Csabikám, a középső, 3 éves, és naponta egyszer szopizik, este, mese után vagy közben. Timi, a legkisebb 1 éves, és sokszor szopizik. Persze este övé az elsőbbség, utána jön Csabi. Egy este miután apjuk elmondta a mesét, reklamált Csabikám pizsamában, alvásra készen, hogy mikor szopizhat már.
Timi bezzeg virult, nem akart aludni. Mondom Csabinak:
– Majd Timi után jössz, MAJD HA TIMIKÉT ELALTATTAM, AKKOT SZOPIZOL, JÓ?
– JÓÓ hangzott a válasz – Csabikám békésen beletörődött a sorsába.
Timi szopizott, de addigra Csabi elaludt – elmaradt a szopi.
Másnap reggel már majdnem az egész család felébredt, Timike is lépegetett ide-oda, öltöztünk, jöttünk-mentünk, készülődtünk. Csabikám még aludt.
Aztán végül utolsóként felébredt, álmosan kikóválygott a nappaliba, odabotorkált hozzám a nagy nyüzsgésben, rám nézett révetegen, és kedvesen megkérdezte:
– ELALTATTAD MÁR TIMIKÉT????
(Persze elaltattam, sőt már fel is ébredt… szopizhatunk..)
Szőke Noémi