Az anyám és a könyve - életre szóló ajándékaim

az anya kisbabájával

Az édesanyám 38 éve botlott bele egy La Leche Liga csoportba Michiganben, az Egyesült Államokban. Éppen a bátyámmal volt várandós, semmit sem tudott a szoptatásról, a családjában pedig mindenki cumisüvegből etette a kisbabáját. Anyám végül 3 gyereket szoptatott, összesen 7 és fél évig, támogatása és bátorítása révén pedig minden unokatestvérem is anyatejen nőtt fel.

A családunkban a szoptatás vált mintává, vagyis olyan dolog volt ez, amiről én is mindig azt gondoltam, hogy majd ugyanígy csinálom. Magam a harmadik születésnapomig szoptam - még homályos emlékeim is vannak róla - tehát még a hosszútávú szoptatás gondolatára is nyitott voltam. Fiatal korom óta tisztában voltam a La Leche Liga létezésével. Mégis csak akkor ismertem fel, milyen mély hatása volt az életemre édesanyám La Leche Ligás élményeinek, amikor magam is anya lettem.

Mint a legtöbb ember, én sem sokat foglalkoztam gyereknevelési, babagondozási technikákkal, filozófiákkal addig, amíg a férjemmel családalapításra nem adtuk a fejünket. Amikor említettem anyámnak, hogy tervezzük, hogy próbálkozunk majd, küldött nekem egy példányt A szoptatás női művészete című könyvből, és azt javasolta, hogy olvassam el, még mielőtt várandós lennék, és keressem fel a helyi LLL csoportot. A férjem kissé őrültnek tartott, amiért egy szoptatásról szóló könyvet olvasok, még mielőtt abbahagytam volna a fogamzásgátló szedését. De milyen jól tettem! A könyvnek jelentős szerepe volt abban, hogy olyan szülővé váltam, amilyen vagyok, és önbizalmat adott ahhoz, hogy hallgassak az ösztöneimre.

Most két gyönyörű kislány anyukája vagyok, Harrietté, aki három és fél évesen választotta el magát, és Bryonyé, aki egy majdnem 9 hónapos, szoptatott kisbaba. Születésüktől kizárólagosan szoptattam őket, egy-két kisebb buktatóval - nagyjából egy hétnyi mellbimbó fájdalommal Harriettnél, és az első 12 óra szopással kapcsolatos teljes érdektelenségével Bryony esetében.

Átéltük a szokásos nehézségeket, de mindketten elégedett, kiegyensúlyozott kislányok. Van, hogy kiborulok, és kimerítő tud lenni az, hogy leginkább a gyerek szükségletei alakítják az életet, de amikor Bryony a szoptatás közepén elengedi a mellbimbómat, hogy rám mosolyogjon és gagyogjon valamit, úgy érzem, az egész mégis megéri.
Örökké hálás leszek azért, hogy édesanyám rátalált a La Leche Ligára. Az LLL magabiztosságot adott neki ahhoz, hogy az ösztöneire hallgasson, ő pedig cserébe ugyanezt adta nekem.

Saját szoptatási tapasztalatom mindezidáig meglehetősen egyszerűen alakult. A helyi LLL csoportom (LLL Luton és Bedford, Egyesült Királyság) havonta tartott találkozói befogadó kikötőt jelentenek a hasonlóan gondolkodó anyukáknak. A találkozók jelentik azt az egy alkalmat, ahova úgy tudok elmenni a lányaimmal, hogy nem kell folyton magamba fojtani a véleményemet, gondolataimat.

Köszönettel tartozom a helyi LLL vezetőknek, Dorisnak és Helennek, akik most már társvezetőim, mivel én magam is LLL tanácsadó lettem.

Fordította: Patik Réka

A fordítás Danielle Pelling: What goes around comes around. (Breastfeeding Today, 2011. 9. szám) c. írása alapján készült.

témák: