Kosár

Konferencia jegyek ITT!

Események

okt
1
hét
10:00 Zuglói csoport @ Zuglói Családsegítő és Gyermekjóléti Központ
Zuglói csoport @ Zuglói Családsegítő és Gyermekjóléti Központ
okt 1 @ 10:00 – 12:00
Csoportvezető: Orsovai Szilvia  
okt
3
sze
09:25 Fóti csoport
Fóti csoport
okt 3 @ 09:25 – 10:25
Rákosi Dóra
okt
4
csü
10:00 Siklósi csoport @ PiheNő
Siklósi csoport @ PiheNő
okt 4 @ 10:00 – 12:00
Csoportvezető: Gudmon Erika július-augusztusban szünet

Kiadványok

FACEBOOK

Monthly Archives: március 2018

Segítség! Nyílt levél ikres édesanyák házastársa, barátai és rokonai részére

Az ikres édesanyáknak segítségre van szükségük ahhoz, hogy túléljék az első évet. Ez talán drámainak hangzik, de akkor is igaz. A legnagyobb probléma az ikres anyukák számára az, hogy elegendő alváshoz jussanak, lépést tartsanak a minimálisan szükséges házimunkával, megtalálják negatív érzéseik kifejezésének módját, és valahogy feloldást találjanak elszigeteltségükre. A barátoktól és rokonoktól kapott segítség és támogatás akár döntő is lehet abból a szempontból, hogy az édesanya sikeresen csinálja mindezt végig, vagy éppen teljesen összeomlik újdonsült ikres anyukaként.

Sokszor az emberek szeretnének segíteni, de nem tudják a módját. A segítő szándékú barátok vagy családtagok valójában ronthatnak is a helyzeten. Íme egy rövid lista azok számára, akik ikres édesanyának szeretnének segítségére lenni.

Amit megtehet

  • Vigyen ennivalót, amikor látogatóba megy!
  • Tegye tisztába a babákat!
  • Masszírozza meg az édesanya hátát vagy lábát, amíg szoptat!
  • Adjon neki vizet vagy gyümölcslevet!
  • Vigyázzon a babákra, amíg ő alszik!
  • Ha az egyik kisbaba szopizni szeretne az éjszaka közepén, akkor pelenkázza át és vigye oda az édesanyjának az ágyba. Amikor a másik baba felébred, cserélje meg őket!
  • Vigyázzon a babákra, amíg az édesanyjuk sétál egyet vagy beül a fürdőbe!
  • Hallgassa meg őt, amikor ijedtnek, fáradtnak vagy teljesen levertnek érzi magát.
  • Érezze együttérzését, amikor sírnia kell!
  • Mossa ki a szennyest, hajtogassa össze és pakolja el a ruhákat!
  • Vásároljon be!
  • Készítsen ebédet vagy vacsorát, és tálalja is neki!
  • Mondja el neki, hogy szereti!
  • Vigyen neki aktuális folyóiratokat, katalógusokat vagy videót!
  • Segítsen neki, hogy találjon más ikres anyukákat, akikkel beszélgethet!
  • Takarítsa ki a konyhát, mosogasson el!
  • Mondja el neki, hogy milyen nagyszerűen bánik a gyerekeivel!

Egyéb fontos dolgok

  • Amikor látogatóba megy, segítsen az édesanyának, hogy lazítani tudjon; ne várja el, hogy ő szórakoztassa!
  • Támogatásra és bátorításra van szüksége; ne adjon neki tanácsot, amikor panaszkodik vagy fáradtnak tűnik!
  • Az édesanya talán sebezhetőnek érzi magát; ne ássa alá az önbizalmát azzal, hogy olyan negatív kérdéseket tesz fel, mint pl. „Biztos vagy benne, hogy a babák elegendő tejhez jutnak?” vagy „Miért nem alusszák még át az éjszakát?”
  • Koncentráljon az anyáról való gondoskodásra és segítsen a házimunkában ahelyett, hogy a babákról való gondoskodást próbálná átvenni!
  • Egy ikres édesanyának legalább az első évben szüksége van segítségre; ne tűnjön el az első 3 hónap után!

Mi van akkor, ha nincs segítség?

Ha az ikres édesanya messze lakik a barátaitól és rokonaitól, vagy ha azok napközben dolgoznak, akkor egy segítő alkalmazása lehet a megoldás. Még ha az ár magas is, az édesanya fizikai és érzelmi egyensúlya megéri azt. Néhány anya középiskolás tanulókat fogad fel, hogy iskolaidő után segítségére legyenek. Néhány egyház és gyülekezet önkéntes segítőket biztosít az ikres anyukák számára. Nyugdíjas, vagy iskolás gyerekeket nevelő anyukák közül is többen vállalnak ilyen munkát viszonylag alacsony fizetség ellenében.
Forrás: LLLI
Fordította: Verdes Dóra

A szoptatás női művészete

Sikertörténet

Nagyon megörültem, amikor megtudtam, hogy ikreim lesznek, de ugyanakkor teljesen kétségbe is estem, hogy hogyan lesz két gyereknek elég tejem. Nagyon szerettem volna – és a mai napig is nagyon szeretek – szoptatni. Egyszerűen a világ legtermészetesebb dolga számomra, hogy akinek kisbabája van, az szoptat.

Félelmem a tej mennyiségét illetően alaptalan volt. Hála a természetnek, a Ligának és nekem. A kórházban már akkor elkezdtem fejni, amikor még csak egy csepp tejem volt. Sokan kinevettek. Éjszaka is felkeltem fejni, mert azt tanultam, hogy minél gyakrabban ingereljük tejtermelésre a mellet, annál több tej lesz. Így is lett, dőlt belőlem a tej. Kellett is a fiaimnak, akik annak ellenére, hogy csak öt napos korukban látták meg először a mellemet, úgy szoptak, mint egy kisangyal. És volt is mit. Ezek után azt hiszem, hogy az is tud szoptatni, aki valamilyen probléma miatt hetekig nem kapja meg a kisbabáját. Ha tudja, hogyan kell fejni, ami persze nem kis munka, akkor nem megy el a teje.

Még a kórházban úgy döntöttem, hogy be fogok spájzolni anyatejből, hogy ha beteg lennék, vagy el kell mennem valahova, akkor is anyatejet kapjanak a picik. A Ligához fordultam segítségért, ahol Ágoston Anikó bőségesen ellátott az anyatej lefagyasztásával és tárolásával kapcsolatos információval. Nagyon nagy segítség volt, hiszen így ki tudtunk néha mozdulni a gyerkőcök mellől.

Kaptam anyagot arról is, hogyan lehet egyszerre szoptatni őket, de én jobban szerettem külön szoptatni őket, mert így jobban tudtam foglalkozni velük, szeretgetni őket.

Mint a legtöbb kezdő kismama, én is próbáltam meghatározott időközönként szoptatni őket, de pár nap alatt feladtam. A Liga tanácsai és a gyakorlat is azt igazolta, hogy akkor célszerű szoptatni őket, amikor ők akarják. Érdekes, de általában egyszerre lettek éhesek. Sosem keltettem fel őket, ha aludtak, és mindig adtam nekik szopni, ha kértek. Kivéve éjszaka. Akkor, ha az egyik felébredt, akkor megszoptattam, és a másikat is felkeltettem, hiába aludt szegény. Saját érdekemben, hiszen ha nem így tettem volna, egy óra múlva ő is felébred, és akkor az alvásnak befellegzett. Pihenni pedig kell, erre is szükség van a tejtermelődéshez.

Soha nem adtam nekik teát vagy innivalót, amíg 6-8-szor szoptak naponta. A cumisüveghez egyébként is negatív tapasztalataim fűződnek. Egyszer-kétszer, mikor cumisüveg használatára került a sor, amikor más etette őket helyettem, lusták és ügyetlenek lettek a következő szoptatás alatt. Szerintem csak akkor kapjon cumisüveget a baba, ha muszáj.

A fiaim tíz hónaposak, és még szopnak. Szeretnék szoptatni, amíg csak a fiaimnak szükségük van rá, hiszen olyan csodálatos dolog.

Garamvölgyi Éva

Ikerbabák szoptatása

Két 17 hónapos ikerkislány anyukája vagyok, védőnő. Éppen az államvizsgára készültem, amikor kiderült: új élet van a pocakomban. Ekkor 6 hetes terhes voltam. Mivel ez elég “pici kor”, rendes életjelenség nem volt látható az ultrahangon, így két hét múlva újra el kellett menni. Ismét megjelentünk remegve, csak éljen a baba. És mit mondott az orvos?

“Két élő embrió látható asszonyom!”

Először a férjem is, és én is úgy éreztük ez a vég. Kettő? Egyszerre? Aztán ambivalens érzéseink voltak, hol büszkék voltunk magunkra, egymásra és szerelmünkre, hol kétségbeestünk. Főleg én! Mi lesz a terhesség végén? Milyen lesz a szülés? Lesz-e elég anyatej?… Rengeteg ilyen kérdés kavargott bennem.

Tizenhét hetesen még semmi sem látszott, leszámítva azt, hogy az eredetileg picike, 70-es mellbőségem 85-ösre ugrott, és egyik reggel zuhanyozás közben sárgás, ragacsos folyadék buggyant ki a melleimből.

A 37. héten császármetszéssel jöttek világra lányaim. A műtét utáni napon máris baba-mama szobába mentem a két picurral. Két kislány érkezett hozzánk: Niki 2700 g és 50 cm, Alexa 1850 g és 42 cm volt.

Az első perctől fogva szoptak, egyszerre. Rengeteg tejem volt, melleim reggelente kőkemények voltak. Forró zuhannyal segítettem magamon, melynek hatására szabályosan spriccelt a tej. A lányok nagyon szépen ettek, Alexa két hét alatt hízott 23 dekát, így haza is mehettünk. Már a kórházban elkezdtem a tej leadását is napi 1 decivel. Otthon továbbra is szoptattam, mindig egyszerre, kivéve éjjel. Olyankor külön ébredtek, így éjszaka négyszer keltem fel. Nagyon élveztem ezeket a perceket. Alexa (ő a kisebb) 10 perc alatt üresre szívta a cicit, Niki fél órát is nyammogott és maradt is benne. Ezért “Niki cicijét” fejtem, így napi fél liter plusz jött össze. Azért írtam “Niki cicijét”, mert megvolt, melyik kié. Ezt nem én akartam így, hanem ők. Ha véletlenül fordítva tettem őket mellre, megnyalták, megszagolták és sírva fordították el a fejüket, jelezve: ez nem az övék.

Érdekes, hogy két hónapos korukig szoptak éjjel, azóta is este 8-kor fekszenek le és reggel 8-kor kelnek.

Hét hónapos korukig csak szoptak és eddig adtam le a lefejt tejet, napi fél litert.

A napirendünket úgy alakítottam ki, hogy délután 13-15 óra között ha esett, ha fújt, lefeküdtem aludni, így én is pihent voltam.Rengeteget sétáltunk, előfordult, hogy a parkban szoptattam.

Szeretném elmondani, hogy egész terhességem alatt készültem a szoptatásra, és hittem benne, hogy bőven lesz tejecske. Nagyszerű volt ez az időszak. Csodálatos volt, ahogy ettek és néztek engem, vagy simogattak közben.

Bajókné Kis Katalin

Ikreket szoptatni?

Íme, néhány megdönthetetlen, cáfolhatatlanul igaz érv, ami mind azt bizonyítja, miért nem sikerülhet nekem a szoptatás.

  1. Ikreim vannak. Ez pedig, a kórházi orvos, a gyerekorvos, a védőnő és rengeteg ismerősőm szerint is roppant nehéz feladat elé állít.
  2. Vén vagyok, mint az országút: 32 múltam. Testem már nem a régi.
  3. A melleim kicsik. No nem vészesen, de hogy ezekből napi 700-800 ml tej is kijöjjön?!
  4. Soha nem jött előtej a mellemből, a szoptatáskor sem spriccel belőle, mint másoknak.

És még lehetne folytatni… Akkor még nem tudtam, hogy mindez nem számít. De kezdjük az elején! Amikor a kórházből hazajöttünk az ikrekkel, már rendszeres tápszeres kiegészítést kaptak. Hogy hogy alakult ez ki? Már nem is fontos. Csak a tanulság: bár elkeseredetten küzdöttem a kórházban, hogy mindkét babámat szoptatni tudjam, a nővérek újra meg újra a tápszerhez nyúltak. Egy mondat különösen visszacseng fülemben. Amikor sokadszor mérték a babákat, és csak nem mutatott annyit a mérleg, amennyit a nővérek szerettek volna, már vették is elő a tápszert, amitől elfutotta a könny a szememet. És akkor azt mondta a nővér őszinte, szánakozó hangon: “Látom, anyuka, nagyon szeretne szoptatni…” De mennyire hogy igaza volt! Csak éppen nem mondta meg, mit tegyek, hogy ez sikerüljön.

Így hát beletörődtem, hogy az ikrek tejen és tápszeren fognak felnőni. Tényleg, mi rossz van abban? A sok jót, amit az anyatej ad, megkapják. A cumisüveges etetésben meg boldogan segít az apuka, aki ezáltal részese lehet az etetésnek. Persze nem adtam fel egykönnyen. Kipróbáltam mindazt, amit a gond nélkül szoptató anyukák javasoltak (sok ikres anyuka is volt köztük, akik könnyedén dobálóztak olyan számokkal, amiknek a felével is elégedett lettem volna: ki mennyit fejt le, mennyit szopott a gyerek stb.) Ittam a Laktoherbet, ettem a tojáslevest, minden szoptatás után fejtem – elkeserítően kevés jött egy-egy alkalommal. És sok mást is.

Aztán sorsdöntő dolog történt. Bazsi rájött, hogy őt itten becsapták. Mindenáron a cicire akarják kényszeríteni, amikor ott a cumisüveg, amiből csak úgy dől a kaja. Minek küzdjön ő a cicivel?! A 20 perces szopásokból 5 lett, majd 3, végül alighogy bekapta a cicit, már ki is köpte, és haragosan sírva fakadt, követelve a cumisüveget. Veróval nem volt gond. Ő szorgalmasan szopott akármeddig, az úgynevezett komfortszopási ideje is jó hosszú volt. De Bazsi nem. Rájöttem, hogyha ez így megy tovább, akkor tennem kell valamit, különben Bazsi tápszeren fog felnőni, ahelyett, hogy az éltető anyatejet szívná magába. Ekkor 7 hetesek voltak. Bazsi 60 ml kiegészítést kapott minden szopáskor, Veronika 40-et. Nem kevés! Rettentően kétségbe estem.

Aztán három dolgot tettem. Megrendeltem a Szoptatásért Magyar Egyesülettől a tájékoztató füzetüket. Felhívtam telefonon egy La Leche Liga (a továbbiakban LLL) tagot, valamint az interneten keresztül írtam is ennek az egyesületnek.

Három dolog történt. Megjött a füzet, és sok kérdésemre hirtelen világos választ kaptam. Az LLL hölgytől világos tanácsot kaptam: szoptassam minál gyakrabban a bébiket pár napig, akkor több lesz a tejem. Felejtsem el a méricskélést, napi szinten mindenképpen, és ne óra szerint szoptassak, hanem ahogy a babák szeretnék. Harmadszorra, levelemre válasz jött, és az LLL anyuka ugyanezt tanácsolta nekem. És még sok minden mást is. Főleg azt, hogy nyugodjak meg, és higgyek magamban.

Hát ez volt a legnehezebb. Miért? Mert magam körül nem ezt láttam. Mert mindenki csodálkozva meredt rám: “Megőrültél? Kéróránként szoptatsz?” Mert a párom sem nagyon tolerálta a fáradtságtól való kiborulásaimat, és többnyire azzal intézte el panaszkodásomat, hogy ő nem bánja, ha akár tápszeren is nőnek fel a gyerekek. Talán abból fakadt ez a szemlélete, hogy bár őt sokáig szoptatta az anyukája, a húgát egyáltalán nem. Ez köztudott volt a családban, nekem is sokszor elmesélték. “Mégis felnőtt valahogy!”

De a legnehezebb talán mégsem ez volt. Hanem az a két hét, amikor az amúgy is kis súlyú kislányom (két kilóval született!) nem hízott egy grammot sem. Még 2 hónapos sem volt, és 3400 g-nál megállt. És ez pontosan egybeesett azzal az időszakkal, amikor áttértünk a teljes és kizárólagos szoptatásra. Kisfiam eleve nagyobb súllyal született, és jobban is hízott. Őmiatta nem aggódtunk. De Veronika… Az a csöpp kis lány, aki hamar elnyerte tőlünk a Kis Csomag becenevet, olyan passzívan tudott feküdni és szemlélődni, ellentétben a csupa tűz bátyjával! Nem, nem és nem hízik… Ebben a nehéz időszakban Juhász Judit, az LLL anyuka tartotta bennem a lelket az internet áldásos útján.

Íme, néhány az aggódnivalók közül. Miért is gondoltam, hogy Veronika nem kap eleget enni?

  1. Nem hízik olyan ütemben, mint társai. Valójában alig-alig hízza meg a javasolt alsó határt. Jótanács: felejtsem el a számokat.
  2. 3-5 naponta kakilt egyet. Jótanács: ez normális. Nem kell frászt kapnom az 5. nap környékén.
  3. Lassan szopik, de néha elenyészően keveset. Jótanács: felejtsem el a számokat. Addig szoptassam, amíg mindkettőnknek jólesik.
  4. Néha 1 órás szopás után is sírva fakadt, ha kiveszem a szájából a cicit. Jótanács: ne vegyem ki a szájából a cicit.
  5. Néha alig egy órával szopás után felébredt, és sírva fakadt. Jótanács: ennek sok más oka is lehet. Ha mégis éhes, nyugodtan etessem meg még egyszer.
  6. Néha éjjel is felébredt. Jótanács: akkor szoptassam meg akkor is. Nincs abban semmi rossz.
  7. Napi 8-11 alkalommal is evett (ettek, hiszen ilyenkor az egyszerűség kedvéért a bátyját is megszoptattam).

Jótanács: na és akkor?
És így tovább. És így tovább. És így tovább.

Ma már 7 hónaposak az ikrek. Lelkesen és ügyesen szopnak, még mindig naponta 7-8-szor. De nem bánom, én is lelkes vagyok, és imádok szoptatni. 5,5 hónapos korukban kezdtem kiegészítő táplálékot adni nekik. Tulajdonképpen később is elkezdhettem volna, de Veró súlya megint nem úgy alakult, ahogy a nagykönyv ajánlotta, ezért úgy döntöttem, a főzelék majd felhízlalja. Persze, nem hízlalta. Most már tudomásul vettem, hogy ő ilyen. Ennyit hízik és kész! A bátyja másfélszer annyit nyom, mint ő, dehát ő meg olyan alkat, és kész. Ez olyan magabiztosan hangzik! De hogy a számoktól elszakadjak, arra még ma sem mindig vagyok képes. Pedig keményen próbálkozom!

A lényeg: ikreket márpedig lehet szoptatni. Még akkor is, ha ez nem tűnik természetesnek. Szeretnék még néhány tanulságot megemlíteni, amelyek hasznosak lehetnek más anyukáknak.

Borzasztóan visszavetette az önbizalmamat az, hogy a párom nem hitt bennem. Nem mintha nem tartotta volna jónak a szoptatást, csak éppen nem bánta ő a tápszert sem. Így hát valahányszor elkeseredtem, vagy megingott az önbizalmam, rögtön azt javasolta, hagyjam abba a küszködést, és adjak a gyerekeknek tápszert. Még most is kicsúszik a száján: “Adtál ma már nekik rendes kaját?”, és ez arra vonatkozik, hogy kaptak-e már főzeléket. Mintha az anyatej nem lenne rendes kaja! Amúgy maximálisan jó apuka, imádja a gyerekeket, és sokat foglalkozik velük. Mégis, biztatásért hiába fordultam hozzá.

Anyu sem nagyon hitt abban, hogy a gyakori szoptatás növeli a tejmennyiséget, ráadásul ő is a régi iskolán nőtt fel, amelyik a szigorú rendszerességet, folytonos méricskélést stb. hirdette. De ő legalább támogatott abban, amit szerettem volna elérni. Méghozzá feltétel nélkül, és másokkal szemben is. Sosem fogom tudni meghálálni neki ezt. Én nem biztos, hogy jobb meggyőződésem ellenére ilyen vállvetve ki tudnék állni valaki mellett. Persze, ha a lányomra gondolok, talán mégis.

A számomra érzelmileg fontos emberek támogatása mellett kulcsfontosságú volt az LLL segítsége.. Juhász Judit a legtürelmetlenebb, leghisztérikusabb levelemre is nyugodtan, biztatóan, türelmesen válaszolt. Olyan sokat számított az éteri levelezés, hogy volt, amikor naponta 4-5-ször is megnéztem a virtuális postaládámat, nem jött-e már levél tőle. Különösen sokat számított, amikor Judit arról írt, hogy ez vagy az a problémám nem egyedi eset, sok más nőnek is gondot okoz.

Amikor az interneten böngésztem női vélemények után, meglepett, hogy amiről én azt hittem, deviáns dolog, és csak én szenvedek benne, az voltaképpen minden második-harmadik nőt érint. Roppant megnyugtató volt pusztán a tudat, hogy nem vagyok egyedül.

Néhány technikai dolog ikrek szoptatásáról.

  • Bár eleinte váltogattam a ciciket, pár hónap alatt kialakult az, hogy mindegyik baba saját cicinél állapodott meg. Az érdekes az, hogy Bazsi szerintem legalább kétszer annyit eszik kezdettől fogva, mint a Veró. Mégsem lett méretkülönbség a két cici között, bár eleinte úgy tűnt, hogy lesz. Most teljesen egyformák. A cicik. Úgy tűnik, hogy teljesen alkalmazkodtak a kétféle mennyiséghez.
  • Még most is felkelek éjjel, és fejek, bár nem sokat tudok. 70, illetve 100 ml a csúcs. Nehéz volt belenyugodni, hogy ennyi van csak, de most már elhiszem, hogy a gyerekek ennél többhöz jutnak a szopás során.
  • Alvás és pihenés, amikor csak lehet! Bár folyamatosan ittam a Laktoherb teát, tulajdonképpen fikarcnyit sem segített. De a tudat kellett. Most is iszom, naponta egyszer. Az elején legalább hatszor ittam.
  • Érdekes tapasztalat, hogy amikor áttértünk a kizárólagos szoptatásra, akkor mind a ketten leszoktak az addig nagyon szeretett cumiról alig egy nap alatt, és az ujjukat kezdték szopni. De azt nem olyan sűrűn, mint addig a cumit. Mára Bazsi már rég nem szopja az ujját, Veró is csak elalvás előtt. Úgy gondolom, ez azért van, mert a szopási igényük ki van elégítve.
  • Szerintem akármilyen gyakran tenném mellre őket, olyan gyakran szopnának. Nagyon szeretnek szopni, annak ellenére, hogy a szopási (evési) idő egyre rövidül. Most 5-7 percnél tartanak. Az elején, amikor még mindketten fél órát, háromnegyed órát, órát szoptak, voltak napok, amikor az ébrenléti időm fele szoptatással telt. Nem volt könnyű. De egy cél lebegett előttem: a legjobbat adni a gyerekeimnek. Ha csak egy csipetnyi esély van arra, hogy anyatejet és csak anyatejet kapjanak, akkor azt az esélyt meg kell játszani.

Mindez megérte. Ha valamilyen ok miatt holnap már nem tudnék szoptatni, akkor is. Akkor pláne. De miért is ne tudnék én két gyereket szoptani?!

Szopiknik

Amikor megszülettek az ikreink, akkor biztos voltam abban, hogy – bár a lányokat minden további nélkül szoptattam mindenféle nyilvános helyen – őket nem tudom majd, hiszen hogy lehetne kettőt egyszerre diszkréten szoptatni? Aztán kiderült, hogy mégis lehet…

 

Az első ilyen alkalom akkor volt, amikor egy orvosi vizsgálat után a férjemnek még néhány dolgot el kellett intéznie a városban (egy kis településen lakunk), és a fiúk megéheztek az autóban, mondanom sem kell, hogy egyszerre. Ezt az akadályt viszonylag könnyen leküzdöttük – az autóban azért nem voltunk annyira a nyilvánosság előtt, bár nem volt éppen könnyű a szűk helyen egyszerre és egyedül mellre tenni a két kisbabát. A második alkalom szintén egy hosszúra nyúlt délelőtt volt, amikor egy orvosi vizsgálatra várakozva mindkét 11 hetes kicsi jelentkezett, hogy éhes. Nem volt más lehetőség, a férjem segítségével sikerült diszkréten mellre tenni őket a váróban. Az első babát könnyű volt a takaró alatt eligazítani, a másodikhoz azért segítség kellett, hiszen akkor már nem volt szabad kezem hozzá. Nem mondom, hogy kellemes volt a váróterem amúgy sem túl kényelmes székén szoptatni, de a kicsik legalább megnyugodtak, és csak mosolyogtak ránk az emberek. Néhány nappal később elhatároztuk, hogy kirándulunk egy rövidet. Egy közeli patakhoz mentünk, a patak mentén van egy kiándulóút. Mint kiderült, a babakocsi számára nincs elég hely az úton, úgyhogy a férjemmel mindketten megfogtunk egy-egy kisbabát, és egy-egy lány kezét, így sétáltunk. Mindenki nagyon élvezte a napfényt és a jó levegőt. Kirándulásainknak elmaradhatatlan része a piknikezés: a gyerekek kis csomagban gyümölcsöt, csokit, vizet kapnak, pokrócot terítünk le, eszünk és iszunk. Ezen a kiránduláson a patakban levő nagy, lapos kőre ültünk le a piknikezéshez, és ahogy leültünk, a kisfiúk is bejelentették, hogy részt szeretnének venni a mulatságban. Kissé rutinosabban, és a földön kényelmesebben ülve tettem őket mellre a takaró alatt, az arra kirándulók talán észre sem vették, hogy mi történik, pedig egy nagy csapat jött arra éppen. Így mindenki részt vehetett a szopiknikezésben – ahogyan a férjem találóan elnevezte. Nem kell itthon maradnunk az ikrek miatt, mert mi lesz, ha majd enni akarnak, mert, ha akarjuk, és ha van egy pici segítség, megoldható az ő diszkrét szoptatásuk is.

Dénes Anna

Ikrek

Amikor a rokonok, barátok és ismerősök meghallják, hogy a kismama gömbölyödő pocakjában ikrek növekednek, a leendő táplálásukkal kapcsolatban többnyire megjegyzik, hogy “ikreket nem lehet szoptatni”. Az igazság azonban az, hogy a legtöbb édesanya képes ikergyermekeit is igény szerint anyatejjel táplálni.

Ahhoz, hogy ez megvalósulhasson, az anyának előre fel kell vérteznie magát megfelelő információval és határozottsággal. Ikreknél természetesen gyakrabban fordul elő, hogy a vártnál hamarabb érkeznek, vagy császármetszéssel születnek. Ezekre az esetekre most nem térek ki, sok helyen szerezhetnek információt az érdeklődők.

ikrek szoptatása

Hogyan is fogjunk hozzá?  Az első szoptatások alkalmával érdemes külön-külön próbálkozni, hogy megtaláljuk a helyes tartást, majd az első próbálkozások után jöhet a közös szopi is. Ez azért nagyon hasznos, mert időt és sírást takaríthatunk meg (ha egyszerre éheznek meg a picik).

Jó, ha az első alkalmakkor van, aki segít megemelni, és megfelelően elhelyezni a babákat. A legtöbb anyuka eleinte elengedhetetlennek talál egy megfelelő méretű szoptatós párnát (ikreknél a tönkölytöltetű párnát a súlya miatt nem ajánlják), vagy néhány párnát, összehajtogatott takarót, vagy feltekert törölközőt. A lényeg, hogy legyen mivel megtámasztani az újszülötteket, hiszen az édesanyának még a kezére is szüksége lehet ahhoz, hogy igazgassa a kisbabákat, korrigálja a mellre tételt, ha szükséges. Ahogy múlnak a napok, növekednek a babák, és ügyesedik mindenki, úgy lesz egyre könnyebb egyedül mellre tenni, szopiztatni, büfiztetni, lefektetni a két kicsit. Az ikres anyukák nagyon találékonyak, és hamar rájönnek a szükséges mozdulatokra.

A technikai nehézségeken túl az anyukák sokszor aggódnak, hogy vajon elegendő mennyiségű tejük lesz-e két csecsemő ellátására. A legtöbb édesanya képes ikergyermekeit is igény szerint, kizárólagosan a tejével ellátni.  Ha az újszülöttek rendben vannak, ahogyan egyes kisbabáknál is, az a legjobb, ha rögtön a születésük után mellre kerülnek.

Jó, ha van otthon segítség, aki elvégzi a házimunka egy részét, vagy ha tudnak ennivalót rendelni, hogy az anyukának minél több ideje maradjon a kicsinyeire.  Ikergyermekek esetén a “pihenjen az anyuka, amikor a pici alszik” meglehetősen nehezen kivitelezhető feladat, különösen, ha a kisbabák bioritmusa nagyon eltérő. Ilyen esetben lassanként össze lehet hozni a babákat, mindig pár perccel kitolva az elsőként ébredő szoptatását, és kicsit előbb ébresztve a tovább alvót.  Fontos, hogy ha van egy kis közös alvás, akkor legalább a kezdeti időkben engedjen meg az anyuka magának egy kis pihenőt, mert az állandó készenlét kifárasztja a szervezetet, és ez negatívan hathat a tejtermelésre is.

Ami még gyakran kérdésként felmerül az ikreket szoptató anyák részéről az az, hogy mindkét kicsinek meglegyen-e a külön, saját oldala, vagy cserélgesse őket. Az a jobb megoldás, ha akár szoptatásonként, akár naponta váltja a gyerekeket az anya, hogy mindketten kapjanak mindkét oldali ingerből (a szemkoordináció és az arcizmok egyenletes fejlődése szempontjából fontos). A mellek viszonylagos szimmetriája szempontjából is ez a megoldás az előnyös, különösen akkor, ha az egyik csecsemő jelentősen többet szopik, hogy a két mell körülbelül egyforma mennyiségű ingert kapjon, és ennek megfelelően nagyjából azonos mennyiségű tej termelődjön mindkét oldalon.

Ikres anyaként és LLL tanácsadóként egyaránt szívesen várom az ikreket váró, vagy szoptató anyukák kérdéseit a chanadenes@hotmail.com e-mail címen.

Dénes Anna

Zsoma története

Előzmények

Problémamentes terhességem volt. Balu (a nagyfiam) végig szopizott a terhesség alatt, az elején még 5-6-szor, az utolsó másfél hónapban már csak naponta egyszer. A koraszülés után persze felmerült bennem, hogy esetleg a szoptatás miatt alakult így, de több nőgyógyász véleménye szerint sincs semmi köze a kettőnek egymáshoz, mert a szopi összehúzódásokat váltott volna ki, nekem meg spontán fájásom még 20 órával a magzatvíz elfolyása után sem volt. Sokkal inkább a hirtelen nagy frontra, az átlagosnál kicsit több magzatvízre, egy fertőzésre, esetleg ennek a háromnak szerencsétlen összejátszására gyanakodtak.

Zsoma születése

Zsoma a 33. hét végén született 2280g-mal és 48cm-rel. Azonnal felsírt és 10/10-es apgart kapott, tehát úgy tűnt, minden rendben van vele, csak pici. Másnap ezt a koraszülött osztály főorvosa is megerősítette, de mikor rákérdeztem a szopira, azt mondta, az még napok kérdése. Tudtam, hogy egy ilyen pici babának még inkább (ha lehet ilyet mondani) szüksége van az anyatejre, mint másoknak.

A koraszülött osztályon

Hiába volt ő a többi koraszülött babához képest nagy, végigment a „koraszülött rutinon”. Az első 24 órában csak infúziót kapott, a második napon már cukros vizet, harmadik napon már fecskendőből kapott némi női tejet. Szerencsére jól vette az akadályokat, így délután mellre tehettem. Következő nap már kétszer mehettem, onnantól kezdve négyszer. Ez volt a maximum. Szigorúan 3 óránként és maximum fél órára. Ezt is csak 9-től 6-ig. 6 után már megsimogatni sem mehettem le a babámhoz.

Minden szopi úgy zajlott, hogy Zsomának 10 perc küzdés után sikerült jól a szájába venni a mellemet, majd 10 perc szopi után teljesen kimerülve elaludt. Ezek a szopik 0 és 30g között mozogtak, és mindig kiegészítették női tejjel cumisüvegből az épp előírt adagra. Mikor szoptatni voltam, nekem kellett cumisüvegből megetetnem. Rettenetes volt látni, ahogy küzdött a szájába ömlő tejjel, mert nem bírta megfelelő tempóban nyelni, nekem meg közben a bokámon csöpögött a tej.

Minden nap bejött hozzám a kórházba Balu, akit ott a kórteremben megszoptattam, ettől szerencsére simán beindult a tej a 2. napon. Az 5. naptól éjjelre hazajártam, mert otthon is szükség volt rám, és Zsomához úgysem mehettem volna. 3 óránként fejtem mindkét mellemet a kórházban is, otthon is.

Otthon

A 12. napon jöhettünk haza a kórházból 2150g-mal, és bár látták, hogy tejem van bőven, a tápszerrecept is ott lapult a többi recept mellett. Nem váltottuk ki. Tudtam, hogy képes vagyok csak anyatejjel táplálni a babámat, hiszen volt már egy fiam, akinél ez sikerült.

Fél 3-kor evett utoljára a kórházban, itthon fél 6-kor sírt, gondoltam, mi sem egyszerűbb, mostantól igény szerint szoptatok, és menni fog minden, mint a karikacsapás. De Zsoma nem fogadta el a mellemet (a kórházban legutóbb még 10g-ot szopizott). Lökte ki a nyelvével, és nagyon sírt. A kórház és a lakásunk közti rohangálásban nem volt sem időm, sem erőm állandóan sterilizálni a fejőmet (kézzel sajnos nem tudok fejni), így semmi tartalékunk nem volt. Estére már teljesen kétségbeestem, hogy ki fog száradni. Adtunk neki egy kis cukros vizet, ettől megnyugodott és kicsit én is.

Innentől 3 óránként fejtem, főleg éjjel, mert éjjel mindkét mellemet le tudtam fejni, mivel Balu már végigalussza az éjszakát, akkor nem tartott rám igényt. Másnap már egy mellből is képes voltam 40-50g-ot fejni, ami már nagyon jó mennyiség volt, mert a kórházban 50g volt az „adagja” etetésenként.

Folyamatosan minden szopit mértünk, és utána kiskanállal adtuk a pótlást. Itthon etetésenként 30g-nál többet képtelenek voltunk belediktálni (szopi és pótlás összesen), ez újabb pánikra adott okot, de erről majd később. Innentől egy hétig minden etetés úgy zajlott, hogy először szopi, közben a párom melegítette az előző szoptatás után lefejt tejet, majd mikor Zsoma elaludt szopi közben, és már nem tudtam felébreszteni, akkor kiskanállal etette, én meg fejtem (szopi után közvetlenül sokkal hatékonyabban ment, mint később). 10g szopi fölé még néhány napig nem jutottunk.

Pénteken jöttünk haza és hétfőn már nagyon féltem, hogy éheztetjük Zsomát, mert 3 napja nem kakilt. Azt tudtam, hogy a kórházban naponta háromszor kakilt. Kétségbeesve hívtam fel egy szoptatási tanácsadó hölgyet (akit az internetről már ismertem, így tudtam, szoptatási ügyekben, vakon megbízhatok benne), hogy ilyenkor mi a teendő. Hosszas beszélgetés után arra jutottunk, hogy Zsoma a kivétel, aki az első 6 hétben sem kakil naponta, bár elég neki a bevitt táplálék. A gyermekorvos volt kint nálunk aznap és sem bélcsavarodás, sem kiszáradás tüneteit nem látta rajta, ráadásul Zsoma továbbra is naponta 30g-okat hízott ugyanúgy, mint a kórházban.

A következő akadály, ami előttünk állt az volt, hogy Zsoma életének 3. hetétől hármasban maradtunk itthon Baluval. Férjemnek muszáj volt visszamennie dolgozni és a nagyszülők is folyamatosan dolgoztak. Ezért szombaton megpróbálkoztunk azzal, hogy nem adunk pótlást szopi után. 3 óránként ébresztettük Zsomát, mert ő még nem ébredt fel az éhségre (belegondolva, ekkor még mindig csak a 36. hétnél jártunk, normálisan nem lett volna dolga, hogy szájon át táplálkozzon), és ekkor már ügyesen szopizott 20-30g-okat alkalmanként, a szopik közötti időt pedig békésen végigaludta. Éreztem, hogy most már komoly gond nem lehet.

Mikor elérte a 3kg-t, megnyugodtam, és nem mértem többé a szopikat, 4kg felett pedig a napi egyszeri mérést is elhagytuk. 4 hetes (pocakban 37 hetes lett volna) korától már magától ébredt arra, hogy éhes. A kiírás napján 3250g volt.

Ma Zsoma 5 hónapos, 6420g (nagyjából behozta a kortársait) és csak szopik.

Köszönettel tartozom Rózsa Ibolyának és Schneiderné Diószegi Eszternek a sok jó tanácsért!

Kállai Kornélia

Örökbefogadott kisgyermekek szoptatása I.

Nem sok ember tudja, hogy lehetséges szoptatni az örökbefogadott újszülötteket, még kevesebben vannak, akik ezt meg is tették. Sok gyermeket jóval újszülött kora után fogadnak örökbe. Ausztráliában, ahol én élek, nincs lehetőség újszülöttet örökbe fogadni, így hát az örökbefogadott gyermek szoptatása érdekes vállalkozás. Vajon mi az az időbeli határ, amin túl nem lehetséges a szoptatás egy örökbefogadott gyerek esetében? Egyesek szerint ez a határ 6 hónapos kornál van, mások szerint 1 éves kor körül. Mi az igaz válasz? Az örökbefogadott gyerekek szoptatásával foglalkozó kutatóként, és egy totyogó korban örökbefogadott kislány anyjaként szakmai és személyes indíttatásból is érdekel ez a kérdéskör.

Amikor a kislányom örökbefogadására készültem, beleástam magam a szakirodalomba, de nagyon keveset találtam az újszülött koruk után örökbefogadott gyermekek szoptatásáról. Tulajdonképpen az egyetlen általam megtalált olyan leírás, amely egy idősebb örökbefogadott gyermek szoptatásáról szól, Darillyn Starr “Júlia szoptatása: A legnagyobb kihívás” című cikke volt, amely a New Beginnings 1993. szeptember-októberi számában jelent meg. Ebben a cikkben Darillyn leírja hogyan kezdett a lánya 1 évesen szopni.

Miután interneten keresztül kapcsolatba kerültem Darillynnel, rengeteg kérdést tettem fel neki és kértem a támogatását, miközben saját lányom örökbefogadására készültem. Később pedig, amikor már nekem is megvolt a saját tapasztalatom egy örökbefogadott gyermek szoptatásával kapcsolatban, Darillyn és én összefogtunk, hogy egy kutatás számára összegyűjtsük azoknak az anyáknak a tapasztalatait, akik megkísérelték az újszülött koron túl örökbefogadott gyermekük szoptatását. Az ebben a cikkben található információk mindannak az összefoglalását adják, amit eddigi munkánk során találtunk.

Mennyi a valószínűsége annak, hogy egy örökbefogadott baba szopni fog?

Ezt a kérdést nagyon nehéz megválaszolni, mert nagyon sok összetevő befolyásolja. Annak ellenére, hogy erről nem nagyon esik szó, viszonylag gyakori jelenség az örökbefogadott gyermekek esetében (kisbabakortól egészen iskoláskorig), hogy valamilyen módon jelzik azt a vágyukat, hogy az új anyukájuktól szopni szeretnének. Néhány gyerek tudatosan emlékszik korábbi szopós élményeire. Másokban ez a vágy talán korai életüknek és az édesanyjukkal való kapcsolatuknak tudatalatti emlékeiben gyökeredzik (Gribble 2003.). Mindkét esetben jótékony hatású, ha megengedik a gyermeknek, hogy szopjon.

Az, hogy mennyire könnyen tanulnak meg a nagyobb gyerekek szopni, függ a korábbi gondozásuktól és a személyiségüktől is. Ha a gyerek 9-10 hónaposnál fiatalabb és rendesen gondozták korábban, akkor jó esély van arra, hogy a gyerek szívesen fogadja a szoptatást.

Abban az esetben azonban, ha a gyermeket nem megfelelően gondozták (pl. intézményi ellátás, többszörös elhelyezés, kórházi ápolás) vagy ha 9-10 hónapnál idősebb az örökbefogadáskor, akkor kisebb az esélye, hogy a gyermek azonnal szopni fog. Ezeknek a gyermekeknek időre van szükségük ahhoz, hogy bizalmi kapcsolatot alakítsanak ki az új anyukájukkal, és képesek legyenek a szoptatással együtt járó szoros érzelmi és fizikai közelség elviselésére.

Az is valószínű, hogy az örökbefogadott gyermek esetében lassan kell majd bevezetni a szoptatást. Egy viszonylag fiatal gyereknek, akinek „jó” intézményi ellátásban volt része, pár hétre van szüksége. Az idősebb gyermekeknek és azoknak, akik rosszabb körülmények között voltak vagy azoknak, akikkel erőszakot követtek el, hónapokra, talán sok hónapra is szükségük van, mielőtt hajlandóak lennének szopni. Néhány gyermek esetében pedig a szoptatás talán sosem lehetséges.

A szoptatásra való bátorítás módjai

Jó ötlet, ha az anyák az idősebb örökbefogadott gyermek szoptatásának lehetőségét azzal az elvárással közelítik meg, hogy az talán hosszabb időt is igénybe fog majd venni. Mindazonáltal egy próbát mindig megér, hogy csak úgy felkínálják a szopit és meglátják, hogy mi történik. Egy kezdeti elutasítás nem jelenti azt, hogy a gyerek sosem fog szopni, vagy hogy az anyának fel kellene hagynia a gyermek szopásra való gyengéd ösztönzésével. Sok módja van annak, hogy egy anya hogyan bátoríthatja szopásra gyermekét, de a legfontosabb dolog az, hogy türelmes és kitartó is legyen. Az is elengedhetetlen, hogy ne próbálja a gyereket szopásra kényszeríteni; ez nemhogy nem működik, de ellenérzést válthat ki a gyermekből a mell iránt és megnehezíti a helyzetet.

Egy gyakran alkalmazott módszer abban az esetben, amikor a gyerek még kap cumisüveget is, az, hogy a cumisüvegből való etetést fokozatosan hasonlatossá tesszük a szoptatáshoz. Ehhez tartozik, hogy az anya a gyereket „szoptatási pozícióban” tartja akkor is, amikor a gyerek cumisüvegből eszik (az anya mellkasa felé nézve), kis lyukú cumit használ az anya, hogy a folyadék lassan folyjék belőle, mindkét oldalról megeteti a gyereket a cumisüvegből, és a meztelen melleihez közel eteti üvegből. Ezek az egyszerű változtatások néhány gyereket hozzásegítenek ahhoz, hogy hajlandóak legyenek szopni. Néhány anya azzal ér el sikert, hogy a cumisüveg cumiján vagy a bimbóvédőn fűzi át a szoptanít készülék csövét. Ezt aztán ráhelyezi a mellbimbójára, hogy a gyerek a szoptanítból tejhez jusson. Mások a cumisüveg cumiját töltik meg tejjel és helyezik a bimbójukra. Ha a gyerek már egyszer hozzászokik ahhoz, hogy ilyen módon jusson tejhez, akkor el lehet távolítani a cumit vagy a bimbóvédőt, és ezzel közvetlenül a mellből szophat a gyerek. Az etetéssel kapcsolatos változtatásokat akkor érdemes bevezetni, amikor a gyerek nyugodt és jól érzi magát. Sok anya azt tapasztalja, hogy a gyereke első alkalommal akkor harap jól rá a mellre, amikor már jóllakott az üvegből, vagy amikor álmos. Fontos, hogy a szopáshoz való hozzászoktatás menetében az anyák lassan vezessék be a változtatásokat. Fontos a gyerekek korábbi etetéssel kapcsolatos élményeit is szem előtt tartani.

Sok örökbefogadó család tapasztalja, hogy a korábban intézetben nevelt gyerekek a nagy lyukú cumisüveghez szoktak hozzá. Ezen gyerekek a cumisüvegből való etetéskor nem nyelnek addig, amíg a tej gyorsan folyik. A nagyon nagy lyukú üvegtől a közepes majd a kis lyukú üvegre való fokozatos áttérés nemcsak felkészíti a gyereket a szopás alatti tejfolyás ütemére, hanem lehetővé teszi számára, hogy újra felfedezze azt az örömet, amelyet ideális esetben egy baba természetes módon megkap az ételért való szopás közben.

Azok az anyák, akiknek a gyermeke már nem kapott cumisüveget az örökbefogadás idején, hasznosnak találták a cumisüveg ismételt bevezetését mint egy lépést a szopás felé. Mások egyszerűen felajánlják a gyereknek, hogy szophat mellből, esetleg a fent említett módszerek egyikének segítségével (pl. cumisüveg cumiját teszik a mellre). A gyerekek gyakran először csak alkalmilag gyorsan megnyalják a bimbót, aztán 1 másodpercig szopnak, majd fokozatosan kezdenek szopizni. Fontos észben tartani, hogy ami ezen a héten nem működik, az még működhet a következőn; bármit érdemes megpróbálni, mert sosem lehet tudni, hogy mi az, ami esetleg beválik.

Fontos emlékezni rá, hogy a szoptatással együtt járó közelség kezdetben megterhelő lehet az örökbefogadott gyerekek számára. A legnagyobb haladást akkor lehet észlelni, amikor a gyerekek már biztonságban érzik magukat. Éppen ezért először is az a legfontosabb, hogy a stresszt csökkentsük a gyerekekben. Egy másik tény, amit érdemes figyelembe venni, az, hogy az újonnan örökbefogadott gyerekek gyakran nagyon alapos megfigyelők, mivel éppen azt tanulják, hogy hogyan tudnak élni egy új környezetben. Ez pedig előny lehet akkor, amikor az anya szeretné szoptatni a gyermeket. Hasznos ilyen esetekben, ha találkoznak olyan gyerekekkel, akik szopiznak, vagy könyvben nézegetnek szoptatós képeket, hogy a gyerek lásson másokat szoptatás, szopás közben. Videófelvételnek a beszerzése vagy egy szoptatós poszternek a lakás fontos helyén való elhelyezése szintén hasznos lehet. A szoptatós anya-gyerek párosban az anyának és a gyereknek a hangsúlyozása, megmutatása oly módon, hogy közben a saját helyzetükkel vonnak párhuzamot (pl. „Én vagyok az anyukád, Te vagy a babám.”) segítheti a gyermeket abban, hogy megtanulja, hogy a szopás, szoptatás normális viselkedés anya és gyermeke között. Az egy évesnél idősebb korban örökbefogadott és aztán szopni kezdő gyerekek szinte mind olyan környezetben voltak, ahol sokszor találkoztak a szoptatással.

Annak az örökbefogadó anyának, aki szoptatni szeretne, nagy segítség, ha kezdetben a közte és a gyerek közötti bizalom és kötődés kialakulására koncentrál. A szoptatás egy nagyon intim cselekedet, az új örökbefogadó anyukák pedig idegenek a gyermekeik számára. Az „idegenből” „anyává” alakulás a gyerek szemszögéből az, ami lehetővé teszi a szoptatást:

  • Az anya szoros fizikai kapcsolatban van a gyermekével (pl. együttalvás, közös fürdés, kendőben hordozás);
  • Az anya reagál a gyermek igényeire;
  • Az anya olyan játékokat játszik a gyermekkel, amelyek a szemkontaktus felvételét kezdeményezik;
  • Az anya eteti a gyermeket, még akkor is, ha a gyermek tud egyedül enni;
  • Az anya és gyermek közötti elválásnak és a másokkal való kapcsolatnak a korlátozása.

A fentebb felsoroltakat érdemes kipróbálni, nemcsak a szoptatás kedvéért, hanem mert ezek mind segítenek a kötődés kialakításában, ami minden gyermek hosszú távú testi-lelki jóléte szempontjából nélkülözhetetlen (Gray 2002). Még azok az anyák is, akik végül nem szoptatták gyermeküket, azt tapasztalták, hogy a szoptatásra való ilyenfajta készülés nagyon jótékony hatással volt a kapcsolatuk fejlődésére, és éppen ezért pozitív érzések vannak bennük a szoptatás megkísérlésével kapcsolatban.

Hogyan segít a szoptatás az örökbefogadott gyerekeknek?

Számos tényező van, ami miatt a szoptatás kifejezetten fontos az örökbefogadott gyerekek számára. Sok újszülöttkora után örökbefogadott gyereknek volt része erőszakban, bántalmazásban, elhanyagolásban vagy többszörös elhelyezésben, és került intézetbe vagy kórházba. Ezen túlmenően minden örökbefogadott gyerek átélte az édesanyja elvesztését. Az ilyen személyes múlt megnehezítheti a gyerekek számára azt, hogy pozitív kapcsolatot alakítsanak ki új szüleikkel (Gray 2002; Hughes 1997.). Az örökbefogadott gyereküket szoptató anyukák a következő viselkedéseket figyelték meg:

  • hosszan tartó szemkontaktus;
  • megnyugtatás és vigasztalás;
  • feszültség oldása;
  • érzelmi gyengeség;
  • nő a gyermek aziránti vágya, hogy az anyával legyen;
  • a gyermek az anya testével egybeolvad
  • a fájdalom csökkenése
  • fiatal babák viselkedésére emlékezetető kedves viselkedés idősebb gyerekek esetében (pl. ujjaikat az anya szájára teszik, simogatják az anya arcát);
  • az anya viselkedése lágyabb lesz a gyerekkel szemben;
  • az anya szorosabb kötődést érez a gyermek felé (Gribble 2003)

.
Tehát, az anya a saját testével nyújt vigaszt a gyerek számára, és a szopás maga megerősíti a kötődést.

Azt is tapasztalták az anyák, hogy a szoptatás segít megnyugtatni a csüggedt, lehangolt gyereket. Az a tapasztalat, hogy az anyák képesek megnyugtatni a szoptatással az olyan gyereket, aki korábban visszautasította a vigasztalást, nagyon fontos az anyák számára. A szoptatás egy olyan gyerek számára, aki korábban nehéz dolgokat élt meg, különösen jelentős, mivel a szoptatás anya és gyerek között szoros együttlétet jelent, valamint a bizalomnak és elfogadásnak magas szintjét feltételezi.

A nehéz múlttal rendelkező gyerekek esetében nagy a kockázata annak, hogy problémáik lesznek a kötődéssel, és éppen ezért nagy igényük van arra, hogy a szituációkat kontrollálhassák. Éppen ez a saját magukra való támaszkodás volt az, ami az örökbefogadás előtt a túlélésben segítette őket. Ezért aztán az örökbefogadás után is megpróbálják a szüleikkel való kapcsolatukat kontrollálni (Thomas 2000.). Amikor egy gyerek szopik, akkor az az anya fizikai szintű elfogadását is jelenti, az örökbefogadó anyák pedig beszámoltak a szoptatáshoz köthető érzelmi, lelki és intellektuális elfogadásról, amelyet a gyereküknél a gyógyulási folyamat részének tekintenek.

Az anyák arról is beszámoltak, hogy gyermekük a szopást és az ahhoz kapcsolódó testi közelséget arra használja, hogy magát “szabályozza”, hasonlóan ahhoz, ahogyan a csecsemők a saját érzelmi és biológiai életük szabályozására az anyjukat használják (Hofer 1994.). Amikor a gyerekek zaklatottá, feszültté válnak, akkor a szopás lehetőségét keresik mint az anyához való kapcsolódás egy módját, egyben pedig az önmagukhoz való visszataláláshoz vezető utat is.

Folytatjuk….

Írta: Karleen Gribble
Fordította: Verdes Dóra

Hogyan szoptattam örökbefogadott kisbabámat?

Dávid szoptatásaDávid babánk nyílt örökbefogadás útján csöppent a családunkba. És szó szerint betoppant! Igaz, a várakozás három és fél évig tartott, mégis váratlanul ért az a “bizonyos telefon” 2010 októberében. A Gólyahír Egyesület munkatársa tette fel a várva-várt kérdést: “A várólista elejére kerültünk, készen állunk-e egy újszülött gyermek fogadására?” Lévén válaszunk “IGEN”, még aznap találkozóra mentünk a vérszerinti anyával, aki 10 nap múlva hozta világra kisfiunkat. A gyámhatósági procedúra lezajlása után, 9 naposan hozhattuk haza Dávidot a családi otthon melegébe.

Már a várakozás hosszú évei alatt keresgéltem az interneten és bukkantam rá arra a fontos és számomra újdonságnak számító információra a La Leche Liga oldalán, hogy örökbefogadott babát márpedig lehet szoptatni! Már akkor elhatároztam, hogy megpróbálom. Elszántságomat csak erősítette, amikor egy Gólyahíres találkozón az egyik örökbefogadó anyuka beszámolt sikeres szoptatásáról. Még Dávid születése előtt beszereztük a kellékek egy részét, mint például a kézi mellszívót, ami aztán sosem nőtt a szívemhez. Ahogy kell, elkezdtem a fárasztó és sziszifuszinak tűnő mellszívást. Persze ekkor még nem voltam túl kitartó és rendszeres. Ezen kívül még beszereztük az elengedhetetlen SNS (szoptanít) készüléket is. Illetve utánajártunk és beszereztünk más anyukáktól anyatejet, hogy ne tápszert kelljen babuskánknak fogyasztania.

Dávid hazaérkezése után a védőnőnk felhívta a figyelmemet: “Ha valóban szoptatni akarok, akkor azonnal kezdjem el használni a szoptanít készüléket, különben a szopóreflex a sok cumisüveg használattól elromlik.” A játszócumit is teljesen sutba dobtuk, hogy az se okozzon cumizavart. Nem is gondoltam, hogy a használati utasítás szerint olyan egyszerűnek tűnő mozdulat a gyakorlatban ilyen nagy nehézséget jelenthet a kezdetekben: ti. a gyermek szabályos mellre tétele úgy, hogy a kis csövecske is a baba szájában legyen és megfelelően tudja szívni. A másik kihívás: az éjjel közepén, amikor a biológiai órám egyre hangosabban azt kakukkolja, hogy „nyomás aludni”, a kialvatlanságtól bizony émelyegve, néha kedvetlenül, amikor már 3 órája tart az altatás és a fiatalúr végre elszenderedett, akkor kezdtem neki a mosogatásnak, fertőtlenítésnek, majd pedig az elmaradhatatlan fejésnek. Igen hamar kiderült, hogy a kézi mellszívó nem elégséges, hanem elektromos kell, sőt, később kölcsönzött dupla mellszívóval gyorsítottunk.

A 2. héten a szoptatási tanácsadáson azt javasolták, hogy amellett, hogy a gyermek minél gyakrabban van mellre téve, naponta hatszor tanácsos fejni, mellenként 12-15 percet, kb. 5 percenként váltogatva. Hatszor??? Értem én, hogy az agyamnak folyamatosan azt az üzenetet kell küldeni, hogy “termelj prolaktint”, de egy párhetes újszülöttel úgy tűnt, nincs annyi perc egy napban, hogy ez kivitelezhető legyen. Jó, ha ilyenkor van férj, anya, szomszéd, barátnő stb., akitől az ember leánya segítséget kérhet, és nem is restell, gondolok itt a házimunkára, vagy egyéb futkosni valóra, vagy éppen egy rövid babafelügyeletre. Iszogattam én is tejtermelést serkentő teákat, szedtem gyógynövényes kapszulákat, próbáltam eleget aludni (de csak próbáltam) és egészségesen, “szoptatós anyásan” táplálkozni. Ezen kívül léteznek homeopátiás szerek, illetve drasztikusabban beavatkozó hormonkészítmények. Én utóbbi kettővel nem éltem. Viszont hívő emberként imádkoztam, hogy sikerüljön gyermekemet szoptatni.

Hogy haladtam a saját tejtermeléssel ezután? Az időszámítást Dávid hazaérkezésétől kezdve, a 8-10. napon intenzív fejés és szoptanít táplálás után jelent meg az első csepp tej fejés közben. További hét telt el, mire 8-10 csepp gördült le a gyűjtőedény aljára. Újabb hét múlva már 10 ml. Ekkor már a szoptanít táplálás előtt mellre tettem gyermekem és hagytam, hogy elfogyassza a rendelkezésre álló csekély mennyiségű tejemet. Az SNS csövecskét csak ezután dugtam a szájába. Közben a hasfájósság elég komoly panaszforrássá vált Dávidnál és rászoktunk a komfortszopásra is. 2 hónapos korában már evés közben aludt el “cici-vigasztalással”. A harmadik hónapban volt a saját tej mennyisége a maximális, ami az etetések közötti fejéskor néha érte az 50 ml-t is, de ez igen rövid ideig tartott, ezt követően csökkent a mennyiség máig nem tudom, miért. A szoptanítot emiatt sajnos sosem tudtuk elhagyni, mindig szükség volt kiegészítésre. A szoptatós időszaknak egy mindkettőnket megtámadó nagyon makacs és intenzív megfázás/nátha vetett véget, ami miatt a napunk nagy részét orrszívással töltöttük 5 héten keresztül. Segítségem nem lévén, minden más, babával és háztartással kapcsolatos tevékenység mellé már nem fért bele az intenzív fejés. Ezután csak a babusgatáshoz és testkontaktus fenntartásához használtuk a szopizást még néhány hétig, az etetések során ekkor már cumisüveget használtuk.

Azt mindvégig fontosnak tartottam, hogy anyatejet kapjon kisfiunk, – még ha nem az enyémet is – így folyamatosan kapcsolatban voltunk gyerekorvosunkkal és védőnőnkkel, akik segítettek háztól-házig rendszerben anyatejhez jutni. Örökbefogadott babáknak ugyanis 8 hónapos korig jár anyatej. Bár sok anyatej adó anyuka visszariadt a vizsgálatok sorozatától és bürokráciától, ami az anyatej OEP felé való elszámolásával járt, de a végén mindannyian úgy értékeltük, hogy mindenki jól járt.

Könnyű volt-e ezt az egészet véghezvinni? Koránt sem. Őszinte leszek: sokszor éreztem, hogy “minek is erőltetem ezt az egészet”, “már nagyon görcsös és izzadságszagú ez az egész”, “fel kéne adnom, inkább pihennem kellene” stb. De aztán mindig az eredeti célomra gondoltam: a szoptatás nyújtotta testközelséggel, intimitással szerettem volna erősíteni, az örökbefogadott babánk egyébként is hátrányból induló kötődését. Másodlagosan ugyan, de egy idő után az is vezérelt, hogy a kételkedőknek bebizonyítsam, hogy ez valóban lehetséges. Ugyanis még legközelebbi családtagjaim is, beleértve szüleimet és férjemet, hitetlenkedve fogadták a szoptatással kapcsolatos terveimet. És célomat elértem-e? Az eleinte nagyon stresszes, kimerült, aggódó anyukából és nagyon sírós kisfiából, összecsiszolódott, szeretetteljes baba-mama páros lett és természetesen apa is boldog részese harmonikus családunknak. Bár hosszú és göröngyös volt az út, ami a célhoz vezetett, egyetlen lépését sem cserélném el semmi pénzért sem. Bátorítok minden örökbefogadó édesanyát, hogy próbálja meg szoptatni kisbabáját és ehhez kérjen minél több fórumon segítséget, támogatást. MEGÉRI!

Greskóné Gereczi Kata