III. Országos Konferencia
Kosár
Események

Nincsenek közelgő események

Kiadványok

FACEBOOK

Nyugágy testhelyzet, avagy: dőlj hátra és szoptass!

A nyugágy testhelyzet, avagy: dőlj hátra és szoptass!

Ez így nagyon egyszerűen hangzik. Aki már érezte azt újszülött gyermekét fogva, hogy “na, most kellene úgy ügyesen mellre tenni, ahogy láttam/olvastam/mesélték, te jó ég!”, vagy aki a kisbabáját várva készül gondolatban az első szoptatásra, most lehet, hogy furcsállja a címet: eddig mintha ezzel nem találkozott volna.

Valóban, ez egy viszonylag új megközelítés, pontosabban egy ősrégi, ösztönös anyai viselkedés újkeletű megerősítése. Pedig mintha a világ néha arról akarná meggyőzni az anyákat, hogy nem bízhatnak saját megérzéseikben, ösztöneikben [1] – mégis működnek ezek a mechanizmusok, és az utóbbi években egy angol bába alaposan vizsgálni kezdte, hogyan lehet ezeket előcsalogatni anyából és babából egyaránt a szoptatás sikere érdekében.

Ellazult testhelyzet

A nyugágy testhelyzet lényege, hogy az édesanya nem egyenesen ülve, nem az oldalán vagy a hátán fekve szoptat, hanem olyan kényelmes, félig hátradőlt testhelyzetben, amelyben teljes teste alátámasztást kap, főként a nyaka és a válla [2]. Éppen úgy, mintha egy kényelmes nyugágyban pihenne. Ebben a testhelyzetben fekteti magára a kisbabáját úgy, hogy a baba feje a melle közelébe kerüljön – más szóval elérhetővé teszi a mellét a csecsemő számára. A pici hason fekszik, nem annyira kinyújtózva, inkább magzatpózhoz hasonlóan. (Suzanne Colson bába, az angolul laid-back breastfeeding-nek vagy biological nurturing-nek nevezett módszer “keresztanyjának” és kutatójának honlapján egy sorozatnyi szép fotó segít megvilágítani a lényeget.)

A nyugágy testhelyzetnél az anya kényelemben van, és ebben az ellazult állapotban könnyebb annak felfogni a szoptatást, ami: a mindennapi élet egyik tevékenységének, ami ideális esetben nem kíván feszültséget, erőlködést, csak egy könnyed, egyszerű hozzáállást. A nyugágy testhelyzetnél az édesanyák nem követnek egy lépésről lépésre előírt mozdulatsort, hogy mellre tegyék csecsemőjüket, sokkal inkább az történik, hogy a baba maga találja meg a mellet. Ahogyan a baba érésével, növekedésével párhuzamosan minden egyéb hétköznapi tevékenységnél is tesszük, a szoptatásnál is támogatjuk, segítjük gyermekünket a korának megfelelően önálló cselekvésben. Ez nagy segítség a babának test- és térérzékelése fejlődésében. Ha nehézsége támad, például a saját öklét szopja a mell közelében, az anya segít, ha nem adódik probléma, akkor pedig magától boldogul. Az, hogy magától találja meg a mellet a baba, feltehetően a mellbimbó kisebesedésének kockázatát is csökkenti [2].

A nyugágy testhelyzet működése reflexeken és öröklött viselkedésen alapul. Ha sikerül megnyitni az utat ezen reflexek előtt, a kisbabák szopni kezdenek. A babát emellett nem kell tartani, nincs nyomás az újszülött hátán, nyakán, az anyának pedig egyik vagy mindkét keze szabad. Ebben a testhelyzetben az édesanyák természetesen és észrevétlenül engednek utat a szükséges reflexeknek, és nem kell megtanulniuk, hogyan kell pontosan szoptatni. Az édesanyáknak nem kell ehhez különösebb segítség, csak amire egyébként is szükségük van: támogatásra, és annak ismeretére, melyek a kisbabájuknak azok a jelzései, amelyek arra utalnak, hogy a pici szopni szeretne.

A reflexeket maga a testhelyzet váltja ki, így ha a szülést követő első nap során, rendszeresen 2-3 órákat az édesanyán töltő újszülött nem kezd el szopni, érdemes lehet orvos véleményét kérni [2]. A laza anyai testhelyzet és az anya teste felé forduló, azzal szorosan érintkező csecsemő kapcsolata, reflexeket aktiváló “illeszkedése” akkor is működik, amikor a baba alszik, vagy félálomban van, ilyenkor is képesek a kisbabák rátalálni az anyamellre. Amikor az anya szabadon maradt kezével segíti a babát, a talp, lábfej simogatásával, paskolásával önkéntelenül is a száj és a nyelv szopást segítő reflexeit váltja ki [4].

A hagyományos testhelyzetek jelentősége

Suzanne Colson kutatásában 40 édesanya szoptatási gyakorlatát vizsgálták a szülést követő egy hónapban [3] [4]. Közülük külső tanács vagy javaslat nélkül 21 édesanya egyenesen ülve, 17 hátradőlve szoptatott, egy teljesen hanyatt, egy pedig az oldalán fekve – minden anyuka kereste a saját magának és csecsemőjének legmegfelelőbb helyzetet. Bár sokakban felmerül, hogy a nyugágy testhelyzet felülírhatja a korábban ismert testhelyzetek, vagyis a bölcsőtartás, a kereszttartás, a hónaljtartás és a fekve szoptatás alkalmazását [3] [4], erről valójában nincs szó.
A szoptatást támogató eddigi útmutatások, technikák bizonyítottan emelték a szoptató édesanyák arányát, nincs okunk azt gondolni, hogy a nyugágy testhelyzetnek fel kellene váltania az eddigi gyakorlatot [5]. A friss kutatásokból azonban jól látszik, hogy a szülés utáni időszakban, illetve nehezen mellretehető, mellet elutasító kisbabáknál mennyire jótékony hatású lehet ez az új irányzat. Alátámasztja továbbá a bőrkontaktus eddig is ismert jelentőségét.

Lehetnek viszont olyan helyzetek, amikor kifejezetten előnyösek a jól meghatározott, leellenőrizhető jellegzetességekkel bíró szoptatási testhelyzetek, amelyeknél a jó mellretétel jegyei világosan körülírhatóak [5] [6]. Ezek az eddig használt módszerek irányt mutatnak az édesanyáknak abban, hogy milyen az, amikor megfelelően működik a szoptatás, és amikor elkerülhetőek a leggyakoribb szoptatási nehézségek (pl. kisebesedett mellbimbó) mint a korai elválasztás elsődleges okai. Természetesen semmi nem tekintendő előírásnak, és nincs egyetlen legjobb út. Adódhatnak olyan helyzetek, amikor nem megvalósítható a nyugágy testhelyzet, ilyenkor előnyös, ha másképp is tud szoptatni egy édesanya. A nyugágy testhelyzet helyet kaphat azon eszközök között, melyek révén az édesanyák mindig az adott körülményekhez igazíthatják szoptatási megoldásaikat.

A szülés után

A szülés utáni percekben, ha lehetőség van a szoptatásra, az édesanyák valószínűleg nem valamelyik hagyományos testhelyzetben teszik mellre újszülött kisbabájukat. Hasonló lehet a helyzet például császármetszés után egy keskeny kórházi ágyon, vagy ha kevés a segítség, a mozgás pedig nehéz. A nyugágy testhelyzet jóleső megnyugvást jelenthet ilyenkor – így is lehet, így is sikerülhet. Nézzük meg mozzanatról mozzanatra, mi történik ilyenkor!

A baba az édesanyján fekszik, hassal a mama hasán, egy takaró alatt, ha szükséges [6]. Az újdonsült édesanya kényelmét szolgálhatja néhány párna, vagy megemelt ágy, hogy ne teljesen hanyatt feküdjön, de ne is egyenesen üljön – csak enyhén hátradőlve. Meg is érkeztünk a lényeghez! A gravitáció most a baba egész testét az édesanyjáéhoz illeszti, miközben az anya karjai szabadon maradnak, hogy simogassa, bátorítsa a picit. Először nem is kell ennél többet tenni: csak találni egy egész testünknek kényelmes testhelyzetet, amikor fejünk, nyakunk, vállunk, testünk megtámasztást kap, és összebújni a babával, akinek szintén az egész testét támasztjuk mi magunk, vagy a párnák, takarók.

Lehet, hogy az újszülött rögtön elkezdi keresni a mellet, de az is lehet, hogy még nem birkózott meg a kinti világ újdonságaival. Ha nehéz út áll mögötte, lehet, hogy először csak sír, mintha elmesélné, mi történt vele. Ahogy az édesanya is elsuttoghatja neki a saját történetét, miközben megölelgeti, simogatja, megpuszilgatja, ezzel nyugtatva a babát. Miután a baba magához tér a méhből a kinti világba való utazásból, valamikor az élete első órájában eszébe fog jutni a szop(iz)ás. Lehet, hogy szopó mozgásokat végez a szájával, a nyála folyik, vagy az öklét tuszkolja a szájába, esetleg nyalogatja a kezét. Egy idő után talán felemeli a fejét, és arcával “kopácsol” anyukája mellkasán. Az édesanya segíthet neki közelebb jutni a mellhez. Amikor a baba arca a mellbimbó közelébe kerül, a baba megemeli a fejét, nagyra nyitja a száját, rákap a mellre és szopni kezd.

(Előfordulhat, hogy szeretnénk a baba önálló képességeinek teret adni, de a hátradőlt testhelyzetet nem szeretjük. A módszer egy változata segíthet. Ha tehát a csecsemőnek vagy az édesanyának inkább ülve kényelmes a szoptatás, így is lehet lehetőséget adni a babának az önálló szopizásra [6]. Érdemes fedetlen mellkassal, melltartó nélkül – például elől nyitható ruhában, ingben, kardigánban, fürdőköpenyben – próbálkozni. A babát felülről pelenkáig vetkőztessük le! Kicsit hátradőlünk, de nem annyira, mint a nyugágy testhelyzetnél. A kisbabát függőleges helyzetben a mellkasunknak támasztjuk úgy, hogy felénk nézzen, fejével az állunk alatt. Most pedig figyeljük a jelzéseit! Ha szopni szeretne, valószínűleg a fejével keresgélni kezd, bólogatva halad lefelé, a mellet keresve. Tartsuk őt stabilan, ha nagyon hevesen, gyorsan mozdulna, segítsük bátran a picit abban, amit csinál, bárhogy, ahogy megfelelőnek tűnik! Amint az arca vagy az orra hozzáér a mellbimbóhoz, valószínűleg nagyra nyitja a száját, és bekapja a mellet.)

A “dőlj hátra és szoptass” módszer előnyei

Összefoglalásként következnek az előnyök, melyek abban is segíthetnek, hogy eldöntsük, a mi stílusunk-e ez a testhelyzet. Ha vonzónak tűnnek az alábbi gondolatok, a nyugágy testhelyzet bizonyára tetszeni fog, de akkor is érdemes lehet próbálkozni vele, ha már sok mindent kipróbáltunk, és még mindig problémákba ütközünk a szoptatás során. (Az eddigi tapasztalatok szerint segíthet egyes kisebesedéssel járó esetekben vagy szopási sztrájknál is.)

Mi a jó tehát a nyugágy testhelyzetben [6]?

  • Nincs aprólékos útmutató a szoptatáshoz.
  • A gravitáció a testünkhöz “ragasztja” a babát, nem kell precíz testhelyzetek, pontos tartás miatt aggódni.
  • Magunk dönthetjük el, milyen helyzetben legyünk mi, és milyenben a kisbabánk, hogy mennyi ruha szükséges, hogy külön kell-e tartani a mellet, vagy igazítsunk-e a babán inkább.
  • A felsőtestünk “kinyílik”, hogy helyet adjon a babának. A pici így bármilyen irányban feküdhet, nem kell az ölünkben keresztben tartani csak azért, mert ott nincs máshogy hely. Hátradőlve határtalanok a lehetőségek.
  • A gravitáció folyamatos és teljes támaszt biztosít a testünkön a babának hézagok vagy a baba testének esetleg kellemetlen támasztás nélkül.
  • A gravitáció miatt a baba mocorgása, fejmozgása csak közelebb hozza őt a mellhez, nem úgy, mint egyenesen ülve.
  • A baba egész teste hozzánk ér, ami több reflex, ösztönös válasz megjelenését segíti mindkettőnkben.
  • A baba valószínűleg nem fog a kezével hadonászni, miközben biztonságosan megtámaszkodik rajtunk.
  • Teljesen ellazulhatunk – nem feszül a váll, nem fáj a csukló.
  • Marad legalább egy szabad kezünk, hogy megsimogassuk a babát, vagy hogy megigyuk azt a pohár vizet, amire éppen megszomjaztunk.

Örökre ezt a módszert használjuk-e?

Ez csak rajtunk múlik. Változtathatunk rajta, használhatjuk napközbeni szundításnál, vagy teljesen abba is hagyhatjuk, amikor a kisbabánkkal együtt már igazán belejöttünk a szoptatásba.

Összeállította: Patik Réka

Felhasznált irodalom:

  1. Batacan, Jeanne (2010): A new approach: biological nurturing and laid-back breastfeeding. International Journal of Childbirth Education, June.
  2. Colson, Suzanne (2008): Frequently asked questions on biological nurturing and laid-back breastfeeding.
  3. Colson, SD – Meek, JH – Hawdon, JM (2008): Optimal positions for the release of primitive neonatal reflexes stimulating breastfeeding. Early Human Development, Jul; 84(7), 441-9.
  4. Jay, Elizabeth (2009): Could a laid-back approach to breastfeeding help your baby latch on?
  5. UNICEF (2009): The Baby Friendly Initiative’s position on biological nurturing.
  6. Wiessinger, D. – West, D. – Pitman, T. (2010): The womanly art of breastfeeding. La Leche League International, New York.

Fake ID requirements for www.lll.hu customers application, english version

buying fake id on sites like idhurry or idgod is not acceptable either for young mothers or for their children. These fake id are designed for students and alcohol purchases and are not accepted on LLL.hu