KIADVÁNYOK

Események

aug
2
csü
10:00 Siklósi csoport @ PiheNő
Siklósi csoport @ PiheNő
aug 2 @ 10:00 – 12:00
Csoportvezető: Gudmon Erika július-augusztusban szünet
aug
4
szo
16:00 Séta a Szoptatásért 2018 @ Budapest, Városliget
Séta a Szoptatásért 2018 @ Budapest, Városliget
aug 4 @ 16:00 – 19:00
Séta a Szoptatásért 2018 @ Budapest, Városliget
A La Leche Liga Magyarország Egyesület és a Szoptatásért Magyar Egyesület hagyományos programja a Szoptatás Világhete alkalmából. A Szoptatás Világhete a WABA (World Alliance for Breastfeeding Action) tematikus rendezvénye: ehhez kapcsolódva szervezzük meg évente a[...]
aug
6
hét
10:00 Zuglói csoport @ Zuglói Családsegítő és Gyermekjóléti Központ
Zuglói csoport @ Zuglói Családsegítő és Gyermekjóléti Központ
aug 6 @ 10:00 – 12:00
Csoportvezető: Orsovai Szilvia  

FACEBOOK

RÉGEBBI HÍREK

Monthly Archives: november 2017

Nagyobb gyermekek szoptatása

Álszent vita a nagyobb gyerekek szoptatásáról

Diane Wiessinger jegyzete a Time magazin címlapjának apropóján

Ha addig szoptatjuk gyermekünket, amíg magától érik meg az elválasztásra, az testi és érzelmi előnyökkel jár mind a gyermek, mind az anya számára, állítja Diane Wiessinger szoptatási szaktanácsadó. Vagyis ahelyett, hogy megbámulnánk, inkább támogassuk!

A Time magazin nemrég megjelent számának címlapja, amelyen egy 3 éves, éppen szopó fiúgyerek látható, heves indulatokat váltott ki. A nagy hűhó ellenére ez a jelenség teljesen normális a világ nagy részén. Leszámítva azt, hogy a gyerek valamilyen megmagyarázhatatlan okból egy széken állva, kezeit a teste mellett tartva szopik.

Azok közé az anyák közé tartozom, akik jóval tovább szoptattak, mint ahogy a kultúránk szerint „kellene”. Mint a legtöbb hasonlóan gondolkodó anya, soha nem azt kérdeztem magamtól: „Mi a csudáért folytatnám?”, inkább azt gondoltam: „Mi a csudáért hagynám abba?”. Minden alkalommal, amikor a fiaimat szoptattam, egyszerűen csak kielégítettem egy igényt az általam ismert legegyszerűbb és leghatásosabb módon. Nem egy gyereknevelési eszme mártírjaként tettem, amit tettem, egyszerűen így éreztem helyénvalónak.

Az idők során rájöttem, hogy a nagyobb gyerekek szoptatása valójában jól titkolt szülői csodafegyver. Segített a sérülések, fáradtság, rosszkedv és betegségek csillapításában. Most, hogy jobban belegondolok, amikor én voltam nyűgös és beteg, egy kis szoptatás akkor is segített mindkettőnknek ellazulni.

hordozóban szopizó totyogóSajnos a legtöbb anya ebben az országban nem élvezheti ezt a fajta bensőséges kapcsolatot a gyermekével. Az amerikai kisbabák egynegyede soha nem kóstolhatja meg az édesanyja tejét. Egyévesen már csak minden ötödik gyerek szopik. A nemzeti statisztikáink pedig egyévesnél idősebb gyerekek esetén nem is vizsgálják ezt a kérdést tovább. De a világ többi részén az elválasztódás időpontja javarészt 2-3 éves kor között jön el; élettanilag az anyákat és gyermekeiket 2,5-7 évnyi szoptatásra „tervezték”.

Vagyis ami igazán felháborító, az nem az, hogy egyes anyák években mérik a szoptatást. Hanem hogy a legtöbb anya nem kapja meg azt a támogatást és helyeslő fejbólintást a környezetétől – a családjától, a lakóközösségtől, az egészségügyi ellátó rendszertől, médiától – ami abban segítené, hogy nyugodt szívvel szoptasson addig, ameddig csak neki és gyermekének jól esik.

A kutatások szerint semmilyen testi vagy érzelmi hátulütője nincs annak – sem az anya, sem a gyermek oldaláról vizsgálva –, ha a szoptatás addig tart, ameddig az mindkét félnek megfelelő. Tanulmányok ezrei foglalkoznak viszont azzal, milyen veszélyeket rejt az, ha megakadályozzák a szoptatást. Komoly dolgokról van szó: a kockázatok között szerepel a hirtelen csecsemőhalál (bölcsőhalál, SIDS), a cukorbetegség, bizonyos rákfajták a gyermeki oldalon, mell- és petefészekrák és szívroham az anyain.

És a megnövekedett kockázat az egészségügyi kiadásokban is megmutatkozik, amelyeket mi fizetünk meg. Egy kutatás szerint, ha a kisbabáink 80 százaléka nem kapna tápszert és szilárd táplálékot fél éves kora előtt (ahogy a WHO javasolja), évi 10,5 milliárd dollárt spórolnánk meg a fölöslegesen elvégzett orvosi kezeléseken és elvesztegetett munkanapokon. Manapság, bár a kisbabák 75%-a anyatejesnek indul, csaknem minden második közülük úgy hagyja el a kórházat*, hogy túl van legalább egy tápszeres etetésen. (*Amerikában általános, hogy a szülés után 24-48 órával hazabocsátják az édesanyát és az újszülöttet. – a fordító megjegyzése)

Mégis mi rossz lehet rossz abban, ami súlyos pénzeket spórol meg az egészségügyi ellátásnak és amitől egy gyerek nyugton marad a repülőgépen?

Amint egy kisbaba szopni kezd, az édesanyja tejében antitestek jelennek meg kimondottan azok ellen a kórokozók ellen, amikkel közvetlenül előtte találkozhatott. Ez olyasmi, amit nem látunk a tápszeres dobozon. Ami azt illeti, az anyatejnek több száz olyan összetevője van, amit a tápszer nem tud utánozni.

Vajon számít akkor, hogy mennyi ideig részesül egy gyerek ebből a jóból? Mi az, hogy! A szoptatás hatása dózisfüggő, azaz minél több, annál jobb. Az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia legalább egy évig tartó szoptatást javasol, a WHO minimum két évet. Egyik szervezet sem látja szükségét felső határ állításának. Arthur Eidelman, az Academy of Breastfeeding Medicine elnökének indoklása szerint „Azon állításoknak, miszerint a csecsemőkor utáni szoptatás ártalmas lenne az anyára vagy a gyermekre, semmilyen orvosi vagy tudományos alapjuk nincs. Sőt, sokkal inkább azzal kellene foglalkoznunk, hogy micsoda károkat okoz a túlságosan korai elválasztás modern gyakorlata.” Komolyan kérdezem: tényleg, mi a rossz abban, ami súlyos pénzeket spórol meg az egészségügynek és amitől egy gyerek nyugton marad a repülőgépen?

Mindkét fiam az élettani „elválasztódási ablak” valamelyik végéhez közel hagyta abba a szopást. Egyikük majdnem 3 éves volt, másikuk 5-6. (A szoptatás gyakran olyan szépen, fokozatosan marad abba, hogy a családban senki sem tudja megmondani, mikor is ért véget.) Nincs két ugyanolyan gyerek. A szoptatás nem a naptárról vagy az internetes véleményekről szól, hanem azokról, akik közvetlenül érintettek benne.

Amikor a nagyobbik fiam kétéves volt, rájöttem, hogy örömömet lelem egy olyan fejlődési szakaszban, amellyel az anyákat inkább ijesztgetni szokták. A kétévesek nem gondolkodnak, cselekszenek ésszerűen, hogyan vitatkozzon akkor velük egy szoptató anya? Leginkább sehogy. Megszoptatjuk őket, ami csökkenti a feszültséget mindkettőnkben. Legyen a szoptatás a mindennapok része, és a dacoló, földön fetrengő, aludni nem akaró, kiborító kétévesünk lesz a kivétel, aki erősíti a szabályt.

3 éves korban még mindig sokan vagyunk, akik szoptatós kapcsolatban maradunk a gyerekünkkel. A kapcsolat persze változik. Többet egyezkedünk a szoptatásról: „Mit szólnál inkább egy almához?” vagy „Várj, amíg befejezem, amit csinálok”. És a gyermekünk igénye a szopizós összebújásokra idővel egyre csökken. A gyerekek nem szopnak hosszabb ideig, mint ahogy jól esik nekik és ez az egészséges emberi viselkedésbe teljesen jól illeszkedik. Akkor miért kavart ekkora indulatokat a Time címlapja?

Talán mert a címlap egyszerűen csak túl sok volt, túl gyorsan. Ez az ország nem látott rendes, hosszú ideig tartó szoptatást az 1800-as évek vége óta. Az 1900-as évek közepére az anyaság „tudományos” megközelítése – kórházi szülések, óra szerinti etetés, az anyák és csecsemők „higiénikus” elkülönítése, tápszeres kiegészítés „a biztonság kedvéért” – teljesen ellehetetlenítette a szoptatást. És itt jött be a képbe a tápszermarketing, amely biztonságot és kényelmet ígért.

Aztán itt van korunk társadalma. A szoptatás összebújós, érzelmekkel teli, és Amerika hányingert kap mindentől, ami ilyen, kivéve, ha az szex vagy művészet. Korhatáros filmek? Cicik a sör- és autóreklámokban? Jöhetnek! A legtöbb embernek semmi problémája a nagyobbacska csecsemőt szoptató Madonna-festményekkel és bele sem gondolnak, hogy akkoriban vélhetően még egy pár évig folytatódott is a szoptatás.

A másik ok a láthatatlanság. A nagyobb gyerekek nincsenek szem előtt, amikor szopnak. Esetleg a játszótéren, egy-egy nagyobb esés után láthatunk szopizós összebújást, de ez minden.

Azt hiszem, a nagyobbik fiam fogalmazta meg a legjobban, évekkel ezelőtt. Alvásidő volt. Az öccse, aki talán 4 éves lehetett akkoriban, szopizni szeretett volna, én meg azon tűnődtem hangosan, nem túl nagy-e már hozzá. A szomszéd ágyból kiszólt a bátyja: „Hát, anya, szerintem is butaság. De ha szeretné, szerintem adhatnál neki.” És milyen igaz. Kinek mi köze hozzá a gyerekemen és rajtam kívül? Hozzáteszem, hogy mindkét fiam jó fej, vicces, magabiztos apuka lett és mindkettőnek van szopizó, csecsemőkorból már kinőtt kisgyereke. Egyikük sem dől be a sörreklámoknak.

És még egy gondolat: amikor legközelebb meglátsz egy nyilvánosan szoptató anyát, nem számít, mekkora gyerekkel, kérdezd meg tőle, miért szoptat. Segíthet megérteni, hogyan jutott el a Time magazin címlapján szereplő anya és fia idáig (bár azt nem magyarázza meg, miért ilyen pózban állnak ott). És ha nem látsz nyilvánosan szoptató anyákat, akkor kérdezd meg magadtól, vajon miért nem.

Diane Wiessinger IBCLC nemzetközi vizsgával rendelkező laktációs szaktanácsadó a New York állambeli Ithacában. “A Szoptatás női művészete” c. könyv társszerzője, aki gyakran áll ki a szoptatás ügye mellett az USA-ban és külföldön is.

Fordította: M. Krebsz Aletta

Fejlődik a baba, változik a szoptatás

Meglepő tud lenni, ahogy a kisbabánk, kisgyermekünk szopási szokásai időnként megváltoznak, átalakulnak. Erre a saját élményeken túl több segítségkérő telefonhívás is ráébresztett. A kecskeméti LLL-csoport egyik beszélgetéséhez gyűjtöttem össze a szakirodalomban található tudnivalókat az egyes korszakokról, a kis történetek pedig vagy a beszélgetés közben hangzottak el, vagy utána írták meg az édesanyák.

Közvetlenül szülés után – az első órák

Ha az édesanya hasára fektetik, a baba képes önállóan a mellhez kúszni, és szopni. Az első 1-2 órában aktív, éber, érdeklődő. (1)

“Én is hallottam róla, hogy képes megtalálni a mellet az újszülött. Úgy gondoltam, én is kérni fogom a bábát, ne adja a mellemre egyből. Aztán olyan gyorsan történtek az események, hogy igaz, hogy a bába a hasamra tette a kisfiamat, de én egyből közelebb húztam magamhoz. Közel 4 órát volt ébren.
Nem mosták meg, nem öltöztették fel, mindössze egy picit letörölték. Meztelenül tették rám, és fölülről takarták be felmelegített takarókkal, egészen addig, amíg meg nem született úgy fél óra múlva a méhlepény. Amíg ez megtörtént, a fiunkra az édesapja vigyázott, az ő mellkasán nyugodott.”


Első néhány nap

Akár több mint egy óráig is tarthat egy-egy szoptatás. (1)

Ebben az időszakban sok édesanyának még fájdalmas vagy kellemetlen a szoptatás, ez később elmúlik. (1)

Az újszülött többször is szophat, mint 8-12 alkalom 24 órán belül – éppen “leadja a későbbi időkre vonatkozó tejrendelését”. 🙂 (1)

Ha aluszékony, és emiatt a 24 órán belüli szoptatások száma lecsökken, vagy csak rövid ideig tart a szoptatás elején az aktív szakasz, szükséges lehet ébreszteni. (1)

“Amikor szopizni készült, a kisfiam mindkét öklöcskéjét a szájába tömte, a férjemnek kellett segíteni. Ekkor végre a mellbimbó a szájába került, de még eltartott pár percig, hogy megnyugodjon és ne feszítse annyira a karját. Érdekesen nézhettünk ki: síró gyerek, fájdalomtól síró anyuka, apuka fogja a pár napos baba karját…”


Első 2 hét

Szoptatás elején néhány gyors, rebbenő kis szopómozgást végez a baba, amikor pedig a tejleadó reflex beindul, valószínűleg a kortyolás is hallatszik. (1)

Jóllakottan elalszik a mellen, vagy csak nagyon ellazulttá, nyugodttá válik, ekkor meg lehet kínálni a másik mellel, hátha kéri, de az is lehet, hogy nem. (1)

Lehetséges, hogy ha elalszik kb. 20 perc szopás után, újabb 20 perc múlva keresve ébred, és újra szopni akar. Ez a kolecisztokinin hormon hatása. Mind a mellen elalvás, mind az újraébredés és ismételt szopás természetes dolog a baba részéről. (1)

A szoptatások hajlamosak a nap egyes részeibe tömörülni, főleg délután-kora este gyakori a sok, rövid szopizás. Gyakori az esti nyűgösség is, ilyenkor jól jön az apa, nagymama, barátok segítsége. (1)

Éjjel ebben a korban sok baba (még) aktív, mintha szerinte nappal lenne. (1)

“Anyukám velünk volt az első pár héten és bőszen fotózott, utólag visszanézve vicces, hogy minden képen kényelmesre nyúlt melegítőben ülök a kanapén – és szoptatok. Némelyik képen mosolygok, többön nem … Aztán egy barátnőjével kuncogtak azon, hogy az ő menyéről és pár nappal fiatalabb unokájáról is szinte kizárólag hasonló képek készültek az első időszakban.”

“Annyira emlékszem arra az érzésre, amikor elaludt a karomban a baba, és abban a pillanatban, ahogy úgy 15-20 perc alvás után megpróbáltam letenni, azonnal felébredt!”


2 hetes kortól 6 hetes korig

Tart a mellrehelyezés tanulása, a baba is ügyesedik a szopás elkezdésében. (1)

Megjelennek az első rebbenő mosolyok a szoptatást követő, csukott szemű, ellazult állapotban, később éberen is, a társaságra, személyekre reagálva. (1)

Babánként változó, hogy meddig tart egy szoptatás, és hogy milyen gyakran szopik. Több szoptatás is lehet olyan, amikor nem szopik nagy mennyiséget a baba, éppen hogy kortyol párat. Ez a tejtermelésnek és az anya-baba kommunikációnak is jót tesz. (1)

Megszűnhet a mell feszülése, felpuhulhat, mintha “nem lenne benne tej”. (1)

“A második héttől egyedül voltam otthon, addigra elapadt a rokonság segítő lelkesedése, amit igazán nem is nagyon bántam, mert mindenki csak tanácsokat adott. Hetente egyszer anyu ránk nézett, kivasalt, esetleg elmosogatott, aztán ment is haza, nem akart zavarni. Ez az időszak édes kettesben telt az én drága kisbabámmal, mivel az édesapja dolgozni volt. … A napjaink, éjszakáink mintha valami álomszerű ködben teltek volna. Néha enni sem volt időm, vagy nem jutott eszembe, annyira “rá voltam kattanva” a kisfiamra, ő pedig rám. Volt, hogy órákon keresztül a mellemen volt, ott aludt el, én meg nem mertem meg sem moccanni, mert “végre alszik a gyerek”! … Ha volt fél óra nyugalmam, azt kihasználva bekaptam egy falatot, vagy gyorsan letusoltam, de előfordult, hogy feküdtem mellette az ágyon, és csak gyönyörködtem benne.”


6 hetes kortól 3 hónapos korig

Sok édesanyának itt kezdődik a legkedvesebb időszak, szoptatás közbeni mosolyokkal, amikor a baba szája sarkánál kicsordul a tej. (1)

A babák ilyenkor kezdhetnek el a kezükkel simogatni, szoptatás közben anya-arcot felfedezni, mellet paskolgatni. (1)

Lehet, hogy néhány baba átalussza az éjszakát. (1)

Beindulhat a mozgásfejlődés ennek a szakasznak a vége felé, és a babák érdeklődése a külvilág felé növekedni kezd. (1)

“A szoptatás nekem mindig is a legkedvesebb tevékenységek közé tartozott (tartozik), szinte az első percektől kezdve. Igen, a szopizás közbeni mosolyt én is megtapasztaltam. Akkor nagyon hasonlóak voltak a szopizások: először nagyon mohón eszik, aztán egyre lassabban, egyre hosszabb szüneteket tartva , végül az a nagyon finom, bizsergető komfortszopizós mozgás, majd mosolyra húzza a száját, elengedi a mellbimbót, és igen, az a bizonyos tejcsepp a szája szélén. Abban az időben úgy éreztem, hogy az a mosoly nem nekem szól, inkább a tevékenység, a teli pocak, a teljes nyugalom, az ellazulás váltotta ki nála.
Mostanában viszont sokszor előfordul, hogy szopizás közben elengedi a cicit, rám néz, elmosolyodik, aztán vissza a mellemhez. Ezt négyszer-ötször is megismétli egy szopizás alatt. A másik aranyos dolog, amikor hirtelen abbahagyja a szopizást rám néz és elkezd gőgicsélni: gögögögög … ööööööööö … hangokat hallat. Én ilyenkor könnyekig meghatódom.”


3-4 hónapos kor

A baba testképe elkezd kialakulni, kezdi felfedezni saját testének határait. Ekkor már nem feltétlenül tekinthető éhségjelnek, ha az öklét a szájába veszi, ujját szopogatja. Az intenzív ujjszopás, a nyugtalanság, keresgélés viszont valószínűleg igen. (Később pedig az anya ruhájának húzogatása pl.) (2)

Idegrendszere fejlődésében óriási ugrás tapasztalható: hatékonyabbá válik az ingerfeldolgozó képessége, ami a külvilág és a saját teste felé is fokozott érdeklődést teremt. Gyakran ettől az igény szerint szoptatott babáknál a szopások száma megnő, míg a szopások időtartama drasztikusan lerövidül. A baba figyelme könnyen elterelhető a szoptatásról. Emiatt megnő az éjszakai szoptatás jelentősége: fontossá válik, hogy elérhető-e, közel van-e éjszaka az édesanyja, és az éjszakai szoptatások alkalmával megfelelően ki tudja-e egészíteni a napi tejmennyiségét. (2)

Az időre szoptatott babák valószínűleg ebben a korban is hosszasan szopnak még. (2)

Erős tejleadó reflexű édesanyáknál előfordulhat, hogy ebben a korban kezdhet tiltakozni a baba az erős sugárban meginduló anyatej ellen. (3)

“Amióta a család együtt alszik a”tábori ágyon”(ezzel a jelzővel illetjük a matracos alvásunkat a nappaliban), az éjszakák sokkal nyugisabbak a 33 hónapos kislányunk számára is, így nekem is sokkal jobb, és a férjem is határozottan többet tud pihenni – ha kell, akkor meg segíteni is. Arról nem is beszélve, hogy milyen jó összebújni az újabban éjjel többet szopó, és ettől újra gyarapodni kezdő legkisebbel (4 hónapos): megszületett a mi négyes fogatunk…….ha néha ráz is, akkor is jó benne utazni.”

“Mostanában a szopizások nappal sokkal rövidebbek, szinte minden eltereli a figyelmét: ha szól a rádió, odafordul, de akkor is elfordul, ha a férjemmel beszélgetek. Gondolom ezért lehet, hogy újból felébred éjszakánként. Néhány hetes korától kb. 4 hónapos koráig átaludta az éjszakákat. Nem alkalmaztunk semmi módszert, praktikát, csak egyik reggel arra ébredtünk, hogy reggel van és nem kellett felkelnünk éjszaka. És ez így ment hosszú hetekig (mi, naiv szülők, úgy gondoltuk, innentől fogva ez így is marad), majd 4 hónapos korától újra fel-felébred, de ha megszoptatom, gyorsan visszaalszik.”


4 hónapos kortól 9 hónapos korig

Elképzelhető, hogy 5 perc alatt végez a szopival. (1)

Egyre növekszik a szoptatások “társas tevékenység” jellege. (1)

Elkezdődhet az anyajegy-vakargatás, vagy szopás közben az éppen használaton kívüli mellbimbó fogdosása. (1)

Ennek a korszaknak a második felében már lehet a babának egy kis türelme, bízik benned, és tudja, hogy ha egy percet várnia is kell, utána mellreteszed. (1)

Az utóbbi kettő vonatkozás igazából a gyereknevelés első lépéseihez vezet: nem kívánt tevékenység kezelése, türelem és bizalom átélése. (1)

A mozgásfejlődés nekilódulásával megnyílik az út az “akrobatikus szopi” felé. (1)

Hozzátáplálás megkezdődhet ennek a korszaknak a második felében. (1)

Fél éves korig átlagosan 11-szer szopnak a babák naponta egy tanulmány szerint. (2)

“7-8 hónaposan a kisfiammal nagyon hullámzóan ment a hozzátáplálás. Minden betegség vagy új fog lenullázta az elfogadott szilárd táplálék mennyiségét, kizárólag anyatejen élt ismét, és ahogy a nyugalom visszatért a napjainkba, elölről kezdtük szinte az egészet. A szeparációs szorongás nagyon látványos volt: nemcsak akkor fakadt sírva, ha én kimentem a szobából, hanem akkor is, ha ő maga mászott tőlem túl messzire. Őszi délutánokon a kora délutáni és a kora esti alvása közti időt sokszor töltöttük úgy, hogy a szoba közepén a földre telepedtem egy könyvvel, és vagy együtt játszottunk, vagy szopizott, vagy magában tevékenykedett, én meg olvastam. Így bármikor elért, ha a közelségemre vagy egy kis anyatejre volt szüksége.”


9 hónapos kortól a második életév elejéig

A baba már tudja, hogy választhat, és meg is teszi: mikor szopizik, hol, melyik oldalról stb. (1)

Az “akrobatikus szopizás” az olimpiai szereplések színvonalára emelkedik. (1)

Egy-egy új mozgás elsajátítása előtt nyugtalanabb lehet a baba, több szopást igényel. Váltják egymást a külvilág felé forduló és az anyához közeledő periódusok. (2)

Egyre több lehet az alvást megelőző tevékenység: könyvek, mesék, dalok, de valószínűleg a legfontosabb rituálé még mindig a szoptatás, ez segíti legjobban az elalvást. (1)

A család által fogyasztott ételek aránya növekszik a baba étrendjében, de az anyatejből még mindig jelentős mennyiségű tápanyaghoz és immunanyaghoz jut. (1)

Kezd elkülönülni egymástól az, amit a baba akar, és az, ami a valódi szükséglete. A figyelemelterelés, a helyettesítés és más gyengéd nevelési eszközök valószínűleg egyre nagyobb teret kaphatnak, vagy éppen az, ha magunkhoz öleljük és elvisszük a kicsit onnan, ahol valami nemkívánatos dolog történt, vagy olyan dologgal játszott, amivel nem szabad. (1)

“Most a legaranyosabb! – mondom a férjemnek teljes meggyőződéssel. Kislányunk elmúlt 1 éves, és őszintén szólva születésétől fogva hetente, naponta gondolom ugyanezt. És ami a szopizást illeti? Ez nekem legalább annyira fontos, mint neki! A napközbeni szopinak szertartása van: először is az ölembe ül, velem szembe. Lehúzza a felsőm cipzárját, jelezve, hogy most szopit szeretne. Aztán lassan a tenyerét a mellemre helyezi, kimérten rám néz, és jöhet a szopi! Még minden éjszaka igényli a szoptatást, de ez engem nem zavar, mert egy ágyban alszunk, és mindketten félálomban „lerendezzük”. (Egyetlen dolog zavar szopizás közben: a kezével mindig a másik mellemnél matat a kis kezével!) Mindig mellen alszik el. Reggel együtt ébredünk. Ilyenkor gyakran megfogja valamelyikünk orrát, vagy elkezd „énekelni”, és indulhat a nap, ami mindig tartogat valami új felfedezést! Hiába, most a legaranyosabb!”


A második életév

Valószínűleg már elég jól ismered gyermeked személyiségét, és tudod, milyen szerepet tölt be nálatok a szoptatás: vannak olyan gyermekek, akik még tápanyagigényük jelentős részét az anyatejből fedezik ilyenkor, mások inkább csak pár kortynyi szopizással “bejelentkeznek” anyánál, hogy aztán újra a világ felfedezésére induljanak. (1)

A szoptatások gyakoriságát a gyermek személyisége mellett az anyától távol töltött idő is meghatározhatja. (1)

Az első és második születésnap között a gyerekek tulajdonképpen még cirkáló, mozgékony kisbabáknak tekinthetőek. Bár az első születésnap környékén sok változás bekövetkezik a mozgás és a beszéd fejlődésében, gyermekeink ekkor még nagyon is babásak: homlokuk, arcuk arányai, testükhöz képest rövid karjuk, lábuk, kerek pocakjuk inkább csecsemőhöz, mint kisgyerekhez teszi hasonlóvá őket. Szopási igényeik is egészen csecsemő-szerűek lehetnek. Ehhez hozzájárul az is, hogy mozgékonyságuk és babásságuk elegyeként sokkal sebezhetőbbek, sérülékenyebbek, mint korábban, így többször lehet igényük arra, hogy anya karjában, mellén újra erőt gyűjtsenek. Ennek a második életévnek egy gyakori jelensége az anyához való újraközeledés, gyakori szoptatással. Mindez teljesen normális és ideiglenes állapot. (4)

Ebben az időszakban nagyon aktív lehet a szopó gyermek szabadon lévő keze! (4)

A sokáig szoptató anyát esetenként érő kritikák általában ebben az életkorban a legerősebbek, ekkor csúcsosodnak. (4)

“A 18 hónapos lányom most már nagyon sok mindent megeszik, néha csak pár falatot, néha sokat. Pár hónapos korától nagyon gyorsan szopik, most is nagyon hamar végez, délelőtt szopik egyszer és alvások előtt. Éjjel viszont néha óránként, de lehet hogy a szemfogak miatt, mert másfél hónap alatt kibújt mind a négy.”


2-től 3 éves korig

A második születésnap után izgalmas időszak következik. A gyermek elkezd nagyon függetlenül, önállóan gondolkodni, nagy a felfedezővágya, de ambíciói általában meghaladják a képességeit. Ez sokszor frusztrációt kelt benne, de a szoptatás és a válaszkész gondozás képes lehet arra, hogy a frusztrált és dacos “rettenetes kétévesből” elbűvölő kétévest varázsoljon. A kicsik felnőtt szemmel nézve türelmetlenek, és sok sérülés érheti őket. Rettentően erős késztetésük van arra, hogy mindent megismerjenek, felfedezzenek, és tiltakoznak az ellen, hogy valami mellett csak úgy sietve elmenjenek. Mindez a gyermekkor felé haladó agy fejlődését mutatja, és teljesen normális viselkedés egy kétéves részéről. Nem kell minden törekvést csírájában elfojtani, érdemes a frusztráció lehetőségét csökkenteni, és olyan, biztonságos környezetet teremteni, amelyen belül önállóan tevékenykedhet. Segíthet, ha időben lépünk, és nem várjuk meg, míg teljesen kiborul a pici, hanem időben felkínálunk valami más, megnyugtató tevékenységet, például a szoptatást. (4)

Nem az érettség jele, hogy elválasztódik-e ebben a korban. 3 éves koráig a gyerekek egy része elválasztódik ugyan, de vannak, akik még elalváskor, ébredéskor igénylik a szoptatást, mások megnyugtatásra használják, vannak, akik pedig továbbra is nagyon gyakran szopnak. (4)

2 és 3 éves kor között már feltehetően beszélnek is a szoptatásról a gyerekek, ami nagyon kedves dolog lehet. (4)

Ebben a korban a nagyon nagy szopási igény mögött állhat a gyermek unalma vagy túlstimuláltsága, vagy az, hogy egyszerűen a szoptatás is egy olyan dolog, amit “akarni” lehet, szégyenlősebb gyerekeknél a stressz is állhat a kiugró igények mögött – végül pedig, ha ezeket átgondoljuk, és nem érezzük találónak a helyzetünkre, az is lehet, hogy gyermekünk egyszerűen ilyen, és továbbra is gyakori szoptatást igényel. (4)

Lehet persze, hogy az édesanyának már jobban esne ritkábban szoptatni – ha szükséges, kis lépésekkel, egyeztetésekkel lehet segíteni az elválasztódást. (4)

A WHO szerint ideális esetben a szoptatás 2 éves korig tart, illetve azon túl is, amennyiben az anyának és a babának is megfelelő így.

“A kisebbik lányom bő kétévesen – úgy tűnik – nem ragaszkodik annyira a szopizáshoz, mint a nagyobbik ebben a korban. Gyakorlatilag csak az éjszakai szopizások kellettek neki nemrég, azok is úgy, hogy két-három csámcsogás után cicibe-kapaszkodással visszaaludt. A kapaszkodás viszont nagyon fontos volt számára. Aztán pár hete, a harmadik várandósságom utolsó trimeszterének kezdetén nagyon ragaszkodóvá vált és újra sokszor és hosszas ideig kér cicit.”

“A fiaim általában ébredés után kiadós anyatej-lakomát csaptak ebben az életkorban. Az asztalnál ezután már nem nagyon fogyott a reggeli – elvégre ők ágyban reggeliztek …”


3-tól 4 éves korig

Sok kisgyermek 3 éves korára elválasztja magát. Ha mégsem, az egész szoptatási kapcsolat akkor is egyre könnyedebbé válik, jól működhetnek benne szabályok, lehet egyeztetni például arról, hogy hol és mikor lehet kölcsönös elégedettség mellett szopizni. A gyermekek együttműködési készsége rohamosan nő! (4)

A szoptatás egyre erősebben a magánszféra részévé válik, intim, meghitt, beszélgetős összebújásokkal. (4)

Ez egy nagyon kellemes életkor, egy 3 éves általában nagyon kedves, elbűvölő kis családtag. A korai évek hihetetlen fejlődésének gyümölcse itt kezd igazán látványossá válni! Valahol itt történik meg az átmenet a gyermekkor felé. (4)

Sok esetben ilyenkor születik kistestvér, ami a várandósság és az esetleges tandem-szoptatás, vagy éppen az elválasztódás felgyorsulása, vagy szükségessé váló elválasztás miatt sajátos helyzeteket teremthet. (4)

“Kistestvér érkezésekor megkönnyíti a nagyobb részéről az elfogadást, ha a szopizásból nem marad ki – persze csak igény esetén -, így a meghitt, harmonikus összebújások ilyen formájából is jut neki. Ismerős családjaink között gyakori ez a tapasztalat 3-4 év közötti naggyal.”

“A kisfiammal nagyon diszkrét volt ez az időszak. Volt olyan közeg (nagyszülők, közeli barátok otthona), ahol házon kívül is szopott, de sokszor megbeszéltük előre, hogy hazaérkezésig “ciciszünet” van, mert olyan helyre megyünk. Láttam rajta néha, ha elfáradt, vagy elszomorodott, hogy a tekintetével keresi a mellemet, de cinkosan tartotta magát a megbeszéltekhez, ölembe ült, meséltem, ringattam, és sutyorogva megbeszéltük ezzel az elbűvölő kis emberrel, hogy otthon majd szopizik egy nagyot. Ez így rendben is volt mindkettőnknek.”


4 éves kor felett

Ha valaki anyaként, szülőként soha nem nőtt még bele szinte észrevétlenül egy olyan helyzetbe, amikor a gyermeke a negyedik születésnap után még szopik, akár botrányosnak is érezheti ezt az egész ötletet. Ha valaki éppen az első és a harmadik születésnap közötti, nagyon intenzív igénybevételt jelentő időket éli, a 4 éves kor feletti szoptatás lehetőségétől esetleg a világból is kiszalad … Ez azonban már egy egészen más korszak, teljesen átalakulhat ekkorra a szoptatás szerepe, mikéntje. Egyáltalán nem olyan, mint a harmadik születésnap előtt volt, nem az a szakasz nyúlik meg változatlan formában ennyire. (4)

Ha az anyának már nem jó érzés a szoptatás, egy négyévessel jó eséllyel lehet szép, építő kompromisszumokat kötni, a változtatást egyezségekkel végbevinni. Ha szükséges az elválasztás, általában viszonylag könnyen megy. Bár igazából nyugtalanabb életkor ez, mint a harmadik és negyedik születésnap közti életkor, úgyhogy átmenetileg akár fokozódhat is a szopási igény. (4)

Ha egy gyermek ebben az életkorban még szopik, arra valószínűleg későbbi élete során is emlékezni fog. Ez korántsem annyira botrányos dolog, mint talán első olvasásra tűnik. (4)

A kortárs csoport véleménye ekkor kezdhet el új jelenségként megjelenni a szoptatási kapcsolatban, egy óvodai csoportban például kistestvér érkezése kapcsán szóba kerülhet. Ha emiatt bármi sérelem éri a gyermekünket, azt a szokásos válaszkész, odafigyelő módon az édesanyák otthon kezelhetik, vagy akár tágabb körben is kezdeményezhetnek beszélgetést. De könnyen lehet, hogy minderre egyáltalán nem kerül sor, és a szoptatás tettekben és szavakban is az otthon falai közt marad. A külvilágnak ilyenkor általában fogalma sincs az egészről, a kritikák jótékonyan elülnek: aki kritizálná, az nem is feltételezi, hogy még tart a szoptatás. (4)

Bár a közhiedelem talán másképp tartja, mégis az a helyzet, hogy a szoptatás nem hozza hátrányos helyzetbe a gyermeket, hanem tőkét jelent számára egész további életére nézve. (4)

“Nagyobbik lányom mindig is vagy sokat szopizott, vagy még többet. Ha esett, ha fújt, az ő lendülete töretlen volt ebben. Egy ideje viszont már nem szopizik, és így vége a tandemnek a húgával, miután egyre többször megesett, hogy az esti szopinál nem bírta ébren kivárni a sorát.”

“Néha eszébe sem jut, csak az esti elalváskor, vagy napközbeni pihenéskor, hogy szopjon. Az “unatkozó kisfiú” jelenség azért észlelhető, ha nem tud magával mit kezdeni, mindig jó ötletnek tűnik a számára, hogy 2 percenként, fészkelődve, helyét nem találva kortyoljon egy kis anyatejet. Ezeket azért meg tudjuk beszélni, mert nekem nem annyira kellemes. Az igényét viszont jól jelzi, hogy valami érdekes tevékenységre vágyik, és az is látszik, hogy a szopi már nem mindig hozza meg neki azt, amire igénye van. A frusztrációjának, dühének kezelésében, a vigasztalásban azonban még mindig megvan az anyatejes összebújások szerepe, bár az eszköztárunk folyamatosan bővül!”

Írta: Patik Réka, LLL szoptatási tanácsadó és a kecskeméti LLL-csoport

Felhasznált irodalom:

(1) Wiessinger, D. – West, D. – Pitman, T. (2010): The Womanly Art of Breastfeeding. La Leche League International, New York.
(2) Török Szabolcs – Juhászné dr. Kun Judit Gabriella (szerk.) (2012): Fejezetek a laktációs szaktanácsadó képzés törzsanyagához. Semmelweis Egyetem, Egészségügyi Közszolgálati Kar, Mentálhigiéné Intézet, Budapest.
(3) Mohrbacher, N. – Stock, J. (2003): The Breastfeeding Answer Book. La Leche League International, Schaumburg, Illinois.
(4) Bumgarner, N.J. (): Mothering your nursing toddler. La Leche League International, Schaumburg, Illinois.

Pierre-Robin szindróma

Annak ellenére, hogy ritkán fordul elő, a Pierre Robin szindrómának sajátos szoptatási és újszülöttgondozási szempontjai vannak. Ezért fontos, hogy mindnyájan jól informáltak legyünk erről az elváltozásról.Mi is az Pierre-Robin szindróma?

Pierre-Robin szindrómás csecsemő képeA Pierre-Robin szindróma (PRS), melyet először 1923-ban írtak le, egy veleszületett fejlődési rendellenesség, amelyben együtt fordul elő az abnormálisan kicsi alsó állkapocs (micrognathia), a szájpadhasadék, és a nyelv hátsó (vagy lefelé irányuló) elhelyezkedése (glossoptosis). A PRS rendellenességei önmagában nem örökletesek. Mivel a PRS az esetek több mint 80%-ban legalább egy genetikai szindrómával együtt jelentkezik, ezért genetikai betegségnek tartják.

A PRS súlyossága meglehetősen különböző. Néhány újszülött csak táplálási problémákkal küzd. Másoknak súlyos táplálási, légzési nehézségei vannak és további panaszaik az egyéb genetikai rendellenességek miatt (Pierre Robin Network, 2001).

Pierre Robin szindrómával kapcsolatos egyéb problémák

A fiatal PRS-s gyerekek körében a szájpadhasadék miatt gyakoriak a fülfertőzések. Ezek a fülfertőzések tubusbeültetéshez, illetve a nem kezelt fülproblémák megkésett beszédfejlődéshez vezethetnek, súlyos esetben pedig maradandó halláskárosodást is okozhatnak. A gyermekek hangképzése is károsodhat. A fülészeti problémák a szájpadhasadék zárását követően többnyire nyom nélkül megszűnnek, a gyermekkori rendszeres gyermek fül-orr-gégészeti gondozás azonban elengedhetetlen. Hasonlóan fontos a gyermek beszédindításának környékén a logopédiai gondozás megkezdése is. Gyakori a PRS gyermekek körében a reflux, amely többnyire 2-3 hónapos korukban jelentkezik. A PRS-s gyermekeknek a kicsiny állkapocs miatt zsúfolt lehet az alsó fogsora ami később fogszabályozó fogszakorvosi kezelést igényelhet (Pierre Robin Network, 2001).

A PRS-val született gyermekek több mint 80%-nál mutatható ki legalább egy, az elváltozással összefüggésben ma ismert 20 genetikai szindróma közül. A két leggyakoribb a Stickler-szindróma és a velo-cardio-facial szindróma.

A PRS-s gyermekek körülbelül 20-30%-a szenved a Stickler-szindrómában. Ez a betegség az ízületeket, a szemet, a szájpadlást, a szívet és a hallást érinti. Mindez a szem látóhártyájának elváltozásában, vezetékes hallássérülésben, szívbetegségben, ízületi fájdalmakban és szájpadhasadékként jelentkezik.

A velo-cardio-facial szindróma veleszületett szívbetegséggel és szájpadhasadékkal jellemzett amihez több mint 180 további rendellenességet társíthatnak.

PRS-val született gyermekek táplálása

Gyakorlatilag minden PRS-val született gyermek táplálási és gyarapodási problémákkal küzd. A PRS-s újszülöttek számára kicsi álluk miatt nehézséget jelent, hogy a szopásnál a mellet jól bekapják. Amennyiben csak ez volna a probléma, valószínűleg különböző szoptatási pozíciókkal ezen javítani lehetne. A PRS-val született újszülöttek szájpadhasadéka azonban megnehezíti, hogy a szájban vákuumot hozzanak létre, amely szükséges ahhoz, hogy a mellbimbó a száj hátsó részébe kerüljön és a gyermek szopjon (Lawrence, 1999).
A nyelv rendellenes hátsó elhelyezkedése légzési problémákat okozhat evéskor és alváskor. A gyermek nyelve bizonyos testhelyzetekben akár el is zárhatja a légutakat (Pierre Robin Network, 2001).
Összességében a fentiek a szoptatást és a hagyományos cumisüvegből való táplálást majdnem lehetetlenné teszik.

A szájpadhasadék zárását követően, az áll természetes növekedésével, a PRS-val született újszülöttek túlnyomó többsége egészséges gyermekké cseperedik. Ugyanakkor, mivel a PRS – ha további genetikai elváltozások is fennállnak – többnyire egy komplexebb elváltozás egy egyszerű szájpadhasadéknál, a szoptatás a gyermek idősebb korábban sem valószínű.

Az esetleges respiráció miatt veszélyeztetett légzőrendszernek a kizárólagos anyatejes táplálás védelmet jelent a fertőzések ellen. A PRS-val született babák statisztikailag általában több időt töltenek kórházban a kezelések és megfigyelések miatt. Ez idő alatt fertőzéseknek vannak kitéve, melyek ellen az anyatej nagyon fontos passzív immunitást biztosíthat. Ezenfelül a szájpadhasadék növeli a visszatérő fülgyulladások esélyét. Kutatások megállapították, hogy összefüggés van a fülgyulladások számának csökkenése és az anyatejes táplálás között (Duncan, 1993 and Paradise, 1994). Mindezek miatt az anyatejes táplálást javasoljuk azoknak az újszülötteknek is, akik fizikailag nem képesek a szopásra. (The Womanly Art of Breastfeeding, 1997).

A gyarapodás majdnem minden PRS-ás újszülöttnek problémát jelent. Értékes kalóriákat veszít el a gyermek a tápláláskor, mikor is megpróbálja a tejet szájának hátsó részébe juttatni, lenyelni és közben a légzését is szabályozni. Speciális segítség nélkül több mint egy óráig is eltarthat mire a gyermek pár 10 ml-t tejet lenyel. A kalória-bevitel maximalizálásának érdekében a szülők és az egészségügyi dolgozók speciális táplálási módszereket használnak a PRS-s újszülötteknél.

Néhány újszülöttnél, jól használható az un. Mead Johnson etető. Az eszköz ugyan lehetővé teszi a szülő számára, hogy finom nyomással segítsen a gyermeknek, összhangban annak szívásával és nyelésével, ugyanakkor, ez az eszköz csak kismértékű préselő nyomást tesz lehetővé, ami az újszülöttnek többnyire még nem elegendő, hogy az üvegben lévő nyomás ellenében szívjon.

Haberman etető képeA Magyarországon is kapható Haberman etető (Medela AG Svájc), egy puha, meghosszabbított cumival ellátott speciális eszköz, amely ugyancsak lehetővé teszi a szülőnek, hogy tejet préseljen a gyermek szájába összhangban az újszülött szívásával és nyelésével. A cumit az üvegtől egy szelep választja így a cumirész mindig tele van, kiküszöbölve a vákuumot, és már nagyon gyenge szívásra is reagál.

A PRS-s újszülöttek túlnyomó többsége jól táplálható Haberman etetővel. Ritkán azonban komolyabb segítség un. szonda alkalmazása szükséges.

Az orrszonda egy átmenetileg használható eszköz, amelyet a csecsemő orrán keresztül, a nyelőcsövön át, a gyomorba vezetnek le. Ez a módszer a gravitációt hívja segítségül a tápláláshoz. Az orrszondát folyamatosan körülbelül 30 napig lehet használni. A gyomorszondát műtéti eljárással helyezik a gyomorba. A szondák segítségével a szülők, a szájon át adott tejmennyiséget egészíthetik ki (Pierre Robin Network, 2001).

Noha a PRS-s csecsemők a mellből általában nem tudnak szopni, megnyugvást találhatnak ott. Mindnyájan bátorítjuk tehát az édesanyákat, hogy alakítsanak ki szoptatási kapcsolatot az újszülött mellre helyezésével. A gyermek hordozása, az együttalvás, a meztelen bőrkontaktus mindegyike lehetőséget ad az édesanyának és gyermeknek a szoros kötődés kialakítására.
Egyik legfontosabb feladatunk segíteni és támogatni minden egyes édesanyát, hogy megtalálja saját, egyéni és szeretetteljes kapcsolatát gyermekével.

Írta: Horváth Bernadett Jill Landis: LEAVEN, Vol. 37 No. 5, October-November 2001, pp. 111-112. cikke alapján

Irodalom:

  1. Duncan, B. et al. Exclusive breast-feeding for at least 4 months protects against otitis media. Pediatrics 1993; 91(5):857-872.
  2. Good Mojab, C. Congenital disorders: Implications for breastfeeding. LEAVEN Dec 1999/Jan 2000; 123-28.
  3. Landis, J. Supporting the human-milk-feeding mother. LEAVEN Feb/Mar 2001; 3-6.
  4. Lawrence, R. and Lawrence, R. Breastfeeding: A Guide For the Medical Profession, 5th Edition. St. Louis, Missouri: Mosby, Inc., 1999; 489-91.
  5. Mohrbacher, N. and Stock, J. THE BREASTFEEDING ANSWER BOOK, Revised Edition. Schaumburg, IL: LLLI, 1997; 296-303.
  6. Paradise, J. et al. Evidence in infants with cleft palate that breast milk protects against otitis media. Pediatrics 1994; 94(6):853-860.
  7. The Womanly Art of Breastfeeding, 6th Ed. Schaumburg, IL: LLLI, 1997; 345, 349.
  8. Pierre Robin Network – www.pierrerobin.org

Néhány gyakorlati tanács

A táplálási probléma egyik oka a nyelv hátraesése, hátracsúszása nyelés közben. A baba hanyatt fektetve jellegzetesen fuldokolva lélegzik, mivel a nyelv elzárja a légcsövet. Éppen ezért nem ajánlatos az ilyen kisbabákat hanyatt fektetni, inkább oldalt vagy hasra. Ugyanezekben a pózokban érdemes a szoptatással is próbálkozni.

Vagyis: helyezkedjünk el jól megtámasztva félig ülő testhelyzetbe, és fektessük a babát meztelen mellkasunkra, a mellbimbó közvetlen közelébe kerüljön a szája. A kereső reflex segítségével nagy valószínűséggel a számára legjobb pózban kezd el szopni a baba, mert a bimbót csak igen nagyra tátott szájjal tudja bekapni, nyelve pedig, amennyire csak lehetséges, előrecsúszik, így nem fuldoklik úgy, mint a hagyományos szoptató pózokban. Ezzel, és a többi „baba felül” pózzal érdemes többször is türelemmel kísérletezni, noha a kiegészítést a fent felsorolt okok miatt csak szerencsés esetben, hónapok múlva lehet elhagyni, akkor ha az állkapocs és az egész arc növekedése következtében jobban bekaphatóvá válik a mell.

Ugyanezt az etetési pózt Habermann etetőnél is használhatjuk, tartsuk a babát enyhén előre buktatott helyzetben, és próbáljuk így aktívan a szájába juttatni az ételt a speciális etetőcumi segítségével.

SNS képeAkkor, ha a baba a hasadék zárásakor még szopik, vagy akkor kezdi el szoptatni az édesanya (ezzel is érdemes próbálkozni), de nem tud még eléggé hatékonyan enni, a kiegészítést kaphatja szoptatás közben a Medela SNS készülékkel. Ennek használatáról bővebb információt a www.szoptatasert.hu oldalon lehet találni, illetve az PRS-sel sújtott és/vagy hasadékos babák esetében feltétlenül érdemes szoptatási szaktanácsadóval konzultálni, hogy személyesen lehessen a legoptimálisabb etetési módszert megtalálni. A baba állapotától függően nagyon sokféle megoldás szóba jöhet.

Ha a szoptatás nem megoldható a műtétig, akkor is érdemes mell közelben tartani, és legalább mellen cumiztatni a babát, így valamivel könnyebb később valóban rászoktatni a szopásra. A testkontaktusra minden babának elemi szüksége van a fejlődéséhez, akkor is, ha nem szoptatják.

A szoptatási szaktanácsadó a megfelelő fejési gyakorlat elsajátításában is segíteni tud (ez naponta legalább hatszor fél óra fejést jelent). Így fenntartható és fokozható a tejtermelődés igény szerint. Hosszú távú fejésre általában a nagy teljesítményű, kétszívófejes mellszívók válnak be, jelenleg Magyarországon a Medela lactina férhető hozzá napi kölcsönzési díj fejében. Akkor, ha előre láthatólag hosszú távú fejésre kell berendezkedni, elképzelhető, hogy gazdaságosabb megvásárolni a készüléket, majd esetleg használtan továbbadni, ha már nem kell.

W. Ungváry Renáta szoptatási szaktanácsadó, IBCLC

Bukás és reflux

A kisbabám bukik – ez baj?

A bukás (amire élettani vagy szövődménymentes refluxként is utalnak) gyakori, és legtöbbbször normális jelenség a csecsemőknél. A legtöbb kisbaba bukik néha, mivel éretlen még az emésztőrendszere, ami miatt az étel könnyebben folyik vissza a nyelőcsőbe.

Gyakori a bukás, ha a kisbaba túl sok anyatejet evett meg túl gyorsan. Ez akkor fordulhat elő, ha a baba nagyon gyorsan vagy nagyon intenzíven szopik, vagy ha az édesanya melle túltelítődött. A bukás mennyisége általában sokkal nagyobbnak tűnik, mint amekkora valójában. Ha egy csecsemő figyelme könnyen elterelhető (elengedi a mellet és nézelődik), vagy nagyon nyugtalanul szopik, több levegőt nyelhet, és gyakrabban bukhat. Vannak babák, akik fogzáskor, a mászás vagy a hozzátáplálás megkezdésekor buknak többet.

Néhány adat (minden csecsemőre, nemcsak szoptatottakra):

  • A bukás általában közvetlenül evés után jön, de előfordulhat az evés befejezése után 1-2 órával is.
  • A 3 hónaposnál fiatalabb kisbabák fele napjában legalább egyszer bukik.
  • A bukás 2 és 4 hónapos kor közt a leggyakoribb, legintenzívebb.
  • 7-8 hónapos korra sok csecsemő kinövi a bukást.
  • A legtöbben egyéves korra abbahagyják a bukást.

Ha “vidáman bukó” kisbabád van, vagyis jól gyarapszik, a bukást nem kíséri nyűgösség, diszkomfort-érzés, és alapvetően elégedett a kicsi, akkor a bukás leginkább mosási és társasági problémának tekinthető, nem pedig orvosi kérdésnek.

A jelentős bukás néhány oka

  • Anyatej túltermelés vagy erős tejleadó reflex okozhat reflux-szerű tüneteket, és általában egyszerű intézkedésekkel megoldható.
  • Élelmiszer-érzékenység is okozhat jelentős mennyiségű bukást. A legvalószínűbb kiváltók a tejtermékek (a gyermek vagy az anya étrendjében). További megválaszolandó kérdések: kap-e a baba bármi mást az anyatejen kívül – tápszert, hozzátáplálást (gabonakásákat, pelyheket stb.), vitaminokat (vagy fluoridot, vasat), gyógyszert, gyógynövénykészítményt? Az édesanya szed-e valamilyen vitamint, gyógynövénykészítményt, gyógyszert, vasat stb.?
  • A refluxban (GERD, gastroesophageal reflux disease) szenvedő kisbabák általában sokat buknak (lásd lentebb).
    Bár szoptatott csecsemőknél ritkán figyelhető meg, az újszülött rendszeres sugárban hányása a pilorus sztenózis tünete lehet, egy olyan gyomorproblémáé, melyet műteni kell. Fiúknál négyszer gyakoribb, mint lányoknál, a tünetek általában 3 és 5 hetes kor közt jelentkeznek. Azokat az újszülötteket, aki naponta legalább egyszer sugárban hánynak, érdemes szakemberrel megvizsgáltatni.

Reflux

A refluxos csecsemők kis százaléka komoly kellemetlenségeket és komplikációkat él meg a reflux miatt. Ezeket a kisbabákat néhányan (a “vidáman bukók” ellenpontjaként) “sovány sírós”-ként emlegetik. Családi hajlam is valószínűsíthető a refluxnál. A reflux gyakori koraszülötteknél (az éretlen szervrendszerek miatt, koraszülöttségükből fakadóan), és olyan babáknál, akiknek egyéb egészségügyi problémáik is vannak. A reflux 12-24 hónapos korra általában javul.

Az alábbiak a reflux tünetei – különböző mértékben jelenhetnek meg, és a gyermekgyógyász diagnózisa feltétlenül szükséges:

  • Gyakori bukás vagy hányás; nyűgösség bukáskor. Néhány refluxos csecsemő nem bukik – a “csendes reflux” olyankor jelenik meg, amikor a gyomortartalom csak a nyelőcsőig jut, onnan visszakerül a gyomorba, így fájdalmat okoz, de bukást nem.
  • Félrenyelés, gyakori büfizés vagy csuklás, rossz lehelet.
  • A baba nyugtalan lehet, vagy rosszul alszik a diszkomfort miatt.

A súlyos reflux figyelmeztető jelei:

  • Vigasztalhatatlan, komoly nyugtalanság, sírás, amely az evéshez kapcsolódik.
  • Lassú gyarapodás, súlyvesztés vagy fejlődésben való megállás. Evési nehézség, mell/táplálék elutasítása.
  • Nyelési nehézség, fájó torok, rekedtség, krónikus orrdugulás, krónikus orrmelléküreg- és fülfertőzések.
  • Véres vagy sárga/zöld színű bukás.
  • Sandifer szindróma: a baba hátrafeszíti a nyakát és hátát, hogy megszabaduljon a reflux okozta fájdalomtól – ettől megnyúlik a nyelőcső, és csökken a rossz érzés.
  • Légzési problémák: bronchitis, ziháló légzés, krónikus köhögés, tüdőgyulladás, asztma, aspiráció, apnoé, cianózis.

A reflux miatt a csecsemő vagy kevesebbet eszik (ha az evés utáni fájdalommal társítja az evést, vagy ha nehéz nyelnie), vagy túleszi magát (mert a szopás a gyomorban tartja a gyomortartalmat, és mert az anyatej egy természetes antacidum, savlekötő).

A refluxról jelenleg rendelkezésre álló információk azt mutatják, hogy a reflux vizsgálata vagy kezelése 12 hónaposnál fiatalabb gyermekek esetében csak akkor kívánatos, ha a bukás lassú gyarapodással, súlyvesztéssel, súlyos fulladással, tüdő-megbetegedéssel vagy más komplikációval társul. Donna Secker, MS, RD Gastroesophageal Reflux Disease című cikke szerint: “az a refluxos csecsemő, aki szépen fejlődik és nem mutat más különösebb egészségügyi problémát, akkor jár a legjobban, ha alig vagy egyáltalán nem részesül terápiában.”

Amikor a reflux lehetősége felmerül, sok esetben az orvos először különböző refluxellenes készítményekkel próbálkozik (anélkül, hogy vizsgálatokat végezne), hogy lássa, a készítmények javítanak-e a baba állapotán. Ha vizsgálat történik, az általános gyakorlat egy 24 órás pH-megfigyelés. Ez egy invazív vizsgálat, amikor is egy csövet vezetnek le a kisbaba torkán, hogy a nyelőcső alsó végén mérni tudják a savasság mértékét. Egy másik lehetőség, a bárium-nyeletéses vizsgálat, kevésbé invazív (a babával egy báriumos keveréket itatnak, majd megröntgenezik), de nem túl hatékony kisbabáknál, mert a csecsemők többsége refluxszal reagál, ha báriumot kap.

Szoptatási tippek

  • Tervezzünk gyakori szoptatást! A kisebb, gyakoribb adagokat könnyebb megemészteni a kisbabának.
    Igyekezzünk a kisbabát félig ülő vagy teljesen függőleges testhelyzetben szoptatni, vagy dőljünk hátra, hogy a baba rajtunk legyen, pocakja a pocakunkon! A jó mellretétel csökkenti a levegőnyelés esélyét.
  • A nyugtalan, vonakodva szopó csecsemőknél segíthet a sok-sok bőrkontaktus, a mozgás közben szoptatás (sétálva, ringatva), fürdés közben vagy félálomban szoptatás.
  • Hagyjuk, hogy a baba teljesen befejezze az egyik oldalon a szopást (várjunk, amíg magától elengedi, vagy elalszik), mielőtt a másik oldallal kínáljuk! A túl gyors váltás bukást okozhat. Ha a kicsi nagyon gyakran szeretne szopni, inkább néhány óránként váltsunk csak oldalt ahelyett, hogy minden szoptatásnál váltanánk!
  • Hagyjuk, hogy a kisbabánk minél többet komfortszopjon, cumizzon a mellen, mert ez csökkenti az irritációt, és gyorsítja a gyomor ürülését!
  • Kerüljük szoptatás után a gyors, hirtelen mozdulatokat, a baba felesleges mozgatását, rendezgetését!
  • Büfiztessünk a mellek közti váltáskor, és rögtön szoptatás után is!

Mit tehetek, hogy csökkentsem a bukást, refluxot?

  • Szoptass! A reflux ritkább a szoptatott csecsemőknél! Ráadásul a refluxos szoptatott kisbabáknál enyhébb és rövidebb ideig tart a reflux, kevesebb éjszakai kellemetlenséggel, mint a tápszeres babáknál. Azért is előnyös a szoptatás, mert az anyatej sokkal gyorsabban hagyja el a gyomrot (vagyis kevesebb ideig képes az étel visszajutni a nyelőcsőbe), és valószínűleg kevésbé irritáló, ha mégis visszajut.
  • Minél nyugodtabb a kisbabád, annál ritkább a reflux.
  • Szüntess meg minden dohányfüst-szennyezést körülöttetek, mivel ez egy komoly kiváltó tényező!
  • Csökkentsd vagy szüntesd meg a koffeinfogyasztásodat! Az édesanya jelentős koffeinfogyasztása hozzájárulhat a refluxhoz.
  • Minden refluxos csecsemő esetében gondolni kell allergiára! A Pediatrics áttekintő cikke (Salvatore 2002) szerint az egy évnél fiatalabb csecsemők refluxos problémáinak mintegy fele visszavezethető a tehéntej-fehérje allergiára. A szerzők felhívják a figyelmet arra, hogy a tünetek hasonlóak lehetnek, ezért a gyermekgyógyászoknak érdemes minden refluxgyanús esetet a tehéntejfehérje allergia szempontjából is megvizsgálni.
  • Pozícionálás:
    • a reflux akkor a legrosszabb, ha a baba hanyatt fekszik;
    • sok szülőnek beválik, ha hordozza (kendőben vagy bébihordóban) a gyermekét;
    • kerülendő a kisbaba hasának megnyomása, ettől erősödnek a refluxos tünetek és a diszkomfort (öltöztessük a babát lazaderekú ruhákba, ne szorítsuk meg túlságosan a pelenka derekát, kerüljük az előredöntött testhelyzeteket, pelenkacserénél inkább gördítsük a kicsit az oldalára ahelyett, hogy megemeljük a lábait);
    • friss tanulmányok keresték a refluxos csecsemőknek megfelelő testhelyzetet. Ezen tanulmányok szerint a baba fejének megemelése nem javított jelentősen az állapoton. Ami valóban javulást hozott, az a baloldalukon fekvés és a hasonfekvés volt! Hasra csak akkor fektessük a picit, ha teljesen éber, és folyamatosan figyelni tudunk rá, a bölcsőhalál megnövekedett kockázata miatt.
    • bár a friss kutatási eredmények nem támasztják alá, hogy érdemes félig fekvő (30 fokban megemelt) helyzetben tartani a kisbabát, ez mégis gyakori ajánlás maradt. A babahordozóban vagy hintában (60 fokos szögben) megemelt testhelyzet a kutatások szerint jobban erősíti a refluxos tüneteket, mint a hasonfekvő testhelyzet.
    • Amennyiben refluxellenes gyógyszert kap a baba, fontos, hogy az adagolását folyamatosan az állapotához és növekedéséhez igazítsák!

Mi a helyzet a sűrítőkkel?

A különböző őrlemények, melyeket hosszú ideje adatnak a csecsemőknek szánt anyatejhez vagy tápszerhez, mára ellentmondásos megítélésűvé váltak.

Működik? A sűrítők csökkenthetik a bukást, de a kutatások nem mutatnak csökkenést a reflux tekintetében (csendes reflux). A sűrítők mellett gyakran tapasztalható evéshez kötődő köhögés, lassabban ürül ki a gyomor, és nő a refluxos esetek, valamint az aspirációk száma. Fontos, hogy a rizsőrlemény/-pehely nem sűríti hatékonyan az anyatejet, az anyatej amiláz (szénhidrátbontó enzim) tartalma miatt.

Egészséges a babának? Ha sűrítőket alkalmazunk, figyelni kell, mennyit eszik a kisbaba, mert összességében így kevesebb anyatejhez juthat, vagyis csökken a tápanyagbevitel. Számos indoka van annak, hogy ne vezessük be túl hamar a gabonaféléket vagy más táplálékokat. Bizonyított, hogy a rizs vagy a gluténtartalmú gabonafélék bevezetése az étrendbe 3 hónapos kor előtt, növeli a gyermeknél az I. típusú cukorbetegség kialakulásának kockázatát. Ráadásul a refluxos kisbabáknak sokkal inkább szükségük van minden védelemre az allergiák, a légúti és fülfertőzések ellen – miközben a tudományos eredmények szerint a korai hozzátáplálás éppen ezeknek a kockázatát növeli.

A szoptatási kapcsolat: A korai hozzátáplálás kapcsolatba hozható a korai elválasztódással. Ebből a szempontból a refluxos csecsemők már eleve nagyobb kockázatnak vannak kitéve nyugtalanságuk, esetleges szopási sztrájkjaik miatt, hiszen a szoptatáshoz esetleg kellemetlenséget társítanak.

Biztonság: Soha ne adjunk sűrítőt a baba táplálékához orvosi felügyelet nélkül, ha a baba gyengén vagy koordinálatlanul szopik!

Írta: Kelly Bonyata, IBCLC

Fordította: Patik Réka

Szoptatás ajak- és szájpadhasadékkal

Fabienne és Mauro története Németországból

Szeretném leírni azt az utat, amit bejártunk: attól kezdve, hogy a születendő kisbabánknál ajakhasadékot diagnosztizáltak, egészen addig, míg kisfiunkat, Maurót megoperálták. Különleges és cseppet sem egyszerű út volt, ugyanakkor nagyon intenzív és tapasztalatokban gazdag.

A hasadék megállapítása, döntés az otthonszülés mellett

A 24. héten a második ultrahangos vizsgálatnál fedezte fel a nőgyógyászunk, hogy gyermekünknek ajakhasadéka van. Addig a várandósság teljesen problémamentesen zajlott: megcsináltattuk a szokásos vizsgálatokat a bábával és megterveztük vele az otthonszülést, mivel első gyermekünk is otthon született.

Először egy világ omlott össze bennünk. Bűntudatunk volt és egyre csak a „miérteket” kerestük. Annál is inkább, mert a nőgyógyász megrótt, amiért túl későn kezdtem szedni a folsavat. Elkezdtem információk után kutatni, mi is az az ajakhasadék, és egyáltalán mi vár ránk…

Két hét múlva újabb ultrahangos vizsgálat következett, mely során további „rendellenességek” után kutattak. Szerencsére a bábánk mindenhová elkísért bennünket, ami ebben a helyzetben nagyon nagy támogatást jelentett. A nőgyógyászunk egyáltalán nem javasolta az otthonszülést, mivel a gyermeknek megszületése után gyomorszondára van szüksége, és a gyerekklinikán kell majd elhelyezni. Ez volt a következő sokk. Egyáltalán nem így képzeltük el a szülést, mindenekelőtt az anya és gyermeke különválasztása zavart bennünket.

Az interneten figyeltem fel a német hasadék-fórumra (Spalten-forum: http://www.lkgs.net/forum.php), ahol rögtön találtam egy édesanyát, aki otthon szülte meg hasadékos gyermekét. Ez megint adott egy kis reményt. Ezzel egy időben a bábánk felvette a kapcsolatot egy szoptatási tanácsadóval, aki hasadékos gyermekek szüleinek segít a gondozásban. Ő is ösztönzött minket az otthonszülésre, és azonnal készen állt arra, hogy támogasson bennünket. Amikor a sebész, aki később a kisbabánkat operálta, azt mondta, hogy az ajakhasadékos gyermekekkel, ha semmilyen más rendellenességgel nem terheltek, ugyanúgy kell bánni, mint minden más gyermekkel, megnyugodtunk.

Otthonszülés, a szoptatás kezdetei és az ujjetetés

2009. szeptember 7-én kisfiunkat, Maurót rövid és problémamentes otthonszülés után végre a karunkban tarthattuk.
Röviddel később megérkezett a szoptatási tanácsadó. Mauro első szopási kísérlete után a szoptatási tanácsadó megmutatta, hogyan fejjem ki a kolosztrumot, amit aztán összegyűjtöttünk és ujjetetővel oda is adtunk Maurónak. Nagyon jól sikerült.
Másnap reggel felkeresett minket a gyermekorvos.

Mivel Maurónak a szájpadja is nyitott volt, világos volt számomra, hogy nem tudom csupán szoptatással táplálni. Ezért három óránként szorgalmasan fejtem. Újra és újra odakínáltam Maurónak a mellemet, aki szívesen szopott, csak a hiányzó vákuum miatt nem tudta teljesen kiüríteni. Ezért aztán a lefejt tejet ujjetetővel odaadtam neki.

Alkalmazkodás a szájpadhasadékhoz, szoptatás és a Szoptanít használata

A harmadik napon a bábánk és a szoptatási tanácsadónk elvitt minket egy távolabb fekvő kórházba, ahol a szájpadhasadékot szájpadlemezzel lezárták. A szájpadhasadékról készült lenyomatot altatásban készítették volna, ami kétnapos kórházi tartózkodással jár. Ezt semmiképp nem szerettük volna. A szájpadról készült lenyomat elkészítése problémamentesen, altatás nélkül zajlott, délután pedig már úton voltunk hazafelé a szájpadlemezzel együtt.

Körülbelül három hét elteltével Mauro egyre nyugtalanabb lett a mellen. Úgy tűnt, túl kevés tej folyik a szájába. A szoptatási tanácsadó ekkor hozott nekünk egy “Szoptanít” (SNS) készüléket, aminek segítségével Mauro több tejhez jutott és újra elégedettebb volt.

Napközben Mauro a mellemen szopott, éjjel a férjem etette ujjetetővel. A Haberman-üveget nem akartam használni, mert attól féltem, hogy Mauro majd elutasítja a mellemet. A szoptatás egyszerűen túl fontos volt nekem, az ujjetetővel pedig viszonylag jól boldogultunk. Ha épp úton voltunk, és nem állt rendelkezésünkre szoptatáshoz megfelelő helyiség, akkor is az ujjetetővel adtunk Mauronak tejet. Idővel saját módszert fejlesztettünk ki, amivel mind a férjem, mind a nagymama tudta etetni Maurot.

Ez egy nagyon intenzív, kemény időszak volt. A fejés sok energiámat, a Szoptaníttal szoptatás sok időmet felemésztette, emellett pedig még a nagyobbik fiamat is el kellett látnom. Ha nem kaptam volna támogatást a férjemtől és az édesanyámtól, aki kétnaponta jött és mindenben segített, amiben csak tudott, nem tudom, hogy vészelem át ezt az időszakot.

Szoptatás az operáció előtt

Az operációig tartó időszakban újra és újra eljutottam az erőm határához. Emögött a kimerültség, az aggodalom, a félelem és Mauro hasadéka miatti bűntudatom állhatott. Ekkoriban terapeutához jártam Mauróval együtt, ami sokat segített. Ott ugyanis megszabadultam az aggodalmaktól és a félelmektől, és újra visszataláltam Mauróhoz.
Mauro közelsége a szoptatás alatt, a tudat, hogy anyatejjel táplálom őt, és hogy az operációt követően normálisan fogom tudni szoptatni, motiváltak abban, hogy tovább folytassam.

3 hónapos korában Mauro ismételten elutasította a mellemet. A Szoptanítból túl lassan folyt a tej, ezért a kisfiam türelmetlen és nyűgös lett. Így aztán két hétig a szoptatás ideje alatt ujjetetővel is spricceltem a szájába tejet. Ezzel a módszerrel ugyan elegendő tejet kapott, nekem azonban nagyon körülményes volt. Egy német édesanyától azt a tippet kaptam, hogy fúrjak egy lyukat a szoptanít palackjába, hogy gyorsabban folyjon belőle a tej. Az ötlet hatására Mauro és én sokkal jobban boldogultunk a Szoptaníttal és szoptatás ismételten könnyebben ment.
Mivel időközben nagyon sok tejem lett, már csak napi négy alkalommal fejtem, ami szintén megkönnyítette a hétköznapokat.

Az operáció: a hasadék bezárása és „igazi” szoptatás

Miután a műtét időpontján kétszer is változtattak, ami ismételten nagy megterhelést jelentett számunkra, mind érzelmileg, mind pedig szervezésileg, Maurót 7 hónaposan végre megoperálták. Mauro szájpadját és ajkát egy műtéttel zárták be. A jól sikerült műtét után hat napot töltöttünk a klinikán. A hat nap alatt egy zárólemez volt a szájában, ami rögtön az operáció után megkönnyítette az itatást (anélkül, hogy gyomorszondára lett volna szüksége). Mauro keveset akart inni, mert az infúzióból is kapott folyadékot. A mellemről először tudomást sem akart venni. A hatodik napon, a lemez eltávolítása után szoptattam meg először Szoptaníttal. Rögtön észrevettem, hogy egészen másként szívta a tejet. Igen, végre tudott igazán szívni!

Attól kezdve olyan volt nekem az egész, mint egy kis csoda. Minden nap közvetlenül a mellemből szopott, és csak keveset a Szoptanítból. Két héttel a hazaérkezésünk után leálltam a fejéssel, Mauro kizárólag szopott! Milyen egyszerű és feszültségmentes a szoptatás! Valódi élvezet!

A műtét eredményével maradéktalanul elégedettek vagyunk. Mauro gyorsan kipihente a fáradalmakat, és amikor a piros heg is egyre jobban elhalványult, alig lehetett észrevenni az egykori hasadékot. Mauro ekkoriban fedezte fel az evést, ami nagy örömöt okozott neki. 13 hónapos koráig szoptattam, amikor elválasztotta magát.

Nagyon boldog vagyok, hogy Mauro számára lehetővé tehettem a szoptatást, és örülök, hogy ezt a körülmények is lehetővé tették: a folyamatosan termelődő tejem, a problémamentes és felejthetetlen otthonszülés, a bába intenzív és szívből jövő segítsége, a szoptatási tanácsadó hozzáértő és erőt adó támogatása, gondoskodása, a férjem és édesanyám kincset érő támogatása a hétköznapokban, a sebészek csodás munkája, a gyermekorvos és terapeuta feleségének segítségnyújtása, akik újra és újra erőt adtak!

Ezúton szeretnék tiszta szívből köszönetet mondani a fentebb felsorolt összes embernek, aki mellettünk állt!

Az írás és a képek forrása: http://www.stillenbeispalte.de/erfahrungsberichte/

Fordította: Somogyi Boglárka, LLL szoptatási tanácsadó

Egyedülálló anyaként…

Mindig tudtam, hogy egyszer lesznek gyerekeim. Mindig tudtam, hogy egyszer férjhez fogok menni. Amikor pedig úgy 9 éves voltam, rájöttem, hogy megvan annak is a távoli esélye, hogy egyszer el fogok válni.

A 80-as években voltam gyerek, és bár a szüleim boldogan éltek, mióta az eszemet tudtam, körülöttünk sok családban éppen zajlott a válás. Természetesen amikor elképzeljük magunkat, amint menyasszonyként végigvonulunk a templomon, a válás gondolata ritkán keveredik a képbe.

Végzős főiskolás voltam, amikor a tavaszi szünetben férjhez mentem. 2003-ban diplomáztam, azután teherbe estem, és 2004 nyarán megszületett a lányom. A kisfiam 2 évvel és 3 hónappal később érkezett. Mint olyan sok fiatal lány, én is előbb kötöttem össze valakivel az életemet, minthogy rendesen megismertem volna saját magamat – abban bízva, hogy a szerelem kitart, miközben fogalmam sem volt, hogy ez pontosan mit is jelent. Röviden: nem illettünk össze. Kicsit bővebben: olyan sokat veszekedtünk, hogy az esküvőig is alig jutottunk el, és többször is elhagytam a férjemet, mielőtt valóban lezártuk a kapcsolatunkat.

Az egyik fő oka annak, hogy a kisgyermekes anyák a férjük mellett maradnak, az egyedülléttől való félelem. Elborzasztja őket annak a felelősségnek a súlya, ami egyedülálló szülőként a vállukra nehezedne. Ezért maradtam én is 5 évig a házasságban … amíg el nem döntöttem, hogy mivel úgyis teljesen egyedül csináltam eddig is mindent, miért is ne tehetném ezt hivatalossá.

Amikor Chava egyéves volt, vele együtt résztvettem az LLLI (La Leche League International) Washington D.C.-ben rendezett konferenciáján. Meghallgattam egy előadást és beszélgetést, melyet az LLL egyik alapítója tartott, aki egyben jogász. Arról szólt, milyen szerepet tölt be a szoptatás szétköltözés és válás esetén. Rengeteget tanultam. Most pedig szoptatási tanácsadóként évente többször hívnak sebzett, frusztrált anyák, akik a gyermekeik felügyeleti jogáért küzdenek a férjükkel szemben – képesek lennének torkuk szakadtából üvölteni és teljes erőből küzdeni a gyerekeikért, arra kérnek, tanúskodjam a bíróságon a kizárólagos szoptatás fontosságát védve… és bár kevés dolog van, ami mellett nagyobb hévvel kiállnék, mint az anya-gyerek kapcsolat és a szoptatás, ezekkel a nagyon erős anyákkal a következő tudnivalókat szoktam megosztani:

Ne vidd be a szoptatást a csatatérre! Az anyatej kiválóságát, csecsemőtáplálásbeli elsőbbségét alátámasztó tanulmányok és evidencia-alapú kutatások tömkelege ellenére a bírók és jogászok nagy része: Egyszerűen. Nem. Érti. Tartsd távol a szoptatást az aktakupacoktól – az, hogy hogyan táplálod a gyermekedet, senki másra nem tartozik, csak rád! Az, hogy hol alszik a gyermeked, senki másra nem tartozik, csak rád! Méltányos és ésszerű párbeszédre törekedj – remélhetőleg sikerül békés megegyezést kialakítani, de ha mégsem, csak mosolyogj, és a többit fedd el a világ elől – mert ha rákényszeríted a bíróságot, hogy döntést hozzon, az az elképzelhetetlen dolog is megtörténhet, hogy hivatalos határozat TILTJA MEG neked a kizárólagos szoptatást. Ha pedig veszítesz, a kisbabád is veszít.

Akkoriban, amikor a volt férjem elköltözött, a lányom éppen 4 éves múlt, a fiam pedig 18 hónapos volt – mindketten eszeveszett lelkesedéssel szoptak. Készültünk az apás napokra: apu jön hozzánk hetente négyszer, alkalmanként 3-4 órára, sosem egész éjszakára. Ekkor még mindkét gyerekem gyakran szopott, velem aludt, és mellen aludt el. Próbáltuk közvetítő segítségével elrendezni a láthatást, de a volt férjem az utolsó pillanatban mindig kihátrált, így 2 évig nem született hivatalos döntés az ügyben. Az időnkénti kisebb nézeteltérések ellenére működött a dolog. A formális döntés késlekedésével pedig mindenféle szigortól és szabálytól mentesülve folytathattam a szoptatást.

Azután a volt férjem elköltözött a New York-i régióból, vissza a szüleihez, Long Islandre. Azok számára, akiknek nem ismerős a vidék: ez legjobb esetben 3 órás autóút, nagy forgalomban pedig 5. Új korszak köszöntött be a családunk életében: nem volt több esti látogatás, helyette egész hétvégék apával, havonta kétszer, távol anyától. Ekkor már nagyobbak voltak: Chava 6 éves, Ami 3 és fél. Az apás hétvégék előtt Chava éppen felhagyott a megmaradt egyetlen éjszakai szopijával, és Ami is elvolt egész nap szopi nélkül, ha nem kínáltam.

Nem tagadom, az első néhány ilyen hétvége teljesen kikészített. Meglepő módon a gyerekek jól vették. Imádtak kényeztető nagyszüleikhez utazni, útközben pedig DVD-t néztek. Rettegtem, hogy nem kapnak megfelelő ennivalót, hogy nem tudnak majd aludni, hogy felsírnak majd és engem hívnak, én pedig nem leszek ott, hogy átöleljem őket. Már hetekkel korábban beszélgettünk a hétvégi utazásról, hogy tudják, mire számítsanak, és – ami még fontosabb – hogy tudják, utána visszajönnek hozzám. Így hát havonta kétszer ölembe vettem mindkét gyermekemet, Amit meg is szoptattam. Kikísértem őket az autóhoz, megöleltem őket és elköszöntem. És havonta kétszer ez a két gyerek aztán hazaérve kirobbant az apjuk autójából, berohant a házba, egyenesen a karomba, Ami első kérdése pedig az volt, hogy szophat-e. Én pedig mindig igennel feleltem.

Mivel a diploma után nagyon gyorsan terhes lettem, nem volt valódi munkatapasztalatom. Nem tudtam “visszatérni a munkába”, mert soha nem kezdtem el dolgozni. Anya voltam. Rendben tartottam a házat, és gondoskodtam két nagyon nagy figyelmet igénylő gyerekünkről. Mosható pelenkáztam és szoptattam, ezer edényt mosogattam el, ezer adagnyi mosott ruhát pakoltam a helyére, és kezeltem lányom óriási és egyre fokozódó dühkitöréseit, később szembesülve csak az autizmus diagnózisával. Szinte sosem jártam el sehova, nemhogy rendszeres munkám lett volna a gyerekek szükségletei mellett.

Elismerem, hogy szórakoztató dolog azon gondolkodni vagy cseverészni, hogy ki éppen mit művel. Pletykálni arról, hogy ki-kivel-mit-mikor. De az igazság az, hogy az emberek élete senki másra nem tartozik, csak rájuk, mert senki más nem értheti meg teljesen a döntéseiket befolyásoló körülményeket és indokokat. Alaposan átgondoltam, mi áll a saját fontossági sorrendem elején – nem volt nehéz. A gyerekeim. Létezésem legfőbb értelme a gyerekeim boldogsága és egészsége volt. Számolgattam, átbeszéltem mindent a családommal… ha teljes munkaidős állást találnék (ami elég valószínűtlen volt a 2008-as gazdasági helyzetben), egésznapos gyermekfelügyeletről kellene gondoskodnom, ami felemésztené a fizetésem nagy részét. Nem volt szakmám vagy munkatapasztalatom, tehát több mint valószínűnek tűnt, hogy csak olyan állásra nyílna lehetőségem, amelynél órabérben fizetnek, és nem jár hozzá biztosítás. Ennek egyszerűen nem lett volna értelme.

Így hát étkezési jegyeket és kedvezményes egészségügyi ellátást igényeltem. A nadrágszíjat alaposan meghúzva, ezeket a forrásokat a családtámogatási ellátásokkal és a szüleimtől érkező összegekkel egyesítve képes voltam egy szerény életvitelt biztosítani kis családomnak. Extra bevételt jelentett, amikor hajvágást vállaltam, vagy a saját főztömet és saját sütésű kenyeremet árusítottam. Nem jártunk étterembe, nem nyaraltunk, nem volt TV-előfizetésünk. Mert a gyerekeimnek szükségük volt arra, hogy ott legyek. Otthon. Velük. És nekem ez volt a legfontosabb.

Azért döntöttem úgy, hogy erről írok a blogomon, mert nemrég részese voltam egy beszélgetésnek, ahol többen lustának és butának minősítették a segélyekből élőket. Elmeséltem nekik a történetemet, és úgy tűnt, egyáltalán nem hatja meg őket. Valamiféle harag ébredt akkor bennem, mert csak arra tudtam gondolni, mennyi áldozatot hoztam azért, hogy a gyermekeimnek azokban az években biztonságos és gondoskodó környezetet teremtsek… és hogy már nem is élek segélyből, mert a gyerekeim elég nagyok ahhoz, hogy dolgozzak mellettük, és az így keresett pénzből neveljem őket.

A családunk számára a szoptatás megkönnyítette a válással járó jelentős változások átvészelését.

A Breast Intentions blog a szoptatásról szól … de többről is ennél. Arról is szól, hogy figyeljünk oda a gyerekeinkre, szeressük őket, hallgassunk rájuk. Hogy olyan döntéseket hozzunk, melyek gyermekeink érdekeit szolgálják, és segítenek abban, hogy képesek legyünk minden reggel a tükörben a saját szemünkbe nézni.

Minden családnak a saját döntéseit kell meghoznia: vannak főállású anyák, távmunkát végzők, részmunkaidőben dolgozók, heti 40 órát irodában töltők és egész hetes üzleti utakat vállalók is, és ők mégis mind jó anyák. A legfontosabb, hogy hűek maradjanak önmagukhoz és a gyermekeikhez. Ha kiállunk azért, amiben hiszünk, azzal üzenünk a társadalomnak és az országnak: hogy számunkra az emberek fontosabbak, mint a dolgok.

Köszönöm, hogy elolvasták, amit a legjobb szándékkal írtam!

Írta: Chana Maya Ritter-Box, dúla és LLL szoptatási tanácsadó, akinek már az édesanyja is LLL tanácsadó volt; New York állam, USA

Fordította: Patik Réka

Aluszékony baba ébresztése

Az újszülötteknek általában 8-12 szopásra van szükségük naponta ahhoz, hogy jól gyarapodjanak, megfelelően ösztönözzék édesanyjuk tejtermelését, és elkerüljék azokat a problémákat, amik egy esetleges nagyfokú sárgaságból adódhatnak. A legtöbb újszülött napközben 2-3 óránként szopik, esetleg egy hosszabb, 4-5 órás szünetet hagyva éjszaka. Bizonyos napszakokban, főleg délután és este gyakrabban szophat. Ha a pici baba hosszú órákon át alszik, szükség lehet az ébresztgetésére, hogy gyakoribb szopásra ösztönözzük. Ez különösen fontos akkor, ha a csecsemő kis súllyal vagy a vártnál korábban született, esetleg besárgult vagy beteg.

Némelyik baba elalszik a mellen anélkül, hogy elegendő ideig szopna. Fontos, hogy a kisbaba legalább 20-30 percig szopjon az első mellből úgy, hogy aktívan, ritmikusan mozogjon az állkapcsa és hallhatóan nyeljen. Ezidőn belül pihenhet, néhány perces szünetet tarthat. Amikor elégedettnek látszik vagy csökken az érdeklődése, kínálja meg a másik mellből is!Lehet, hogy a második mellből nem kér minden alkalommal.

A következő trükkök segíthetnek abban, hogy egy álmos baba hatékonyabban szopjon.
Ébresztési technikák

  • Próbálja meg akkor felébreszteni a babát, amikor felületes alvási cikulusban van – szeme csukva van, szemhéja alatt gyorsan mozognak a szemgolyói (REM = Rapid Eye Movement fázis), keze – lába mozoghat, szopó mozdulatokat tesz, arckifejezése változik.
  • Csökkentse a fényt – az éles fény arra készteti a kisbabát, hogy becsukja a szemét.
  • Beszéljen a babához, próbáljon meg szemkontaktust létesíteni vele!
  • Lazítsa meg vagy távolítsa el a takarókat!
  • Ha a szobában meleg van, vetkőztesse a babát egy szál pelenkára – 27oC felett csökken a kisbabák szopási készsége.
  • Tartsa a babát függőlegesen felemelve ülő vagy álló helyzetben!
  • Gyengéden ültesse fel a babát az ölében fejének, vállának és törzsének megemelésével – soha ne emelje meg a kisbaba lábát, amikor ül, mert ez belső szervi sérülést okozhat!

További ösztönzés

  • Dörzsölje meg a baba hátát vagy lépkedjen ujjaival a baba csigolyáin felfelé!
  • Tegye tisztába a babát!
  • Gyengéden körözzön a baba karjával illetve végezzen bicikliző mozdulatokat a lábával!
  • Próbáljon meg gyengéden „tapsi-tapsi”-t játszani a babával!
  • Fokozza a bőrkontaktust egy gyengéd masszázzsal vagy fürdővel!
  • Óvatosan masszírozza meg a baba kézfejét vagy talpát!
  • Törölgesse át a baba homlokát és arcát egy hűvös, nedves kendővel!
  • Ujjheggyel simogassa körbe a baba ajkát!

A kisbaba érdeklődésének fenntartása

  • Győződjön meg róla, hogy a melle megfelelően alá van támasztva, és nem nehezedik a baba mellkasára!
  • Fejjen ki egy kis tejet a baba ajkára!
  • Tegye át a babát a másik mellére, amikor a szopás lankadni látszik!
  • Büfiztesse meg vagy tegye tisztába a babát, mielőtt átteszi a másik mellére!
  • A klasszikus bölcsőtartás helyett, próbáljon meg inkább hónaljtartásban vagy kereszttartásban szoptatni!
  • Szoptatás közben simogassa körbe-körbe a kisbaba feje tetejét!

Elegendő tejhez jut a kisbaba, ha

  • a harmadik naptól már nem csökken a súlya
  • a negyedik naptól legalább 5-6 világos színű vizeletet ürít naponta
  • a negyedik naptól legalább 3-4 krémes székletet ürít naponta
  • életkorának és alkatának megfelelően gyarapszik, hossza, fejkörfogata nő

Azonnal forduljon orvoshoz, védőnőhöz vagy szoptatási tanácsadóhoz, ha a következőket tapasztalja!

  • a kisbaba aluszékony, nehezen táplálható
  • kevés vizelete van vagy vizelete sötét színű, erős szagú
  • a harmadik nap után is mekóniumot (fekete, ragacsos széklet) ürít
  • súlya a harmadik nap után is csökken
  • a tizedik napra még nem nyerte vissza a születési súlyát
  • állandóan sír és sehogyan sem lehet megvigasztalni

forrás: A szoptatás női művészete (2013) alapján

Babamasszázs

Az I love You mozdulatsor

A baba hasfájós tüneteit enyhítheted ezzel az egyszerű, három lépésből álló hasi masszázzsal, melynek során az angol “szeretlek” kifejezés betűit simítod a baba hasára fejjel lefelé, vagyis a baba oldaláról nézve (I Love You, azaz I Love U).

Ami történik: “a bélgázok a vastagbélen (ami a baba testének jobb oldalán kezdődik) keresztül haladnak középre, majd lefelé a bal oldalon, ahol a végbélen át távoznak. Ezen az útvonalon segítheted a gázok távozását határozott és mély masszázzsal, amelyet összezárt és kinyújtott ujjaid ritmusos mozdulataival végezz” – magyarázza Sears.

Lépésről lépésre:

  1. Vetkőztesd le kisbabádat (a pelenkát is vedd le!), és tedd a (levetkőztetett) babát a saját (szintén meztelen) lábadra úgy, hogy a baba a hátán feküdjön és egymással szembe nézzetek! Fektetheted más, biztonságos helyre is (komód, ágy), ahol amúgy is pelenkáznád.
  2. Melegíts fel egy kis masszázsolajat a kezed között.
  3. Rajzolj a jobb kezeddel a baba hasának bal oldalára többször egy “I“ betűt! – I
  4. Rajzolj egy vízszintes vonalat a bordakosár alatt balról jobbra, majd folytasd az “I” betűvel! ( A te nézőpontodból úgy néz ki, mintha a 7-es számot rajzolnád.) – L mint “LOVE”.
  5. Rajzolj egy fordított “U” betűt, újra balról jobbra! – U mint a “YOU” közkedvelt rövidítése.
  6. Ismételd meg 4-6 pontokat többször is, ha szükséges!

Kiegészítés:

  • Használj gyengéd, de határozott mozdulatokat, hasi masszázs esetén mindig a bordakosár alól indulva, egészen le az ágyékig!
  • A helyiség, ahol masszírozol, legyen legalább 23 °C-os és csendes (tv, rádió, egyéb nem természetes hangoktól mentes)!
  • Lassú mozdulatokkal masszírozz, miközben a babára koncentrálsz – tarts szemkontaktust vele!
  • A masszázsolaj lehetőleg növényi, hidegen sajtolt legyen!
  • Közvetlenül szopi után NE masszírozd a babát, ahogy fáradt, nyűgös csecsemőt SEM!
  • A masszázst naponta legalább 4x végezd, a tünetek enyhülése után már egyszer-kétszer is elég.

Viszonylag jól látszanak a mozdulatok ezen a videón, bár itt ruhás baba-pocakot masszíroz az édesapa:

Forrás

Fordította, és a cikket a Vimala McClure féle masszázsprogram alapján babamasszőrként kiegészítette: Wouters Krisztina

Házon kívül a kisbabával

A nyilvános helyen történő szoptatás gondolata sok embert kínos érzéssel tölt el. Sajnos, ahogy Katie Garnju írja „Attachment Parenting” c. könyvében: „A felmérések feltárták, hogy túl sok asszony érzi kellemetlennek a nyilvános szoptatás gondolatát, és hogy ez a kényelmetlen érzés gyakori oka a szoptatási kapcsolat megszakadásának.”

Az anyák még akkor is kellemetlenül érezhetik magukat, ha a „nyilvánosság”, amely előtt szoptatnak a családjuk tagjai a saját otthonukban. A kulcs nem a helyszín, hanem más emberek jelenléte, akár idegenekről, akár ismerősökről van szó. Néha nem vagyunk tisztában ezeknek az érzéseknek a forrásával, de ha megmagyarázzuk őket, az anyák magabiztosabbá válhatnak a döntéseikkel kapcsolatban függetlenül attól, hogy milyen döntést hoztak.

A nyilvános helyen történő szoptatás témája azért fontos, mert az éhes babák nem túl türelmesek, és mert nehéz úgy szülőnek lenni, hogy soha nem megyünk el otthonról. Amikor a korai hetek véget érnek, és az anya visszatér a házonkívüli tevékenységeihez, nehéz lehet – ha nem lehetetlen – egy valóban eldugott helyet találni, ahol megszoptathatja a babáját. A gyakorlati megfontolásokon túl sok asszony filozófiai döntést hoz a nyilvános szoptatásról, mivel úgy gondolja, hogy ez a leghatékonyabb és legtermészetesebb mód csecsemője igényeinek kielégítésére. A szoptatás nem veszít az értékéből csak azért, mert más emberek is jelen vannak – és az anyák szeretnék továbbra is a legjobbat adni a babájuknak (és maguknak).

Kulturális magatartásformák

Beletelhet egy időbe, amíg valaki lekűzdi kellemetlen érzéseit a nyilvános szoptatással kapcsolatban. A kezdeti kényelmetlenség fő oka valószínűleg az a tabu, hogy nem szoktuk más emberek előtt felfedni a mellünket. Meglehetősen irónikus dolog, hogy a legtöbb szoptató asszony melléből sokkal kevesebb látszik, miközben szoptat, mint amennyit egy átlagos farmer reklám láttat. Mégis sok ember az előbbit helytelennek, az utóbbit elfogadhatónak tartja. Úgy tűnik, aggodalmaik nem annyira a konkrét látványból, mind inkább kulturális hiedelmekből fakadnak.
Az üvegből való ivás és a mellből való szopás közti egyik különbség az, hogy a szoptató anya és gyermeke közvetlen, bensőséges kapcsolatban vannak egymással. A szoptató anya és csecsemője fizikailag és érzelmileg reagálnak egymásra. Egy olyan anya, aki üvegből etetei a gyermekét – akár a saját tejével, akár tápszerrel – fizikailag nagyobb távolságra van a babától. Néhány ember fejében a szoptató anya és csecsemője közti intim fizikai és érzelmi kapcsolat a szexualitás képzetével kötődik össze. Így amikor azt látják, hogy egy asszony arra használja a mellét, amire az leginkább való, akkor tudatosan vagy tudattalanul összekeverhetik ezt valamiféle szexuális aktussal, amiről úgy gondolják, hogy nem való a nyilvánosság elé.

A szoptatás irányában megnyilvánuló, jelenlegi kulturális magatartásformák a várandóssághoz való múltbeli hozzáállásra emlékeztetnek. Volt olyan idő, amikor nem volt illő nyilvánosan beszélni a másállapotról, és azok az asszonyok, akik éppen a „családalapítás útján haladtak” nem mutatkozhattak nyilvánosan. Azonnal abba kellett hagyniuk a munkát is. Bár az idők folyamán ez megváltozott, a média és a magánbeszélgetések is inkább a várandósság külső szempontjaira koncentrálnak, mint az érzelmi oldalára – hogyan előzzük meg a terhességi csíkokat, kismama ruházat, ami elrejti a növekvő pocakot, fájdalommentes szülés és cikk cikk hátán arról, hogyan szabaduljunk meg a zsírfeleslegtől.

A szoptató anya és csecsemője életében folytatódik az a fizikai kötődés, ami a várandósság alatt kezdődött. A vezető publikációk gyakran elkendőzik azt az egyedülálló kapcsolatot, ami az édesanya és csecsemője között a szoptatás alkalmával létrejön. Az egészségügyi témákban írók sietnek biztosítani az anyákat arról, hogy tökéletesen csodálatos lesz a kapcsolatuk gyermekükkel, ha üvegből etetik őt. Hol esik szó arról a bensőségességről, amit az életadás, azután pedig ennek az életnek a táplálása magában hordoz? Egy nagyon népszerű gyermekgondozási könyv abban a részben, ahol a „szoptassunk vagy ne szoptassunk” eldöntéséhez kapcsolódó információkat sorolja fel, azt írja, hogy az anya vegye figyelembe azt is, hogy amennyiben szoptat, nem fog beleférni a várandósság előtt viselt ruháiba, mert nagyobb lesz a melle. Bármilyen más összefüggésben a legtöbb nő pozitívumként, nem pedig negatívumként fogná fel annak a lehetőségét, hogy nagyobb melle legyen. De abban a pillanatban, ahogy a biológiai funkciójával kötik össze, a mell nem egyéb, mint nyűg, a szoptatás pedig nem több, mint egyike a babagondozási kellékeknek, amikkel kapcsolatban a várandósság alatt megfontoljuk, hogy beszerezzük-e vagy sem.

A szopós csecsemők képei is a kulturális tabukat tükrözik. Az édesanyjuk karjában éppen szopizó újszülötteket legtöbbször lágy megvilágítású, nosztalgikus légkört árasztó képeken ábrázolják. Az 1999-es Nemzetközi La Leche Liga Konferencián Dr. Jack Newman áttekintette a szoptatás ábrázolását a médiában. Rámutatott arra, hogy a szoptatást ábrázoló plakátok ritkán helyezik az asszonyokat nyilvános helyszínekre. Gyakran sötét színárnyalatú ruhákba vagy hálóingbe öltözötten mutatják az anyákat, akik csak ritkán néznek rá a babára.
A cumisüvegből etetett babákat ábrázoló képeken ezzel szemben aktív, jól öltözött nők mosolyognak ránk, akik nyilvános helyen vagy éppen a munkahelyükön vannak. A kimondatlan üzenet ismét csak az, hogy a szoptató anyák maradjanak a gyerekszobában, és ha egyszer majd visszatérnek a „való életbe”, a szoptatás megmarad mint magánéletük egy része, amit nem kell kivinni a nyilvánosság elé.

„Etesd meg üvegből!”

