A mi mesénk - első rész

Ágoston Anikó, az első Magyarországon akkreditált LLL szoptatási tanácsadó

Hol és mikor hallottál először az LLL-ről?

Egy kedves barátnőm, Hochberg Ágnes tolmácsként segítette az akkori egyetlen - az Egyesült Államokból férje munkája miatt néhány évre ide költöző - LLL szoptatási tanácsadó, Alison Langley munkáját. Amikor Ágival a szoptatásról beszélgettünk, mesélt Alison baba-mama csoportjáról. Most visszatekintve: azon kívül, hogy izgultam, hogy minden rendben legyen, nem volt semmi komoly problémám a szoptatás terén. Mégis nagy örömmel vettem részt ezeken az összejöveteleken. Tünde lányom három-négy hónapos lehetett akkor, 1991 kora tavaszán. Ági sajnos ma már nem él.

Mi ragadott meg a La Leche Ligában a legjobban?

Az LLL teljesen új koncepciót képviselt, számomra sokkal meggyőzőbbet, mint az akkori három óránkénti szoptatási rend. Amikor a kereslet-kínálat elvéről hallottam (minél gyakrabban szoptatsz, annál több tejed lesz), szinte a homlokomra csaptam: "Hát persze, hogy is lehetne másképp?! Honnan is tudná az anyai szervezet, hogy mikor mennyi tejet termeljen?" Ez akkoriban Magyarországon szinte ismeretlen volt. Az órára-percre beosztott szoptatást pedig csak nagy szerencsével lehetett hónapokon át fenntartani. A fejést teljesen feleslegesen, gyakran puszta rutinból tanácsolták. A kereslet-kínálat elvén működő szoptatás (fejés nélkül) logikusabb és százszor kényelmesebb volt. Naná, hogy megragadott. :-)

Mikor és hol indult az első baba-mama csoportotok?

1991-ben Alisonék a II. kerületben, a Vihorlát utcában laktak, egy szép családi házban, tágas nappalival és külön játszószobával. Nekem kicsit messze volt, de ideálisabb helyszínt el sem lehetett volna képzelni az összejövetelekhez.

Ugye jól tudom, hogy téged akkreditáltak Magyarországon először LLL szoptatási tanácsadóként?

Igen, én voltam az első magyar LLL szoptatási tanácsadó: 1993 nyarán akkreditáltak. Ekkor indítottam el a XIII. kerületi Gyermek téri LLL csoportot.
De számomra az is nagy élmény volt, hogy az LLL nem egyedül működött. Komoly hálózat alakult ki körülötte azokból a nőkből és intézményekből, akik támogatták az LLL elveit, munkáját. Így még számos baba-mama csoport működött akkoriban "LLL-védőnő csoport" néven, és ugyanolyan fontos ismeretterjesztő, támogató, segítő munkát végeztek. Például Odor Andrea, aki az egyébként egyedülálló magyar védőnői hálózatban tölt be ma is vezető pozíciót, és Horváth Balázsné védőnő is vezettek csoportokat. Rengeteg támogatást kaptunk Sarlai Katalin gyermekorvostól (A Szoptatásért Magyar Egyesület első elnöke, és az első magyarországi IBCLC laktációs szaktanácsadó - P.R.), együttműködtünk az Országos Csecsemő és Gyermekvédelmi Intézettel (OCSGYI), az UNICEF budapesti képviselőjével, Kecskeméti Edittel, az Alternatal alapítvánnyal, sőt, a Népjóléti Minisztériummal is. Megalakult az A "Szoptatásért" Magyar Egyesület. Szóval minden mozgásban volt.
Külföldön akkreditált tanácsadók is költöztek haza: Fialowski Alíz és Tátrai Kati. Tartott Magyar Judit és Balogh Anna felkészülése az akkreditációra. 1994-ben már három LLL csoport és számos LLL elveket valló védőnői csoport működött. Innentől gombamód szaporodtak a csoportok: 1995-ben indított például csoportot Martinovichné Debulay Bianca, az LLL Magyarország jelenlegi elnöke. Az angol nyelvű csoport vezetését pedig Alison Langley-től Flavia Gutierrez vette át, mivel Alison Svájcba költözött.
Az LLL nagyon szerencsés pillanatban érkezett Magyarországra. A kilencvenes évek elején a politikai változások is elősegítették, hogy Alison kezdeményezését nyitottan fogadják az édesanyák és az intézmények egyaránt. Ugyanakkor ez azért kemény munkát is jelentett. Legnagyobb vívmánynak a csoportokon kívül azt tartottam, hogy sikerült megváltoztatni a védőnői szakmai protokollt. Már nem emlékszem pontosan, de amikor a lányom született, a védőnők már hat hetes kortól a gyümölccsel történő hozzátáplálást ajánlották. Az LLL a hat hónapig tartó kizárólagos szoptatást propagálta, mint ma is. Ha jól emlékszem, a védőnők új szakmai protokolljába már négy hónapig tartó kizárólagos szoptatás került! (Ma pedig már 6 hónap. - P.R.)

Milyen csoportjaid voltak?

A XIII. kerületi Gyermek téri anyatejgyűjtő állomáson tartottam csoportot. Emellett segítettem felkészülni a leendő LLL szoptatási tanácsadóknak is.

Milyen volt akkoriban a "ligás munka"? Mit szerettél benne?

