A mi mesénk - harmadik rész

Tátrai Kati és egy véletlen találkozás Londonban

Hol és mikor hallottál először az LLL-ről?

Hosszú történet, hogy hogyan találtam rá a La Leche Ligára. Az egész 1990-ben kezdődött, amikor egy 3 és egy 1 éves gyerekkel a férjem munkája miatt három évre Londonba költöztünk. A férjem kolléganői javasoltak egy-két helyet, ahova a gyerekekkel el lehet menni, többek közt sok szoptatós csoportot is (de egyik sem LLL-csoport volt). Londonban egész Angliához viszonyítva is rengeteg templom áll, és szinte mindegyik mellett működik olyan játszócsoport, napközi, ahova délelőtt 3 éves kor alatti gyerekekkel el lehet látogatni. Nagy volt tehát a választék. Ezeken a helyeken a gyerekek játszanak, az anyukáknak pedig lehetősége van beszélgetni egy kicsit egy kávé mellett. Minden nap elmentünk valamelyikbe a gyerekekkel, rengeteg helyszínt kipróbáltunk. Azután a nagyobbik gyermekem óvodás lett, heti 3 nap járt "óvodába" délelőtt 10-től 12-ig. Ötévesen az angol gyerekek iskolába mennek, nála is elérkezett aztán ez az idő, az öccse pedig óvodába készült. A nagyobbik gyermekem ovija nagyon jó volt, bár kicsit messze volt tőlünk. Mégis úgy éreztem, a kicsivel nem működne, inkább együtt töltünk még egy kis időt, és a templomok melletti játszócsoportokat választjuk. Előreláthatóan végleg elbúcsúztunk tehát a jó kis óvodánktól, hogy többet feltehetően a környékére se nézzünk. Az iskola megkezdése előtti utolsó (!) ovis napon sétáltunk hazafelé, és összefutottam egy másik édesanyával az óvodánkból - erre később már soha többé nem lett volna esélyem, egészen sorsszerűen alakulhatott így. Sarah, ez az édesanya mondta, hogy ő La Leche Liga szoptatási tanácsadó, és elhívott a baba-mama csoportjába. Így hallottam a szervezetről először.

Milyennek láttad az angliai LLL-t?

Rengeteg baba-mama csoportot, foglalkozást bejártam abban az 1-2 évben, és amikor Sarah csoportjába érkeztem, az feltűnően más volt, mint amit korábban máshol tapasztaltam! Nagyon tetszett! Barátságos, elfogadó, megértő légköre volt, ami nagyon jólesett! A csoportkönyvtár könyveit lelkesen végigolvastam, amit megkönnyített, hogy elvállaltam a csoport könyvtárosi tisztét, így én vihettem haza a találkozók után az összes könyvet. Otthon ezeket bújtam. Egyre jobban vonzott, hogy LLL szoptatási tanácsadó legyek. Elkezdtem a felkészülést, Sarah-val leveleztünk - ez utóbbinak vége szakadt, amikor hazaköltöztünk. Nemrég tudtam meg, hogy már nem él - nagyon megrendített a hír, közel állt hozzám.

Hogyan ismerkedtél meg a magyarországi Ligával?

19 éve, 1993 nyarán költöztünk haza Magyarországra, és engem éppen előtte akkreditáltak Angliában - az értesítés az akkreditáció sikeréről már Magyarországra érkezett. Ezután Alison Langley keresett meg engem, és Ágoston Anikó. Martinovichné Debulay Biancával is akkor találkoztam, azokban a baba-mama csoportokban, ő akkor tanult LLL szoptatási tanácsadónak, tartott a felkészülése. Fialowski Aliz érkezett ezután még a Ligába.

A 19 év alatt milyen élményeid vannak a Ligával kapcsolatban?

Két dolgot mesélnék el:
Több évvel a hazaköltözésünk után született meg a harmadik gyermekem - egy évben Bianca negyedik babájával. Bianca éppen a gyermekágyas részlegen feküdt, amikor feltűnt neki, hogy a mellette lévő ágyon egy fiatal édesanya a The Womanly Art of Breastfeeding-et (WAB, A szoptatás női művészete, az LLL kézikönyve) olvassa. Meglepődve kérdezte, honnan ismeri a könyvet. A fiatal édesanya elmondta, hogy nemrég költözött haza Amerikából, férjhez ment, és az esküvőjére kapta a könyvet nászajándékba egy rokontól - az ajándékozó pedig én voltam, ahogy később kiderült! Szokásom volt ezt a nászajándékot adni angolul olvasó házaspároknak. :)
19 év alatt számomra nagyon jól megfigyelhető volt az édesanyák leggyakoribb problémáinak változása. Kezdetben a kötött, 3 vagy 4 óránkénti szoptatás mint külső elvárás volt a fő gond, amivel kapcsolatban sok anya érezte, hogy nem jó, és örültek a megerősítésnek, hogy bátran hallgathatnak az ösztöneikre, és szoptathatnak igény szerint. Pár évvel később az Erdélyből érkező családoknál merült fel fájdalmasan sokszor a szoptatás és az anya munkába állásának kényszerűsége közti választás. Nagyon megrázó, szomorú beszélgetések voltak ezek. Minden korszaknak van azóta is egy-egy meghatározó problémaköre - nagyon érdekes ezt figyelni.

témák: