A családi ágy

Sorszám: 702

Magyar nyelvű változat: 1998. július

Általánosan elfogadott tény, hogy a szülővé válás egyik legnagyobb problémája az állandó alváshiány. Egy kisgyerekes anyától még egy idegen is azt kérdezi először: "Végigalussza már a baba az éjszakát?" A karikás szemű, ásító mamának aligha kell válaszolnia.

Bár sokan tudjuk, mit jelent éjszaka is készenlétben lenni gyermekünk szükségleteinek kielégítésére, a csecsemők hamar megtanulják, mi is az "éjszaka". Már az első hetekben kialakul napirendjük: többet alszanak éjjel, mint nappal. Nehéz azonban a jó szokásokat észrevennünk, amikor egész éjjel virrasztunk egy nyűgös babával. Hogyan elégítheti ki a mama saját alvási szükségletét, ha többször is fel kell kelnie éjjel a babához? Normális-e, ha egy csecsemő ennyiszer szeretné, hogy etessék és ölbe vegyék?

Az anyaméhben töltött kilenc hónap alatt a baba állandóan hozzájut a szükséges táplálékhoz, és édesanyja teste mindig védelmezőn veszi körül. Nincs rá szüksége, hogy ennivalóért sírjon, és mindig könnyen siklik át ébrenlétből alvásba és fordítva.

Ebből az ideális kömyezetből való átmenetet próbáljuk könnyebbé tenni a számára. Ahogy szüksége van a gyakori szopásra, úgy állandóan vágyik az anyai ölelés biztonságára is, akár ébren van, akár alszik.

Az egyik lehetőség a szülők számára, hogy a lehető legjobban gondoskodhassanak gyermekükről, az édesanya a babát igényei szerint szoptathassa - és mindannyian a lehető legtöbbet alhassanak -, ha a babát magukkal viszik a családi ágyba. Miután ez a téma sokáig tabu volt, ma újra egyre több szülő kezdi megosztani tapasztalatait másokkal is a kisbabáikkal és gyerekeikkel való együttalvásról.

Az együttalvás természetesen nem az egyetlen módja annak, hogy kielégítsük kisbabánk igényeit. Vannak más olyan megnyugtató éjszakai szokások is, amelyek néhány szülőnek jobban tetszenek; és az a lényeg, hogy minden család a neki legjobban megfelelő megoldást találja meg.

Az az elmélet, hogy a babák egyedül aludjanak, viszonylag új. 100 évvel ezelőtt elfogadott tény volt, hogy a babáknak éjszaka is szükségük van emberi érintésre. Egy 1880-as évekbeli szülőknek szóló folyóirat "kisbaba" címszó alatt ezt írta: "Az első néhány hétben az újszülött testmelegét általában az anyával való együttalvás tartja fenn."

Valójában a világ sok országában még sosem hallottak gyerekágyról vagy bölcsőről. A japán édesanyák széles szivacson alszanak a gyerekeik mellett, az indiai anyák saját ágyukba viszik kicsinyeiket, az afrikai családok együtt alszanak egy függőágyban vagy a csupasz földön. Dél-Amerikában, Ázsiában, Ausztráliában, Alaszkában több millió év alatt alakultak ki ezek az alvási szokások. Hiszen a kisbabának a mamája utáni vágya nem múlik el, ha leoltjuk a lámpát.

Mikor kétségbeesetten arra próbáljuk rávenni csecsemőinket, hogy nyolc órát vagy még többet aludjanak egyhuzamban, gyakran elfelejtjük, milyen fejletlen is valójában az emberi újszülött. Életben maradásához teljesen ki van szolgáltatva gondozójának, akire éjjel még jobban szüksége van, mint nappal.¹

A csecsemő szopás közben alszik el legkönnyebben, amikor anyjához simulva az ismerős érintés és illat megnyugtatóan hat rá. Vannak, akik úgy vélik, ha hagyjuk a babát édesanyja mellén elaludni, mindig ezt akarja majd. Valójában azonban a gyerekek fokozatosan megtanulják, hogy egyedül is el tudjanak aludni.

A ,jó" gyereket általában kisigényűnek tartják, de nem biztos, hogy ez neki is "jó". Az éjjel felsíró babát nagyobb eséllyel veszik föl és etetik meg - és valójában erre van szüksége az ideális érzelmi és fizikai fejlődéséhez.

Ha babánkat megpróbáljuk "jó" gyerekké idomítani - más szóval hagyjuk sírni -, ezzel csak későbbre halasztjuk a problémákat. Mindannyian tudjuk, milyen szívet tépő hallgatni, mikor egy csecsemő álomba sírja magát. A szülők gyakran érzik, hogy a babát komolyabb lelki sérülés érte, mint a pillanatnyi szomorúság. A felnőttkori neurózisok okát sok kutatás az ilyen típusú nevelési szokások következményeivel magyarázza.²

Sok szülő egyetért azzal, hogy nem érdemes végigharcolni az alvásra szánt időt. Vannak, akik az éjjeli rémálmokkor és betegségek idején engedik ágyukba a gyerekeket. Mások a "családi ágyat" választják mint életmódot, azzal a célkitűzéssel, hogy a gyerek maga döntse el, mikor érett meg az egyedül alvásra. A gyerekek alhatnak együtt egy nekik szánt külön ágyban is. Ahány család, annyi lehetséges megoldás van.

Ha a mama úgy gondolja, hogy megosztja ágyát kisbabájával, mert ezt érzi természetesnek, akkor a legjobb, ha már így is kezdik közös életüket. Ha egy csecsemő szülés után rögtön együtt alszik édesanyjával, könnyebben alkalmazkodik a mama éjjeli szokásaihoz. Néha a nagyobb babák már nem tudják megszokni az együttalvást, ha addig mindig egyedül aludtak. Ilyenkor - bármilyen természetes is számunkra ez a közelség - nem erőltethetjük rá gyermekünkre.

Éjszakai etetések

A babák gyakran szopnak éjjel anélkül, hogy egyszer is igazán felébrednének az éjszaka folyamán. Dr. Hugh Jolly "alva etetésnek" nevezte ezt.³ Emellett szól még, hogy a mama is alhat, miközben szoptat. Ezt kezdő mamák nehezen hiszik el, pedig sok közösség ezt tartja természetesnek. Amint a baba megtalálja útját anyja melléhez (ami az első néhány hónapban bekövetkezik), akkor az éjszakai etetés válik a legpihentetőbbé mind közül.

Ha a baba mamája mellett alszik, igény szerint tud szopni, ami néha gyakori evést jelent éjszaka, máskor viszont kevesebbet. A szopás olyan hormonális reakciót indít el az édesanyában, ami elálmosítja és visszaaltatja.⁴ Ez a "szundító gomb" maximális pihenést biztosít az édesanyának annak ellenére, hogy egész éjjel többször felébred és figyeli gyermekét.

Az igény szerinti szoptatásnak óriási előnyei vannak a szoptató anyára nézve is.
Segít kialakítani a kereslet-kínálat elvén alapuló tejtermelést, miszerint a baba gyakori szopásával stimulálja a tejtermelést, és ezáltal hozzá is jut a számára megfelelő mennyiségű tejhez. Az éjszakai szoptatások hatására megemelkedett hormonszint visszaszorítja az ovulációt, így fokozza a szoptatás fogamzásgátló hatását.⁵

Amint az édesanya és gyermeke egymásra hangolódnak, kevesebb az esélye a mellgyulladásnak vagy a tejtúltermelésnek is. A közhiedelemmel ellentétben - a gyakori és sokáig tartó szoptatástól nem sebesedik ki az anya mellbimbója. Amennyiben a mellre tétel és a szoptatási helyzet jó, a baba egész éjjel bármikor elkezdheti vagy abbahagyhatja a szopást. Kezdetben hasznos lehet egy halvány fényű éjjeli lámpa, hogy lássuk, helyesen harap-e rá csecsemőnk a mellbimbóra.

Minden anya megtalálja a számára legmegfelelőbb szoptatási helyzetet, és hamar rájön, hogyan guruljon vagy hajoljon gyermekéhez, hogy a baba mindkét oldalról szophasson. Jó kiindulópont a császárszülés utáni szoptató helyzet, melynek leírása megtalálható a legtöbb szoptatási kézikönyvben: a mama az oldalán fekszik, karjában tartva a babát.

Ezalatt az apáknak is jut feladat. Az együttalvás során ők is jobban kötődnek a babához, és mindketten élvezhetik a bőrkontaktus előnyeit. Az édesapának sem kell megismernie a meleg ágyból való felkelés gyötrelmeit azért, hogy fel-alá sétáljon, karján egy ordító csecsemővel.

Biztonság

Mennyire biztonságos, ha a baba a szülők ágyában alszik? Sokat hallhatunk a TV -ben és a sajtóban a csecsemőkori hirtelen halálról ("bölcsőhalál"), továbbá néhány szaktekintély erre azt is sugallja, hogy az együttalvás kockázatos.

Ezt a tanácsot az új-zélandi maoriknál⁶ tapasztaltakra alapozzák, akik hagyományosan együtt alszanak a gyerekeikkel, és akiknél magas a bölcsőhalálok száma. Azt azonban nem közölték, hogy a maoriknál gyakori a tuberkulózis és egyéb légzési megbetegedések, hátrányos a szociális helyzetük, valamint magas az alkoholisták aránya. Mindezek a tényezők teszik valószínűbbé a bölcsőhalál előfordulását.⁷ Az eredeti adatokat publikáló kutatócsoport később elismerte, hogy a maorik közt tapasztalt magas bölcsőhalálarány összefügg a dohányzás növekedésével, és azzal, hogy a maori anyák nemigen szoptatják csecsemőiket.⁸

Ugyanez a kutatócsoport beismeri, hogy kezdettől alacsony a bölcsőhalál aránya Kínában, Japánban és Hong Kongban, de nem említették, hogy ezekben az országokban a csecsemők együtt alszanak édesanyjukkal legalább életük első évében.⁹ A bölcsőhalál és az együttalvás kutatása ma még gyerekcipőben jár. De a Cardiff-féle új kutatási eljárás, melyben walesi és bangladesh-i csecsemők életét hasonlították össze, rámutat arra, hogy "a hosszan tartó magányos, zavartalan alvás lehet az egyike azon faktoroknak, melyek a bölcsöhalál magasabb arányához vezettek a fehér csecsemők esetében, összehasonlítva az ázsiai csecsemőkkel."¹⁰

Néhány amerikai kutató szerint a csecsemők még fejletlen légzőrendszerének hasznára válhat a családi ágy nyújtotta biztonság.¹¹ A babának nemcsak az igény szerinti szoptatás válik hasznára, hanem az együttalvás során tapasztalt fizikai kontaktus élménye is.

Az olyan tényezők, mint a szülők légzése, a testkontaktus és a szülők alvás közbeni mozgása biztosítják az életben maradáshoz szükséges tökéletes környezetet. Természetesen sokkal több új kutatási eredményre van szükség ahhoz, hogy végső következtetéseket vonhassunk le.

A legutóbbi vizsgálatok szerint a bölcsőhalál megelőzésére a legjobb, ha a babát a hátára fordítjuk, ám ez önmagában még kevés a sok rizikófaktor miatt. Ha az együttalvást választjuk, a babák amúgy is inkább hátukon és oldalukon fekszenek, hiszen így tudnak a legkönnyebben szopni.

Természetesen a szülők részéről nem árt az óvatosság, amikor a gyerekekkel alszanak. Nagyon nagy gondatlanságnak számít ittas vagy drogos állapotban a gyerekünk mellé feküdni. Bizonyosodjunk meg arról is, hogy kap a baba levegőt a párnák és takarók között, vagy nem esik le a kemény földre. A legbiztonságosabb a széles, alacsony ágy vagy a földre tett matracok.

Fontos arra is figyelnünk, hogy a babának ne legyen nagyon melege, amikor velünk alszik. Egy gyerek minden neki szükséges meleget átvesz a mama bőréről, így nincs szüksége arra a több réteg éjjeli öltözékre, amely a kiságyban történő alváshoz javasolt. Van, akinek egy trikó, sőt akár csak egy pelenka is elegendő. Sok édesanya szereti csak egy réteggel betakarni gyermekét, pedig már a legkisebbek is hamar lerúgják takarójukat, kitéve magukat az éjjeli hűvösebb levegőnek. Mint mindig, itt is a józan eszünkre hallgassunk.

Érdemes megnyugtatnunk a szülőket, hogy nem fognak éjjel ráfeküdni a gyerekükre, bármilyen kicsinek és védtelennek tűnik is a baba. Az újszülöttek olyan légzőreflexszel születnek, ami megvédi őket, és a szoptató édesanya még álmában is egy hullámhosszon van a gyermekével.

A szoptatás úgy változtatja meg a mama alvási szokásait, hogy éjszaka is képes reagálni gyermeke jelzéseire. Általában négy alvási szakaszon megyünk keresztül egy 90 perces ciklus alatt, beleértve a gyorsszemmozgásos fázist (REM), vagyis az álmodást, amely alapvető fontosságú egészségünk szempontjából. Az álmodási fázisból a szoptató anya egyáltalán nem lép be a negyedik, legmélyebb alvási szakaszba.(12)

Újdonsült mamák gyakran emlegetik, hogy megváltozott alvásuk minősége - úgy tűnik, éberebben alszanak, és mégis felfrissülve ébrednek -, ha az éjszaka folyamán nem kellett kikelniük az ágyból.

Tehát a szoptató mama gyermekének legideálisabb éjszakai őre. A baba az édesanya karhajlatában fekve van legkevésbé kitéve fulladásnak vagy hányásnak; az éjjel felébredő babát így könnyen megnyugtathatjuk, s ha kihagyna a légzése, azonnal újraéleszthetjük.

Hátrányok

Egy babával együtt aludni nem mindig könnyű. Elkötelezettséget, nyitottságot kíván, és azt, hogy hajlandók legyünk új alvási szokásokat kialakítani. A szülők gyakran félnek egy olyan új alvási szokást kialakítani, amelyet később nem tudnak kontrollálni - hiszen ha megengedjük gyermekeinknek, hogy akkor menjenek át saját ágyukba, amikor megérnek rá, nem tudhatjuk előre, mikor fog ez bekövetkezni.

Mint minden más átmenet a gyerekkorban, a függetlenség utáni vágy is lehet gyors és könnyű, vagy lassú és nehézkes. Testvér születése, az iskolakezdés vagy bármi más erőpróba visszaviheti az egyébként kiegyensúlyozott gyereket szülei védelmező karjaiba éjszakánként.¹³

Lesznek időszakok, amikor a baba végigalussza az éjszaka nagy részét, míg máskor szinte egész éjjel csak szopik. Amikor a már nagyobb gyerekek gyengélkednek, gyakran tapasztaljuk, hogy visszatérnek a családi ágyba egy-egy ölelésre. Bár ez a magatartás teljesen normális, ezek az intenzív időszakok megterhelők lehetnek a mama számára, aki talán már alig várja, hogy visszakaphassa a saját helyét az ágyban.

Annak ellenére, hogy néha zavaró és megterhelő számunkra, hogy gyermekünk velünk szeretne aludni, jó érzés tudnunk, hogy ténylegesen tudunk ezáltal könnyíteni aktuális problémáján, feloldjuk szorongásait. Idősebb mamák gyakran tekintenek vissza szeretettel az első napokra: visszaemlékeznek, milyen jó is volt, hogy képesek voltak fizikai úton kielégíteni gyerekeik szükségleteit.

Természetesen lesznek nehéz időszakok, főleg azok számára, akik nem részesültek ilyenfajta elfogadó magatartásban saját gyermekkorukban. Teljesen érthető, hogy a modern világban szükségünk van némi elvonulásra, magánéletre is. Ha egy édesanya egész nap egyedül van a gyerekével, soknak érzi, hogy még éjjel is vele aludjon. A falusi közösségekben a nagymamák és nagynénik mindig kéznél vannak, hogy napközben egy kis szabadidőt biztosítsanak a mamának. Ha csak tehetjük, bátran támaszkodjunk a barátokra és a szomszédokra.

Attól is tarthatnak a szülők, hogy szexuális életük kárát látja, ha a baba is velük alszik. Kutatások szerint azonban a baba születése nehezíti a házaspár szerelmi életét, bárhol aludjon is a kicsi.¹⁴ Ezt - valószínűleg - a természet rendeli így, hiszen ilyenkor a meghitt szoptató kapcsolat az elsődleges, a felnőttek szexuális szükségletei várhatnak.

Ez persze sokszor nehéz lehet, főleg ha a szoptatás és az együttalvás sokáig tart. De a szexuális vágy legnagyobb ellensége a fáradtság. Sok szülő viszonylag zavartalanul alszik a kisbabával - így legalább egymásra is marad energiájuk, ha úgy érzik.

Vannak szülők, akik boldogan szeretkeznek kisbabájuk mellett. Mások inkább új helyeket fedeznek fel erre a célra a lakásban. A részletek nem számítanak, ha a szándék megvan, a szerelem majd megtalálja a megvalósítás módját.

Hozzuk meg a saját döntésünket!

Mint láttuk, számos módja van annak, hogy éjjel is reagáljunk gyermekeink jelzéseire. A "családi ágy" fogalom nem előírás és nem is garancia semmire.

Egyedülálló szülők, nagy családok mind-mind megtalálják a saját legjobb megoldásukat állandóan változó éjszakai igényeikre.

Vannak szülők, akik "zenés ágyat" hoznak létre gyerekeikkel, míg mások szeretik a fél éjszakát magukban tölteni, mielőtt az együttalvás megkezdődne.

A lényeg, hogy ha kielégítjük gyerekeink igényeit, amíg kicsik, ezzel erőtartalékot gyűjtünk nekik a jövőre. Ha együtt alszunk a babánkkal, ez az éjszakai gondoskodás egy módja, miközben magunkról is gondoskodunk.

Jegyzetek:

1. "Csak a legelemibb megfigyelésre van szükség, hogy egy csecsemőnek éjszaka még inkább szüksége van a mamára, mint napközben, és sötétben inkább, mint világosban. Sötétben a baba látóérzéke pihen. Ehelyett a csecsemőnek a tapintóérzékét kell használnia a bőrkontaktuson keresztül, valamint szaglóérzékét." Primal Health - A blueprint for our survival. Michel Odent 147. old.
2. Például: Touching - The human significance of the skin. Ashley Montagu és The betrayal ofthe body Alexander Lowen, MD
3. Book of Child Care. Hugh Jolly 126-8. old.
4. "A nemrég szült mama alvásminősége javítható az éjszakai szoptatással... van egy olyan elképzelés, miszerint a dopamin-receptorok az ágyban alvást és nyugalmat indukálnak, és az oxitocin kiválasztásában a dopaminnak lenne szerepe. Ha így van, ez lehet a magyarázata a sok édesanya által megtapasztalt szoptatás alatti álmosságnak, ami a gyors visszaalvást segíti éjjel." Succesful Breastfeeding. The Royal College of Midwives ( 1988), 37. old.
5. "A szoptatás csökkenti a termékenységet, de nem hatékony fogamzásgátló, hacsak nem rendszeresen 24 órán keresztül szoptatunk, más étel és ital hozzáadása nélkül." Pregnancy and Childbirth. Sheila Kitzinger (Michael Joseph 1980), 316-8. old.
6. "Az új-zélandi bölcsőhalál-vizsgálat első évének eredményei". Mitchell, Scragg, Stewart, Becroft, Taylor, Ford et al. New Zealand Medical Journal 1991;104: 71-6.
7. ("Ezek az adatok számos kérdést vetnek föl. Először is, a bölcsőhalál kezdeti aránya abnormálisan magas volt mindkét központban (Új-Zéland és Avon, Anglia): Átvihető-e a halandóság látszólagos csökkenése egyéb populációkra?" Southall and Samuels "Reducing risks in the sudden infant death syndrome" British Medical Journal Vol 304: 1, February 1992,265-6. old.
8. "A bölcsőhalál etnikai különbségei Új-Zélandon" Mitchell et al British Medical Journal Vol 306:2 January 1993, 13-16. old.
9. "Bölcsőhalál Hong Kongban: ritka probléma?" Prof DP Davies The Lancet, 14 Dec 1985:1346-8 and subsequent correspondence Jan 25 and March 1 1986. Szintén "Bölcsőhalál: többé nem titok?" Dr Walter Barker Empowerment Summer 1989: Vol.l, No.l.
10. "Bölcsőhalál: a csecsemőgondozással való kapcsolat" Gantley, Davies, Murcott British Medical Journal Vol 306: 2 January 1993, 16-20. old.
11. "A bölcsőhalál antropológiai perspektívája" Prof James J McKenna Medical Anthropology 1985, vol 10, no.l
12. "...a szoptató anyákra egyedi alvási ciklus a jellemző, melyből hiányzik a legmélyebb álomszakasz (4. fázis)." Primal Health 148. o1d.
13. Bár, amint Dr Hugh Jolly megjegyzi: "Annyira természetes, hogy sok szülő nem emlékszik pontosan, mikor döntötte el az egyes gyerek, hogy változtat." Book of Child Care 128. old.
14. A Mother folyóirat egy olvasói tanulmányában közölt adat, 1987. október.

Írta:Deborah Jackson

Fordította:Magyar Judit

A magyar nyelvű kiadást az Ökotárs Alapítvány támogatta.

A csecsemő mellrehelyezése*

A szoptatás elkezdése

A következő lépések a csecsemő mellre helyezését magyarázzák el. Ezek segítenek abban, hogy a csecsemő jól szopjon, sok tejhez jusson és abban is, hogy az emlőbimbó érzékenységét és fájdalmát megelőzze.

Mivel fontos, hogy a fiatal csecsemő megtanuljon hatékonyan szopni, azt ajánljuk, hogy lépésről lépésre alkalmazza ezt a technikát, míg ön és csecsemő meg nem tanulják. Egy idő után, amikor már mindketten gyakorlottabbak, kipróbálhatja bármelyik testhelyzetet és módszert, amely kényelmes önnek.

Ha már megtanulta a szabályos mellre helyezést, simán és könnyen természetessé válik a folyamat. Egy csecsemőt megszoptatni lényegesen egyszerűbb, mint leírni a folyamatot.

1. Helyezkedjen el kényelmesen. Az első néhány alkalommal a legegyszerűbb felülve elkezdeni a szoptatást. Üljön fel az ágyban, egy kényelmes karosszékben vagy hintaszékben. A párnákra szükség van. Helyezze azokat a háta mögé, a könyöke alá és az ölébe a csecsemő megtámasztásához. Használjon zsámolyt, hogy a térde magasabban legyen. Lazán helyezkedjen el, hogy az izmai ne feszüljenek.

2. A csecsemőjét is kényelmesen helyezze el. A csecsemő az oldalán feküdjön úgy, hogy egész teste szemben legyen önnel. A feje kerüljön az ön könyökhajlatába. A hátát az alkarjával támassza meg, míg a kezével tarthatja a fenekét, vagy a felső combját. A csecsemő füle, válla és csípője egy vonalban legyenek. A fejét egyenesen a test vonalában kell tartani, ne hajoljon hátra, vagy oldalra. Tartsa a csecsemőt mellmagasságban, hogy se önnek ne kelljen előrehajolnia, se a csecsemőnek ne kelljen nyújtózkodnia. Az ölébe helyezett párna segítségére van.

3. Kínálja a mellét a csecsemőnek. A szabad kezével fogja meg a mellét úgy, hogy felül elhelyezett hüvelykujjával és alulra helyezett többi ujjával fogja közre azt. A hüvelyk- és a mutatóujja "C" betűt formáljon. Győződjön meg arról, hogy az ujjai a bimbóudvar (barna terület) mögött vannak-e.

4. Bátorítsa a csecsemőt arra, hogy ügyesen "harapjon rá". Érintse meg a csecsemő ajkát az emlőbimbóval. Ha a csecsemő feje ellenkező irányba fordul, gyengéden nyomja meg az arcát az önhöz közelebb eső oldalon. A kereső reflex segít önnek, hogy a baba ön felé forduljon. Akkor próbálja meg újból megérinteni az ajkát, beszéljen hozzá és biztassa, hogy nyissa ki a száját. Ha a csecsemő nagyra tátotta a száját, helyezze az emlőbimbóját a szájába, és gyorsan emelje őt magához, azzal a karjával amelyikben tartja. Fontos, hogy a csecsemőt húzza magához nagyon közel, és ne ön mozduljon a csecsemő irányába. Előfordul, hogy néhányszor meg kell próbálni ahhoz, hogy az ön mozdulatai és a csecsemő reakciói összehangolódjanak, hogy minden simán menjen. Ha a csecsemő nyűgösködni kezd, hagyja abba, nyugtassa meg, mielőtt újból kezdené.

5. Eredményes szopási technika. Annak érdekében, hogy a szopás eredményes legyen, a csecsemőnek a bimbóval együtt a bimbóudvarnak nagy részét is a szájába kell vennie. A bimbóudvar alatti tejöblöknek össze kell nyomódnia ahhoz, hogy a tej kiáramoljon belőlük. A csecsemő teljesen vegye be az emlőbimbót úgy, hogy a szája kb 2,5 cm vagy nagyobb bimbóudvarrészt takarjon el. Győződjön meg arról, hogy a bimbó a szájában középen a nyelve felett van-e. A csecsemő olyan közel legyen, hogy az orra hegye érintse a mellét. Ebben a helyzetben még egészen jól tud lélegezni. Ha azonban a melle elfedi az orrnyílásokat inkább próbálja meg megemelni a mellét vagy a csecsemő testét önhöz közelebb húzni, de ne nyomja le a melle felső részét.

6. Érzékeny vagy fájdalmas emlőbimbó. Ha a csecsemő helyesen "harap rá" a mellre és helyesen szopik nem érezhet semmilyen fájdalmas nyomást az emlőbimbón. Ha a csecsemő nem megfelelően szopik, vagy fájdalmat érez a szoptatáskor, akkor ajánlatos abbahagyni és újból kezdeni. A szoptatás megszakítása úgy lehetséges, hogy az ujját a csecsemő szájának egyik sarkába helyezi, ezután vagy nyomást gyakorol a mellére vagy gyengéden elhúzza a csecsemő arcát. Ne hagyja, hogy a csecsemő folytassa a helytelen szopást, mert ez az emlőbimbó érzékenységéhez vezet, és a rossz szopásmintát nehezebb lesz később kijavítani. Ha az emlőbimbó ezután is fáj, a következő lehetséges okokat kell ellenőrizni.

• Ne hagyja, hogy a csecsemő "csúszkáljon" az emlőbimbón, gyorsan állítsa be a helyes szoptatási helyzetet. Győződjön meg róla, vajon elég nagyra nyitja-e a száját ahhoz, hogy a mellbimbó elég mélyen kerüljön a szájába.
• Ha a csecsemő állandóan erősen "harap" a mellre, amikor szopni kezd, akkor összenyomva az arcát, húzza le az alsó állkapcsát, miközben érthető, határozott hangon mondja azt, hogy "nyisd ki".
• Ha az emlőbimbó fájdalma nem szűnik meg, húzza le a csecsemő alsó ajkát, ellenőrizze, hogy látható-e a nyelve az alsó ajak és a mellbimbó között. Ha nem látja a nyelvét, vegye le a mellről, és kezdje újra, biztosítsa, hogy a baba nagyra nyissa a száját, és a nyelve az emlőbimbó alatt legyen, amikor "ráharap".

7. Az eredményes szopás. Sok csecsemő a születés pillanatától kezdve tudja, hogyan kell szopni. Másoknak néhány napos tanulásra, türelemre, biztatásra és a fent leírt útmutatóra van szükségük. De ha már egyszer a csecsemő megfelelően szopik, élvezet nézni. Mivel erősen szopik, az arcizmai olyan keményen dolgoznak, hogy még a fülei is mozognak.Látni lehet a szájkapocs izmainak mozgását és hallani a nyelését. Amikor a kezdeti éhsége megszűnik, ellazul és szopása gyengébb lesz, kevesebbet nyel, mivel élvezi az anyamell közelségét és vigaszát.

Egyéb szoptatási helyzetek

Jó dolog, ha változtatja a szoptatási helyzeteket. Ha különböző szögben tartja a csecsemőt, a nyomás a mellbimbó különböző területére esik, és ez segít megelőzni az érzékenységet. Előnyös lehet az is, ha tudja, hogyan szoptassa a csecsemőt a különböző helyzetekben.

Szoptatás fekvő helyzetben

A kezdeti időszakban kényelmesnek találhatja a fekvő helyzetben történő szoptatást. Önmaga és a csecsemő megtámasztására párnákra lehet szüksége. Először segítségre is szüksége lehet, hogy pontos legyen a mellre helyezés, és megfelelően "harapjon rá" a mellre a csecsemő. Feküdjön az oldalára úgy, hogy a feje alatt párna legyen. Helyezze a csecsemőt önnel szemben az oldalára fordítva úgy, hogy a szája mellmagasságban, a feje a könyökhajlatban legyen. Támaszkodjon egy háta mögött lévő párnához, és kínálja meg úgy, hogy hüvelykujja a mell felett, a többi alatta, az emlőbimbótól kicsit távol legyen. Biztassa a csecsemőt, hogy megfelelően "harapjon rá" azzal, hogy megérinti az ajkát, addig, amíg nagyra nem tátja a száját. Akkor gyorsan irányítsa a mellét a szájába, és emelje olyan szorosan magához, hogy hatékonyan szopjon.

Miután a csecsemő megkezdi a szopást, megtámaszthatja hátát egy párnával. Talán kényelmesebb önnek, ha karját behajlítja, a párna alá csúsztatja, és a fejét megtámasztja. Néhány anya a térde közé is párnát helyez.

Amikor egyik oldalról a másikra helyezi a csecsemőt, ültesse fel és finoman ütögesse meg a hátát, hátha "büfizik", majd fektesse a mellkasára és dőljön hátra. Feküdjön a másik oldalára, és helyezze a csecsemőt a másik mellére. Ez különösen annak az anyának jó, aki császármetszéssel szült. Amíg a kórházban van, használja az ágyon lévő oldalsó rácsot, ez segít önnek a megfordulásban.

A hónalj alatti tartás

Az anyának hasznos megtanulni egy másik helyzetet, a hónalj alatti vagy a "tenyérben" tartást. Helyezze a csecsemőt a hónalja alá úgy, hogy a lába a karja alatt, feje pedig a kezében pihenjen. Ismételten párnákra lesz szükség, hogy a csecsemőt mellmagasságba emelje. Ha közelebb húzza magához a csecsemőt, hogy "ráharapjon" a mellre, győződjön meg arról, hogy a lábát nem nyomja-e neki a szék hátlapjának.

Ha erről van szó, úgy igazítsa felfelé a lábát, hogy a feneke nyomódjon a szék hátának. Ez a helyzet azoknak a csccsemőknek hasznos, akik nehezen "harapnak rá" a mellre. Ebben a helyzetben az anya láthatja mi történik, és ellenőrizheti a csecsemő mellre helyezését a szopás kezdésekor.

Tejleadó reflex - (let-down)

Miután a csecsemő néhány percig erőteljesen szopik, sok anya bizsergő érzést érez, és a tej erős megindulását észleli. Ezt tejleadó vagy tejkilövellési (angolul let-down) reflexnek nevezik. Ez a szoptatás időtartama alatt többször előfordul, és az anya néha azt veszi észre, hogy amikor a tejkilövellés történik, a másik melléből csepeg a tej. A csecsemő rendszerint a tejkilövellésre még gyakoribb nyeléssel válaszol. Még ha nem is érzi a bizsergést, felismerheti a tejleadást az újszülött szopásmódjáról és nyeléséről. Néha a csecsemő sírása beindítja a let-down reflexet, még mielőtt szopna.

Előfordulhat, hogy a csecsemőt meglepi az anya erőteljes tejkilövellése, és köhögéssel, prüszköléssel válaszol. Jó ötlet törülközőt vagy tiszta pelenkát a közelben tartani, hogy felitassa a cseppeket, miközben felülteti a csecsemőt, és hagyja, hogy egy kicsit lélegzethez jusson.

Néhány anya egyáltalán nem érzi a tejleadó reflexet, pedig van, ha a csecsemőjük jól szopik. Más anyáknál a bizsergő érzés nagyon erős lehet, különösen az első hetekben.

Fordította:

dr. Ádám Borbála és Mezeiné Odor Andrea 1992

A szilárd táplálék bevezetése

Sorszám: 105 H

Magyar változat: 2002 Június

Azzal, hogy szoptatod a babádat, a lehető legjobban indul az ő kis élete. Tisztában vagy vele, hogy számára az anyatej tökéletes táplálék, de most, hogy hat hónapos lett, lassan a folytatáson is gondolkodhatsz. Nem véletlen, hogy az első ételek bevezetését körülbelül féléves kor tájékán kezdjük meg. Mivel az anyatej a legjobb táplálék, az egészséges, időre született babának nincs is szüksége más ételre az első hónapokban.

• Ha túl korán vezetünk be más ételeket, ez a csecsemők egy részénél, különösen azokban a családokban, ahol előfordult allergiás megbetegedés, allergiát okozhat. A kisbabák szervezete ugyanis az első hónapokban különösen érzékeny az úgynevezett fajidegen fehérjékre.
• A kis csecsemők szervezete még nem képes más ételt megemészteni, csak az anyatejet. A többi étel feldolgozásához szükséges enzimek csak a későbbiekben kezdenek termelődni.
• Végül, ha a csecsemőnek anyatejen kívül más ételeket, italokat is adunk, nem fog olyan gyakran szopni mint addig, ezért csökken a termelődő anyatej mennyisége is. Így aztán a főzelékek, gyümölcsök és egyebek túlzottan korai, hat hónapos kor előtti bevezetésével csak annyit érünk el, hogy a természet évezredeken keresztül tökéletesített tápláléka, az anyatej helyett valami értéktelenebbet adunk.

Tudományos kutatások és az anyák tapasztalatai egyaránt amellett szólnak, hogy hat hónapig kizárólag anyatejjel tápláljuk a csecsemőt, s az anyatej egészen egyéves koráig meghatározó maradjon étrendjében. A szoptatást természetesen egyéves koron túl is bármeddig folytathatjuk a kisgyermek igényei szerint, hiszen egyértelműen bizonyított, hogy a 12 hónapos koron túli szoptatás előnyös a kisgyerek egészsége szempontjából. Az anyatejes táplálás ideális esetben két éves korig, vagy azon túl is folytatódik.

Néhány évtizeddel ezelőtt még arra bátorították az anyákat, hogy minél korábban kezdjék meg a hozzátáplálást. Mára már bebizonyosodott, amit mi, anyák már régóta tudtunk, hogy ez idejétmúlt, nem a csecsemő egészséges fejlődését szolgáló ajánlás volt. Az anyatej a legjobb táplálék, és a babák nagyon egészségesek maradnak, ha hat hónapos korig nem adunk nekik mást. Ha az anya táplálékában megfelelő mennyiségű vitamin és ásványi anyag található, akkor az anyatej is tartalmazni fogja mindazokat a vitaminokat és ásványi anyagokat, amire a babának szüksége van. Dr. William Sears gyermekorvos, az LLL tanácsadója szerint: “Bár az anyatejben kisebb mennyiségu vas található, mint más ételekben, ez biológiailag aktívabb, és tökéletesebben felszívódik. Az anyatej vastartalmának legalább ötven százaléka felszívódik a csecsemő bélrendszeréből a véráramba, míg a vastartalmú tápszerekből és egyéb ételekből csak négy-tíz százalék.” A legújabb kutatások megmutatták, hogy a túl korán bevezetett szilárd táplálékkal csökken az anyatejből felszívott vas mennyisége.

Mikor következzék az első falat?

Kisbabádat eddig is igényei szerint szoptattad, nem az órát nézted, hanem megfigyelted, mire van szüksége. Láthattad, hogy megbízhatóan közölte veled, ha éhes volt, vagy jóllakott. Ugyanígy azt is jelezni fogja, ha az anyatejen kívül más ételeket is megkíván. Lássuk, hogyan!

• Valamikor az első év közepe táján kisbabád kezdi ügyesen kézbevenni és fogni a tárgyakat, sőt arra is képes, hogy mindent a szájába tegyen. Néhány gyerek még a mamája ételét is megpróbálja elvenni.
• A csecsemő háta ilyenkor már elég erős ahhoz, hogy üljön, és talán már az első foga is előbújik.
• Mikor a baba már elég érett ahhoz, hogy szilárd ételeket is megegyen, akkor a nyelvében levő izmok és a szája a nyelve hegyéről a száj hátsó részébe tudják juttatni az ételt. Képesnek kell lennie arra is, hogy mindezt a nyeléssel is összhangba hozza. (Figyeljük csak meg, mit tesz a kisbaba, ha kiskanálból kínáljuk: nyelvét előre-hátra mozgatja, így a falatot jóformán kitolja a szájából.)
• A babáknak gyakran nő a szopásigényük, amikor elérkezik az első szilárd ételek bevezetésének ideje. Ha a baba ekkor még nincs hat hónapos, ez valószínuleg még nem annak a jele, hogy mást is enne, valószínűbb, hogy intenzív növekedési szakaszhoz érkezett. Ha 3-5 napig többször megszoptatod, ismét elegendő tej fog termelődni. A népszerű hiedelem ellenére, az este adott szilárd ételektől sem alussza át a baba jobban az éjszakát. Több tanulmányban hasonlították már össze azokat a babákat, akiknek korán elkezdtek szilárd ételeket adni, és azokat, akiknek nem. Az éjszakát átalvó babák száma mindkét csoportban nagyjából azonos volt. Ha tehát ismersz valakit, aki esküszik, hogy kisbabája akkor kezdte átaludni az éjszakát, amikor először szilárd ételt kapott, akkor valószínuleg véletlen egybeesésről van szó: talán enélkül is ettől a naptól fogva tért volna át a huzamosabb alvásra.

Nagy üzlet a bébiétel

Dédnagyanyáink számára a szilárd ételek bevezetése meglehetősen egyszerű volt. Akkor kezdtek el a csecsemőnek más ételt is adni, amikor már képes volt, hogy azt egye, amit a család többi tagja: az ételt csak egyszerűen összetörték vagy apró darabokra vágták. Az anyák manapság zavarba jönnek, ha a szilárd ételekre kerül sor, mert úgy tűnik, mintha ez az egész valami hallatlanul bonyolult művelet volna. Pedig a szilárd ételek bevezetéséről olvasott és hallott információk főként a termékeiket reklámozó bébiételgyártóktól származnak. Igen jövedelmező vállalkozás az ételek pürésítése, kis üvegekbe töltése; így vált a csecsemők etetése nagy üzletté. Hirdetésében néhány bébiételgyártó azt ajánlja, hogy akkor kezdjük el a szilárd táplálék bevezetését, amikor a baba megduplázza a születési súlyát, vagy amikor eléri a kb. 5,9 kg-ot. Ez azonban félrevezető információ, mivel némelyik szoptatott baba kezdetben gyorsan gyarapodik, az sem szokatlan, ha már 2-4 hónapos korára megduplázza születési súlyát, illetve eléri a 6 kg-ot. A súlynak azonban semmi köze sincs a szilárd ételek megemésztésének képességéhez.

Van olyan bébiételgyártó is, aki akkor ajánlja a szilárd táplálék bevezetését, amikor a szoptatott csecsemő nyolc-tíz alkalomnál is többször szeretne szopni egy 24 órás periódus alatt. Ez szintén nem annak a jele, hogy a babának korán szüksége lenne szilárd táplálékra. Hiszen a gyakori szopást növekedési ugrás, nagy meleg, lelki megrázkódtatás, betegség és még sok egyéb is okozhatja.

Ahogy az anyák egyre inkább felismerik babájuk táplálkozási igényeit, megkérdőjelezik a kereskedelemben kapható bébiételek szükségességét, amelyek gyakran tartalmaznak sűrítőanyagokat, mesterséges hozzávalókat, cukrot, sót és tartósítószereket. Ráadásul elég drágák is, ha összehasonlítjuk néhány kanál bébiétel árát a friss gyümölcs és zöldség árával. Ha mégis vásárolsz bébiételt, akkor feltétlenül olvasd el a címkéjét, hogy elkerülhesd a szükségtelen adalékanyagokat.

Hogyan kezdjük?

Az első próbálkozások, amikor a babádnak szilárd ételt adsz, sokkal inkább tanulási folyamathoz hasonlítanak, mint bármi máshoz. Nem kell teletömni a baba pocakját. Csak negyed teáskanálnyi étellel kezdjük, fokozatosan növelve az adagot, és természetesen mindig a baba útmutatását kövessük! Ha nem mutat érdeklődést az evés iránt, ne erőltessük! Előbb-utóbb úgyis megjön az étvágya. Vannak kisbabák, aki csak nyolc-kilenc hónaposan szeretnének kiegészítő ételeket kóstolgatni.

Ne felejtsük el, hogy ha a csecsemő nagyon éhes, akkor nincs olyan hangulatban, hogy bármi újat kipróbáljon! Az első néhány hétben szoptatás után próbáljuk megkínálni! A délelőtt és a délután jó alakalom, mivel nem kell a család többi tagjának ellátása miatt aggódnunk.

Egyszerre csak egyféle új ételt vezessünk be, és legalább egy hét teljen el egy-egy új étel bevezetése között! Kezdjük tehát negyed teáskanálnyi új étellel naponta egyszer vagy kétszer, egy kicsit mindig növelve az adagot! Bár egy idősebb csecsemő kevésbé hajlamos az allergiára, mint egy fiatalabb, de azért előfordulhat. Ha egy bizonyos étel allergiás tüneteket vált ki – például kiütést, náthát, piros popsit – akkor egy hétig ne adjuk a kérdéses ételt, majd próbáljuk meg ismét. Ha két-három alkalommal is ugyanazt a hatást tapasztaljuk, akkor várjunk a kérdéses étellel legalább fél évig!

Praktikus tippek

Ne felejtsük el, hogy egy kis rendetlenség hozzátartozik a dologhoz! Előfordulhat hogy első alkalommal csak játszani fog az étellel. Tapasztalatokat próbál szerezni az újszerű anyagról, ezért nyomja össze és keni szét a falatot miközben kóstolgatja. Ha előre felkészülünk erre, akkor nem lesz olyan zavaró az ezzel járó felfordulás, feltakarítani is könnyebb lesz. Ne szakítsuk meg a játékát azzal, hogy állandóan letöröljük az arcát, még mielőtt befejezné az evést! Tegyünk elé nagy előkét vagy vetkőztessük le, mielőtt enni kezd (kivéve a pelenkát), és mosdassuk meg, mikor befejezte! Rakhatunk újságpapírt vagy zuhanyfüggönyt a padlóra az etetőszék alá, hogy megkíméljük a padlót (különösen, ha szőnyeggel borított), és természetesen egy éhes kutya is jól jön, ha az elszórt darabok feltakarítására kerül sor.

Az első néhány hétben az anyák szeretnek robotgépet, turmixgépet vagy darálót használni, hogy az étel hasonló állagú legyen, mint az üveges bébiétel. Ha a baba hat hónapos kora körül kezdi el a szilárd táplálékokat, akkor ez rendszerint nem szükséges. Használjunk inkább villát erre a célra, amivel összetörjük és elkeverjük azt az ételt, amit a család többi tagjának is készítettünk! Sózás és fűszerezés előtt azonban vegyük ki a közös lábasból a baba adagját!

Fontos figyelmeztetés: Amíg a baba csak tanulgatja az evést és a falatok elfogyasztását, soha ne hagyjuk magára étkezés közben! Amikor fekszik, ne adjunk rágcsálnivalót a kezébe, mert azt félrenyelheti, ami fulladást okozhat! Igaz, a legtöbb kisbaba ügyesen felköhögi, ami cigányútra megy, mégsem szabad egyedül hagyni, amikor eszik.

Mit kapjon és milyen sorrendben?

Ezen a téren nincsenek szigorú kötöttségek. Az első kiegészítő étel lehet gyümölcs, zöldség vagy gabonaféle.

A legfontosabb szabályok:

1. Egyszerre csak egyféle új alapanyagot adjunk!
2. Ne sózzuk, cukrozzuk a kisbaba ételeit!
3. Ne erőltessük az evést, bízzuk rá, mennyit eszik!
4. Édességek, cukros sütemények helyett egészséges gyümölccsel, zöldséggel kínáljuk!

Néhány gondolat az egyes ételféleségekről

Érett banán

Az érett banán tápláló első étel lehet, amit a legtöbb baba szeret sima állaga miatt. Ritkán okoz allergiás reakciót. Törjünk össze egy kis adagot villával és tegyünk belőle egy kicsit az etetőszék tálcájára, és hagyjuk, hogy maga egye meg! Esetleg segíthetünk neki kiskanállal, ha úgy tűnik, segítségre van szüksége ( és nem tiltakozik ellene), de ne akarjuk teljesen elvégezni azt, ami az ő feladata. Ha kiköpi, vagy nem érdeklődik iránta, valószínűleg még nem egészen érett arra, hogy mást is egyen. Ilyen esetben egy hét múlva próbálkozzunk újra! Vannak csecsemők, akik nyolc, kilenc hónapos korukig csak anyatejet kérnek, mégsem kell aggódni emiatt. Ne legyünk csalódottak vagy dühösek, ha visszautasítja a kiegészítő táplálékot!

A csecsemők is társas lények, és lehet, hogy a mienk inkább a család többi tagjával együtt szeretne enni, nem pedig a közbeeső időben. Próbáljuk meg a székét magunk mellé tenni az asztalnál! Kétségtelenül megpróbálja utánozni azt, amit a többiektől lát, és kísérletezni kezd azzal a darab banánnal, amit elé teszünk, különösen, ha úgy teszünk, mintha egyenesen a mi tányérunkról kapta volna.

Az első falat gyümölcs persze Magyarországon honos, friss idénygümölcs, például őszibarack, meggy vagy alma is lehet. Ahány ország, annyi szokás! Van, ahol avokádóval vagy főtt édesburgonyával kezdik.

Gabonafélék

A csecsemőnek egy ujjnyi darabka szárított vagy pirított teljeskiőrlésű búzalisztből készített kenyér nagyszerű rágcsálnivaló, és mindig kéznél van; megkínálhatjuk vele két étkezés között, vagy míg az ebédjét készítjük. Győződjünk meg róla, hogy a kenyér nem tartalmaz tojást, tejet, mézet vagy valami olyan anyagot, amit még nem vezettünk be a baba étrendjébe! Főtt, teljes kiőrlésű gabonapelyhet is adhatunk cukor vagy más édesítőszer és tehéntej nélkül. Ha tejes gabonakását szeretnénk adni a gyereknek, néhány evőkanálnyi anyatej kifejésével kiválthatjuk a Magyarországon első számú allergénnek számító tehéntejet.

A kereskedelemben forgalomban levő, csecsemőknek készült gabonapelyhek drágák, és nincs olyan tápértékük, mint az otthon főzöttnek. Ha a családban előfordult búza- vagy kukoricaallergia, akkor ezek bevezetésével várhatunk, és helyettesíthetjük rizzsel vagy zabbal. A gabonakásákhoz reszelt, nyers gyümölcsöt is adhatunk. Ha a baba már hozzászokott a teljeskiőrlésű búzából készült kenyérhez, és nem mutat allergiás reakciókat, akkor tápláló szendvicskrémet is kenhetünk rá, például a nálunk csak néhány nagyobb szupermarketben kapható földimogyoróvajat vagy mandulakrémet. Ahogy a csecsemő idősebb lesz, és eléri a tíz hónapos kort, adhatunk a kenyérhez sajtot, túrókrémet és más finomságot. Próbáljuk elkerülni a különféle kekszeket és a babapiskótát, mert ezek cukrot, édesítőszereket, tojást, sót és tartósítószereket tartalmaznak, amire a csecsemőnek semmi szüksége, és még takaríthatunk is utána.

A hús és más fehérjetartalmú ételek

Miután a baba már kapott szilárd ételt, hússal is megkínálhatjuk. A húsban benne van az a fehérje, amire egy növekvő babának szüksége van. Vegetáriánus családokban más ételekkel, például tofuval helyettesíthető – vegyük azonban figyelembe hogy a szója a tehéntej és a tojás fehérjéje után a harmadik leggyakoribb allergén! Párolt húsok, darált marhahús vagy baromfi porhanyós darabkáit könnyen apróra vághatjuk, vagy villával összetörhetjük és felhígíthatjuk húslével vagy meleg vízzel. Egy robotgép, turmixgép vagy daráló is segítségünkre lehet, ha a húsokat bevezetjük. Ha kezdetben nem ízlik a csecsemőnek, próbáljunk meg egy keveset olyan ételhez keverni, amit már ismer! Sok baba szereti a tofu kellemes ízét, és örül, hogy kezébe veheti apróra vágott darabkáit. Ha összetörjük, és más, már ismert étellel keverjük, a másik étel íze lesz meghatározó.

A mélyhűtőben a csecsemő által kedvelt húsféleségből előre elkészített, egyenként csomagolt lefagyasztott adagokat tarthatunk arra az esetre, ha a család számára készített étel nem jó neki. Ilyenkor gyorsan felengedhetünk neki egy fagyasztott adagot.

Hal

A hal is kiváló fehérjeforrás. Értékes tápanyagokban gazdag, így, ha a család gyakran eszik halat, a babának is bátran adhatjuk. Ügyeljünk viszont a szálkákra! Minden darabot ellenőrizzünk az ujjaink között, mielőtt a babának nyújtanánk. A füstölt, pácolt halakkal és a rákfélékkel viszont várjunk, míg a baba idősebb lesz.

Burgonya

A baba első étele is lehet, mivel a rizshez és az almához hasonlóan szinte sosem okoz allergiát. Héjában süssük vagy főzzük, hogy megőrizzük vitamintartalmát, majd törjük össze egy kevés vízzel vagy anyatejjel! Ha a baba szeret kézzel enni, akkor adhatunk neki kis darabokra vágott főtt vagy sült burgonyát is.

Friss gyümölcs

Nyers, hámozott almát kanállal kaparva, vagy reszelve adhatunk a csecsemőnek. Főzhetünk friss almaszószt cukor nélkül, de hamarosan egyedül is elboldogul egy szelet puha őszibarackkal, érett körtével vagy hámozott almával. A sárgabarack, dinnye, szilva szintén jó választás. Ha a csecsemő nyolc hónapos vagy idősebb, más érett gyümölcsöt is kínálhatunk neki, persze csak óvatosan. Az idősebb babák szeretik a szőlőt, de vágjuk először félbe, és szedjük ki a magját,mert ettől általában idegenkednek. Sok kisbaba allergiás lehet az eperre, málnára, kivire és ribiszkére, ezért ajánlatos másfél éves korig várni velük.

A citrusfélék allergiás reakciót válthatnak ki, tehát kerüljük a narancsot, citromot a csecsemő első születésnapjáig! A gyümölcskonzervek nem olyan táplálóak, mint a friss gyümölcs, mivel hosszú feldolgozási folyamaton mentek keresztül, de ha éppen nem tudunk friss gyümölcsöt adni, akkor a konzerv is megteszi, saját levében. Szárított gyümölcsöt, pl. datolyát, fügét vagy mazsolát csak kis mennyiségben szabad adni. Bár nagyon táplálóak, de ugyanakkor magas a cukortartalmuk, könnyen a fogak közé ragadnak, ami fogszuvasodáshoz vezet.

Zöldségfélék

Az első főzelékek tulajdonképpen saját főzővizében vagy anyatejben pépesített zöldségekből állnak. Rántásra, habarásra nincs szükség, ha kell, sűrítőanyagnak használjunk burgonyát. Utólag egy kávéskanál étolajat is tehetünk bele. Finomra reszelt nyers sárgarépát is adhatunk, különösen gazdag vitaminokban és kalciumban. A főtt répa is jó. Nem szabad azonban három év alatti gyermeknek nyers, egész sárgarépát vagy nagyobb darabot adni, mert megfulladhat, vagy félrenyelhet egy kisebb darabkát. Sok baba szereti csipegetni a borsót, ami nagyon tápláló. Néhány csecsemő még a fagyasztott borsót is szereti, közvetlenül a zacskóból – egyesével felcsipegetik, és a szájukba teszik.

Egyszerre egyféle zöldséget vezessünk be, és várjunk néhány napot, mielőtt egy újabbat kipróbálnánk, csakúgy, mint a többi új étellel! Bár a nyers zöldség tápértéke nagyobb, legtöbbjük túl rostos, és nehéz megemészteni, így inkább főzve adjuk a csecsemőnek. Szinte minden kisbaba szívesen fogadja a párolt zöldségdarabokat, például a karfiol- és brokkolirózsát, és rajonganak a cékláért és a sütőtökért. Ne aggódjunk, ha megemésztetlen zöldségdarabkákat találunk a csecsemő pelenkájában! Néhányat még főzve is nehéz megemésztenie.

Tojás

Mivel a tojás a második leggyakoribb allergén, jó, ha várunk vele a csecsemő első születésnapjáig, és csak azután vezetjük be az étrendbe. Kezdetben csak néhány falatot adjunk! Főzhetünk kemény tojást, de csak a sárgáját adjuk oda a babának, mivel a fehérje az a rész, ami leggyakrabban allergiás reakciókat vált ki. A legtöbb kisgyermek rajong a rántottáért.

Tehéntej és tejtermékek

Ha a családban előfordult allergiás megbetegedés, például szénanátha, a gyereknél is fokozott allergia-hajlamra számíthatunk. Kísérletezgetés helyett várjunk egyéves korig minden olyan étellel, amely, ha kis mennyiségben is, tartalmaz tehéntejfehérjét! Ha a csecsemő allergiás a tehéntejfehérjére, legalább egy évig teljesen ki kell hagynunk étrendjéből. Amíg a baba szopik, tulajdonképpen nincs igazán szükség arra, hogy bevezessük a tehéntejet az étrendjébe. A tehéntej végül is bociknak készül, az anyatej viszont az ember gyermekének. Jusson eszünkbe, hogy az ember az egyetlen olyan faj, amelyik még az elválasztás után is iszik tejet! Tudnunk kell, hogy a világon számos olyan ország létezik, ahol a felnőttek egyáltalán nem isznak tejet, mégis helyesen táplálkoznak, egészségesek, jóltápláltak.

Ha a családban senki sem allergiás, a túrót, a joghurtot és a sajtot már a csecsemő 9-10 hónapos korában bevezethetjük az étrendjébe. Ezekben a tejtermékekben sok a kalcium és az egyéb tápanyag.

Innivalók

Nyolc - kilenc hónapos kora körül sok csecsemőt érdekel a pohárból való ivás. Természetesen egyedül még nem tudnak pohárból inni, de ha a mama tartja nekik a poharat, sok baba ebben a korban megtanulhatja. Az anyatejen kívül természetesen, a víz a legjobb innivaló. Néha megkínálhatjuk egy pohár természetes, frissen préselt gyümölcslével. Kezdetben hígítsuk fel vízzel, és ne adjuk túl sokszor! Dr. Sears szerint “A hígítatlan gyümölcslé annyi kalóriát tartalmaz, mint ugyanannyi tej, de kevésbé tápláló. A gyümölcslé még a gyümölcsnél is kevésbé tápláló, mert hiányzik belőle a jótékony hatású rostanyag.”

A gyermekkori elhízás számtalan okának egyike a mértéktelen gyümölcsléivás.

Ha a csecsemőnek elkezdünk gyümölcslevet adni, győződjünk meg arról, hogy amit vásárolunk, természetes gyümölcslé, hozzáadott cukor nélkül! Számos gyümölcsital tartalmaz nagyon kevés gyümölcsöt sok cukorral, rendszerint mesterséges ízesítővel és színezékkel. Jobb, ha tiszta gyümölcslevet vásárolunk, magunk hígítjuk, és azt adjuk a csecsemőnek.

Egyéb ételek

Ha a csecsemő már eszik tejterméket, adhatunk neki vajat is, de bánjunk vele takarékosan, mert tulajdonképpen nincs rá szükség. Túrót vagy lágy sajtot is kenhetünk a csecsemő kenyerére, mert így táplálóbb. Tartózkodjunk az olyan ízesítőktől, mint a mustár, a ketchup, bors vagy a torma, mert a babák nem szeretik a fűszeres ételeket, és soknak a cukortartalma is magas! A csecsemő gyorsan felfedezi, hogy mások is esznek ilyet, ekkor adhatunk egy cseppet nagy hűhó kíséretében, talán beéri ennyivel.

Aki most tanul enni, az szereti a legtöbb ételt, tehát ne tételezzük fel a csecsemőről, hogy amiket mi nem szeretünk, azt ő sem fogadja el! A legtöbb csecsemő jó étvággyal fogyaszt mindet, amit eléraknak – feltéve, hogy erőltetéssel nem vettük el a kedvét. Előfordulhat az is, hogy néhány hónapig rá sem bír nézni valamire, aztán megint jó étvággyal falatozza.

Mit kell elkerülni?

Kerüljünk mindent, ami cukrozott vagy mesterséges édesítőszert tartalmaz! Cukor alatt a gyári eljárással cukorrépából vagy cukornádból nyert finomított fehér, barna, vagy "nyers" cukor értendő. A cukor nem tartalmaz sem vitaminokat, sem ásványi anyagokat, sem fehérjét. Elhízáshoz vezet, ami lehet, hogy gyermekünk egész életére kihat. Elrontja az étvágyat, hiszen az édesített étel általában elveszi az éhséget, és az egészséges ételek helyét tölti ki a gyomorban. A gabonaszirup, dextróz és a szacharóz olyan cukrok, amelyeket gyári ételekben gyakran használnak. Figyeljünk ezekre az adatokra, mikor az ételek címkéjét olvassuk!

Az anyatejben és a nyers gyümölcsben található cukorfélék típusukat és arányukat tekintve is olyanok, amilyenre a csecsemőnek (és valamennyiünknek) szüksége van, és amelyet fel tud használni. A mézben található cukor ugyanaz a fajta, mint a gyümölcsben található, de a méz csaknem színtiszta cukor, és ugyanolyan problémákat okozhat, mint a többi cukorféle. Ezen kívül botulinumcsírákat tartalmazhat, amivel a csecsemő immunrendszere nem tud megbirkózni. Az egy éven aluli csecsemőnek ezért mézet sem szabad adni. A melasz szintén majdnem tiszta cukor, és ugyanolyan hátrányai vannak. Nem ajánljuk gyermekeknek a mesterséges édesítőket sem, mint pl. az aszpartam, a NutraSweet vagy a szacharin.

Különösen kerüljük a cukorkákat és édes desszerteket, például a pudingot, ízesített zseléket, tortákat, süteményeket, gyümölcskonzervet! (Kivéve talán a vízben eltett gyümölcsöt, amikor friss gyümölcs nem kapható.) Mondjunk le a rágcsálnivaló kekszekről, ropikról, sósperecekről! Elsősorban szénhidrátot tartalmaznak, tápértékük csekély, a csecsemőnek nincs rá szüksége. Fogzás idején nagyszerű rágnivaló a teljesőrlésű lisztből készült kenyér csücske, éles részektől mentes csirkecsont vagy erre a célra készült, nem ehető és nem törékeny játék.

Kerüljük az üdítőitalokat, akár szénsavasak, akár nem! Rengeteg cukrot tartalmaznak, néha koffeint is, és semmi tápláló nincs bennük. A diétás italokat sem ajánljuk.

Nem csak az édes, cukros étel-ital lehet káros: ugyanígy kerüljük a fűszersókkal készült, nátrium-glutamátot, azaz ízfokozót tartalmazó ételeket!

Összegezve:

A különböző ételek bevezetésének elvei tehát: egyszerre csak egyfajta újat adjunk, ha szükséges, hígítsuk, és állagát fokozatosan közelítsük ahhoz, ahogy a család többi tagja fogyasztja! A csecsemő hamarosan a család többi tagjával az asztalnál fog enni, és általában azt, amit a család többi tagja, összetörve vagy felaprítva, az igénye szerint.

Kezdetben csak egy dolgot tegyünk a tálcájára - egy kanálnyit, vagy egy darabot az ételéből, később egy nem törékeny tányért egy kis adag egyféle étellel, és (nem egyszerre) egy kicsi, nem törékeny csészét, körülbelül egyharmad részéig vízzel vagy gyümölcslével töltve! Ne habozzunk összepárosítani és összekeverni olyan ételeket, amilyeneket már bevezettünk; a csecsemő sokszor gyanakvással tekint az új ételre, de elfogadja, ha olyannal van összekeverve, amihez már hozzászokott. Később több, kis adag ételből álló ebédet kaphat, akárcsak a család többi tagja.

Adjunk neki többet bármiből, ha jelzi, hogy még szívesen enne! Amikor nem kér többet, hagyjuk abba az etetést! Soha ne próbáljuk kedveskedéssel, hízelgéssel rávenni, és soha ne kényszerítsük az evésre! Ha nem akar enni egy bizonyos ételt, próbáljunk ki valami mást. Azok a csecsemők, akiket csak finom, tápláló ételekkel kínálnak, de ezek közül szabadon válogathatnak, kiválasztják maguk is, amire a kiegyensúlyozott étrendhez szükségük van.

Bizonyos ételek nem adhatók olyan csecsemőknek, akiknek a családjában előfordult ételallergia. Az ilyen kisbabákra úgy kell tekintenünk, mint aki maga is allergiás. Így a szülőknek különösen vigyázniuk, várniuk kell minden anyatejtől eltérő étellel a csecsemő féléves koráig, azután szigorúbban kell kiválasztani azokat az ételeket, melyeket a csecsemő egyéves kora előtt kaphat. Ez a tájékoztató, mely egy átlagos és nem érzékeny csecsemőt vesz tekintetbe, csak két ételre hívja fel a figyelmet - a tojásfehérjére és tehéntejre - mert ezek érzékennyé tehetnek bármely csecsemőt, ha egyéves kora előtt kapja. A következő ételek okozhatnak még könnyen allergiát: búza, kukorica, disznóhús, hal (beleértve a kagylót is), paradicsom, hagyma, fejeskáposzta, bogyós gyümölcsök, olajos magvak, fűszerek, citrusfélék, méz és a csokoládé. Sok ételallergiás szülő szeret ezek bevezetésével legalább egy évig várni. Azt javasoljuk, hogy ezt beszéljék meg orvosukkal.

Befejezésül

A kiegészítő ételek bevezetése nagyobb mérföldkő gyermekünk életében, és csak akkor van értelme, ha az ember megpróbálja folytatni gyermeke táplálásában azt a jó szokást, ami akkor kezdődött, amikor a szoptatás mellett döntött. Azzal, hogy teljes értékű ételeket adunk gyermekünknek, amelyek a lehető legközelebb állnak természetes állapotukhoz, elérjük célunkat, és ezzel gyermekünket elindítjuk azon az úton, ami az egészséges étkezési szokásokhoz vezet, és egy egész életen át tart.

Debbie Boehle

átdolgozta W. Ungváry Renáta

Felhasznált irodalom:

1. Arshad, S.H. et al. Effect of allergen avoidance on development of allergic dicorders in infancy. Lancet 1992, 339/8808/:1493-97.
2. Davis, C. Selection of diet by newly weaned infants. Am J Dis Child 1928;36/4/:651-79
3. Dewey, K.G. Adequancy of energy intake among breast-fed infants in the Darling Study: relationship to growth velocity, morbidity, and activity levels. J Pediatr 1991;119:538-47.
4. Drewett, R. F. et al. Effect of complementary feeds on sucking and milk intake in breastfed babies:an experimental study. J Repr Inf Psych 1987; 5:133-43.
5. Kleinman, R. E. et al. The use of whole cows milk in infancy. AAP News 1992;/5/:18-19.
6. Macknin, M. L. et al. Infant sleep and bedtime cereal. Am J Dis Child 1989;143:1066-68.
7. Oski, F. A. et al. Inhibition of iron absorption from human milk by baby food. Am J. Dis Child 1980;134:459-60.
8. Pitkin, R. M. et al. Placental transmission and fetal distribution of saccharin. Am J Obstet Gynecol 1971;111/2/:280-86.
9. Roberts, H. J. Does aspartame cause human brain cancer? J Adv Med 1991;4/4/:231.
10. Sears, William. Creative Parenting. Montreal/Toronto Canada, Optimum Publishing International, 1992 /revised and updated/

A szoptatás és a termékenység*

Régóta ismert, hogy a szoptatás befolyásolja az asszonyok termékenységét. Azokban a kultúrákban, ahol a nők több, mint egy évig szoptatják a csecsemőiket, és nem használnak mesterséges fogamzásgátlót, a gyermekszülések között eltelt idő két-három év. De csak az utóbbi évek kutatásai kezdték megfejteni azt a rejtélyt, miért van az, hogy néhány szoptató asszony terméketlensége csak néhány hónapig tart, míg mások két vagy több év után sem esnek teherbe.

Az orvosi kutatások már egyetértenek abban, hogy a szopó csecsemő felelős a petefészek ciklikus működésének felfüggesztéséért. Más szavakkal a csecsemő szoptatása akadályozza meg az anya petesejtérését, ezáltal nem lesz terhes és rendszerint egyáltalában nincs havi vérzése sem. A szoptatás fogamzásgátló hatása megvédi az anyát attól, hogy azonnal másik gyermeke legyen, és ez lehetővé teszi, hogy teljes egészében a csecsemőnek szentelje magát, aki már valójában megszületett. A fejlődő országokban ez különösen fontos ahhoz, hogy a csecsemő életben maradjon. Sok gyermekpszichológus úgy véli, hogy lélektani szempontból előnyösebb helyzetben vannak azok a gyermekek, akik között a korkülönbség két-három év, hiszen az anya teljes figyelmében részesülnek akkor, amikor leginkább szükségük van rá.

Gyakori, hogy szoptató nőknél nyolc, tíz, tizenkét hónap vagy még több is eltelik, mire a szülés után a menstruációjuk visszatér. Sok nőnél a szülés után három-négy hónappal tér vissza és előfordul olyan is, hogy a szoptató asszony úgy esik teherbe, hogy nem volt havi vérzése.

Mitől vannak ezek a különbségek? A szoptatás alatti terméketlenség kulcsa abban van, hogy hányszor szopik a csecsemő. Afrikai Kung anyákon végzett megfigyelések szerint a szülések közötti átlagos időtartam 44 hónap volt a szoptatásnak köszönhetően. A Kung törzseknél nincs szexuális tilalom a szoptatás idején. Ezek az anyák óránként több alkalommal is mellre teszik a csecsemőt néhány percre. Magukkal hordják őket szinte állandóan, és éjjel is együtt alszanak. Az európai asszonyok megfigyelése is megerősítette, hogy a szoptatás gyakorisága az, ami leginkább összefügg a menstruációs ciklus visszatérésének idejével. Ahhoz, hogy a szoptatás meggátolja a termékenységet, a csecsemőt kizárólagosan kell szoptatni. Ez azt jelenti, hogy a csecsemő teljes tápanyagszükségletét és szopásösztönét az anya mellén, szopással elégíti ki.

A kiegészítő táplálékok, cumisüvegből adott gyümölcslé, vagy tápszerhozzátáplálás gyakran összefügg a termékenység visszatérésével mint ahogy azzal is, hogy a csecsemő éjjel nagyobb időtartamokat alszik. Ezek mind csökkentik a csecsemő szopásának gyakoriságát. Egy megfigyelés szerint, ha hat vagy több óra telik el a két szoptatás között, vagy a napi szoptatások száma ötnél kevesebb, visszatér a termékenység.

Azok az anyák, akik nem egy meghatározott rendszer szerint szoptatják csecsemőjüket általában azt tapasztalják, hogy hónapok telnek el, mire a menstruációs ciklusuk visszatér. A közelmúltban átdolgozott "A szoptatás és a természetes születésszabályozás" című könyvében Sheila Kippley egy olyan felmérésről számol be, ahol a nők kizárólag, korlátlanul szoptattak. A gyermekszülés után átlagosan 14,6 hónap telt el a havi vérzés visszatérése nélkül.

Ha a szoptatást táplálásnak tekintjük - és csak evésidőben szoptatjuk a csecsemőt - ez gyakran nem elegendő ahhoz, hogy néhány hónapnál tovább visszaszorítsa a peteérést. Ha a csecsemő a szopások között hat óránál többet alszik, az anyai hormonegyensúly megváltozhat, és lehetővé teszi a peteérést és a menstruáció visszatérését. Ellenben, ha a csecsemő gyakran szopik, nemcsak táplálást, hanem megnyugtatást is nyújtva számára, és ha éjjel többször is szopik, akkor a terméketlenség időtartama ennek megfelelően nyúlik meg.

Miért van az, hogy a gyermekszülések között eltelt hónapok száma és a menstruációs ciklus visszatérésének ideje olyan különböző az asszonyoknál?

Míg kizárólagosan a szabad szoptatási mód a kulcstényező a terméketlenségben, a nő szervezetének saját kémiai állapota is befolyásolja a meddőség tartamát. Néhány anyának annak ellenére, hogy kiegészítés nélkül szoptatják csecsemőjüket, a menstruációjuk a szülés után hat hónappal visszatér. Más anyáknak, akiknek a csecsemője átalussza az éjszakát, vagy cumijuk van, hogy a külön szopásigényüket kielégítsék, mégsem tér vissza a menstruációjuk csak a csecsemő egyéves kora körül. Az egyéni hormonális különbségek egyaránt megnyújthatják vagy lerövidíthetik a természetes meddőség időszakát.

Lehet-e egy nő terhes anélkül, hogy visszatért volna a menstruációja? Igen, de ez kevésbé valószínű a kezdeti időszakban, ha a csecsemő gyakran szopik. 1982-ben Howie és munkatársai azt találták, hogy egyetlen asszonynak sem tért vissza az ovulációja hat hónapnál korábban addig, amíg naponta hat alkalomnál kevesebbszer nem szoptattak, a szoptatás ideje összességében naponta legalább hatvan perc volt, és nem vezettek be kettő vagy több kiegészítő táplálékot. Santiagóban (Chile) 130 asszonyon végzett megfigyelés azt mutatta, hogy az első hat hónap alatt bekövetkező terhesség gyakorisága 1,8% volt azon anyák között, akik kizárólagosan szoptattak és nem volt menstruációjuk (Diaz 1982.).

Sok asszonynáI azt találták, hogy a szoptatást követő első ciklus során általában nincs peteérés, vagyis nem előzi meg ovuláció.

Egy anovulációs ciklusban a menstruáció ovuláció nékül zajlik, és ovuláció nélkül nem következhet be a terhesség. A szoptató anyák gyakran úgy nevezik az első menstruációjukat, mint "figyelmeztető" ciklust. Tudják, ha nem kívánnak ismét teherbe esni, figyelniük kell a peteérés jeleit, vagy el kell kezdeniük a születésszabályozás valamilyen formáját az első menses után.

Szükséges megemlíteni, hogy a szájon át szedhető fogamzásgátló tabletta nem tekinthető jó megoldásnak azon anyák részére, akik szoptatnak. A kombinált fogamzásgátló tabletták befolyásolhatják a tej mennyiségét és összetételét, és az a vélemény, hogy a szintetikus hormonok kiválasztódnak a tejbe és hosszú távon hatással lehetnek a csecsemőre. A kutatások azt bizonyították be, hogy a csak progestint tartalmazó minipill úgy tűnik, nincs semmilyen hatással az anyatej mennyiségére és minőségére. A csecsemőre kifejtett hosszútávú hormonhatás azonban még kérdéses. A szoptató aszszonynak meg kell beszélnie a szájon át szedhető fogamzásgátlók hatását az orvosával, mielőtt a születésszabályozásnak ezt a módját választaná.

Mi történik akkor, ha az anya menstruációja még nem tért vissza arra az időre, amikor a csecsemő eléri azt a kort, hogy más ételt kezd enni, vagy elkezdi átaludni az éjszakát? Néhány esetben az emlőt ért szopási ingerek számának csökkenése elegendő lesz ahhoz, hogy bekövetkezzen a peteérés és a menstruáció. Más esetekben az anya természetes terméketlensége folytatódhat. Ha a csecsemő még szívesen szopik napközben gyakran és hosszan, annak ellenére, hogy átalussza az éjszakát vagy már elkezdett más ételeket is enni, az amenorrhoea, a menstruáció elmaradása még hónapokig eltarthat, de ez az időtartam már bizonytalan annál, aki nem akar újabb terhességet.

Ha a csecsemő kevesebb alkalommal szopik, mert egyre több egyéb ételt kap, vagy amikor az anya lecsökkenti a szoptatások számát, hogy elválassza a csecsemőt, a menstruáció előtti peteérés hamarabb bekövetkezik. Azoknak az asszonyoknak, akik nem kívánnak ismét teherbe esni, óvatosnak kell lenniük azokban az időkben, amikor a menstruáció visszatér, mert a csecsemő ritkábban szopik, és nagyobb a peteérés valószínűsége az első menstruációs ciklusban.

Befolyásolhatja-e a szoptatás gyakoriságának a növekedése az anya menstruációs ciklusát, ha a menstruációja már visszatért? A válasz:"igen". A szopási ingerek mennyisége közvetlenül befolyásolja a menstruáció újrakezdődését, amit jól bizonyítanak a Kippley idézett könyvében lévő esetleírások, amelyben egy szoptató asszonynak, aki már néhány hónapja menstruált, két ciklusa kimaradt az alatt az idő alatt, míg egy másik csecsemőnek is tejet fejt, miközben sajátját szoptatta. Néha azok az anyák, akiknek már visszatért a menstruációs ciklusuk elmondták, hogy a csecsemő szopási alkalmainak hirtelen megemelése, amely betegség vagy más ok miatt történt, elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy egy vagy két menstruáció kimaradjon vagy megnövekedjen a ciklusok közötti intervallum. Ahhoz, hogy a peteérés ismét gátlódjon a szopás mennyisége egyénenként változott, kisebb vagy nagyobb mértékű volt az egyes anyáktól függően.

Annak a nőnek, aki csökkenteni kívánja a terhesség bekövetkeztének esélyét a szoptatás időszaka alatt anélkül, hogy mesterséges fogamzásgátlókat használna, meg kell ismernie szervezetében a peteérés jeleit.

Ez a méhnyak nyák és a méhszáj nyílásának változásait foglalja magában. A szoptató nő nyúlósabb és világosabb nyákmintát észlel az első szülés utáni ovuláció előtt, mint a rendszeres ciklus alatt, és ez a termékenység kezdetének a jele. Sok asszony , aki a természetes születésszabályozást választja, reggelente megméri az ébredési hőmérsékletét, és figyeli a hőmérséklet emelkedését, amely arra utal, hogy az ovuláció bekövetkezett.

Azok a nők, akik nem jártasak a peteérés testi jeleinek megismerésében, beszélgessenek el olyan emberrel, aki ismeri a természetes családtervezési módszert! Számos könyv is megjelent e témában, közöttük ,,A természetes családtervezés művészete" John és Sheila Kippley-től, valamint Nona Aguliartól "Nem kell tabletta, nem kell kockázatos születésszabályozás"
(További információk: Comple to Couple League. P.O. Box 11084 Cinciuati, Ohio 45211).

A legtöbb asszony a szoptatás alatti terméketlenséget egy nagyszerű ráadásnak tekinti. De néha ez túlságosan is hatásos, és az az asszony, aki ismét terhes akar lenni, nehezen tudja ezt elérni azalatt, amíg szoptat, annak ellenére, hogy visszatért a menstruációja.

Egy olyan asszonyról számoltak be, akinek a mensese 18 hónappal a szülés után következett be. A fia még egy évig szopott, és annak ellenére, hogy megvoltak a peteérés jelei, nem tudott teherbe esni. Felkeresett egy meddőségben jártas szakembert, és az felfedezte - és a kutatások is igazolták -, hogy még egy ovuláló szoptató asszony is terméketlen maradhat egy ideig a szoptatás okozta finom hormonváltozások következtében. Hetekkel azután, hogy teljesen elválasztotta a fiát, terhes lett. Azok az anyák is, akik két évet szeretnének hagyni a két gyermek születése között, néha hiába próbálkoznak, ha a szoptatás alatti terméketlenségük elhúzódik jóval a csecsemő egyéves kora után is.

A kizárólagos korlátlan szoptatási mód, amely szükséges ahhoz, hogy a természetes terméketlenségi periódus bekövetkezzen szokatlannak tűnhet, pedig a világ számos részén ez az irányadó. Azok az asszonyok, akik gyakorolják ezt a fajta anyaságot, és a csecsemőjüket állandóan a közelükben tartják, hogy megvalósítsák a gyakori szoptatást azt tapasztalják, hogy a szoros testi és érzelmi kötődés jutalma a csecsemőjükkel való összetartozás és harmónia csodálatos érzése. A fizikai közelség és a gyakori szoptatás az ő jutalmuk, amelynek a terméketlenség egy kellemes velejárója.

Fordította: dr. Ádám Borbála és Mezeiné Odor Andrea 1992

A táplálkozás és a szoptatás*

"Gondoljon arra, hogy kettő helyett eszik"

Vajon ez a mondás csak egy üres kijelentés? Vagy falánkságra való felhatalmazás? Vagy valóban egy jó tanács? Az ember régóta azt gyanítja, hogy a terhesség és a szoptatás az az időszak, amikor különleges figyelmet kell fordítani a táplálkozásra. Figyeljük meg, hány tapasztalt asszony elbeszélése szól arról, hogy mit egyen és mit ne az anya a terhesség, illetve a szoptatás alatt. Bár ezeket az "öregasszony-mondásokat" nem tekintjük tudományos megállapításoknak, az orvosi kutatás megerősítette azt, hogy a magzat növekedése és fejlődése szempontjából a terhes nő diétájának jelentősége van: A "kettő helyett enni" kifejezés komoly felelősséggé vált.

Ez a felelősség folytatódik a szoptatás alatt. Megfelelő étkezéssel az anya képes a csecsemő összes tápanyagszükségletét kielégíteni. A kutatások bebizonyították, hogy a jól táplált anyák teje folyamatosan jó minőségű, és hogy a gyakori szoptatás garantálja a bőséges tejelválasztást.

De mit értünk okos étrenden? Lehetséges-e okosan étkezni, ugyanakkor a terhesség során felhalmozódott fölösleges súlytöbblettől is megszabadulni? Vannak-e olyan ételek, amelyet a szoptató nőknek nem tanácsos fogyasztani? Lehet-e csokoládét enni? Mindennap választás előtt áll, hogy mit egyen és igyon. Milyen választás mellett lesz "jól táplált" anya?

A tejképződés energiát igényel, más szóval kalóriafelhasználással jár. A termeléshez szükséges kalória kilencven százalékát arra fordítja, hogy a tej a csecsemőhöz áramoljon, míg a fennmaradó 10%-ot az anyai test a tejképzés folyamatához használja fel. (A tejképzés nagyon jó hatásfokkal hasznosítja az energiát.)

Ez azt jelenti, hogy a szoptató anyák naponta több kalóriát égetnek el, mint azok az asszonyok, akik nem szoptatnak. Ők más tápanyagokból is többet használnak fel. A legtöbb táplálkozástudományi szakember a szoptató nőknek napi ötszáz többletkalória fogyasztását javasolja, és ezen belül 20 gramm legyen a fehérjetartalom. A többletkalória fedezi a tejtermeléshez szükséges energiának a kétharmadát, míg a többi, a terhesség során felhalmozódott zsírraktárakból származik. Ez a tejelválasztásra való felkészülés természetes módja.

Változatos ételek fogyasztásával biztosíthatja, hogy elegendő tápanyaghoz jusson. Ne korlátozza az étrendjét csupán néhány zöldségre vagy szigorú hús- és burgonyadiétára. Csirke, pulyka, hal, tojás és a tejtermékek mind állati eredetű fehérjeforrás éppúgy, mint az úgynevezett "vörös húsok": marha-, sertés- és bárányhús. A hüvelyesek, mint a bab, mogyoró szintén jó fehérjeforrás, különösen ha gabonafélével, olajos magvakkal bizonyos diófélékkel és tejtermékkel kombináljuk.

Még a hideg téli hónapok alatt is lehet vásárolni rengeteg friss vagy fagyasztott zöldséget a boltokban. Különböző zöldségfélékből készíthet salátákat. A fejes salátából éppúgy, mint petrezselyemből, fehér- vagy vöröskáposztából. Rengeteg zöldségféle, sárgarépa, brokkoli, karfiol, zöldpaprika fogyasztható nyersen feldarabolva vagy párolva főételként. A nélkülözhetetlen vitaminokhoz sokféleképpen hozzájuthatunk. Tudta-e, hogy kb. 10 dkg zöldpaprika vagy kelbimbó tartalmaz annyi C-vitamint, mint az azonos mennyiségű narancslé?

Itt vannak a különböző gabonafélék is. A gabonaszemeket is tartalmazó kenyér sok rostot és B-vitamint tartalmaz, hasonlóan a többi teljesörlésű gabonafélék, a barnarizs, a kukorica, a zab. Olcsón és könnyen pótolható a szoptató anya többletkalória- és fehérjeigénye, ha elfogyaszt 2 szelet trappista sajtos vajas szendvicset egy pohár tejjel.

Sok anya aggódik amiatt, hogy vajon elegendő kálciumot tartalmaz-e az étrendje, különösen azóta, amióta az orvostudomány felismerte azt, hogy a kálciumhiány degeneratív csontelváltozást, osteoporotist okoz. A tej az egyik olyan forrás, amely biztosítja a kálciumtöbbletet a terhes vagy szoptató nő számára. A joghurt és a sajt is jó lehetőség éppúgy, mint egy csészényi párolt káposzta, amely 86%-kal több kálciumot tartalmaz, mint egy pohár tej. A szoptató nőnek többletfolyadékra van szüksége ahhoz, hogy csecsemőjének tejet termeljen, de nem szükséges, hogy az tej legyen.

Sok szoptató anya számára legalább olyan nagy problémát jelent az, hogy mit egyen, mint az, hogy időt szakítson a vásárlásra és a főzésre. A helyes táplálkozás nem jelenti azt, hogy több időt töltsön a konyhában.

Tervezzük meg előre a heti étrendet, így nem kell naponta a zöldségeshez menni. Ha nagyobb mennyiségű zöldséget tisztítunk meg, és darabolunk fel, hűtőbe téve, bármikor kéznél van, ha nyersen kívánjuk falatozni, vagy salátát, párolt zöldséget kívánunk készíteni. Dupla adag ételt elkészíteni nem tart sokkal tovább, ellenben a félkész lefagyasztott étellel időt takarít meg, ha mozgalmas a napja és rögtönözni kell. Ha időt fordít arra, hogy a terhesség utolsó heteiben a hűtőt feltöltse fagyasztott egytálétellel, akkor a szülés utáni hetekben örömmel tekinthet az étkezés elé, még azokban a napokban is, amikor úgy tűnik semmit sem tud csinálni.

Sokféle étel létezik, ami nemcsak tápláló, de könnyen hozzáférhető, hogy falatozzon belőle, vagy gyors ebédet készítsen. Sajt, joghurt, barna-, korpakenyér vagy keksz, paradicsom, kelbimbó, körte, banán, müzli, gyümölcslé, keménytojás, szeletelt zöldség, dió fogyasztható nyersen, vagy feldolgozva. Naponta több kis étkezés éppen olyan tápláló lehet, mint három fő étkezés. Sok anya ahányszor csak leül szoptatni, minden alkalommal eszik néhány falatot és iszik valamit.

Sok idős asszony elmondásával ellentétben a szoptató nők többsége azt tapasztalja, hogy mindent ehet, amit szeretne, anélkül, hogy bármi hatása lenne a csecsemőjére. Esetenként, különösen olyan családoknál, ahol az ételallergia előfordul, az anyák azt veszik észre, hogy van valami az étrendjükben, ami panaszt okoz a csecsemőnek. Leginkább a tehéntej vagy más termékek, pl.: tojás, citrusfélék azok, amelyek leggyakrabban előidézik ezt. A közelmúltban végzett kutatások bebizonyították, hogy csak igen kevés mennyiségű koffein jelenik meg az anyatejben, ezért kis mennyiségű kávé, tea vagy kóla rendszerint nem okoz problémát. Ha azonban az ön gyermeke nyűgös, sokat van ébren, a koffeinfogyasztás csökkentése segíthet mindkettőjükön, hogy többet aludjanak. A csokoládé a koffeinhez hasonló anyagot tartalmaz, de sok anya úgy találja, hogy kis mennyiség semmilyen hatással nincs a szoptatott csecsemőre.

Ha úgy látja, hogy összefüggés van a rendszeresen elfogyasztott étel és a csecsemőjén megjelenő tünetek között, próbálja meg 10-14 napra kiiktatni azt, vagy azokat az ételeket az étrendjéből. Ha a tünetek megszűnnek eredményes volt. Ha nem, akkor tovább kell kísérletezni. Ha azt tapasztalja, hogy fontos élelmiszereket kel kiiktatni, például a tejtermékeket, akkor beszéljen az orvosával vagy diétás szakemberrel arról, hogy milyen lehetőség van a tápanyag, a vitamin/ásványi anyag pótlására.

Az általános szabály szerint a megfelelően táplálkozó anyáknak nincs szükségük vitaminpótlásra a szoptatás alatt. Bizonyos vitaminok hiánya azonban befolyásolja a tej vitaminszintjét. Ezért fontos a vegyestáplálkozás. Az alultáplált asszonyoknál csökken a tejelválasztás, és kevesebb tejük lesz a csecsemőjük számára. Az ilyen mértékű alultápláltság a fejlődő országokban gyakoribb, mint pl. Magyarországon vagy az USA-ban. Mindazonáltal az egészséges étrend és a tejképződés közötti összefüggés figyelmeztetésül szolgálhat azoknak az asszonyoknak, akik sajnálják az időt az evésre vagy szigorúan fogyókúráznak a szoptatás alatt.

Az anyák gyakran érdeklődnek aziránt, hogy vajon lehetséges-e fogyni a szoptatás alatt. Valójában a szoptatással egyszerűbb megszabadulni a terhesség alatt felhalmozódott súlytöbblettől. Ez a súlyfelesleg mindenekelőtt azért keletkezett, hogy legyen energiatartalék a tejtermeléshez. Azoknak az anyáknak, akik nem szoptatnak fogyókúrázniuk és tornázniuk kell ahhoz, hogy fogyjanak. A szoptató nő előnyben van, mert a tejelválasztás kalóriát igényel, amit ezekből az energiaraktárakból fedez.

Dr. Judith Roepke, Ball State Egyetem (India) táplálkozási szakember szerint a szoptatás ideális időszak lehet a fogyásra. Úgy tűnik, hogy a tejelválasztás még a terhesség előtt lerakódott zsírszövetet is mobilizálja. Azonban fontos, hogy ez lassan menjen végbe. Dr. Roepke javaslata az, hogy a szoptató anyák a szülés utáni első két hónapban semmit ne tegyenek tudatosan a fogyás érdekében. Az ön szervezetének ennyi időre van szüksége ahhoz, hogy a gyermekszülésből felépüljön és a tejelválasztás beálljon. A szoptató anyák többsége akkor is fogy néhány kilót, ha az átlagos étrendet követi. Ha két hónapon belül nem következik be a testsúlycsökkenés, valószínűleg mozgásra és kevesebb kaióriabevitelre van szüksége. Tegye a csecsemőjét "kenguruba" vagy babakocsiba és sétáljon hetente ötször kb. 3 km-t. Ezzel egyidőben iktasson ki a napi étrendjéből három kávéskanálnyi margarint vagy vajat (kb. 100 kalória) így, havonta 90 dkg-1,3 kg testsúlycsökkenés várható. A súlyvesztés nem drámai, de azt biztosan garantálja, hogy ön és a csecsemője jól tápláltak maradnak. A tornagyakorlatoknak a fogyáson kívül sok más előnye is van.

A rendszertelen étkezés, divatos fogyókúrák és a gyors testsúlycsökkenés gondot okoz a szoptató anyáknak. A környezetszennyező anyagok, vegyszerek, gyomirtók a zsírszövetben halmozódnak fel. A testsúlycsökkenés során ezek az anyagok felszabadulnak, a vérbe jutnak és mennyiségük emelkedhet az anyatejben. Sajnos ezek a szennyező anyagok a modern élet velejárói, de ha csak lehet ne tegyük ki csecsemőnket ilyen veszélyeknek. A rendkívül magas fehérje-alacsony szénhidrát-étrend ártalmas lehet, mert azok az anyagok, amelyek az anya megváltozott anyagcseréjéből származnak, bejutnak az anyatejbe. Bármilyen erőteljes testsúlycsökkenés a tejelválasztás csökkenését vonhatja maga után.

Sok anya tapasztalja, hogy a fogyás magától is bekövetkezik mialatt szoptat. Nincs másra szükség, mint kerülni a nehéz ételeket (magas kalória-, magas zsírtartalmú, de kis tápértékű ételeket), és figyelni a helyes táplálkozásra. A terhesség és szoptatás a legjobb alkalom az étrendjének megváltoztatására, hiszen ezen időszak alatt "kettőért táplálkozik", vagyis a helyes táplálkozás nem csak önnek válik előnyére, hanem csecsemőjének is. Könnyebb jól táplálkozni akkor, ha az egész család így étkezik. Az étrend összeállítása és elkészítése már kisgyermekkorban megtanítja a gyermeket a helyes étkezési szokásokra. A jó táplálkozás segít legyőzni a fáradtságot, az idegességet, az érzelmi labilitást és elengedhetetlen fontos részét képezi az anyaságnak.

Fordította: dr. Ádám Borbála és Mezeiné Odor Andrea 1992

Az APA szerepe a szoptatásban

A szoptatást ábrázoló képeken általában csak az anya és gyermeke szerepel, pedig – igaz, indirekt módon – az apa is fontos szereplője a szoptatási kapcsolatnak. Ha a szoptatás terén legsikeresebb pácienseimre gondolok, egyvalami mindannyiuknál közös: az édesapa odaadó támogatása.
Harmincévnyi gyermekorvosi tapasztalattal, nyolc anyatejjel táplált saját gyermekkel és egyre több anyatejes unokával a hátam mögött szilárd meggyőződésem, hogy a gyermekek számára édesanyjuk teje mindennél jobb táplálék. A szívem mélyéből kívánom minden újdonsült édesapának, hogy lehetőségein belül tegyen meg mindent a felesége és kisbabájuk közötti egészséges szoptatási kapcsolat kialakítása és fenntartása érdekében. A szoptatás jóval több, mint a babák táplálásának egyik módja. A szoptatás olyan életvitel, melynek révén Ön és felesége azt nyújthatja gyermekének, amire leginkább szüksége van a benne rejlő képességek kibontakoztatásához. A szoptató anya és kisbabája megértő támogatása a legjobb befektetés, mellyel egy apa gondoskodhat családja jövőbeli testi és lelki egészségéről.

AMIT MINDEN APÁNAK TUDNIA KELL

Ahány emlős faj, annyiféle tej

Csakúgy, mint a várandósság kilenc hónapjában, az anyák a szülés után is képesek gyermekük táplálására. Az emlősök saját fajukra jellemző összetételű tejet termelnek, amely kifejezetten az adott faj utódainak túlélését, illetve lehető legtökéletesebb fejlődését biztosítja. A tejet, éppúgy mint a vért, a természet tökéletesítette, hogy biztosítsa az adott faj életképességét saját környezetében. Példaként említhetjük a fókákat vagy más jeges-tengeri emlősöket, melyek magas zsírtartalmú tejet termelnek, mivel a hideg miatt utódaik szervezetében magas szinten kell tartani a zsírokat. A tehenek és egyéb szabadon legelő állatok teje igen sok ásványi anyagot és fehérjét tartalmaz, melyek elősegítik a pusztán élő állatok túlélése és helyváltoztatása szempontjából nélkülözhetetlen gyors csont- és izomnövekedést. A kis borjak születésük után alig néhány órával lábra állnak és szaladni kezdenek. Az ember teje olyan speciális zsírokat és fehérjéket tartalmaz, melyek fajunk fennmaradása szempontjából legfontosabb szervünk, az agy fejlődését segítik. A kutatók szerint az emberi tej számos speciális összetevője révén egyedülálló módon képes a gyermekek fejlődésének segítésére.
A tej összetétele alapján következtethetünk egy adott faj természetes táplálkozási ritmusára. Egyes állatfajok esetében az anya hosszabb időszakokra magukra hagyja kicsinyeit, vadászat vagy másféle táplálékszerzés céljából. Az ilyen állatok teje igen zsír-, illetve kalóriadús és fehérjékben is bővelkedik, hogy az utódok hosszú órákig kibírják két étkezés között. Az ilyen lassabban emészthető tejtől hosszabb időre eltelik a kicsinyek gyomra. Ezek az állatok az időszakos kapcsolatot igénylő fajok közé tartoznak. Ezzel szemben az emberi tej viszonylag alacsony zsír-, illetve fehérjetartalma arra utal, hogy a gyermekek alapvetően gyakori táplálást igényelnek a nap minden szakában. Ezért az embert (és számos egyéb főemlőst) folyamatos kapcsolatot igénylő fajként tartjuk számon. Ha Ön úgy érzi, hogy kisbabájuk egész nap csak szopna és az egész napot felesége karjában tölti, gondoljon arra, hogy mindketten csak a természet erejének engedelmeskednek.

A SZOPTATÁS ELŐNYEI

Biztonság

A szoptatás fokozatos átmenetet biztosít a születés előtti és a születés utáni lét között. Ha a világra jövetel feszültségét, illetve megpróbáltatásait frissen átélt csecsemőt az édesanyja mellére teszik, nem érzi magát kiszakítva abból a megszokott világból, ahol addig élt és fejlődött. Hallja az ismerős szívdobogást, az ismerős légzést, az ismerős hangot; érzi az őt körülvevő anyai test melegét és érintését; anyja mellére tapadó szájacskája szintén segíti a feszültség levezetésében. Édesanyja arca ott van a közelében, alig 20-25 cm távolságra a kisbaba arcától (az újszülöttek éppen ekkora távolságra látnak a legélesebben), így már a legelső néhány csepp anyatejjel együtt magába szívja édesanyja látványát is.
A baba biztonságban és otthon érzi magát - minden a lehető legnagyobb rendben van…

Az anyatej segít a fertőzések leküzdésében

A baba rendelkezésére álló előtej (kolosztrum) már röviddel a szülés után rengeteg baktériumölő immunanyagot tartalmaz. Az újszülöttek különösen érzékenyek a bakteriális fertőzésekre, s az anyatej abban az időszakban bővelkedik leginkább ellenanyagokban, amikor a kicsik leginkább védelemre szorulnak. A kolosztrumot a baba első védőoltásának is tekinthetjük, ugyanis közvetlenül juttat a szervezetbe antitesteket. Az anyatejet gyakran "fehér vér"-ként is emlegetik, mivel ugyanolyan élő sejteket tartalmaz, mint a vér. Ezek a sejtek speciális fehérjebevonattal látják el a csecsemő beleit, s ezáltal megakadályozzák, hogy a veszélyes baktériumok felszívódva a vérébe jussanak.

Az anyatej a baba fejlődésével párhuzamosan változik

A tápszerek mindig egyforma, nap mint nap ugyanolyan összetételű táplálékot kínálnak a gyermekeknek. Az anyatej ezzel szemben képes alkalmazkodni a baba folyamatosan változó igényeihez. Az emberi tej nyújtotta kalóriamennyiség döntő részét a zsír alkotja, ami egyben a tej legtáplálóbb alkotórésze is. Amikor kisbabája éhes, úgy szopik, hogy hozzájusson a kalóriában gazdagabb, zsíros utótejhez. Amikor csak szomjas vagy egy kis "harapnivalóra" vágyik, megelégszik a hígabb, magasabb víztartalmú elsőtejjel.

Az anyatej könnyen emészthető

Az anyatejben a babák számára szükséges tápanyagok (zsírok, cukrok, fehérjék, ásványi anyagok, vas, vitaminok és enzimek) mindegyike megfelelő arányban van jelen. Ettől válik a csecsemők tökéletes táplálékává. Olyan enzimeket is tartalmaz, melyek segítségével szinte tökéletesen emészthetővé válik a tej zsírtartalma. Mivel a tápszerekből és a tehéntejből hiányoznak az ilyen enzimek, a bennük lévő zsírokat, a babák csak részben tudják megemészteni. A felesleges zsír a széklettel együtt ürül ki szervezetükből, ezért a tápszeres csecsemők pelenkája kellemetlen szagot áraszt. Az alacsonyabb zsírtartalom, továbbá a tejcukrok és baktériumfajták különbözősége miatt az anyatejes széklet szaga édeskés, a tejre emlékeztető. Az apák számára sokszor vonzóbb feladat egy anyatejes baba pelenkáját kicserélni, mint egy tápszeresét. A tápszeres babák széklete keményebb, ami nem csak a cserélő számára kellemetlen. Az anyatej természetes hashajtó hatásának köszönhetően az anyatejjel táplált csecsemők széklete is lazább, és kevésbé viseli meg a babák popsiját.

Az anyatejben lévő fehérjék is könnyebben és gyorsabban emészthetők, mint a tápszerek hasonló összetevői. A tápszerekben lévő zsírok és fehérjék nem emészthetők meg tökéletesen, ezért a tápszeres babák telítettségérzete tovább tart, mint anyatejes társaiké. Utóbbiak tehát gyakrabban kérnek enni, ezért érezhetik az édesapák úgy, hogy gyermekük egész álló nap szopik. A különféle tejekben még a cukrok is különböznek egymástól: az anyatej például több laktózt tartalmaz mint tápszerek vagy a tehéntej, és ettől az íze sokkal édesebb.

Az anyatej segíti az agy fejlődését

A szoptatás támogatói már régóta sejtik, hogy az anyatejjel táplált csecsemők nagyobb valószínűséggel válnak felnőtt korban intelligensebbé. Ezt a feltételezést mára több kutatás eredményei is alátámasztják. Az anyatejjel táplált gyermekeket tápszeres társaikkal összehasonlító, számos gondosan előkészített tanulmány az anyatejes csoport átlagos IQ-ját 5-7 ponttal magasabbnak találta a kontrollcsoporténál. Minél tovább szoptak a gyermekek, annál nagyobb előnyre tettek szert intelligenciahányadosukat jelző pontszámaikban. Más tanulmányok azt hangsúlyozzák, hogy az anyatejben lévő speciális zsírok jótékonyan járulnak hozzá az idegrendszer fejlődéséhez.

Az anyatejes babák egészségesebbek

Tápszeres társaikkal ellentétben a szoptatott csecsemők kevesebb légúti és emésztőrendszeri megbetegedésnek vannak kitéve és kevésbé hajlamosak az allergiára. Ez az apák szempontjából azért is megnyugtató tény, mert így kevesebbet kell áldozniuk orvosra és gyógyszerekre. A szoptatás ezen kívül a fogászati költségeket is csökkentheti. A sajátos szájmozgás, melyet a baba szopás közben végez, segíti a szájizmok és az arccsontozat fejlődését. A fogszabályzásra szakosodott orvosok szerint a szopás segít abban, hogy a gyermek állkapocscsontja jobban igazodjon felső fogsorához. A baba szopás közben tett erőfeszítései tehát később egész arcának fejlődésére kihatnak.

A szoptatás jót tesz az anyának

A szoptatás segít az anya szervezetének szülés utáni regenerálódásában. Segíthet a felesleges kilók leadásában is anélkül, hogy az anyának fogyókúráznia kellene. A szoptatás természetes nyugtató hatásának köszönhetően a szoptató anyák jobban bírják a stresszt. Azoknál a nőknél, akik többször, hosszabb ideig szoptatnak, csökken a mell-, illetve petefészekrák kialakulásának esélye. Az intenzív szoptatás egy újabb fogantatás esélyét is csökkenti.

A szoptatás erősíti az anya-gyermek kapcsolatot

A gyermekek fejlődését vizsgáló újabb kutatások kimutatták, hogy a babák viselkedési és fejlődési képességeit leginkább édesanyjuk reakciói befolyásolják. Az, hogy egy anya hogyan reagál gyermeke jelzéseire, nagymértékben meghatározza a gyermek fejlődését. Amikor a baba azt jelzi, hogy éhes vagy nyugtalan, és édesanyja azonnal válaszol jelzésére azzal, hogy felveszi és a mellére teszi, a csecsemő két dolgot tanul meg. Egyrészt rájön, hogy sikeresen kommunikál – hiszen egyetlen jelével válaszadásra késztette gondozóját. Ez növeli önbizalmát. Másrészt megtanul bízni abban, hogy a kellemetlenséget megkönnyebbülés követi, illetve, hogy éhsége kielégítést nyer.
A szoptatós anyák ösztönösebb, természetesebb módon reagálnak gyermekük jelzéseire. A baba éhségére, illetve kényelmetlen érzetére utaló jelzések spontán biológiai reakciót váltanak ki az anyában (ezt hívjuk tejleadó reflexnek), aki azonnali késztetést érez, hogy felvegye és megszoptassa kicsinyét. Az ilyen anyai reakció az anyát és a kisbabát egyaránt jó érzéssel tölti el. Ha egy anya cumisüvegből táplálja gyermekét, a baba éhségére vagy rossz kedvére egész másként reagál. Először is el kell terelnie a figyelmét a babáról és helyette egy tárgyra, a cumisüvegre kell koncentrálnia. Azután időbe telik, míg előveszi az üveget és előkészíti az ételt. A kutatások szerint a babák memóriája az első hat hónapban 4-10 másodpercig terjed. A nem biológiai reakció, például a tápszer elkészítése, ennél hosszabb időt vesz igénybe. Ezért a cumisüvegből táplált babák jelzései nem nyernek olyan azonnali megerősítést, mint anyatejes társaiké.

MIT TEHETNEK AZ APÁK?

Az újdonsült szülők gyakran kérdezik, mi a véleményem arról, hogy a baba időnként cumisüvegből kapja táplálékát, hogy édesapjának is legyen alkalma megetetni őt. Nem helyeslem a dolgot, különösen az első hónapokban, mivel megzavarhatja az anya és gyermeke között komoly erőfeszítések árán megteremtett harmóniát. Egy műanyag cumiból egész más módon jön a tej, mint szopás közben, ezért néhány újszülöttnél szopási nehézségeket okozhat, ha egyidejűleg cumisüveggel is táplálják. Szívből kívánom az édesapáknak, hogy megértsék, tiszteljék és támogassák a szoptatás résztvevőinek kizárólagos voltát – ez biztosan távol tartja tőlük a kirekesztettség érzését.
Az apák számos egyéb módon bekapcsolódhatnak a baba ellátásába: játszhatnak vele, fürdethetik, hordozhatják, ringathatják. És természetesen részt vehetnek majd etetésében is, amikor eljön az ideje a szilárd táplálékok bevezetésének. Addig azonban az apának szerencsésebb a szoptató édesanyáról gondoskodnia.
Vigyen párnákat, harapnivalót szoptató feleségének; vigye oda neki a könyvét vagy kapcsoljon be valami kellemes zenét. Ha a kicsi felsír a kiságyban, legyen Ön az, aki elsőként ugrik és odaviszi anyjához etetésre. Segítsen kényelmes körülményeket teremteni feleségének a szoptatáshoz, bárhol és bármikor is kerüljön sor rá. Előfordulhat, hogy út közben meg kell állnia, hogy a babát kivehessék a gyermekülésből a szoptatáshoz. Ha vendéglőben esznek, kérjen egy félreeső asztalt a pincértől, hogy felesége diszkréten meg tudja etetni a kisbabát, amíg Önök az ebédjükre várnak. A legfontosabb, hogy éreztesse feleségével: bízik abban, hogy táplálni tudja gyermeküket. Hadd lássák a kétkedők, hogy a szoptatás milyen nagyszerű és fontos dolog, és hogy Ön minden erejével támogatja feleségét abban, hogy gyermeküket a lehető legjobb táplálékban részesítse.

ELVÁLASZTÁS VAGY ELVÁLASZTÓDÁS

Az apáknak gyakran kell szembesülniük környezetük elválasztással kapcsolatos nyomásával: "Még mindig szoptatja a feleséged ezt a gyermeket?" vagy "Most kellene leszoktatni róla, különben a gyermek majd délben hazajön a suliból egy kis szopizásra."
A korai elválasztás a nyugati társadalmakban elterjedt, félreértéseken alapuló gyakorlat. A szoptatással kapcsolatban az emberek hónapokban gondolkodnak, nem pedig években. A rendelőmben lóg egy kis tábla a következő felirattal: "A korai elválasztás csecsemők számára nem javasolt!". Az egyik legbölcsebb befektetés, amit gyermeke testi-lelki egészsége érdekében tehet, hogy mindaddig bátorítja a szoptatás folytatását, amíg az édesanya és gyermeke képes rá és igényli azt. A praxisomból ismert, fizikai és lelki értelemben is legegészségesebb gyermekek többsége évekig szopott. A gyermekek nemcsak abban különbözhetnek egymástól, hogy milyen gyakran igénylik a szoptatást, hanem abban is, hogy mennyi ideig igénylik azt.
Az élet tulajdonképpen elválások sora: először az anyaméhtől, majd anyánk mellétől kell megválnunk, aztán mikor iskolába megyünk, az otthonunktól, amikor pedig dolgozni kezdünk, az iskolától kell elbúcsúznunk. Minden ilyen mérföldkőnél tekintettel kell lenni arra, hogy a gyermek érett-e már arra, hogy a következő fázisba lépjen. Ha siettetjük a dolgot, akkor nem tiszteljük gyermeki méltóságát, illetve jogát ahhoz, hogy apróság létére nagy igényei legyenek. Egyszer hallottam, hogy a La Leche Liga tagjai "anyatejes csecsemők" helyett "anyatejes emberkék"-ről beszéltek, ami jól kifejezi a már totyogó gyerekek iránti tiszteletüket. Azokat a gyermekeket, akiktől megvonják, amire még szükségük van, és túl korán egy következő fejlődési fázisba kényszerítik őket, áldozatául eshetnek annak, amit én "felkészületlenségi betegség"-nek hívok, és ami agresszivitás, dühkitörések és heves hangulatváltások formájában ölt testet.
Ne feledjük, hogy a szoptatás egyszerre testi és lelki táplálás. A tápanyagellátás szemszögéből nézve a legtöbb állatfaj addig szoptatja kicsinyét, amíg az meg nem háromszorozza születési súlyát, ami az embernél általában az első életév végére szokott bekövetkezni. Azoknál a gyermekeknél, akiket egyéves koruk előtt elválasztanak, röviddel a szoptatás befejezése után gyakran fordul elő középfülgyulladás, hasmenés, illetve allergia. A korai elválasztás tehát az orvosi költségek növekedését vonhatja maga után.
Több apa beszámolt már nekem félelméről, hogy úgy érzi, gyermeke a túl sokáig tartó szopástól függővé válik. Szeretném megnyugtatni őket: aggodalmuk – bár természetes és sok más apában is megfogalmazódott – teljesen indokolatlan. Az általam ismert legmagabiztosabb és legönállóbb gyermekek többségét édesanyjuk akkor választotta el, amikor a gyermekek már érettek voltak erre.

AZ APA SZEREPE AZ ELVÁLASZTÓDÁS FOLYAMATÁBAN

Az apák nemcsak abban játszanak fontos szerepet, hogy a szoptatás jól kezdődjön, hanem abban is, hogy jól végződjön. Az elválasztás lényege, hogy arra késztessük gyermekünket, hogy az anyatej helyett más táplálékot vegyen magához. Az anya és a gyermek megtanulnak új szálakkal kötődni egymáshoz, az apa pedig fontosabb szerephez jut az érzelmi "táplálás" terén.
Az elválasztódás folyamat, nem pedig olyan esemény vagy cél, amit egy adott időpontra vagy életkorra teljesíteni kell. Akkor kezdődik, amikor a kisbaba először vesz magához más táplálékot, és egészen addig tart, amíg teljesen abba nem hagyja a szopást. Az elválasztódás tehát nem egyik napról a másikra történik. Ideális esetben fokozatosan megy végbe, ahogy a gyermek megérik rá. Ahogyan minden szoptatási kapcsolat más és más, az elválasztódás folyamata is egyedi módon alakul minden édesanya és kisbabája között.

Az anyatej kézzel történő fejése

MARMET-MÓDSZER

Az anyatej kézzel történő fejése

A kézzel történő fejés és a tejkilövellő reflex működését elősegítő Marmet-módszer anyák százainál vált be úgy, ahogy eddig még semmi más. Még azok a szoptató anyák is, akik eddig sikerrel alkalmazták a kézi fejést, azt fogják tapasztalni, hogy ezzel az eljárással emelkedik a tejük mennyisége. Olyan anyák pedig, akik előzőleg egyáltalán nem vagy csak nagyon kis mennyiséget tudtak fejni, ezzel a módszerrel kiváló eredményt érnek el.

Fontos a módszer

A kézi fejést figyelve nehéz a helyes fejő mozdulatokat szemmel követni, mivel ebben az esetben a kéz gyorsabb, mint a szem. Ezért sok anya nehéznek találta a kézi fejést még bemutatása vagy egy rövid tájékoztató elolvasása után is. A kézi fejés kevésbé hatékony módszereivel is lehet tejet fejni, de ha ezeket az eljárásokat gyakran és rendszeresen használják, könnyen megsérülhet a mellszövet, a mellek kisebesedhetnek, sőt a bőr ég, kipirul. A kézi fejés Marmet-módszerét egy olyan anya fejlesztette ki, akinek egészségügyi okokból huzamosabb ideig fejnie kellett. Mivel úgy tapasztalta, hogy tejkilövellő reflexe nem működik olyan jól, mint amikor csecsemője szopott, egy masszázst és stimulációt egyesítő módszert fejlesztett ki a reflex működésének elősegítésére.

Előnyei

A kézi fejésnek sok előnye van a mell mechanikus eljárásokkal (pl. eszközzel, pumpával) történő fejésével szemben:

• A mechanikus pumpák gyakran kényelmetlenek és hatástalanok.
• Sok anya felszabadultabban érzi magát, mikor az anyatej fejése kézzel történik, mivel ez természetesebb.
• A bőr bőrrel való érintkezése stimulálóbb, mint egy műanyag burokkal való érintkezés. Így a kézi fejés jobban elősegíti a tejkilövellő reflex működését.
• Kényelmes.
• Ökológiailag magasabb rendű.
• Hordozható. Hogy felejtené egy anya otthon a kezeit?
• Ráadásul ingyen van!

Hogyan képződik a tej ?

Az anyatej tejmirigyekben (alveolus) termelődik. A tejcsatornákba folyamatosan áramlik a tej és a tejöblökben gyűlik össze. A tejmirigyek ingerlés (stimuláció) hatására további tejet bocsátanak ki a csatornarendszerbe (tejkilövellő reflex).

A fejés

A tejöblök kiürítése

1. Helyezze a hüvelykujját és a két ujját először kb. kettő-négy cm-re a mellbimbó köré.
   • Használja ezt a mértékegységet útmutatóként; ez nem esik egybe szükségszerűen a mellbimbó udvarának külső határával, mivel annak mérete más minden nőnél.
     
     
     
     
     
   • Helyezze hüvelykujja begyét a mellbimbó fölé, és az ujjbegyeket a mellbimbó alá, C betűt formálva a kezével, ahogy ezt az ábra mutatja!
   • Figyelje meg, az ujjak a tejöblök felett helyezkednek el!
   • Ne fogja körbe a mellet!
     
     
     
     
     
2. Húzza egyenesen a mellkas felé.
   
   
   
   
   
   • Az ujjak zártak legyenek.
   • Nagy mell esetén először emelje meg a mellet, aztán húzza hátrafelé!
3. Végezzen sodró mozdulatokat előre az ujjaival, mintha egyszerre akarna ujjlenyomatokat készíteni.
   
   
   
   
   
   • Sodró mozgása összepréseli és kiüríti a tejöblöket anélkül, hogy a mell állományát megsértené.
   • Figyelje meg a hüvelykujj és a többi ujj körmének mozgását az ábrán!
4. Ismételje ritmikusan e mozdulatokat, hogy kiürítse a tejöblöket!
   • Ujjlehelyezés, húzás, sodrás, ujjlehelyezés, húzás, sodrás ...
5. Járja körbe a hüvelykujj és az ujjak helyzetének változtatásával, hogy az összes tejöblöt kiüríthesse. Használja mindkét kezét a fejéshez.! Ezek az ábrák a jobb mellen végzett kézmozdulatokat mutatják.
   
   
   
   
   

Kerülje a következő mozdulatokat!

• Ne préselje a mellet! Ez kisebesedést okozhat!
  
  
  
  
  
• Ne húzza kifelé a mellbimbót és a mellet! Ez szövetroncsolást okozhat!
  
  
  
  
  
• Ne csúsztassa kezeit mellen! Ez a bőr kidörzsölődését, égését okozhatja.
  
  
  
  
  

A tejkilövellő reflex működésének elősegítése

A tejáramlás serkentése

1. Masszírozza meg a tejtermelő mirigyeket és csatornákat!
   
   
   
   
   
   • Kezdje a mell felső részén! Nyomjon határozottan a mellkas felé! Körkörösen mozgassa az ujjait a mell egy pontján!
   • Néhány pillanat múlva helyezze ujjait a mell egy következő pontjára!
   • Körkörös masszírozó mozdulatokkal közeledjen a bimbóudvarhoz!
   • Ez hasonlít a mell önvizsgálatánál használt mozdulathoz.
2. Simítsa a mell felületét könnyű csiklandozó mozdulatokkal fentről a bimbó felé!
   
   
   
   
   
   • Folytassa ezt a simogató mozdulatot az egész mellfelületen a mellkastól a mellbimbó felé!
   • Ez segíti az ellazulást és serkenti a tejkilövellő reflexet.
3. Előre hajolva rázogassa meg a melleit, hogy a nehézségi erő segítse a tejkilövellést!
   
   
   
   
   

Eljárás

Ezt a módszert azok az anyák használják, akik kénytelenek a mellből történő szoptatás helyett fejni, és azok, akiknek szükséges beindítani, növelni, vagy fenntartani a tejelválasztást, amikor a csecsemő nem szoptatható.

• Fejje addig a mellet, amíg a tejkilövellés le nem lassul!
• Segítse a tejkilövellő reflexet (masszázs, simogatás, rázás) mindkét mellen! Ez egyszerre is elvégezhető.
• Ismételje meg a fejést és a tejkilövellő reflex működését serkentő folyamatot még egyszer vagy kétszer mindegyik emlőn! A tej folyása általában lelassul a második és harmadik alkalommal, ahogy a tejöblök kiürülnek.

Időtartamok

Az egész eljárás megközelítőleg húsz-harminc percet vesz igénybe.

• Fejjen öt-hét percig!
• Masszírozzon, simogasson, rázzon!
• Fejjen három-öt percig!
• Masszírozzon, simogasson, rázzon!
• Fejjen két-három percig!

Figyelem! Ha a tejelválasztás beállt, ezeket az időket csak útmutatásként használja! Figyelje a tej folyását, és amikor az csökken, váltson a másik mellre! Ha kevés vagy semmi tej sem jelenik meg, gondosan tartsa be az itt megadott időket!

Fordította: Hochberg Ágnes (1992)

Az anyatej mennyiségének növelése

Sorszám:85H
Átdolgozva:2000. május

Sok anya kíváncsi arra, vajon honnan tudhatja meg, hogy csecsemője elegendő tejet fogyaszt-e, és aggódik amiatt, hogy képes lesz-e a csecsemője igényének megfelelő tejmennyiséget termelni. A tejtermelés folyamatának elmagyarázása reméljük, megnyugtatóan hat majd Önre.

A tej mennyisége a csecsemő hatékony és gyakori szopásától függ. Amikor mellre teszi a csecsemőt, a szopás hatására az anya agyalapi mirigyéből két hormon: oxytocin és prolaktin szabadul fel.

A prolaktint tekintik a tejtermelő hormonnak. Minél gyakrabban és hatékonyabban szopik a csecsemő, annál több prolaktin szabadul fel, és annál több tej képződik. Ha csecsemőjének több tejre van szüksége, mint amennyit Ön termel, akkor szoptassa gyakrabban és hatékonyabban, ezáltal a tej mennyisége emelkedni fog.

A másik hormon, az oxytocin, összehúzódásokat idéz elő a mellben, ami a tejet a tejcsatornákon keresztül az emlőbimbó felé továbbítja, és ezúton jut hozzá a csecsemő az anyatejhez. Ezt a tejkilövellési folyamatot „let-down” reflexnek nevezik. Sok anya bizsergést érez a mellében röviddel azután, hogy a szoptatást megkezdte.

A tejképződés kitűnő példa a kereslet-kínálat elvének működésére. Kezdetben az Ön szervezete nem tudja, hogy csecsemőjének mennyi tejre van szüksége. Azáltal, hogy gyakrabban szoptatja csecsemőjét, az Ön szervezete automatikusan alkalmazkodik, és a tejképződés a csecsemő igényeinek megfelelően alakul.

ELEGENDŐ TEJET KAP-E CSECSEMŐJE?

Biztos lehet benne, hogy csecsemője elegendő tejet kap, ha:

• Hat-nyolc nedves pelenkája vagy kettő-öt székletürítése van naponta. Idősebb csecsemők esetében a székletürítések száma emelkedhet, de előfordulhat az is, hogy csak három-négy naponként van. A vizeletes pelenkák száma jelzi, hogy elegendő-e a tejmennyiség.
• A súlynövekedése átlagosan 100-120 gramm hetente vagy legalább 450 gramm havonta. A csecsemők átlagos heti gyarapodása 100-120 gramm, mértéke egyénenként változik. Egyik héten többet, másikon kevesebbet híznak, és ez teljesen normális.
  A csecsemője első ellenőrzésekor gondoljon arra, hogy a szülés után az újszülöttek veszítenek a súlyukból. A súlygyarapodást a súlyesés mélypontjától kell számítani, nem pedig a születési súlytól. Néhány csecsemő csak két-három hetes korra nyeri vissza születési súlyát.
• A csecsemő gyakran szopik, minden két-három órában vagy nyolc-tizenkét alkalommal egy 24 órás periódust tekintve. Ez az átlag. Néhány csecsemő ennél kevesebbszer, mások többször szophatnak. A ritkább szoptatás nem probléma addig, amíg a csecsemő megfelelően gyarapszik.
• Egészségesnek látszik, a bőr színe és a bőr rugalmassága jó, hurkás, hossza növekszik, élénk, aktív és az izomtónusa jó.

„TÉVES AGGODALMAK”

Sok anya úgy gondolja, teje nem elegendő annak ellenére, hogy nincs problémája a tejképződéssel. Aggódnak azon jelek miatt, melyeknek más az oka, illetve nem ismerik fel azokat a tényezőket, amelyek egy szopós csecsemőre jellemzőek. Semmi gond nem lehet a tejtermeléssel, ha a csecsemő jól fejlődik, sok vizeletes és székletes pelenkája van, sőt még akkor sem, ha Ön a következőket tapasztalja:

• Csecsemője nagyon gyakran szopik. Sok csecsemő gyakrabban igényli a szopást és az anya közelségét. Gondoljon arra, hogy a gyakori szoptatás biztosítja az elegendő tejmennyiséget, és nem a tej hiányának a jele.
• Csecsemője éhesnek látszik a szoptatások után. Az anyatej gyorsabban emésztődik, mint a tápszer, nem terheli meg a csecsemő éretlen emésztőrendszerét, ily módon gyakrabban kell szoptatni, mint a mesterségesen táplált csecsemőket.
• Csecsemője hirtelen gyakrabban, és/vagy hosszabb ideig szopik. Azok a csecsemők, akik újszülöttként aluszékonyak, sokszor hirtelen meggondolják magukat, és gyakrabban kezdenek szopni. A csecsemőkre jellemző, az ún. hirtelen növekedési szakasz (kéthetes, hathetes, három hónapos kor körül). Ezen időszakok alatt általában gyakrabban szopnak, hogy a szükségletnek megfelelően emelkedjen az anyatej mennyisége.
• Csecsemője hirtelen kevesebb ideig szopik, akár csak öt-tíz percig mellenként. Sokkal könnyebben és gyorsabban képes kiszívni a tejet a mellből most, hogy már gyakorlottabbá vált a szopásban.
• Csecsemője nyűgös. Sok csecsemőnek van minden nap egy nyűgös időszaka, körülbelül a nap ugyanazon időszakában. Néhány csecsemő az idő nagy részében nyűgös. A nyűgösségnek az éhségen túl több oka is lehet, de gyakran ez nem ismerhető fel. Ha úgy tűnik, hogy a szoptatás nem segít, próbálkozzon azzal, hogy bepólyázza egy könnyű takaróba, megváltoztatja a helyzetét, sétál vele vagy ringatja. Ne felejtse el, bármi legyen is a csecsemő nyűgösségének oka leggyakrabban a dajkálás nyújtotta biztonságérzetre vágyik.
• A melléből csak kicsit, vagy egyáltalán nem csepeg a tej. A tejcsepegés nincs kapcsolatban a tejképződéssel. Valószínűleg azt fogja tapasztalni, hogy ha a tejképződés beindult, és a csecsemő igényeihez alkalmazkodik, akkor a szoptatások közötti tejcsepegés megszűnik.
• A melle hirtelen puhának tűnik. Ez akkor következik be, ha a tejképződés a csecsemő igényéhez alakult, és a kezdeti túltelítődés alábbhagyott.
• Soha nem érzi a „let-down” reflexet vagy a tejkilövellési reflex érzése nem olyan erős, mint régebben volt. Ez idővel bekövetkezik. Sok anya egyáltalán nem érzi, de felismerése megtanulható, ha megfigyeli a csecsemő szopását és nyelését.

AMIKOR AZ AGGODALMAK JOGOSAK

Ha úgy tűnik, hogy a tejképződés nem felel meg a csecsemő igényeinek, akkor fontos meghatározni, hogy mi az, ami megzavarja a tejképződést, és a tej mennyiségének csökkenését okozza.

• Pótlások. A cumisüvegből való tápszer, gyümölcslé vagy víz adása az első hetekben, még ha csak alkalomszerűen is, gyakran akadályozza az anyatej képződését. A pótlás eltelíti a csecsemőt, és emiatt hosszabb idő múlva szopik, ezért csökken a szopások száma. Minél több tápszert kap naponta, annál kevesebb tejet képez az anya a következő napon. A hozzátáplálás nem emeli, hanem csökkenti a tejképződést.
• A csecsemő helytelen mellretétele. A csecsemőnek az oldalán kell feküdnie, egész testének az Ön testével szemben. Ne kelljen elfordítania a fejét ahhoz, hogy elérje az Ön mellét. A hatékony szopás érdekében a csecsemőnek nagyra kell nyitnia a száját, mielőtt az anya gyorsan a mellre helyezné, hogy ajkát összezárva a bimbóudvarból a lehető legnagyobb területre harapjon rá.
• Bimbó-cumi zavar. A csecsemőt megzavarhatja bármilyen cumi használata, a cumi eltérő szopási módot kíván. Ha a csecsemő nem szopja helyesen a mellet, akkor nem lesz képes úgy stimulálni azt, hogy elegendő tej képződjön.
• A nyugtató cumi. Sok csecsemő hajlandó kielégíteni szopási igényeit cumival, amely jelentős mértékben lecsökkentheti a szopási időt és akadályozza az igény szerinti tejképződést.
• Bimbóvédők. A bimbóvédő csökkenti az agyhoz vezető impulzusok számát, melyek eredetileg az emlőbimbó közvetlen szopásakor keletkeznek. A tejkilövellés és a tejképződés lelassulhat, amely közvetlenül befolyásolja az egyes szopások alkalmával elfogyasztott tejmennyiséget.
• Időhöz kötött szoptatás. Az óra szerinti táplálás akadályozza a kereslet-kínálat elvén működő tejképződést. A megfelelő mennyiség úgy biztosítható, ha a csecsemő akkor szopik, amikor éhségét jelzi.
• Nyugodt, álmos csecsemő. Néhány csecsemő az idő zömét alvással tölti és csak ritkán, rövid ideig szopik. Ha ez jellemző az Ön csecsemőjére, valamint nem gyarapszik, nincs elég vizeletes és székletes pelenkája, akkor fontos, hogy rendszeresen felébressze és finoman próbálja legalább minden két órában megszoptatni.
  Amíg a csecsemő meg nem tanulja azt, hogy elegendő mennyiséget egyen, addig Önnek kell eldöntenie, hogy milyen gyakran szopjon.
• Az etetés időtartama. A hosszú szoptatási idő (20-45 perc) segíthet a megfelelő tejmennyiség biztosításában és abban, hogy csecsemője elegendő, kalóriadús ún. utótejet kapjon. A táplálási idő lerövidítése megakadályozza, hogy a tejtermelés a csecsemő igényeinek megfelelően növekedjen.
• Egyszerre csak egy mellből történő szoptatás. Miután a tejtermelés kialakult, sok anya szívesebben szoptat egyszerre csak az egyik melléből. Azonban ha azt szeretné, hogy több teje legyen, szoptasson mindkét melléből. Az a csecsemő, amelyik csak az egyik oldalról szopik, kevesebb tejhez jut egy-egy alkalommal, egyúttal a mellek is kevesebb ingert kapnak.

AZ ANYA GONDOZÁSA

A fáradtság és feszültség gátolhatja a tejkilövellési reflexet, ami elégtelen tejképződéshez vezet. A nap folyamán gyakran fordítson időt pihenésre, különösen a szoptatások alkalmával.

Az erősen dohányos anyák esetében azt tapasztalták, hogy csecsemőik gyorsabban fejlődnek, ha az anyák teljes mértékben abbahagyják a dohányzást. A tablettás fogamzásgátlás csökkentheti a tejképződést és megváltoztathatja az anyatej tápértékét. Sok LLLI (La Leche League International) orvosi tanácsadó más illetékes szervekkel egyetértésben úgy vélekedik, hogy a szoptató anya ne szedjen fogamzásgátló tablettát. A hormontartalmú, méhen belüli fogamzásgátló eszköz szintén hasonló hatást fejt ki.

A legtöbb gyógyszert biztonságosan szedheti a szoptató anya, azonban néhány közülük befolyásolhatja a tejtermelést csakúgy, mint a csecsemő egészségét. Ha az orvos Önnek gyógyszert ír fel, feltétlenül említse meg, hogy szoptat.

Néha az anya egészségügyi problémája befolyásolhatja a tejképződést és a csecsemő súlyfejlődését.

Ha bármilyen egészségügyi problémája van vagy bármilyen gyógyszert szed, ellenőriztesse orvosával, hogy lehet-e bármiféle hatással a szoptatásra.

A szoptatás megemeli a folyadékigényét, mivel a tejképződéshez az Ön szervezetének többletfolyadékra van szüksége. Igyon 6-8 pohár folyadékot naponta, ahogyan a természetes szomjúságérzete diktálja. Ha a vizelete sötétsárga színű és kevés, Ön kevesebbet iszik, mint amennyi szükséges. Fontos az is, hogy mit iszik. A víz és a nem édesített gyümölcslé a legjobb választás.

A szegényes táplálkozás feszültséget és fáradtságot okozhat. Rontja a közérzetet és a tejképződés csökkenéséhez vezethet. Alakítson ki vagy állítsa vissza jó étkezési szokásait. Sok anya inkább naponta hatszor eszik kevesebbet, mint háromszor sokat. A helyes táplálkozás és a többszöri étkezés megtérül. Egyen friss gyümölcsöt, salátát, zöldséget, húst, sajtot, diót és halat. Kerülje a gyenge tápértékű ételeket (édességek, keksz, cukorka, stb.).

A PROBLÉMA

Amennyiben úgy gondolja, hogy az Ön esetében a fent említett okok vagy azok valamelyike vezet a tejképződés csökkenéséhez, akkor a következőkben leírt pontok utasításait követve, a tejmennyiség egészen biztosan növelhető.

Kérjen segítséget!

Ha aggódik a teje miatt, hasznos lehet felvenni a kapcsolatot egy La Leche Liga vezetővel, aki az Ön egyéni helyzetét mérlegelve ad segítséget.

Ha csecsemője nem gyarapszik megfelelően vagy esik a súlya bizonyára a gyermekorvoshoz fordul. Sok esetben a szoptatás technikáján történő változtatás gyors javulást eredményez, de néha a lassú súlygyarapodás mögött betegség lehet az ok.

Szoptasson gyakran!

Szoptasson olyan hosszú ideig, amíg a csecsemő kívánja. Úgy tervezze, hogy 24-48 órán keresztül, vagy ha nagyon kevés a tej akkor még hosszabb ideig elsősorban szoptasson és pihenjen. Az álmos csecsemőt szükséges felébreszteni, és többszöri szopásra ösztönözni.

Minden szoptatáskor kínálja fel mindkét mellét!

Ezáltal csecsemője több tejhez jut, és mindkét melle gyakrabban kap ingert.

Győződjön meg arról, hogy a csecsemőt helyesen teszi-e mellre!

Annak érdekében, hogy a csecsemő megfelelően harapjon rá a mellre, egyik kezével emelje meg a mellét úgy, hogy hüvelykujja felül, többi ujja pedig alul legyen, az areola felett (a barna terület a bimbó körül). Érintse meg a csecsemő száját az emlőbimbóval, és várjon addig, amíg a csecsemő a száját nagyra tátja. Irányítsa a mellbimbót a szájába, a nyelve fölé, és gyorsan húzza őt közelebb magához. Az ajkak az areola (barnás terület) széléhez közel, a bimbótól elég távol legyenek. Ha a csecsemő jól ráharapott, semmi fájdalmat vagy kellemetlenséget nem szabad éreznie.

Próbálja meg a váltott oldalról történő szoptatást!

Ha minden szoptatás alatt kétszer- háromszor váltogatja a mellét, akkor a csecsemő érdeklődését ébren tartja, és a csecsemő a tej tápanyagokban legdúsabb részéhez jut. Miközben szoptat, figyelje a csecsemő szopását és nyelését. Váltsa a mellét akkor, ha a szopás ereje csökken, és a nyelés ritkul. Néhány csecsemő esetében ez kb. 10 perc mindkét oldalról, míg másoknál csupán 2-3 perc. Minden szoptatáskor legalább kétszer próbálja váltani mindkét mellét.

A csecsemő minden szopási igényét a mellen elégítse ki!

Ne használjon cumisüveget vagy nyugtató cumit, mert ez megzavarja a csecsemőt! A cumisüveg cumiját másképpen kell szopnia a csecsemőnek, mint az anyamellet. Ha időnként szükséges kiegészítést adni, kiskanállal vagy hozzátáplálóval tegye! Ez egy olyan eszköz, amellyel a csecsemő kis csövön át kapja a tejet, miközben szopik. A nyugtató cumi gátolhatja a többletszopást, ami ahhoz szükséges, hogy az igény szerinti tejmennyiség kialakuljon.

Csak anyatejet adjon a csecsemőnek!

Kerüljön mindenfajata pépes ételt, a vizet és a gyümölcslét! Ha csecsemője tápszeres hozzátáplálást kap, ne akarja azonnal abbahagyni, hanem fokozatosan csökkentse az adagot olyan mértékben, ahogyan az Ön tejtermelése nő. Szükséges a vizeletes és székletes pelenkákat is figyelni, hogy biztos legyen abban, csecsemője elegendőt eszik-e. Szükséges megbeszélni a gyermekorvossal is, hogy a csecsemő tápszeradagjait csökkenti.

Igyon sok folyadékot, és táplálkozzon megfelelően!

Egyen változatos ételeket lehetőleg természetes állapotukban, minél kevésbé feldolgozva! Minden szoptatáskor próbáljon inni egy pohár vizet vagy gyümölcslevet!

Pihenjen és lazítson sokat!

A tejképződés gyorsabb, ha lazítani és pihenni tud. Néhány napig csak a lehető legkevesebb teendőt ütemezze be! A szükségtelen feladatokat próbálja kiiktatni! Szundítson csecsemőjével olyan gyakran, amilyen gyakran csak lehet, a lazításhoz próbáljon meg meleg fürdőt venni, lágy zenét hallgatni, tornázni vagy bármit, ami Önnek jól esik. Naponta legalább néhány percre tegyen valami olyan különlegeset, ami kellemes Önnek.

Miután elolvasta ezt a cikket, bármilyen további kérdése merül fel, lépjen kapcsolatba egy La Leche Liga vezetővel vagy más szoptatási specialistával. Ne felejtse el, hogy az a csecsemő, aki nem fejlődik, rendszeres orvosi ellenőrzésre szorul!
Normális körülmények között lépjen kapcsolatba más szoptató anyákkal a La Leche Liga csoporton keresztül, amely támogatást és bátorítást nyújt ahhoz, hogy több legyen a teje. Az Ön boldog, egészséges és szoptatott csecsemője hamarosan meghálálja a fáradozását.

Fordította: dr. Ádám Borbála és Mezeiné Odor Andrea 1992.

Átdolgozta: Tátrai Katalin 2000.

Cumi-mellbimbó zavar

Amikor a cumi nehézségeket okoz a szopásban

sorszám: 32 H

Magyar változat: 1996. október

Kim pánikba esett. Nem tudta elképzelni, mi a baj. Ötnapos kisfia, aki születésétől kezdve nagyon jól szopott, Kim mellét furcsán kezdte majszolni, mintha többé nem tudná, mit is kezdjen vele. Amikor Kim szoptatni próbálta, a baba elhúzódott és sírni kezdett.

Amíg Kim a kórházban volt, szó szerint betartotta a nővérek utasításait. Minden szoptatás után cukros vizet adott kisbabájának cumisüvegből. A szülés utáni harmadik napon észrevette, hogy a kicsi nem szívesen kezdett hozzá a szopáshoz, kilökte a mellet a szájából és gyakran volt nyűgös az etetések alatt. Most, születésének ötödik napján, a baba már teljesen megtagadta a szopást. Kim elutasítottnak érezte magát és megijedt. Elkeseredésében mellszívó segítségével próbált tejet fejni fájdalmasan duzzadt melleiből , és cumisüvegből adta azt kisbabájának. Ezután felhívott engem, a helyi LLL-vezetőt. Kétségbeesése csillapodni kezdett, mikor nevén neveztem problémáját: "cumizavar".

Miután elmondta nekem történetét, elmagyaráztam Kimnek, hogy a cumizavar sok babának és kismamának okoz problémát az első hetekben. Elmondtam, hogy a legtöbb babát - amikor még éppen szopni tanulnak - megzavarja a mell és a mesterséges cumik folytonos váltogatása. Néhány baba, mint Kimé is, az etetések alatt nyűgössé válik , és végül elutasítja a mellet. Más babák, akiket megzavartak a különféle cumik, elfogadják ugyan a mellet, viszont helytelenül szopnak. Ha egy csecsemő ugyanúgy próbál meg szopni a mellből, mint a cumisüvegből, erőfeszítéseiért kevesebb tejhez jut, ami lassúbb súlygyarapodáshoz vezet. Az édesanya mellbimbói fájdalmassá válhatnak, különösen, ha a baba rágja a mellet.

Miért alakul ki a cumizavar?

Az újszülött könnyen összezavarodik, mert nyelve, állkapcsa és szája máshogy mozog szopáskor, és máshogy a cumisüveg, játékcumi vagy bimbóvédő használatakor. Szopás alatt a baba állkapcsa és nyelve összehangolt ritmusban dolgozik együtt. Miután a baba bekapja édesanyja mellét, nyelve ritmikus mozgást végezve a mellet tölcsérszerűen körülöleli, és szájpadlásához nyomja. Ez ellapítja és meghosszabbítja a mama mellbimbója körüli területet. A baba nyelvének hátsó része járatot képezve kicsit lesüllyed, szabad folyást engedve így az érkező tejnek. Ekkor a baba nyelni kezd, majd levegőt vesz. Ajkai a mellre szorosan simulva kifelé fordulnak, meggátolva ezzel a tej kifolyását.

Amikor egy szoptatott csecsemő úgy próbál cumisüvegből szopni, mint a mellből, hirtelen óriási folyadékáradattal találja magát szemben. Ez arra kényszeríti, hogy a nyelvével elzárja a tej kifolyását, nehogy fuldokolni kezdjen. Ajkai szorosan a keményebb mesterséges cumira záródnak, és állkapcsait nem kell mozgatnia. A tej azonnal folyni kezd, nem kell várni a tejkilövellési (let-down) reflexre, így erőfeszítés nélkül elégíti ki a babát.

A cumizavar kockázata az első hetekben

A nyugati társadalmakban a cumisüvegek és játékcumik annyira szervesen hozzátartoznak a csecsemőkorhoz, hogy sok édesanya meglepődik, amikor tudomást szerez arról, hogy ezek megzavarhatják a szoptatást. Azonban Kittie Franz, volt LLL-vezető - jelenleg gyakorló védőnő és a Los Angeles County USC Medical Center Breastfeeding Infant Clinic (Szoptatott Csecsemő Klinika) igazgatója - becslése szerint a csecsemők 95 százalékát megzavarja, ha élete első három-négy hete folyamán valamilyen mesterséges cumit kap. Bizonyos csecsemők esetében lehet, hogy egy hét is eltelik, míg a cumizavar kialakul, másoknál viszont egy-két alkalom, amikor üvegből táplálják - vagy bármilyen mesterséges cumi - előidézheti a problémát.

Kevésbé valószínű, hogy kialakul a cumizavar egy olyan kisbabánál, aki három-négy hétig jól szopott. Tehát ha egy kismama úgy tervezi, hogy cumisüveget ad csecsemőjének - például, mert otthonán kívül vállal munkát, annak bevezetésével bölcs dolog várni a baba egyhónapos koráig (Frantz, 1985).

Bár ez nagyon ritka, de néha az idősebb babát is megzavarhatja a mesterséges cumi. Ebben az esetben, ha a baba ismét jól szopik, a kihagyott etetések pohárból vagy kanállal adhatók.

Mesterséges cumira szinte soha sincs szükség

Az édesanyákat gyakran biztatják arra, hogy kisbabájuk első heteiben különböző okok miatt használjanak valamilyen mesterséges cumit. Ahogy Kim is tapasztalta, víz vagy tápszer cumisüvegből adása sok kórházban elfogadott gyakorlat. Néhány ritka esetet kivéve azonban tápszer- vagy vízpótlásra nincs szükség, és az időre született, egészséges, szoptatott baba egészsége szempontjából nem jelentenek semmilyen előnyt. A pótlások nem akadályozzák meg, illetve nem "mossák ki" az újszülöttkori sárgaságot (Kuhr and Paneth, 1982, Nicoll, 1982). Pótlásra nincs szükség, hogy megakadályozzuk az álmos, érdeklődést nem mutató baba kiszáradását (a bátorítás, a helyes mellre helyezés és a gyakori szoptatás sokkal hasznosabb). Ezenkívül pótlásra szinte soha nincs szüksége a hipoglikémiás (alacsony vércukorszintű) csecsemőnek sem (Mohrbacher and Stock, 18-19 o.). A kolosztrum (az első napokban termelődő tej) és az érett tej (ami a szülés utáni harmadik-negyedik napon indul meg) az újszülött számára biztosít minden szükséges folyadékot és tápanyagot, függetlenül attól, hogy a baba nagy, kicsi vagy éppen átlagos méretű.

Amennyiben orvosi okok miatt szükség van pótlásra, még mindig van lehetőség a mesterséges cumi elkerülésére, hiszen még egy újszülött is tud más módon folyadékot inni. Kenyában és Tanzániában például az etetéseknél a cumisüveg helyett megszokott a pohár használata, ha a csecsemő koraszülött és még nem kész a szopásra, vagy amikor a babát és a mamát elkülönítik egymástól. Kelet-Afrikában a cumizavar ritka probléma, mert ott sohasem használnak cumisüveget (Arrnstrong, 1987, Newman, 1990). Egy kis csészét vagy poharat - például egy kávéspoharat - vagy egy könnyű kis tálkát könnyebb kezelni, mint egy felnőtt méretű poharat, de bármilyen tiszta csésze vagy bögre megteszi. Egyéb lehetőségek közé tartozik a kanál, a szemcseppentő vagy az etetőfecskendő is.

Jószándékú barátok vagy egészségügyi dolgozók időnként azt tanácsolják, hogy váratlan helyzetek esetére szoktassuk hozzá a babát a cumisüveghez. Az apáknak esetleg azt javasolják, hogy cumisüvegből etessenek, hogy ők is "kötődhessenek" kisbabájukhoz, illetve hogy segítsenek az etetésben , és az édesanya behozhassa pihenésbeli lemaradásait. Egyes kismamáknak azt tanácsolják, gondoskodjanak arról, hogy csecsemőjük kezdettől fogva ismerje a cumisüveget, ha azt tervezik, hogy visszamennek dolgozni, illetve, hogy könnyebben tudjanak elmenni otthonról kisbabájuk nélkül.

A cumisüvegből való etetés csak az egyik oka a cumizavar kialakulásának. Olyan csecsemőknél is kialakulhat ez a probléma, akik más mesterséges cumit kapnak. Például a bimbóvédő - a szoptatás alatt a mellre helyezett gumi- vagy szilikoncumi - is megzavarhatja a csecsemőt. A bimbóvédőt néha - helytelenül - a mellbimbó kisebesedésének megelőzésére vagy kezelésére ajánlják (a baba helyes mellre helyezésének elsajátítása általában sokkal hatékonyabb). Sok kismama, aki a kórházban bimbóvédőt használt, hazatérése után tapasztalja, hogy kisbabája e nélkül egyáltalán nem hajlandó szopni. Az érzékenyebb babákat még a játékcumi is megzavarhatja.

A cumizavar megszüntetése

Kim tapasztalata a cumizavar leküzdésében sok szempontból tipikus. Elmagyaráztam, hogy az üveg és a mell folytonos váltogatása annyira összezavarta kisbabáját, hogy végül a baba teljesen elfelejtett mellből szopni. Ezután megbeszéltük, milyen módszerekkel veheti ismét rá kisbabáját a szopásra.

Első lépésként abbahagyta mindenfajta mesterséges cumi használatát, beleértve a játékcumit is. Természetesen Kim aggódott, vajon elég tejhez jut-e kisbabája, amíg nem kezd ismét jól szopni. Biztosítottam őt , hogy a cumisüveg használatán kívül más módon is adható pótlás a babának. Az újszülöttek ihatnak pohárból, kanálból, szemcseppentőből és etetőfecskendőből. Igaz ugyan, hogy ezekkel a másfajta módszerekkel az etetések tovább tarthatnak, amíg a baba elég gyakorlatot szerez. Elmondtam Kimnek, hogy lassan adagolva a kisbaba meg tudja inni a tejet.

Az alábbi javaslatok megkönnyítették a dolgot:

• Tartsa a babát a lehető legfüggőlegesebb helyzetben.
• Tegyen kevés pótlást (kifejt anyatejet vagy tápszert) az etetőeszközbe.
• Tegye az etetőeszközt a baba szájához úgy, hogy kis mennyiségű folyadék a szájába folyhasson
  (pici babáknál egy korty csak néhány cseppet jelent).
• Hagyjon időt a babának arra, hogy minden egyes kortyot lenyeljen a további kínálás előtt.
• Védje meg a saját és kisbabája ruháját a bukásoktól egy törülközővel vagy pelenkával.

Arra biztattam Kimet, hogy fejje ki a tejét és azt használja pótlásként, hogy kisbabája továbbra is élvezhesse az anyatej minden előnyét. Ha az édesanyának kevés a teje, vagy ha a pótlás már a baba táplálékfelvételének lényeges részét képezi, átmenetileg tápszerre lehet szükség. Ebben az esetben - mialatt a mama szoptatással és mellszívóval növeli tejének mennyiségét, és az orvos gondosan figyeli a baba fejlődését - a pótlásokat fokozatosan abba lehet hagyni.

Ezután jött a nehéz munka: megnyerni Kim vonakodó kisbabáját, hogy ismét elfogadja a mellet. Amikor Kim először megpróbálta kisbabáját mellre helyezni, a baba rögtön elégedetlen és mérges lett. Nagyon sok türelemre volt szükség ahhoz, hogy a babát rávegye a szopás újrakezdésére. Mondtam Kimnek, hogy beletelhet egy kis időbe, amíg a baba ismét jól szopik majd. Sok kisbabának annyi ideig tart visszaszokni a mellből szopásra, mint amennyi idő alatt a cumizavar kialakult. Azt is javasoltam, hogy amikor a baba nyugtalankodni kezd, Kim mindig hagyja abba a szoptatást és vigasztalja meg, mielőtt újra próbálkozik. A szopásnak nem szabad rossz élménnyel összekapcsolódnia.

Kim sok időt szentelt a gyakorlásra. Megértette, hogy a megoldás ahhoz, hogy újra elfogadtassa babájával a mellet, a kitartó türelem, különleges figyelmet szentelve a helyes mellre helyezésre. Kim kisbabája vonakodott szélesre nyitni a száját, mert már hozzászokott ahhoz, hogy a keményebb cumit szorosan az ajkai között, szájürege első részében tartsa. Elmagyaráztam Kimnek, hogy a hatékony szoptatáshoz a kisbabának egészen mélyen a szájába kell vennie a mellet és hogy valószínűleg szüksége lesz Kim segítségére, hogy megértse, hogyan is kell ezt csinálnia.

