Kosár

Események

dec
2
vas
egész nap Kommunikációs készségek I. @ Hordozóház
Kommunikációs készségek I. @ Hordozóház
dec 2 egész nap
http://www.lll.hu/kommunikacios-tanfolyam/
dec
3
hét
10:00 Zuglói csoport @ Zuglói Családsegítő és Gyermekjóléti Központ
Zuglói csoport @ Zuglói Családsegítő és Gyermekjóléti Központ
dec 3 @ 10:00 – 12:00
Csoportvezető: Orsovai Szilvia  
dec
5
sze
09:25 Fóti csoport
Fóti csoport
dec 5 @ 09:25 – 10:25
Rákosi Dóra

Kiadványok

FACEBOOK

Monthly Archives: augusztus 2018

webshop teszt

Perényiné Varga Katalin

Szegeden élünk férjemmel és 8 gyermekünkkel: Enikő 2000-ben, Hajni 2002-ben, Bogi 2003-ban, Ábel 2005-ben, Anna 2008-ban, Attila 2010-ben, Zsuzsi 2013-ban, Ilus pedig 2015-ben született. Hamarosan megérkezik a legkisebb gyermekünk is, egy újabb kislány 🙂

Eredeti végzettségem szerint gyógyszerész vagyok, a gyerekek közül többen is az egyetemi évek alatt születtek meg. Mióta befejeztem a tanulmányaimat, elsősorban az online világban kamatoztatom végzettségemet, gyógyszerszedéssel kapcsolatos kérdéseket válaszolok meg.

A Ligával tulajdonképpen már elég régen megismerkedtem, még a legidősebb lányom féléves kora körül – ekkor bukkantam olyan cikkekre egy babás magazinban, a Kismamában, amelyekből végre valóban hasznos információkat kaptam a szoptatáshoz. Bár korábban már több babagondozással kapcsolatos könyvet is elolvastam, ezek a szopi szempontjából nem igazán jelentettek kapaszkodót, úgyhogy azt hiszem, főleg a szerencsének köszönhettem, hogy inkább csak kisebb problémáim akadtak addig az első lányom szoptatása során. Onnantól viszont megvolt a vezércsillag 🙂 A könyvekben olvasottakkal ellentétben a ligás cikkeknél azonnal azt éreztem, hogy igen, ezt kerestem 🙂 Bizony szükségem is volt rájuk, illetve egyáltalán arra, hogy a Ligát magam mellett tudjam, mert azért a szopis évek alatt bőven akadt kihívás :), akár a többedik gyereknél is, akár még komolyabb tapasztalat, háttérismeret mellett is.

Hogy pontosan mikor és hogyan fogalmazódott meg bennem, hogy én magam is szoptatási tanácsadó szeretnék lenni, azt már nem tudnám felidézni…. bizonyára szép lassan érett meg bennem az elhatározás, ahogyan a szoptatás a saját anyaságomnak egy fontos, szerves részévé vált, és ahogy egyre többet megtudtam róla. No és ahogy ezzel párhuzamosan azt is folyamatosan megtapasztalhattam, hogy milyen kevés támogatást kapnak ehhez az anyák, és ez mennyire komolyan meg tudja keseríteni számukra a babázást. Szerettem volna én is támogatni, segíteni őket, ahogyan azt a Liga révén magam is megtapasztalhattam.

A lakóhelyünk közelében sajnos nem volt LLL-csoport, de néhány nagyobb, érdeklődő anyukák számára nyitott ligás rendezvényre eljutottam, pár alkalommal Debulay Bianca csoportjába is, eredetileg vele kezdtem el levelezni a jelöltségről. Végül, jó pár év után, miközben felváltva babáztam – egyetemre jártam – a Liga háza táján sertepertéltem, magam is jelöltté válhattam. A képzés során persze hasonlóan lassú tempót tudtam tartani, de most akkor kezdődhet a munka – pontosabban egy más szinten folytatódhat, hiszen az évek során már belekóstoltam az anyatársi segítségnyújtásba, pl. több szegedi édesanyával együtt egy klubot is szerveztünk, ahol a szoptatás témájával is kimelten foglalkoztunk. Jelöltségem idején pedig egy kifejezetten szoptatást támogató anyacsoportot is létrehoztunk. Ha megszületik a legkisebbem és belerázódunk az új élethelyzetbe, akkor szeretném elindítani a szegedi ligás csoportot 🙂 Addig is a telefonos, e-mailes munkába igyekszem besegíteni, noha a nyári szünet és a szülés közeledte miatt egyelőre félgőzzel 😛

Adatvédelmi nyilatkozat

1. AZ ADATVÉDELEM ALAPJA

Az adatvédelmi nyilatkozatban kinyilvánítjuk a Leche Liga Magyarország Egyesületnek (továbbiakban: LLL, adatkezelő) a felhasználók és az érintettek által szolgáltatott személyes adatok védelmével kapcsolatos gyakorlatát.  Jelen tájékoztató célja az adatvédelmi szabályok betartása, a vonatkozó jogok érvényesítésének és kötelezettségek teljesítésének elősegítése, különösen az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. Törvény és az Európai Parlament és Tanács (EU) 2016/679. sz rendelet rendelkezéseinek betartása.

Az LLL kiemelt célja, hogy a felhasználó, illetve érintett vonatkozó jogai a lehető legteljesebb mértékben érvényesülni tudjanak. Az LLL elkötelezett ügyfelei személyes adatainak védelmében, fontosnak tartja ügyfelei információs önrendelkezési jogának tiszteletben tartását. Az adatkezelő a személyes adatokat bizalmasan kezeli, és megtesz minden olyan biztonsági, technikai és szervezési intézkedést, mely az adatok biztonságát garantálja. Az LLL mint adatkezelő ebben a dokumentumban  tájékoztatja az érintettet az adatkezelési elvekről és az adatkezeléssel kapcsolatos jogokról és jogorvoslati lehetőségekről.

Jelen tájékoztató visszavonásig érvényes. Az adatkezelő fenntartja a jogot, hogy jelen adatvédelmi nyilatkozatot bármikor módosítsa.

Adatkezelő adatai:

La Leche Liga Magyarország Egyesület

postacím: 2151 Fót, Imre király u. 1.

nyilvántartási szám:  01-02-0004745

adószám: 18048092-1-13

Elnök: Schneiderné Diószegi Eszter

telefonszám: 06 (20) 565-3940

vezetőség@lll.huagyarország Egyesület – Minden jog fenntartva!
Postacím: 2151 Fót, Imre király u 1. • Számlaszám: 11711034-20810526 • Adószám: 18048092-1-13

2. AZ ADATVÉDELEMMEL ÖSSZEFÜGGŐ FOGALMAK A TÖRVÉNY ALAPJÁN

érintett: bármely meghatározott, személyes adat alapján azonosított, vagy – közvetlenül vagy közvetve – azonosítható természetes személy,

felhasználó: az adatkezelő honlapján böngésző, oldalakat letöltő  – közvetlenül vagy közvetve – azonosítható természetes személy

személyes adat: a családi és utónév, leánykori név, a nem, a születési hely és idő, az anya leánykori családi és utóneve, a lakóhely, a tartózkodási hely, együttesen vagy ezek közül bármelyik, amennyiben alkalmas vagy alkalmas lehet az érintett azonosítására

különleges adat: a faji eredetre, a nemzetiséghez tartozásra, a politikai véleményre vagy pártállásra, a vallásos vagy más világnézeti meggyőződésre, az érdek-képviseleti szervezeti tagságra, a szexuális életre vonatkozó személyes adat; az egészségi állapotra, a kóros szenvedélyre vonatkozó személyes adat, valamint a bűnügyi személyes adat.

adatkezelő: az a természetes vagy jogi személy, illetve jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet, aki, vagy amely önállóan, vagy másokkal együtt az adatok kezelésének célját meghatározza, az adatkezelésre (beleértve a felhasznált eszközt) vonatkozó döntéseket meghozza és végrehajtja, vagy az adatfeldolgozóval végrehajtatja (tehát, aki az érdemi döntéseket meghozza, de a saját cégen belüli adatfeldolgozás is adatkezelői minőség).

tanácsadó: A Le Leche Liga által akkreditált szoptatási tanácsadó, aki a tanácsadói munkát végzi

3. ADATSZOLGÁLTATÁS 

A La Leche Ligát azért alapították, hogy főképp személyes segítségnyújtással bátorítást és megfelelő információt adjon minden édesanyának, aki szoptatni kívánja gyermekét.

A fenti cél érdekében a szervezet tevékenységei során anyacsoportokat tart, tanácsadást nyújt személyesen, telefonon, interneten keresztül, képzéseket tart, tanácsadókat képez, ezen tevékenységei során adatszolgáltatás és adatkezelés történik.

Az adatkezelő tevékenységei során kizárólag az érintett megkeresése által kerül kapcsolatba az érintettel, az érintett adataival. Az adatkezelésre csak akkor kerülhet sor, ha az érintett egyértelmű megerősítő cselekedettel, például írásbeli – ideértve az elektronikus úton tett –, vagy szóbeli nyilatkozattal önkéntes, konkrét, tájékoztatáson alapuló és egyértelmű hozzájárulását adja a személyét érintő személyes adatok kezeléséhez.

  • Telefonos, e-mail-es, személyes megkeresés során tárolt személyes adatok: név, cím, e-mail-cím, telefonszám, egyéb személyes adatok, melyek a tanácsadói munkát segítik (szoptatással közvetlenül vagy közvetetten kapcsolatba hozható információk)

A tárolás módja: adott tanácsadó írásos feljegyzése

  • Csoportok működtetése: tárolt adatok: név, gyermek adatai, e-mailcím

A tárolás módja: adott tanácsadó írásos feljegyzése

  • Képzések során tárolt adatok: név, e-mailcím, telefonszám

A tárolás módja: a képzésért felelős személy nyilvántartásában

Az adatszolgáltatás célja, hogy a tanácsadás során magas szakmai színvonalú segítségnyújtás történjen, továbbá lehetőséget biztosít a szervezet éves beszámolóinak, statisztikai adatainak elkészítéséhez, a szakmai munkába való visszafordításának. Ezen túl a segítségnyújtásokról szóló információk biztosítják egy lehetséges jogorvoslati, kártérítési eljárásban való képviseletet.

Az adatok tárolása 5 évig történik meg, utána a tárolt adatok megsemmisítésre kerülnek.

Az adatkezelő adatfeldolgozást nem végez, a rendelkezésre álló adatokat kizárólag statisztikai céllal  használja. Az érintett személyes adatai statisztikai célra személyazonosításra alkalmatlan módon, beazonosíthatatlan módon kezelhetők.

Az adatkezelő 3. személynek, más szervezetnek, illetve más országba a rendelkezésre álló adatokat nem szolgáltatja ki, azokat marketing célra nem használja.

4. BEÉPÍTETT ADATVÉDELEM

kidolgozás alatt…

5. AZ ÉRINTETT JOGAI, JOGORVOSLATI LEHETŐSÉG

Az érintett tájékoztatást kérhet személyes adatai kezeléséről, valamint kérheti személyes adatainak helyesbítését, illetve – a kötelező adatkezelések kivételével – törlését, visszavonását, zárolását, élhet tiltakozási jogával az adat felvételénél jelzett módon, illetve az adatkezelő fenti elérhetőségeken.

Tájékoztatási jog: az érintett annak érdekében, hogy meggyőződhessen adatai helyességéről és az adatkezelés jogszerűségéről, bármikor kérelmezheti információs önrendelkezési joga alapján a személyes adatainak kezeléséről való tájékoztatást. Az érintett kérelmére az adatkezelő tájékoztatást ad legfeljebb 30 napon belül, kérelemre írásban az adatairól, azok forrásáról, az adatkezelés céljáról, jogalapjáról, időtartamáról, az adatfeldolgozó nevéről, címéről és az adatkezeléssel összefüggő tevékenységéről. A tájékoztatás megtagadása esetén az adatkezelő írásban közli az érintettel, hogy a felvilágosítás megtagadására a törvény mely rendelkezése alapján került sor.

Adathelyesbítés joga: az érintett bármikor kérelmezheti az adatai helyesbítését, ha a személyes adat a valóságnak nem felel meg, és a valóságnak megfelelő személyes adat az adatkezelő rendelkezésére áll, a személyes adatot az adatkezelő helyesbíti.

Adattörlési jog: az érintett bármikor kérelmezheti adatai törlését. Ebben az esetben az adatkezelő az adatokat törli, és az adatokat felismerhetetlenné teszi oly módon, hogy a helyreállításuk többé nem lehetséges. A személyes adatot törli, ha a kezelése jogellenes; az érintett kéri; az hiányos vagy téves – és ez az állapot jogszerűen nem orvosolható; az adatkezelés célja megszűnt; az adatok tárolásának törvényben meghatározott határideje lejárt;

Zárolás joga: az érintett bármikor kérelmezheti adatai zárolását. Törlés helyett az adatkezelő zárolja a személyes adatot, ha az Érintett ezt kéri, vagy ha a rendelkezésére álló információk alapján feltételezhető, hogy a törlés sértené az érintett jogos érdekeit. Az így zárolt személyes adatot az adatkezelő kizárólag addig kezelheti, ameddig fennáll az az adatkezelési cél, amely a személyes adat törlését kizárta.

Tiltakozás joga: Az érintettnek joga van arra, hogy bármikor tiltakozzon személyes adatainak közérdekű adatkezelése ellen. Tiltakozás esetén az adatkezelő a személyes adatokat nem kezelheti tovább, kivéve, ha azt olyan kényszerítő erejű, jogi hátterű okok indokolják, amelyek elsőbbséget élveznek az érintett érdekeivel, jogaival és szabadságaival szemben.

Az érintett jogorvoslatért fordulhat az alábbi szervhez:

Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság

Székhely: 1125 Budapest, Szilágyi Erzsébet fasor 22/C.

Telefon: 0613911400

E-mail: ugyfelszolgalat@naih.hu

Honlap: http://www.naih.hu

Mellgyulladás

Figyelem! Ez a cikkünk átdolgozás alatt van, elképzelhető, hogy elavult tartalmakat tartalmaz!

Sorszám: 29a

Magyar változat: 2002. január

Vannak nők, akik gond nélkül tudnak szoptatni. Logikus, hogy a szoptatásnak általában problémamentesen kell zajlania, máskülönben az emberi faj már régen kihalt volna. De ha mégis valamilyen gond adódik a szoptatással, van kihez fordulni segítségért, szaktanácsért, és a probléma szinte minden esetben megoldódik, anélkül, hogy abba kellene hagyni a szoptatást.

Az eltömődött tejcsatorna vagy mellgyulladás – más néven mastitis – egyike azoknak a problémáknak, melyek a szoptatás során előfordulhatnak. Eleinte rendszerint nem komoly a baj: egy fájdalmas rész vagy csomó az egyik mellben, mely lehet, hogy mindenfajta különösebb kezelés nélkül, magától elmúlik. De megtörténhet, hogy nem múlik el. A fájdalom erősödhet, és elterjedhet az egész mellen, minek következtében fájdalmassá válik a szoptatás, az anya pedig belázasodik.

Sok esetben az anya saját maga is ki tudja kezelni az eltömődött tejcsatornát vagy gyulladt mellet, de függetlenül attól, hogy így tesz vagy orvoshoz fordul, a maga és a baba számára is szinte mindig az a legjobb, ha folytatja a szoptatást.

Eltömődött tejcsatorna vagy mellgyulladás

Az eltömődött tejcsatorna és a mellgyulladás között általában csak fokozati különbség van. Az eltömődött tejcsatornát a mellben kialakuló fájdalmas vagy érzékeny pont ill. csomó jelzi, és nem jár lázzal. Ennek oka, hogy egy tejcsatorna nem ürül ki rendesen, és ennek következtében begyullad. Az eltömődött rész mögött megnövekvő nyomás a környező szövetek gyulladásához vezet. “Eldugulásnak” is nevezik, és rendszerint csak az egyik mellben jelentkezik.

Ha a fájdalmas rész vagy csomó lázzal illetőleg influenzaszerű tünetekkel (fáradtsággal, végtag fájdalommal, levertséggel) jár együtt, mellgyulladásnak nevezzük. A mellgyulladásnak lehet olyan egyéb tünete is, mint például az émelygés, a hányás. Gyakran előfordul, hogy az anyánál olyankor alakul ki mellgyulladás, mikor a család többi tagja náthás, influenzás. Ugyanúgy, mint az eltömődött tejcsatorna esetében, a mellgyulladás is rendszerint csak az egyik mellben alakul ki.

A kezelés ugyanaz

Függetlenül attól, hogy a fájdalmat eltömődött tejcsatorna vagy mellgyulladás okozza, ugyanúgy kell kezelni: melegen kell tartani, gyakran kell szoptatni a gyulladt mellből, és sokat kell pihenni.

A melegítés hatására javul a fájdalmas területen a keringés, és ez meggyorsítja a gyógyulást. Van, aki elektromos melegítő párnát használ ehhez, más anyák kis méretű forróvizes palackot. A gyulladt rész gyengéd masszírozása is segít: a gyulladt folt mögött kell elkezdeni, és bő, tiszta vízzel áztatva el kell távolítani a mellbimbóról a rászáradt tejmaradványokat. Ennek legjobb módja, ha meleg fürdőben oldalra fekszik, vagy meleg zuhany alá áll, és áztatás közben gyengéden masszírozza a mellét. A masszírozást mind az öt ujjal, körkörös mozdulatokkal kell végezni, a csomó mögött kezdve és fokozatosan haladva a mellbimbó felé. Közvetlenül a meleg és masszás alkalmazása után szoptassa meg a babát vagy fejjen ki egy kis tejet, hogy kiduguljon az eltömődött tejcsatorna!

Gyakori szoptatással elkerülhető, hogy a mell túltelített legyen, és segít abban, hogy akadálytalanul folyhasson a tej. Amíg a mell érintésre nagyon érzékeny vagy forró, próbálja meg legalább kétóránként – éjszaka is – megszoptatni a babát a gyulladt mellből!

A kezelés harmadik legfontosabb része a pihenés. Gyakran az eltömődött tejcsatorna vagy mellgyulladás annak az első jele, hogy a szoptatós anya túl sokat vállal magára, és kezd teljesen kimerülni. Ha megoldható, minden házimunkát függesszen fel, és feküdjön le a babával együtt, míg jobban nem érzi magát! Ha ez nem lehetséges, akkor csak a legszükségesebb feladatokat végezze el, és ha így sikerült egy-két órányi időt felszabadítania, ezt töltse úgy, hogy mellre teszi a babát és felpolcolt lábbal pihen!

Egyéb módjai is vannak, hogy meggyorsítsa a gyógyulás folyamatát. Először is lazítsa meg a szoros ruhadarabokat, elsősorban a melltartót! Másodsorban győződjön meg arról, hogy a baba megfelelő testhelyzetben szopik-e, illetőleg jól kapja-e be a mellet! Mikor a baba bekapja a mellbimbót, szemben helyezkedjen el a mellel, hogy ne kelljen a szopáshoz elfordítania a fejét, és jól tátsa ki a száját (mintha ásítana)! Fontos, hogy a bimbóudvarból legalább 2,5 – 3 centiméteres részt is a szájába vegyen. Mellrevételkor egészen közel kell vonni a babát, hogy az orra és az álla szopás alatt a mellhez érjen. A megfelelő mellrevétel és jól bekapott mellbimbó lehetővé teszi, hogy a baba jobban kiürítse az összes tejcsatornát az egyes szoptatások során. Harmadsorban különböző szoptatási testhelyzeteket is érdemes kipróbálni: ha általában ülve szoptat, próbáljon ki néhány szoptatást úgy, hogy lefekszik, vagy hónalj alatti tartásban eteti meg a babát!

Sok esetben segít, ha a babát egy padlóra leterített takaróra vagy az ágy közepén egy nagy párnára fektetik, a mama pedig négykézláb a baba fölé áll, hogy a mellek lelógjanak. Ebben a testhelyzetben a baba fölé hajolva lehet szoptatni.

Mikor kell orvoshoz fordulni?

A fent ismertetett módszerek betartásával a panaszok a legtöbb esetben huszonnégy órán belül enyhülnek. Ha ez mégsem történne meg – a láz nem múlik el, vagy a tünetek súlyosbodnak –, orvoshoz kell fordulni, aki indokolt esetben antibiotikumot ír fel.

A mellgyulladás bizonyos válfajainál azonnal orvoshoz kell fordulni. Ha például mindkét mell begyullad, a mellbimbó tűnik fertőzöttnek, vér vagy genny van az anyatejben, vörös csíkok jelennek meg a gyulladt terület környékén, vagy a tünetek hirtelen és súlyosan jelentkeznek, ezek a jelek bakteriális mellfertőzésre utalnak, melyet azonnal meg kell mutatni az orvosnak.

A szoptatás folytatása azonban abban az esetben is a legjobb az anyának és a babának, ha antibiotikum szedése szükséges. A legtöbb antibiotikum szoptatás mellett is szedhető. A beteg újszülötteknek is írnak fel antibiotikumot, márpedig az anyatejjel jóval kisebb dózist kapnak, mintha közvetlenül adnák be nekik gyógyszeres kezelésként. Ha az orvos nem biztos abban, hogy a felírt antibiotikum szedhető-e szoptatás mellett, a kisbaba gyerekorvosát kell megkérdezni, és ha kétséges, hogy az adott gyógyszer mellett szabad-e szoptatni, a szoptatással jól megférő antibiotikumot kell felíratni helyette az orvossal. Az antibiotikumokat addig kell szedni, amíg az orvos előírta, nem szabad előbb abbahagyni.

Lehetséges okok

Ha ismeri az okát, hogy miért alakult ki a mellgyulladás vagy az eltömődött tejcsatorna, ez megnyugtató érzés lehet, és segíthet abban, hogy a későbbiekben megelőzhesse ilyen gyulladások kialakulását. Az eltömődött tejcsatorna vagy mellgyulladás leggyakoribb okai a következők: kihagyott vagy lerövidült szoptatások, a mell elszorítása, a baba rosszul kapja be a mellet vagy rossz helyzetben szopik.

Ha a szoptatás valami okból halasztódik, vagy a baba nem szophat elegendő ideig, ez a mell túlzott teltségéhez vezethet, mely növeli a mellgyulladás kialakulásának kockázatát. Ha például az anya lecsökkenti a szoptatási időt, a babának esetleg nincs ideje kellően kiszívni a mellet, mely így kellemetlenül telt marad. A szoptatások megritkulnak, ha a baba cumisüvegből kap valamilyen pótlást, pl. vizet, gyümölcslevet, tápszert vagy akár anyatejet. A nyugtatócumi szintén problémát okozhat, mert ennek használata miatt a baba kevesebb időt tölt a mellen. Ünnepek táján és nyaraláskor előfordulhat, hogy az anyának sok a dolga, és ezért folyton halasztgatja a szoptatásokat. Az is előfordulhat, hogy az anya munka vagy tanulás miatt eljár hazulról, és a napirend megváltozása miatt halasztódnak, vagy el is maradnak szoptatások. Ilyen esetben lehet, hogy ki kell fejni a tejet (vagy gyakrabban fejni), amíg távol van a babától.

Az is előfordulhat, hogy maga a baba változtat a szopási szokásain: átalussza az éjszakát, vagy a nap egyik időszakában gyakrabban szopik, míg a másikban ritkábban. Ha a babának jön a foga, fülgyulladása van, vagy náthás, lehet, hogy az ezekből fakadó kényelmetlenségérzete miatt rövidebb ideig fog szopni, vagy egyáltalán nem is akar majd szopni. Vannak olyan babák, akik ilyenkor a szokásosnál nagyobb szünetet tartanak két szopás között, de mégis szépen gyarapodnak. Az anya tejtermelése előbb-utóbb alkalmazkodik a baba szopási ciklusához, de amíg ez meg nem történik, ki kell fejni a tejet, ha a mell túl van telítve.

A mellgyulladás vagy az eltömődött tejcsatorna gyakori oka lehet az is, ha a mell folyamatosan el van szorítva. Ha a mell bármelyik részére folyamatos nyomás nehezedik, ez akadályozza a tej áramlását, és gyulladást okozhat. Ilyen nyomást okozhat a szűk, vagy a mellet nem megfelelően támasztó melltartó, a szűk fürdőruha, a babahordozó, nehéz táska vagy pelenkáscsomag, melynek a szűk pántja a mellet nyomja, a melltartót túl feszessé tevő, vastag melltartóbetét, vagy tejgyűjtő kagyló. Nyomást fejt ki a mellre a hason alvás is, ill. az, ha a baba a mellen fekszik, és a szopások alatt lenyomja azt.

Szintén gyakori probléma az, ha a baba rosszul kapja be a mellet, vagy rossz helyzetben szopik. Ha a baba nem jól kapja be a mellet – azaz ha csak a mellbimbó végét kapja be, és nem a bimbóudvarból egy kb. 3 centiméteres részt –, előfordulhat, hogy nem szívja ki elég alaposan a mellet, mely így túl telített lesz, vagy a tejcsatornák nem egyenletesen ürülnek ki. Ha a baba rosszul kapja be a mellet, vagy rossz helyzetben szopik, ez a mellbimbó érzékenységét okozhatja, mely szintén a szoptatás halogatásához vezet.

Más, kevésbé gyakori ok lehet még, hogy a baba nem tud elég erősen szívni, így nem szopik hatékonyan (ilyenkor a súlygyarapodás is lassú), ill. az anya kimerültsége, stresszes állapota, vérszegénysége, a túlzott tejtermelés, a mellbimbó sérülése, bimbóvédő használata (melyet szoptatás közben visel az édesanya), valamint a mell rendellenességei.

Ismétlődő fertőzés

Ha a mellfertőzések néhány hetes időközzel követik egymást, azt gyakorta az okozza, hogy az első fertőzés kikezelése nem fejeződött be. Ha az orvos antibiotikumot írt fel, azzal a teljes kezelést végig kell csinálni.

A mellfertőzések összes lehetséges okának számbavételével meg lehet határozni, hogy mi okozza a gyulladást. Mindig hasznos lehet a La Leche Liga vezető tanácsát kérni, mert ő további javaslatokkal szolgálhat.

Sok krónikus emlőgyulladásban szenvedő nőt sikeresen kezeltek profilaktikus, a betegséget megelőző antibiotikumokkal. Miután egy antibiotikum-kúrával leküzdötték a gyulladást, még két-három hónapon keresztül napi egy alkalommal folytatták az antibiotikum szedését kis dózisban, hogy megelőzhető legyen a gyulladás visszatérése.

Az étkezési szokások megváltoztatása is segíthet. Az étellel együtt bevett napi egy kanál lecitinnel is megelőzhető a tejcsatorna-eltömődés újbóli kialakulása. Sok anya esetében segített, ha egyáltalán nem fogyasztottak telített zsírokban gazdag ételeket, vagy legalábbis lecsökkentették ezek arányát a táplálkozásukban.

Melltályog

A tályog gennyes üreggé növekedett fertőzés, melyet fel kell nyitni vagy leszívni, de előfordulhat, hogy magától nyílik fel, és kiürül. A mellfertőzésből ritkán alakul ki tályog, és ennek még kisebb az esélye olyankor, ha a fent ismertetett kezelést azonnal megkezdik. Ha mégis tályog alakul ki, az orvos dönthet úgy, hogy felnyitja azt, vagy leszívja a gennyet, és lehet, hogy ezt a rendelőjében akarja elvégezni. Ha ez csak néhány órát vesz igénybe, nem kell hosszú ideig távol lennie a babától. Előfordulhat, hogy a baba még szophat is az érintett mellből, ha ez megoldható úgy, hogy a szája nem ér hozzá a felnyitott részhez. Ha a felnyitott tályog a mellbimbó környékén van, a másik mellből kell folytatni a szoptatást, a tályogos mellből pedig kézzel ki kell fejni a tejet, míg a tályog gyógyul, ugyanis a mell telítődése nem tesz jót ilyenkor. Pár nap múlva valószínűleg a tályogos mellből is lehet már szoptatni.

Lehet és kell is folytatni a szoptatást

Volt idő, mikor a hivatalos álláspont az volt, hogy mellgyulladás esetén el kell választani a babát. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy az emlőgyulladás gyorsabban gyógyul, ha a mell nem tud túlságosan megtelni tejjel, és ezzel a tályog kialakulásának valószínűsége is csökken. Még a baba ideiglenes elválasztása is megviseli az anyát olyankor, ha nem érzi jól magát. A baba biztonságban van, mert az anyatejben levő antitestek megvédik a fertőzés baktériumaitól.

Az esetek többségében a mellgyulladással vagy eltömődött tejcsatornával küszködő anyának és a babának is az a legjobb, ha nem hagyja abba a szoptatást.

Nancy Mohrbacher

A kiadvány a Szociális és Családügyi Minisztérium támogatásával készült

Sztrájk

Figyelem! Ez a cikkünk átdolgozás alatt van, elképzelhető, hogy elavult tartalmakat tartalmaz!

Mi a teendő szopási sztrájk esetén?

Mi lehet a baj olyankor, ha a kisbaba hónapokig jól szopik, aztán egyik pillanatról a másikra nem kell neki az anyamell? Talán az anyatejjel van valami gond? Vagy a baba beteg? Esetleg végleg abba akarja hagyni a szopást?

Ha egy kisbaba nem akar szopni, az nem feltétlenül jelenti azt, hogy el akarja választani magát. Ha olyan egy év alatti gyermekről van szó, aki még nem sok szilárd ételt kapott, illetőleg pohárból sem iszik még, valószínűtlen, hogy végleg abba akarná hagyni a szopást. Sokkal nagyobb az esélye, hogy szopási sztrájkkal állunk szemben.

Kisbabánk a szopási sztrájkkal próbálja tudatni velünk, hogy valami baj van, azaz valamilyen változásra, problémára szeretné felhívni a figyelmünket. A szopási sztrájk néha hirtelen veszi kezdetét, máskor fokozatosan alakul ki. Ez mégsem jelenti azt, hogy fel kell ene hagynunk a kicsi szoptatásával. Ha megpróbáljuk rávenni gyermekünket, hogy újra szopjon, a sztrájk rendszerint 2-4 napig tart, bár néha ennél tovább is elhúzódhat. Ha kellően türelmesek és állhatatosak vagyunk, szinte minden esetben rávehetjük babánkat, hogy újra szopjon, és így tovább részesülhet az anyatej nyújtotta előnyökből.

Mi okozhatja a szopási sztrájkot?

A szopási sztrájk oka néha teljesen egyértelmű, de előfordulhat, hogy az anya sosem tudja meg, mi is váltotta ki ezt a viselkedést a babánál. Leggyakoribb okai a következők lehetnek:

    • fájdalom a szájüregben fogzás, sérülés, herpesz, vírusos aftózis vagy valamilyen gombás fertőzés (pl. szájpenész) miatt,
    • fülgyulladás, mely nyomásérzést vagy fájdalmat okoz a babának szopás, nyelés közben,
    • a szoptatási testhelyzetben a babának valami fájdalmat okoz, például oltás helye vagy sérülés,
    • a baba megfázott vagy bedugult az orra, ezért szopás közben nem kap rendesen levegőt,
    • a baba túl sokszor kapott cumit, cumisüveget vagy gyakran szopja a hüvelykujját, és ez a tejmennyiség csökkenését eredményezte,
    • gyakran félbe kell szakítani a szoptatást valami miatt, vagy szoptatás közben gyakran elvonja valami a baba figyelmét,

a baba szokatlanul hosszú ideig volt külön édesanyjától.

Az anya bizonyos cselekedetei, reakciói is okozhatják azt, hogy a baba nem akar szopni:

  • az anya túl erősen reagál arra, ha a baba megharapja a mellét,
  • a napi rutin jelentősen megváltozik (pl. utazás, költözés),
  • az anya korlátozza a szopások gyakoriságát, vagy nagyon szigorúan meghatározza, milyen időközönként szophat a kicsi,
  • szoptatás közben az anya nagyon hangosan beszél vagy veszekszik a család többi tagjával,
  • az anya túlságosan izgatott, vagy annyi otthon a dolga, idegeskednivalója, hogy folyton feszült, stresszel,
  • többször sírni hagyja kisbabáját, vagy halogatja a szoptatást, mikor a kicsi szopni akar.

A Guamban élő Becki Hallowell hathónapos kisfia, Todd is abbahagyta a szopást, és a „sztrájk” hatodik napján az anya rájött, mi a baj: “A sztrájk összes szokásos oka jelentkezett nálunk, sőt halmozottan. Az egész család náthával küszködött (Todd a leginkább), valamennyien kimerültek voltunk. Ráadásul olyan új helyzet adódott, hogy a szokásosnál is nagyobb stressznek voltunk kitéve: Todd nagyszülei, akiket egy éve nem láttunk, látogatóban jártak nálunk, és az ittlétük alatt Todd nagyapját kórházba kellett vinni. Toddnak jöttek a fogai, megharapott és én nagyon érzékenyen reagáltam.”

A szopási sztrájknak még a következő okai lehetnek, bár ezek ritkábban fordulnak elő:

  • érzékenység az anya vagy a kisbaba által fogyasztott valamilyen ételre vagy gyógyszerre (ez lehet vitamin, ásványi anyagokat tartalmazó táplálékkiegészítő, fluortabletta, tejtermék, koffein is);
  • a mellbimbó kezelésére használt krém vagy gyógykenőcs;
  • az anyatej ízének – mellgyulladás vagy az anya étkezési szokásainak változása miatti – megváltozása,
  • de a kisbaba sztrájkkal reagálhat az anya által használt valamilyen új termékre (szappan, dezodor, sampon, a ruha mosásához használt mosópor vagy öblítő).

Az Iowa állambeli Carol Strait kénytelen volt “detektívesdit” játszani, hogy kiderítse, mi okozza két és fél hónapos kislányánál a szopási sztrájkot. “Az első nyom az volt, hogy a kisbabám, Christie mindig nyűgösebb volt, és nem akart szopni, ha elmentünk otthonról. Ilyenkor ugyanis lezuhanyoztam és dezodort használtam. Azt nem tudom, hogy a permet mely összetevőire volt érzékeny, de egyszerűen megoldottam a problémát úgy, hogy inkább golyós dezodort használtam.”

Természetesen nem mindegyik kisbaba reagál úgy a felsorolt helyzetekre, hogy abbahagyja a szopást. Egyes babák érzékenyebbek másoknál, és ugyanarra a dologra különbözőképpen reagálhatnak. Előfordulhat, hogy az egyik fülgyulladásos baba ugyanúgy szopik tovább, míg a másik nyűgös lesz, ha mellre veszik, a harmadik pedig teljesen abbahagyja a szopást.
Előfordul, hogy több, egymástól független ok is közrejátszik abban, hogy a kisbaba elutasítja a szopást. Levente szépen szopó, jól gyarapodó, nyolchónapos baba volt, ám az anyatejen kívül mást nem fogadott el. A védőnő úgy gondolta, hogy ha nem erőltetik az evést, akkor nem fog jól fejlődni, nem fog elég tápanyaghoz jutni. A megrémült édesanya ettől kezdve a déli szopás helyett erőszakkal tuszkolta babája szájába a pépeket, ha Levente a pólóját húzogatta, rákiabált és ellökte a kis kezét. A harc az evés körül mindennapossá vált. Nemsokára Leventének középfülgyulladása lett és elutasította a szopást. Édesanyja nagy bánatára többé semmilyen módszerrel nem lehetett rávenni a szopizásra, csak enni volt hajlandó.

Emma szívbeteg baba, kamrai sövényhiánya van, ezt születése óta tudták róla. Szopni szopott ugyan, de nagyon lassan gyarapodott. Ez nem meglepő egy szívbeteg babánál, hiszen szervezete nem tud megfelelő hatásfokon működni a friss és az elhasznált vér keveredése miatt. A gyermekorvos azonban rábeszélte az anyukát a tápszeres pótlásra. Az édesanya felhívott egy laktációs szaktanácsadót, aki elmondta, hogy sokkal fontosabb az anyatej egy ilyen baba számára, hiszen ez a legkönnyebben emészthető, leginkább az ő igényeinek megfelelő táplálék. De győzött az orvos ajánlása, Enna tápszert kezdett kapni. Nem nagyon akarta elfogadni az üveget, de édesanyja addig próbálkozott, míg végül a kislány megette a tápszert az üvegből. Közben szopott is, de a tej persze egyre kevesebb lett, és Emma már annyit sem gyarapodott, mint addig. Ekkor javasolta az orvos a főzelék bevezetését. Emma 5 hónapos volt, és addig másfél kilót gyarapodott összesen. Egy napon pedig elutasította a szopást, és még a lefejt tejet sem volt hajlandó elfogadni. Az anyuka ekor ismét segítséget kért. Kiderült, hogy újra babát vár. Úgy tűnt tehát, hogy a tápszeres pótlás erőltetése, a tej ízváltozása és a mennyiség megcsappanása együttesen okozta Emma szopási sztrájkját.

Amikor a kisbaba születése pillanatától kezdve, minden látható ok nélkül elutasítja a szopást, vagy észrevehetően nehezére esik szopni, az valamilyen betegségre utal.

V. Magdi Budapestről, végtelenül boldog volt, amikor megszületett a babája. Kisfia megszületése után viszont kétségbeesetten kért segítséget a kórházi csecsemősnővérektől, védőnőktől, mert egyszerűen nem akart szopizni. “Végül minden nővér magamra hagyott azzal, hogy nem tudnak segíteni, nem tudják, miért nem megy. Nincs a gyermeknek szopóreflexe, túl fáradt a szopáshoz, nincs ereje a szíváshoz, biztos belenyúltak a szájába szülés után, ezért utálja, ha teli van a szája – így magyarázták. Végül úgy engedtek haza a kórházból, hogy 3 óránként szigorúan tápszert kapjon a babám, mert különben a súlyvesztése miatt az intenzív osztályra kell vinni. Szerencsére egy kétgyermekes kórházi szobatárs javaslatára elkezdtem fejni, így, ha a szoptatás nem is ment, cumisüvegből 2-3 nap múlva már csak anyatejet kapott Zsombi. (Próbálkoztam kiskanállal, pohárból is etetni, de így nem bírtam a szájába juttatni az anyatejet.) Közben segítséget kértünk a gyermekorvostól és az otthoni védőnőtől is, de ők se tudtak jó ötletet adni. Lelkileg összetörtem, a sok kapott jó tanácsot úgy fordítottam le magamban, hogy vagy én vagyok ügyetlen anya és a babám elutasít engem, vagy a babám beteg. 6 hónapos korában egy kórházi vizsgálaton hipotóniát állapítottak meg Zsombi lábaiban, majd több kör után kezdték el kezelni a Dévény Alapítványnál. A dévényes gyógytornász mesélte el hetek múlva, hogy nagyon sok hipotóniás gyereknek vannak problémái a szopással, majd később az evéssel. Ha a baba szopizás közben feltűnően fárad, láthatóan erőtlen, nem tud szívni, akkor ezek a tünetek a hipotónia gyanúját vetik fel és speciális arckezelésre van szükség. Végül a kisfiamnak 8 hónapos koráig fejtem az anyatejet, ebből 7 hónapig csak azt evett. Utána viszont kezdődtek a problémák a hozzátáplálással, rágással is.” Azóta, az arckezelésnek köszönhetően, többé-kevésbé rendeződtek ezek a gondok, a 20 hónapos kisfiú vígan szaladgál, és bár arágást még gyakorolnia kell, már nem kritikus a helyzet.

Mindenki számára nehéz időszak

Bármi legyen is az oka, a szopási sztrájk mindenki számára megterhelő. A kisbaba nyűgös, és nehéz megnyugtatni, az anya pedig frusztrált, ideges, és aggódik, amiért gyermeke visszautasítja őt. Sok anya lelkiismeretfurdalást érez: azt hiszi, azért nem akar szopni a kicsi, mert ő valamit rosszul csinált.

Az észak-karolinai Anne Monroe kislánya, Meghan nyolc hónapos volt, mikor abbahagyta a szopást, és öt napon át sztrájkolt. “Amíg tartott a sztrájk, rettenetesen éreztem magam, amiért a gyerekem elutasított” – mondta Anne.
A pennsylvaniai Victoria Schnaufer a következőket mondta Jonathan nevű kisfia tíznapos szopási sztrájkjáról: “Amíg Jonathan tizenegy hónaposan sztrájkolni nem kezdett, fogalmam sem volt arról, érzelmileg és fizikailag mennyire sokat kivesz az anyából ez a szoptatási probléma. A harmadik vagy a negyedik napon már rettenetesen frusztrált a dolog, és egyre dühösebb lettem.”

Carol Strait kétségbeesetten kutatta az okokat, mikor a két és fél hónapos Christie nem volt hajlandó elfogadni a mellét. “Ezernyi dolog jutott az eszembe: biztosan nem jó ételeket eszem, a kicsinek jön a foga, én vagyok túl ideges (melyik szoptató édesanya ne lenne ideges, ha újszülött kisbabája hirtelen nem akar szopni?), vagy talán végleg abba akarja hagyni a szopást – még az az őrült gondolat is megfordult a fejemben, hogy a gyermekem már nem szeret!”

A szopási sztrájknak nem csak lelki következményei vannak. Ha a baba kihagy néhány szopást, az anya kényelmetlenül fogja érezni magát túlságosan feszülő mellei miatt. Ha a mellek túlságosan megduzzadnak a tejtől, fennáll a veszélye, hogy egy tejcsatorna eltömődik, vagy mellgyulladás alakul ki. A túltelítődés miatt pedig csökkenhet a tejmennyiség. Ráadásul a babának ilyenkor is ennie kell valamit, és az anya idegessége csak fokozódik, ha nem tudja, hogyan táplálja gyermekét.

Nagyon fontos az anya és a kisbaba kényelme

A sztrájk során, amíg az anya próbálja újra rávenni a szopásra a babát, valószínűleg le kell majd fejnie a tejét, ugyanolyan gyakorisággal, mint ahogy a kicsit szoptatta. Ettől kényelmesebben fogja érezni magát, de megelőzheti a tejcsatorna-elzáródást, és a baba is megkaphatja a szükséges tejmennyiséget.

A kézzel vagy kis mellszívóval való fejést meg kell tanulni és gyakorolni kell, hogy igazán jól menjen. Ha egy sztrájkoló baba anyukájának nem nagyon sikerül lefejnie a tejét, javasolt érdemes egy elektromos mellszívót bérelni (az LLL-vezető tudni fogja, hol lehet ilyen eszközt bérelni). Az elektromos mellszívóval hozzáértés vagy gyakorlat nélkül is hatékonyan lehet fejni, mert szívást és kiengedést váltakoztató mechanizmusa automatikusan azt utánozza, ahogy a kisbaba szopik. Ennek a mellszívónak van egy olyan kiegészítő tartozéka is, mellyel egyszerre lehet fejni mindkét mellet, így a fejéshez szükséges idő a felére csökkenthető.

Az anyának el kell döntenie, hogyan akarja odaadni gyermekének a kifejt tejet. A legtöbb anyukának elsőként a cumisüveg jut az eszébe, de nem árt figyelembe venni, hogy később könnyebb lesz a kisbabát újra rávenni a szopásra, ha a szopási sztrájk alatt kerüljük a cumisüveg és a cumi használatát. A mesterséges cumik ugyanis kielégítik a baba szopási igényét, így nem lesz akkora kedve az anyamellet szopni. Egyes afrikai kórházakban sosem adnak cumisüveget a kicsik szájába, még a koraszülött és beteg kisbabákat is kis csészékből itatják. Ha a baba tud már pohárból inni, próbáljuk meg abból adni neki a lefejt anyatejet. Szóba jöhet még a kanál, szemcseppentő, vagy etetőfecskendő. Először nehézkes lehet egy új etetési módszer használata, de kellő türelemmel és gyakorlással hamar megtanítható rá a baba.

Az anya valószínűleg amiatt is aggódni fog, elegendő tejhez jut-e a baba. Erről úgy lehet a legegyszerűbben meggyőződni, ha számoljuk a nedves pelenkákat. Ha a babán napi hat-nyolc alkalommal kell cserélni a pisis textilpelenkát (eldobható pelenka esetén napi 5-6-szor), ez azt jelzi, hogy a kicsi elég folyadékhoz jut.

Hogyan szoktassuk vissza a kisbabát az anyamellre?

Türelemre és kitartásra van szükség ahhoz, hogy visszaszoktassuk a babát az anyamellre. Ha azonban akár az anya, akár a baba frusztrált, ideges lesz a mell odakínálásakor, akkor abba kell hagyni, és később próbálkozni újra. A szoptatási kísérleteknek a lehető legkellemesebbnek kell lenniük, hogy a kisbabában jó érzéseket keltsen a szoptatás.

Az alábbi módszerek a gyakorlatban is hasznosnak bizonyultak, és sok anyának segítettek túljutni a szopási sztrájkon.

  • Próbálja meg akkor megszoptatni a babát, mikor az alszik, vagy nagyon álmos, tehát éjszaka vagy napközbeni szunyókáláskor. Gyakran előfordul, hogy egy baba ébren elutasítja a szopást, de ha elálmosodik, elfogadja az anyamellet.
  • Próbáljon ki más szoptatási testhelyzetet. Vannak olyan babák, akik nem akarnak szopni egy bizonyos testhelyzetben, de egy másikban hajlandók rá.
  • Próbáljon szoptatni mozgás közben. Vannak olyan kisbabák, akik szívesebben szopnak akkor, ha ringatják őket vagy sétálnak velük, mint ha az anya ül vagy egy helyben áll.
  • Olyan környezetben szoptasson, ahol nem vonja el semmi a baba figyelmét. Sok kisbabának – különösen a három hónapnál idősebbeknek – nagyon könnyű elvonni a figyelmét. Kapcsolja le a tévét, rádiót, és szoptasson csöndes, elsötétített szobában.
  • Foglalkozzon sokat a babával, és ügyeljen arra, hogy a kicsi bőre sokszor érintkezzen az Önével. A sok figyelem és bensőséges érintés az anyát és a babát egyaránt megnyugtatja.
  • Ha megoldható, vetkőzzön le derékig, mikor odakínálja a mellét, és a kisbabán is csak egy pelenka legyen. Ha a szobában nincs elég meleg, takaróval vagy lepedővel takarja be mindkettőjüket.
  • Két szoptatási kísérlet között érdemes kenguruba vagy hordozókendőbe tenni a babát, hogy mindig közel legyen az Ön testéhez. Egy közös, meleg fürdő is nyugtató hatású lehet. Nagymértékben erősíti a közelséget, ha az anya együtt alszik a kicsivel, ráadásul ez alkalmat ad arra, hogy megszoptassa a babát, míg az alszik.

A kanadai Ontarióban élő Sharon Stauffer így számol be tapasztalatairól: “Rájöttem, hogy túlságosan elfoglalt voltam egy új munka miatt, és nem törődtem eleget a kisbabámmal. A tízhónapos Sheldon általában nagyon nyugodt gyermek, szépen eljátszik magában, ezért eleinte észre sem vettem, hogy elhanyagolom. Aztán egyre nyűgösebb, követelőzőbb lett, és abbahagyta a szopást. Mikor rájöttem, mi a baj, azonnal félretettem az egyéb munkáimat: két napig csak vele játszottam, és sokszor vettem fel a karomba. Egy idő után ismét hagyta, hogy dédelgessem, és alvás közben szopott. Végül, három nap után ébren is hajlandó volt szopni, olyan gyakorisággal, mint a sztrájk előtt.”

Az arizonai Monica McMaken kisfiának, a két hónapos Ryannek az orra dugult el, ezért kezdett sztrájkolni. Monica a javasolt módszerek közül kettőt talált különösen hasznosnak. “Az egyik módszer, amelyik működött, az volt, hogy akkor szoptattam Ryant, mikor aludt. Ha közben felébredt, azonnal abbahagyta a szopást. A másik megoldás az volt, hogy fel-alá sétáltam vele, és aközben szoptattam. Ha azonban leültem vele, abbahagyta a szopást. A karom már nagyon fájt a végére, de úgy örültem, hogy a gyermekem megint szopik.”

A brit-kolumbiai Viola Marshall szerint kisfiánál, Keegannél a kórház által javasolt három-négyóránkénti szoptatás okozta a sztrájkot. Viola ugyanis megfogadta ezt a tanácsot, és hiába sírt órákon keresztül a kicsi, ő csak az előírt időben szoptatta meg. Mikor rájött, mit is csinált rosszul, ezt mondta: “Mennyi kínlódástól kímélhettem volna meg mindkettőnket, ha nem ragaszkodom a szigorú szoptatási rendhez!” A legjobb tanácsot férjétől kapta: “A férjem rábeszélt, hogy akkor szoptassam Keegant, mikor a kicsi szopni akar, ahelyett, hogy az óra szerint beütemezett szoptatások között olyan pótszerekkel próbálnám nyugtatni, mint a cumi vagy a cumisüvegből adott almalé. Így sem ment egyik napról a másikra a dolog: három napba tellett, míg képes voltam arra, hogy teljesen Keegannek szenteljem magam, és megszoptassam, valahányszor sír. Az első két napon napközben nem akart szopni, ezért kézzel lefejtem a tejem, és pohárból, valamint kiskanállal etettem meg a kicsit. Szerencsére mikor aludt, szívesen és örömmel szopott. Mikor abbahagyta a sztrájkot, és a szigorú három-négyóránkénti szoptatást is végleg elfelejtettük, az igény szerinti szoptatás mindkettőnk számára nyugodtabban, kevesebb feszültséggel zajlott, és többé nem néztük az órát.”

A connecticuti Lee Roversi számára nagyon fárasztó volt, hogy a kisfia, Sky “szinte állandóan szopni akart”, ám a baba egyszer csak sztrájkba kezdett, mert kibújó szemfogai fájdalmassá tették számára a szopást. “Az elkövetkező két napban szinte állandóan testi kontaktusban voltam vele, olvastam neki, dédelgettem, együtt fürödtem vele, és sokat ringattam. Szerencsére hajlandó volt álmában szopni, és ennek – meg a kézzel történő fejésnek – köszönhetően a melleim sosem lettek kellemetlenül túltelítettek. Mikor véget ért a sztrájk, és újra kérte a „szopi”-t, tudtam, hogy most már minden rendben lesz. Semmi mással nem törődtem akkor, csak élveztem azt a pillanatot.”

Írta: Nancy Mohrbacher

Elválasztás

Figyelem! Ez a cikkünk átdolgozás alatt van, elképzelhető, hogy elavult tartalmakat tartalmaz!

Elválasztás: fokozatosan, szeretettel

Az elválasztás élményét minden szoptató édesanya átéli. Az elválasztás akkor kezdődik, amikor a baba az anyatejen kívül más enni- vagy innivalót kap; lezárására pedig az utolsó szopással kerül sor. Az elválasztás – annak ellenére, hogy gyakran határozott időponthoz kötődő eseménynek tartják – ideális esetben egy folyamat. Az édesanya szemléletmódjától függően az elválasztás lehet hirtelen vagy fokozatos. Tarthat napokig, hetekig vagy néha hónapokig.

Az elválasztás angol kifejezése: “wean”, melynek jelentése: “megelégedés” vagy “beteljesedés”. A történelem során az elválasztást többnyire a növekedés természetes fokozatának tartották, azaz a gyermek már “eleget kapott”, betelt. Napjainkban ezt mégis sok édesanya – ahelyett, hogy természetes folyamatként ünnepelné – inkább a megvonás és a boldogtalanság időszakának tartja. Az édesanya hozzáállása nagy mértékben befolyásolhatja saját és babája fizikai és érzelmi közérzetét. A merev szemléletmód az elválasztást szükségtelenül fájdalmassá és bonyolulttá teszi, holott lehetne kellemes emlék is. Van mód arra, hogy olyan gyengéden és szeretettel fejezzük be a szoptatást, ahogyan az elkezdődött. A fokozatos és szeretetteljes – mind az édesanya, mind a baba érzéseit figyelembe vevő – elválasztás nagyon pozitív tapasztalatokkal gazdagíthatja mindkettőjüket.

A hirtelen elválasztás hátrányai

A hirtelen elválasztás okozza a legnagyobb nehézséget az édesanyának és a babának egyaránt, ezért ezt a lehetőségekhez mérten próbáljuk elkerülni. Az édesanya számára a hirtelen elválasztás komoly hátránya a rossz közérzet, de előfordulhatnak egészségügyi problémák is. Mivel a szoptatás a biztonságnak és a testi közelségnek éppúgy forrása, mint a tápláléknak, a hirtelen elválasztás érzelmi sérülést okozhat a babának. A fokozatos elválasztás előnye, hogy az édesanya a kimaradt szopásokat lassanként más módon, több odafigyeléssel és dédelgetéssel kompenzálhatja.

Előfordulhat, hogy a hirtelen elválasztást egészségügyi okok teszik szükségessé. Ha orvosunknak ilyen esetben jelezzük, hogy a szoptatást továbbra is folytatni szeretnénk vagy időt szeretnénk kapni a fokozatos elválasztásra, általában mindig található valamilyen megoldás és a felírt gyógyszer helyett – ami mellett nem szoptathatnánk – valamilyen más szert kaphatunk. Az is lehetséges, hogy az ajánlott orvosi kezelés vagy különleges eljárás megváltoztatható vagy akár el is halasztható. A La Leche Liga vezetőinek rendelkezésre állnak azok az információk, hogy melyik gyógyszer egyeztethető össze a szoptatással. Ugyanakkor még olyankor is, amikor a szoptatással össze nem egyeztethető gyógyszert kell szednünk, lehetőségünk van arra, hogy folyamatosan kifejjük tejünket, és a kezelés befejezése után visszatérjünk a szoptatáshoz.

Azokban a ritka esetekben, amikor a hirtelen elválasztás nem kerülhető el, a mell telítettségéből eredő fizikai kellemetlenségek csökkenthetők. Ennek érdekében használjunk olyan melltartót, mely jól megtámasztja a mellet és a korábban viseltnél egy számmal nagyobb! Fogyasszunk lehetőleg kevésbé sós ételeket, ugyanakkor változatlan mennyiségű folyadékot ihatunk, és csak annyi tejet fejjünk ki, hogy ne feszüljön a mellünk! Az egyre csökkenő mennyiségű lefejt anyatej hatására a mellben termelődő tej mennyisége is lassan csökkenni fog. A mell lekötése, leszorítása – amit néha még mindig ajánlanak – elavult gyakorlat, ami növelheti kényelmetlenségeinket, és a tejcsatornák elzáródásához vezethet. A tejelválasztást megszüntető gyógyszerek használatának komoly mellékhatásai vannak; ezeket a La Leche Liga nem ajánlja.

A hirtelen elválasztás időszakában a babának is vannak speciális szükségletei. Kérjük ki gyermekorvosunk tanácsát, hogy milyen ételekkel helyettesíthetjük az anyatejet! Ezek a gyermek életkorától függően igen különbözőek lehetnek. Ebben az időszakban különösen sok figyelmet, együttlétet, dédelgetést biztosítsunk babánknak! A hirtelen elválasztás ideje alatt sokan késztetve érzik magukat arra, hogy távol maradjanak gyermeküktől, mert attól félnek, hogy babájuk ragaszkodni fog a szopáshoz – holott kicsinyünknek éppen az elválasztás alatt van leginkább szüksége arra, hogy szeretetünkről biztosítsuk őt.

Csecsemő tervezett elválasztása

Az előzetesen megtervezett, fokozatos elválasztás mindenképpen előnyösebb a hirtelen elválasztásnál, azaz annál, hogy előbb választanánk el gyermekünket, mint hogy ő erre felkészülhetett volna. Tervezett, fokozatos elválasztás esetén – két-három naponként napi egy szoptatást elhagyásával – tejtermelésünk fokozatosan csökken, és ez csak kismértékű telítettségérzéssel és kellemetlenséggel jár. Ezzel a beosztással mi is megbizonyosodhatunk arról, hogy babánk jól alkalmazkodik a változásokhoz; egyúttal a szoptatás ideje alatt nyújtott testközelséget nagyobb mértékű szerető odafigyeléssel is helyettesíthetjük. Némelyik csecsemőnek erős a szopási igénye, ezért ők más pótlékot keresnek, például a hüvelykujjukat szopják az elválasztás alatt vagy után. Ha az ujjszopást szeretnénk kiváltani, cumisüveget vagy cumit is használhatunk. A tervezett elválasztás gyakorlati részletei függnek a gyermek korától. Mindig beszéljük meg orvosunkkal, hogy mit adjunk a babának anyatej helyett! Nagyon fiatal csecsemő esetében az elválasztás magában foglalja a megfelelő anyatejpótló tápszer kiválasztását és a szoptatás helyettesítését cumisüveg használatával. Ha a baba már közel egy éves, más ételeket is eszik, és jól iszik pohárból, a cumisüveg el is hagyható.

Fiatal csecsemő esetében az elválasztás alatt a legnagyobb gond maga a táplálék, mivel az anyatejes táplálás az elsőrendű és a legkitűnőbb táplálási mód, ami testközelséget és komfortérzést is nyújt. A fiatal baba fokozatos elválasztása érdekében két-három naponként egy étkezést helyettesítsünk tápszerrel! Körülbelül két hét múlva a kicsi már csak naponta egyszer vagy kétszer fog szopni. Ha nem sürgős a teljes elválasztás, még folytathatjuk ezeket a szoptatásokat további egy-két hétig vagy hosszabb ideig is. Mindaddig, amíg babánk folytatja a szopást, mellünk elegendő tejet fog termelni ezekhez az étkezésekhez.

Kisgyermek tervezett elválasztása

Bár a szoptatás egészségügyi és táplálkozási előnyei mindaddig érvényesülnek, amíg gyermekünk szopik, a szopás érzelmi oldala a baba növekedésével fontosabbá válik. A kisgyermekek – más megszokott dolgokhoz hasonlóan – a szopáshoz is nagyon erősen ragaszkodhatnak, ezért erre az elválasztás ideje alatt fokozottan legyünk figyelemmel.

Tekintettel arra, hogy kisgyermekünk ebben a korban fejlődése alapján még felkészületlen az elválasztásra, a folyamat több hetet vagy hónapot is igénybe vehet. Ha ebben az időszakban fokozott odafigyeléssel segítünk neki, akkor a szopást könnyebben, minimális megrázkódtatással lesz képes abbahagyni. Dr. William Sears gyermekgyógyász és nyolc gyermek édesapja ezt mondja: “Egy okos baba, aki élvezi a boldog szoptatási kapcsolatot, csak akkor hajlandó azt magától feladni, ha mi magunk ajánlunk fel neki másfajta érzelmi táplálást, amely ugyanolyan vonzó és szeretettel teli.” A következő ötletek már sok édesanyának megkönnyítették ezt a folyamatot:

Rendszeresen ajánljunk fel gyermekünknek ennivalót, kis falatokat, innivalót, hogy a lehető legkisebbre csökkentsük éhségérzetét és szomjúságát! Azt is vegyük figyelembe, hogy más okai is lehetnek, ha a kicsi szopni akar: például közelségre vágyik, szopni szeretne, vigasztalásra van szüksége (megsérült vagy elkeseredett), unatkozik (nincs mit csináljon), vagy álmos.

“Ne ajánljuk fel, de ne utasítsuk vissza!”, azaz ha a kicsi kéri, akkor szoptassuk meg, de egyébként ne kínáljuk fel a lehetőségét! Ezt a módszert a következő javaslatokkal együtt alkalmazva az elválasztás folyamata meggyorsítható.

A legtöbb gyermek meghatározott időben és helyen szeret szopni. Ha megváltoztatjuk napirendünket, mindennapi szokásainkat, akkor gyermekünk figyelmének elterelésével sírás nélkül hagyhatjuk el a szoptatásokat. Gondoljuk végig az elején, hogy mikor, milyen helyzetekben igényli a szopást a kicsi, és hogyan változtassuk meg napi tevékenységeinket úgy, hogy babánk természetes módon kevesebbszer szopjon! Ha például gyermekünk akkor szokta kérni a szopást, amikor leülünk kedvenc fotelünkbe, akkor az elválasztás ideje alatt kerüljük a fotelt és használjunk másik helyet a szoptatásra.

Bátorítsuk a baba édesapját, hogy játsszon aktív szerepet az elválasztásban! Ha a kicsi rendszerint akkor akar szopni, amikor reggel felébred, keltse őt édesapja, és vigye reggelizni. Az apa abban is segíthet, hogy a gyermek éjjel visszaaludjon, ha felébred, és nappal is csinálhatnak külön programokat.

Előzzük meg, hogy gyermekünk szopni akarjon, és ajánljunk fel helyettesítőket és figyelemelterelő dolgokat! Ez az előzőhöz hasonlóan kipróbált módszer, ami sokkal pozitívabbá teszi a gyermek számára a tervezett elválasztást. Gondoljuk végig, hogy mivel helyettesíthetnénk a szoptatást, tekintsük át újból napirendjét és azt, hogy miért is akar szopni!

A szopást pótló dolgokat az előtt ajánljuk fel, hogy gyermekünk szopni kívánna! (Ha ő már kérte, hogy szophasson, és mi valami mást kínálunk fel neki helyette, azt elutasításnak érezheti.) Ismerve gyermekünk általános szopási szokásait, felajánlhatunk neki egy különleges finomságot vagy innivalót közvetlenül a szopási idő előtt, majd elvihetjük őt kedvenc helyére. Ez lehet egy játszótér vagy egy barát háza, ami további figyelemelterelést biztosít. Ha ételt használunk helyettesítőnek, akkor az gyermekünk érdekében – cukorka vagy más édesség helyett inkább – egészséges, tápláló ennivalót legyen.

A figyelemelterelés egyes gyermekeknél hatékonyabb, mint másoknál. Néhányan sokkal gyakrabban akarnak szopni, amikor otthon vannak és unatkoznak, és ritkábban szopnak, ha elmennek otthonról, és elvonja figyelmüket az új környezet. Ilyen típusú gyermekek esetében az elválasztás ideje alatt célszerű a nap minél nagyobb részét az otthontól távol, olyan környezetben tölteni, ahol a kicsi jól érzi magát. Más gyermekek akkor szopnak gyakrabban, ha túl sok élmény éri őket. Ilyen gyermekek esetében célszerű a zavaró tényezőket semlegesíteni, és minél több időt otthon tölteni.

A szoptatás elhalasztása különösen hatékony az olyan gyermeknél, aki rendszertelen időben és helyen szopik. Ámbár ez csak akkor működik jól, ha gyermekünk elég idős ahhoz, hogy várni tudjon. Ha a halasztás azt az érzést kelti benne, hogy csak távol akarjuk őt tartani magunktól, akkor még elszántabban fogja igényelni a szopást.

A szopási idő lerövidítése általában hatékony a kétévesnél idősebb gyermekeknél, és némely gyermek számára ez a tervezett elválasztás jó kezdetéül szolgálhat.

Az alkudozás néha jól működik idősebb, szopó gyermekeknél. Gyermekünket, aki közel van a természetes elválasztáshoz, kölcsönös megegyezéssel talán meggyőzhetjük arról, hogy korábban abbahagyja a szopást. A legtöbb három évnél fiatalabb gyermek azonban nem elég érett és előrelátó ahhoz, hogy megértse az ígéret értelmét.

Legyünk figyelemmel gyermekünk reakcióira és annak megfelelően döntsük el, hogy melyik módszert részesítjük előnyben! Lehet, hogy az egyik ötlet hatékonyabb, mint a másik. Gyermekünk például szomorúvá válhat, ha elhalasztjuk a szoptatást, de jól érzi magát, ha eltereljük a figyelmét, és igényét mással igyekszünk helyettesíteni. Előfordulhat az is, hogy számára bizonyos szopási alkalmak fontosabbak, mint mások. Ilyen esetben a bensőségesebb alkalmak folytathatók az elválasztási időszakban is, és megengedhetjük neki, hogy a kedvenc szopásait hagyja abba utoljára. Ha gyermekünk még azután is ragaszkodik ezekhez a szopásokhoz, hogy a többivel már felhagyott, egy ideig még nyugodtan megadhatjuk neki ezt a lehetőséget. Például némely gyermek erősen kötődik a délutáni, és az esti elalvás előtti szopásokhoz – ilyenkor dönthetünk úgy, hogy ezeket a szoptatásokat addig folytatjuk, míg gyermekünk már le tud mondani ezekről is.

A fokozatos, tervezett elválasztás előnye, hogy váratlan helyzetek esetén rugalmasak lehetünk. Előfordulhat például, hogy megbetegedése esetén gyermekünk vigasztalásként többször is szeretne szopni. Ekkor visszatérhetünk a gyakoribb szoptatáshoz, míg a kicsi jobban nem érzi magát; az elválasztást aztán később folytathatjuk. Szükségtelen siettetnünk az elválasztást, hiszen az mind nekünk, mind gyermekünk számára elég nagy változás, és az alkalmazkodáshoz időt kell hagyni.

A természetes elválasztás

Bár társadalmunkban az édesanyák gyermekeiket általában egyéves kor alatt választják el, a szoptatási időszakot korábban évezredeken keresztül, és a világ nagy részén még ma is inkább években és nem hónapokban mérik. Az átlagos tartam kettő és négy év között van. Az emberiség teljes egészét figyelembe véve a természetes elválasztás a leggyakoribb módszer. Vannak, akik azért döntenek a természetes elválasztás mellett, mert helyesnek tartják, mások azért választják ezt, mert ez jár a legkevesebb munkával.

Sokan tartanak attól, hogy ha nem kezdeményezik gyermekük elválasztását, akkor az “örökké szopni fog”. Valójában a gyermekek maguktól kinövik a szopást ugyanúgy, ahogy más kisbabás viselkedésmódokat is elhagynak. Mennyi ideig tart ez? Ahogy tág határok között változik, hogy egy gyermek mikor tanul meg járni, mikor bújik ki az első foga, és mikor lesz szobatiszta, ugyanúgy változik az a kor is, amikor a gyerek kinövi szopás iránti igényét. Vannak babák, akik természetes módon egy-két éves korukban abbahagyják a szopást, míg más gyermekek még hároméves korukban is javában szopnak. A gyermekek idősebb korukig tartó szopásának többféle oka is lehet: erős szopási késztetés, a testközelség és érintés iránti hatalmas igény, fel nem ismert allergia vagy más problémák. A természetes elválasztás jóváhagyja a gyermekek különbözőségeit azáltal, hogy megengedi nekik a saját ütemük szerinti növekedést, hiszen a nekik megfelelő időben hagyhatják abba a szopást. Csak egy dolgot tudhatunk biztosan: előbb-utóbb tényleg minden gyermek felhagy a szopással.

Bár ez elsőre meglepőnek tűnhet, de az egyéves koron túli szoptatás sok előnyt nyújt mind nekünk, mind gyermekünknek. Így például kevesebb alkalommal betegednek meg a még szopó tipegők. A szoptatás ilyenkor mindig kész vigasztalási lehetőséget és táplálékforrást nyújt. Az anyatej könnyebben feldolgozható táplálékot biztosít az allergiás gyermekeknek is, akiknek hosszabb ideig tartó védelemre lehet szükségük, hogy kifejlődjön a más ételek iránti tűrőképességük. Arra vonatkozóan is vannak tapasztalatok, hogy a beszédet és az olvasást (különösen fiúknál) serkenti a hosszú szopás, és a későbbiekben sokkal ritkábban van szükség fogszabályozásra.

Egyes esetekben a kizárólagos szoptatás – amelyet a szilárd táplálékok fokozatos bevezetése követ –termékenységet gátló hatással lehet a baba kétéves koráig. Ezen túlmenően a szoptatással könnyen megnyugtathatjuk gyermekünket. Sok dédelgetést és további testközelséget biztosíthatunk általa. A szoptatás által testünkben szétáradó nyugtató hormonok gyermekünk számára is nyugodtabbá és élvezetesebbé tehetik a mindennapi életet. A természetes elválasztás általában fokozatos (bár gyermekünk néha korábban és gyorsabban hagyja abba a szopást, mint azt vártuk volna), és ez lehetővé teszi, hogy tejünk mennyisége lassan és fokozatosan csökkenjen. Bár nekünk – növekedésével párhuzamosan – bátorítanunk kell gyermekünk függetlenségét, a természetes módon történő elválasztás során soha nem kell egy olyan boldogtalan gyermekkel küszködnünk, aki ellenáll elválasztási törekvéseinknek. Szükségtelenné válik a cumi vagy cumisüveg használata is, amit csak még később tudnánk elvenni gyermekünktől.

A természetes elválasztásban sokunk számára a legnagyobb kihívás, hogy meg kell küzdenünk mások véleményével, és tartanunk kell attól a kényelmetlen helyzettől, hogy gyermekünk nyilvános helyen akar szopni. Bár egy két-hároméves, cumisüvegből etetett gyermek megszokott látványnak számít, idősebb gyermekünk szopása miatt esetleg kínosan érezhetjük magunkat. De éppen a természetes elválasztás miatt kerülhető el, hogy nyilvános helyen kelljen szoptatunk, mivel gyermekünk ilyen korban általában már ritkábban fog szopni, mint azt csecsemő korában tette. Így viszont mi határozhatjuk meg, hogy hol és mikor szoptatunk. Dönthetünk úgy, hogy különböző helyen és időben szoptatunk, de előre el is tervezhetjük a szoptatás módját. Érdemes egy “becenevet” választani a szopásra, amit gyermekünk nyugodtan kimondhat nyilvános helyen is anélkül, hogy zavarba hozna vele bennünket. Fontos, hogy a “szopás” és a mellre utaló szavak ne hangozzanak el. Ilyen helyzetekben az is segít, ha körültekintően választjuk meg ruházatunkat. Célszerű például takarószerű felsőruhát – mint például poncsót vagy vállkendőt – használni, így gyermekünk észrevétlenül tud szopni. Vehetünk vagy készíthetünk speciális, szoptatáshoz tervezett ruhát kis nyílásokkal, hogy elkerüljük az akaratlan figyelemfelkeltést. A nyilvános helyen szoptatást úgy is elkerülhetjük, hogy helyettesítő dolgokat kínálunk fel, például kis falatokat, innivalót, vagy éppen játékot, könyvet. Ugyanakkor azt is megtehetjük, hogy keresünk egy nyugodt helyet a szoptatáshoz. Ilyen lehet egy próbafülke az áruházban vagy egy hálószoba a barátoknál vagy rokonoknál.

Gyermekünk szükségletei és saját érzéseink

Bár hozzáállásunk játssza a legfontosabb szerepet, az elválasztás folyamatára mégis hatással vannak gyermekünk szükségleteivel és saját érzéseinkkel kapcsolatos tényezők is. Még hasonló korú gyermekek között is vannak különbségek: egyesek érettebben teszik meg ezt a lépést, mint mások. Ha gyermekünk kiborul, és sír, vagy ragaszkodik a szopáshoz akkor is, ha megpróbáljuk elterelni a figyelmét vagy más módon megnyugtatni, ez azt jelentheti, hogy számára az elválasztás túl gyors vagy más megoldás hatékonyabb lenne. A túl gyors elválasztás másik jele: viselkedésbeli változások vagy visszafejlődés, pl. dadogás, éjszakai felébredés, a túl erős ragaszkodás, az elválástól való új vagy fokozott félelem, harapás (ha azelőtt soha nem fordult elő), valamint olyan tünetek, mint a gyomorpanasz és székrekedés.

Gyermekünket saját érzéseink is befolyásolják. Ha szeretettel adjuk magunkat kicsinyünknek, nyugodtak és biztosak vagyunk döntésünkben, akkor kevésbé valószínű, hogy gyermekünknek nehézsége lesz az elválasztás során. Ezzel szemben, ha bűntudatot érzünk az elválasztás vagy annak esetleges erőltetése miatt, sokkal nehezebbnek fogjuk találni a szeretet kimutatását babánk felé, ami nyugtalanná teheti őt, és növelheti szopás iránti vágyát.

Bár maga az elválasztás általános folyamat mind saját, mind babánk életében, mégis minden elválasztás egyedi. Mi lehet hát a legjobb tanács, amivel babánk elválasztását a növekedés pozitív ünnepévé tehetjük? Az, hogy hallgassunk a szívünkre, és legyünk érzékenyek kicsinyünk jelzéseire! Mivel a szoptatás több, mint csupán anyatej biztosítása, a legjobb módszernek a fokozatos és szeretetteljes elválasztás bizonyul.

Felhasznált irodalom
AAP Drug List Amrican Academy of Pediatrics. The Transfer of drugs and other chemicals into human milk. Pediatrics 1994, 93(1) : 137-50.
Broad, F. E. The effects of infant feeding, birth order, occupation and socio-economic status on speech in six-year-old children. New Zealand Medical Journal. June 22, 1983, 483-86
Bumgarner, N. Mothering Your Nursing Toddler. La Leche League International. Schaumburg, IL. 1982.
Davis, _D. et al. Infant feeding practices and occlusal outcomes: a longitudial study. J Can Dent Assoc.1991, 57:593-94.
Guilicki, E. The effects of breastfeeding on toddler health. Pediatric News. 1986, 12:51-54
Goldman, A. Immunologic components in human milk during the second year of lactation. Acta Paediatr 1983, 72:461-62
La Leche League International. The Womanly Art of Breastfeeding, 35th Anniversary ed. Shaumburg, IL 1991
Lawrence, R. Breastfeeding: A guide for the medical profession, 4rd ed. St Louis: Mosby 1994
Lewis, P et al The resumption of ovulation and menstruation in a well-nourished population of women breastfeeding for an extended period of time. Fertility and sterility. 1991. Vol.55 (3):529-36.

Ügyelj a szavaidra! A szoptatás nyelvezete

Figyelem! Ez a cikkünk átdolgozás alatt van, elképzelhető, hogy elavult tartalmakat tartalmaz!

Írta: Diane Wiessinger, MS, IBCLC

(Reprinted from the Journal of Human Lactation, Vol. 12, No. 1, 1996)

„Az az igazság, hogy a szoptatás nem több, mint norma. A mesterséges táplálás pedig nem ugyanaz, és nem felsőbbrendű, inkább tökéletlen és alsórendűbb a szoptatásnál. Ezek súlyos szavak, de megvan a megfelelő helyük a szótárunkban.”

„Ha szoptat, a legjobb lehetőséget választja, hogy kisbabájának a lehető legjobb életkezdetet biztosítsa. A szoptatás csodálatos előnyei egész életükre kihatnak.” – mondja a szoptatási tanácsadó. És az anya a tápszert választja. Vajon miért?

Részben azért, mert ezt a szöveget akár egy tápszert reklámozó szórólapon is olvashattuk volna. Ha a mi szavaink, fordulataink felcserélhetőek a tápszeripar szóhasználatával, akkor valamelyikünk téved. És valószínűleg nem a multinacionális tápszergyártók. Nézzünk pár nyelvi fordulatot, amely – úgy gondolom – kiforgatja szavaink értelmét.

A lehető legjobb, ideális, optimális, tökéletes. A lehető legjobb szülő vagy? Az otthoni életed ideális? Optimális ételeket készítesz? Hát persze, hogy nem. Ezek csodálatra méltó célok, nem a minimum elvárható alap. Fogalmazzuk át! Alkalmatlan vagy szülőnek? Az otthoni életed abnormális? Elégtelen ételeket készítesz? Ez fáj, ugye? Nem várhatjuk el, hogy jóval túlszárnyaljuk a normálist, de bizonyára nem akarunk az „általában elfogadott” körből kilógni.

Amikor mi (és a tápszergyártók) azt mondjuk, hogy a szoptatás a lehető legjobb módja a csecsemők táplálásának, mert ideális tápanyag számukra, tökéletes egyensúlyban vannak benne a csecsemők számára szükséges tápanyagok, a logikus válasz így hangzik: És akkor mi van? Tapasztalatunk szerint az „optimális” nem a szükséges minimum, a „normális” is elég, és ebben a szóhasználatban a mesterséges táplálás „abszolút normalitás”, és mint ilyen biztonságos és megfelelő. Az igazság az, hogy a szoptatás nem több mint normális. A mesterséges táplálás, ami se nem egyenértékű, se nem jobb, valójában hiányos, nem teljes, alsóbbrendű. Ezek nem egyszerű szavak, de bele kell, hogy férjenek a szótárunkba.

Előnyök. Amikor a szoptatás előnyeiről beszélünk – hogy kisebb arányú a rák előfordulása, hogy az allergia kockázata csökken, hogy erősebb a kötődés, erősebb az immunrendszer – ezzel csak megerősítjük, hogy a mesterséges táplálás az elfogadott, az elfogadható norma.

Az egészséggel kapcsolatos összehasonlítások biológiai és nem kulturális normát használnak, legyen az eltérés akár veszélyes akár hasznos. A dohányosok gyakrabban betegek, a terhesség alatt szedett folsav csökkeni a magzati rendellenességeket. Mivel a szoptatás a biológiai norma, nem a szoptatott csecsemők egészségesebbek, hanem a mesterségesen táplált gyerekek betegebbek gyakrabban és súlyosabban.Nem a szoptatott babáknak van jobb illatuk, hanem a mesterséges táplálás eredményezhet abnormális, kellemetlen szagokat, ami a bélműködés problémáira utal. Nem várhatjuk, hogy megvalósuljon a szoptatás kultúrája, amíg nem ragaszkodunk a szoptatás egészséggel kapcsolatos modelljéhez mind szóhasználatunkban, mind irodalmunkban.

Nem hagyhatjuk válasz nélkül a média és mások kifordított kifejezéseit. Amikor elmulasztjuk leírni a mesterséges táplálás veszélyeit, a döntés szempontjából kritikus információtól fosztjuk meg az anyákat. Az anya, akinek gondjai vannak a szoptatással, talán nem kér segítséget csak azért, hogy „különleges előnyre” tegyen szert, míg ha tudja, hogy ő és gyermeke mit veszíthetnek, akkor azonnal segítségért fordul. Kevésbé valószínű, hogy tápszert ad a gyermekének, csak hogy „szokja meg az üveget is”, ha tudja, hogy ami az üvegben van, árt.

A mesterséges táplálás mint norma kényelmes illúziója sehol máshol nem érhető jobban tetten, mint a kognitív fejlődés témakörében. Amikor egészségügyi szakembereket kérdezek, hogy ismerik-e a tanulmányt az IQ és a terhesség alatti dohányzás (1) összefüggéseiről, valaki mindig elmondja, hogy a dohányzó anyák gyermekeinek „alacsonyabb” az IQ-ja. Amikor arról a tanulmányról kérdezem őket, ami a koraszülöttek akár anyatejjel, akár tápszerrel (2) való táplálásáról szól, valaki mindig tudja, hogy az anyatejes babák „okosabbak”. Én még soha nem láttam, hogy akár a média, akár maguk a szerzők más megközelítésben mutatták volna be bármelyik tanulmányt. Még az egészségügyi szakemberek is megdöbbennek, amikor átfogalmazom az eredményt úgy, hogy a szoptatást mint normát használom: a mesterségesen táplált gyerekeknek alacsonyabb az IQ-juk.

A kifordított valóság még félrevezetőbbé válik, amikor százalékokat használunk, mert a számok annak függvényében változnak, hogy mit választunk mértékadónak. Ha B 3/4–e A-nak, akkor A 4/3–a B-nek. Ha A a mértékadó, akkor B 25%-kal kevesebb. Ha B a mértékadó, akkor A 33 1/3%-kal több. Így ha egy 100 egységet érő tétel kiárusításra kerül 25%-kal kevesebbért, akkor az ár 75 egység. Ha a kiárusításnak vége és a tételt visszaárazzák, 33 1/3%-kal kell felemelni ahhoz, hogy 100-at kapjunk. Ugyanezek a számok jelennek meg egy nem régen készült tanulmányban (3), amely azt találta, hogy azon a nők esetében, akiket csecsemőként szoptattak „25%-kal kevesebb” a mellrák előfordulása. Újrafogalmazva, úgy, hogy a szoptatással járó egészség a norma: 33 1/3%-kal nőtt a mellrák előfordulása azoknál a nőknél, akiket csecsemőkorukban mesterségesen tápláltak. Képzeljük csak el, milyen különböző hatással lenne ez a két kijelentés a nyilvánosságra!

Különleges. „A szoptatás különleges kapcsolatot teremt.” „Kialakítunk egy különleges szoptató sarkot.” Nálunk a családban, ha különleges ételeket készítünk, az azt jelenti, több időre lesz szükségünk. A különleges dolgok jók, de bonyolultak, nem részei a mindennapi életünknek, és nem olyan dolgok, amit gyakran csinálunk. A legtöbb nő azt szeretné, ha a gyermekgondozás könnyen beilleszthető lenne az elfoglalt mindennapokba – és valójában az is. A „különleges” mint üzenet az elválasztást támogatja inkább, nem a szoptatást.

A szoptatás a legjobb, a mesterséges táplálás a második legjobb. De nem a WHO ajánlása szerint! Az ő sorrendjük a következő: 1) szoptatás, 2) saját lefejt tej adása valamilyen más módon, 3) más anya lefejt teje, 4) tápszeres táplálás (4). Ezt mindig észben kell tartanunk és mások számára is világossá kell tennünk. „Az anya után a következő legjobb dolog” is a mellből érkezik és nem a dobozból. Az az ingyenes minta, amit olyan jól látható helyre tettek az orvosi rendelő polcára, csak a negyedik legjobb megoldás.

Néhány esetben szükség van tápszerre. Csak azért, mert nincsenek anyatej gyűjtő állomásaink. Az az ember, akinek vérre van szüksége nem kell hogy negyedrangú megoldáshoz forduljon, mert vannak vérellátó központok, amik emberi vért adnak az embereknek. Nem kell, hogy különleges betegségben szenvedjen ahhoz, hogy joga legyen hozzá. Elég, ha szüksége van emberi vérre. Mégis ma azok a csecsemők kapják meg a 3. legjobbat, akik nem tudják tolerálni a 4. legjobbat. Kíváncsi vagyok, mi történne, ha egy viszonylag nem túl drága vérkészítmény kerülne forgalomba, mely alapjában véve nagyobb kockázattal jár, mint a donor vér. Kit tekintenek majd annyira nem fontosnak, hogy azt a készítményt kapja? Ha azon kapjuk magunkat, hogy egy ügyfelünk tápszert használ, ne mulasszuk el emlékeztetni őt magát, a védőnőt és a gyermekorvost is, hogy az anyatejgyűjtő állmásokon kellene lennie számára elérhető anyatejnek. Az anyatejgyűjtő bankok könnyebben válnak kultúránk részévé, ha előbb a szó a nyelvünk részévé válik.

Nem akarjuk, hogy a cumisüvegből etető anyáknak bűntudatuk legyen. A bűntudat egy olyan érzés, amit a nők automatikusan magukévá tesznek, még akkor is, amikor tudják, hogy a körülmények valóban a hatáskörükön kívül vannak. (Az én anyám még az időjárás miatt is bocsánatot kér.)

A nők majdnem automatikusan feltételezik a bűnösségüket, ez derül ki a következő helyzetre adott válaszaikból: Tegyük fel, hogy tanultál aerodinamikát az iskolában. És láttad, hogy a pilóták hogyan vezetik a repülőgépet. Most képzeljük el, hogy utas vagy egy kétszemélyes gépen. A pilóta szívinkfartust kap, és te rajtad múlik a repülőgép sorsa. Lezuhansz. Hibásnak érzed magad?

A férfiak, akiket megkérdeztem, így válaszoltak: „Nem. Az, hogy ismered az aerodinamikát, nem jelenti azt, hogy tudsz repülőgépet vezetni.” „Nem, mert én minden tőlem telhetőt megtettem.” „Nem. Nagyon rosszul érezném magam a gép és a pilóta miatt, de nem érezném magam hibásnak.” „Nem. A repülőgépeket bonyolult vezetni még akkor is, ha láttál valakit, hogy miként csinálja.”

És mit mondtak a nők? „A gép miatt nem érzem hibásnak magam, de a pilóta miatt igen, hisz volt egy kis esély, hogy le tudok szállni a géppel.” „Igen. Nagyon szigorú vagyok magammal, ha hibázok. Az, hogy rosszul érzem magam valami miatt, vagy bűnösnek, az nekem ugyanaz.”„Igen. Hát persze. Tudom, hogy nem kellene, de annak érezném magam.” „Megöltem valaki mást is? Ha nem, akkor nem érezném hibásnak magam.”Figyeljük meg, milyen kifejezéseket használnak: „ hibázok”, „tudom, hogy nem kellene”, „megöltem valakit?” egy olyan esemény kapcsán, ami felett semmilyen befolyásuk nem volt.

Az anya, aki úgy dönt, hogy nem szoptat vagy aki nem szoptat olyan hosszan, ahogy azt tervezte, a legjobbat teszi az adott pillanatban rendelkezésére álló források alapján. Talán hallotta a szokásos „az anyatej a legjobb” szöveget (az iskolai aerodinamika órák) és talán látott néhány anyát szoptatni a bevásárló központban (mint amikor láttuk a pilótát, ahogyan vezeti a gépet). Világos, hogy ez nem elegendő információ és gyakorlat. Ettől függetlenül hibásnak érezheti magát. Mert nő.

Mindannyian láttunk jól informált anyákat harcolni sikertelenül, hogy fenntartsák a szoptatást és láttuk, ahogyan mégis a cumisüveget választják elfogadva a helyzetet, hisz ők mindent megtettek. És láttunk kevésbé jól informált anyákat dühöngeni egy olyan rendszer miatt, ami nem adta meg nekik azt az információt, amire – mint később kiderült – szükségük lett volna. Segítsünk egy magát bűnösnek érző anyának elemezni az érzéseit, s egész más érzelmet is találhatunk a háttérben. Valaki nagyon régen adta a szájukba ezt a szót: bűntudat. Ez nem a megfelelő szó.

Próbáld ki ezt! Egy komoly balesetben lebénultál. Az orvosaid elmagyarázzák neked, hogy újra megtanulni járni hónapokba telhet, kemény és fájdalmas munkával jár és a siker nem garantált. Segítenek kialakítani az életed tolószékben élve, és átsegítenek az ebből adódó nehézségeken. 20 évvel később, amikorra a lábaid már reménytelenül elsorvadtak, találkozol valakivel, akinek a balesete pont olyan volt, mint a tiéd. „Kemény volt.” – mondja, – „3 hónap tömény pokol, de azóta újra járok.” Hibásnak éreznéd magad?

Nők, akiknek elmeséltem ezt a történetet dühösnek, cserbenhagyottnak és elárultnak érezték magukat. Azt kívánták, bárcsak újra kezdhetnék, több információval felszerelkezve. Sajnálták az elszalasztott lehetőséget. Néhányan hibásnak érezték magukat, amiért nem kérték ki mások véleményét is, és amiért nem tartottak ki szándékuk mellett még így információ és támogatás hiányában is. De túl a nemektől függő bűntudaton, nem érezzük bűnösnek magunkat, ha megfosztanak egy örömforrástól. Az anya, aki nem szoptat, a saját egészségét gyengíti, bonyolultabbá teszi a csecsemő- és gyermeknevelést, növeli annak költségeit, és elmulasztja az élet egyik legörömtelibb kapcsolatát. Valami alapvető dolgot veszített el a saját jólétéből. Milyen képét közvetítjük a szoptatással együtt járó megelégedettség érzésnek, amikor azt a szót használjuk, hogy „bűntudat”?

Fogalmazzunk újra, felhasználva azokat a szavakat, amiket maguk a nők mondtak nekem! „Nem akarjuk, hogy az üvegből etető anyák dühösnek érezzék magukat. Nem akarjuk, hogy cserbenhagyottnak érezzék magukat. Nem akarjuk, hogy elárultnak érezzék magukat.” Hámozzuk le a „nem akarjuk, hogy bűntudatuk legyen” értelmezéseit és egy olyan rendszert találunk, amely megpróbálja a saját hibáit takargatni. Nem próbálja megvédeni az anyát. Saját magát akarja védeni. Helyezkedjünk egy szintre az anyákkal, támogassuk őket, ha a szoptatás nem megy, és segítsünk nekik e mögé a pontatlan, nem célravezető szó mögé látni!

Pro és kontra, előnyök és hátrányok. A szoptatás egyszerűen egészségügyi kérdés, nem pedig egy a két egyenrangú választási lehetőség közül. „Az egyik hátránya annak, ha nem dohányzol, hogy a passzív dohányzást meglehetősen dühítőnek fogod találni. A dohányzásnak pedig egyik előnye az lehet, hogy testsúly csökkenéshez vezethet.” Az igazi kérdés a betegesség és a halandóság különbözősége. A többi – legyen akár szó dohányról vagy tápszerekről – csak füst.

Egy anyasági centrum „kiegyensúlyozott” szemléletét tükrözi a különböző csecsemőtáplálási módok előnyeit és hátrányait felsorakoztató kártya (5), amin a szagtalan széklet és a méh eredeti méretére való csökkenés a szoptatás 5 előnye között szerepel. (Ez azt jelenti, hogy azoknak az anyákak, akik üvegből etetik csecsemőjüket sosem tér vissza eredeti méretére a méhe?) Tejtől csöpögő mellek s az, hogy nem látjuk, mennyit evett a gyerek a szoptatás hátrányai között szerepel. A tápszeres táplálás előnyei között szerepel, hogy néhány anya kevésbé tartja „zavarba ejtőnek vagy kínosnak”. Az anyasági centrum jelentése szerint a módszernek jó fogadtatása van a gyermekgyógyászati dolgozók körében és nincs jelentős változás a szoptató és a tápszert adó anyák számában. Ez nem meglepő. Az információ alapjában véve nem különbözik a tápszergyártó cégek értékesítői által évek óta terjesztett „kiegyensúlyozott” információktól. Ez talán még jobb értékesítési dobás, hisz egy meglehetősen világos kórházi jóváhagyással jár együtt. „Tökéletesen informálva” az anya most már elég magabiztosnak érzi magát, hogy meghozzon egy életre szóló egészségügyi döntést a pelenka relatív szaga és az alapján, hogy mennyi bőr látszik ki egy –egy etetés alkalmával.

Vajon miért kínálnak olyan pro és kontra listákat a tápszergyártók, amelyek elismerik termékük néhány hiányosságát? Mert bármilyen „kiegyensúlyozott” megközelítés, ami egy erősen elfogult kultúrában jelenik meg, automatikusan az elfogultságot erősíti. Ha A és B majdnem egyenértékű, és ha az anyák több, mint 90%-a végül B-t választja, mint ahogyan az anyák teszik ezt az USA-ban (egy 1992-ben a Ross Laboratories által végzett, Anyák felmérése című, de nem publikált tanulmány szerint, ami 10%-nál kevesebb olyan anyát mutatott, aki egy évig szoptatott), valóban ésszerű a többséget követni. Ha volna fontos különbség, bizonyára az egészségügyi szakma nagy hansúlyt helyezne arra, hogy ne maradjon ki a döntéshozás folyamatából.

Ez a szülők döntése- mondják. Ez igaz. De az, hogy az egészségügyi dolgozók szándékosan kilépnek a folyamatból arra utal, hogy a „kiegyensúlyozott” lista pontos volt. A Parenting című lap egy nemrégi számában egy gyermekgyógyász így ír: „Amikor először meglátogatok egy új anyát a korházban, rögtön megkérdezem, szoptat vagy tápszert ad. Ha azt mondja tápszert ad, bólintok és már fel is teszem a következő kérdést. Támogatni a szülőket azt jelenti, hogy támogatom őket abban a döntésben, amit meghoztak, bármi legyen is az. Nem ronthatsz be valakihez szülés után és mondhatod, hogy rettenetes hibát követ el, megfosztja saját magát és gyermekét valamitől.” (6)

Ugyanakkor, ha egy nő egy rutin orvosi vizsgálat közben bejelenti az orvosának, hogy egy pár napja dohányzik, az orvos biztosan felhívja a figyelmét a dohányzás veszélyeire és amellett érvel, hogy most még könnyen meggondolhatja magát. Álszent és felelőtlen magatartás, hogy míg a dohányzás esetében világosan állást foglalunk, addig a szoptatás esetében „hadd döntsön a szülő” címszóval még arról sem bizonyosodunk meg, hogy milyen információi vannak az anyának. Az élet komoly döntéseit mindig az egyénnek kell meghoznia. Ez nem jelenti azt, hogy innentől kezdve ne juthasson információhoz, sem azt, hogy a cumisüveget választó szülők esetében megtagadhatnánk olyan információkat, ami egy következő gyermek esetében másfajta döntésre késztethetné őket.

Szoptatás. A legtöbb emlős nem is látja saját tejét élete során, és kétlem, hogy bármely más emlős anyaállat szándékosan az alapján „etetné” utódját, hogy adott időszakonként szerinte mennyire éhes a kicsinye. A szoptatás megnyugtatja a kicsinyét és kétség kívül jó érzés. Mi vagyunk az egyetlen olyan emlős, akik számára a szoptatás kalóriák tudatos átadása…. és mi vagyunk az egyetlen olyan emlős, akiknek ez a kalória átadás krónikus nehézséget okoz.

A nők mondhatnák, hogy 3 hónapig anyatejjel „táplálták” gyermeküket, de inkább azt szokták mondani, hogy 3 évig szoptattak. A könnyed, hosszan tartó szoptatás azt is jelenti, hogy megfeledkezünk a „mellből való táplálásról” (hogy meddig tartson, milyen időközönként, a megfelelő tápanyagok megfelelő arányban történő átadásáról, a különbségről a szopás és a komfortszopás között, mindarról, ami a tápszeres szóróanyagok középpontjában van) és helyette a kapcsolatra fókuszálunk. Mondjuk mindannyian az anyáknak, hogy a szoptatás valódi élménye akkor kezdődik, amikor a szoptatás anyatejjel való táplálásból anyamellen történő gondoskodássá válik.

A szakmán belül mindannyian azt szeretnénk, ha a szoptatás lenne a biológiai hivatkozási pont. Azt akarjuk, hogy ez legyen a kulturális norma, azt akarjuk, hogy az anyatej körülményektől függetlenül, minden csecsemő számára elérhető legyen. Ahhoz, hogy ezeket a célokat elérjük az első alapvető lépés mindannyiunk számára elérhető közelségben van. Amit tennünk kell nem más:…ügyeljünk a szavainkra.

Fordította: Kurucz Kata

Irodalom

  1. Olds D. L., Henderson, C. R. Tatelbaum, R.: Intellectual impairment in children of women who smoke cigarettes during pregnancy. (Terhesség alatt dohányzó nők gyermekeinek intellektuális károsodása) Pediatrics 1994; 93:221-27.
  2. Lucas, A., Morley, R., Cole, T.J., Lister, G., Leeson-Payne, C.: Breast milk and subsequent intelligence quotient in children born preterm.(Anyatej és a későbbi intelligecia hányados koraszülöt gyermekeknél) Lancet 1992; 339 (8788): 261-64.
  3. Fruedenheim, J.L., Graham, S., Laughlin, R., Vena, J.E., Bandera, E., et al: Exposure to breastmilk in infancy and the risk of breast cancer. (Összefüggés a csecsemőkori szopás és a későbbi mellrák kockázata között) Epidemiology 1994, 5:324-30.
  4. UNICEF, WHO, UNESCO: Facts for Life: A Communication Challenge. (Tények az élethez: Egy kommunikációs kihívás) New York: UNICEF 1989; p. 20.
  5. Bowles, B.B., Leache, J., Starr, S., Foster, M.: Infant feeding preferences card. (Csecsemőtápálás előnyei kártya) J Hum Lact 1993; 9: 256-58.
  6. Klass, P.: Decent exposure. (A megfelelő ráhatás) Parenting (May) 1994; 98-104.

Forrás

HírLLLevél:

Alapismeretek

A szoptatás természetes és normális az emberi faj számára, mégis elképzelhető, hogy egy kis időbe telik, amíg te és a babád megtanuljátok. A tejtermelés attól fokozódik (a tested több tejet termel gyorsabban), ha gyakrabban szoptatsz, vagy fejsz. Minél üresebb a melled, annál gyorsabban pótlódik a kiürült tej. Az anyatej folyamatosan termelődik, a mell még hosszú szoptatások után is csak maximum 75 %-ig ürül ki.

Korai szoptatás

A kolosztrum (előtej) a szülés után azonnal elérhető.

A korai bőrkontaktusban a baba könnyen alkalmazza a vele született ösztönöket, amelyek a szoptatást segítik. Optimális esetben póbáld a szülés utáni első órában bőrkontaktusba venni a babát, mielőtt bármilyen beavatkozás – mosdatás, mérés stb-  történne.

A bőrkontaktust és a “csak dőlj hátra és szoptass” pózt soha nem késő elkezdeni, még akkor sem, ha a baba álmos a gyógyszerek miatt, amiket szüléskor kaptál – a baba bőrkontaktusban jól tud a szopizásra koncentrálni.

Gyakori szoptatás

A babák gyomra kicsi, nem tudnak hosszan várni a táplálékra.

Szoptasd 24 óra alatt minimum 8-12 alkalommal.

A kolosztrum (előtej) mennyisége pont a baba pici gyomrához igazodik.

A gyakori, rövid szoptatások biztosítják, hogy a baba pont annyi tejet kapjon, amennyire szüksége van – minél gyakrabban és hosszabban szoptatsz, annál több tej termelődik

Kolosztrum

Ez az első napokban termelődő koncentrált tej hashajtó hatású  (segíti az első széklet, a mekónium  távozását), csökkenti a sárgaságot és olyan ellenanyagokban is gazdag, amelyek a fertőzésektől védik a babát.

Csak kényelmesen!

  • A megfelelő mellretapadás kulcsfontosságú.
  • Ülj kényelmesen, párnákkal jól körülvéve, megtámasztva.
  • A mellet természetes helyzetében tartsd!
  • Húzd a babát közel magadhoz, a hasa legyen a tiéddel szemben, a füle, válla, csipője egy vonalban.
  • A baba orra a bimbó magasságában legyen, így nagyobbra tudja nyitni a száját (mert a nyaka nyúlik és van helye mozogni) és mélyen, kényelmesen tud a mellre tapadni.
  • Ha nehéznek vagy kényelmetlennek találod a szoptatást, hívj mielőbb szakképzett segítséget!

Hagyd teljesen jól lakni!

Nem szükséges minden szoptatást stopperrel mérni – a baba jelezni fogja, ha jóllakott: elégedetten elengedi a mellet, vagy elalszik.

Szoptasd meg mindig, amikor kéri. Így pont annyit szophat, amennyire szüksége van, a melledet pedig stimulálja a bőséges tejtermelésre.

Figyeld az éhségjeleket!

  • A fej forgatása, keresés, az öklöcske rágása, nyalogatása, az izgő-mozgó végtagok mind-mind korai éhségjelek.
  • A sírás már késői éhségjel – a nyugodt babát könnyebb mellre helyezni és megszoptatni.
  • A nap folyamán néha a baba éhesebb és szomjasabb, mint máskor, akárcsak te. Sok kisbaba “tömbösítve szopik”, ami azt jelenti, hogy a nap bizonyos részeiben sűrűbben szopnak- ez főként este jellemző.
  • Néhány kisbaba  az első napokban aluszékony lehet a szüléskor kapott fájdalomcsillapítóktól vagy a sárgaságtól. Ez azt jelenti, hogy nem képesek annyit szopni, amennyit szeretnének.

A megfelelő bevitel jelei a tejbelövellés után

  • Hallod nyelni a babát?
  • Legalább 3 db 200 Ft-os érme nagyságú széklet 24 óra alatt annak a jele, hogy eleget eszik
  • Fordulj szakemberhez, ha a baba sokszor nyugtalan, akár még egy hosszú szoptatás után is.
  • Ha a baba aluszékony, ösztönözd 24 óra alatt 10-12 aktív szopásra. Tartsd testközelben és amikor ébren van, vagy a felszínes alvási szakaszban, próbáld mellre tenni.

Csak anyatej!

Az egészséges, időre született babának nincs szüksége semmilyen más folyadékra, vagy szilárd táplálékra az első hat hónapban.

A tápszerpótlás vagy egyéb folyadékok csökkentik a tejmennyiséget és allergiás reakciókat indíthatnak be.

A cumisüvegek vagy nyugtató cumik nemcsak a tejtermelésre gyakorolnak negatív hatást, hanem összezavarhatják a baba szopási technikáját is és a szopás elutasításához vezethetnek.

Ha szükség van pótlásra, használj kanalat, poharat vagy fecskendőt.

Az éjszakai szoptatások fontosak

A babának létfontosságú, hogy éjjel is szophasson: így biztosak lehetünk benne, hogy elég tejhez jut.

Az éjszakai szoptatások nemcsak a tejtermelés fenntartását segítik, hanem a túltelítődés, az elzáródások és a mellgyulladás megelőzésében is szerepük van.

Az éjjeli szoptatások egyszerűbbek, ha a baba közel van hozzád.

Ismerkedj össze a babáddal, és élvezzétek az együttlétet!

Hamarosan megtanulod, hogy mire van szüksége a babának  és azt is, hogy mit szeret. Az újszülött babáról való gondoskodásnak a legkönnyebb módja, ha elfogadjuk a közelségre való igényét. Az apák, partnerek szintén kivehetik a részüket a közelség biztosításának kellemes feladatából – ölelés, pelenkacsere, fürdetés, vagy hordozás által.

Alakítsátok ki a saját ritmusotokat!

Eleinte nyomasztó lehet a baba ellátásának napi 24 órás felelőssége. Próbálj belelazulni – lassanként észreveszed majd a finom mintázatokat a nap folyamán. Ezekre tudsz majd építeni, amikor kialakítod a mindkettőtöknek megfelelő napi ritmust.

Mozdulj ki!

  • A napoknak remek ritmust ad, és az elszigeteltség, bezártság érzése sem alakul ki, ha rendszeresen kimozdulsz a babával.
  • Szoptatni úgy is lehet, hogy mások ne vegyék észre. A tükör előtti gyakorlás is segíthet.
  • Szoptasd meg a babát, mielőtt dühös lesz – a síró baba biztosan bevonzza majd a közönséget!

Múlik az idő

Az első életév feléig az egészséges babának csak anyatejre van szüksége, ekkor kezd megérni a szilárd táplálékra.

Növekedési ugrások

Már az első hetektől rendszeresen tapasztalhatsz növekedési ugrást. Ekkor a baba nagyon éhes – a tejtermelés fokozódását segíti, ha olyan gyakran szoptatod, ahogy csak tudod. A melleidet puhábbnak és lazábbnak érezheted, ahogy a tejtermelés stabilizálódik. Ez egybeeshet egy növekedési ugrással. Ne izgulj, továbbra is va,n elég tejed és a szoptatás is újra beáll majd.

A túltelítődésről

Szoptass olyan gyakran, ahogy csak tudsz

A bimbóudvart egy speciális masszázstechnikával lehet felpuhítani, amely elvezeti a bimbótól a folyadékokat/ödémát, ezáltal a baba könnyebben, jobban tud a mellre tapadni.

A bimbó alapját nyomd be az öt ujjbegyeddel.
Alkalmazz gyenge nyomást kb 1 percig – a bimbóudvaron látható lesz azujjaid nyoma. Az ujjad oldalával is alkalmazhatod a nyomást
Helyezd a hüvelykujjadat a bimbó egyik oldalára, másik két ujjadat pedig arra az oldalra, ahol a baba ajkai lesznek. Nyomj ki egy kis tejet, ha szükséges.

A szoptatás előtti meleg, nedves borogatás segíti a tej áramlását. A hideg borogatás a szoptatások között a duzzanatot/ödémát és a fájdalmat csökkenti.

Fájdalmas mellbimbó

A fájdalmas mellbimbó és a sebesedés megelőzésében nagyon fontos, hogy a babát mindkettőtöknek kényelmes testhelyzetben szoptasd.

A fájdalom annak a jele, hogy valamit változtatni kell – fordulj szakemberhez.

Azelőtt szoptasd meg a babát, hogy nagyon éhessé válna. Először a kevésbé fájó mellből szoptasd. Váltogasd a szoptatási pozíciókat. Ha szeretnéd levenni a mellről, az ujjadat helyezd a baba ínyei közé. Ha viszket, ég a mellbimbód, vagy a szoptatások alatt vagy között nyilalló fájdalmat tapasztalsz, mindenképp fordulj LLL tanácsadóhoz, aki a továbbiakban tud segíteni.

A cikk pdf formátumban letölthető itt.

2018. június
Forrás: https://www.laleche.org.uk/beginning-breastfeeding/
Fordította: Wouters Krisztina, LLL szoptatási tanácsadó

 

Kézi fejés

Figyelem! Ez a cikkünk átdolgozás alatt van, elképzelhető, hogy elavult tartalmakat tartalmaz!

Az anyatej kézzel történő fejése

MARMET-MÓDSZER

Az anyatej kézzel történő fejése

A kézzel történő fejés és a tejkilövellő reflex működését elősegítő Marmet-módszer anyák százainál vált be úgy, ahogy eddig még semmi más. Még azok a szoptató anyák is, akik eddig sikerrel alkalmazták a kézi fejést, azt fogják tapasztalni, hogy ezzel az eljárással emelkedik a tejük mennyisége. Olyan anyák pedig, akik előzőleg egyáltalán nem vagy csak nagyon kis mennyiséget tudtak fejni, ezzel a módszerrel kiváló eredményt érnek el.

Fontos a módszer

A kézi fejést figyelve nehéz a helyes fejő mozdulatokat szemmel követni, mivel ebben az esetben a kéz gyorsabb, mint a szem. Ezért sok anya nehéznek találta a kézi fejést még bemutatása vagy egy rövid tájékoztató elolvasása után is. A kézi fejés kevésbé hatékony módszereivel is lehet tejet fejni, de ha ezeket az eljárásokat gyakran és rendszeresen használják, könnyen megsérülhet a mellszövet, a mellek kisebesedhetnek, sőt a bőr ég, kipirul. A kézi fejés Marmet-módszerét egy olyan anya fejlesztette ki, akinek egészségügyi okokból huzamosabb ideig fejnie kellett. Mivel úgy tapasztalta, hogy tejkilövellő reflexe nem működik olyan jól, mint amikor csecsemője szopott, egy masszázst és stimulációt egyesítő módszert fejlesztett ki a reflex működésének elősegítésére.

Előnyei

A kézi fejésnek sok előnye van a mell mechanikus eljárásokkal (pl. eszközzel, pumpával) történő fejésével szemben:

  • A mechanikus pumpák gyakran kényelmetlenek és hatástalanok.
  • Sok anya felszabadultabban érzi magát, mikor az anyatej fejése kézzel történik, mivel ez természetesebb.
  • A bőr bőrrel való érintkezése stimulálóbb, mint egy műanyag burokkal való érintkezés. Így a kézi fejés jobban elősegíti a tejkilövellő reflex működését.
  • Kényelmes.
  • Ökológiailag magasabb rendű.
  • Hordozható. Hogy felejtené egy anya otthon a kezeit?
  • Ráadásul ingyen van!

Hogyan képződik a tej ?

Az anyatej tejmirigyekben (alveolus) termelődik. A tejcsatornákba folyamatosan áramlik a tej és a tejöblökben gyűlik össze. A tejmirigyek ingerlés (stimuláció) hatására további tejet bocsátanak ki a csatornarendszerbe (tejkilövellő reflex).

Hogyan képződik a tej

A fejés

A tejöblök kiürítése

  1. Helyezze a hüvelykujját és a két ujját először kb. kettő-négy cm-re a mellbimbó köré.
    • Használja ezt a mértékegységet útmutatóként; ez nem esik egybe szükségszerűen a mellbimbó udvarának külső határával, mivel annak mérete más minden nőnél.
      Ujjlehelyezés
    • Helyezze hüvelykujja begyét a mellbimbó fölé, és az ujjbegyeket a mellbimbó alá, C betűt formálva a kezével, ahogy ezt az ábra mutatja!
    • Figyelje meg, az ujjak a tejöblök felett helyezkednek el!
    • Ne fogja körbe a mellet!
      Ne fogja körbe a mellet!
  2. Húzza egyenesen a mellkas felé.
    Húzza hátra a mellkas felé
    • Az ujjak zártak legyenek.
    • Nagy mell esetén először emelje meg a mellet, aztán húzza hátrafelé!
  3. Végezzen sodró mozdulatokat előre az ujjaival, mintha egyszerre akarna ujjlenyomatokat készíteni.
    sodrás sodrás befejezése
    • Sodró mozgása összepréseli és kiüríti a tejöblöket anélkül, hogy a mell állományát megsértené.
    • Figyelje meg a hüvelykujj és a többi ujj körmének mozgását az ábrán!
  4. Ismételje ritmikusan e mozdulatokat, hogy kiürítse a tejöblöket!
    • Ujjlehelyezés, húzás, sodrás, ujjlehelyezés, húzás, sodrás …
  5. Járja körbe a hüvelykujj és az ujjak helyzetének változtatásával, hogy az összes tejöblöt kiüríthesse. Használja mindkét kezét a fejéshez.! Ezek az ábrák a jobb mellen végzett kézmozdulatokat mutatják.
    jobb kéz bal kéz

Kerülje a következő mozdulatokat!

  • Ne préselje a mellet! Ez kisebesedést okozhat!
    Ne préselje a mellet!
  • Ne húzza kifelé a mellbimbót és a mellet! Ez szövetroncsolást okozhat!
    Ne húzza kifelé a mellbimbót és a mellet!
  • Ne csúsztassa kezeit mellen! Ez a bőr kidörzsölődését, égését okozhatja.
    Ne csúsztassa kezeit mellein!

A tejkilövellő reflex működésének elősegítése

A tejáramlás serkentése

  1. Masszírozza meg a tejtermelő mirigyeket és csatornákat!
    Masszírozza meg a tejtermelő mirigyeket és csatornákat!
    • Kezdje a mell felső részén! Nyomjon határozottan a mellkas felé! Körkörösen mozgassa az ujjait a mell egy pontján!
    • Néhány pillanat múlva helyezze ujjait a mell egy következő pontjára!
    • Körkörös masszírozó mozdulatokkal közeledjen a bimbóudvarhoz!
    • Ez hasonlít a mell önvizsgálatánál használt mozdulathoz.
  2. Simítsa a mell felületét könnyű csiklandozó mozdulatokkal fentről a bimbó felé!
    Simítsa a mell felületét
    • Folytassa ezt a simogató mozdulatot az egész mellfelületen a mellkastól a mellbimbó felé!
    • Ez segíti az ellazulást és serkenti a tejkilövellő reflexet.
  3. Előre hajolva rázogassa meg a melleit, hogy a nehézségi erő segítse a tejkilövellést!
    Előre hajolva rázogassa meg a melleit

Eljárás

Ezt a módszert azok az anyák használják, akik kénytelenek a mellből történő szoptatás helyett fejni, és azok, akiknek szükséges beindítani, növelni, vagy fenntartani a tejelválasztást, amikor a csecsemő nem szoptatható.

  • Fejje addig a mellet, amíg a tejkilövellés le nem lassul!
  • Segítse a tejkilövellő reflexet (masszázs, simogatás, rázás) mindkét mellen! Ez egyszerre is elvégezhető.
  • Ismételje meg a fejést és a tejkilövellő reflex működését serkentő folyamatot még egyszer vagy kétszer mindegyik emlőn! A tej folyása általában lelassul a második és harmadik alkalommal, ahogy a tejöblök kiürülnek.

Időtartamok

Az egész eljárás megközelítőleg húsz-harminc percet vesz igénybe.

  • Fejjen öt-hét percig!
  • Masszírozzon, simogasson, rázzon!
  • Fejjen három-öt percig!
  • Masszírozzon, simogasson, rázzon!
  • Fejjen két-három percig!

Figyelem! Ha a tejelválasztás beállt, ezeket az időket csak útmutatásként használja! Figyelje a tej folyását, és amikor az csökken, váltson a másik mellre! Ha kevés vagy semmi tej sem jelenik meg, gondosan tartsa be az itt megadott időket!

Fordította: Hochberg Ágnes (1992)