A sajtóban mostanában egyre többet hallani, hogy nem biztonságos a csecsemővel egy ágyban aludni, mivel ez a baba véletlenszerű fulladásához vezethet. Az Amerikai Fogyasztói Termékek Bizottsága (CPSC) 1999-ben tette közzé egyik népszerű kutatásának eredményét, amely szerint az 1990 és 1997 közötti 8 éves időszakban 515 csecsemő halt meg véletlenszerűen a szülői ágyban. Ez 65 olyan halálesetet jelent évente, amit nem a hirtelen bölcsőhalál kategóriájába soroltak, amikor is a halál oka ismeretlen. Néhány konkrét esetet a helyszín ismeretében és a boncolás segítségével vizsgáltak ki. Ezek között volt olyan, amikor a csecsemő fulladását akaratlanul a szülő okozta, volt, hogy a baba a szivacs és az ágy fejtámlája illetve egyéb bútordarab közé szorult be, és az is előfordult, hogy a puha vízágyon való alvás vezetett fulladáshoz.
Ebből a tanulmányból a kutatók azt a következtetést vonták le, hogy csecsemőnek sosem lenne szabad felnőttel egy ágyban aludnia, mivel ez ránézve veszélyes. Ez egészen addig észszerű következtetésnek tűnik, amíg nem egészében vizsgáljuk meg a hirtelen bölcsőhalál jelenségét. A tanulmány által felölelt 8 éves időszakban összesen 34000 hirtelen bölcsőhalál következett be (évente átlagosan 4500). Ha évente 65 véletlen, nem hirtelen bölcsőhalálnak minősülő ágyban bekövetkezett haláleset történt, és a valódi bölcsőhalálok száma évi 4500-ra tehető, akkor a felnőtt ágyban véletlenül bekövetkező csecsemőhalál mindössze 1,5%-a az összes hirtelen bölcsőhalál esetnek.
Hiányzik két kritikus adat, amelyek segítségével meg tudnánk határozni a hirtelen bölcsőhalálnak, illetve bármilyen felnőtt ágyban bekövetkező halálnak a kockázatát szemben a gyerekágyban való alvás alatt bekövetkező halál kockázatával.
Az első kérdésre választ adó adatok rendelkezésünkre állnak, de vajon megvizsgálta-e ezeket valaha bárki is? Egy független kutató megtette ezt, és a CPSC-vel ellentétes következtetésre jutott, tehát szerinte az adatok azt támasztják alá, hogy a babával való együttalvás valójában BIZTONSÁGOSABB, mintha a baba egyedül aludna (lásd. Mothering Magazine Sept/Oct 2002.). A második kérdéssel kapcsolatban sokan azt gondolják, hogy nagyon kevés baba alszik a szüleivel közös ágyban, de nem szabad túl elhamarkodottan ilyen kijelentést tennünk. Valószínűleg elég sokan veszik maguk mellé hajnali 4 óra körül gyermeküket. Néhány tanulmány szerint a szülőknek több mint fele legalább az éjszaka egy részében együtt alszik a babájával. Továbbá azoknak a szülőknek a száma is figyelemreméltó lehet, akik a teljes éjszakát együtt töltik a csecsemőjükkel. A babával való együttalvás a világ legtöbb országában a normát jelenti, nem a kivételt. És milyen arányban fordul elő a hirtelen bölcsőhalál ezekben az országokban? Az 1990-es években Japánban ez az arány egytizede, Hong Kongban pedig 3%-a volt az Egyesült Államokon belüli számnak. Ez csak két példa. Egyes országokban valóban magasabb a hirtelen bölcsőhalál előfordulási aránya, ez azonban leginkább azon múlik, hogy a hirtelen bölcsőhalál meghatározása nem mindenhol azonos.
Egészen addig, amíg nem készül egy alapos felmérés, amely meghatározza a szüleikkel együtt alvó gyerekek számát és ennek viszonyát a szülői ágyban és a kiságyban bekövetkezett bölcsőhalálok számával, addig alaptalan azon kijelentés, miszerint a kiságyban való alvás biztonságosabb a gyerekek számára.
Ha kiderül, hogy a gyerekágyban bekövetkező hirtelen bölcsőhalálok száma jelentősen nagyobb, mint a szülői ágyban előfordulóké, valamint ehhez hozzátesszük, hogy a véletlen beszorulások és fulladások száma mindössze 1,5%-a az összes hirtelen bölcsőhalálnak, akkor a családi ágyban való alvás sokkal biztonságosabbnak mondható, mintha a babát külön ágyba fektetnénk.
Nem azt kell tehát mondanunk a szülőknek, hogy ne aludjanak a babájukkal, hanem meg kellene őket tanítani arra, hogy hogyan alhatnak együtt úgy, hogy az a csecsemő számára biztonságos legyen.
Az Amerikai Fogyasztói Termékek Bizottsága (CPSC) és a Fiatal Termékelőállítók Társasága (JPMA) közös kampányt folytat 1999-es, 2000-es és 2001-es adatokra támaszkodva. Ebben a három évben 180 nem hirtelen bölcsőhalálnak minősített felnőtt ágyban bekövetkezett halálesetet regisztráltak. Ez évente kb. 60 esetet jelent hasonlóan a 1990 és 1997 közötti statisztikák számaihoz. Összesen hány hirtelen bölcsőhalál történt ebben a három évben? Kb. 2600 évente. Az előző évtizedhez képesti csökkenés a „háton alvás” jelszavú kampánynak tulajdonítható, amely arra hívta fel a szülők figyelmét, hogy csecsemőjüket a hátára fektetve altassák. Tehát az elmúlt három évre visszatekintve a nem hirtelen bölcsőhalálnak minősített halálesetek száma 2%-a az összes hirtelen bölcsőhalálnak.
Ki áll az új kampány mögött, ami a gyermekükkel való együttalvástól óvja a szülőket? A JPMA, ami szintén támogatja ezt a kezdeményezést, nem más, mint gyerekágy-gyártóknak a szövetsége. Ez óriási érdekellentétet jelent. Valójában a kampány a JPMA érdekeit szolgálja.
A Mothering című folyóirat 2002. szeptember-októberi száma egy olyan tanulmányt közöl, ami az egész világra kiterjedően vizsgálta a biztonságos alvás kérdését, benne neves szakértők által készített tanulmányok sora található. És mi a folyóirat következtetése ezen kutatás alapján? Az, hogy a babával való együttalvás nem egyszerűen biztonságos, hanem tulajdonképpen sokkal biztonságosabb, mintha a csecsemő a kiságyban aludna. A kutatás szerint azoknak a csecsemőknek, akik gyerekágyban alszanak, kétszer akkora az esélyük, hogy alvással kapcsolatos halált szenvedjenek el, mint azoknak a társaiknak, akik a szüleikkel alszanak.
Támogatom a CPSC-nek a biztonságos alvás kérdésének kutatására és a hirtelen bölcsőhalál előfordulásának csökkentésére tett erőfeszítéseit, de úgy érzem, máshogy kellene megközelíteni ezt a kérdéskört. A gyermekükkel való együttalvástól elriasztó kampány szervezése helyett, arra kellene inkább megtanítani a szülőket, hogy hogyan alhatnak biztonságosan együtt csecsemőjükkel, ha ők ezt szeretnék.
Íme néhány példa arra, hogy mire lehet felhívni a szülők figyelmét a biztonságos családi ággyal kapcsolatban:
A szülőknek a józan eszüket kell használniuk, amikor az együttalvásról döntenek. Bármi, amitől a szülők mélyebben alszanak, illetve bármi, ami megváltoztathatja alvásuk jellegét, a csecsemő biztonságára is kihatással lehet. Majdnem minden általam ismert és vélhetően, de nem bizonyítottan, ráfekvés okozta halálnak minősített eset elkerülhető lett volna, ha a szülők hallgatnak a józan ész sugallta alvási gyakorlatra.
A lényeg tehát, hogy nagyon sok szülő alszik együtt gyermekével. A közös alvás biztonságosan is megvalósítható, ha a megfelelő óvintézkedéseket megtesszük. A kérdés nem az kellene, hogy legyen, hogy vajon „biztonságos-e a babával együtt aludni?”, hanem inkább az, hogy „hogyan alhatunk biztonságosan együtt a babával”. Mielőtt az egészségügyiek ítéletet hoznak a családi ágyban való alvás biztonságosságáról, azelőtt mindenképpen meg kell vizsgálni azokat az adatokat, amelyek a hirtelen bölcsőhalálnak a családi ágyban, illetve a gyerekágyban való előfordulási arányait tükrözik.
William Sears
Fordította: Verdes Dóra
Forrás