Kisbabája mellre helyezésekor Kim figyelt arra, hogy a baba egész testét saját maga felé fordítsa, így a babának nem kellett szopáskor elfordítania a fejét. Mellbimbója hegyével finoman megérintette a baba ajkát, megvárta, amíg olyan nagyra nyitja, mintha ásítana. Ekkor egészen közel húzta őt magához, biztosítva, hogy a baba a lehető legmélyebben vegye mellét a szájába. Mihelyt a baba "ráharapott", Kim meggyőződött róla, hogy a csecsemő orra és álla finoman érinti a mellét és ajkai kifelé fordulnak. Ha nem jól "harapott rá", megállította a szopást, a babát levette a melléről és ismét elölről kezdte az egészet. Néhány próbálkozás alatt Kim megértette, hogy sokszor kell ismételnie az eljárást, mire babája jól "rá tud harapni" a mellre. Elmagyaráztam azt is, hogy ha a mellet a baba mélyen a szájába veszi, biztos, hogy már az első szopó mozdulatok megjutalmazzák őt egy kis tejjel.

Eleinte még olyan esetekben is, amikor jól „harapott rá", a baba arcán tanácstalan kifejezés jelent meg és nyelvével kilökte a mellet a szájából. Sok időt, munkát és türelmet igényelt, mire a baba ráérzett a dologra. Amikor a baba jól szopott, Kim nagyon megdicsérte őt. Ha azonban úgy tűnt, hogy nem megy neki, pohárból, kanálból vagy szemcseppentőből kínálta tejével.

Amikor kisbabája kezdte elfogadni a mellet, Kim úgy ösztönözte a szopás folytatására, hogy tejével megtöltött egy steril szemcseppentőt , és melle oldalára vagy a baba szája sarkába csepegtette, s így ébren tartotta érdeklődését. Férje ilyenkor gyakran segített, hiszen a több kéz megkönnyítette a dolgot. Az is segített a baba érdeklődésének fenntartásában, ha Kim a mellre helyezés előtt kifejt egy kis tejet, mert a már megindult tej azonnal megjutalmazta a kicsit. Attól kezdve, hogy kisbabája már könnyebben "harapott rá", Kim minden egyes etetéskor többször váltott mellet, hogy serkentse a baba érdeklődését , és erős szopásra ösztönözze.

Kim megfigyelte, hogy amikor kisbabája álmos volt és nem túl éhes, szívesebben fogadta a szoptatást. A gyakori testközelség, ringatás, ölelgetés és simogatás is segített.

Néhány nap alatt Kim és kisbabája visszatértek a teljes szoptatáshoz. Ez mindkettőjüktől sok erőfeszítést igényelt, de Kim elkötelezte magát amellett, hogy megadja a legjobbat kisbabájának, és tudta, hogy a szoptatás megéri az erőfeszítést.

Kim kisbabájával ellentétben, sok mesterséges cumival megzavart baba nagyon feldúlt lesz, amikor mellre helyezik , és először - még sok türelem és kitartás mellett is - még csak meg sem próbál szopni. Ebben az esetben a mellre való átváltást megkönnyíti, ha a mell felkínálása nélkül - mondjuk egy napon keresztül - a babát pohárból, kanállal, szemcseppentőből vagy etetőfecskendőből tápláljuk. Minden kisbabának természetes késztetése van a szopásra, és amikor a cumi nem elérhető, a babát már jobban kezdi érdekelni a mell. A mell vagy cumisüveg nélküli második napon, miközben a pótlást adjuk, a babát helyezzük közel a mama csupasz melléhez. Az édesanya megpróbálhatja felkínálni mellét egy kis cumizásra. Körülbelül egy nappal azután, hogy a baba vigasztalódás céljából elfogadta a mellet, a legtöbb baba táplálékszerzés céljából is elfogadja azt, főleg ha körülbelül fél órával azelőtt kínáljuk fel neki, mint ahogy várhatóan megéhezik.

Kim tapasztalata szerint a támogatás nagyon lényeges ezekben a nehéz időkben. Egy kisbaba szopni tanítása nagyon időigényes és feszültséggel teli lehet mind az édesanya, mind a baba számára. Azt tanácsoltam, hogy Kim ne találkozzon olyanokkal, akik alááshatják önbizalmát és ha egyáltalán lehetséges, szerezzen segítséget a háztartási munkákhoz. A segítő barátok, rokonok megkönnyíthetik ezt a megterhelő időszakot.

Miután a baba ismét szopik, általában néhány hétre lesz szüksége mesterséges cumi nélkül, hogy megtanuljon helyesen szopni.

Leszoktatás a bimbóvédőről

Az előbbi tanácsok nagy segítségére lehetnek bármely kismamának, aki vissza szeretné szoktatni babáját az anyamellből történő szopásra. A bimbóvédő által okozott cumizavar megszüntetésére az édesanya más megoldásokkal is próbálkozhat. Például sok kismama sikeresen leszoktatta csecsemőjét a bimbóvédőről a fokozatosság elvét alkalmazva úgy, hogy a bimbóvédő hegyéből naponta levágott egy kicsi darabot, amíg az el nem fogyott Ezt úgy lehet elérni, hogy kifordítjuk a bimbóvédőt, majd a cumirész közepéből egy finomélű bőrvágó manikűrollóval vagy borotvapengével mindennap (vagy ha a baba elfogadja, minden szoptatás előtt) levágunk egy vékony csíkot, amíg el nem fogy. Ez a módszer azonban nem működik szilikon bimbóvédő esetében, mert éles széleket hoz létre.

Egy másik sikeres, viszont drasztikusabb módszer, hogy miután a baba kényelmesen szopni kezdett, gyorsan lecsúsztatjuk a bimbóvédőt.

Sok kismama úgy szoktatta le sikeresen csecsemőjét a bimbóvédő használatáról, hogy azt egy kis tiszta rongydarabbal kitömte, majd mint mindig, felhelyezte etetés előtt. A baba végül is rájött, hogy csak a mellből kaphat tejet és fokozatosan előnyben részesítette azt a bimbóvédővel szemben.

A visszajelzés megelőzheti a jövőbeli problémákat

Ha egy csecsemő a kórházban rutinszerűen adott cumisüveg vagy játékcumi miatt később szopási gondokkal küszködik, a következő mamát és kisbabáját segítheti, ha tudatjuk a kórházban dolgozó szakemberekkel, hogy ez okozta a problémát. Arra biztattam Kimet, hogy írjon egy levelet a kórház dolgozóinak, ahol gyermeke született és közölje velük, milyen hatással volt a cumisüveg kisbabájára, és hogy milyen keményen kellett dolgoznia, hogy a kisbabát visszavezesse a szopáshoz. Bár számos kórházban rutinszerűen adnak az újszülötteknek cumisüveget, használnak bimbóvédőt és játékcumit, sok egészségügyi szakember nincs tisztában ezek mellékhatásaival. A pozitív visszajelzés a szülők és az egészségügyi dolgozók között gyakran segít megváltoztatni az olyan elveket és eljárásokat, amelyek nem támogatják a szoptatást.

Bár a cumizavart egy kitartó és elkötelezett édesanya le tudja küzdeni, a megelőzés mégis sokkal jobb út. Annak a kismamának, aki kórházban készül szülni, tanácsos már előzőleg érdeklődni a kórház cumival kapcsolatos felfogásáról. Amennyiben játékcumit és cumisüveget rutinszerűen adnak minden csecsemőnek (néha ezek használata attól függ, hogy éppen kik vannak szolgálatban), a kismama megkérheti gyerekorvosát, hogy készítsen neki írásos utasítást, mely szerint csecsemőjének ne adjanak semmilyen cumit. Ha a kismama lefénymásolja ezt az utasítást és elviszi magával, amikor kisbabája megszületik, a kórházi személyzet minden tagjának adhat egy példányt, akivel találkozik, nagyban előmozdítva így azt, hogy kisbabája ne kapjon semmilyen mesterséges cumit. Más lehetőségek közé tartozik a rooming-in és a minél rövidebb kórházi tartózkodás, ami a kismamának nagyobb ellenőrzési lehetőséget biztosít.

Amíg az újszülöttek kis százalékánál következmények nélkül lehet váltogatni a mesterséges cumikat és a mellet anélkül, hogy ez valaha is problémát okozna a szopásnál, a csecsemők többségénél azonnal vagy kis idő elteltével problémák merülnek fel a szopásnál. Ahogy Kittie Frantz mondja, sajnos a kisbabák nem születnek címkével, amely elárulná nekünk, hogy kit lehet könnyen megzavarni és kit nem. Tehát - ahogy Kim kicsit késve megtanulta - mind a mama, mind a kisbaba érdekében igen fontos az, hogy az első hónap során a csecsemőt csak a mellből szoptassuk. Miért is kockáztassunk?

Írta: Joan Andrea és Nancy Mohrhacher

Fordította: Gavora Zsuzsanna

Felhasznált irodalom:

Armstrong. H., Feeding low birthweight babies: advances in Kenya. J. Human Lact. 1987; 3:34-37
Frantz. K., Baby's position at the breast and its relationship to sucking problems. Presented at LLL International Conference, 1983 and 1985 (Audiocassettes are available from LLLI )
Kuhr , M . and N . Paneth, Feeding practices and early neonatal jaundice. J. Pediatr. Gastroenterol Nutr. 1982; 1(4):48588
La Leche League Intemational. THE WOMANLY ART 0F BREASTFEEDING. 35th Anniversary Edition. Franklin Park, lllinois, 1991.pp.62. 147 and 331.
Maher. S., An Overview of Solutions to Breastfeeding and Sucking Problems . Franklin Park, Illinois: La Leche League lnterntional, 1988 Publication No. 67, pp. 18-24.
Mohrbacher N. and J. Stock,THE BREASTFEEDING ANSWER BOOK, Franklin Park, Illinois: La Leche League lnternational, 1991, pp. 18-19, 252-255, and 4l4-415.
Newman, J., Breastfeeding problems associated with early introduction of bottles and pacifiers. J. Human Lact. 1990; 6(2):69-63
Nicoll,A. et al., Supplementary feeding and jaundice in newborns. Acta Paediatr. Scand. 1982; 71: 759-761.
Shrago, L., Glucose water supplementation of the breastfed infant in the first three days of life. J. Human Lact. 1987; 3:82-87.

A magyar nyelvű kiadást a Soros Alapítvány támogatta.

Elválasztás

Sorszám: 125a

Magyar változat: 2002. június

Elválasztás: fokozatosan, szeretettel

Az elválasztás élményét minden szoptató édesanya átéli. Az elválasztás akkor kezdődik, amikor a baba az anyatejen kívül más enni- vagy innivalót kap; lezárására pedig az utolsó szopással kerül sor. Az elválasztás – annak ellenére, hogy gyakran határozott időponthoz kötődő eseménynek tartják – ideális esetben egy folyamat. Az édesanya szemléletmódjától függően az elválasztás lehet hirtelen vagy fokozatos. Tarthat napokig, hetekig vagy néha hónapokig.

Az elválasztás angol kifejezése: “wean”, melynek jelentése: “megelégedés” vagy “beteljesedés”. A történelem során az elválasztást többnyire a növekedés természetes fokozatának tartották, azaz a gyermek már “eleget kapott”, betelt. Napjainkban ezt mégis sok édesanya – ahelyett, hogy természetes folyamatként ünnepelné – inkább a megvonás és a boldogtalanság időszakának tartja. Az édesanya hozzáállása nagy mértékben befolyásolhatja saját és babája fizikai és érzelmi közérzetét. A merev szemléletmód az elválasztást szükségtelenül fájdalmassá és bonyolulttá teszi, holott lehetne kellemes emlék is. Van mód arra, hogy olyan gyengéden és szeretettel fejezzük be a szoptatást, ahogyan az elkezdődött. A fokozatos és szeretetteljes – mind az édesanya, mind a baba érzéseit figyelembe vevő – elválasztás nagyon pozitív tapasztalatokkal gazdagíthatja mindkettőjüket.

A hirtelen elválasztás hátrányai

A hirtelen elválasztás okozza a legnagyobb nehézséget az édesanyának és a babának egyaránt, ezért ezt a lehetőségekhez mérten próbáljuk elkerülni. Az édesanya számára a hirtelen elválasztás komoly hátránya a rossz közérzet, de előfordulhatnak egészségügyi problémák is. Mivel a szoptatás a biztonságnak és a testi közelségnek éppúgy forrása, mint a tápláléknak, a hirtelen elválasztás érzelmi sérülést okozhat a babának. A fokozatos elválasztás előnye, hogy az édesanya a kimaradt szopásokat lassanként más módon, több odafigyeléssel és dédelgetéssel kompenzálhatja.

Előfordulhat, hogy a hirtelen elválasztást egészségügyi okok teszik szükségessé. Ha orvosunknak ilyen esetben jelezzük, hogy a szoptatást továbbra is folytatni szeretnénk vagy időt szeretnénk kapni a fokozatos elválasztásra, általában mindig található valamilyen megoldás és a felírt gyógyszer helyett – ami mellett nem szoptathatnánk – valamilyen más szert kaphatunk. Az is lehetséges, hogy az ajánlott orvosi kezelés vagy különleges eljárás megváltoztatható vagy akár el is halasztható. A La Leche Liga vezetőinek rendelkezésre állnak azok az információk, hogy melyik gyógyszer egyeztethető össze a szoptatással. Ugyanakkor még olyankor is, amikor a szoptatással össze nem egyeztethető gyógyszert kell szednünk, lehetőségünk van arra, hogy folyamatosan kifejjük tejünket, és a kezelés befejezése után visszatérjünk a szoptatáshoz.

Azokban a ritka esetekben, amikor a hirtelen elválasztás nem kerülhető el, a mell telítettségéből eredő fizikai kellemetlenségek csökkenthetők. Ennek érdekében használjunk olyan melltartót, mely jól megtámasztja a mellet és a korábban viseltnél egy számmal nagyobb! Fogyasszunk lehetőleg kevésbé sós ételeket, ugyanakkor változatlan mennyiségű folyadékot ihatunk, és csak annyi tejet fejjünk ki, hogy ne feszüljön a mellünk! Az egyre csökkenő mennyiségű lefejt anyatej hatására a mellben termelődő tej mennyisége is lassan csökkenni fog. A mell lekötése, leszorítása – amit néha még mindig ajánlanak – elavult gyakorlat, ami növelheti kényelmetlenségeinket, és a tejcsatornák elzáródásához vezethet. A tejelválasztást megszüntető gyógyszerek használatának komoly mellékhatásai vannak; ezeket a La Leche Liga nem ajánlja.

A hirtelen elválasztás időszakában a babának is vannak speciális szükségletei. Kérjük ki gyermekorvosunk tanácsát, hogy milyen ételekkel helyettesíthetjük az anyatejet! Ezek a gyermek életkorától függően igen különbözőek lehetnek. Ebben az időszakban különösen sok figyelmet, együttlétet, dédelgetést biztosítsunk babánknak! A hirtelen elválasztás ideje alatt sokan késztetve érzik magukat arra, hogy távol maradjanak gyermeküktől, mert attól félnek, hogy babájuk ragaszkodni fog a szopáshoz – holott kicsinyünknek éppen az elválasztás alatt van leginkább szüksége arra, hogy szeretetünkről biztosítsuk őt.

Csecsemő tervezett elválasztása

Az előzetesen megtervezett, fokozatos elválasztás mindenképpen előnyösebb a hirtelen elválasztásnál, azaz annál, hogy előbb választanánk el gyermekünket, mint hogy ő erre felkészülhetett volna. Tervezett, fokozatos elválasztás esetén – két-három naponként napi egy szoptatást elhagyásával – tejtermelésünk fokozatosan csökken, és ez csak kismértékű telítettségérzéssel és kellemetlenséggel jár. Ezzel a beosztással mi is megbizonyosodhatunk arról, hogy babánk jól alkalmazkodik a változásokhoz; egyúttal a szoptatás ideje alatt nyújtott testközelséget nagyobb mértékű szerető odafigyeléssel is helyettesíthetjük. Némelyik csecsemőnek erős a szopási igénye, ezért ők más pótlékot keresnek, például a hüvelykujjukat szopják az elválasztás alatt vagy után. Ha az ujjszopást szeretnénk kiváltani, cumisüveget vagy cumit is használhatunk. A tervezett elválasztás gyakorlati részletei függnek a gyermek korától. Mindig beszéljük meg orvosunkkal, hogy mit adjunk a babának anyatej helyett! Nagyon fiatal csecsemő esetében az elválasztás magában foglalja a megfelelő anyatejpótló tápszer kiválasztását és a szoptatás helyettesítését cumisüveg használatával. Ha a baba már közel egy éves, más ételeket is eszik, és jól iszik pohárból, a cumisüveg el is hagyható.

Fiatal csecsemő esetében az elválasztás alatt a legnagyobb gond maga a táplálék, mivel az anyatejes táplálás az elsőrendű és a legkitűnőbb táplálási mód, ami testközelséget és komfortérzést is nyújt. A fiatal baba fokozatos elválasztása érdekében két-három naponként egy étkezést helyettesítsünk tápszerrel! Körülbelül két hét múlva a kicsi már csak naponta egyszer vagy kétszer fog szopni. Ha nem sürgős a teljes elválasztás, még folytathatjuk ezeket a szoptatásokat további egy-két hétig vagy hosszabb ideig is. Mindaddig, amíg babánk folytatja a szopást, mellünk elegendő tejet fog termelni ezekhez az étkezésekhez.

Kisgyermek tervezett elválasztása

Bár a szoptatás egészségügyi és táplálkozási előnyei mindaddig érvényesülnek, amíg gyermekünk szopik, a szopás érzelmi oldala a baba növekedésével fontosabbá válik. A kisgyermekek – más megszokott dolgokhoz hasonlóan – a szopáshoz is nagyon erősen ragaszkodhatnak, ezért erre az elválasztás ideje alatt fokozottan legyünk figyelemmel.

Tekintettel arra, hogy kisgyermekünk ebben a korban fejlődése alapján még felkészületlen az elválasztásra, a folyamat több hetet vagy hónapot is igénybe vehet. Ha ebben az időszakban fokozott odafigyeléssel segítünk neki, akkor a szopást könnyebben, minimális megrázkódtatással lesz képes abbahagyni. Dr. William Sears gyermekgyógyász és nyolc gyermek édesapja ezt mondja: “Egy okos baba, aki élvezi a boldog szoptatási kapcsolatot, csak akkor hajlandó azt magától feladni, ha mi magunk ajánlunk fel neki másfajta érzelmi táplálást, amely ugyanolyan vonzó és szeretettel teli.” A következő ötletek már sok édesanyának megkönnyítették ezt a folyamatot:

Rendszeresen ajánljunk fel gyermekünknek ennivalót, kis falatokat, innivalót, hogy a lehető legkisebbre csökkentsük éhségérzetét és szomjúságát! Azt is vegyük figyelembe, hogy más okai is lehetnek, ha a kicsi szopni akar: például közelségre vágyik, szopni szeretne, vigasztalásra van szüksége (megsérült vagy elkeseredett), unatkozik (nincs mit csináljon), vagy álmos.

“Ne ajánljuk fel, de ne utasítsuk vissza!”, azaz ha a kicsi kéri, akkor szoptassuk meg, de egyébként ne kínáljuk fel a lehetőségét! Ezt a módszert a következő javaslatokkal együtt alkalmazva az elválasztás folyamata meggyorsítható.

A legtöbb gyermek meghatározott időben és helyen szeret szopni. Ha megváltoztatjuk napirendünket, mindennapi szokásainkat, akkor gyermekünk figyelmének elterelésével sírás nélkül hagyhatjuk el a szoptatásokat. Gondoljuk végig az elején, hogy mikor, milyen helyzetekben igényli a szopást a kicsi, és hogyan változtassuk meg napi tevékenységeinket úgy, hogy babánk természetes módon kevesebbszer szopjon! Ha például gyermekünk akkor szokta kérni a szopást, amikor leülünk kedvenc fotelünkbe, akkor az elválasztás ideje alatt kerüljük a fotelt és használjunk másik helyet a szoptatásra.

Bátorítsuk a baba édesapját, hogy játsszon aktív szerepet az elválasztásban! Ha a kicsi rendszerint akkor akar szopni, amikor reggel felébred, keltse őt édesapja, és vigye reggelizni. Az apa abban is segíthet, hogy a gyermek éjjel visszaaludjon, ha felébred, és nappal is csinálhatnak külön programokat.

Előzzük meg, hogy gyermekünk szopni akarjon, és ajánljunk fel helyettesítőket és figyelemelterelő dolgokat! Ez az előzőhöz hasonlóan kipróbált módszer, ami sokkal pozitívabbá teszi a gyermek számára a tervezett elválasztást. Gondoljuk végig, hogy mivel helyettesíthetnénk a szoptatást, tekintsük át újból napirendjét és azt, hogy miért is akar szopni!

A szopást pótló dolgokat az előtt ajánljuk fel, hogy gyermekünk szopni kívánna! (Ha ő már kérte, hogy szophasson, és mi valami mást kínálunk fel neki helyette, azt elutasításnak érezheti.) Ismerve gyermekünk általános szopási szokásait, felajánlhatunk neki egy különleges finomságot vagy innivalót közvetlenül a szopási idő előtt, majd elvihetjük őt kedvenc helyére. Ez lehet egy játszótér vagy egy barát háza, ami további figyelemelterelést biztosít. Ha ételt használunk helyettesítőnek, akkor az gyermekünk érdekében – cukorka vagy más édesség helyett inkább – egészséges, tápláló ennivalót legyen.

A figyelemelterelés egyes gyermekeknél hatékonyabb, mint másoknál. Néhányan sokkal gyakrabban akarnak szopni, amikor otthon vannak és unatkoznak, és ritkábban szopnak, ha elmennek otthonról, és elvonja figyelmüket az új környezet. Ilyen típusú gyermekek esetében az elválasztás ideje alatt célszerű a nap minél nagyobb részét az otthontól távol, olyan környezetben tölteni, ahol a kicsi jól érzi magát. Más gyermekek akkor szopnak gyakrabban, ha túl sok élmény éri őket. Ilyen gyermekek esetében célszerű a zavaró tényezőket semlegesíteni, és minél több időt otthon tölteni.

A szoptatás elhalasztása különösen hatékony az olyan gyermeknél, aki rendszertelen időben és helyen szopik. Ámbár ez csak akkor működik jól, ha gyermekünk elég idős ahhoz, hogy várni tudjon. Ha a halasztás azt az érzést kelti benne, hogy csak távol akarjuk őt tartani magunktól, akkor még elszántabban fogja igényelni a szopást.

A szopási idő lerövidítése általában hatékony a kétévesnél idősebb gyermekeknél, és némely gyermek számára ez a tervezett elválasztás jó kezdetéül szolgálhat.

Az alkudozás néha jól működik idősebb, szopó gyermekeknél. Gyermekünket, aki közel van a természetes elválasztáshoz, kölcsönös megegyezéssel talán meggyőzhetjük arról, hogy korábban abbahagyja a szopást. A legtöbb három évnél fiatalabb gyermek azonban nem elég érett és előrelátó ahhoz, hogy megértse az ígéret értelmét.

Legyünk figyelemmel gyermekünk reakcióira és annak megfelelően döntsük el, hogy melyik módszert részesítjük előnyben! Lehet, hogy az egyik ötlet hatékonyabb, mint a másik. Gyermekünk például szomorúvá válhat, ha elhalasztjuk a szoptatást, de jól érzi magát, ha eltereljük a figyelmét, és igényét mással igyekszünk helyettesíteni. Előfordulhat az is, hogy számára bizonyos szopási alkalmak fontosabbak, mint mások. Ilyen esetben a bensőségesebb alkalmak folytathatók az elválasztási időszakban is, és megengedhetjük neki, hogy a kedvenc szopásait hagyja abba utoljára. Ha gyermekünk még azután is ragaszkodik ezekhez a szopásokhoz, hogy a többivel már felhagyott, egy ideig még nyugodtan megadhatjuk neki ezt a lehetőséget. Például némely gyermek erősen kötődik a délutáni, és az esti elalvás előtti szopásokhoz – ilyenkor dönthetünk úgy, hogy ezeket a szoptatásokat addig folytatjuk, míg gyermekünk már le tud mondani ezekről is.

A fokozatos, tervezett elválasztás előnye, hogy váratlan helyzetek esetén rugalmasak lehetünk. Előfordulhat például, hogy megbetegedése esetén gyermekünk vigasztalásként többször is szeretne szopni. Ekkor visszatérhetünk a gyakoribb szoptatáshoz, míg a kicsi jobban nem érzi magát; az elválasztást aztán később folytathatjuk. Szükségtelen siettetnünk az elválasztást, hiszen az mind nekünk, mind gyermekünk számára elég nagy változás, és az alkalmazkodáshoz időt kell hagyni.

A természetes elválasztás

Bár társadalmunkban az édesanyák gyermekeiket általában egyéves kor alatt választják el, a szoptatási időszakot korábban évezredeken keresztül, és a világ nagy részén még ma is inkább években és nem hónapokban mérik. Az átlagos tartam kettő és négy év között van. Az emberiség teljes egészét figyelembe véve a természetes elválasztás a leggyakoribb módszer. Vannak, akik azért döntenek a természetes elválasztás mellett, mert helyesnek tartják, mások azért választják ezt, mert ez jár a legkevesebb munkával.

Sokan tartanak attól, hogy ha nem kezdeményezik gyermekük elválasztását, akkor az “örökké szopni fog”. Valójában a gyermekek maguktól kinövik a szopást ugyanúgy, ahogy más kisbabás viselkedésmódokat is elhagynak. Mennyi ideig tart ez? Ahogy tág határok között változik, hogy egy gyermek mikor tanul meg járni, mikor bújik ki az első foga, és mikor lesz szobatiszta, ugyanúgy változik az a kor is, amikor a gyerek kinövi szopás iránti igényét. Vannak babák, akik természetes módon egy-két éves korukban abbahagyják a szopást, míg más gyermekek még hároméves korukban is javában szopnak. A gyermekek idősebb korukig tartó szopásának többféle oka is lehet: erős szopási késztetés, a testközelség és érintés iránti hatalmas igény, fel nem ismert allergia vagy más problémák. A természetes elválasztás jóváhagyja a gyermekek különbözőségeit azáltal, hogy megengedi nekik a saját ütemük szerinti növekedést, hiszen a nekik megfelelő időben hagyhatják abba a szopást. Csak egy dolgot tudhatunk biztosan: előbb-utóbb tényleg minden gyermek felhagy a szopással.

Bár ez elsőre meglepőnek tűnhet, de az egyéves koron túli szoptatás sok előnyt nyújt mind nekünk, mind gyermekünknek. Így például kevesebb alkalommal betegednek meg a még szopó tipegők. A szoptatás ilyenkor mindig kész vigasztalási lehetőséget és táplálékforrást nyújt. Az anyatej könnyebben feldolgozható táplálékot biztosít az allergiás gyermekeknek is, akiknek hosszabb ideig tartó védelemre lehet szükségük, hogy kifejlődjön a más ételek iránti tűrőképességük. Arra vonatkozóan is vannak tapasztalatok, hogy a beszédet és az olvasást (különösen fiúknál) serkenti a hosszú szopás, és a későbbiekben sokkal ritkábban van szükség fogszabályozásra.

Egyes esetekben a kizárólagos szoptatás – amelyet a szilárd táplálékok fokozatos bevezetése követ –termékenységet gátló hatással lehet a baba kétéves koráig. Ezen túlmenően a szoptatással könnyen megnyugtathatjuk gyermekünket. Sok dédelgetést és további testközelséget biztosíthatunk általa. A szoptatás által testünkben szétáradó nyugtató hormonok gyermekünk számára is nyugodtabbá és élvezetesebbé tehetik a mindennapi életet. A természetes elválasztás általában fokozatos (bár gyermekünk néha korábban és gyorsabban hagyja abba a szopást, mint azt vártuk volna), és ez lehetővé teszi, hogy tejünk mennyisége lassan és fokozatosan csökkenjen. Bár nekünk – növekedésével párhuzamosan – bátorítanunk kell gyermekünk függetlenségét, a természetes módon történő elválasztás során soha nem kell egy olyan boldogtalan gyermekkel küszködnünk, aki ellenáll elválasztási törekvéseinknek. Szükségtelenné válik a cumi vagy cumisüveg használata is, amit csak még később tudnánk elvenni gyermekünktől.

A természetes elválasztásban sokunk számára a legnagyobb kihívás, hogy meg kell küzdenünk mások véleményével, és tartanunk kell attól a kényelmetlen helyzettől, hogy gyermekünk nyilvános helyen akar szopni. Bár egy két-hároméves, cumisüvegből etetett gyermek megszokott látványnak számít, idősebb gyermekünk szopása miatt esetleg kínosan érezhetjük magunkat. De éppen a természetes elválasztás miatt kerülhető el, hogy nyilvános helyen kelljen szoptatunk, mivel gyermekünk ilyen korban általában már ritkábban fog szopni, mint azt csecsemő korában tette. Így viszont mi határozhatjuk meg, hogy hol és mikor szoptatunk. Dönthetünk úgy, hogy különböző helyen és időben szoptatunk, de előre el is tervezhetjük a szoptatás módját. Érdemes egy “becenevet” választani a szopásra, amit gyermekünk nyugodtan kimondhat nyilvános helyen is anélkül, hogy zavarba hozna vele bennünket. Fontos, hogy a “szopás” és a mellre utaló szavak ne hangozzanak el. Ilyen helyzetekben az is segít, ha körültekintően választjuk meg ruházatunkat. Célszerű például takarószerű felsőruhát – mint például poncsót vagy vállkendőt – használni, így gyermekünk észrevétlenül tud szopni. Vehetünk vagy készíthetünk speciális, szoptatáshoz tervezett ruhát kis nyílásokkal, hogy elkerüljük az akaratlan figyelemfelkeltést. A nyilvános helyen szoptatást úgy is elkerülhetjük, hogy helyettesítő dolgokat kínálunk fel, például kis falatokat, innivalót, vagy éppen játékot, könyvet. Ugyanakkor azt is megtehetjük, hogy keresünk egy nyugodt helyet a szoptatáshoz. Ilyen lehet egy próbafülke az áruházban vagy egy hálószoba a barátoknál vagy rokonoknál.

Gyermekünk szükségletei és saját érzéseink

Bár hozzáállásunk játssza a legfontosabb szerepet, az elválasztás folyamatára mégis hatással vannak gyermekünk szükségleteivel és saját érzéseinkkel kapcsolatos tényezők is. Még hasonló korú gyermekek között is vannak különbségek: egyesek érettebben teszik meg ezt a lépést, mint mások. Ha gyermekünk kiborul, és sír, vagy ragaszkodik a szopáshoz akkor is, ha megpróbáljuk elterelni a figyelmét vagy más módon megnyugtatni, ez azt jelentheti, hogy számára az elválasztás túl gyors vagy más megoldás hatékonyabb lenne. A túl gyors elválasztás másik jele: viselkedésbeli változások vagy visszafejlődés, pl. dadogás, éjszakai felébredés, a túl erős ragaszkodás, az elválástól való új vagy fokozott félelem, harapás (ha azelőtt soha nem fordult elő), valamint olyan tünetek, mint a gyomorpanasz és székrekedés.

Gyermekünket saját érzéseink is befolyásolják. Ha szeretettel adjuk magunkat kicsinyünknek, nyugodtak és biztosak vagyunk döntésünkben, akkor kevésbé valószínű, hogy gyermekünknek nehézsége lesz az elválasztás során. Ezzel szemben, ha bűntudatot érzünk az elválasztás vagy annak esetleges erőltetése miatt, sokkal nehezebbnek fogjuk találni a szeretet kimutatását babánk felé, ami nyugtalanná teheti őt, és növelheti szopás iránti vágyát.

Bár maga az elválasztás általános folyamat mind saját, mind babánk életében, mégis minden elválasztás egyedi. Mi lehet hát a legjobb tanács, amivel babánk elválasztását a növekedés pozitív ünnepévé tehetjük? Az, hogy hallgassunk a szívünkre, és legyünk érzékenyek kicsinyünk jelzéseire! Mivel a szoptatás több, mint csupán anyatej biztosítása, a legjobb módszernek a fokozatos és szeretetteljes elválasztás bizonyul.

Felhasznált irodalom

AAP Drug List Amrican Academy of Pediatrics. The Transfer of drugs and other chemicals into human milk. Pediatrics 1994, 93(1) : 137-50.

Broad, F. E. The effects of infant feeding, birth order, occupation and socio-economic status on speech in six-year-old children. New Zealand Medical Journal. June 22, 1983, 483-86

Bumgarner, N. Mothering Your Nursing Toddler. La Leche League International. Schaumburg, IL. 1982.

Davis, _D. et al. Infant feeding practices and occlusal outcomes: a longitudial study. J Can Dent Assoc.1991, 57:593-94.

Guilicki, E. The effects of breastfeeding on toddler health. Pediatric News. 1986, 12:51-54

Goldman, A. Immunologic components in human milk during the second year of lactation. Acta Paediatr 1983, 72:461-62

La Leche League International. The Womanly Art of Breastfeeding, 35th Anniversary ed. Shaumburg, IL 1991

Lawrence, R. Breastfeeding: A guide for the medical profession, 4rd ed. St Louis: Mosby 1994

Lewis, P et al The resumption of ovulation and menstruation in a well-nourished population of women breastfeeding for an extended period of time. Fertility and sterility. 1991. Vol.55 (3):529-36.

Ikrek szoptatása*

Sorszám: 52h

Valószínüleg sokként ér a hír, amikor megtudod: ikreid lesznek. Ez igaz akkor is, ha már a terhességed elején a tudomásodra jut, illetve ha csak a szülésnél derül ki.

Az addigi terveid, elképzeléseid, elhatározásaid egy csapásra megváltoznak

Egy valami, amit biztosan nem kell megváltoztatnod, a szándékod, hogy szoptass.

Rengeteg édesanya nagyszerű eredménnyel szoptatta ikreit. Élvezd te is gyermekeid táplálásának eme különleges, bensőséges módját!

IKREK SZOPTATÁSÁNAK ELŐNYEI

A szoptatásnak rengeteg előnye van, néhány pedig kifejezetten fontos az ikres anyukák számára.

A szoptatás segít sokkal gyorsabban visszanyerni az eredeti alakodat. A bébik szopásának hatására összehúzódások jönnek létre a méhben, ez pedig segít visszaállítani annak eredeti méretét. Ezenkívül a tested napi 500-1000 plusz kalóriát használ fel a tejtermeléshez.

A szopós babák egészségesebbek tápszeres társaiknál. Tanulmányok bizonyítják, hogy a szoptatás védelmet nyújt bizonyos betegségekkel szemben, mint például a légzőszervi megbetegedések, fülfertőzések és hasmenés. Mivel az ikreknek gyakran kicsi a születési súlyuk, szükségük van minden pluszra, amivel egészségesebbé teheted őket.

A szoptatás megkönnyíti a kapcsolatteremtést mindkét gyermekeddel, s hogy kiismerd mindkettejük szükségleteit. A szoptatással együtt megadhatod nekik mindazt a gondoskodó babusgatást, érintést, amire szükségük van, te pedig megismerheted őket ezen a nagyon különleges, intim módon.

A szoptatással pénzt és időt takaríthatsz meg. Kiszámolták, hogy egy ikres anyuka az első évben kb. 300 órát és több, mint 1200 dollárt takaríthat meg.

A SZOPTATÁS ALAPJAI

Mint ikres anyuka talán aggódsz amiatt, hogy hogyan fogsz elegendő tejet termelni több, mint egy baba számára. Ha azonban megérted a tejtermelés folyamatát, megbizonyosodhatsz afelől, hogy nem csak az egyik gyermeked számára lesz elegendő mennyiségű tejed.

A tej mennyisége ugyanis a szoptatás gyakoriságától és hatékonyságától függ. Amikor elkezded a babádat (vagy a babáidat) szoptatni, két hormon, az oxytocin és a prolaktin szabadul fel az agyalapi mirigyedben.

A prolaktin a tejtermelő hormon és a legtöbb anyára nyugtató hatása is van. Ez jelenik meg válaszként a bébik szopására. Ha gyakrabban teszed mellre a kicsiket, több tejed termelődik, a kihagyott etetések pedig végső soron csökkentik a tej mennyiségét.

A másik hormon, az oxytocin összehúzódásokat idéz elő a mellben, ami kipréseli a tejet a mirigyekből a bimbó felé, hogy a bébik hozzájuthassanak. Ezen kívül az oxytocin okozza a kellemes melegség érzetet is.

6-8 nedves pelenka naponta (gyerekenként) és gyakori szoptatás (8-12 alkalommal egy 24 órás periódusban), és biztos lehetsz benne, hogy gyermekeid elegendő tejhez jutnak. Napi kettő-öt széklet egy másik jele az elegendő tejmennyiségnek a korai hetekben. Ebben az időszakban a gyermekek átlag 45 dkg-ot gyarapodnak havonta.

A JÓ KEZDET

A szülés utáni korai és gyakori mellretétel a legjobb kezdet a szoptatáshoz. Ha kórházban szülsz, kérd magad rooming-in szobába. Amennyiben ez nem lehetséges, kérd, hogy hozzák ki mindkét gyermekedet minden szoptatáshoz.A korai hetekben kerüld a cumisüveg és a cumi használatát, mivel ezek akadályozhatják a megfelelő mennyiségű tej termelését, és megzavarhatják a babákat miközben a szopást tanulják.

Amennyiben a te állapotod vagy a bébik egészségi állapota szükségessé teszi a kiegészítő táplálást ez nem jelenti azt, hogy nem szoptathatsz, csak egy kicsivel több türelem és kitartás szükséges. Sok anyuka képes szoptatni gyermekét még akkor is, ha csak hosszabb késedelemmel kezdhet hozzá.

Ha kezdetben nem szoptathatod a babáidat, el kell kezdened fejni amilyen hamar csak lehet. Nappal 2-3 óránként ajánlatos fejni, és éjjel is fejhetsz, ha fájdalmasan telt mellekkel ébredsz. A lefejt tejet pedig odaadhatják a babáknak, amíg nem tudod őket szoptatni. A fejés segít abban, hogy közel érezd magad a picikhez, még ha fizikailag nem is vagytok együtt. Kutatások bizonyítják, hogy a koraszülött gyerekek jobban fejlődnek, ha saját édesanyjuk lefejt tejével táplálják őket, mintha tápszert vagy más anya tejét kapnák.

Nagyon fontos a kiegyensúlyozott táplálkozás és a bőséges folyadékbevitel.(Ez lehet víz vagy - nem citrus féle - gyümölcslé is). Annyit igyál, hogy soha ne érezd szomjasnak magad! Ha a vizeleted sötétté vagy nagyon sűrűvé válna, még többet kell innod, nehogy kiszáradj. Hogy ne hajszold magad túl, próbálj meg fekve szoptatni, aludj mikor a gyerekeid alszanak, és ha lehet, ruházd át a házimunkákat a család többi tagjára!

SZIMULTÁN SZOPTATÁS

Tapasztalni fogod, hogy a két bébi egyidejű szoptatása mennyire időtakarékos. A legtöbb ikres anyuka kombinálja az egyenkénti, illetve az egyidejű szoptatást. A legnépszerűbb szoptatási pozíciókat megtalálhatod alább, de magad is kikísérletezhetsz más variációkat, amik számodra jól működnek.

A csecsemők mellrehelyezése nagyon fontos. Szükséged lesz jónéhány párnára vagy összetekert törülközőre, amikkel alátámaszthatod a karodat. Ez lehetővé teszi, hogy a bébik egy vonalban legyenek a mellbimbóddal, így nem kell előre hajolnod, hogy elérd a kicsiket és nekik sem kell megfeszülniük, hogy elérjék a mellbimbódat.

Először csak az egyik babát helyezd mellre, és ellenőrizd, hogy a bimbóval együtt az areola egy részét is a szájába vette-e. Mikor az első baba elhelyezkedett, folytathatod a másodikkal. Hasznos lehet egy segítő kéz az elején, de hamarosan olyan profi leszel, hogy egyedül is boldogulsz.

Addig hagyd őket szopni, ameddig csak igénylik. Nem ritka, hogy a babák 30 percig, vagy még tovább szopiznak. Újszülött korukban akár két óránként vagy esetleg még gyakrabban is szophatnak. A mellbimbó kisebesedését a rossz mellrehelyezés, és nem a szoptatások hossza vagy gyakorisága idézi elő.

Ahelyett, hogy szoptatásonként cserélgetné a gyerekeket egyik oldalról a másikra, a legtöbb ikres mama a nap egyik szakaszában az egyik gyereket csak az egyik oldalról, a másik szakaszában pedig a másik oldalról szoptatja. Például:

reggel 7.00-től délután 2.00-ig -"A" bébi bal mell, "B" bébi jobb mell
délután 2.00-től este 9.00-ig - "A" bébi jobb mell, "B" bébi bal mell
este 9.00-től reggel 7.00-ig - "A" bébi bal mell, "B" bébi jobb mell.

Más anyák egy nap csak az egyik mellüket kínálják az egyik, másikat a másik babájuknak, azután másnap cserélnek.

Ha nagyon különböző ritmusú ikreid vannak, jobb őket sűrűbben cserélgetni, így nem fog az egyik melled túltelítődni. Az oldalak váltogatása azt is biztosítja, hogy mindkét baba mindkét irányból kapjon ingereket, amikor szopi közben felnéz rád.

Szimultán szoptatási pozíciók

Dupla futball vagy Fészek tartás

Mindkét babának a feje az anya ölében, lábuk az anya egy-egy karja alatt. Használj sok párnát ami a csecsemőket a mell magasságáig emeli! Amikor a kicsit mellre teszed, figyelj rá, hogy a lábát ne nyomja neki a szék támlájának. Ha ez történik, csípőben hajlítsd a lábát fölfelé magad mögött, így a feneke fog a széktámlához érni.

Dupla bölcső tartás (Keresztbe-Kasul)

Mindkét baba az oldalán fekszik, egész testével feléd fordulva, lábaik a hasad előtt nyújtva keresztezik egymást. Fejük a karhajlatodnak támaszkodik, hátaikat az alkaroddal tudod tartani, a feneküket vagy a felsőcombjukat a kezeddel foghatod. A babák füle, válla és csípője legyen egy vonalban és a fejük is legyen egy vonalban a testükkel, ne hajoljon hátra, vagy ne csavarodjon oldalra.

Bölcső és futball tartás kombinációja

Az első bébi bölcső tartásban, fejével az anya karhajlatán. A második bébi feje az első ölében, lábai az anya karja alatt.

Szoptatás fekve

Az anya hanyatt fekszik, fejét két párna támasztja. A bébik feje az anya mellénél, térdeik az ölében összeérnek.

ÚRRÁ LENNI A NEHÉZSÉGEKEN

Egy ikres anyuka számos nehézséggel találhatja magát szemben, de ezek ismeretében és ezekre felkészülten könnyen veheti az akadályokat.

Veszélyeztetett terhesség / Császármetszés

Amennyiben az ikerterhességre már a terhesség folyamán fény derül, valószínüleg veszélyeztetett terhesnek nyilvánítanak. Ez nem jelenti azt, hogy ne szülhetnél beavatkozás nélkül, természetes módon. Jó, ha már korán eljársz valamilyen szülésre felkészítő tanfolyamra, arra az esetre, ha terhesség végén már nem kelhetsz fel az ágyból. Nagyon fontos informálódni arról, hogy mennyi tapasztalata van ikrek világrahozatalában a doktornak vagy szülésznőnek, akit választasz. Amennyiben nem lépnek fel komplikációk, a döntés, hogy hüvelyi szüléssel vagy császármetszéssel fejeződik be a terhesség, a szülést levezető személyen múlik. Ha törekszel arra, hogy jól informált légy, és ha bátran mersz kérdéseket feltenni, növekszik annak az esélye, hogy olyan szülés-élményed lesz, amilyet szeretnél.

Ha mégis császármetszésre kerül sor, attól még szoptathatod a gyermekeidet. Ebben az esetben próbálj fekve szoptatni, és használj párnát, ami megvédi a sebed.

Megelőzni a kis születési súlyt

A terhesség alatti jó táplálkozás elengedhetetlen az ikerbabák megfelelő fejlődéséhez.

Számos orvos – aki az ikerszülések specialistája - javasolja, hogy az ikrekkel terhes kismama legalább napi 130gramm fehérjét és 3100 kalóriát fogyasszon.

Ambivalens érzelmek

A szülés előtt, alatt és után néhány ikres mama nagyon vegyes érzelmekkel viseltetik duplán áldott állapotával kapcsolatban. Sajnos gyakran elszigetelődnek embertársaiktól amiatt, hogy ágyban kell feküdniük vagy kimerültek, vagy mert negatív érzelmeik nem találnak megértő fülekre azoknál, akik körülöttük vannak. Ezek az érzések normális reakciók egy nagyon stresszes állapotra és nem szabad őket figyelmen kívül hagyni.

Gyakran segít egy másik ikres anyukával való beszélgetés.

Ha jobban kötődsz egyik gyermekedhez

A legtöbb édesanya először az ikrekkel mint egy egységgel teremt kapcsolatot, s csak a későbbiekben kezdi különböző személyiségeknek tekinteni őket. Ugyanakkor az is megtörténhet, hogy csak az egyik gyermekkel alakul ki szoros kötelék. Ez olyankor szokott előfordulni, amikor a második baba meglepetésként érkezett, vagy elkülönítették az anyától betegség vagy nagyon alacsony születési súly miatt.

A szoptatás segíthet, hogy a másik kicsi is megkapja a szükséges babusgatást, érintést és kontaktust az anyával. A szoptatás felgyorsítja a kötődés folyamatát. Az anyának különleges erőfeszítésébe kerülhet, hogy egyenlően kezelje gyermekeit, és ne lepődjön meg, ha ez eltart egy darabig.

írta: Mary Fleming

Fordította: Ivánka Orsolya

Mellgyulladás

Sorszám: 29a

Magyar változat: 2002. január

Vannak nők, akik gond nélkül tudnak szoptatni. Logikus, hogy a szoptatásnak általában problémamentesen kell zajlania, máskülönben az emberi faj már régen kihalt volna. De ha mégis valamilyen gond adódik a szoptatással, van kihez fordulni segítségért, szaktanácsért, és a probléma szinte minden esetben megoldódik, anélkül, hogy abba kellene hagyni a szoptatást.

Az eltömődött tejcsatorna vagy mellgyulladás – más néven mastitis – egyike azoknak a problémáknak, melyek a szoptatás során előfordulhatnak. Eleinte rendszerint nem komoly a baj: egy fájdalmas rész vagy csomó az egyik mellben, mely lehet, hogy mindenfajta különösebb kezelés nélkül, magától elmúlik. De megtörténhet, hogy nem múlik el. A fájdalom erősödhet, és elterjedhet az egész mellen, minek következtében fájdalmassá válik a szoptatás, az anya pedig belázasodik.

Sok esetben az anya saját maga is ki tudja kezelni az eltömődött tejcsatornát vagy gyulladt mellet, de függetlenül attól, hogy így tesz vagy orvoshoz fordul, a maga és a baba számára is szinte mindig az a legjobb, ha folytatja a szoptatást.

Eltömődött tejcsatorna vagy mellgyulladás

Az eltömődött tejcsatorna és a mellgyulladás között általában csak fokozati különbség van. Az eltömődött tejcsatornát a mellben kialakuló fájdalmas vagy érzékeny pont ill. csomó jelzi, és nem jár lázzal. Ennek oka, hogy egy tejcsatorna nem ürül ki rendesen, és ennek következtében begyullad. Az eltömődött rész mögött megnövekvő nyomás a környező szövetek gyulladásához vezet. “Eldugulásnak” is nevezik, és rendszerint csak az egyik mellben jelentkezik.

Ha a fájdalmas rész vagy csomó lázzal illetőleg influenzaszerű tünetekkel (fáradtsággal, végtag fájdalommal, levertséggel) jár együtt, mellgyulladásnak nevezzük. A mellgyulladásnak lehet olyan egyéb tünete is, mint például az émelygés, a hányás. Gyakran előfordul, hogy az anyánál olyankor alakul ki mellgyulladás, mikor a család többi tagja náthás, influenzás. Ugyanúgy, mint az eltömődött tejcsatorna esetében, a mellgyulladás is rendszerint csak az egyik mellben alakul ki.

A kezelés ugyanaz

Függetlenül attól, hogy a fájdalmat eltömődött tejcsatorna vagy mellgyulladás okozza, ugyanúgy kell kezelni: melegen kell tartani, gyakran kell szoptatni a gyulladt mellből, és sokat kell pihenni.

A melegítés hatására javul a fájdalmas területen a keringés, és ez meggyorsítja a gyógyulást. Van, aki elektromos melegítő párnát használ ehhez, más anyák kis méretű forróvizes palackot. A gyulladt rész gyengéd masszírozása is segít: a gyulladt folt mögött kell elkezdeni, és bő, tiszta vízzel áztatva el kell távolítani a mellbimbóról a rászáradt tejmaradványokat. Ennek legjobb módja, ha meleg fürdőben oldalra fekszik, vagy meleg zuhany alá áll, és áztatás közben gyengéden masszírozza a mellét. A masszírozást mind az öt ujjal, körkörös mozdulatokkal kell végezni, a csomó mögött kezdve és fokozatosan haladva a mellbimbó felé. Közvetlenül a meleg és masszás alkalmazása után szoptassa meg a babát vagy fejjen ki egy kis tejet, hogy kiduguljon az eltömődött tejcsatorna!

Gyakori szoptatással elkerülhető, hogy a mell túltelített legyen, és segít abban, hogy akadálytalanul folyhasson a tej. Amíg a mell érintésre nagyon érzékeny vagy forró, próbálja meg legalább kétóránként – éjszaka is – megszoptatni a babát a gyulladt mellből!

A kezelés harmadik legfontosabb része a pihenés. Gyakran az eltömődött tejcsatorna vagy mellgyulladás annak az első jele, hogy a szoptatós anya túl sokat vállal magára, és kezd teljesen kimerülni. Ha megoldható, minden házimunkát függesszen fel, és feküdjön le a babával együtt, míg jobban nem érzi magát! Ha ez nem lehetséges, akkor csak a legszükségesebb feladatokat végezze el, és ha így sikerült egy-két órányi időt felszabadítania, ezt töltse úgy, hogy mellre teszi a babát és felpolcolt lábbal pihen!

Egyéb módjai is vannak, hogy meggyorsítsa a gyógyulás folyamatát. Először is lazítsa meg a szoros ruhadarabokat, elsősorban a melltartót! Másodsorban győződjön meg arról, hogy a baba megfelelő testhelyzetben szopik-e, illetőleg jól kapja-e be a mellet! Mikor a baba bekapja a mellbimbót, szemben helyezkedjen el a mellel, hogy ne kelljen a szopáshoz elfordítania a fejét, és jól tátsa ki a száját (mintha ásítana)! Fontos, hogy a bimbóudvarból legalább 2,5 - 3 centiméteres részt is a szájába vegyen. Mellrevételkor egészen közel kell vonni a babát, hogy az orra és az álla szopás alatt a mellhez érjen. A megfelelő mellrevétel és jól bekapott mellbimbó lehetővé teszi, hogy a baba jobban kiürítse az összes tejcsatornát az egyes szoptatások során. Harmadsorban különböző szoptatási testhelyzeteket is érdemes kipróbálni: ha általában ülve szoptat, próbáljon ki néhány szoptatást úgy, hogy lefekszik, vagy hónalj alatti tartásban eteti meg a babát!

Sok esetben segít, ha a babát egy padlóra leterített takaróra vagy az ágy közepén egy nagy párnára fektetik, a mama pedig négykézláb a baba fölé áll, hogy a mellek lelógjanak. Ebben a testhelyzetben a baba fölé hajolva lehet szoptatni.

Mikor kell orvoshoz fordulni?

A fent ismertetett módszerek betartásával a panaszok a legtöbb esetben huszonnégy órán belül enyhülnek. Ha ez mégsem történne meg – a láz nem múlik el, vagy a tünetek súlyosbodnak –, orvoshoz kell fordulni, aki indokolt esetben antibiotikumot ír fel.

A mellgyulladás bizonyos válfajainál azonnal orvoshoz kell fordulni. Ha például mindkét mell begyullad, a mellbimbó tűnik fertőzöttnek, vér vagy genny van az anyatejben, vörös csíkok jelennek meg a gyulladt terület környékén, vagy a tünetek hirtelen és súlyosan jelentkeznek, ezek a jelek bakteriális mellfertőzésre utalnak, melyet azonnal meg kell mutatni az orvosnak.

A szoptatás folytatása azonban abban az esetben is a legjobb az anyának és a babának, ha antibiotikum szedése szükséges. A legtöbb antibiotikum szoptatás mellett is szedhető. A beteg újszülötteknek is írnak fel antibiotikumot, márpedig az anyatejjel jóval kisebb dózist kapnak, mintha közvetlenül adnák be nekik gyógyszeres kezelésként. Ha az orvos nem biztos abban, hogy a felírt antibiotikum szedhető-e szoptatás mellett, a kisbaba gyerekorvosát kell megkérdezni, és ha kétséges, hogy az adott gyógyszer mellett szabad-e szoptatni, a szoptatással jól megférő antibiotikumot kell felíratni helyette az orvossal. Az antibiotikumokat addig kell szedni, amíg az orvos előírta, nem szabad előbb abbahagyni.

Lehetséges okok

Ha ismeri az okát, hogy miért alakult ki a mellgyulladás vagy az eltömődött tejcsatorna, ez megnyugtató érzés lehet, és segíthet abban, hogy a későbbiekben megelőzhesse ilyen gyulladások kialakulását. Az eltömődött tejcsatorna vagy mellgyulladás leggyakoribb okai a következők: kihagyott vagy lerövidült szoptatások, a mell elszorítása, a baba rosszul kapja be a mellet vagy rossz helyzetben szopik.

Ha a szoptatás valami okból halasztódik, vagy a baba nem szophat elegendő ideig, ez a mell túlzott teltségéhez vezethet, mely növeli a mellgyulladás kialakulásának kockázatát. Ha például az anya lecsökkenti a szoptatási időt, a babának esetleg nincs ideje kellően kiszívni a mellet, mely így kellemetlenül telt marad. A szoptatások megritkulnak, ha a baba cumisüvegből kap valamilyen pótlást, pl. vizet, gyümölcslevet, tápszert vagy akár anyatejet. A nyugtatócumi szintén problémát okozhat, mert ennek használata miatt a baba kevesebb időt tölt a mellen. Ünnepek táján és nyaraláskor előfordulhat, hogy az anyának sok a dolga, és ezért folyton halasztgatja a szoptatásokat. Az is előfordulhat, hogy az anya munka vagy tanulás miatt eljár hazulról, és a napirend megváltozása miatt halasztódnak, vagy el is maradnak szoptatások. Ilyen esetben lehet, hogy ki kell fejni a tejet (vagy gyakrabban fejni), amíg távol van a babától.

Az is előfordulhat, hogy maga a baba változtat a szopási szokásain: átalussza az éjszakát, vagy a nap egyik időszakában gyakrabban szopik, míg a másikban ritkábban. Ha a babának jön a foga, fülgyulladása van, vagy náthás, lehet, hogy az ezekből fakadó kényelmetlenségérzete miatt rövidebb ideig fog szopni, vagy egyáltalán nem is akar majd szopni. Vannak olyan babák, akik ilyenkor a szokásosnál nagyobb szünetet tartanak két szopás között, de mégis szépen gyarapodnak. Az anya tejtermelése előbb-utóbb alkalmazkodik a baba szopási ciklusához, de amíg ez meg nem történik, ki kell fejni a tejet, ha a mell túl van telítve.

A mellgyulladás vagy az eltömődött tejcsatorna gyakori oka lehet az is, ha a mell folyamatosan el van szorítva. Ha a mell bármelyik részére folyamatos nyomás nehezedik, ez akadályozza a tej áramlását, és gyulladást okozhat. Ilyen nyomást okozhat a szűk, vagy a mellet nem megfelelően támasztó melltartó, a szűk fürdőruha, a babahordozó, nehéz táska vagy pelenkáscsomag, melynek a szűk pántja a mellet nyomja, a melltartót túl feszessé tevő, vastag melltartóbetét, vagy tejgyűjtő kagyló. Nyomást fejt ki a mellre a hason alvás is, ill. az, ha a baba a mellen fekszik, és a szopások alatt lenyomja azt.

Szintén gyakori probléma az, ha a baba rosszul kapja be a mellet, vagy rossz helyzetben szopik. Ha a baba nem jól kapja be a mellet – azaz ha csak a mellbimbó végét kapja be, és nem a bimbóudvarból egy kb. 3 centiméteres részt –, előfordulhat, hogy nem szívja ki elég alaposan a mellet, mely így túl telített lesz, vagy a tejcsatornák nem egyenletesen ürülnek ki. Ha a baba rosszul kapja be a mellet, vagy rossz helyzetben szopik, ez a mellbimbó érzékenységét okozhatja, mely szintén a szoptatás halogatásához vezet.

Más, kevésbé gyakori ok lehet még, hogy a baba nem tud elég erősen szívni, így nem szopik hatékonyan (ilyenkor a súlygyarapodás is lassú), ill. az anya kimerültsége, stresszes állapota, vérszegénysége, a túlzott tejtermelés, a mellbimbó sérülése, bimbóvédő használata (melyet szoptatás közben visel az édesanya), valamint a mell rendellenességei.

Ismétlődő fertőzés

Ha a mellfertőzések néhány hetes időközzel követik egymást, azt gyakorta az okozza, hogy az első fertőzés kikezelése nem fejeződött be. Ha az orvos antibiotikumot írt fel, azzal a teljes kezelést végig kell csinálni.

A mellfertőzések összes lehetséges okának számbavételével meg lehet határozni, hogy mi okozza a gyulladást. Mindig hasznos lehet a La Leche Liga vezető tanácsát kérni, mert ő további javaslatokkal szolgálhat.

Sok krónikus emlőgyulladásban szenvedő nőt sikeresen kezeltek profilaktikus, a betegséget megelőző antibiotikumokkal. Miután egy antibiotikum-kúrával leküzdötték a gyulladást, még két-három hónapon keresztül napi egy alkalommal folytatták az antibiotikum szedését kis dózisban, hogy megelőzhető legyen a gyulladás visszatérése.

Az étkezési szokások megváltoztatása is segíthet. Az étellel együtt bevett napi egy kanál lecitinnel is megelőzhető a tejcsatorna-eltömődés újbóli kialakulása. Sok anya esetében segített, ha egyáltalán nem fogyasztottak telített zsírokban gazdag ételeket, vagy legalábbis lecsökkentették ezek arányát a táplálkozásukban.

Melltályog

A tályog gennyes üreggé növekedett fertőzés, melyet fel kell nyitni vagy leszívni, de előfordulhat, hogy magától nyílik fel, és kiürül. A mellfertőzésből ritkán alakul ki tályog, és ennek még kisebb az esélye olyankor, ha a fent ismertetett kezelést azonnal megkezdik. Ha mégis tályog alakul ki, az orvos dönthet úgy, hogy felnyitja azt, vagy leszívja a gennyet, és lehet, hogy ezt a rendelőjében akarja elvégezni. Ha ez csak néhány órát vesz igénybe, nem kell hosszú ideig távol lennie a babától. Előfordulhat, hogy a baba még szophat is az érintett mellből, ha ez megoldható úgy, hogy a szája nem ér hozzá a felnyitott részhez. Ha a felnyitott tályog a mellbimbó környékén van, a másik mellből kell folytatni a szoptatást, a tályogos mellből pedig kézzel ki kell fejni a tejet, míg a tályog gyógyul, ugyanis a mell telítődése nem tesz jót ilyenkor. Pár nap múlva valószínűleg a tályogos mellből is lehet már szoptatni.

Lehet és kell is folytatni a szoptatást

Volt idő, mikor a hivatalos álláspont az volt, hogy mellgyulladás esetén el kell választani a babát. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy az emlőgyulladás gyorsabban gyógyul, ha a mell nem tud túlságosan megtelni tejjel, és ezzel a tályog kialakulásának valószínűsége is csökken. Még a baba ideiglenes elválasztása is megviseli az anyát olyankor, ha nem érzi jól magát. A baba biztonságban van, mert az anyatejben levő antitestek megvédik a fertőzés baktériumaitól.

Az esetek többségében a mellgyulladással vagy eltömődött tejcsatornával küszködő anyának és a babának is az a legjobb, ha nem hagyja abba a szoptatást.

Nancy Mohrbacher

A kiadvány a Szociális és Családügyi Minisztérium támogatásával készült

Szoptatás: hogyan fogjunk hozzá?

Sorszám: 1444-17

Magyar változat: 2007. június

Régóta köztudott, hogy a szoptatás az öröm forrása, mely különleges kötődést alakít ki az édesanya és kisbabája között. Azonban csak néhány éve kezdjük megérteni, hogy a szoptatás nemcsak a gyermek, hanem édesanyja egészsége szempontjából is rendkívül fontos. Az emberiség történetében először az 1900-as évek elején fejlesztettek ki olyan, anyatejet helyettesítő táplálékot, mely biztosította a babák életben maradását. A múlt század húszas éveiben elterjedt ezek használata, de csak 1970 körül kezdték vizsgálni a tápszerek rövid és hosszú távú hatásait a gyermekekre és az édesanyákra. Már legalább egy generáció nőtt fel tápszeren, így megfigyelhető, hogy az allergia, a középfülgyulladások számának jelentős növekedése, a székrekedés és más emésztési problémák, valamint egyéb betegségek nem természetes eredetűek, hanem a tápszeres táplálás mellékhatásaiként jelentkeznek csecsemőkorban, illetve az élet későbbi szakaszaiban. Ezzel párhuzamosan az édesanyáknál is tapasztalható volt mellékhatás, így például gyakrabban fordul elő csontritkulás, vérszegénység, petefészek-, méh- és emlőrák.

A szoptatás sikerét elősegítheti, ha az édesanya érti a természetes táplálás fontosságát. Ezen túlmenően a megfelelő ismeretekre és a gyakorlati segítségnyújtásra is szükség van.

A szoptatás természetes művészet, de ugyanakkor tanulható is

Régen a nők úgy nőttek fel, hogy eltanulhatták a szoptatást a körülöttük lévő, gyermekeiket szoptató édesanyáktól. Ma felnőhet egy nő anélkül, hogy valaha is látott volna szoptató anyát. Ezért előfordulhat, hogy amikor neki születik gyermeke, keveset tud majd a szoptatásról. A szoptató édesanya tudása azonban még így is csak egy részét képezi az egésznek, mivel gyermeke is alakítani fogja a szoptatás menetét. Az újszülöttek egy része könnyedén elkezd szopni, míg másoknak időre, gyakorlatra és bátorításra van szükségük, hogy jól szopjanak.

Vannak édesanyák és babák, akiknek a szoptatás a kezdetektől könnyen megy, míg másoknak nehézségekkel kell megküzdeniük. A szoptatás leginkább az első hetekben jelent problémát. A lehetséges sok kérdés, aggódás és probléma ellenére a szoptatás a gyakorlattal egyre könnyebbé válik. Sok általános nehézség elkerülhető, ha tudjuk, mire számíthatunk.

Az első napok

Mielőbb kezdjünk szoptatni - minél hamarabb, annál jobb

A legjobb, ha a babát születése után azonnal mellre tesszük, mert ekkor a legerősebb a szopási ösztöne (ősi reflex). A legtöbb babának az első órákban erős késztetése van a szopásra. A babák általában tudnak és akarnak is szopni a születésük utáni első órában.

Kolosztrum - amire minden újszülöttnek szüksége van

A kolosztrum sárga színű, ún. előtej, amit az anyamell már a várandósság alatt termelni kezd. Szülés után azonnal a baba rendelkezésére áll. Koncentrált táplálék, amely oly sok ellenanyagot tartalmaz, hogy az Egészségügyi Világszervezet a „baba első védőoltásának” nevezi. A kolosztrum a baba összes tápanyagszükségletét fedezi az első napokban.

Gyakran szoptassunk - ez a legjobb nekünk és babánknak is

Az első tej kicsi - evőkanálnyi - menyiségű, de tökéletes táplálék, és ideális az első napokban. Mivel a baba csak most tanul a szájával enni, kis mennyiséggel könnyebben boldogul. Kis adag tápláléktól kevésbé érzi magát jóllakottnak, ez bátorítja, hogy gyakrabban szopjon, ami segíti a tejtermelés mielőbbi beindulását.

A kolosztrumnak hashajtó hatása is van, elősegíti a mekónium kitisztulását a baba beleiből (ebből van az első, kátrányszerű, zöldesfekete széklet), és ez segít megelőzni az újszülöttkori sárgaságot. Kutatások kimutatták, hogy minél gyakrabban szopik egy újszülött az első napokban, annál ritkábban sárgul be.

A korai mellretételnél a baba könnyebben megtanulja összehangolni a szopást, a nyelést és a légzést, hiszen ekkor a mell még puha, nincs tele tejjel, ezáltal könnyű ráharapni. A kutatások szerint azoknak az édesanyáknak, akik szülés után közvetlenül, és azután is gyakran mellre tették újszülöttjüket, kevesebb problémájuk volt a szoptatással, és tovább is szoptattak.

A korai és gyakori szoptatás az édesanyának is jó: fokozza a méhösszehúzódásokat, gyorsítja a placenta megszületését, és csökkenti a vérzést. A gyakori szoptatás az első napokban megelőzheti a fájdalmas tejbelövellést is. Ezalatt megismerhetjük babánkat, és megbizonyosodhatunk arról, hogy képesek vagyunk szoptatni, megnyugtatni és ellátni őt.

Milyen gyakran és mennyi ideig szoptassunk?

Minden csecsemő különböző szopási igényekkel születik. Az első pár napban néhány baba szeretne gyakran és sokáig szopni. Más babák hosszan szopnak egyhuzamban, hogy azután néhány órát aludjanak, majd kezdik elölről az egészet, míg az anyatej be nem lövell a szülés utáni harmadik vagy negyedik napon. Vannak olyan újszülöttek is, akik gyakrabban szopnak, de egyszerre csak rövid ideig. Olyan is előfordul, hogy a babát egyáltalán nem érdekli a szopás vagy nagyon aluszékony.

Szánjunk sok időt a szoptatásra az első napokban! Ez sokkal könnyebb, ha az édesanya és gyermeke 24 órát együtt vannak. A kórházi gyakorlat akadályozhatja a szoptatást, ha a babákat csak etetési időben hozzák ki (amikor esetleg éppen alszanak vagy sírnak), és nem akkor, amikor tényleg igényük lenne rá.

Ha egy baba aluszékony vagy nem érdeklődik a szopás iránt, próbáljuk két-három óránként mellre tenni. Figyeljük a jelzéseit, és akkor próbálkozzunk, amikor ébren van vagy csak felszínesen alszik (gyors szemmozgásos alvási szakaszban van). Teremtsünk félhomályt, és csak a pelenkát hagyjuk rajta, mert a túl melegtől is elálmosodhat. Gyengéden simogassuk vagy masszírozzuk a hátát, nedves ruhával letörölhetjük az arcát és a homlokát. Próbálkozzunk különböző szoptatási helyzetekkel!

Csak az anyamellet kínáljuk - kerüljük el a cumisüveget és a cumit!

Az egészséges csecsemőnek nincs szüksége sem tiszta, sem cukros vízre, sem pedig tápszerre. Sok kórházban az újszülött ellátás rutinszerű gyakorlatához tartozik, hogy cumisüveggel itatják a babákat, és cumit adnak a csecsemőknek. Írásban kérhetjük, hogy egészséges kisbabánknak csak orvosi előírásra adjanak az anyatejen kívül bármi mást. Ha egy baba cumisüvegből kiegészítést kap vagy cumival nyugtatják meg, rövidebb ideig fog szopni, így édesanyja melle könnyebben begyullad a pangó tejtől.

A cumisüveg és a cumi használata ugyanakkor gátolhatja a megfelelő tejellátást, és szopási problémákat is okozhat. A víztől és a tápszertől jóllakik a baba, így kevésbé fog érdeklődni a szopás iránt. Kutatások szerint a rendszeres tápszeres kiegészítés rövid időn belül a szoptatás befejezéséhez vezethet. Ez azzal magyarázható, hogy az anya tejtermelése a kereslet-kínálat elvén működik: minél többet szoptatjuk gyermekünket, annál több tejünk termelődik. De ennek a fordítottja is igaz. Minél ritkábban szopik egy baba ( mert jóllakott a tápszeres kiegészítéstől vagy megnyugodott a cumiktól), annál kevesebb teje termelődik majd az édesanyjának. Azok az anyák, akik tápszert adnak, mielőtt a tejtermelésük beindulna, gyakran az „egyre több tápszer - egyre kevesebb anyatej” ördögi körébe kerülnek. Kutatások azt is bebizonyították, hogy azoknak az újszülötteknek, akik az első napokban vizet is kaptak, nagyobb lett a súlyveszteségük, valamint jobban besárgultak, mint a kizárólag kolosztrummal táplált társaik.

A cumisüveg és a cumi használata könnyen okozhat „cumizavart” az első hetekben, amikor az újszülött igyekszik elsajátítani a jó szopási technikát. A baba számára megtévesztő, ha cumit is kap, hiszen másképp kell mozgatnia a nyelvét, száját és ajkát szopás közben, és másképp, amikor üvegből iszik vagy cumit kap. Másképp fogja szopni az anyamellet - ennek következtében érzékennyé válhat vagy kisebesedhet a mellbimbó -, a rossz szopási mód miatt pedig kevesebb tejhez is jut. Vannak olyan babák, akik teljesen elutasítják az anyamellet. Néhányuk számára akár csak egyszeri cumisüvegből történő táplálás is okozhat problémát. Ha mégis cumisüvegből kell a babát táplálni vagy cumi bevezetését tervezzük, próbáljunk várni legalább a baba egy hónapos koráig.

Előzzük meg a mellbimbó kisebesedését: válasszunk nekünk is kényelmes és babánknak is megfelelő szoptatási helyzetet, és segítsünk, hogy babánk is jól vegye be a bimbót!

Sok édesanyának javasolják, hogy mindkét mellből, de csak pár percig szoptasson, hogy elkerülje a mellbimbó kisebesedését. Ha azonban gyermekünket megfelelő helyzetben tartjuk a karunkban, és helyesen „harap rá” a mellre, a mellbimbó még akkor sem sebesedik ki, ha a szoptatás gyakori és sokáig tart.

Az újszülött helyes mellre tétele

Helyezkedjünk el kényelmesen úgy, hogy babánkat közel húzzuk magunkhoz, és próbáljunk ellazulni. Segíthet, ha a karunkat párnákkal támasztjuk meg. A babát húzzuk a mellünkhöz, és ne mi hajoljunk a babához.

Bizonyosodjunk meg arról, hogy a baba feje pontosan szemben van a mellünkkel, és nem kell elfordítania a fejét szopáskor. A bölcsőtartásnál vagy ha fekve szoptatunk, babánk egész teste legyen szemben a miénkkel, az ő hasa és saját hasunk találkozzék, és az orra legyen egy magasságban a mellbimbóval. A kisbaba fejét csak a tarkójánál szabad megtámasztani, így kicsit hátra tudja szegni a fejét, hogy könnyen kapjon levegőt.

Kezünkkel támasszuk alá a mellet, amíg babánk bekapja, és az etetés alatt is tartsuk végig: a hüvelykujjunkkal felülről, másik négy ujjunkkal alulról fogjuk közre (C-fogás). Ujjaink a bimbóudvar fölött úgy helyezkedjenek el, hogy a babát ne zavarják a ráharapásban.

Ösztönözzük babánkat, hogy minél nagyobbra nyissa a száját: ajkait könnyedén csiklandozzuk meg a mellbimbóval. Amikor bekapja a bimbót, akkorára kell nyitnia a száját, mintha ásítana.

Amikor nagyra tátotta a száját, húzzuk őt olyan közel, hogy a bimbóudvar minél nagyobb részét, elsősorban az alsó felét a szájába tudja venni. Ezáltal az alsó állkapcsa, amelynek fontos szerepe van a hatékony szopásban, kellően nagy részt tud bevenni a mellből. A mellre tételt gyors és határozott mozdulattal végezzük, így jut minél mélyebbre babánk szájába a mellünk. Ha már elkezdett szopni, tartsuk olyan közel, hogy az orra és álla hozzáérjenek mellünkhöz. Ha nem kapna levegőt, húzzuk a popsiját és a lábát még közelebb magunkhoz, s így az orra szabaddá válik.

Ha babánk helyesen kapta be mellünket, akkor a szoptatás fájdalommentes. Érdemes többször is próbálkoznunk a mellre tétellel. Szakítsuk meg a szoptatást, ha fájdalmat vagy kényelmetlenséget érzünk! Ujjunkat helyezzük a baba szájzugába, szüntessük meg a szopás miatti vákuumot, és kezdjük újra az egészet! Lehet, hogy babánknak nagyobbra kell nyitnia a száját, más szögben kell tartani a fejét, hogy az alsó ajkával nagyobb részt kapjon be mellünkből, vagy közelebb kell őt húznunk magunkhoz.

Vannak olyan csecsemők, akik gyorsan beletanulnak, másoknak több időre van szükségük. Az első időszakban előfordulhat, hogy minden etetésnél többször is kell próbálkoznunk, míg végre kényelmesen szoptathatunk.

Megéri a gondoskodást, ha a korai hetekben megtanítjuk babánkat hatékonyan szopni. Ezzel nemcsak a mellbimbó kisebesedését előzhetjük meg, hanem biztosak lehetünk abban is, hogy babánk a lehető legtöbb tejet kapja erőfeszítéseiért cserébe, és így beindul a megfelelő tejtermelődés.

Ezek az előkészületek és mozdulatok rövid időn belül gyorssá, automatikussá és folymatossá válnak. De addig is minden etetésnél szánjunk időt arra, hogy megtanítsuk babánkat a jó szopási technikára.

Várjunk, amíg gyermekünk abbahagyja a szopást az egyik mellen; minden etetéskor mindkét mellből szoptassunk!

Nem kell korlátoznunk a szopás idejét, ha babánk jó helyzetben és helyesen szopik. Hagyjuk azon a mellünkön, amelyikből elkezdett szopni, amíg magától abba nem hagyja a szopást. Lehet, hogy elengedi a mellet, lehet, hogy elalszik rajta. Ekkor kínáljuk neki a másik mellet is. Ha elfogadja jó, de ha nem, úgy is jó. Ha azonban a szopás kezdete után már néhány perccel elalszik, vagy abbahagyja az intenzív szopást, tegyük megint mellre, és buzdítsuk a folytatásra!

Honnan tudjuk, hogy eleget szopott-e a baba?

Az első napokban a naponként egy-két nedves pelenka azt jelzi, hogy babánk eleget eszik. Az újszülött ekkor üríti a mekóniumot, a zöldesfekete szurokszékletet, ami születése előtt a beleiben volt. A harmadik naptól több vizeletes pelenkája lesz, és a széklete már inkább zöldes színű. Az ötödik napon már mustársárga lesz a széklet.

Az első napokban fellépő, kis mértékű súlyvesztés normális jelenség.

Teljesen elfogadható, ha egy újszülött születési súlyának akár 7%-át is elveszíti az első három-négy napban. (Például egy 3400 grammos babánál a súlyveszteség 238 gramm, így testsúlya 3162 gramm lesz.) Ha az újszülött születési súlyához viszonyított súlyvesztesége meghaladja a 7%-ot, akkor érdemes szakképzett szoptatási tanácsadóhoz fordulni, hogy kiderüljön, nincs-e probléma a szoptatás menetével.

A normális súlyvesztésnek egyik oka az, hogy a babák folyadéktöbblettel születnek, amit elveszítenek az első napokban. Amikor az édesanya tejtermelése beindul a harmadik-negyedik napon, az újszülött súlya növekedni kezd. Fontos, hogy a súlygyarapodást a legalacsonyabb súlytól számítsuk, ne pedig a születési súlytól.

Nincs szükség a mell és a mellbimbó különleges kezelésére.

A szoptatás során fölösleges a mellen bármilyen lemosót, bőrápolót vagy krémet használni. Tiszta vízzel mossuk meg mellünket és a mellbimbót zuhanyozáskor vagy fürdéskor! Kerüljük az alkoholos vagy más összehúzó hatású szereket, mert szárítják a bőrt, és hozzájárulhatnak a mellbimbó kisebesedéséhez.

Ha a mellbimbó kisebesedik, megpróbálhatjuk gyógyítását tiszta lanolinnal. Etetés után vékonyan kenjük be a krémmel mellünket, és a következő szoptatás előtt se mossuk le! Más krémek vagy balzsamok tartalmazhatnak olyan összetevőt, amely ártalmas a babának. Ha nem múlik a fájdalom, vegyünk igénybe segítséget, hogy helyesen tartsuk a babát szoptatáskor, és jól kapja be a mellet. Érdemes a La Leche Liga munkatársait megkeresni (Tanácsadás) vagy szoptatási szaktanácsadóhoz (IBCLC szaktanácsadók) fordulni.

A tejtermelés beindulása

Több tej, érzékenyebb mellek

Valamikor a második és az ötödik nap között (általában a harmadik vagy negyedik napon) a tejmennyiség növekedni kezd. Néha ezt úgy emlegetik, hogy „tejbelövellés”, de igazából az anya mellében már a várandósság alatt is van tej.

A tejbelövellést nem tapasztaljuk kellemeten teltségként vagy mellfeszülésként, ha babánkat gyakran tesszük mellre az első napokban. A tejmennyiség növekedését jelzi majd az is, hogy babánknak többször lesz nedves pelenkája és több széklete is lesz. Néhány baba ettől kezdve rövidebb ideig szopik. Természetes jelenség, ha ekkor mellünk teltebbé, nehezebbé és kissé érzékenyebbé válik.

A mell túltelítődése

Előfordulhat, hogy az anyatej mennyiségének növekedésével a mell nagyon teltté és feszültté válik. A túltelítődést a vér és folyadék, ill. az anyatej többlete okozza, és duzzadt, forró, vöröses és fájdalmas mell jelzi. Azonnal kezeljük a túltelítődött mellet: gyakran, legalább másfél-két óránként tegyük mellre babánkat, és az etetések között alkalmazzunk hideg borogatást, hogy csökkenjen a duzzanat és a fájdalom. A tejcsatornák ürülésében az is segíthet, ha röviddel szoptatás előtt jól átmelegítjük mellünket, és gyengéden masszírozzuk a mellbimbó felé, amikor a babánk már szopik. Hatékony kezeléssel a túltelítődés 12-48 óra alatt elmúlik.

Ha babánk nem tudja bekapni a túltelítődött mellet, fejjünk ki egy kis tejet, hogy a bimbóudvar puhábbá váljon. Ha babánk nem szopik elég ideig ahhoz, hogy mindkét mell megkönnyebbüljön, fejjünk kézzel vagy mellszívóval, amíg a mell puhábbá nem válik. Kényelmes melltartó viselése (ne legyen túl szoros, de azért eléggé tartson) szintén segíthet. A folyadékbevitelt azonban a mell túltelítődése esetén se korlátozzuk!

A kézi fejés

Helyezzük hüvelykujjunkat mellünk fölé, másik négy ujjunkat pedig mellünk alá C alakban. Hüvelykujjunk és első két ujjunk 2,5-3,5 cm távolságra legyen a mellbimbótól. Húzzuk hátra az egész mellet mellkasunk felé, miközben a hüvelyk- és többi ujjunkat összepréselve kiürítjük a tejöblöket. Mindezt ritmikusan végezzük. Ujjainkat ne csúsztassuk a bőrünkön! A C-fogást alkalmazva, kezünkkel járjuk körbe mellünket minden oldalról, hogy valamennyi tejcsatornát elérjük. Miután egyik mellünket 3-5 percig így fejtük, ismételjük meg ugyanezt a műveletet a másik mellünkön is, majd mind a kettőn még egyszer. Ez a váltva fejés segíti a tejcsatornák hatékonyabb kiürülését, és minden alkalommal egyre több tejet fogunk tudni kifejni.

Eleget evett-e a baba?

Sok édesanya aggódik, hogy elég teje van-e, még akkor is, ha bőséges az ellátás. A tejtermelés beindulása után számos módon megbizonyosodhatunk arról, hogy gyermekünk eleget eszik-e.

• Babánknak legalább 5-6 nedves pelenkája van naponta, és minimum 3-4 széklete, kb. 2,5 cm nagyságú vagy nagyobb. Az anyatejes babák széklete általában laza és formátlan, és a színe valamint az állaga a mustáréhoz hasonló. Sok babának hathetes kortól ritkábban van széklete.
• Hetente átlagosan 170 grammot, vagy ennél többet hízik. A súlygyarapodást a legalacsonyabb súlytól számoljuk (babánk súlya a harmadik vagy negyedik napon), ne a születési súlytól!
• Gyakran szopik, általában 8-12 alkalommal naponta. Ha a gyarapodása megfelelő, akkor nem baj, ha kevesebbszer kerül mellre a baba.

Hogyan néz ki az anyatej?

A szülés utáni első három-négy napban a kolosztrum átlátszó, sárga vagy aranyszínű. A harmadik vagy negyedik naptól, amikor a tejbelövellés megtörtént, az anyatej krémesebbnek és sűrűbbnek tűnik. A szülés után kb. 2 héttel termelődő érett anyatejre jellemző, hogy hígabbnak és vizesebbnek látszik.

Igény szerinti szoptatás: táplálék és megnyugtatás

Az első hetekben szánjunk sok időt a szoptatásra! Ha babánk "nyűgös", próbáljuk szoptatással megnyugtatni. Hiszen születése előtt soha nem érzett éhséget, és újszülöttként még kicsi a gyomra. Mindegy, mikor evett utoljára, nyugodtan megszoptathatjuk újra. A szoptatott babát nem lehet túletetni.
A szoptatás a baba minden igényét kielégíti: testközelséget, megnyugtatást és táplálékot nyújt. Így az első hetek időszaka mindenki számára nyugodtabb és boldogabb lesz.

A gyakori szoptatás megfelelő tejtermelést eredményez. Mivel a tejtermelés a kereslet-kínálat elvén működik, így minél gyakrabban szopik a baba, annál több tej termelődik. A legtöbb újszülött legalább 10-12 alkalommal szopik 24 óra alatt, de természetesen a babák szopási szokásai különbözőek lehetnek.

Felébresszük-e a babát, hogy megszoptassuk?

Sok újszülöttnek van naponta egy hosszabb, akár 4-5 órás alvási szakasza, ami nem jelent problémát. Ha azonban a baba nem ébred fel a szopáshoz legalább 8-12 alkalommal egy nap alatt, ha nincsen megfelelő mennyiségű vizeletes és székletes pelenkája, vagy nem gyarapszik megfelelően, akkor fel kell őt ébreszteni, hogy többször szopjon. (Tippek egy álmos újszülött felébresztéséhez)

A legtöbb baba - főleg az első néhány hónapban - többször felébred éjjel szopni. A táplálási módtól függetlenül vannak csecsemők, akik hamar átalusszák az éjszakát, mások pedig még hónapokig felébrednek éjjel, hogy egyenek. A kizárólag szoptatott babák éjjeli ellátása könnyebb, ha fekve szoptatunk, mert közben mi magunk is tudunk pihenni. Ki sem kell szállnunk az ágyból, csak odahúzni magunkhoz gyermekünket és megszoptatni. Átpelenkázni sem szükséges reggelig, ha nem kakil be, illetve nem nedves a ruhája.

Ahogy nő a baba, úgy nő a gyomra is, és az újszülött, aki régen „egyfolytában” csak szopott, egy idő után bizonyos szopási rendszert alakít ki. Az első 4-6 hét mindenki számára az összeszokás idejét jelenti. Újszülöttünk jelzéseit követve biztosak lehetünk abban, hogy igényeit kielégítjük, és ennek következtében a tejtermelés is megfelelő lesz - ez pedig minden édesanya számára megnyugtató érzés.

További információk

Ez a füzet csak útmutatóként szolgál a szoptatás első hetében leggyakrabban előforduló kérdésekkel kapcsolatban. Ezen kívül még számos olyan ismeret és gyakorlati tapasztalat áll rendelkezésre a szoptatásról, amely segít megelőzni a nehézségeket, vagy megoldást nyújt a felmerülő problémákra. Az édesanyák úgy tapasztalják, hogy minél többet tudnak a szoptatásról, annál könnyebben és annál örömtelibb módon szoptatnak és annál több élményt nyújtanak babájuknak is.

Ha a szoptatásról a legtöbbet szeretnénk megtudni (ideális esetben már várandósan), annak egyik legjobb módja, ha ellátogatunk a helyi La Leche Liga-csoportba. Ott tanulhatunk más szoptató édesanyák tapasztalataiból, megvehetjük az LLL kiadványait, valamint igénybe vehetjük a csoport könyvtárát.

A találkozón megismerkedhetünk a helyi LLL-vezetőkkel, akik telefonon mindig elérhetők, hogy segítsenek bármilyen szoptatással kapcsolatos kérdésben és probléma megoldásában.

Írta: Nancy Mohrbacher

Felhasznált irodalom:

• The Womanly Art of Breastfeeding. Sixth revised edition. La Leche League International, Schamburg, Ill. 1997.
• American Academy of Pediatrics Work Group on Breastfeeding. Breastfeeding and the use of human milk. Pediatrics 1997; 100(6):1035-37.
• Benson S. What is normal? A study of normal breastfeeding dyads during the first sixty hours of life. Breastfeeding Rev. 2001;9(1):27-32.
• Cronenwett, L. et al. Single daily bottle use in the early weeks postpartum and breastfeeding outcomes. Pediatrics 1992;90(5):760-66.
• Daly S., et al. The short-term synthesis and infant-regulated removal of milk in lactating women. Exp. Physiology 1993;78:209-20.
• deCarvalho, M. et al. Does duration and frequency of early breastfeeding affect nipple pain? Birth 1984;11:81-84.
• deCarvalho, M. et al. Frequency of breastfeeding and serum bilirubin concentration. Am J Dis Child 1982; 136:737-38.
• Houston, M. et al. The effect of extra fluid intake by breastfeeding babies in hospital on duration of breastfeeding. J Repr Inf Psych 1984;i:42-48.
• Howard, c. et al. The effect of early pacifier use on breastfeeding duration. Pediatrics 1999;103(3):e33 (1-6).
• Kuhr, M and Paneth, N. Feeding practices and early neonatal jaundice. J Ped Gastro Nutr 1982;1(4):485-88.
• Kurinij, N. and Shiono, P. Early formula supplementation of breastfeeding. Pediatrics 1991;88:745.
• Loughlin, H.H. et al. Early termination of breastfeeding: identifying those at risk. Pediatrics 1985; 75:508-13.
• Nicoll, A. et al. Supplementary feeding and jaundice in newborns. Acta Pediatr Scand 1982;71:759-61.
• Richard, L. Are breastfeeding problems related to incorrect breastfeeding technique and the use of pacifiers and bottles? Birth 1998;25(1):40-44.
• Tudehope, D. et al. Breastfeeding practices and severe hyperbilirubinaemia. J Paediatr Child Health 1991; 27: 240-44.
• Woolridge, M. W. and C. Fisher. Colic, „overfeeding”, and symptoms of lactose malabsorption in the breastfed baby: A possible artifact of feed management. Lancet 1988; II (8605):382-84.
• Yamauchi, Y. and Yamaouchi, H. Breast-feeding frequency during the first 24 hours after birth in full-term neonates. Pediatrics 1990;86:171-75.

Szopási sztrájk

Mi a teendő szopási sztrájk esetén?

Mi lehet a baj olyankor, ha a kisbaba hónapokig jól szopik, aztán egyik pillanatról a másikra nem kell neki az anyamell? Talán az anyatejjel van valami gond? Vagy a baba beteg? Esetleg végleg abba akarja hagyni a szopást?

Ha egy kisbaba nem akar szopni, az nem feltétlenül jelenti azt, hogy el akarja választani magát. Ha olyan egy év alatti gyermekről van szó, aki még nem sok szilárd ételt kapott, illetőleg pohárból sem iszik még, valószínűtlen, hogy végleg abba akarná hagyni a szopást. Sokkal nagyobb az esélye, hogy szopási sztrájkkal állunk szemben.

Kisbabánk a szopási sztrájkkal próbálja tudatni velünk, hogy valami baj van, azaz valamilyen változásra, problémára szeretné felhívni a figyelmünket. A szopási sztrájk néha hirtelen veszi kezdetét, máskor fokozatosan alakul ki. Ez mégsem jelenti azt, hogy fel kell ene hagynunk a kicsi szoptatásával. Ha megpróbáljuk rávenni gyermekünket, hogy újra szopjon, a sztrájk rendszerint 2-4 napig tart, bár néha ennél tovább is elhúzódhat. Ha kellően türelmesek és állhatatosak vagyunk, szinte minden esetben rávehetjük babánkat, hogy újra szopjon, és így tovább részesülhet az anyatej nyújtotta előnyökből.

Mi okozhatja a szopási sztrájkot?

A szopási sztrájk oka néha teljesen egyértelmű, de előfordulhat, hogy az anya sosem tudja meg, mi is váltotta ki ezt a viselkedést a babánál. Leggyakoribb okai a következők lehetnek:

• fájdalom a szájüregben fogzás, sérülés, herpesz, vírusos aftózis vagy valamilyen gombás fertőzés (pl. szájpenész) miatt,
• fülgyulladás, mely nyomásérzést vagy fájdalmat okoz a babának szopás, nyelés közben,
• a szoptatási testhelyzetben a babának valami fájdalmat okoz, például oltás helye vagy sérülés,
• a baba megfázott vagy bedugult az orra, ezért szopás közben nem kap rendesen levegőt,
• a baba túl sokszor kapott cumit, cumisüveget vagy gyakran szopja a hüvelykujját, és ez a tejmennyiség csökkenését eredményezte,
• gyakran félbe kell szakítani a szoptatást valami miatt, vagy szoptatás közben gyakran elvonja valami a baba figyelmét,

a baba szokatlanul hosszú ideig volt külön édesanyjától.

Az anya bizonyos cselekedetei, reakciói is okozhatják azt, hogy a baba nem akar szopni:

• az anya túl erősen reagál arra, ha a baba megharapja a mellét,
• a napi rutin jelentősen megváltozik (pl. utazás, költözés),
• az anya korlátozza a szopások gyakoriságát, vagy nagyon szigorúan meghatározza, milyen időközönként szophat a kicsi,
• szoptatás közben az anya nagyon hangosan beszél vagy veszekszik a család többi tagjával,
• az anya túlságosan izgatott, vagy annyi otthon a dolga, idegeskednivalója, hogy folyton feszült, stresszel,
• többször sírni hagyja kisbabáját, vagy halogatja a szoptatást, mikor a kicsi szopni akar.

A Guamban élő Becki Hallowell hathónapos kisfia, Todd is abbahagyta a szopást, és a „sztrájk” hatodik napján az anya rájött, mi a baj: "A sztrájk összes szokásos oka jelentkezett nálunk, sőt halmozottan. Az egész család náthával küszködött (Todd a leginkább), valamennyien kimerültek voltunk. Ráadásul olyan új helyzet adódott, hogy a szokásosnál is nagyobb stressznek voltunk kitéve: Todd nagyszülei, akiket egy éve nem láttunk, látogatóban jártak nálunk, és az ittlétük alatt Todd nagyapját kórházba kellett vinni. Toddnak jöttek a fogai, megharapott és én nagyon érzékenyen reagáltam."

A szopási sztrájknak még a következő okai lehetnek, bár ezek ritkábban fordulnak elő:

• érzékenység az anya vagy a kisbaba által fogyasztott valamilyen ételre vagy gyógyszerre (ez lehet vitamin, ásványi anyagokat tartalmazó táplálékkiegészítő, fluortabletta, tejtermék, koffein is);
• a mellbimbó kezelésére használt krém vagy gyógykenőcs;
• az anyatej ízének - mellgyulladás vagy az anya étkezési szokásainak változása miatti - megváltozása,
• de a kisbaba sztrájkkal reagálhat az anya által használt valamilyen új termékre (szappan, dezodor, sampon, a ruha mosásához használt mosópor vagy öblítő).

Az Iowa állambeli Carol Strait kénytelen volt "detektívesdit" játszani, hogy kiderítse, mi okozza két és fél hónapos kislányánál a szopási sztrájkot. "Az első nyom az volt, hogy a kisbabám, Christie mindig nyűgösebb volt, és nem akart szopni, ha elmentünk otthonról. Ilyenkor ugyanis lezuhanyoztam és dezodort használtam. Azt nem tudom, hogy a permet mely összetevőire volt érzékeny, de egyszerűen megoldottam a problémát úgy, hogy inkább golyós dezodort használtam."

Természetesen nem mindegyik kisbaba reagál úgy a felsorolt helyzetekre, hogy abbahagyja a szopást. Egyes babák érzékenyebbek másoknál, és ugyanarra a dologra különbözőképpen reagálhatnak. Előfordulhat, hogy az egyik fülgyulladásos baba ugyanúgy szopik tovább, míg a másik nyűgös lesz, ha mellre veszik, a harmadik pedig teljesen abbahagyja a szopást.
Előfordul, hogy több, egymástól független ok is közrejátszik abban, hogy a kisbaba elutasítja a szopást. Levente szépen szopó, jól gyarapodó, nyolchónapos baba volt, ám az anyatejen kívül mást nem fogadott el. A védőnő úgy gondolta, hogy ha nem erőltetik az evést, akkor nem fog jól fejlődni, nem fog elég tápanyaghoz jutni. A megrémült édesanya ettől kezdve a déli szopás helyett erőszakkal tuszkolta babája szájába a pépeket, ha Levente a pólóját húzogatta, rákiabált és ellökte a kis kezét. A harc az evés körül mindennapossá vált. Nemsokára Leventének középfülgyulladása lett és elutasította a szopást. Édesanyja nagy bánatára többé semmilyen módszerrel nem lehetett rávenni a szopizásra, csak enni volt hajlandó.

Emma szívbeteg baba, kamrai sövényhiánya van, ezt születése óta tudták róla. Szopni szopott ugyan, de nagyon lassan gyarapodott. Ez nem meglepő egy szívbeteg babánál, hiszen szervezete nem tud megfelelő hatásfokon működni a friss és az elhasznált vér keveredése miatt. A gyermekorvos azonban rábeszélte az anyukát a tápszeres pótlásra. Az édesanya felhívott egy laktációs szaktanácsadót, aki elmondta, hogy sokkal fontosabb az anyatej egy ilyen baba számára, hiszen ez a legkönnyebben emészthető, leginkább az ő igényeinek megfelelő táplálék. De győzött az orvos ajánlása, Enna tápszert kezdett kapni. Nem nagyon akarta elfogadni az üveget, de édesanyja addig próbálkozott, míg végül a kislány megette a tápszert az üvegből. Közben szopott is, de a tej persze egyre kevesebb lett, és Emma már annyit sem gyarapodott, mint addig. Ekkor javasolta az orvos a főzelék bevezetését. Emma 5 hónapos volt, és addig másfél kilót gyarapodott összesen. Egy napon pedig elutasította a szopást, és még a lefejt tejet sem volt hajlandó elfogadni. Az anyuka ekor ismét segítséget kért. Kiderült, hogy újra babát vár. Úgy tűnt tehát, hogy a tápszeres pótlás erőltetése, a tej ízváltozása és a mennyiség megcsappanása együttesen okozta Emma szopási sztrájkját.

Amikor a kisbaba születése pillanatától kezdve, minden látható ok nélkül elutasítja a szopást, vagy észrevehetően nehezére esik szopni, az valamilyen betegségre utal.

V. Magdi Budapestről, végtelenül boldog volt, amikor megszületett a babája. Kisfia megszületése után viszont kétségbeesetten kért segítséget a kórházi csecsemősnővérektől, védőnőktől, mert egyszerűen nem akart szopizni. "Végül minden nővér magamra hagyott azzal, hogy nem tudnak segíteni, nem tudják, miért nem megy. Nincs a gyermeknek szopóreflexe, túl fáradt a szopáshoz, nincs ereje a szíváshoz, biztos belenyúltak a szájába szülés után, ezért utálja, ha teli van a szája - így magyarázták. Végül úgy engedtek haza a kórházból, hogy 3 óránként szigorúan tápszert kapjon a babám, mert különben a súlyvesztése miatt az intenzív osztályra kell vinni. Szerencsére egy kétgyermekes kórházi szobatárs javaslatára elkezdtem fejni, így, ha a szoptatás nem is ment, cumisüvegből 2-3 nap múlva már csak anyatejet kapott Zsombi. (Próbálkoztam kiskanállal, pohárból is etetni, de így nem bírtam a szájába juttatni az anyatejet.) Közben segítséget kértünk a gyermekorvostól és az otthoni védőnőtől is, de ők se tudtak jó ötletet adni. Lelkileg összetörtem, a sok kapott jó tanácsot úgy fordítottam le magamban, hogy vagy én vagyok ügyetlen anya és a babám elutasít engem, vagy a babám beteg. 6 hónapos korában egy kórházi vizsgálaton hipotóniát állapítottak meg Zsombi lábaiban, majd több kör után kezdték el kezelni a Dévény Alapítványnál. A dévényes gyógytornász mesélte el hetek múlva, hogy nagyon sok hipotóniás gyereknek vannak problémái a szopással, majd később az evéssel. Ha a baba szopizás közben feltűnően fárad, láthatóan erőtlen, nem tud szívni, akkor ezek a tünetek a hipotónia gyanúját vetik fel és speciális arckezelésre van szükség. Végül a kisfiamnak 8 hónapos koráig fejtem az anyatejet, ebből 7 hónapig csak azt evett. Utána viszont kezdődtek a problémák a hozzátáplálással, rágással is." Azóta, az arckezelésnek köszönhetően, többé-kevésbé rendeződtek ezek a gondok, a 20 hónapos kisfiú vígan szaladgál, és bár arágást még gyakorolnia kell, már nem kritikus a helyzet.

Mindenki számára nehéz időszak

Bármi legyen is az oka, a szopási sztrájk mindenki számára megterhelő. A kisbaba nyűgös, és nehéz megnyugtatni, az anya pedig frusztrált, ideges, és aggódik, amiért gyermeke visszautasítja őt. Sok anya lelkiismeretfurdalást érez: azt hiszi, azért nem akar szopni a kicsi, mert ő valamit rosszul csinált.

Az észak-karolinai Anne Monroe kislánya, Meghan nyolc hónapos volt, mikor abbahagyta a szopást, és öt napon át sztrájkolt. "Amíg tartott a sztrájk, rettenetesen éreztem magam, amiért a gyerekem elutasított" – mondta Anne.
A pennsylvaniai Victoria Schnaufer a következőket mondta Jonathan nevű kisfia tíznapos szopási sztrájkjáról: "Amíg Jonathan tizenegy hónaposan sztrájkolni nem kezdett, fogalmam sem volt arról, érzelmileg és fizikailag mennyire sokat kivesz az anyából ez a szoptatási probléma. A harmadik vagy a negyedik napon már rettenetesen frusztrált a dolog, és egyre dühösebb lettem."

Carol Strait kétségbeesetten kutatta az okokat, mikor a két és fél hónapos Christie nem volt hajlandó elfogadni a mellét. "Ezernyi dolog jutott az eszembe: biztosan nem jó ételeket eszem, a kicsinek jön a foga, én vagyok túl ideges (melyik szoptató édesanya ne lenne ideges, ha újszülött kisbabája hirtelen nem akar szopni?), vagy talán végleg abba akarja hagyni a szopást – még az az őrült gondolat is megfordult a fejemben, hogy a gyermekem már nem szeret!"

A szopási sztrájknak nem csak lelki következményei vannak. Ha a baba kihagy néhány szopást, az anya kényelmetlenül fogja érezni magát túlságosan feszülő mellei miatt. Ha a mellek túlságosan megduzzadnak a tejtől, fennáll a veszélye, hogy egy tejcsatorna eltömődik, vagy mellgyulladás alakul ki. A túltelítődés miatt pedig csökkenhet a tejmennyiség. Ráadásul a babának ilyenkor is ennie kell valamit, és az anya idegessége csak fokozódik, ha nem tudja, hogyan táplálja gyermekét.

Nagyon fontos az anya és a kisbaba kényelme

A sztrájk során, amíg az anya próbálja újra rávenni a szopásra a babát, valószínűleg le kell majd fejnie a tejét, ugyanolyan gyakorisággal, mint ahogy a kicsit szoptatta. Ettől kényelmesebben fogja érezni magát, de megelőzheti a tejcsatorna-elzáródást, és a baba is megkaphatja a szükséges tejmennyiséget.

A kézzel vagy kis mellszívóval való fejést meg kell tanulni és gyakorolni kell, hogy igazán jól menjen. Ha egy sztrájkoló baba anyukájának nem nagyon sikerül lefejnie a tejét, javasolt érdemes egy elektromos mellszívót bérelni (az LLL-vezető tudni fogja, hol lehet ilyen eszközt bérelni). Az elektromos mellszívóval hozzáértés vagy gyakorlat nélkül is hatékonyan lehet fejni, mert szívást és kiengedést váltakoztató mechanizmusa automatikusan azt utánozza, ahogy a kisbaba szopik. Ennek a mellszívónak van egy olyan kiegészítő tartozéka is, mellyel egyszerre lehet fejni mindkét mellet, így a fejéshez szükséges idő a felére csökkenthető.

Az anyának el kell döntenie, hogyan akarja odaadni gyermekének a kifejt tejet. A legtöbb anyukának elsőként a cumisüveg jut az eszébe, de nem árt figyelembe venni, hogy később könnyebb lesz a kisbabát újra rávenni a szopásra, ha a szopási sztrájk alatt kerüljük a cumisüveg és a cumi használatát. A mesterséges cumik ugyanis kielégítik a baba szopási igényét, így nem lesz akkora kedve az anyamellet szopni. Egyes afrikai kórházakban sosem adnak cumisüveget a kicsik szájába, még a koraszülött és beteg kisbabákat is kis csészékből itatják. Ha a baba tud már pohárból inni, próbáljuk meg abból adni neki a lefejt anyatejet. Szóba jöhet még a kanál, szemcseppentő, vagy etetőfecskendő. Először nehézkes lehet egy új etetési módszer használata, de kellő türelemmel és gyakorlással hamar megtanítható rá a baba.

Az anya valószínűleg amiatt is aggódni fog, elegendő tejhez jut-e a baba. Erről úgy lehet a legegyszerűbben meggyőződni, ha számoljuk a nedves pelenkákat. Ha a babán napi hat-nyolc alkalommal kell cserélni a pisis textilpelenkát (eldobható pelenka esetén napi 5-6-szor), ez azt jelzi, hogy a kicsi elég folyadékhoz jut.

Hogyan szoktassuk vissza a kisbabát az anyamellre?

Türelemre és kitartásra van szükség ahhoz, hogy visszaszoktassuk a babát az anyamellre. Ha azonban akár az anya, akár a baba frusztrált, ideges lesz a mell odakínálásakor, akkor abba kell hagyni, és később próbálkozni újra. A szoptatási kísérleteknek a lehető legkellemesebbnek kell lenniük, hogy a kisbabában jó érzéseket keltsen a szoptatás.

Az alábbi módszerek a gyakorlatban is hasznosnak bizonyultak, és sok anyának segítettek túljutni a szopási sztrájkon.

• Próbálja meg akkor megszoptatni a babát, mikor az alszik, vagy nagyon álmos, tehát éjszaka vagy napközbeni szunyókáláskor. Gyakran előfordul, hogy egy baba ébren elutasítja a szopást, de ha elálmosodik, elfogadja az anyamellet.
• Próbáljon ki más szoptatási testhelyzetet. Vannak olyan babák, akik nem akarnak szopni egy bizonyos testhelyzetben, de egy másikban hajlandók rá.
• Próbáljon szoptatni mozgás közben. Vannak olyan kisbabák, akik szívesebben szopnak akkor, ha ringatják őket vagy sétálnak velük, mint ha az anya ül vagy egy helyben áll.
• Olyan környezetben szoptasson, ahol nem vonja el semmi a baba figyelmét. Sok kisbabának – különösen a három hónapnál idősebbeknek – nagyon könnyű elvonni a figyelmét. Kapcsolja le a tévét, rádiót, és szoptasson csöndes, elsötétített szobában.
• Foglalkozzon sokat a babával, és ügyeljen arra, hogy a kicsi bőre sokszor érintkezzen az Önével. A sok figyelem és bensőséges érintés az anyát és a babát egyaránt megnyugtatja.
• Ha megoldható, vetkőzzön le derékig, mikor odakínálja a mellét, és a kisbabán is csak egy pelenka legyen. Ha a szobában nincs elég meleg, takaróval vagy lepedővel takarja be mindkettőjüket.
• Két szoptatási kísérlet között érdemes kenguruba vagy hordozókendőbe tenni a babát, hogy mindig közel legyen az Ön testéhez. Egy közös, meleg fürdő is nyugtató hatású lehet. Nagymértékben erősíti a közelséget, ha az anya együtt alszik a kicsivel, ráadásul ez alkalmat ad arra, hogy megszoptassa a babát, míg az alszik.

A kanadai Ontarióban élő Sharon Stauffer így számol be tapasztalatairól: "Rájöttem, hogy túlságosan elfoglalt voltam egy új munka miatt, és nem törődtem eleget a kisbabámmal. A tízhónapos Sheldon általában nagyon nyugodt gyermek, szépen eljátszik magában, ezért eleinte észre sem vettem, hogy elhanyagolom. Aztán egyre nyűgösebb, követelőzőbb lett, és abbahagyta a szopást. Mikor rájöttem, mi a baj, azonnal félretettem az egyéb munkáimat: két napig csak vele játszottam, és sokszor vettem fel a karomba. Egy idő után ismét hagyta, hogy dédelgessem, és alvás közben szopott. Végül, három nap után ébren is hajlandó volt szopni, olyan gyakorisággal, mint a sztrájk előtt."

Az arizonai Monica McMaken kisfiának, a két hónapos Ryannek az orra dugult el, ezért kezdett sztrájkolni. Monica a javasolt módszerek közül kettőt talált különösen hasznosnak. "Az egyik módszer, amelyik működött, az volt, hogy akkor szoptattam Ryant, mikor aludt. Ha közben felébredt, azonnal abbahagyta a szopást. A másik megoldás az volt, hogy fel-alá sétáltam vele, és aközben szoptattam. Ha azonban leültem vele, abbahagyta a szopást. A karom már nagyon fájt a végére, de úgy örültem, hogy a gyermekem megint szopik."

A brit-kolumbiai Viola Marshall szerint kisfiánál, Keegannél a kórház által javasolt három-négyóránkénti szoptatás okozta a sztrájkot. Viola ugyanis megfogadta ezt a tanácsot, és hiába sírt órákon keresztül a kicsi, ő csak az előírt időben szoptatta meg. Mikor rájött, mit is csinált rosszul, ezt mondta: "Mennyi kínlódástól kímélhettem volna meg mindkettőnket, ha nem ragaszkodom a szigorú szoptatási rendhez!" A legjobb tanácsot férjétől kapta: "A férjem rábeszélt, hogy akkor szoptassam Keegant, mikor a kicsi szopni akar, ahelyett, hogy az óra szerint beütemezett szoptatások között olyan pótszerekkel próbálnám nyugtatni, mint a cumi vagy a cumisüvegből adott almalé. Így sem ment egyik napról a másikra a dolog: három napba tellett, míg képes voltam arra, hogy teljesen Keegannek szenteljem magam, és megszoptassam, valahányszor sír. Az első két napon napközben nem akart szopni, ezért kézzel lefejtem a tejem, és pohárból, valamint kiskanállal etettem meg a kicsit. Szerencsére mikor aludt, szívesen és örömmel szopott. Mikor abbahagyta a sztrájkot, és a szigorú három-négyóránkénti szoptatást is végleg elfelejtettük, az igény szerinti szoptatás mindkettőnk számára nyugodtabban, kevesebb feszültséggel zajlott, és többé nem néztük az órát."

A connecticuti Lee Roversi számára nagyon fárasztó volt, hogy a kisfia, Sky "szinte állandóan szopni akart", ám a baba egyszer csak sztrájkba kezdett, mert kibújó szemfogai fájdalmassá tették számára a szopást. "Az elkövetkező két napban szinte állandóan testi kontaktusban voltam vele, olvastam neki, dédelgettem, együtt fürödtem vele, és sokat ringattam. Szerencsére hajlandó volt álmában szopni, és ennek – meg a kézzel történő fejésnek – köszönhetően a melleim sosem lettek kellemetlenül túltelítettek. Mikor véget ért a sztrájk, és újra kérte a „szopi”-t, tudtam, hogy most már minden rendben lesz. Semmi mással nem törődtem akkor, csak élveztem azt a pillanatot."

Írta: Nancy Mohrbacher

Sír a baba

sorszám: 20 h

magyar változat: 1996. október

Minden baba szokott sírni. Ez egy egyszerű tény. Egy síró babával bánni viszont korántsem egyszerű. Édesanyád szerint elkényezteted, ha túl gyakran felveszed. A legjobb barátod azt mondja, hogy szeretettel nem lehet elrontani egy kisbabát. A szomszédod szerint viszont a kisbabának meg kell tanulnia az önállóságot, különben örökké rajtad fog csüngeni.

Te csak ott állsz a szoba ajtajában, hallgatod a babád sírását, és nem tudod, mit is tegyél. Megszoptattad, büfiztetted, tisztába tetted a kicsit. Természetesen a legjobbat szeretnéd nyújtani, de pontosan mi is az a legjobb?

A kisbabák sírásának sok különböző és egyformán fontos oka lehet

Az unalom és a magányosság ugyanolyan kellemetlen érzés egy csecsemőnek, mint az éhség vagy a gázzal telt belek. Olyan nincs, hogy csak akkor menj oda hozzá, "amikor tényleg szüksége van rád": kisbabád kifejezési módja a sírás, ami azt jelenti, hogy szüksége van valamire, és mindaddig, amíg sír, ez a szükséglet nem elégült ki. Nagyon egyszerű rendszer ez, akár egy biztonsági berendezés: hangosan jelzi, ha valami baj van, mindaddig, amíg helyre nem hozzák a hibát.

Természetesen a kisbaba nem gép, így nem tud véget nem érően sírni. Ha a babát túlságosan hosszú ideig hagyják sírni, végül is abbahagyja. Nem azért, mert megvigasztalta magát, hanem azért, mert kimerült és reményt vesztett. Dr. William Sears a NIGHTTIME PARENTING című könyvében kifejti: azzal, hogy a szülők nem reagálnak a baba sírására, megrendítik a baba beléjük vetett bizalmát. Azt a bizalmat, amely "nélkülözhetetlen a gyermeknevelésben". Ha válaszolsz a kisbaba sírására, tudatod vele, hogy elhiszed, mennyire szüksége van rád és bízhat benned: ott vagy számára. "Ha megbíznak a gyermekben, megtanul bízni másokban." Dr. Sears így folytatja: "Tanulmányok kimutatták, hogy azok a kisbabák, akiknek a sírására rögtön reagálnak, kevesebbet sírnak később, nagyobb korukban." Ha odafigyelsz a kicsi sírására, nem rossz szokást alakítasz ki, hanem megtanítod arra, hogy képes legyen sikeresen megértetni magát veled. Még ha nem is találod ki, hogy pontosan mi a baj, és kisbabád tovább sír a karodban, legalább tudja, hogy nincs magára hagyva.

Egy tanulmányban T. Berry Brazelton több mint 25 évvel ezelőtt arra a következtetésre jutott, hogy az "átlagos" babák több mint két órát sírnak naponta. Újabb tanulmányok kimutatták, hogy még sok hasfájós baba is napi egy óránál kevesebbet sír, ha sírására azonnal reagálnak (Taubman, 1984). Ha válaszolsz a kisbabád sírására, nem arra tanítod, hogy gyakrabban sírjon. Ellenkezőleg: arra, hogy kevesebbet sírjon.

A közhiedelemmel ellentétben az a baba, akinek a sírására válaszolnak, nem lesz elkényeztetett, másrészt ha hagyják sírni, attól nem lesz önálló. Az sem igaz, hogy a sírás jót tesz a baba tüdejének. Dr. Sears szerint valójában azon túl, hogy csökkenti a baba vérének oxigénszintjét és fokozza a szívritmust, "az ismétlődő magányos sírás károsan hat a baba általános fejlődésére" (Sears, 1985).

Azonkívül, hogy ártalmas lehet a babának, az édesanyának is rossz, ha kisbabáját sírni hagyja. Először is, megzavarja a mama ösztönös megérzését. A szíve azt súgja, hogy válaszoljon, mások meg azt mondják, hogy ne. Az édesanya csapdába kerül. Nem tudja, hogy önmagában bízzon, vagy a "szakértőben", miközben a legjobbat szeretné nyújtani gyermekének. THE FUSSY BABY című könyvében dr. Sears a következőket mondja: "Ha a mama folyamatosan más tanácsára hallgat a saját ösztönei helyett, és nem figyel kisbabája jelzéseire, csak azt tanulja meg, hogy se önmagában, se kisbabájában ne bízzon."

Szoptatás és sírás

Most már tudod, hogy a legjobb, ha válaszolsz a baba sírására. De vajon hogyan tudod őt megnyugtatni? Nos, a legtöbb szoptató mama automatikusan mellre teszi ilyenkor a babáját. Sokan számolnak be arról, hogy amint sírni hallják kisbabájukat, érzik a tejkilövellő reflexet. A természet így tudatja velük, hogy tenni kell valamit.

Sajnos, amikor egy szoptató édesanya gyermeke sokat sír, az embereknek rögtön az jut az eszükbe, hogy nincs elég tej, vagy valami baj van a tejjel. Sheila Kitzinger egyik felmérése szerint a leggyakrabban azt tanácsolják a sírós kisbaba édesanyjának, hogy térjen át tápszerre. Sokan, akik megfogadták ezt a tanácsot, úgy találták, hogy kisbabájuk ugyanúgy sírt tovább. De nemcsak a babák sírtak tovább, hanem az édesanyák is elveszítették azt a különleges közelséget, amit a szoptatás biztosított számukra. A szoptatás ténylegesen megkönnyíti a sírós baba édesanyjának dolgát. Amíg szoptat, oxitocin nevű hormon választódik ki szervezetében, amitől még inkább eltölti az édesanyát a kisbabája iránti gyengédség és szeretet érzése.

Amennyiben a gyakori szoptatás elcsendesíti sírós babádat, nyugodtan szoptasd meg gyakrabban. Ha féléves vagy idősebb, talán itt az ideje, hogy az anyatejen kívül mást is kapjon. De ha ennél sokkal fiatalabb, akkor valószínűleg csak egy ugrásszerű növekedési szakaszon megy keresztül, és három-öt nap múlva alábbhagy a szopási kedve. Ezalatt olyan gyakran szoptathatod a babádat, ahogyan szüksége van rá. Még akkor is, ha akár csak egy óra telt el az utolsó szoptatás óta.

Néha, amikor egy baba nagyon gyakran szeretne szopni, több tejet iszik, mint amennyi a gyomrába fér. Ha erről van szó és úgy tűnik, hogy a baba még mindig szopni szeretne, de tejet már nem kér, tegyük arra az oldalra, ahonnan utoljára szopott és ne váltsunk mellet. Bár az anyamell sohasem üres egészen, hiszen a nap huszonnégy órájában termel tejet, a baba így mégis kevesebb tejet kap, mint váltott mellből, és nem fog túlságosan megtelni a pocakja.

Ha a baba csak néhanapján sír sokat, talán valami étel okozza, amit ettél. Ez azonban elég ritka dolog, a legtöbb mama bármit ehet mértékkel anélkül, hogy ezt a babája megérezné. Ha mégis összefüggést fedezel fel egy általad fogyasztott étel és kisbabád sírása között, akkor hagyd el azt az ételt egy kis időre. Figyeld meg, elmúlik-e a sírósság. Néhány csecsemő a vitaminkészítményekre, ásványi kiegészítőkre vagy a fluoridra érzékeny, akár közvetlenül kapja, akár az édesanya tején keresztül. Bár egyes orvosok automatikusan felírják ezeket a készítményeket, a szoptatott csecsemőnek általában nincs rájuk szüksége.

Vannak babák, akiknek nehezére esik a büfizés. Míg egyesek rögtön büfögnek, mihelyt elveszik őket a mellről, más babának öt percet vagy többet is el kell töltenie a válladon ahhoz, hogy a levegő feljöjjön. Ha úgy gondolod, azért sír a babád, mert gázbuborék van a pocakjában, íme egy másik jól bevált büfiztetési módszer: fektesd a babát keresztben az öledbe, és masszírozd vagy gyengéden ütögesd a hátát. Sokszor, mihelyt büfizett a baba, üres hely keletkezik a hasában és még szeretne szopni egy kicsit.

Babacsitító módszerek

Ha a baba már nem akar szopni, megbüfiztetted, tisztába tetted és még mindig sír, mit tehetsz még? Nos, levetkőztetheted tetőtől talpig, hogy lásd, nem a ruhája zavarja-e. Lehet, hogy egy biztosítótű vagy egy címke szúrja vagy dörzsöli a bőrét. Lehet, hogy egy cérna vagy hajszál tekeredett az egyik lábujjára. Furcsán hangzik, de többször találtam a kisbabám lábujjára szorosan rácsavarodott hajszálat, és halvány fogalmam sem volt róla, hogyan kerülhetett oda.

Ha kisbabád folytatja a sírást, te is levetkőzhetsz és beülhettek egy kád meleg vízbe. A víz nagyon megnyugtató és pihentető lehet mindkettőtöknek. Egyik kezedet a feje, másik kezedet a popsija alá téve úsztathatod előre-hátra a vízben. Ha jobban tetszik, dőlj hátra és tedd a babádat a mellkasodra, hogy hallja a szívverésedet. Gyengéden locsolj vizet a testére, hogy ellazuljon.

Természetesen vigyázz, hogy az arca kint legyen a vízből, és a fürdőszoba ne legyen túl hideg - hiszen nem akarod, hogy még jobban sírjon azért, mert fázik.

A csecsemőmasszázs is nagyon megnyugtató lehet kisbabád számára. The Crying Baby című könyvében Sheila Kitzinger beszámol a koraszülött babákkal folytatott kutatásokról. "Ezek a tanulmányok alátámasztották, hogy a gyakran kézbe vett, simogatott babák kevesebbet sírnak, gyorsabban híznak, jobban fejlődnek. Motoros képességeik és viselkedésük is érettebb." Azt hiszem, a legtöbben egyetértünk azzal, hogy egy szeretett személy érintése még egy felnőttnek is jó érzés. Ugyanígy az emberi hang is megnyugtató, tehát az éneklés is jó módszer lehet gyermeked lecsillapításához.

Sok kisbabát megvigasztal, ha édesanyja (vagy édesapja) puha babahordozóba rakja és viszi, így mindig közel van szülője mellkasához. Ez különösen akkor hasznos, ha már zavar, hogy semmit nem tudsz megcsinálni, mert egész nap a babával kell foglalkoznod. A legtöbb ember csak akkor gondol a babahordozóra, ha elmegy otthonról, pedig otthoni használata nagyszerű módszer a nyűgös kisbaba megnyugtatására. Ugyanakkor folytathatod a munkát, amit el kell végezned. Ne aggódj, hogy örökre "rászoktatod"a kicsit. A kisbaba felnő, akár akarjuk, akár nem, és ha egyszer mászni és járni kezd, valószínűleg hiányozni fognak majd neked azok a napok, amikor még elégedett és boldog volt a karjaidban.

Néha azért sír a baba, mert túl sok inger éri. Ebben az esetben átviheted egy másik szobába, ahol kevesebb ember van vagy nagyobb a csend. Ha gondolod, hogy csak egyedül szeretne lenni, lefektetheted, de ha a sírás nem marad abba, vedd fel újra. Van olyan baba, akinek kell néhány percnyi nyüglődés ahhoz, hogy megnyugodjon és elaludjon, de ha még hangosabban és keservesebben kezd sírni, akkor valószínűleg nem erre van szüksége.

A hintaszék csodálatosan meg tudja nyugtatni a kisbabát és édesanyját egyaránt. Ha a hintaszék nem válik be, felállhatsz és ringathatod a babát jobbra-balra, vagy a válladra fektetve gyengéden fel-aIá rugózva. A babák sokszor ezt szeretik a legjobban: fektesd hasra az alkarodon, kezeddel a mellkasát megtámasztva. Ebben a helyzetben a baba a padlót nézi, keze és lába lecsüng. (Ezt gyakran hasfájós tartásnak is hívják, mert különösen hatékony a hasfájós babák esetében.) Egy másik babát talán az nyugtat meg, ha leülsz és keresztbe fekteted a combodon, gyengéden masszírozod a hátát, miközben lassan emelgeted a sarkadat.

Mivel a kisbabákat születésük előtt víz veszi körül, legtöbbjük nem sír, ha nedves a pelenkájuk. Ugyanakkor sokszor sírnak, ha pelenkakiütésük van. Erre a megelőzés a legjobb gyógymód. (A gyakori tisztába tevés jó módszer arra, hogy elkerüljük a pelenkakiütést.) Ha a kisbabádnak sok kiütése van, amikor eldobható pelenkát használsz, az a logikus, hogy áttérj a textilpelenkára. De ha textilpelenkával lesz kiütése a kisbabának, kipróbálhatsz egy másik mosóport, vagy kiöblítheted a pelenkát kétszer. Kerüld a műanyag pelenkaborítókat, ezek benntartják a nedvességet, és meggátolják a levegő áramlását. Ha ez nem válik be, kipróbálhatod az eldobható pelenkát egy rövid időre. Ha a kisbabádnak kiütése van, nagyon fájhat a popsija. Kérdezd meg orvosod, mivel kell kezelni, és amíg el nem múlik, a baba valószínúleg meztelen popsival lesz a legboldogabb.

Nem ritka jelenség, hogy a baba székletürítését mindig sírás előzi meg. Ez nem azt jelenti, hogy székrekedése van. Még a majdnem folyékony állagú anyatejes széklet továbbítása is erőfeszítésbe kerül némely kisbabának. Segíthet, ha a válladra fekteted, és hagyod, hogy a talpát a karodnak feszítse, miközben kakil.

Éjszakai sírás

Ha a babád akkor sír legtöbbet, amikor szerinted aludnia kellene, próbálj meg együtt aludni vele. Sheila Kitzinger The Crying Baby című könyvében egy mama elmondja kisbabája történetét, aki átlagosan hat óra hosszat sírt éjszakánként, amíg egyedül kellett aludnia a kiságyban. Amikor azonban maga mellé fektette, a sírás teljesen abbamaradt. Sok mama azért vonakodik maga mellé venni kisbabáját, mert attól fél, hogy "rossz szokást" alakít ki ezzel. Pedig megszületése előtt kisbabád minden éjjel veled aludt. A tested gyengéden tartotta őt, hallgatta a szívverésed és lélegzésed. Vannak babák, akiknek ez nem hiányzik születésük után, de a legtöbbjüknek fokozatosabb elválásra van szükségük. Ijedtek, és nem érzik magukat biztonságban, amikor hirtelen azt várják tőlük, hogy egy hideg, csendes kiságyban aludjanak egészen egyedül.

Néhány mamának az is problémát okoz, hogyan tegye le kisbabáját aludni napközben: a baba békésen elalszik édesanyja karjában, de amint hozzáér a hideg lepedőhöz, sírva felébred. Gyakran könnyebben alszik el, ha mindketten lefekszetek a szoptatáshoz, és amikor a baba már elaludt, csendesen felkelhetsz mellőle anélkül, hogy megzavarnád.

Egy másik lehetőség az édesanya számára, ha szoptatás előtt a kényelmét szolgáló dolgokat a keze ügyébe helyezi. Készíts elő egy nagy pohár vizet, egy jó könyvet vagy a telefont, és nyugodtan dajkáld a kisbabádat, míg alszik. Ha túl sok a dolgod ahhoz, hogy ilyen szünetet megengedj magadnak, babahordozóba (babahordozó kendőbe) is rakhatod a babát a nappali alvás idejére. A legtöbb baba elalszik így, és fel sem ébred, míg te a napi teendőidet végzed. A kisbabák általában így alszanak, mielőtt megszületnének. Sok babát az is megnyugtat, ha puha takaróba bugyolálják: ez emlékezteti őket arra, amikor még édesanyjuk teste ölelte őket körül.

A hasfájós kisbaba

Dr. Sears az alábbiakban jellemzi a legjobban, milyen is a hasfájós kisbaba: "Ha kétségeid vannak afelől, hogy kisbabád hasfájós-e vagy nem, akkor valószínűleg nem az. A hasfájós csecsemő tökéletesen meggyőzi gondozóját afelől, hogy valóban szenved." Az emberek évekig próbálkoztak azzal, hogy meghatározzák, mi is az a hasfájósság. Ma a legtöbben egyetértenek abban, hogy a hasfájós babáknak valóban "nagyfokú fizikai kényelmetlenség" érzésük van. Sokféle elmélet létezik a kényelmetlenségérzés okainak magyarázatára.

A hasfájós babának az egész teste megfeszül. Általában felhúzza a térdét a hasa felé, ökölbe szorítja a kezét, arckifejezése szenvedő és közben magas hangon ordít. Ez az állapot leginkább délután vagy estefelé szokott bekövetkezni, és percekig vagy akár órákig is eltarthat. Különösen fontos, hogy a hasfájós baba sírására azonnal reagáljunk, mert sírás közben hajlamos arra, hogy sok levegőt nyeljen. Így a baba még rosszabbul érzi magát, és még nehezebb lesz megvigasztalni.

Amikor semmi sem használ

Sok babánál a sírás elkerülhető, ha az édesanya odafigyel a kisbaba sírását megelőző jelzésre. Dr. Sears szerint a legtöbb baba jellegzetesen viselkedik sírás előtt, és ha az édesanya reagál ezekre a jelekre, a babának szükségtelen lesz sírnia. Ha odafigyelsz erre, akkor megtaníthatod őt eredményesen együttműködni. Megtanulja, hogy sírás nélkül is ki tudja elégíteni az igényeit, így ritkábban fog sími.

Van olyan baba is, aki elkezd sírni és fokozódó intenzitással folytatja egészen addig, amíg teljesen lehetetlen lesz lecsillapítani, bármit is csinálsz. Az ilyen babának valószínűleg "ki kell engednie a gőzt" időnként, és jó darabig sír, amíg meg tud nyugodni. Egy idő után majd átesik ezen az érzékeny időszakon. Ez persze nem azt jelenti, hogy szegény babát magára kellene hagynod a kiságyban, míg visszanyeri az önuralmát. Fontos, hogy karodba vedd kisbabádat, hiszen amikor újra lecsillapodik, valószínűleg szüksége lesz arra a dologra, ami miatt elkezdte a sírást. Ha nem vagy ott, hogy eleget tégy kívánságának, az egész kezdődhet elölről. És ki tudja? Lehet, hogy éppen az fogja megnyugtatni, amit legközelebb próbálsz ki.

Ha már mindent kipróbáltál, ami csak eszedbe jutott, és a kisbabád még mindig sír, lehet, hogy tehetetlennek érzed magad: mintha mindaz, amit tettél, semmit sem érne. Lehet, hogy kísértést érzel, hogy hagyd egyedül sírni a babádat. Könnyű elképzelni, hogy egy édesanyában ilyen érzés alakulhat ki, de fontos emlékezni rá, hogy akkor is teszel valamit, ha csak egyszerűen kézbe veszed a kisbabádat. Tudatod vele, hogy szereted, hogy nincs egyedül, akár kedvesen gügyög, akár hisztérikusan sír. Nem mindig könnyű egy egyfolytában síró kisbabát szeretni, de pont ők azok, akiknek a legnagyobb szükségük van a szeretetre. Ha sírós kisbabád van, úgy tűnhet, hogy megállt az idő, de egy év múlva, ahogy elnézed a boldogan játszó-totyogó gyermekedet, csodálkozni fogsz majd, milyen gyorsan múlnak a hónapok.

Írta:Deborah Boehle
Fordította:Ágoston Anikó

Felhasznált irodalom :

Brazelton, T. B., 1962 „Crying in infancy". Pediatrics; 29:579-88.
Kitzinger, S., 1989, The Crying Baby. Penguin USA
La Leche League Intemational. 1987, THE WOMANLY ART OF BREASTFEEDING. LLLI
Sears, W., 1985, THE FUSSY BABY. LLLI
Sears, W., 1985, NIGHTTIME PARENTING. LLLI
Taubman, B., 1984, „Clinical trial of the treatment of colic by modification of parent interaction". Pediatrics; 74:998.

Érzékeny mellbimbó

Sorszám: 28A

Magyar változat: 2002. január

A szoptatás általában fájdalommentes, de az érzékeny mellbimbó hosszú idő óta gondot okoz a szoptató anyáknak. Az évek során sokféle gyógymód jött divatba, majd tűnt el újra. Az érzékeny mellbimbó gyakori oka annak, hogy a nők abbahagyják a szoptatást.

A mellbimbó érzékenysége csökkenthető vagy teljesen el is kerülhető, ha a szoptató anya megfelelő tájékoztatást és segítséget kap egy tapasztalt szoptatási tanácsadótól.

Ha Önnek érzékeny a mellbimbója, a legelső teendő, hogy ellenőrizze a baba testhelyzetét, és azt, hogy hogyan kapja be a mellet ill. hogyan szopik. A fájdalmas mellbimbó oka legtöbbször az, hogy a baba nem jól kapja be édesanyja mellét, a szája nem a megfelelő helyzetben van. A legtöbb édesanyának azonnal megszűnnek a mellbimbó-problémái, amint a megfelelő helyzetben teszi mellre a babát.

Mit kell tennünk?

A csecsemő mellre helyezése. A leggyakoribb szoptatási testhelyzet a bölcsőtartás. Üljön le egy kényelmes székbe, és tegyen párnát a babát tartó karja alá. Háta mögé is helyezzen párnát, és az ölébe is, hogy a baba szája egy magasságba kerüljön a mellbimbóval. Egyenesen üljön, vagy kicsit dőljön hátra, és a babát húzza magához közel, ne pedig előrehajolva próbálja elérni a babát.

A baba feküdjön az oldalán, egész testével Ön felé fordulva. Ne kelljen elfordítania a fejét ahhoz, hogy elérje az Ön mellét. A baba fejét a könyökhajlatában tartsa, a testét az alkarján fektesse végig, és kezével tartsa a kicsi combját vagy fenekét. A baba füle, válla és csípője egyenes vonalban legyen.

A mellét úgy kínálja fel a babának, hogy szabad kezével megfogja a mellet, oly módon, hogy hüvelykujja legyen felül, a többi ujja pedig alul, "C" alakot képezve. Ujjai jóval a bimbóudvar (a mellbimbót körülvevõ sötétebb rész) mögött legyenek. A mellbimbóval gyengéden érintse meg a baba alsó ajkát, hogy a kicsi jó nagyra nyissa ki a száját. Ha a baba szélesre tátotta a száját, mintha ásítana, helyezze a mellbimbót a szájába, és hirtelen vonja egész közel magához. A babának a bimbóudvar nagy részét be kell kapnia, mielőtt szopni kezd. Olyan közel vonja magához a babát, hogy a kicsi orra és álla érintse az Ön mellét. Nem kell attól félni, hogy ez gátolni fogja a babát a légzésben, de ha mégis úgy tűnik, hogy a mell elzárja a kicsi orrát, próbálja feljebb emelni a mellét vagy közelebb vonni magához a babát. Ha lenyomja a mell felső részét, hogy jobban kaphasson levegőt a kicsi, ezáltal a baba szájának elülső részébe húzódik vissza a mellbimbó, és ez a bimbó érzékenységét okozhatja.

Ne vonja túl közel magához a babát, amíg rendesen ki nem tátotta a száját. Ha ugyanis nem tátja ki elég nagyra, lehet, hogy csak a mellbimbó végét kapja be. Ha ez történik, dugja az ujját a baba szája sarkába, hogy megszüntesse a vákuumot, vegye le a babát a melléről, és kezdje elölről a mellretételt.

Ha a nagyon pici babát arra akarja ösztönözni, hogy nagyra tátsa a száját, ismételgesse azt, hogy "NYISD KI", és közben érintse a mellbimbót a szájához. Azt is kipróbálhatja, hogy nagyra tátja a saját száját, mert a tapasztalatok szerint még az újszülöttek is utánozzák anyjuk arckifejezését.

Hatékony szopási módszerek. A baba csak úgy tud jól szopni, ha a mellbimbóval együtt a bimbóudvar nagy részét is bekapja. Azok a tejgyűjtő csatornák, melyeket a tej kibocsátásához össze kell préselni, a bimbóudvar szélén helyezkednek el. A baba ínye érjen teljesen túl a mellbimbón, és a szája a bimbóudvar 2,5 - 3 centiméteres részét, vagy még többet fogjon át. A mellbimbó a baba szájának közepén helyezkedjen el, a nyelve felett.

Érzékeny vagy fájó mellbimbó. Nem kell, hogy a szoptatás fájjon, ha a baba jól bekapta a mellet, és rendesen szopik. Ha úgy tűnik, hogy a baba nem jól szopik, vagy a szoptatás fájdalmas, szüntesse meg a vákuumot ujját a baba szája sarkába dugva, és kezdje elölről. Ne hagyja, hogy rossz módon szopjon a baba, mert az a mellbimbó fájdalmassá válhat, és a rossz szopási beidegződést nehéz késõbb korrigálni. Addig próbálkozzon, amíg nem sikerül a babát rávenni a helyes szopásra. Ha Ön vagy gyermeke ideges a sikertelen próbálkozás miatt, hagyják abba egy kicsit, és folytassák, mikor mindketten lenyugodtak. Kellő gyakorlattal a babák többsége egy-két nap alatt megtanulja, hogyan kell helyesen szopni.

Ha a mellbimbó-panaszok nem enyhülnek, próbálja ki a következőket:

• Ne hagyja, hogy a baba csak beszippantsa vagy a szájába csúsztassa mellbimbót. Nagyra kell kitátania a száját, hogy jó mélyen bekaphassa a mellbimbót.
• Ha a szopás megkezdésekor a baba mindig túl korán harap rá a mellre, a mellet tartó kéz mutatóujjával le kell nyomni az állát, és közben tisztán, határozott hangon azt kell mondani neki, hogy "Nyisd ki!".
• Ha a szoptatás alatt a mellbimbó folyamatosan fáj, ellenőrizni kell a baba alsó ajkát. Előfordulhat ugyanis, hogy a baba a mellbimbóval és a bimbóudvarral együtt az alsó ajkát is beszívja.
• Szoptatás alatt a baba alsó ajkát lejjebb húzva ellenőrizze, hogy a baba nyelve látható-e az alsó ajak és a mell között. Ha nem lehet látni a nyelvet, akkor lehet, hogy a baba a nyelvét is beszívta az Ön mellbimbójával együtt. Ilyen esetben a babát le kell venni a mellről és elölről kezdeni a mellretételt, ügyelve arra, hogy a baba nagyon nagyra tátsa a száját, és a nyelve a mellbimbó alá kerüljön, mikor összecsukja a száját.

Váltakozó testhelyzet. A nagyon érzékeny mellbimbón az is segíthet, ha minden szoptatáskor más testhelyzetben szoptatja meg a babát. A megváltozott testhelyzet miatt a mellbimbónak mindig más részét éri a legnagyobb nyomás. Érdemes például egyszer ülve szoptatni, aztán pedig fekvő helyzetben. Néha "hónalj alatti" tartásban is meg lehet próbálni a szoptatást: tartsa a baba fejét a tenyerén, hátát az alkarján megtámasztva. A baba feneke a széktámlához érjen, lábai felfelé álljanak. Mindegy, hogy Ön és a baba hogyan ül vagy fekszik le szoptatáshoz, mindig ügyeljen arra, hogy a baba elég közel legyen a testéhez, hogy jól bekaphassa a mellet és megfelelően szophasson.

A szoptatás végén fejjen ki pár csepp tejet, és gyengéden kenje rá a mellbimbóra, mert az anyatej és a kolosztrum gyógyító ereje jót tesz a mellbimbónak. A megfelelő szellőzés is segíti a gyógyulást, ezért ha csak lehet, hagyja lehajtva a szoptatós melltartó legombolható részét, és puha pamutblúzt vagy pólót viseljen.

Mit kell elkerülnünk?

Önnek biztosan sokan adnak majd tanácsot arra, hogyan kezelje az érzékeny mellbimbót, de a javasolt gyógymódok többsége csak ront a helyzeten:

1. Az érzékeny mellbimbó gyógyulása érdekében sokszor javasolják, hogy le kell csökkenteni a szoptatás idejét, de ez nem jó megoldás. Ha a baba jól bekapja a mellet, és hatékonyan szopik, hagyni kell, hogy szopjon, ameddig csak akar.
2. Nem a gyakori szoptatástól válik érzékennyé a mellbimbó. Az újszülötteknek 24 óra alatt tíz-tizenkét alkalommal kell szopniuk.
3. A szoptatás alatt viselt bimbóvédők nem segítenek az érzékeny mellbimbón, sőt, inkább még rontanak a helyzeten, mert használatuk miatt a baba nehezebben fog megtanulni szopni a bimbóvédők nélkül. Ezen kívül a bimbóvédők a tejtermelés csökkenéséhez vezethetnek.
4. Ne használjon túl szűk melltartót, mely rászorul a mellbimbókra. Ne használjon műanyag bélésű melltartót vagy melltartóbetétet sem, mert ez visszatartja a nedvességet, és nem szellőzik.
5. Korábban az volt az általánosan elterjedt álláspont, hogy nagyon fontos szoptatás után megszárítani a mellbimbót, és ehhez hajszárítót javasoltak. A legújabb nézetek szerint azonban a mellbimbók túl gyors száradása árt a bőrnek.
6. Korábban ultraibolya lámpát javasoltak az érzékeny mellbimbó gyógyítására, de a legújabb kutatások alapján a bőrgyógyászok már nem hisznek az ilyen lámpák szövetgyógyító hatásában.
7. Az antibiotikumokat, szteroidokat, érzéstelenítőket tartalmazó kenőcsök, fertőtlenítő hatású összehúzó szerek, valamint szappan és alkohol használata a mellbimbóra nem javasolt. Az érzékeny mellbimbó kezelésére kapható gyógyászati készítmények között sok olyan is akad, amely a baba egészségére ártalmas anyagokat tartalmaz. Figyelmesen olvassa el az ilyen készítmények használati utasítását, és ne használjon olyan terméket, melyet szoptatás előtt el kell távolítani a mellbimbókról.

Csak óvatosan alkalmazzon kölnit, dezodort, hajlakkot vagy púdert a mellbimbók környékén. A mellek és mellbimbók tisztán tartására a legmegfelelőbb a tiszta vizes mosakodás.

Az érzékeny mellbimbók kezelése

Azok az anyák, akiknek nagyon érzékeny vagy berepedt a mellbimbójuk, ha nagyon szükséges a saját tejükön vagy kolosztrumukon kívül is használhatnak gyógyító készítményeket.
Fontos, hogy csak olyan krémet használjon, mely nedvesítő, bőrpuhító hatású, és a baba egészségére nem ártalmas, tehát szoptatás elõtt nem kell lemosni.

Egyéb megoldások

Nagyon telt, megduzzadt mell esetén a mellbimbó ellaposodhat, és ez megnehezítheti a baba számára, hogy bekapja. Próbáljon meg először kézzel kifejni egy kevés tejet, hogy a mellbimbó megpuhuljon.

A kézzel történő fejés módja:
Vegye kézbe a mellét úgy, hogy a hüvelykujja van felül, a többi ujja pedig alul tartja a mellet. Nyomja a mellet a mellkas felé, majd mozgassa előrefelé az ujjait, de az ujjai ne csússzanak a bőrén. Forgassa a kezét a mell körül, hogy a mellbimbóból elágazó összes tejcsatornából kiürülhessen a tej. Néhány percig folytassa ezt, majd a másik mellen is végezze el ugyanezt.

Vannak anyák, akik jéggel serkentik a mellbimbót hogy kiemelkedjen, ha az túl puha és kicsi, vagy túl duzzadt a mell. Törje össze a jeget, tekerje nedves ruhába, és szoptatás elõtt rövid időre helyezze a mellbimbóra, vagy benedvesített gézlapokat tegyen a fagyasztóba, és használja ezeket.

A lapos mellbimbón segíthet a merev műanyag bimbókiemelő viselése két szoptatás között, mert ezzel is ki lehet hozni a mellbimbót. Bimbókiemelőt lehet kérni az LLL csoportoktól, vagy megrendelni az LLL Katalógusból.

Vigyázz magadra!

A sok pihenés, megfelelõ táplálkozás és sok folyadék fogyasztása meggyorsítja az érzékeny mellbimbó gyógyulását. Ne fogadjon annyi látogatót, különösen olyanokat ne, akiket nem kedvel vagy akik elbátortalanítják, és fogadja el, ha mások besegítenek a háztartási munkákba, míg Ön és a baba pihennek. Ne hagyja abba a gyakori szoptatást, és ne próbálja meg késleltetni a szoptatásokat.

Az érzékeny mellbimbójú édesanyák gyakran szoronganak, mikor szoptatásra kerül a sor, és ez rossz hatással lehet a tejleadóreflexre vagy a tejbelövellésre. A baba nyűgös lesz, mert nem jön elég gyorsan a tej, és emiatt lehet, hogy rá fog harapni a mellbimbóra, amitől a fájdalom intenzívebb lehet – az anya pedig még idegesebb lesz. Mit lehet tenni ez ellen? Kézzel ki kell fejni egy kis tejet, hogy beinduljon a tejleadás, mielőtt a baba bekapja a mellet. A szoptatást érdemes a kevésbé érzékeny mellel kezdeni. Szoptatás előtt nyugodjon meg, ne idegeskedjen. Az orvosával esetleg felírathat fájdalomcsillapítót (nem aszpirint) arra az időre, amíg a mellei nagyon fájdalmasak.

A mellbimbó érzékenysége szerencsére ritkán tart tovább néhány napnál, különösen akkor, ha Ön betartja az itt javasoltakat. Figyeljen oda, hogy a baba megfelelően legyen mellre véve, és szoptassa meg gyakran. Ha az érzékenység nem múlik el néhány nap alatt, érdemes olyan szakértő tanácsát kérni, aki végzettséggel rendelkezik a babák hatékony szopásához történő segítségnyújtás terén. Ha a szoptatáshoz értő személy végignézi, hogyan szoptat Ön, akkor könnyebben kiderülhet, mi a gond. Segítségért és tanácsért forduljon La Leche csoportvezetõjéhez.

Nagyon ritkán – ha a baba nem a megfelelõ módon szopik – elõfordulhat, hogy a mellbimbó annyira fáj, hogy ideiglenesen szüneteltetni kell a szoptatást. Ezalatt az idő alatt az anya fejje ki a tejét, nehogy túltelített legyen a melle. A babát ilyenkor lehet kis pohárból itatni, kiskanállal, műanyag cseppentővel vagy etető fecskendővel etetni. Lehetőleg kerülje a cumisüveg használatát, különösen, ha a babának amúgy is szopási problémái vannak. Amint az anya melle meggyógyult, a babát meg kell tanítani helyesen szopni, hogy többé ne alakuljon ki érzékeny mellbimbó.

Szájpenész

Ha a mellbimbók érzékenysége nem múlik el, vagy többheti vagy havi problémamentes szoptatás után a mellbimbó begyullad, lehet, hogy Önnek ill. gyermekének szájpenésze van, mely a tejből táplálkozó gombás fertőzés. Ha a mellbimbó viszket, és a környező bőrfelület nagyon érzékeny, vagy ha a bőr rózsaszínes és pikkelyes lesz, szájpenész-fertőzésrõl lehet szó. Ez nem igazán komoly fertőzés, a babát ritkán zavarja. A baba szájüregében, ill. az ínyén vagy a nyelvén megjelenő fehér foltocskák jelezhetik a szájpenészt. Ehhez a fertőzéshez a baba esetében tartósan fennmaradó pelenkakiütés társulhat, Önnél pedig gombás hüvelyfertőzés. A szájpenész kialakulása összefügghet a szájon át szedett fogamzásgátlókkal ill. antibiotikumokkal. A fertőzés a meleg, nedves környezetben gyakoribb. Akkor is kialakulhat a mellbimbón, ha a baba szájában semmi nyoma.

Hetekbe is beletelhet, mire a szájpenész elmúlik, de emiatt nem kell abbahagyni a szoptatást. Felíratható olyan gyógyszer, melyet a mellbimbón és a baba szájában kell alkalmazni.

Az illemhely használata után alaposan mosson kezet, mert ezzel megakadályozható a szájpenész továbbterjedése. Javasolt a melltartóbetét cseréje minden egyes szoptatás után. Használat után az eldobható betéteket dobja ki, a textilanyagból készülteket pedig újrafelhasználás elõtt mossa ki forró, szappanos vízben. A szájpenészt a játékok és cumik is terjeszthetik, melyeket a baba a szájába vesz. Ezeket szappanos, forró vízzel kell lemosni, vagy kifőzni. Ezalatt az idő alatt ne fagyasszon le anyatejet későbbi felhasználásra, mert a fagyasztás nem öli meg a gombát.

A szájpenészt kezelni kell, mert újra meg újra előjöhet. De bármilyen kezelést javasol is az orvos, a szoptatást nem szabad abbahagyni.

A kiadvány a Szociális és Családügyi Minisztérium támogatásával készült.