátartozik, hogy a gyerekre bízod, mennyit eszik, és nem erőlteted az általad elképzelt mennyiségek elfogyasztását. Vagyis az igény szerinti szoptatást igény szerinti etetés, evés követi. Az itatáshoz célszerű poharat használni cumisüveg helyett, s csak akkor tedd eléje, amikor valóban inni akar, így többnyire elkerülhető, hogy az egész a földön kössön ki. Mivel a gyermekek fejlődési üteme igen nagy egyéni különbségeket mutat, más-más életkorban alakul ki az önálló evés-ivás képessége. Erőltetni semmit sem kell, várd ki türelemmel az önállósodás lépéseit. Előbb-utóbb ő is a nagyok közé szeretne tartozni.
A műtét után kissé elodázódhat az ismerkedés. A császárral született babákat egy időre inkubátorba teszik néhány kórházban. Előfordulhat, hogy a tejed nem a második-harmadik, hanem a negyedik-ötödik napon lövell csak be. Emiatt ne csüggedj, nem szükséges kiegészítést adni a kisbabádnak. Amint mozdulni tudsz, szoptasd meg, amilyen gyakran csak tudod. Császár után is legyél egy szobában csecsemőddel. A nővérek általában segítenek mindenben, ha nem tennék, akkor kérd! Lehet, hogy az első néhány mellre helyezéshez segítségre lesz szükséged. Kísérletezd ki, hogy neked hogyan a legkényelmesebb. Akár epidurális, akár spinális érzéstelenítésben szültél, akár altattak, egyik sem akadálya a szoptatásnak.
A koraszülés rendszerint úgy jön, mint derült égből a villámcsapás. A szülés és az újszülöttgondozás még olyan távolinak tűnik, hogy a szülő nő még nem is tudott lelkileg felkészülni az eseményre. Aztán egyszer csak szembe kell néznie a tényekkel: kicsi és törékeny gyermeke kábelekkel és csövekkel teletűzdelve fekszik az inkubátorban, és még hozzáérni is csak kivételesen lehet. Akkor és ott örökkévalóságnak tűnik az az idő, amíg az apróságból egészséges és megfelelő súlyú csecsemő válik, mégsem szabad csüggedni.
Fontos, hogy minél előbb próbálkozz a szoptatással, akkor is, ha a kisbabád még a cumisüvegből való szopáshoz is gyenge. Az első kísérletekhez azok a ritka pillanatok a legalkalmasabbak, amikor ébren van. A szopó reflex a magzati fejlődés 26-27. hetében alakul ki, tehát elvileg még sikeresek is lehetnek az első próbálkozások. Általában az a baj, hogy a baba még túlságosan gyenge és elesett ahhoz, hogy bármilyen célirányos tevékenységet folytasson. Hihetetlen, de még ennek ellenére is megérzi, ha édesanyja tartja a kezében, ellazultan simul oda a tejjel teli mellekhez, és talán még arra is képes, hogy egy-két cseppet lenyalogasson róla. A koraszülött osztályokon kiírthatatlanul jelen levő kórokozók jóval reálisabb veszélyt jelentenek a picire, mint saját anyjának testközelsége, hiszen az anyatej – amit legalább szondán keresztül megkap – ellátja mindazokkal a védőanyagokkal, amelyek az anya szervezete számára ismerős kórokozók ellen termelődnek. Azokban a kórházakban, ahol megengedik, hogy az anya csupasz mellére fektesse koraszülöttjét (kenguru módszer), azt tapasztalják, hogy a testmeleg, az anya közelsége, simogató keze javítja az apróság oxigénellátottságát, általános állapotát. Ennek ellenére még mindig sok helyen korlátozzák a koraszülött szoptatását arra hivatkozva, hogy „kifárad“ tőle. Ez részben valóban igaz, hiszen a koraszülött még mindentől sokkal hamarabb kifárad, mint időre szültett társai. Az összehasonlító vizsgálatok azonban ennek ellénre azt igazolták, hogy a szoptatott koraszülött gyarapodása gyorsabb volt, mint azoké a babáké, akik szondán keresztül kapták az anyatejet. A tejleadó reflex kiváltódása után az anyatej már folyamatosan, szinte szívás nélkül is folyik a mellből, ezért ez a táplálási forma semmivel sem megerőltetőbb a picinek, mint a cumisüvegből ivás.
A koraszülött szoptatásához nagy türelem, tömérdek idő és önbizalom szükséges. Hinned kell benne, hogy képes leszel a legjobb minőségű táplálékot és egyben gyógyszert a szoptatáson keresztül biztosítani, bízz benne, hogy gyermeked nem fog tápszerezésre szorulni.
Rendszeres fejésre egészséges, éjjel is, nappal is igény szerint, kizárólag szoptatott csecsemő esetében nincs szükség. Ilyenkor ugyanis a tejtermelődés önszabályozó mechanizmusa biztosítja a szükséges mennyiséget. Valamilyen fejési módszert azonban érdemes megtanulni, mert váratlan helyzetek mindig adódhatnak. Mindenképpen szükséges a rendszeres fejés akkor, ha koraszülött vagy beteg kisbabáról van szó, akinek a szoptatása átmenetileg nem oldható meg, az anyatej azonban nagyon fontos számára. Fejésre kényszerülhetsz akkor is, ha már néhány hónapos bébiszünet után vissza kell menned dolgozni vagy, ha valamilyen okból átmenetileg nem szopik a baba. Mindez azonban egyáltalán nem akadálya az anytejes táplálásnak. Fejéssel hosszú hónapokig is fenntartható, sőt, fokozható a tejtermelődés, akkor is, ha a kisbabát egyáltalán nem tudod mellre tenni. Megéri a fáradságot! A sikeres fejés alapfeltétele a kitartás és a türelem. Biztosan eltart néhány napig, amíg a megfelelő módszert megtalálod, és eleinte biztosan csak viszonylag kis mennyiségű tejet lehet lefejni.
A következőkre ügyelj feltétlenül:
Ha már átolvastad a füzetünket, s kipróbáltad a leírtakat, de mégsem megy a szoptatás, akkor Neked szólnak a következő sorok.
Kérj segítséget szoptatási szaktanácsadóktól, a La Leche Liga Magyarország szoptatási tanácsadóitól, védőnődtől, gyermekorvosodtól. Fontos, hogy a tanácsadó ismeretei naprakészek legyenek és nagy gyakorlattal rendelkezzen szoptatási problémákkal küzdő anyák sikeres támogatásában. A nemzetközi vizsgát tett szoptatási szaktanácsadók (IBCLC) és a La Leche Liga csoportvezetői esetében ez a működés alapfeltétele. Az egészségügyi dolgozóktól is elvárható, hogy szoptatással foglalkozó továbbképzéseken vegyenek részt és frissítsék tudásukat. Fontos, hogy a tanácsadó változtatni tudjon korábbi álláspontján, ha az újabb tudományos eredmények tükrében egyes addigi tanácsai túlhaladottnak bizonyulnak. A jó tanácsadó helyes információkat ad, valamint támogatást, hogy megtaláld a saját utatokat. Még a legjobb tanácsadó sem tud minden gondon segíteni, bár biztos lehetsz abban, hogy segítő szándék vezérli.
A szoptatási nehézségek, kudarcok hátterében az esetek döntő többségében nem testi zavarok az elsődlegesek, hanem éppen a titkolt, sokszor csupán tudat alatti elutasítás, szorongás. Vajon miért gondolják olyan sokan, hogy nem tudnak szoptatni? S vajon miért nem sikerül sokszor azoknak sem, akik állításuk szerint szeretnének és tudnának is szoptatni? Ismét a teljesség igénye nélkül szeretnénk néhány megfontolásra érdemes gondolatsort figyelmedbe ajánlani.
Túlságosan elöntöttek minket a művi, mesterséges, „csinált“ dolgok: az élelmiszereket többnyire finomított, feldolgozott formában, steril csomagolásban vásároljuk; testünk természetes illatát a bőr savköpenye számára olykor kifejezetten káros illatszerekkel, túlzásba vitt mosdással, szappanozással kendőzzük; a női testről alkotott eszményképünket messzemenően a médiában sugallt szexbomba-kép uralja, még a kislányok is formásan nagymellű, karcsú női Barbie babákkal játszanak. A játék babákat cumisüvegből etetik, s a mesekönyvekben még az állatok is cumisüvegből etetik kölykeiket. Nem csoda, ha úgy nő fel a kisgyermek, hogy ezt hiszi természetesnek. Rajtad is múlik, hogy a Te gyereked természetes mintákat lásson otthon!
Az intimbetét reklámok és a társadalmi elvárások egyaránt azt kívánják a nőktől, hogy testi folyamataikat a lehető legteljesebb mértékben titkolják. Ezért kelt nagy feltűnést, ha valaki nyilvános helyen szoptatja kisbabáját, holott azon senki nem ütközik meg, ha az utcán eszik az ember. Nem csoda, ha a nők többsége némi aggodalommal néz a szoptatás elébe.
Nem mindenki képes arra, hogy mások előtt szoptasson. Érdemes azonban azt is mérlegelni, hogy a tápszerezés még ennél is nagyobb kötöttséget jelent, hiszen a tápszert mindig frissen kell elkészíteni, steril üvegben, steril cumival, tökéletes minőségű, forralt ivóvízzel. Szoptatni bárhol lehet: játszótéren, parkban, strandon is. Bő póló vagy blúz alatt egészen elbújik a szopó csecsemő, s csak a tolakodó szemlélő veszi észre, miről is van szó. Indulj útnak nyugodtan a csecsemőddel, és élvezd Te is a szoptatás nyújtotta szabadságot és biztonságot!
Nem vagy egyedül, sokan félnek attól, hogy alakjuk, mellük szépsége végérvényesen odavész, nem fognak többé az ügyeletes szépségideálnak megfelelni. A kétségtelenül bekövetkező testi változások azonban nem a szoptatás, hanem a gyermekvárás és alkati tényezők következményei. Van, aki számára zavaró a csecsemő gyakori testközelsége, a szoptatás intimitása. S valóban, nehéz egy olyan eszménnyel, mintával azonosulni, amely teljes egészében hiányzik a nyilvános ideálok repertoárjából. Nehéz a megváltozott testet, adottságokat, érett nőiséget elfogadni és szeretni egy olyan társadalomban, ahol a tinédzser test és szépség az ideál, ahol szépségversenyre is csak hajadonok és húsz éven aluliak jelentkezhetnek. Korábban valamennyi kultúrában létezett köztiszeteletnek örvendő anyaideál, anyaistenő; a keresztény vallás Szűz Máriája a csecsemő Jézussal napjainkra azonban visszaszorult a hitélet szférájába. Megkérdőjeleződik tehát a testi változások értéke, s előbb-utóbb megfogalmazódik a kételkedőkben az aggodalom: lehet-e egyáltalán egy ilyen testet szeretni, szépnek találhatja-e ezt még valaki? A válasz rajtad is múlik! Ha Te elfogadod és szereted a testedet, ha büszke leszel teljesítményére, amely gyermeknek adott életet és táplálta is őt, megtaláltad a legjobb kiindulópontot!
Eljuthatsz arra a pontra, amikor úgy érzed, nincs erőd tovább próbálkozni. A legfontosabb, hogy ne gyötörjön bűntudat, köss békét magaddal! A szoptatás nem kötelező feladat, amit ki kell pipálni. Dolgozd fel magadban a történteket. Az is jó anya lehet, aki nem szoptat, hiszen a kisbaba és édesanyja között létrejövő kapcsolat sokkal gazdagabb annál, hogy csupán a szoptatástól tegyük függővé. Ha üvegből táplálod gyermekedet, biztosíts számára nagyon sok testközelséget, gyengédséget.
Sok javaslatot, gyakorlati tanácsot és hasznos ötletet ad, hogy a szoptatás sikerüljön és örömet szerezzen. Két nemzetközi vizsgával rendelkező, tapasztalt szoptatási szaktanácsadó a szerző. Megtudhatja például, hogyan készülhet fel a szoptatásra, milyen jelentősége van a szoptatásnak a kisbabára nézve, hogyan segítheti elő a szoptatás jó indulását, mit tehet azért, hogy a szoptatás gondtalan élménnyé váljon, mit kell tennie nehézségek esetén, milyen gyakran és milyen hosszú ideig tegye mellre gyermekét.
Kedves Édesanya!
Ha segítségre van szükséged, érdemes először az interneten található oktatóanyagokat megnézni, hátha választ kapsz a kérdéseidre:
www.lll.hu
www.szoptatasert.hu
www.szoptatasportal.hu
A LLL telefonon segítséget nyújtó tanácsadónőinek elérhetősége