Sok munkával járt szoptatási tanácsadónak lenni, de felelősnek éreztem magamat egy olyan tudás birtokában, amilyennel Magyarországon kevesen bírtak. A fogamzás, a terhesség, a magzat növekedése és a szülés körüli tudnivalók többnyire minden nő általános műveltségének szerves részét képezték. Ha pedig szükség volt rá, ezekben a témakörökben számos népszerű ismeretterjesztő könyv közül lehetett válogatni.
Egészen más volt a helyzet a szoptatással. Érthetetlen volt számomra, hogy a szoptatással kapcsolatos ismeretek miért homályosak és tévesek. Általában feltettem az édesanyáknak a kérdést: "meddig szeretnél szoptatni?" Kétféle válasz volt a leggyakoribb: "ameddig van tejem", vagy "kilenc hónapig". Az anyatej addig termelődik, ameddig szopik a gyermek, akár sok éven át. Az pedig régi tévhit volt, hogy kilenc hónap terhesség után kilenc hónap szoptatás jár. Valószínűleg a nők munkába állásának meggyorsítására találták ezt ki régebben, aztán "úgy maradt". Az LLL és a UNICEF legalább két éves korig kívánatosnak tartotta/tartja a szoptatást, és aki próbálta, tudja mennyi előnye van. De a legnagyobb baj az volt, hogy szinte senki nem tudta, mi a teendő, ha kevés a tej. Tejszaporító teák és a pótlás/hozzátáplálás volt a leggyakoribb "megoldás". Ez egyenes út a korai elválasztáshoz. Pedig milyen egyszerű: csak gyakrabban kell mellre tenni a kicsit. Egyszerűen nem tudtam tétlenül elmenni ezek mellett a problémák mellett.
Ugyanakkor kikapcsolódás is volt számomra minden találkozó. Jó volt sorstársakkal találkozni. A legkülönbözőbb édesanyák gyűltek itt össze, de pont így volt jó. Összetartott minket a női szolidaritás, és az anyaság megtapasztalása. Sok energiát fordítottam a vizuális segédeszközökre. Emlékszem, hogy plakátot, meg mindenféle tárgyakat vittem be a találkozókra, anyukák és totyogók örömére - ez kreatív, vicces része volt a munkának. A csoport híre gyorsan terjedt, mindig népes és zajos találkozók voltak ezek. Barátokra is szert tettem. Nagyon jó érzés volt most mindezt felelevenítve újra elővenni a régi fotókat.
És hogy érzékeltetni tudjam az akkori feltételeket: az LLL munkának része volt a telefonos tanácsadás, de nekünk nem volt vonalas telefonunk, akkoriban ezt kérvényezni kellett és hosszú volt a várólista. A mobil meg még sehol sem volt. Szóval ha eljutott hozzám egy-egy probléma híre, akkor telefonfülkéből hívtam fel az édesanyát, hogy megbeszéljük, mit lehet tenni. Néha levélben segítettem másoknak. Sajnos nem mindig értek el ezek az információk időben a szoptató párhoz. De amikor segíteni tudtam, az fantasztikus volt! Örömteli köszönő levelek, fényképek, néha ajándék is érkezett. Ez mindent megért!
Szerkesztettem és írtam az LLL Lapját (ez később HírLLLevél néven létezett tovább - P.R.). Ezt a részét is nagyon élveztem. Komoly tagságunk volt, nagyjából 150 példányban postáztuk a kb. 3-4 fénymásolt A4-es oldalból álló "lapot". Ezzel kapcsolatban is érkeztek pozitív visszajelzések. Tünde lányom is átérezte a feladat fontosságát, háromévesen segített összehajtani és borítékolni a postázandó lapokat. :-)
Megszerveztük az első LLL sétát a szoptatás világnapján. És ott volt a lobbimunka a fent felsorolt intézményekkel.

Meddig vettél részt a magyar LLL munkájában?

1995-ben még aktívan részt vettem benne, de akkor ősszel már úgy döntöttem, hogy pénzkereső állás után nézek. Tünde ősztől óvodába járt, én pedig 1996 februárjától visszamentem a szakmámba dolgozni. Utolsó munkám LLL vezetőként az volt, hogy kimehettem Hollandiába egy LLL konferenciára.

Milyennek láttad akkor a Ligát, a lehetőségeit, jelentőségét, jövőjét?

Nagyon realisztikus voltam a jövővel kapcsolatban. Az akkreditációs levelezésben azt írtam, egy év alatt egy új szoptatási tanácsadót szeretnék felkészíteni. Ez nagyjából be is jött, két év alatt két LLL szoptatási tanácsadót segítettem akkreditációhoz.
Az LLL jelentőségéről nem lehet eleget beszélni. Akkor és most is azt gondolom, sőt saját élményem és a kapott beszámolók, levelek mind azt bizonyítják, hogy az anyaság nagyon fontos része egy nő életének, a szoptatás pedig nagyon fontos része az anyaságnak és a gyermekkornak.
A szoptatás az LLL segítségével átalakulhat és szorongással teli, fájdalmas élményből a hétköznapok természetes, örömteli részévé válhat.
A szoptatás olcsó, kényelmes, egészséges és környezetbarát.
Az LLL komplex tudással rendelkezik.
Az LLL független: nem befolyásolják tápszergyártó szponzorok.
Az LLL nem dogmatikus, az LLL által biztosított helyes információ felszabadít: az anya eldöntheti, meddig szoptat.
Az LLL édesanyákból álló szervezet és édesanyák tapasztalatain alapszik a tudás, amit átad - természetesen kiegészítve klinikai kutatások eredményeivel, de mégis, a fő hangsúly az anyai tapasztalaton van.

Tehát az LLL visszaadja a kompetenciát a megfelelő kezekbe. Ki más tudhat többet a szoptatásról, mint anya és gyermeke?

témák: