Kosár

Konferencia jegyek ITT!

Események

okt
1
hét
10:00 Zuglói csoport @ Zuglói Családsegítő és Gyermekjóléti Központ
Zuglói csoport @ Zuglói Családsegítő és Gyermekjóléti Központ
okt 1 @ 10:00 – 12:00
Csoportvezető: Orsovai Szilvia  
okt
3
sze
09:25 Fóti csoport
Fóti csoport
okt 3 @ 09:25 – 10:25
Rákosi Dóra
okt
4
csü
10:00 Siklósi csoport @ PiheNő
Siklósi csoport @ PiheNő
okt 4 @ 10:00 – 12:00
Csoportvezető: Gudmon Erika július-augusztusban szünet

Kiadványok

FACEBOOK

Monthly Archives: február 2018

Egy mellből

Kisfiunk, Matyi, 2003. június 16-án született, 5 héttel hamarabb a vártnál. Szerencsére jó súllyal (2800 gr), egészségesen, és természetes úton jött világra, ám a biztonság kedvéért a koraszülött osztályra került, inkubátorba. A születése utáni első 5 napon átesett egy elég komoly fertőzésen és sárgaságon. 1-2 napon keresztül olyan rossz állapotban volt, nem hogy szoptatni nem lehetett, de a fecskendővel adott kevés anyatej sem maradt meg benne.

Ennek ellenére az első napoktól kezdve lelkesen fejtem, bár többnyire alig naponta háromszor (kb. ½ dl-eket), hiszen fejőgép csak a messzebb lévő újszülött osztályon volt. A kézi fejést akkor még nem ismertem, és nem volt senki, aki megtanítson, egyébként is egész nap az inkubátor mellett ültem az édesapjával együtt, hogy beszélni, énekelni tudjunk a kicsihez, simogathassuk, segítsünk neki meggyógyulni.

Az ötödik naptól javult az állapota, kezdett cumiból egyre nagyobb mennyiségeket enni, és fokozatosan egyre jobban lett.
Egy hét után próbálkozhattam a szoptatással. Szerencsére a koraszülött osztály orvosai is teljes mértékben támogatták a szoptatás mielőbbi megkezdését, – ezúton is köszönjük a János kórház szülészetén és koraszülött osztályán dolgozóknak a segítségét, kedvességét – és a kicsi érdekében azt is lehetővé tették, hogy megkaphassak egy különálló baba-mama szobát. A nővérek nagyon kedvesek, türelmesek és többnyire segítőkészek voltak, de azt hiszem nekik sem volt több tudásuk, tapasztalatuk a szoptatás terén, mint legfeljebb az, amit saját gyermekeiken keresztül szereztek, ami persze nem kevés, ám utólag úgy látom sokat segített volna, ha már akkor néhány szakavatott tanácsot kapok.

A kicsi persze többnyire inkább aludt, mint szopizott, de rendületlenül próbálkoztunk, annak ellenére, hogy sosem sikerült kimutatható mennyiséget viszontlátni a mérlegen, és én sosem tudtam, hogy végül is szopik-e a baba vagy sem? Végül egyik éjszaka az egyik legkedvesebb nővért megkértem, nézze már meg, hogy mi történik nálunk szoptatás címén, aki megnyugtatott: Matykó úgy szopik, mint a „nagyok”. És valóban, a súlygyarapodása is beindult. A kórházból végül összesen 10 nap után tápszer recept nélkül jöttünk el, boldogan és szoptatás szempontjából magabiztosan.

Ekkor még mindig úgy gondoltam, hogy a szoptatás a világ legtermészetesebb dolga, tej pedig van elég, miért is ne lenne?
Aztán pár hét alatt eljutottunk odáig, hogy én fáradtan és összetörten zokogtam a kisfiammal az ölemben, mondván: „én alkalmatlan vagyok anyának, nem tudom táplálni a gyerekemet, amint kinyit a gyógyszertár megyek tápszerért” – és addig is éppen egy kis cukros vizet adtam a kicsinek.

Az eltelt időben „elkövettem” az összes hibát, amit szoptatás szempontjából lehet, illetve beleléptünk az összes csapdába.
Egyrészt túlságosan kiéleződött a fülem azokra a mondatokra, – barátnőktől, ismerősöktől, rokonoktól – amelyek arról szóltak, hogy a tej lehet kevés, nem elég „erős”, vagy csak rövid ideig elég, stb.

Másrészt első gyermek rutintalan szüleiként mértük is őt rendületlenül, ami arra volt jó, hogy a szopizás utáni kellemes elalvásból mindig felébresztettük, biztosítva azt is, hogy a mérlegre való fel-le pakolás miatt mindenképpen bukjon, és ami a legnagyobb „haszna” volt a dolognak: előállt a „mérlegneurózis”. Naponta többször szembesültem a rettenetes számokkal és az érzéssel, hogy szegény alig evett valamit, hiszen csak 40-et (vagy éppen 60-at, 80-at) mutatott a mérleg! A mérlegek egyébként önmagukban is sok gondot okoztak, mert a hagyományost sosem tudtuk jól beállítani, a digitális pedig a baba minden rezdülésére ugrált, szerintem lehetetlen ezekkel megbízható eredményeket mérni.

Mindehhez hozzájárult az is, hogy a kisfiunk sírós, érzékeny, ijedős baba volt, az első 2-3 hónapban az este 6-9 közötti időszakot a folyamatos sírás és vég nélküli, ám haszontalan ringatás, éneklés, sétálgatás, nyugtatgatás jellemezte, és számomra ez is egyetlen dolgot jelentett: biztos éhes, mert nem elég a tej!

Pedig kb. napi 5 liter folyadékot ittam, éjszakára egy 1,5 literes üvegben volt odakészítve a szoptatós tea, ebből kifolyólag azt is be kellett iktatni az éjszakákba, hogy a szoptatások előtt még pisilni is ki tudjak szaladni.

Ma már tudom, hogy a túl sok folyadék felesleges, sőt akár káros is lehet a tejtermelés szempontjából, mint ahogy azt is, hogy a kissé puhább, kevésbé feszülő mellek nem jelentik azt, hogy kevés, vagy apadó félben van a tej.

Elkezdtem a legrosszabb stratégiát alkalmazni: húztam az időt két szoptatás között, mozdulatlanul ültem ölemben az alvó babával, levegőt sem mertem venni, nehogy felébredjen, hogy minél több idő teljen el a következő szoptatásig, hátha akkor több lesz a tej.

Egyszerre csak egy mellből szoptattam, nehogy „kiürüljön” a másik, hiszen akkor mit eszik legközelebb, és mindeközben már szinte féltem, ha felsírt a baba, mert megint szoptatni kell, mi lesz, ha még nincs elég tej a ciciben. A gyermek amúgy gyönyörűen fejlődött, a súlygyarapodása megfelelő volt, de ez kevés volt ahhoz, hogy megnyugtasson.

Pedig azt hittem magamról, hogy a legtöbb dolgot már tudom a gyermekgondozásról, hiszen világ életemben kisebb gyerekek vettek körül. Amióta az eszemet tudom, arra vártam, hogy gyerekem lehessen, pedagógiát tanultam az egyetemen, és számos gyermekgondozással, neveléssel foglalkozó könyvet, újságot elolvastam.

Ugyanakkor a szoptatás sosem érdekelt különösebben, a szülésre felkészítő tanfolyamon is „ellógtam” azt az órát, amikor erről volt szó, mert úgy gondoltam, nekem nincs szükségem ehhez tanfolyamra. Ma már azt mondom, hogy bár a szoptatás valóban a világ legtermészetesebb dolga, mégis számos buktatója van.

Egy barátnőmtől hallottam arról, hogy léteznek a LLL tanácsadói, akiket fel lehet hívni telefonon. A mi történetünkben ez volt a szerencsés fordulat! Ezúton is szeretném megköszönni valamennyi tanácsadónak a segítségét, akiket az első két hónapban hetente többször felhívtam – mikor éppen kit tudtam elérni. A velük folytatott hosszas beszélgetések, tudásuk, tapasztalatuk, kedvességük és türelmük segítettek – elsősorban – megnyugodni.

Másrészt a szoptatással kapcsolatos tényekkel és ismeretekkel segítettek megérteni, hogy a tejképződés folyamata egészen másképpen működik, mint ahogyan azt én képzeltem, eloszlatták a téves elképzeléseimet, elmondták, hogyan zajlanak ezek a folyamtok, mi segíti, mi gátolja a tejképződést, biztattak, és tartották bennem a lelket. Egy baba-mama csoportos összejövetelen még arra is rájöttem, hogy a baba nem a egjobb pozícióban van a mellemen, ezt is korrigáltuk együtt.

A biztonság kedvéért megrendeltem az összes füzetet is, egy-egy szoptatás alatt kiolvastam azokat, illetve időnként újra átolvastam egyes részeket. Ez is sokat segített abban, hogy megnyugodjak afelől, „tej márpedig van elég!”

Elkezdtem tehát mindkét mellből etetni, bármikor, amikor jónak láttam, kézzel fejni éjjel és nappal. Visszaadtuk a kölcsönkért mérleget, már csak normális mennyiséget ittam, és figyeltem arra, hogy mindig jól fogjam a kicsit szoptatás közben. A helyzet napról napra sokkal jobb lett. A végső megnyugvást az hozta meg, amikor a védőnőnél történő mérés során kiderült, a kisfiam egy hét alatt fél kilót hízott! Alig akartuk elhinni, pedig egyértelmű volt! Ekkor már igazán nem gondolhattam többet arra, hogy nem elég a tej!

Matyi elmúlt 11 hónapos, napközben többször szopik, különösen, ha valamitől nyűgös, jön a foga, vagy idegen helyen vagyunk, ahol szüksége van egy kis biztonságra.

Majdnem 7 hónapos volt, amikor nagy nehezen rávettem magam, hogy adjunk neki más ételeket is. Kicsit furcsa volt számomra, hogy az addigi 100%-osan tökéletes anyatej mellé adjunk olyan dolgokat is, aminek a minősége felől nem lehetek minden esetben egészen nyugodt (vegyszerek, tartósítás, stb.).

Ugyanakkor – és ez a mi történetünknek egy másik fontos része – egy műtét miatt az egyik mellben le kellett állítani a tejtermelést, és ezért úgy tűnt, az átmeneti időszakban jól fog jönni, ha már mást is eszik.

A jobb mellemen, a bimbóudvar külső szélén volt egy anyajegy, ami a várandósság alatt nagyon sötétté vált. Matyi hat hónapos volt, amikor megmutattam egy bőrgyógyásznak, aki azt javasolta, hogy a szoptatás befejezése után mindenképpen távolíttassam el a biztonság kedvéért. Miután tájékoztattam arról, hogy a szoptatást még egy ideig nem szeretném befejezni, abban maradtunk, hogy 2-3 hónapon belül mindenképpen sort kell keríteni a műtétre. Miután konzultáltam egy sebésszel, arra a megállapításra jutottunk, hogy a műtét nem lesz megoldható úgy, hogy közben szoptatok abból a mellemből.

Mivel abban biztos voltam, hogy a szoptatást még nem akarom befejezni, viszont nem szeretnék túl sokáig várni az eltávolítással, nehogy rosszindulatú folyamatok induljanak el az anyajegyben, egy megoldás maradt: áttérni az egy mellből való etetésre. Ekkor újra a LLL tanácsadókhoz fordultam, akik megerősítettek abban, hogy ez megvalósítható, és tanácsokat adtak ahhoz, hogy hogyan próbálkozzak. Szerencsére elég idő állt rendelkezésemre, nem kellett hirtelen változtatni semmin, így egy pár hétig maradt minden a régiben.

Kezdetként csak arra figyeltem, hogy elsőként mindig a bal mellből egyen a baba és ha azzal is megelégedett, akkor már nem kapta meg a másikat. Természetesen, ha úgy láttam, hogy igényli, sírt, keresett akkor ehetett a másikból is. Február közepére sikerült eljutni odáig, hogy már csak minden második etetéskor kapott a jobb mellből is, aztán már csak naponta 3-szor, majd csak 2-szer, a bal mellből pedig bármikor. Persze előfordult gyakran, hogy feszült a jobb mellem, de ilyenkor pár percig kicsit szoptattam belőle, vagy fejtem egy kicsit, épp csak annyit, hogy a feszítés megszűnjön.

Közben lassan, fokozatosan bevezettük az almát, krumplit, banánt is. Eleinte persze nem nagy sikerrel, de idővel egyre nagyobb menynyiségeket evett. Ekkor már láttam, hogy sikerül fokozatosan leállítani a jobb mellett, március közepére kértem tehát időpontot a műtétre.

Az időpont közeledtével már csak naponta egyszer kapott enni a jobb mellből, az utolsó 2 héten pedig már csak 2, majd 3, 4 naponta szoptattam a jobb mellből. A műtét előtti utolsó este már eléggé feszített, ezért még egyszer megetettem belőle a kicsit. A műtét alig tartott 5 percig, teljesen fájdalommentes volt, és szerencsére később sem éreztem semmi kellemetlenséget, tehát semmi akadálya nem volt annak, hogy a jól bejáratott bal ciciből továbbra is rendszeresen szopjon a kicsi.

A műtét utáni 8. napon éreztem először egy kis feszítést a jobb mellemben, ekkor levettem a kötést, lemostam a mellbimbót és megetettem belőle a kisfiamat. Szerencsére egyáltalán nem fájt, és a varrat annyira kicsi volt, hogy őt sem zavarta a szopásban, persze arra azért figyeltem, hogy ne kapja be a madzag szúrós végeit. Ezután már lényegében túl is voltunk az egészen, és én gondolatban vállon veregettem Matyit is, magamat is, hogy milyen ügyesen megoldottuk ezt a helyzetet!

Egyetlen apróság van, amire nem figyeltem eléggé, az, hogy visszaálljunk újra a jobb mell használatára is. Tehát azóta is csak az egyik cicit használjuk, és azt hiszem ez már így is marad. Tulajdonképpen ez sem jelent nagy gondot, csupán annyit, hogy lett némi méretkülönbség a két mellem között.

A történetet egyrészt köszönetképen írtam meg valamennyi LLL tanácsadó felé, akik időt és energiát nem sajnálva segítettek kisfiam születése óta bármikor, másrészt azért, mert segítséget jelenthet másoknak hasonló helyzetben.

Auxné Bánfi Ilona

HIV és szoptatás

A csecsemő táplálására vonatkozó ajánlások az anya HIV-fertőzöttsége esetén még mindig változóban vannak. Néhány kutatási eredmény arra utal, hogy a HIV-vírus szoptatással átadható a csecsemőnek, nincs viszont olyan publikált tanulmány, amely azt bizonyítaná, hogy az anyatejben megtalálható vírus valójában fertőző-e; és ha fertőző, nem tudjuk, van-e belőle akkora mennyiség az anyatejben ahhoz, hogy megfertőzze a csecsemőt. A kutatások egyértelműen azt bizonyítják, hogy annak a veszélye, hogy egy fertőzött anya csecsemője HIV-vírussal fertőződjön meg sokkal nagyobb akkor, ha a csecsemőt egyidejűleg szoptatják és tápszeres pótlást kap, mintha vagy csak kizárólag szoptatnák, vagy csak kizárólag tápszert kapna. Mégis, egy iparosodott országban – mint az Egyesült Államok, Kanada vagy Új-Zéland – élő HIV-fertőzött anyának valószínűleg azt fogja javasolni az orvosa, hogy ne szoptassa gyermekét.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) álláspontja szerint egy HIV-fertőzött anya számára csecsemője táplálásának legmegfelelőbb módja függ az egyéni helyzetétől, beleértve a saját egészségi állapotát és a helyi körülményeket. Figyelembe kell venni azt is, milyen egészségügyi ellátás áll az anya rendelkezésére, illetve milyen tanácsra-támogatásra számíthat. Az első hat élethónapban a kizárólagos szoptatást ajánlják a HIV-fertőzött anyáknak abban az esetben, ha az azt helyettesítő táplálási mód nem elfogadható, nem megvalósítható, nem megfizethető, nem fenntartható vagy nem biztonságos az anyának és csecsemőjének. Ha a fenti feltételek teljesülnek, a HIV-fertőzött anyák számára a szoptatás teljes mellőzése ajánlott. Mivel nincs olyan kutatás, amely azt bizonyítaná, hogy a HIV-fertőzött anyák által szopatott csecsemők nagyobb valószínűséggel betegszenek meg és halnak meg, mint a tápszerrel táplált csecsemők, az iparosodott országokban is akadnak orvosok, akik alkalmanként és titokban támogatják a HIV-fertőzött anyát a szoptatásban.

2001-ben alakult meg az AnotherLook, egy nonprofit szervezet, azzal a céllal, hogy információt gyűjtsön, kritikus kérdéseket tegyen fel és kutatásra ösztönözzön a szoptatás és a HIV/AIDS összefüggésében. 2008-ban az AnotherLook egyik állásfoglalásában így fogalmazott: „A jelenleg rendelkezésre álló bizonyítékok döntően a hat hónapig tartó kizárólagos szoptatást támogatják a HIV-fertőzésnek kitett csecsemők túlnyomó többségénél, hogy megakadályozzák az anyáról gyermekre történő HIV-vírus átvitelt, és hogy meghosszabbítsák a már fertőzött csecsemők életét. Ez alapján a nagyobb csecsemők többségénél is nagy valószínűséggel elősegíti a HIV-mentes túlélést a hat hónapon túli szoptatás támogatása a hozzátáplálás megjelenésével két éves korig és azon túl, a jelenlegi, nem HIV-vel összefüggésben érvényben lévő ajánlásokkal megegyezően.”

További információ a HIV-fertőzöttként való szoptatásról látogasson el az AnotherLook), a WHO és az UNICEF honlapjára! Ha Ön HIV-fertőzött, és úgy dönt, gyermekét szoptatni szeretné, alaposan vizsgáljon meg minden lehetőséget. Ez egy összetett kérdés, amelyben kevés szilárd tény áll rendelkezésünkre.

Forrás: Wiessinger, D. – West, D. – Pitman, T. (2010): The womanly art of breastfeeding. La Leche League International, Ballantine Books, New York, 363-364. oldal.

Fordította: Márki-Lőrinczi Anikó, LLL kecskeméti csoport

Kiegészítés

A HIV-vírus anyáról gyermekre történő terjedése intenzíven kutatott terület, napról-napra többet tudunk róla. Többek között bebizonyosodott, hogy biztonsággal alkalmazható az antiretrovirális kezelés a szoptatás időszakában. Megfelelő antiretrovirális szerek adásával a HIV-pozitív anya vérében a vírus kimutathatatlanná válik, ezáltal a kezelés védi az anya egészségét, javítja a túlélési esélyeit, és gyakorlatilag nullára csökkenti a valószínűségét a csecsemő anyatej útján történő fertőződésének.1

Ez vezetett oda, hogy az Egészségügyi Világszervezet (WHO) iránymutatásai2,3,4 az antiretrovirális kezelésben részesülő HIV-pozitív anyáknak csecsemőjük fél éves koráig a kizárólagos szoptatást javasolják, majd az életkornak megfelelő kiegészítő táplálék bevezetése mellett a szoptatás folytatását egy éves korig.

Ennek ellenére a WHO iránymutatásában2 az is szerepel, hogy a nemzeti egészségügyi hatóságok döntési körébe tartozik a HIV vírusnak kitett csecsemők fertőzésmentes túlélését biztosító stratégia megválasztása. A fejlődő országok egészségügyi hatóságai a HIV-pozitív anyáknak azt ajánlják5, hogy az antiretrovirális szerek szedése mellett szoptassák csecsemőjüket, és ennek támogatását várják el az anyát és a gyermekét ellátó/gondozó személyektől. Ezzel szemben a fejlett országok egészségügyi hatóságainak iránymutatásai a HIV-pozitív anyáknak a szoptatás teljes mellőzését javasolják. Ugyan a brit egészségügyi hatóság irányelve6 sem javasolja, hogy egy HIV-pozitív anya szoptasson, de elfogadhatónak tartja, amennyiben az anya így dönt.

Magyarországon nem készült a HIV-pozitív anyák csecsemőinek táplálásával foglalkozó állásfoglalás, így nincs követhető iránymutatás az anyát és gyermekét ellátó/gondozó személyek számára, hogy a HIV-pozitív anyának az antiretrovirális szerek szedése mellett zajló szoptatást, vagy a szoptatás teljes mellőzését ajánlják. Csupán néhány orvosi protokollban7 szerepel, hogy HIV fertőzés esetén nem javasolják a szoptatást.

Előrelépést jelent, hogy 2013. január elsejével megalakult a Nemzeti HIV/AIDS Munkacsoport (az egészségügyért felelős miniszter tanácsadó szerve), melynek feladata a HIV-fertőzés és az AIDS-megbetegedés elleni küzdelem szakmai irányításának koordinálása, ezen belül a magyarországi HIV/AIDS stratégia, illetve a cselekvési programok kidolgozása, s azok végrehajtása.

Összeállította: Dr. Bangó Márta

Referenciák

  1. Shapiro RL, et al. Antiretroviral Regimens in Pregnancy and Breast-feeding in Botswana. New England Journal of Medicine 2010;362:2282-94.
  2. WHO 2010. Guidelines on HIV and infant feeding. 2010. Principles and recommendations for infant feeding in the context of HIV and a summary of evidence.
  3. WHO 2010. Antiretroviral drugs for treating pregnant women and preventing HIV infection s in infants. Recommendations for a public health approach (2010 version).
  4. WHO 2012, Programmatic update; Use of antiretroviral drugs for treating pregnant women and preventing HIV infection in infants.
  5. The Tshwane declaration of support for breastfeeding in South Africa. S Afr J Clin Nutr 2011;24(4)
  6. British HIV Association (BHIVA) and Children’s HIV Association (CHIVA) Position Statement on Infant Feeding in the UK. November 2010.
  7. Szülészeti és Nőgyógyászati Szakmai Kollégium császármetszésre vonatkozó szakmai protokollja, Infektológiai Szakmai Kollégium antiretrovirális kezelésrõl és az opportunista betegségek primer és szekunder profilaxisáról szóló szakmai protokoll, Csecsemõ- és Gyermekgyógyászati Szakmai Kollégium és a Szoptatást Támogató Nemzeti Bizottság által készített egészséges csecsemő táplálásáról szóló protokoll

Speciális orvosi beavatkozások a szoptatás időszakában

Talán a most tárgyalt helyzetek nem tűnnek túl gyakorinak – mégis úgy gondoltuk, érdeklődésre tarthat számot az édesanyák körében. A gyomorszűkítő műtétek például Amerikában viszonylag gyakoriak, Magyarországon az elvégzett műtétek száma még 100 alatt van. A termékenységi kezelések viszont sok-sok családot érintenek.

Gyomorszűkítő műtét

Gyomorszűkítő műtét után természetesen lehet szoptatni, de nagyon oda kell figyelni a táplálkozásra, tápanyagbevitelre.

Háttértörténet

Gyomorszűkítő műtétet követően az orvosok általában nem javasolják a teherbe esést legalább két évig. Ennek oka alapvetően a lényegesen lecsökkentett kalóriabevitel, ami kötelező a műtét után, és ami a felszívódó tápanyagok – mint például a B12 vitamin, a kalcium, a folsav a vas és a fehérje – mennyiségét is lényegesen korlátozza.

A teendő

Vitamin- és ásványianyag- kiegészítésre szükség lehet a diéta során, hogy biztosítsuk az anyatej megfelelő tápanyag tartalmát. Emellett tanácsos rendszeres vérvizsgálattal megbizonyosodni arról, hogy elegendő tápanyagot tud felvenni és hasznosítani a szervezet a vitaminokból és táplálék-kiegészítőkből. Törekedni kell legalább napi 90 gramm fehérje elfogyasztására. Fontos utánajárni és kezelni az esetleges betegségeket, kóros állapotokat, amik a túlsúlyt kiválthatták, mint például a policisztás ovárium szindróma (PCOS), inzulin rezisztencia vagy pajzsmirigy működési zavara, mivel ezek mindegyike okozhat tejtermelési problémákat.

Termékenységet elősegítő kezelések szoptatás alatt

Ha valaki szoptatás ideje alatt szeretne termékenységi kezelést kezdeni, akkor a szakorvosok valószínűleg javasolni fogják az elválasztást.

Háttértörténet

A meddőségi kezelést végző szakorvosok általában az elválasztást ajánlják, mert a szoptatást elősegítő hormonok csökkenthetik a fogamzóképességet. Azonban az elválasztás nem szükségszerű csak azért, hogy a megtermékenyülést segítő gyógyszereket szedhessük, mivel ezek legtöbbje biztonsággal szedhető szoptatás alatt is.

A teendő

Az elválasztásnak mindenkinél saját döntésén kell alapulnia. A döntés során érdemes mérlegelni a saját és a babánk szoptatással kapcsolatos igényeit valamint a saját vágyunkat a megszületendő baba iránt az adott élethelyzetben.

Néhány édesanya úgy dönt, hogy nem veszi figyelembe az elválasztásra vonatkozó javaslatot, elfogadva ezzel azt, hogy a termékenységet elősegítő kezelések így talán kevésbé lesznek hatásosak.

Fordította: Borsosné Oláh Nóra

Forrás: The Womanly Art of Breastfeeding, LLLI, 2010.

Fogszuvasodás

Vannak fogorvosok, akik a kisgyermekek fogszuvasodásának okát a hosszú ideig tartó, illetve az éjszakai szoptatásban látják. A szoptató anyákban ezért felvetődhet a kérdés: A szoptatás valóban olyan jó-e, vagy káros a gyermek számára?

Szerencsére él Írországban egy LLL szoptatási tanácsadónő, akinek fogorvos a férje. Ő vizsgálatokat végzett annak kiderítésére, hogy van-e összefüggés a szoptatás és a kisgyermekek rossz fogai között. Röviden összefoglalva végül arra jutott, hogy egyáltalán nincs összefüggés a két dolog között. Ez igazi megkönnyebbülés azoknak az anyukáknak, akik gyermeküket mindaddig szoptatni kívánják, míg igényli azt.

És miként végezte kutatásait Dr. Torney, a fogorvos?
Kereken 100 gyermeket vizsgált, akiket édesanyjuk legalább két évig a gyermek igényeinek megfelelően szoptatott. Néhány gyermek még a vizsgálat idejében is szopott, mások nemrégiben saját maguk hagyták abba. Valamennyien igényelték az éjszakai mellretevést is.
A vizsgált gyermekek két csoportra oszlottak: 32 gyermeknek 2 vagy több fogán volt caries, a másik csoportnak egy vagy még annyi sem.
Dr. Torney 33 olyan tényezőt vizsgált, melyek feltételezhetően befolyással lehettek a tejfogak szuvasodásának létrejöttére vagy éppen akadályozhatták azt. Az eredmények önmagukért beszéltek. Négy tényező meghatározó összefüggést mutatott, a többi 27 tényező között egyet sem talált, amely kapcsolatban lett volna a két éves gyermekek szuvas fogaival.

Azon tényezők között, melyek nem hozhatók összefüggésbe a fogszuvasodás létrejöttével, szerepel többek közt: az anya életkora, a gyermek mindenkori helyzete a családban (pl. hányadik gyermek), a gyermek neme, szociális helyzete, az elválasztás időpontja, de ugyanígy az anya kalcium, vas, D vitamin ill. egyéb vitamin- és ásványi anyag bevitele, vagy fluoriddal dúsított ivóvíz fogyasztása a gyermek születése előtti évben. Az alábbi tényezők szintén nem játszottak szerepet: tandem szoptatás, az anya gyógyszerszedése ( kivéve az antibiotikumok!), az anya terhesség alatti közérzete, korai szülés (38. hét előtt), születési hónap, a szoptatások gyakorisága az első és második félévben, valamint a 2. és 3. életévben, a szoptatás után fogyasztott cukortartalmú italok, gyógyszerszedés a szoptatás időszaka alatt, a lakóhely fluorral dúsított ivóvize az első és második életévben, megbetegedések az első életévben, a szülők fogmosása, fluoridos fogkrémek használata, valamint az anyatej laktóztartalma.
Ezzel szemben Dr.Torney tendenciózus összefüggésre bukkant a fogszuvasodás és az azt előidéző Streptococcus mutans baktérium jelenléte az anya és a gyermek szájüregében. Ez a tendencia mégsem bizonyult teljesen meghatározónak. Ez azt jelenti, hogy a Streptococcusok jelenléte és a fogszuvasodás létrejötte között feltehetően összefüggés van, mint ahogy ezt már más vizsgálatok is alátámasztották, viszont Dr.Thorney kutatásaiból mindez nem következik egyértelműen.

Négy tényező szerepe viszont teljesen egyértelműen bebizonyosodott, melyek közül három összefügg egymással. Az első és legmeggyőzőbb ezek közül az eredendően gyenge fogzománc. Ez egy már ismert tényező, mely többek közt rávilágít arra is, hogy egyes emberek fogazata miért szuvasodik erősebben, mint másoké annak ellenére, hogy étkezési és fogmosási szokásaik ugyanazok. A többi három tényező a terhességgel függ össze:

  1. Az anya a terhesség alatt erős stresszt élt át ( pl. haláleset)
  2. Az anya kevés tejterméket fogyasztott
  3. Az anya terhesség alatt antibiotikummal kezelt betegsége

Ez a négy tényező nem csak a szoptatott gyermekeket érinti. Azok a gyermekek is ugyanilyen mértékben veszélyeztetettek, akiket mesterségesen, tápszerrel tápláltak.
Dr. Torney ekkor olyan publikációk után kezdett kutatni, melyek őskori gyermekkoponyák fogazatának állapotát tanulmányozták, illetve olyan gyermekek fogazatát, akik még mindig ősi kultúrákban élnek. Kiderült, hogy a természeti népeknél és az őskorban a tejfogak kevésbé károsodtak. Az a csekély mértékű fogszuvasodás, amit találtak, a gyengébb fogzománcnak volt köszönhető.

Felvetődik természetesen a kérdés, hogy a mi kultúránkban miért fordul elő az eredendően gyenge fogzománc gyakrabban, mint az ősi népeknél. De egy biztos: nem a szoptatás az oka.

Gonneke van Veldhuizen, okl. IBCLC szoptatási tanácsadónő
(Megjelent Borstvoeding Vandaag, LLL Hollandia 1995/5)
Fordította: Pacsuta Szilvia

Fogszuvasodás: hogyan tudjuk megelőzni

Zachary majdnem kétéves volt, amikor az édesanyja, Elizabeth egy barna foltot vett észre az egyik rágófogán. Miután megpróbálta fogkefével eltávolítani a foltot, amit ételmaradéknak gondolt, rájött, hogy a folt nem ételtől származik, és elvitte Zacharyt a fogorvoshoz.

Zachary nem volt hajlandó résztvenni a vizsgálatban, így a fogorvos csak altatásban állapíthatta meg, hogy egy kivételével Zachary összes foga lyukas. Zachary négy elülső fogát kihúzták, kettő koronát kapott, a többit -az egyetlen nem lyukas foga kivételével – betömték. A fogorvos azt mondta Elizabethnek, hogy az éjszakai szoptatás ugyanolyan, mintha üvegből etetné éjszaka a kisfiát, és azt javasolta Elizabethnek, hogy fejezze be az éjszakai szoptatásokat. Elizabeth nem hitte el, hogy a szoptatás okozta a lyukakat Zachary fogain. “Megmondtam a fogorvosnak, hogy az emberek évezredek óta szoptatnak anélkül, hogy hasonló problémáik lennének, tehát ezt nem okozhatja a szoptatás,”-meséli.

Elizabeth úgy döntött, hogy folytatja az éjszakai szoptatást, mert a család költözködni készült, és ez feszültséggel teli időszak volt. Megpróbálta minden szoptatás után egy puha ruhával letörölni Zachary fogait. Fogainak tisztítása azonban gyakran felébresztette a kisfiút, így ez nem volt igazán jó megoldás éjszakára. Néhány hónap múlva Elizabeth gyengéden leszoktatta Zacharyt az éjszakai szopásról.

Miért hitte Zachary fogorvosa, hogy a szoptatás, különösen az éjszakai szoptatás hozzájárulhat a lyukak (fogszuvasodás) kialakulásához? Az emberi tej laktóz formájában cukrot tartalmaz. Közismert, hogy a cukrot tartalmazó élelmiszerek fogszuvasodáshoz vezethetnek. Néhány kutatás összefüggést mutatott ki a szoptatás és a fogszuvasodás között, míg más eredmények nem mutattak ki kapcsolatot. Az Egyesült Államokban az Amerikai Gyermekfogászati Akadémia azt javasolja, hogy az éjszakai szoptatást hagyják el az édesanyák az első tejfogak áttörése után (Pediatric Dentistry 2001-2002). Sok fogász egyetért ezzel az ajánlással az Egyesült Államokban és világszerte.

Nézzük meg, miért ellentmondóak a kutatási eredmények!

A kutatás vizsgálata

Dr. Joyce Sinton és munkatársai elvégezték a táplálási módok és a fogszuvasodás összefüggéseit vizsgáló kutatások összehasonlítását, és megkísérelték kideríteni, miért nem egyeznek meg a tanulmányok abban, hogy a szoptatás okozhat-e fogszuvasodást. Mindent egybevetve, összehasonlításuk azt mutatta, hogy sok olyan tanulmány, amely kapcsolatot talált a szoptatás és a fogszuvasodás között, ellentmondásos eredményekre jutott, és gyenge volt a módszertana.

A legtöbb cikk azok közül, amiket a kutatók találtak, nem került bele a végső összehasonlításba, mert ezek egyszerűen “esettanulmányok” voltak. Ez azt jelenti, hogy ezek egy vagy több szoptatott gyermek esetét írták le, akiket figyelemmel kísértek azután, hogy a lyukakat már felfedezték. Ezek a tanulmányok feltételezték, hogy a fogszuvasodást a szoptatás okozta, de nem szolgáltak bizonyítékkal. A kutatók megállapították, hogy ezeknek a tanulmányoknak a kizárása (az összehasonlító elemzésből) a témában írt legtöbb “klasszikus” cikk kizárását eredményezte.

A maradék tanulmányokat gondosan összehasonlították. Az ellentmondó eredmények egyik lehetséges forrása az, hogy ezek a tanulmányok gyakran nem vettek figyelembe más lehetséges, a fogszuvasodás szempontjából fontos tényezőket, mint pl. az ivóvíz fluoridtartalmát vagy a gyermek szoptatás melletti táplálkozását. A tanulmányok ezen túlmenően pontatlan meghatározásokat alkalmaztak mind a “szoptatásra”, mind a szülők fogápolási gyakorlatának hatékonyságára vonatkozóan. Például olyan csecsemőket, akiket szoptattak is és rendszeresen tápszerrel is etettek, az egyik tanulmányban mint szoptatottakat, a másikban pedig mint mesterségesen tápláltakat vettek figyelembe. A definíciók körüli zűrzavar gyakran ad félrevezető kutatási eredményeket, mivel a kizárólagos szoptatás más eredményekhez vezet, mint a kevert táplálás. A pontatlan definíciók alkalmazása egyszerűen rossz tudományos módszer.

A szoptatás és a fogszuvasodás összefüggéseivel kapcsolatos pontos információk feltárása rendkívül fontos, mivel a korai gyermekkorban létrejövő fogszuvasodás egyrészt nagyon gyakori, másrészt nagyon költséges a kezelése. Néhány kutató azt állítja, hogy a korai gyermekkorban keletkező fogszuvasodás csaknem járványszerű méreteket ölt bizonyos populációkban (Tinanoff és O’Sullivan 1997). Az esetenkénti kezelési költséget 700-1200$-ra, a gyógyszerköltséget 200-1500$-ra becsülik (Erickson 1999). A szülőket és a gyermeket ért stressz és trauma költségeit nem könnyű felmérni, különösen akkor, ha hirtelen elválasztásra is sor kerül.

A szoptatás mellett szóló bizonyítékok

Nem minden fogorvos vagy kutató hiszi, hogy a szoptatás, akár az éjszakai szoptatás is, fogszuvasodáshoz vezet. A Dr. Harold Slavkin (DDS) vezette tanulmány szerint “A populáció – tanulmányok nem igazolnak döntő kapcsolatot a hosszútávú szoptatás és a fogszuvasodás között.”

Dr. Constantin Oulis és munkatársai arra a következtetésre jutottak, hogy a szoptatás “megelőző hatású lehet és gátolhatja a gyermekek fogszuvasodásának kifejlődését.”

Dr. Harry Torney 107 olyan gyermeket vizsgált, akik legalább két évig szoptak (a gyermekek körülbelül fele még szopott a tanulmány idején). Az ő eredményei azt mutatják, hogy nincs olyan bizonyíték, ami alátámasztaná azt a nézetet, miszerint a hosszútávú, igényszerinti szoptatás nagy valószínűséggel fogszuvasodáshoz vezet (Torney 1992).

Dr. Brian Palmer (DDS) egyike a szoptatás legszókimondóbb és legismertebb védelmezőinek a szoptatás fogszuvasodással való kapcsolatának tekintetében. Ő úgy gondolja, hogy a korai gyermekkori fogszuvasodás egy viszonylag új jelenség. Palmer megvizsgálta a történelem előtti korokból ill. a korai történelmi korokból származó csecsemő- és gyermekkoponyákat különböző múzeumokban. A megvizsgált fogaknak kevesebb, mint 1,4%-a volt lyukas. 1344 megvizsgált tejfog közül csak 19-en volt a fogszuvasodásnak egyáltalán valami jele, és a 19 közül csak 4-en (0,3%) volt jelentős szuvasodás. Az antropológusok szerint az anatómiailag modern ember kb. 100 ezer éve létezik, és kb. 30 ezer éve van (ún.) modern ember. A koponyavizsgálatok alapján a korai gyermekkori fogszuvasodás azonban csak mintegy 8-10 ezer éve van jelen, ami arra enged következtetni, hogy a csecsemőket és totyogókat kb. 92 ezer évig elkerülte a fogromlás (Palmer 2000).

Mi történt, ami ahhoz vezetett, hogy a fiatal gyermekeknek elkezdtek romlani a fogaik? Az emberek maguk kezdték megtermelni az élelmüket, és megváltoztak a táplálkozási szokások. A történelem előtti csecsemők feltehetőleg szoptak, minden valószínűség szerint egész éjjel, és mindaddig, amíg el nem érték a totyogó vagy még idősebb kort. Valószínűtlennek látszik, hogy az emberi tej fogszuvasodást okozna – ha így lenne, ennek bizonyítéka látható lenne a 10 ezer évnél idősebb koponyákon. És, ahogy Dr. Palmer állítja, “evolúciós öngyilkosság lenne, ha az anyatej fogszuvasodást okozna.”

Még több információval szolgál az a két különböző tanulmány, amelyben a kutatók összehasonlították a modern mesterséges babatej (tápszer) és az emberi tej hatásait néhány olyan tényezőre, amelyekről úgy tudjuk, hogy fogszuvasodáshoz vezetnek. Tanulmányaik alapvető különbséget mutattak az emberi tej és a legtöbb tápszer között.

Először is, azt találták, hogy az emberi tej nem csökkenti jelentősen a pH-t a szájban, míg majdnem az összes fajta mesterséges babatej ezt tette. Az a baktérium, amelyikről úgy tudjuk, hogy jelentősen hozzájárul a fogromlás kialakulásához, a Streptococcus mutans (S.mutans) jól szaporodik az alacsony pH-n.

Másodsorban, a legtöbb tápszer jelentős baktériumnövekedést tett lehetővé, míg az emberi tej csak mérsékelt baktériumnövekedést okozott.

Harmadszor, úgy találták, hogy a tápszerek oldják a fogzománcot (a fog külső rétegét), míg az emberi tej kálciumot és foszfort épített be a fogzománcba (ezt a folyamatot nevezzük remineralizációnak). A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy az emberi tej nem okoz fogszuvasodást, hacsak nincs valami más szénhidrátforrás, amin a baktériumok növekedhetnek. A legtöbb vizsgált mesterséges tápszer fogszuvasodást okozhat (Erickson 1999). Ezek a tanulmányok jó példák arra, miért fontos az elnevezések világos definíciója (meghatározása) a kutatásban. Mivel kimutatták, hogy a tápszer oldja, a szoptatás pedig remineralizálja a fogzománcot, egy kevert táplálású csecsemő várhatóan kevert eredményeket fog mutatni bármilyen, a korai gyermekkori fogszuvasodásra vonatkozó kutatásban.

S. mutans

A csecsemőket és totyogókat leggyakrabban a szülő vagy más gondozó fertőzi meg. Ez különböző módokon történhet. A szülők esetleg megengedik a kíváncsi babának, hogy a fogkeféket megrágja. A baktériumok átmehetnek puszival vagy közös evőeszközök használatával. Ha a S. mutans egyszer már bent van a gyermek szájában, ott már gyorsan tud szaporodni. Olyan tulajdonságokkal rendelkezik, amelyek megakadályozzák más, hasonló baktériumok és sok más mikroorganizmus növekedését, így ez válhat a leggyakoribb baktériummá a gyermek szájában (Slavkin 1999).

Megelőző intézkedések segíthetnek a csecsemők és totyogók S. mutans fertőzésének leküzdésében. Egy tanulmány kimutatta: “Ha a terhes nők a hetedik hónapban naponta kiöblítették a szájukat nátrium-fluoriddal és klórhexidinnel, gyermekeik szájában a baktériumok megtelepedése mintegy négy hónappal később következett be” (Slavkin 1999). Mindemellett, mind a nátrium-fluorid, mind a klórhexidin vényköteles, és mellékhatásaik vannak. Használatuk vitatott. Alkalmazásuk előtt az édesanyának ajánlatos kikérnie a saját orvosa véleményét ezek kockázatát és hasznát illetően.

A korai gyermekkori fogszuvasodás elleni küzdelem egyik kulcsa az, hogy minél később tegyük ki a gyermeket a S. mutans fertőzésnek. A közös evőeszközök és fogkefék használatának elkerülése a másik. Ha a baba mesterséges cumikat – beleértve a nyugtatócumikat is – használ, a szülőnek vagy a gondozónak soha nem szabad ezeket a szájába vennie. Mivel a S. mutans alacsony pH-jú környezetben növekszik, magasabb pH érték fenntartásával a szájban megelőzhetjük, hogy a S. mutans uralkodóvá váljon a száj baktériumflórájában (Slavkin 1999). Ahogy korábban megállapítottuk, a tápszer csökkenti a száj pH értékét, az anyatej nem, így a tápszerkiegészítés kerülendő, illetve, ha a csecsemő mégis kap tápszert, ajánlatos etetés után megtisztítani a fogait. Rendes körülmények között a pH érték csökken az emésztés folyamata alatt, és fokozatosan emelkedik, ahogy az étel elhagyja a szájüreget. Amikor eszünk vagy iszunk, a nyál elkezdi cukorra bontani az ételt. Ebben a cukor(oldatban) áznak a fogak, és ezen élnek a baktériumok, ezáltal csökkentik a pH értéket a szájban. Minden étel tartalmaz cukrot, és a szájban lévő baktériumok cukron élnek. Amikor csökken a száj pH értéke, a zománcfelszínből kioldódnak az ásványi ionok. Az étkezések között a nyál visszaállítja a normális pH értéket. Ahogy korábban megállapítottuk, úgy tűnik, hogy az anyatej visszaépíti az ásványi anyagokat a fogzománcba. Mivel az emberi tej kálciumot és foszfort épít a fogakba (remineralizálja), és nem csökkenti a pH értéket, úgy látszik, hogy az anyatej erősebbé teszi a gyermekek fogait és segít megelőzni a lyukakat.

Dr. Palmer rámutat: Az emberi tej több összetevője szintén védelmet nyújthat a fogszuvasodás kialakulása ellen. Az IgA és az IgG gátolni tudja a streptococcusok növekedését; a Streptococcus mutans nagyon érzékeny a laktoferrinnek – az anyatej egyik fő összetevőjének – baktericid (baktériumölő) hatására.

Hogyan kapja a baba a tejet?

A szoptatás mechanikája valószínűtlenné teszi, hogy az anyatej sokáig a baba szájában maradjon. A szoptatás során a bimbó mélyen bent van a baba szájában, és a tejet szó szerint a baba szájüregének hátsó részébe spricceli. A szopás folyamata magában foglal egy nyelést: a szopó gyermeknek nyelnie kell egyet, mielőtt tovább mehet a folyamat következő lépésére. Ezzel ellentétben, a cumisüvegből csöpöghet a tej, gyümölcslé vagy tápszer a baba szájába még akkor is, ha a baba nem szív aktívan. Ha a csecsemő nem nyel, a folyadék összegyűlhet a szájüreg elülső részében, a fogak körül. A mesterséges cumi nagyon rövid, így az üvegben lévő folyadék nagy valószínűséggel érinti a fogakat, mielőtt a baba lenyeli.

A száraz száj egy másik olyan tényező, ami növelheti a korai gyermekkori fogszuvasodás előfordulását. A nyál, ami segít fenntartani a normál pH értéket, éjjel nem termelődik olyan mennyiségben (mint nappal), különösen azoknál, akik szájon át lélegeznek. Ez az egyik oka annak, hogy miért segít a lefekvés előtti fogmosás megelőzni a fogszuvasodást. Az a csecsemő vagy kisgyermek, aki éjjel gyakran szopik, folyamatosan termeli a nyálat, ami segít a szájszárazság kivédésében.

A család kérdése

Egy másik tényező a fogszuvasodással kapcsolatban az öröklődés. Egy gyerek génjeit nem lehet megváltoztatni, fontos azonban, hogy a szülők meggyőződjenek arról, hogy a fogszuvasodás és más fogászati problémák gyakoriak-e a családjukban vagy sem. Ennek a tényezőnek a felismerésével biztosíthatják, hogy a terhességtől kezdve minden lehetséges dolgot megtegyenek azért, hogy megelőzzék a korai gyermekkori fogszuvasodást a saját gyermekeiknél.

A jó szájhigiéniai szokások nagyban hozzájárulhatnak a korai gyermekkori fogszuvasodás megelőzéséhez. Azok a szülők, akik rendszeresen mosnak fogat, nemcsak jó példát mutatnak a gyermekeiknek, hanem segítenek a saját szájukban lévő baktériumok mennyiségének mérséklésében is, és így csökkentik annak a lehetőségét, hogy gyermekeiknek átadják a S.mutans baktériumot.

A szülők magukkal vihetik gyermekeiket a fogászati vizsgálatokra már csecsemőkoruktól kezdve, és így hozzászoktathatják őket a fogorvoshoz és mindahhoz, ami egy fogászati rendelőben történik. Azokban a családokban, ahol fogszuvasodásra való genetikus hajlam mutatható ki, a gyermekeket ajánlatos fogorvosi ellenőrzésre vinni már az első fog kibújásakor, és azután félévente. A korai fogászati ellenőrzés fényt deríthet az esetleges zománchibákra is.

A szülőknek el kell(ene) kezdeni csecsemőjük fogainak tisztítását, amint azok kibújnak. A szülők egy darab gézzel vagy egy puha mosdókesztyűvel tudják megtisztítani a baba ínyét és fogait. A gyerekeknek korán meg kell tanulniuk a fogmosást egy puha fogkefével, de szükséges, hogy a szülők továbbra is átkeféljék a gyermek fogait legalább naponta kétszer, mivel a gyerekek nem tudják (elég) hatékonyan megmosni a fogaikat, amíg idősebbek nem lesznek.

A megfelelő táplálkozásnak nagy szerepe van a fogszuvasodás megelőzésében. Azok a gyerekek, akik tápláló ételeket esznek, jobb egészségi állapotban vannak, és ezért jobban ellen tudnak állni a baktériumoknak. Kínáljunk a gyermekünknek vizet gyümölcslevek (szörpök) és más folyadékok helyett, mert az nem csökkenti a pH-t, és nem vonja be a fogakat cukorral. Csak alkalmanként adjunk olyan ételeket, amelyek hosszú ideig maradnak a szájban vagy a fogakhoz tapadnak. Egy darab kemény cukorkát például sokáig szopogat egy gyerek. Ezalatt az idő alatt a gyerek szájában leesik a pH szint. A cukor körülveszi a fogakat, és felhasználják a baktériumok. Megkezdődik az ásványi anyagok kioldódása, és mindaddig, amíg a gyerek fogat nem mos vagy elegendő nyál nem termelődik ahhoz, hogy a cukrot lemossa, és helyreállítsa a megfelelő pH-t, a fogak veszélyben vannak. Egy alma elfogyasztásához rágásra és nyelésre van szükség, ami elősegíti, hogy a nyál lemossa a cukrot a fogakról. Mindamellett még az egészséges ételek is, mint például a szárított gyümölcsök, hozzátapadhatnak a fogakhoz, és elindíthatják az ásványi anyagok kioldódásának folyamatát.

Dr. Palmer szerint az öröklődés nem az egyetlen tényező, amit a fogszuvasodás megelőzésében figyelembe kell venni. Vannak dolgok, amiket a szülők megtehetnek a fogszuvasodás megelőzésére még mielőtt a babájuk egyáltalán megszületett volna. Ahogy Palmer leírja, négy tényező vezethet a fogszuvasodás gyakoribb előfordulásához, úgymint anyai stressz, különösen a közeli hozzátartozó elvesztése okozta gyász, kevés tejtermék fogyasztása, az anya (orvosilag megállapított) betegsége és a terhesség alatt az anya által szedett antibiotikumok. Nyilvánvaló, hogy ezek közül néhány dolgot egy anya nem tud befolyásolni. Betegségek előfordulnak, csakúgy, mint halálesetek, a stressz csökkentése azonban pozitívan hat mind az anyára, mind a babára. A jó színvonalú születés előtti gondoskodás jobb tápláltságot és kevesebb betegséget eredményez. Amikor betegség lép fel, néha antibiotikumot írnak fel az anya részére a terhesség alatt. Minden nőnek mérlegelnie kell a helyzetét, és az orvosával megbeszélni az antibiotikumok hasznát és kockázatát. A rizikófaktorokat nem lehet teljesen kizárni, de ha az anya tisztában van ezekkel, akkor megteheti a legtöbbet, ami az adott helyzetben lehetséges.

Kezelési lehetőségek

A szülőknek választaniuk kell egy kezelési tervet, amit a gyermekük számára a legjobbnak éreznek. Ha a fog romlását korai stádiumban felfedezték, akkor a megfelelő táplálkozás és a fluorid-kezelés segíthet a fogak ásványi anyag tartalmának helyreállításában – ezért olyan fontos a megelőző kezelés és a korai fogorvosi ellenőrzés a magas kockázatú csoportba tartozók számára. A rendszeres fogmosás csökkentheti a baktériumok számát.

A Mothering magazinban nemrégiben megjelent cikk azt állítja, hogy “A S. mutans kiirtására tett úttörő erőfeszítéseik során a kutatók sikeresen próbálkoztak kémiai antibakteriális szájöblítőkkel.”(Reagan 2002).

Amikor a fogszuvasodás már súlyossá vált, lehet, hogy nincs más lehetőség, mint a fog betömése vagy eltávolítása…

A fogszuvasodás és a szoptatás összefüggéseivel foglalkozó legfontosabb tanulmányokból levont következtetések:

Valóban szükséges volt-e Zachary elválasztása? Dr.Brian Palmer szerint a válasz “nem”. Dr. Palmer nem az egyetlen, aki a következő kijelentéseket teszi:

  • A populáció vizsgálatok nem támasztják alá, hogy döntő kapcsolat lenne a hosszútávú szoptatás és a fogszuvasodás között (Slavkin 1999).
  • A hosszútávú, igényszerinti szoptatás nem vezet a fogszuvasodás gyakoribb előfordulásához (Weerhijm 1998).
  • A szoptatás megelőző hatású lehet, és gátolja a fogszuvasodás kialakulását a gyermekekben (Oulis 1999).
  • “A fogszuvasodást okozó baktériumok a laktózt valószínűleg nem tudják olyan könnyen energiaforrásként felhasználni, mint a répacukrot” (Rugg-Gunn 1985).

Záró gondolatok

Zachary édesanyja nem az egyetlen olyan szülő, akinek a szoptatás abbahagyását javasolták. Katie – egy szopós totyogó, Bethany édesanyja – szintén azt a tanácsot kapta a gyermekfogorvostól, hogy azonnal hagyja abba a szoptatást. Katie talált egy másik fogorvost, aki többet tudott a korai gyermekkori fogszuvasodás és a szoptatás összefüggéseiről, így ő mind a mai napig szoptat tudva, hogy nem a szoptatás vezetett a lánya fogszuvasodásához, hanem valószínűleg éppen ez csökkentette annak súlyosságát. Az biztos, hogy az, hogy Bethany továbbra is szophat, nemcsak megvigasztalja őt a beavatkozások (mint pl. fogtömés) után, hanem sok más módon is segít.

Joylyn Fowler

(Joylyn Fowler LLL vezető és író, két kislányával a kaliforniai Garden Grove-ban él)

Fordította: Juhász Judit

Megjelent a New Beginnings 2002/5. számában

Irodalom

AAP. Breastfeeding and the use of human milk policy statement. Pediatrics 1997; 100(6): 1035-39.
Clinical guideline on baby bottle tooth decay /early childhood caries/ breastfeeding / early childhood caries: unique challenges and treatment in pediatric dentistry. Pediatr Dent 2001-2002:29-30.
Erickson, P.R. & Mazhari, E. Investigation of the role of human breast milk in caries development. Pediatr Dent 1999; 21(2): 86-90.
Erickson, P., McClintock, K.L., Green, N. et al. Estimation of the caries related risk associated with infant formulas. Pediatr Dent 1998; 20(7): 385-403.
Oulis, C. et al. Feeding practices of Greek children with and without nursing caries. Pediatr Dent 1999;21(7): 409-16.
Palmer, B. Breastfeeding and infant caries. ABM News and Views 2000 Dec; 6(4): 27-31.
Palmer, B. “Infant Dental Decay – Is it Related to Breastfeeding.” A Presentation, 2000.
Reagan, L. Big bad cavities, breastfeeding is not the cause. Mothering 2002 Jul-Aug; 113.
Rugg-Gunn. A. et al. Effect of human milk on plaque pH in situ and enamel dissolution in vitro compared with bovine milk, lactose and sucrose. Caries Res 1985; 19(4): 327-34.
Sinton, J. et al. A systematic overview of the relationship between infant feeding caries and breast-feeding. Ont Dent 1998; 75(9):23-27.
Slavkin, H. Streptococcus mutans: early childhood caries and new opportunities. JADA 1999; 130: 1787-92.
Torney, H. “Prolonged, On-Demand Breastfeeding and Dental Caries – An Investigation” (unpublished MDS thesis). Dublin, Ireland,1992.
Tinanoff, N. & O’Sullivan, D.M. Early childhood caries: overview and recent findings. Pediatr Dent 1997; 19(1), 12-16.
Weerheijm, K.L. Prolonged demand breastfeeding and nursing caries. Caries 1998, 32(1): 46-50.

Valóban meg kell-e kezdeni a hozzátáplálást 6 hónapos kor előtt?

A La Leche Liga angliai szervezetének válasza a British Medical Journal című orvosi szaklapban 2011 januárjában megjelent cikkre, amely megkérdőjelezi a hozzátáplálás nem korábban, mint 6 hónapos korban való elkezdésére vonatkozó eddigi ajánlásokat

A La Leche Liga már több mint 50 éve nyújt információt és támogatást azoknak a szülőknek, akik szoptatni szeretnék gyermeküket. Munkája során osztja a WHO, az Egészségügyi Minisztérium és más mértékadó szervezetek azon nézeteit, miszerint a csecsemők optimális növekedését, fejlődését és egészségét az szolgálja legjobban, ha életük első 6 hónapjában kizárólag szopnak. Ezután pedig a szoptatást kiegészítve kapjanak a kisbabák megfelelő minőségű ételeket, hogy növekvő, változó táplálékigényüket kielégíthessék.

Amikor a WHO megalkotta ezt az ajánlást, mintegy 3000 csecsemőtáplálásra vonatkozó tanulmány átfogó elemzésére támaszkodott. A British Medical Journalban 2011. január 14-én közölt cikk, amely azt szorgalmazza, hogy a csecsemők hozzátáplálását már 6 hónapos koruk előtt kezdjék meg a szülők, nem egy új kutatásra épül, és nem is a jelenleg létező tanulmányok átfogó elemzésére. A négy szerző közül három kapcsolatban áll a bébiétel- és tápszergyártókkal.

Tudományos bizonyítékok egyértelműen alátámasztják, hogy a szoptatás javítja mind a csecsemő, mind az édesanya egészségét rövid- és hosszútávon is. Csökkenti az olyan fertőzések kockázatát, mint a bélfertőzés, a felsőlégúti-, fül- vagy húgyúti fertőzések, főként pedig a kórházi kezelést igénylő megbetegedésekét – még az olyan fejlett országokban is, mint például az Egyesült Királyság. Csökken a cukorbetegség és az elhízás kockázata a gyermekeknél, a rákos megbetegedés valószínűsége az édesanyáknál, valamint kisebb az esély a szülés utáni depresszióra és a kisbabák elhanyagolására. A sertésinfluenza jelenlegi terjedését figyelembe véve fontos tudni, hogy a kizárólagos szoptatás csökkenti a csecsemő másodlagos fertőzéseknek való kitettségét, melyek pedig akár kórházi ellátást is szükségessé tehetnének.

A British Medical Journal cikke szerint a hozzátáplálás megkezdésével való késlekedés növelheti a vashiányos vérszegénység kockázatát.

Az anyatejben minden olyan létfontosságú tápanyag megtalálható, amire egy csecsemőnek élete első, körülbelül hat hónapjában szüksége van. Nem tartalmaz túl sok vasat, mert nem kell, hogy tartalmazzon. Vastartalma azonban sokkal jobban hasznosul a csecsemő szervezetében, mint a tápszereké, gabonapépeké vagy egyéb, pótlásra használt táplálékoké. Az anyatejben megtalálható egy fehérje, amely megköt minden felesleges, a csecsemő szervezete által fel nem használt vasat, mivel a túl sok vas tápanyagául szolgál a bélrendszerben megtalálható kártékony baktériumoknak, melyek hasmenést/szorulást, vagy akár mikroszkopikus vérzést okozhatnak. A tápszerrel táplált kisbabák bélrendszerében túl magas lehet a vastartalom, ami ezeken a következményeken keresztül az összes vasbevitel csökkenéséhez vezet.

Ha egy csecsemő korábban kap az anyatejen kívül más táplálékot, mint amikor erre fel lenne készülve, vastartalékai lecsökkenhetnek. Néhány zöldség és gyümölcs összetevői hamarabb lekötik az emésztőrendszerbe jutó vasat, mint ahogy a szervezet hasznosítaná. Ezek az ételek általában vasszegények is, így valójában egy tápanyagszegényebb dologgal helyettesítik a tökéletes babatáplálékot, az anyatejet.

A szoptatott csecsemők jó vasellátását az segíti leginkább, ha az édesanyák a várandósság alatt igyekeznek vasban gazdag táplálékot fogyasztani, illetve ha a köldökzsinórt csak akkor vágják el, amikor már nem lüktet, ami a többlet vérmennyiség miatt szintén a kisbaba vaskészletét növeli.

A British Medical Journal szerint a hozzátáplálás megkezdésével való késlekedés növelheti a lisztérzékenység (cöliákia) kialakulásának kockázatát.

A lisztérzékenység kialakulása a bizonyos gabonafélékben megtalálható glutén étrendbe való korai bevezetésével hozható összefüggésbe. A glutén étrendbe való bevezetésének időzítésére vonatkozó jelenlegi kutatási eredmények még nem elégségesek ahhoz, hogy ezek alapján ajánlást lehessen megfogalmazni, az a tanulmány pedig, amely a glutén 4 hónapos korban való bevezetését szorgalmazza, többek szerint igencsak kétségbevonható. Van viszont bizonyíték arra vonatkozóan, hogy a cöliákia későbbi kialakulásának valószínűségét növeli, ha a csecsemő már nem szopik a glutén bevezetésének idején.

A British Medical Journal cikke szerint a hozzátáplálás megkezdésével való késlekedés növeli az ételallergiák előfordulását.

Egy kisbaba belső működése úgy van megtervezve, hogy akkorra álljon készen a szilárd táplálék fogadására, amikor a “külső működése” elég fejlett ahhoz, hogy önállóan egyen. Ha túl korán kínáljuk, automatikusan kitolja az ételt a szájából, hogy védje az emésztőrendszerét. A La Leche Liga arra biztatja az édesanyákat, hogy a hozzátáplálás megkezdésekor a kisbaba jelzéseire figyeljenek: önállóan fel tud-e már ülni a csecsemő, meg tudja-e fogni az ételt, saját szájába tudja-e tenni, meg tudja-e rágni félrenyelés nélkül. Mindez általában valamikor 6 hónapos kor körül következik be. A kisbaba emésztőrendszerének érettnek kell lennie a szilárd táplálék fogadására, hogy a bélcsatorna belső felszíne már akadályt képezzen az allergének (allergiát okozó anyagok) számára. Túl korai hozzátáplálásnál az allergének átjuthatnak a bélfalon, a véráramba jutva pedig a kisbaba szervezetét antitestek termelésére késztetik, ami olyan allergiás tünetek megjelenését eredményezheti, mint például az ekcéma.

Hat hónapos kor körül kezd a kisbaba a felnőttek szervezetéhez hasonlóan olyan enzimeket termelni, amelyek az ételek lebontásához, emésztéséhez kellenek. Ha azelőtt kap szilárd táplálékot, hogy készen állna az emésztőrendszere azok lebontására, az egyrészt problémákat okozhat a babapocakban, másrészt a bekerült tápanyagokat nem lesz képes teljes mértékben hasznosítani.

Jelenleg is folynak kutatások arra vonatkozóan, hogy azokat a kisbabákat, akiknek a családjában van allergiás személy, megvédhetjük-e az allergia kialakulásától bizonyos tápanyagok korai bevezetésével. Ma azonban azt mondhatjuk, hogy a csecsemők többsége kisebb eséllyel lesz allergiás, ha csak 6 hónapos korban találkozik a hozzátáplálás során adott ételekkel.

A British Medical Journal cikke szerint a korai életkorban bevezetett új ízek hozzájárulnak ahhoz, hogy a kisbabák szívesebben fogadják a zöld levélzöldségek ízét, és későbbi életükben is egészségesebben táplálkozzanak.

Ez tisztán spekuláció. Az anyatej kiválóan felkészíti a csecsemőket a családi ételek ízvilágára, mivel annak íze az édesanya étrendjének megfelelően változik, vagyis már születésétől fogva számos különböző ízzel ismerteti meg a kisbabát. A kutatások inkább azt mutatják, hogy a tápszerrel táplált csecsemők kevésbé nyitottak az új ízekre a szoptatott babákkal összehasonlítva. Az, hogy egy kisbaba mit szeret enni, nagyon sok dologtól függ, és változik is növekedése során. Néhány édesanya azt tapasztalja, hogy a gyermeke által egyértelműen elutasított étel erőltetése negatív reakciót váltott ki, talán arra utalva, hogy a kisbabák ösztönösen tudják, mit ne egyenek. Ha egészséges és változatos ételekkel kínáljuk őket, a  kisbabák általában megeszik mindazt, amire szükségük van.

A British Medical Journal cikke szerint a hozzátáplálás megkezdésével való késlekedés növeli az elhízásra való hajlamot.

Ez az állítás teljesen ellentmond azoknak a kutatásoknak, amelyek rámutatnak, hogy a szilárd táplálék korai bevezetése, főként a cukrozott ételek kínálása jelentősen hozzájárul a tömeges elhízáshoz, és a kisbabák túltáplálásához vezet. A szoptatás segíti a csecsemőket abban, hogy megtanulják saját étvágyukat, éhségüket igényük szerint kielégíteni, ami később, a szilárd táplálékok fogyasztásakor is elősegíti, hogy ne egyék túl magukat.

A La Leche Liga tisztában van azzal, hogy a nők eddig is számos, egymásnak ellentmondó tanáccsal és információval találkoztak a gyereknevelés, csecsemőgondozás terén, továbbá hogy a British Medical Journal cikke és az erre hivatkozó hírek zavart és aggodalmat okozhattak a szülőknek, akik szeretnék a legjobbat nyújtani gyermekeiknek. A kisbabák fejlődése mindig egyedi, a szülők leginkább mindig saját gyermekük jelzéseire, fejlődését mutató jeleire támaszkodhatnak a hozzátáplálás megkezdésekor, valamikor 6 hónapos kor táján.

Miközben fontosnak tartjuk, hogy az ajánlások mindig a lehető legjobb és legfrissebb tudományos alapra támaszkodjanak, és hogy azokat rendszeresen felülvizsgálják, kitartóan és folyamatosan azt valljuk, hogy az anyatej mindent tartalmaz, amire a csecsemőnek körülbelül féléves koráig szüksége van, és hogy nem éri meg korábban bevezetni más ételeket, mint ahogy a kisbaba készen állna rá.

Írta: Anna Burbidge, az Igazgatótanács elnöke, az LLLGB nevében
Fordította: Patik Réka

Tetoválás és testékszerek

Testékszerek

A test díszítése már ősidők óta elterjedt dolog, és manapság egyre több édesanya dönt a testékszerek viselése mellett. Az egyetlen testékszer, ami gondot jelenthet a szoptatás szempontjából az az, amelyik a mellbimbó vagy a bimbóudvar területén helyezkedik el, de a legtöbb esetben ez sem jelent problémát.

Háttér információ

A mellbimbót leggyakrabban vízszintesen szúrják át, ami a szoptatásra nézve valószínűleg a legártalmatlanabb. A mellbimbóban elhelyezett ékszerek általában nem befolyásolják a tejtermelést, habár néha további “tejcsatorna-kivezetéseket” eredményeznek, és így extra tejszivárgást, csorgást okozhatnak.
A bimbóudvar ékszerezése azonban sérülést okozhat azokban az idegvégződésekben, amelyek befolyásolják a tejleadó reflexet. Mind a mellbimbó, mind a bimbóudvar testékszere okozhat nehézséget tejleadás során abban az esetben, ha a hegesedések elzárják a tejcsatornákat.
A szoptatás alatt a mellbimbóban és annak környékén hagyott testékszer veszélyes, mert a kisbaba lenyelheti és ez fulladást okozhat. Befolyásolhatja a baba mellretapadását, valamint felsértheti a baba szájnyálkahártyáját is.

Ezek voltak a rossz hírek. A jó hír viszont az, hogy ha a szoptatás idejére eltávolítjuk a testékszert a mell területéről, többnyire minden a legnagyobb rendben megy. Érdemes tartózkodni a terhesség alatti, mellbimbóba illetve bimbóudvarba történő új testékszer-behelyezéstől, ugyanis ezek a teljes sebgyógyulásig nem távolíthatóak el, és ez a gyógyulási folyamat elhúzódhat akár egy évig is.

Amit tehetsz

A szoptatás idejére kiszedheted a mellbimbód és bimbóudvarod ékszereit. Néhány édesanya a szoptatások között piercingszárat dug az ékszer helyére, hogy az ne forrjon össze. Ha a hegesedés miatt csökkent volna a melled érzékenysége, akkor próbálkozhatsz mellmasszázzsal vagy mellkompresszióval a tejleadó reflex beindulását segítő szokásos technikák mellett.
Ha az ékszerek helye összeforrt, és szeretnéd újra visszahelyeztetni a piercingeket, a legjobb az elválasztást követően legalább 3 hónapig várni ezzel, hogy a régi piercinghelyek teljesen be tudjanak gyógyulni.

Tetoválások

A test tetoválással való díszítését az idők kezdete óta alkalmazzák, manapság pedig egyre több anya készíttet magának tetoválást, hogy így tegye emlékezetessé az élet különleges eseményeit. (Vagy készíttet magának sminktetoválást.)

Háttér információ

A tetováló tinta molekulái túl nagyok, így nem jutnak át az anyatejbe, tehát a már meglévő tetoválások teljesen veszélytelenek a babára nézve. A szoptatási időszak alatt készíttetett új tetoválások egyik veszélye a fertőzés, ami nem feltétlenül történik meg, ha az érintett bőrfelületet körültekintően ápoljuk és tisztán tartjuk. Másrészt az esetlegesen fertőzött tű használata növeli a Hepatitis C, Tetanusz és HIV fertőzés kockázatát. A tetoválás eltávolítása többnyire lézeres kezelés útján történik, és teljesen veszélytelen, amennyiben a sebet megfelelően kezelik és nem fertőződik el.

Amit tehetsz

A tetováltatással érdemes legalább a gyermeked első születésnapját megvárni, hogy lehetősége legyen a testednek teljesen regenerálódni a szülés után.

Ha ezután új tetoválást szeretnél, gondosan válassz olyan tetováló szalont, ahol betartják a nemzetközi előírásokat, beleértve a tetováló gépek autoklávos fertőtlenítését (gőzsterilizálását), az egyszer használatos, eldobható tinták, kesztyűk, sterilen csomagolt eszközök használatát, és az alapos, fertőtlenítő kézmosást.
Ne lepődj meg, ha a tetováló várni akar a tetoválás elkészítésével addig, amíg elválasztod a babádat; a Magyar Tetoválók Szövetségének tetoválási irányelveiben pedig az szerepel, hogy terhes nőkön nem lehet tetoválást végezni.

Forrás: The Womanly Art of Breastfeeding, 2010.

Fordította: Makráné Kádi Nóra

Kiegészítés

A tetoválások népszerűségének növekedésével a bőrfertőzések előfordulása is növekszik. Még ha a szalonban a legkörültekintőbben járnak is el, a tetováltatás akkor sem teljesen kockázatmentes. 2012-ben Amerikában számos fertőzéses esetet írtak le, amelyet a tetováláshoz használt tinta, illetve a tinta hígításához használt víz okozott. Hiába sterilek az eszközök, ha a tinta vagy a hígításhoz használt víz nem az, számos kórokozó baktérium – staphylococcusok, a számos antibiotikumra rezisztens MRSA vagy a hosszas kezelést igénylő Mycobacterium chelonae – kerülhet közvetítésükkel a bőr rétegei közé.

Beteg anya

“Hogyan viselhetem gondját gyermekemnek, ha beteg vagyok?” Aggódó anyák nem ritkán feltett kérdése ez. Természetesen egy aktív, egészséges babáról való gondoskodás egyébként sem fáradságtól mentes, az anya esetleges betegsége esetén pedig valódi nehézségekbe ütközhet. Megnyugtató a tudat, hogy a szoptatás oly sokkal könnyebbé, egyszerűbbé teszi a babáról való gondoskodást. Kisebb betegségek esetén, amilyen a megfázás vagy az influenza, fel sem kell, hogy merüljön az anyában a szoptatás megszakításának gondolata. A kórokozók nem jutnak át a tejjel, és a baba kétségtelenül legalább annyi ideig ki volt téve a betegségnek, mint az édesanya maga, sőt még korábban is, mint ahogy az anya észrevette, hogy megkapta a betegséget.
Az anyatej védelmet biztosíthat a babának a betegséggel szemben. A szoptató anya pontosan azok ellen a vírusok ellen termel ellenanyagot, amelyeknek a baba ki van téve. Ezek az ellenanyagok az anyatejjel átjutnak a babához. A szoptatás folytatása segíti az anyát, hogy hozzájusson a szükséges többlet pihenéshez, amikor nem érzi jól magát. A hirtelen elválasztás sem az anyának, sem a babának nem lenne jó.
Ha súlyosabb betegségről van szó – tüdőgyulladás, hepatitis vagy TBC – az Egészségügyi Tanácsadó Testületünk orvosai akkor is a szoptatás folytatása mellett foglalnak állást. A szoptatás az anyától a lehető legkisebb erőfeszítést kívánja, és a lehető legtöbb pihenést biztosítja. Ráadásul az anyatej különleges védelmet jelent a baba számára az anya betegségét okozó baktériumokkal vagy vírusokkal szemben.
Ha súlyos betegség esetén az orvos a szoptatás megszakítását javasolja, mondd el neki, mennyire fontos a szoptatás kisbabád és saját magad számára. Ha az orvos mégis ragaszkodik ahhoz, hogy az elválasztás szükséges, talán a gyermekorvossal való konzultáció segít a megfelelő megoldás megtalálásában, és a baba elválasztásának elkerülésében. Segíthet a helyi LLL vezető megkeresése, hiszen neki tudomása lehet olyan orvosokról, akik jobban támogatják a szoptatást.

Ha az anya kórházba kerül

Mérlegelj minden lehetőséget, mielőtt kórházba mennél! Sokkal jobb, ha betegséged alatt otthon tudsz maradni. Kérj segítséget a házimunkában, mosásban, főzésben és nagyobb gyermekeid ellátásában! Bújj be az ágyba a kicsivel, ott bármikor a közeledben van, és kedve szerint szophat!
Ha súlyos betegség vagy baleset folytán mégis kórházba kényszerülsz, tégy intézkedéseket, hogy kicsinyed veled maradhasson vagy behozhassák hozzád. A szoptató anyák nagyon sokféle leleményes megoldást kieszelnek, csakhogy elkerüljék a gyermeküktől való elválasztást kórházi tartózkodásuk alatt.
Beszéld meg saját és babád szükségleteit férjeddel és orvosoddal! Saját állapotod, a kórház felszereltsége, gyermeked életkora és a kialakult szoptatási szokások egyaránt latba esnek a megoldás keresésekor.
Egyre több műtét lesz végrehajtható helyi érzéstelenítéssel, járó betegként. Pihenni aztán hazatérhet az anya az otthonába, és nincs szükség a szoptatás megszakítására és hosszabb időre való távollétre a babától. A fogászati kezelések döntő többsége elvégezhető a szoptatás megszakításának szükségessége nélkül. Ha nem sürgős műtétről van szó, az orvos hajlandónak mutatkozhat a műtét elhalasztására, míg a baba idősebb nem lesz.
Ha mégis kórházban kell töltened az éjszakát, vagy ott kell maradnod több napon át, férjed vagy egy jó barát behozhatja a babát látogatáskor, s megszoptathatod. Néhány kórház megengedi, hogy a baba is bent maradjon veled egy szobában, bár lehet, hogy még egy személynek ott kell maradnia, hogy segítsen a baba gondozásában.
Légy rugalmas és udvarias mikor kéréseid az orvos és a kórház elé tárod! Ha te hajlandó vagy együttműködni a kórházi személyzettel, ők is hajlandóbbnak mutatkoznak veled együttműködni. Érzékeltesd velük, milyen sokat jelent számodra, hogy magad mellett tarthasd a gyermeked!

Súlyosabb műtét

Gyakran még akkor is megoldható a szoptatatás folytatása, ha az anyának nagyobb műtétre van szüksége. Ha néhány szoptatás ki is kell, hogy maradjon, a mellpumpa használata megelőzi a mellek megduzzadását.
Vannak esetek, hogy egy néhány napos távollét elkerülhetetlen. Ilyenkor több mint valószínű, hogy a pici újra hajlandó és kész szopni, amikor újra együtt vagytok. A floridai Marilyn Mastronak méh eltávolításra volt szüksége, amikor kislánya egy éves volt, és még szopott. Így mondja el a történetet:
A műtét sikeres volt. Nem voltak komplikációk és lehetőségünk volt, hogy a férjem négy nappal utána behozza a lányokat látogatásra. Frances négy és fél nap után végre újra szophatott /egy párnára fekve, hogy a varratok védve legyenek/ Ez alatt a négy nap alatt pumpával fejtem, hogy a duzzadást elkerüljem, s hogy a tejtermelést fenntartsam. Pete elmondta, hogy az után a rövid szopás után is Franny sokkal jobban aludt, mint a távollét alatti éjszakák bármelyikén. Az orvosom másnap hazaengedett, így újra szoptathattam, és visszatérhettem családom ellátásához. Azt feltételeztem, hogy a “teljes méh eltávolítás” a szoptatással járó örömök végét fogja jelenteni, és ez a gondolat nagyon levert, s rémülettel töltött el. Ahogy kislányom a szopással újra igényei szerint visszaállította az anyatej mennyiségét, rájöttem, hogy mennyire fontossá vált számomra az anyaság és a szoptatás. Nagyon örülök, hogy orvosom nem tudott meggyőzni a teljes elválasztás szükségességéről, mert nekem legalább annyira szükségem van kislányom közelségére, mint amennyire neki szüksége van rám.

A szoptató anya és a gyógyszerek

Nagyon fontos, hogy bármilyen – akár recept nélkül kapható – gyógyszer szedésének elkezdése előtt konzultálj orvosoddal. Rendszerint az anyatejbe átjutó gyógyszermennyiség annyira minimális, hogy egyáltalán nincs hatással a gyermekre, mindazonáltal nagyon fontos, hogy szükségtelenül, saját érdekében is, semmilyen gyógyszert ne szedjen a szoptató anya.
Ha orvos ír föl számodra gyógyszert, mindenképpen tudasd vele, hogy szoptatsz, s hogy ennek folytatása mennyire fontos számodra! Három dolgot kell fontolóra venni, amikor a szoptató anyának gyógyszerre van szüksége: Ártalmas-e a gyógyszer a baba számára? Az elválasztás ártalmas lesz-e az anya vagy gyermek számára? Mik az alternatívák?
Mielőtt gyógyszert írna fel egy szoptató anyának, a legtöbb orvos – elővigyázatosságból – ragaszkodik az elválasztáshoz. A valóság azonban az, hogy kevés gyógyszer bizonyult a babára nézve ártalmasnak. A hirtelen elválasztás traumát jelent az anyának és a babának egyaránt. Az anya mellei fájdalmasan megduzzadhatnak, ami magában hordozza egy mellgyulladás kockázatát. Mindez csak tetézi a problémát, amire eredetileg a gyógyszert javasolták. Az anya-gyermek kapcsolat is kárt szenved. A baba igényelnek kielégítése nehéz, vagy szinte lehetetlenné válik, sokszor teljesen vigasztalhatatlan lesz a kicsi. Egyéb okokból is kerülendő még az időleges elválasztás is. Azok a babák, akiknek családjában örökletesen előfordul az allergia, asztmásokká vagy ekcémásokká válhatnak a tehéntej, illetve a tápszer hatására. Ráadásul a baba nem élvezheti tovább azoknak az anyatejben lévő immunológiai faktoroknak az előnyeit, amelyek védelmet nyújtanak számos olyan betegséggel szemben, amelyekre a kisgyermekek különösen fogékonyak. Olyan ellenanyagok ezek, amelyek sok esetben meggátolhatják, hogy a gyermek az anya betegségét elkapja.
Az orvosok többségének az a tapasztalata, hogy ha egy bizonyos gyógyszer kockázatot jelenthet a baba számára, általában helyettesíthető olyan szerrel, amely kevesebb vagy semmi kockázatot nem hordoz. Ha egy gyógyszer szoptatott babára gyakorolt hatása kevéssé ismert, általában helyettesíthető olyannal, amelyről már több információ áll rendelkezésre. Lehetséges továbbá a kezelés módosítása illetve elhalasztása, míg a baba idősebb nem lesz.
Egyre több kutatás folyik a gyógyszerekről, illetve azoknak a szoptatásra gyakorolt hatásáról. Ha bármilyen kérdés merül fel egy gyógyszer biztonságosságáról a szoptatott babára nézve, célszerű olyan személy tanácsát kikérni, aki ismeri a gyógyszert, és ugyanakkor a szoptatást is támogatja. A Függelékben számos kézikönyvet felsorolunk, amelyekben a gyógyszerek szoptatásra gyakorolt hatásáról található információ. A LLL vezető is nyújthat segítséget vagy pontos információforráshoz irányít.
Ha az orvos ragaszkodik egy bizonyos gyógyszerhez és a baba elválasztását javasolja, célszerű a gyermek orvosához fordulni. Egy gyermekorvos sokkal inkább tisztában lehet a gyógyszereknek a szoptatott babára gyakorolt hatásaival.

Szoptatás alatt kerülendő gyógyszerek

Néhány gyógyszer ellenjavallt szoptató anyák számára. Az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia kiadványában közzéteszi mindazoknak a gyógyszereknek a listáját, amelyeket biztonsággal szedhet az anya a szoptatás ideje alatt illetve amelyek ellenjavalltak.
Ha radioaktív anyagot használnak vizsgálati célra, szükségszerű a szoptatás időleges felfüggesztése, mivel ezek az anyagok megjelennek az anyatejben, és veszélyt jelentenek a gyermekre nézve. A radioaktív anyag típusától függően eltérő a szoptatás felfüggesztésének időszaka. Beszéld meg ezt orvosoddal, és közöld vele, hogy számodra legelőnyösebb az az anyag lenne, mely mielőbb lehetővé teszi a szoptatást. Az orvos, vagy a kezelést vezető röntgen asszisztens adhat tanácsot abban, hogy mikor biztonságos a szoptatás újrakezdése. Közben a tej kifejése segít a radioaktív anyagok mielőbbi kiürülésében.
Előfordul, hogy a kezelésre használt radioaktív anyagok hosszabb elválasztást tesznek szükségessé. Sok anya hónapokig fejte és öntötte ki tejét, hogy miután a radioaktív anyagok kiürültek, újra kezdhesse a szoptatást. A kemoterápia (erős, rákellenes szerek alkalmazása) veszélyes a szoptatott babára. Ha kemoterápiára van szükség, az elválasztás mindig szükséges.
Győződj meg róla, hogy az orvos tudatában van annak, hogy szoptatsz, mielőtt gyógyszert írna fel számodra! Ha a gyógyszert felíró orvosnak kétségei vannak az adott gyógyszer babára gyakorolt hatását illetően, többnyire segít, ha kikéred a gyermekorvos tanácsát. Ha olyan orvosságot kell szedned, amely aggodalomra adhat okot, az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia javaslata az, hogy a szoptatás azonnali megszakítása helyett figyeld a baba reakcióját.

Védőoltások

Ha Rh negatív vércsoportod van, a babáé pedig Rh pozitív, minden bizonnyal megkapod a RhoGAM (Rh antitest) injekciót, röviddel a szülés után. A RhoGAMot alkalmazzák legszélesebb körben az Rh komplikációk kivédésére. Az injekció nem ártalmas a szoptatott baba számára.
A RhoGAM mellett még számos egyéb oltás sem jelent veszélyt a szoptatott babára. Az amerikai Járványügyi Központ 1994-es közleménye szerint: “Sem elpusztított, sem élő oltóanyag nem veszélyezteti a szoptatás biztonságát sem az anya, sem gyermeke számára”. Az ide sorolható oltóanyagok közé tartozik a himlő, a bárányhimlő, a tífusz, a sárgaláz, a szájon át szedhető és injekció formájában adott gyermekbénulás elleni vakcina, a tetanusz, a diftéria, a szamárköhögés, a veszettség, a kanyaró, a rózsahimlő, a kolera és az influenza ellen adott oltóanyagok. A Hepatitis B vakcina sem jelent problémát a szoptató anya számára. A védőoltások tekintetében az oltások ugyanazt a menetrendet követik a tápszerrel táplált és a szoptatott csecsemők esetében. Nincs ok a szoptatás megszakítására sem az oltások beadása előtt, sem azután ( beleértve ebbe a szájon át adott Szabin cseppeket is).

Részletek a “Womenly Art of Breastfeeding” című könyvből

Gyógyszerszedés és szoptatás

A legtöbb anya és egészségügyi szakember tudja, hogy az anya által szedett gyógyszerek megjelenhetnek az anyatejben. Így tehát, senki sem csodálkozik el azon, amikor egy orvos egy rövid körmölés és a recept átnyújtása közben azt is közli, hogy az anyának el kell választania a babáját. Ennek a megoldásnak azonban senki sem örül. A hirtelen elválasztás anya és baba számára egyaránt jelentős egészségi kockázattal és érzelmi stresszel jár együtt. Ha a beteg és orvosa közötti beszélgetés itt végződik, akkor az további nehézségeket von maga után.
Ehelyett, az anyának egy ilyen helyzetben további kérdéseket kell feltennie, és aktívan részt kell vennie a saját kezeléséről folyó eszmecserében. Nem könnyű egy orvos tanácsát megkérdőjelezni, különösen akkor nem, amikor valaki beteg és az egészségéért aggódik. Mindenesetre minden oka megvan ilyenkor az anyának, hogy az elválasztás, még az időszakos elválasztás helyett is, egyéb megoldási lehetőségekről beszéljen az orvosával.

Először is, szoptatni fontos. A tápszeres táplálás nem egyenértékű a szoptatással. Azok az orvosok, akik a praxisukban nem találkoznak szoptatató anyákkal, illetve akiknek nincs saját tapasztalatuk a szoptatással kapcsolatban, valószínűleg fel sem ismerik, hogy a szoptatás több mint egy táplálási mód. Ha a szoptatás táplálási és immunológiai előnyeivel tisztában is vannak, azt sokszor nem tudják, hogy a baba elválasztása a róla való anyai gondoskodást is befolyásolja. Sokan annak sincsenek tudatában, hogy akár pár napos üveges táplálás után is nehézségeket okozhat a szoptatáshoz való visszatérés. Az orvosnak kötelessége, hogy tiszteletben tartsa az anya szoptatással kapcsolatos érzéseit és meggyőződését.

A második ok, amiért az elválasztás alapos megfontolást érdemel, az az, hogy a tápszeres táplálás nem veszélytelen. Igaz ugyan, hogy egyes gyerekek tápszeren is jól fejlődnek, ez azonban sokkal inkább az ember alkalmazkodóképességét bizonyítja, mintsem azt, hogy a tápszer ugyanolyan jó, mint az anyatej. Egy kicsit más megvilágításba helyezve a kérdést az anyatej számos előnye rávilágít a mesterséges táplálás potenciális veszélyeire: több fülgyulladás, több emésztési probléma, az allergia, a hirtelen bölcsőhalál, a gyermekkori leukémia, a fiatalkori cukorbetegség és más egészségügyi problémák nagyobb kockázata. Tanulmányok bizonyították, hogy az anyatejjel táplált gyermekek általános iskolás korukban intellektuális előnyben vannak, ami azt jelenti, hogy a tápszeres táplálásnak nehezen körvonalazható negatív hatásai is lehetnek a gyerekek fejlődésére. Ha egy orvos képes ebből az összetett nézőpontból tekinteni a szoptatásra, akkor sokkal nagyobb körültekintéssel fog eljárni az elválasztás kérdésében.

Valójában nagyon kevés az olyan gyógyszer, amelynek szedése a szoptatás alatt nem biztonságos. Ez a harmadik, és talán a legnyomósabb érv arra nézve, hogy az anyának igenis meg kell kérnie az orvost, hogy gondolja át, valóban szükséges-e a babát elválasztani a gyógyszerszedés miatt. Ha mégis nyomós érvek szólnak a babára veszélyt jelentő gyógyszer szedése mellett, akkor az elválasztás valóban szükséges lehet. Gyakran azonban az a helyzet, hogy a gyógyszerrel kapcsolatos további információk felkutatása után az orvos és az anya rájön, hogy nincs igazán okuk aggódni az adott készítmény miatt, illetve alternatív utakat találnak az anya orvosi problémájának kezelésére.

Mi határozza meg egy adott gyógyszer babára gyakorolt hatását?

Az anya által szedett gyógyszerek többsége megjelenik az anyatejben. Nem az a fontos, hogy a gyógyszer jelen van-e a tejben, hanem, hogy mekkora mennyiségben jut be és ennek milyen hatása van a babára. Itt van néhány tényező, amit érdemes figyelembe venni:

Az újszülöttek és a koraszülöttek anyagcseréje számára megterhelőbbek a gyógyszerek, mint idősebb csecsemők vagy szoptatott totyogók esetében. Azok a gyógyszerek, amelyeket az orvos nem szívesen alkalmaz egy újszülött édesanyjánál, egy idősebb baba esetében esetleg szóba jöhetnek.

A tejmennyiség, amit a baba magához vesz, befolyásolja a baba szervezetébe jutó gyógyszer mennyiségét is. Egy 6 hónapos kizárólagosan szoptatott csecsemő több tejet fogyaszt, mint akár egy nála fiatalabb baba vagy egy kisgyermek, aki már leginkább csak az összebújás kedvéért szopizik.

Néhány gyógyszer hosszabb ideig van jelen az anya szervezetében, mint mások. A baba szervezetének könynyebb a rövid távú hatást kifejtő gyógyszerekkel megküzdenie, mint a nyújtott hatású (12 vagy 24 órán át jelenlévő) készítményekkel.

Az alapján, amit a szervezet gyógyszerfelhasználásáról tudunk, néha ki lehet számolni, hogy mikor a legalacsonyabb az anyatejben a gyógyszer szintje. Ennek alapján a gyógyszer adagolását úgy lehet időzíteni, hogy a csecsemő a lehető legkisebb mennyiségű gyógyszernek legyen kitéve. Ezt azonban nehéz akkor megvalósítani, ha a baba nagyon gyakran szopik, illetve ha nincs előre kiszámítható ritmusa a szopásoknak.

Az újabb készítmények talán gyorsabb hatást és kevesebb mellékhatást ígérnek, de a szoptatott babára gyakorolt hatásukról valószínűleg nem áll még rendelkezésünkre elég információ. Az anya és az orvos ilyenkor dönthet egy régebbi gyógyszer mellett, amiről biztosan tudni, hogy biztonságos a gyermekre nézve.

Néha az is egy lehetséges megoldás, hogy elhalasztják a gyógyszerezést addig, amíg a baba idősebb nem lesz vagy már nem szopik olyan gyakran.

Annak az orvosnak, aki az anya számára felírja a gyógyszert, konzultálnia kellene a gyermekorvossal is, mielőtt az elválasztást javasolná. A gyermekgyógyászok gyakran többet tudnak a gyógyszerek és az anyatej kapcsolatáról, mint más területek szakértői. Ha egy gyógyszer biztonságosságával kapcsolatban kételyek merülnek fel, akkor érdemes a baba egészségi állapotát figyelemmel kísérni a lehetséges mellékhatások miatt.

A gyógyszerek hosszú távú használata

Krónikus betegségben (cukorbetegség, lupus, izületi gyulladás, epilepszia, pajzsmirigy-elégtelenség) szenvedő nőknek lehet, hogy a szoptatás egész időtartama alatt gyógyszert kell szedniük. Majdnem minden esetben lehet olyan készítményt találni, amelynek szedése szoptatás alatt is lehetséges. Ezekben az esetekben a nők legtöbbször már a várandósság alatt egészségügyi szakemberek segítségét veszik igénybe betegségük kezeléséhez. Ha az anya már ilyenkor tisztázza, hogy a szoptatás fontos számára, akkor biztosan együtt tudnak működni, hogy a gyógyszerezés és szoptatás problémáira megoldást találjanak.

Az orvosok egyre gyakrabban gyógyszeresen kezelik a szülés utáni depressziót, és azt tanácsolják, hogy az anya válassza el a babát annak érdekében, hogy pár hónapon át szedhesse az antidepresszánst. Ebben a helyzetben fokozottan fontos további információk beszerzése valamint a kockázatok és előnyök gondos mérlegelése. Egy olyan anyának, aki amúgy is azt érzi, hogy semmiben sem elég jó, az elválasztás érzelmileg nagyon nehéz lehet. Néhány esetben, a gyógyszer alapos vizsgálata után, az anya, az apa és a gyermek orvosa úgy is dönthetnek, hogy a gyógyszer szedésének és a szoptatás folytatásának együttes előnyei jelentősebbek a kockázatoknál. Más esetben a gyógyszerezést mellőző kezelési módszerek is megoldást adhatnak.

Hová forduljunk gyógyszerrel kapcsolatos információkért?

Az egészségügyi szakemberek gyógyszerekkel kapcsolatos kérdésekben gyakran fordulnak a Physicians’ Desk Reference-hez, ami azonban nem igazán jó információforrás a szoptatás és a gyógyszerek kérdésének szempontjából. Az ebben található információk közvetlenül a gyógyszergyártó cégektől származnak, számukra pedig elsődleges szempont a felelősségre vonás elkerülése. Ha nincsenek tanulmányok, amelyek bizonyítják, hogy az adott gyógyszer teljes biztonsággal alkalmazható szoptatás alatt, akkor a gyógyszergyártó cégeknek azt kell tanácsolniuk, hogy szoptató anya ne szedje a készítményt, még akkor sem, ha egyébként a gyógyszerről rendelkezésre álló adatok nem adnak okot az aggodalomra.

Megbízhatóbb forrás az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia Gyógyszerbizottságának „Gyógyszerek és más vegyszerek átjutása az anyatejbe” című kiadványa (amelyet legutóbb 2001-ben vizsgáltak felül és egészítettek ki a legfrissebb, gyógyszerekkel kapcsolatos információkkal – a szerk.). Ez a gyógyszerlista az orvosi irodalomban szereplő több száz tanulmány alapján készült, és könnyen hozzáférhető orvosi könyvtárakban. A cikk megtalálható a La Leche Liga Breastfeeding Answer Book című kiadványában is, amely a legtöbb LLL vezetőnek megvan. (A cikk ezenkívül elérhető a Szoptatás Portálon keresztül valamint itt is. – a szerk.) A La Leche Liga vezetői ebben a témában több más forráshoz is hozzáférnek, amelyek az orvosoknak is továbbadhatók.
Orvosi szaklapokban folyamatosan jelennek meg információk az anyatejbe bejutó gyógyszerekkel kapcsolatban. A számítógépek, a faxok és az internet világában manapság igazán nem lehetetlen elvárás egy orvossal szemben, hogy utána tudjon járni egy adott készítménnyel kapcsolatos információknak. Az LLLI által negyedévente megjelentetett Breastfeeding Abstracts mindig közöl szoptatással kapcsolatos orvosi cikkeket valamint szakfolyóiratokban megjelent szoptatásról szóló cikkek kivonatait. Ezenkívül tartalmazza azoknak a cikkeknek a listáját, amelyek azok számára lehetnek érdekesek, akik tovább akarják magukat képezni a szoptatás témakörében. A beszerezhető információk felkutatása lehetővé teszi az anya számára, hogy teljes lelki nyugalommal folytassa a szoptatást, vagy hogy biztos legyen abban, hogy az ő speciális esetében az elválasztás valóban szükséges volt.

A kapcsolattartás fontossága

Mielőtt bármilyen gyógyszert beszedne szoptatás alatt, feltétlenül konzultáljon az orvosával! Ez egyaránt vonatkozik a vény nélkül és a kizárólag receptre beszerezhető készítményekre. Ha az orvos gyógyszert ír fel a szoptató anya számára, akkor az anyának mindenképpen emlékeztetnie kell az orvost, hogy éppen szoptat és meg kell győződniük arról, hogy a készítmény szedése szoptatás alatt is folytatható. Előfordulhat az is, hogy Ön az orvosával nem tud megegyezni a dolgok menetéről, az orvosnak azonban ilyen esetben is fontos tudnia arról, hogy Ön hogyan kezeli saját betegségét és hogy a babáját továbbra is szoptatja-e. Ha úgy érzi, hogy orvosával nem tud tovább együttműködni, akkor mindig megvan a lehetősége, hogy kikérje egy másik orvos véleményét.

Anya és baba egyetlen biológiai egységet képeznek, és ez különösképpen így van a szoptatás első hónapjaiban. Bármi, ami hatással van az egyikükre, hat a másikukra is. Ezért fontos, hogy az anya vigyázzon magára és gondolja át, hogy mit juttat a szervezetébe. Néhány gyógyszer veszélyes lehet a szoptatott babára, ezért érdemes az orvos véleményét kikérni a gyógyszerszedéssel kapcsolatban, de ugyanennyire szükséges az is, hogy az orvos tisztában legyen azzal, hogy a szoptatás folytatása az anya és a baba számára is nagyon fontos.

Irodalom
Hale,T.: Medications and Mother’s Milk, 8th ed. Amarillo, TX: Pharmasoft, 1999-00.
Howard,C.R. and R.A. Lawrence. Drugs and breastfeeding. Clin Perinatol 1999; 26(2):447-78.
Lawrence,R. Breastfeeding: A Guide for the Medical Profession, 5th ed. St. Louis: Mosby, 1999.

Írta: Gwen Gotsch
Fordította: Verdes Dóra

Környezet(védelem) és szoptatás

Szoptatás a mezőnHa szoptatsz, a környezetet is véded!

Az elmúlt évtizedek során egyre inkább ráébred(t)ünk, hogy ha nem akarjuk kimeríteni természeti erőforrásainkat, gyökeresen változtatnunk kell jelenlegi életstílusunkon. A szoptatásról általában méltatlanul megfeledkezünk, pedig fontos eszköz lehet földünk egészségének megőrzésében, helyreállításában.

Az anyatej értékes, megújuló természeti kincsünk, ráadásul ökológiai szempontból a rendelkezésre álló legkörnyezetkímélőbb élelmiszerforrás. Úgy termelődik és jut el fogyasztójához, hogy ehhez semmiféle más forrást nem igényel és nem szennyezi a környezetet. Ezzel szemben a mesterséges anyatejpótlók (tápszerek) gyártása szennyezi a földet, a vizet és a levegőt és természeti erőforrásokat merít ki. Ezen kívül évente másfél millió kisbaba haláláért és számtalan megbetegedésért felelős. A szoptatás több mint életstílus: egészségügyi kérdés anyának és csecsemőjének, ezen túl pedig társadalmi és környezetvédelmi ügy.

Évről évre egyre több tudományos tény bizonyítja, amit sokat már eddig is ösztönösen tudtak: hogy a kisbabák számára az anyatej a létező legjobb táplálék. 1997 decemberében az Amerikai Gyermekgyógyász Társaság (AAP) kiadta addigi legdrasztikusabb nyilatkozatát, amelyben arra buzdítja az anyákat, hogy legalább egy éves korig vagy tovább szoptatassák csecsemőjüket, mindaddig, “amíg az kölcsönösen kívánatos”. Az anyatej a kisbaba testi és értelmi fejlődéséhez szükséges összes tápanyagot biztosítja legalább hat hónapig, továbbá természetes védettséget nyújt számos betegség ellen. A szoptatott kisbabák ritkábban szenvednek fülgyulladástól, allergiától, hasmenéstől, bakteriális agyhártyagyulladástól, gyermekkori lymphomától és cukorbetegségtől, valamint ritkábban halnak meg hirtelen csecsemőhalálban.

Az elmúlt években aggodalomra adott okot, hogy a környezetünkben található szennyező anyagok az anyatejbe is bejutnak. A La Leche Liga International szerint „…az anyatejben található szennyeződéseket vizsgáló kutatások következetesen ugyanarra az eredményre jutnak: hogy a szoptatás olyan jótékony hatásokkal bír, amelyek még mai, szennyezett világunkban is felülmúlják az anyatejben található szennyező anyagok kockázatát. Sőt, a szoptatás előnyös tulajdonságai nélkülözhetetlennek bizonyulhatnak abban, hogy ellensúlyozzák, sőt, felülírják a környezeti mérgező hatásokat. A tudományos aggályokat inkább arra kellene összpontosítani, hogy az ilyen kémiai anyagokat eltávolítsuk a környezetünkből, ahelyett hogy bűntudatot keltenénk az anyatejes táplálással kapcsolatban, mivel az anyatej a csecsemők számára az egyetlen, feldolgozás nélkül készülő, tökéletes táplálék.”

Valójában a mesterséges tápszerek használatával összefüggő szennyezőanyagoknak több veszélye lehet, mint azoknak, amik az anyatejben fordulnak elő. Növényvédő szerek, műtrágyák, antibiotikumok – valamennyi potenciális szennyező anyag – a tápszerek alapjául szolgáló tehéntejtermelés és szójatermesztés velejárói, ezenfelül más szennyeződéseket is találtak már a tápszerekben. Az elmúlt években többször is előfordult, hogy tápszerkészítményeket hívtak vissza, többek között az alábbi okokból: magas fitoösztrogénszint, magas alumínium- és ólomszint, bakterium szennyeződés, a gyártási körülmények nem megfelelő egészségügyi feltételei, amelyek emésztőrendszeri betegségeket, szalmonellát okoztak, valamint olyan is előfordult, hogy porszemnyi üvegrészecskéket találtak a tápszerporban. Holland kutatók 35 országból gyűjtöttek tápszermintát és a vizsgált porok 52,5%-ában találtak olyan veszélyes baktériumokat, amelyek agyhártyagyulladást és vérmérgezést (szepszist) okozhatnak.

A szoptatás nemcsak a csecsemő, hanem az anya egészségére is jótékony hatással van. Csökkenti a petefészekrák, a menopauza előtt kialakuló mellrák és a menopauza utáni kialakuló csípőtáji törés esélyét, lerövidíti a szülés utáni vérzést, csökkenti a vashiányos anémiát és késlelteti a peteérést, ami természetes módon megakadályozza, hogy az anya túl hamar újra teherbe essen.

Következzen tíz további indok, amiért a szoptatás a legjobb választás:

  1. A tápszergyártás hozzájárul a földterületek nem megfelelő kihasználásához: erdőirtáshoz és talajerózióhoz vezet. Minden legelő tehén, amelynek tejét tápszergyártáshoz használják föl, kb. tízezer négyzetméter földterületet igényel. Az erdős területeket legelővé alakítják, amely erdőirtáshoz és a termőföld kimerüléséhez, pusztulásához vezet. A harmadik világ országaiban a takarmánytermesztésre használt földterületek jó részét korábban családok használták élelmiszertermesztésre, vagy erdők voltak a helyükön. A brazil erdőket például azért égetik fel, hogy szójaültetvények kerülhessenek a helyükre. A szója szarvasmarha-takarmányként és tápszeralapanyagként is használatos. A szójatermesztés ráadásul nagy mennyiségű műtrágyát és sok öntözést igényel.
    A nem iparosodott országokban élő emberek a fát gyakran fűtőanyagként használják a tápszermelegítéshez: minden tápszeres babának legalább 73 kg értékes faanyagra van szüksége ehhez évente. Egy vizsgálat megállapítása szerint Mexikóban egy kilogramm tápszer előállítása 12,5 m2 esőerdő kiirtásába kerül. Gabrielle Palmer élelmezési szakértő és szoptatási tanácsadó szerint: „Az anyatej olyan (áru)cikk, amelyet a nemzeti vagyon számbavételénél és az élelmiszerfogyasztásról szóló vizsgálatokban figyelmen kívül hagynak, pedig valójában dollármilliókat spórol meg egy-egy országnak az import- és egészségügyi kiadásokon. A mozambiki Egészségügyi Minisztérium 1982-ben kiszámolta, hogy ha a tápszerfogyasztás 20%-kal megnőne, az az országnak két év alatt 10 millió amerikai dollárnak megfelelő összegbe kerülne, és ebben nincs benne az üzemanyagra, forgalmazásra, egészségügyi kiadásokra fordított összeg. Azt is kiszámolták, hogy a vízforraláshoz szükséges tűzifamennyiség az egyik legfőbb erdészeti projekt teljes erőforrásait felhasználná.”
  2. A tápszerek gyártása és csomagolása toxinokat (méreganyagokat) hoz létre és papírt, műanyagot és a fémdobozgyártáshoz ónt használ föl. Hárommillió tápszeres kisbaba 450 millió doboznyi tápszert fogyaszt el. Az ebből származó 70 ezer tonnányi konzervdoboz formájú fémhulladékot nem hasznosítják újra. Ha egymás mellé tennénk az amerikai kisbabák által egy év alatt elfogyasztott 550 millió tápszeres dobozt, az másfélszer körbeérné a földet. Az 550 millió dobozhoz 86000 tonna ónra és 1230 tonna papírcímkére van szükség.
    A veszélyes dioxinok a papírgyártás melléktermékei. „Mennyire tragikus és egyben ironikus, hogy azok az anyák, akik azért hagyják abba a szoptatást, mert félnek az anyatejen keresztül a babájukba jutó dioxintól, valójában jócskán hozzátesznek környezetünk dioxinterheléséhez.” – állítja Andrew Radford, a Baby Milk Action (BMA) Egyesült Királyságban dolgozó koordinátora.
  3. A tápszergyártás szennyezi a vizeket. A tehenek ürüléke és a takarmánytermesztéshez használt műtrágya megfertőzi a folyókat és a talajvizet, és ezzel kihat a folyókra és talajvizekre támaszkodó ökoszisztémákra. Az Earth Save Internationalnél dolgozó John Robbins becslése szerint az USA mezőgazdaságának tulajdonítható vízszennyeződés (ide értve a termőföldelmosást, növényvédő-szereket és állati ürüléket) mértéke nagyobb, mint az összes kommunális és ipari forrásból eredő szennyezés együttesen. Ezen felül a források és felszíni vízfolyások fele az USA-ban mezőgazdasági anyagoktól szennyezett. A harmadik világ országaiban a víz gyakran szennyezett, ami még inkább veszélyezteti a csecsemők életét. Ráadásul azok a szülők, akiknek nem telik tápszerre, gyakran felhígítják azt, ezzel a csecsemőt fontos tápanyagoktól fosztják meg és ez is hozzájárul a betegségekhez és a csecsemőhalandósághoz. A “cumisüveg-betegség” évente másfélmillió kisbaba halálát okozza.
  4. A tápszergyártás szennyezi a levegőt is. A metángáz a széndioxid után a második, amely hozzájárul az üvegházhatáshoz és a globális felmelegedéshez; a teljes éves globális metánkibocsátás 20 %-áért (100 millió tonna metángázért) a tehenek gázkibocsátása és ürüléke felelős.
    A harmadik világ országaiban a tápszermelegítéshez elégetett fa további légszennyezést okoz. A szemétégetés arrafelé gyakori és a csomagolóanyagok, műanyag cumisüvegek, etetőcumik és egyéb tápszeres kellékek elégetése szintén hozzájárul a levegő szennyezettségéhez.
  5. A tápszergyártás folyamata energiát fogyaszt. A tápszer egy gyártási folyamaton megy keresztül, majd pedig porrá alakítáják, ami magas hőmérsékleten történik. Ez a folyamat világszerte hatalmas mennyiségű villamos energiát emészt fel. A cumisüvegek, etetőcumik és a mesterséges táplálás egyéb kellékeinek gyártása szintén energiaigényes.
  6. A tápszer sok pénzbe kerül és ez a pénz jobb helyre is kerülhetne, például földünk, levegőnk és vizeink megtisztítására. Egy számítás szerint legalább 429 millió dollárt spórolhatnánk meg évente, ha a Women, Infants and Children (WIC) élelmezési programban részt vevő anyák csak egy hónapig szoptatnának tápszerezés helyett. Az USA-ban egy doboz tápszerpor kb. 13 dollárba kerül. Élete első évében egy csecsemő nagyjából 70 dobozzal fogyaszt el, ami 910 dollárnyi kiadás. Bár a jelenlegi legnagyobb tápszerfelvásárló WIC mostanában aktívan támogatja a szoptatást, különösen a bevándorlók körében, közülük sokan azért hagyták abba a szoptatást, hogy helyette a csecsemőtáplálás modernebb, amerikaibb módját, a cumisüvegből etetést válasszák. 1992-ben a WIC-kel kapcsolatban álló anyák 38,8%-a szoptatott, 1996-ra ez az arány 46,6%-ra nőtt. (WIC: szó szerinti fordításban Nők, Csecsemők és Gyermekek – 5 év alatti gyerekekre fókuszáló élelmiszer- és élelmezési program, célja a hátrányos helyzetű, alacsony jövedelmű nők és kisgyermekeik egészségének javítása – a ford.)
  7. A tápszer-, csomagolás- és cumisüvegkellék-gyártáshoz szükséges nyersanyagok szállítása értékes üzemanyagot fogyaszt. A feldolgozás után pedig a tápszert sokszor a gyártás helyétől több ezer kilométerre kell eljuttatni. Ecuador például az Egyesült Államokból, Írországból, Svájcból és Hollandiából importál tápszert.
  8. A cumisüvegek, etetőcumik és egyéb etetési kellékek gyártásához nagy mennyiségű műanyagot, gumit, szilikont és üveget használnak fel. Az egyre fogyatkozó számú hulladéklerakóba kerülő műanyag cumisüvegek, etető- és nyugtató/játszócumik lebomlásához 200-450 év kell.
  9. A kizárólag szoptató anyák átlagosan 14 hónappal később kezdenek el újra menstruálni. Ez sok papírt takarít meg, amelyből egészségügyi betét és tampon készülne. Ha minden anya szoptatna Nagy-Britanniában, évi 3000 tonnával csökkenne a papírfelhasználás csak az említett egészségügyi higiéniai termékeken. Az anyatejet a kisbabák igen jól hasznosítják, azaz a szoptatott babák kevesebbet kakilnak és így kevesebb eldobható pelenkát használnak el, mint tápszeres társaik. Az eldobható pelenka-, egészségügyi betét- és tampongyártáshoz rostszálak (fonál), fehérítőszerek, csomagolóanyag kell, valamint üzemanyag a gyártáshoz és forgalmazáshoz. Ezek jó része ismét csak a hulladéklerakókba kerül, főleg ha textilpelenkát nem használunk.
  10. A szoptatás a természetes születésszabályozás eszköze, mivel megakadályozza a (túl) gyors újbóli teherbeesést. Annak az esélye, hogy a szülést követő fél évben, kizárólagos szoptatás mellett egy anya ismét teherbe esik, kevesebb, mint 1 százalék, feltéve, hogy a menstruációja még nem tért vissza. A szoptatás a születésszabályozás leghatékonyabb elérhető eszköze a harmadik világban is. Chilében egy kismamákat vizsgáló felmérés során egy szoptató anyát sem találtak, aki a szülést követő hat hónapon belül teherbe esett volna, míg a tápszerező anyák körében ez az arány 72 százalék volt. A szoptatásnak köszönhetően egy afrikai nőnek 4-gyel, míg egy bangladesinek 6,5-lel kevesebb gyermeke születik élete során.

Számos tényező járul hozzá a szoptatás aláásásához: az ismeretek és az oktatás hiánya, ideértve az orvosok, kórházak hiányos tudását is; a foglalkozáspolitika, amely nem támogatja és bátorítja a munkába visszatérő szoptató anyákat; az általános társadalmi támogatás és oktatás (ismeretek) hiánya; és a multimilliárdos tápszeripar által fizetett agresszív reklámhadjárat.

A szülés után egy éven belül a munkába visszatérő anyák száma egyre növekszik. Sok változ(tat)ásra van szükség, hogy támogassuk, ösztönözzük a dolgozó nőket arra, hogy munka mellett is folytassák a szoptatást. Több mint tíz éve a WHO európai biztosa, Elisabet Helsing azt mondta: „Ha a társadalom gátolja az otthonukon kívül dolgozó anyákat az optimális szoptatásban, akkor nem a nőknek kell változtatniuk, hanem a társadalomnak.” Az UNICEF ügyvezető igazgatója, James Grant foglalta össze talán a legjobban: „A szoptatás támogatását ne tekintsük ürügynek a nők munkaerőpiacról való kizárásához. A választás terhe többé nem a nők vállát kellene, hogy nyomja – ne kelljen választaniuk szoptatás és munka között. A társadalomnak kell levennie ezt a terhet azzal, hogy elősegíti a szoptatást, sőt, a gyerekgondozást is.”

1998 januárjában a PBS tévécsatorna “Nightly Business Report” c. gazdasági műsora három nagyon jó érvet talált, miért kellene a munkaadóknak segíteniük és támogatniuk a szoptató dolgozó nőket. Először is a cégeknek fontos, hogy a nők minél előbb visszatérjenek a munkába; vizsgálatok szerint azok a nők, akik továbbra is szoptathatnak, korábban visszaállnak. Másodszor, a gyermekorvosok egyetértenek abban, hogy a szoptatott kisbabák nagyobb korukban ritkábban lesznek betegek, mint tápszeres társaik, ezért a szoptatott gyerekek szülei kevesebb időt töltenek gyermekápolási táppénzen. Végül a munkaadók a jövő munkaerejébe fektetnek be, amikor támogatják a szoptatást; egyes vizsgálatok szerint a szoptatott kisbabáknak várhatóan magasabb IQ-ja és jobb tanulmányi előmenetele lesz, mint tápszeres társaiknak.

A földünket érintő, nagy horderejű, pozitív ökológiai, egészségügyi és társadalmi hatásai miatt a szoptatás támogatása, védelme és elősegítése mindannyiunk kötelessége, akiknek gyermekeink és környezetünk védelme fontos.

Írta: Wendy Correa, szabadúszó író, jógaoktató és professzionális szervező. Chicagóban él férjével és Mateo fiával.

Fordította: M. Krebsz Aletta