Amikor a nyilvános szoptatással kapcsolatos vita eléri a televíziós vagy rádiós talk-show-kat, gyakran ajánlják az édesanyáknak, hogy adják a lefejt tejet cumisüvegből. Csakhogy ez a megoldás olyan problémákat vet fel mind az anya, mind a baba szempontjából, ami elkerüli az urca emberének a figyelmét. Először is a tej fejése, tárolása és szállítása külön időt és erőfeszítést igényel – egy olyan időszakban, amikor az idő egyébként is különlegesen értékes lehet. A csecsemő kevesebb előnyét élvezi a szoptatásnak akkor, ha nem frissen kapja az anyatejet, közvetlenül a forrásból. Fennáll a cumizavar kialakulásának a veszélye is, amikor a babának meg kell küzdenie azzal, hogy hol cumisüvegből, hol az anyamellből kapja a táplálékot. Az anya kockázata is megnő, hogy eldugul egy tejcsatorna vagy kialakul egy mellgyulladás a szoptatás eltolódása miatt, különösen az első hónapokban. Egy olyan anya, aki kénytelen kihagyni a szoptatásokat, valószínűleg nagyon kényelmetlenül fogja érezni magát túltelődött mellei miatt. Ha nincs lehetősége a fejésre, akkor a tejmennyiség valószínűleg csökkenni fog. Úgyhogy másnap még mindig tapasztalni fogja a következményeket, amikor a kisbabája gyakrabban kéredzkedik mellre, hogy a tejmennyiséget ismét megnövelje. Az édesanya elveszíti azt a kényelmet is, hogy gyorsan és könnyen megnyugtassa a babáját, amikor úton vannak. Az is lehet, hogy elfogy a magával vitt lefejt tej, mielőtt még az elintézendőit befejezhette volna.

Végül is ezek a nehézségek mind áthidalhatók, ennek ellenére sok anya könnyebbnek, egészségesebbnek, gazdaságosabbnak, környezetkímélőbbnek és megnyugtatóbbnak találja, hogy a szoptatást illessze bele a minden napi tevékenységébe, ahelyett, hogy az alkalmankénti cumisüvegezést illesztené a szoptatásba.

Más megoldások

Egy másik gyakran ajánlott megoldás a baba házon kívüli megszoptatására, hogy vigye ki őt az édesanya a mosdóba, és etesse meg ott. Egy felnőttnek viszont senki sem ajánlaná, hogy a nyilvános WC-ben költse el az ebédjét. Amikor az édesanyának idősebb gyermeke is van, húsz percet vagy még többet eltölteni egy nyilvános WC-ben egy unatkozó kétévessel, miközben a pici szopik, nem tűnik megvalósítható ötletnek. Kisebb üzletekben a mosdó nem biztos, hogy a nagyközönség számára is használható. Egy étteremben legalább az anya és az idősebb gyermek nyugodtan ehet. A babák pedig mindig éhesek lesznek, ha körülöttük mindenki más eszik.

Néhány üzletközpontban és nagyob áruházban már elkezdtek kialakítani olyan elkülönített helyet, amely lehetővé teszi az elvonulást a szoptató anyák számára. Előfordul, hogy van egy kis szoba egy székkel vagy kanapéval, ami kényelmesebbé teheti a szoptató anyák és babák életét, különösen, ha nagyobb testvérek is vannak. Ha ilyen szoba nem áll rendelkezésre, keressünk egy próbafülkét a nőiruha osztályon vagy nézzük meg, van-e egy hintaszék a gyermek- vagy a bútor részlegen. Sok csecsemőruházati áruház szívesen látja a szoptató anyákat, és kényelmes helyet biztosít számukra a szoptatáshoz. Vagy kérdezze meg egy LLL csoportban, hol vannak a környéken olyan helyek, ahol kényelmesen meg lehet szoptatni a babát. Bármilyen hely megfelelő lehet, ahol le lehet ülni akár a padlóra is, és nincs az út közepén. Forduljon el, amíg mellrehelyezi a babát. Amikor azután a baba folyamatosan szopik, a legtöbb ember egy pillantásra sem fogja méltatni.

Takarók használata

Jó megoldás egy kis takaróval letakarni a babát, amíg szopik, ha önt zavarja, hogy nyilvános helyen kell levetkőznie. Esetenként a takaró olyan, mint egy zászló „éppen szoptatok” felirattal. Ráadásul némely baba nem szereti, ha szopás közben befedik az arcát. Ennek ellenére a takaró jó segítség lehet a mellrehelyezésnél. Ha azután a baba már szopizik, igazán nem sok látnivaló akad, hacsak nem megy valaki egészen közel, kukucskálni.
Enyhe időben a kocsi nyugodt, ismerős hely mind önnek, mind a babának egy kis megnyugtató szopizásra. Ha megszoptatja a babát, mielőtt betér egy áruházba, feltölti a baba tankját érzelmileg és táplálékkal is, és lehet, hogy a baba el is alszik, különösen, ha hordozókendőben viszi magával. Általában könnyebb kényelmes helyet találnia szoptatáshoz, ha előre tervez, és figyelembe veszi a baba éhségjeleit, így nem lesz a baba túl éhes, mire hozzákezdhet az evéshez.

Sok anya inkább keres egy olyan helyet, ahol eléggé elvonulhat, minthogy egy tökéletesen eldugott zug után kutasson. Kezdetben talán lesznek kétségei, de amikor szembesül csecsemője nyilvánvaló szükségleteivel, valószínűleg át fognak rendeződni a prioritások.

Más emberek reakciói

Irónikus módon azok az asszonyok, akik úgy döntenek, hogy nyilvános helyen is megszoptatják a babájukat – különösen, ha ez egy társasági összejevetelen történik – hamarosan egy „miért nem sikerült nekem a szoptatás” témájú beszélgetés közepén találják magukat. Ez mindenkinek nagyon kellemetlen lehet. A szoptató anya úgy érezheti, hogy az ő szoptatása fájdalmat okoz a többi jelenlévő nőnek. Ezeknek a nőknek szükségük van arra, hogy valakivel megbeszéljék a tapasztalataikat, és a beszélgetés sokszor arról szól, mennyire sajnálják, hogy nem tudtak szoptatni. Ez a kibeszélési kényszer rámutat egy a háttérben meghúzódó igazságra: a szoptatás sikertelensége, legyen bár az oka társadalmi nyomás, információ hiány vagy a támogatás hiánya, gyötrő bánatot és kudarcérzést hagy az anyában maga után. Az édesanya, aki a mellén táplálja a gyermekét, lehet, hogy meglepődik és felkészületlennek érzi magát a többiekből előtörő mély érzelmeknek a kezelésére. A legtöbb, amit tehetünk egy ilyen helyzetben, hogy együttérzően meghallgatjuk a történetet, és gyengéden másra tereljük a szót.

Nemrég valaki megkérdezte, mit tegyen akkor, amikor a főiskolán az évfolyamtársai jelenlétében kell megszoptatnia a babáját. Ugyan minden nő élethelyzete más és más, ez a szituáció felveti annak a kérdését, hogy hogyan érzi magát egy anya, amikor a személyes élete és a hivatalos élete szemmel láthatóan keveredik. Ilyen helyzetben felmerülhet érvként, hogy a csecsemőjét üvegből tápláló édesanya nem kerül szembe azzal a dilemmával, hogy megetesse-e a babát a kollégái előtt vagy sem. Ugyanakkor nagyon is szembekerülhet egy másik problémával: ahelyett, hogy azt kérdezik tőle „Miért szoptat nyilvánosan?”, ha üvegből etet, azt kérdezhetik: „Miért nem hagyja azt a gyereket otthon?” Mindkét esetben nyilvánvaló, hogy a kérdés nem a táplálás módja, hanem az, hogy mi a társadalmi elvárás a csecsemőkkel és szüleikkel szemben. Azokat az anyákat, akik igyekeznek minél szorosabb kapcsolatban lenni kisbabájukkal vagy kisgyermekükkel, gyakran figyelmeztetik, hogy gyermekük soha nem tanulja meg a függetlenséget. Az anya és gyermeke közötti egészséges kötődést bizonyos körökben túl bensőségesnek látják.

Családi kapcsolatok

Egy anya érzéseit a szoptatással kapcsolatban befolyásolja, az adott helyzet és hogy a körülötte lévő emberekkel milyen kapcsolatban van: a testvéreivel van együtt vagy a nagyszüleivel; a barátnőjével vagy nagyobb baráti társaságban; idegenekkel vagy üzleti partnerekkel; a saját otthonában vagy az anyósa házában. A baba nagyszüleinek a véleménye különösen nagy jelentőséggel bírhat. „Amikor egy nő anya lesz egy olyan társadalomban, ahol a szoptatás a norma, akkor társadalmi támogatást és elfogadást tapasztal, bőségesen van előtte példa és szavahihető tanácsadó a saját családjában is. A ma gyermeket nevelő nők anyja és nagynénjei azonban lehet, hogy csak igen kevés ismerettel rendelkeznek a szoptatásról. Összetett kulturális és gazdasági tényezők következtében a hatvanas években volt a legalacsonyabb a szoptatási arány az Egyesült Államokban.” (Good Mojab 1999) A korábbi alacsony szoptatási arány egyik mellékhatása, hogy sok nő férje maga sem szopott csecsemőkorában, és esetleg neki is megvannak a saját nézetei a mellről és a szoptatásról. Mindent egybevetve, nagyon nehéz lehet kitartani a szoptatás mellett akkor, amikor egy nagyon fontos családtag úgy gondolkodik, hogy az, amit csinálsz legjobb esetben is szokatlan, legrosszabb esetben pedig visszataszító, még akkor is, ha a szíved mélyén tudod, hogy ez a legjobb neked és a babádnak.

Egy nő különbözőképpen reagál mások ellenvetéseire attól függően, hogy milyen kapcsolatban van az adott személyekkel, hogy milyen a személyisége és hogy milyen mértékű támogatást kap a barátaitól, a családjától vagy a LLL csoporttól, ahová jár. Néhány asszony úgy érzi, könnyebb szembeszállnia egy idegennel, aki kifogásolja a nyilvános helyen történő szoptatását, mint olyan valakivel, akivel a későbbiekben is találkoznia kell – pl. egy baráttal vagy egy családtaggal. Az az anya, aki támogatást élvez, magabiztosabb lesz függetlenül attól, hol és hogyan táplálja a babáját.

Döntések

Mit tegyen hát egy anya? Ahogy gyakran említjük a La Leche Liga csoportokban: „tedd azt, ami neked megfelelő, a többivel pedig ne foglalkozz.” Az anyáknak, különösen a pici babák édesanyjának (függetlenül attól, hogy az első vagy az ötödik gyermekről van szó) támogatásra és információkra van szükségük ahhoz, hogy olyan döntéseket tudjanak hozni gyermekük gondozásával kapcsolatban, ami javára van mind az anyának, mind a babának, mind a családnak és bizonyos fokig a társadalomnak is.

Találja meg a saját komfort – zónáját a gyermeke gondozásával kapcsolatban! Akár úgy dönt, hogy megszoptatja a babát akárhol, függetlenül attól, hogy ki van jelen, akár elkerüli az etetést más személyek jelenlétében, tegye ezt magabiztosan, és ne mentegetőzzön! Ugyanakkor legyen nyitott a komfort-zónája kitágítására. Az anyává válás motiválhat egy nőt olyan dolgok megtételére, amikről korábban nem is álmodott volna.

Írta: Anne Robb Pugliese
Fordította: Juhász Judit

Megjelent a NEW BEGINNINGS 2000. évi 6. számában

A kisbaba valódi szükségletei

Amikor várva várt kisba­bánk először jelentkezik, természetesen első gon­dolataink egyike, hogy szeretnénk neki mindent megadni, amit csak lehet. De vajon tudjuk-e, hogy mi az a minden, amire a kisbabának szüksége van?

Ha körülnézünk az üzle­tek kínálatában, elolvas­suk a mamáknak szóló hirdetéseket, megnézzük a reklámokat, akkor köny­nyen azt a képet kaphat­juk, hogy a babának mi­nél drágább, és igazán mindenttudó szerkezetek­re, rengeteg, pénzért kapható felszerelésre van szüksége.

Csodálatosan dekorált, színben harmonizáló gye­rekszobára, baldachinos ágyra. Fölötte az elma­radhatatlan, forgó-zenélő szerkentyű, amiből már létezik távirányítós kivite­lű is, hogy addig se kell­jen odamenni a baba ágyához, amíg azt felhúz­zuk. Szuper, többfunkci­ós, több fokozatban dönt­hető, a legújabb divatszí­nekben készülő baba­kocsira. Formatervezett kiskádra, amiben már tar­tani sem kell a babát: he­lyettünk körülöleli a mű­anyag. Bébiőrre, ami he­lyettünk figyel, amikor kis­babánk a család életétől távol alszik a szobájában.

Csupa olyasmi, ami való­jában a pénzről szól, olyasmi, amit a gyártónak megéri megvetetni a szü­lőkkel. Az erőszakos mar­keting könnyen elhiteti velünk, hogy nem is va­gyunk jó szülők, ha nem szerezzük be mindezt, és mindezekből a legjobbat a gyerekünknek – nagyon mély érzéseinkre próbál­nak hatni ezzel az üze­nettel! Hiszen ki ne sze­retne a lehető legjobb anyukája-apukája lenni a gyermekének? Ezért akár erőnkön felül is költünk a babafelszerelésre, mert félünk attól, hogy netán azon múlna a gyerekünk boldogsága, hogy nem kapott meg valamit.

De valóban ezektől lesz boldog? Valóban ezekre lenne szüksége? Vagy egészen más dolgokra, amikre nem készít fel minket senki? Mert ezek a más dolgok nem kerülnek pénzbe, csupán időbe és energiába, így egyetlen cégnek sem érdeke, hogy reklám­kampányt indítson mellettük.

Vajon mik a kisbaba valódi szükségletei?

Az biztos, hogy nagyon nagy szüksége van testkontaktusra. A testkontaktus iránti igény a táplálkozási szükséglettel egyenlő erős­ségű! Semmilyen remekbe szabott baba­kocsi, kiságy, zenélő szerkezet, szobahinta nem tudja pótolni apa vagy anya ölelését és ringatását, és nem is szabadna ennek kiváltására használni az előbbieket. A test­kontaktus, az ölelés egy olyan összetett helyzet, amiben a baba érzékeli a szülő lélegzését, szívdobogását, illatát, mozdulata­it, amelyből biztonságban meg tudja figyelni az őt körülvevő világot. És ezáltal tud fejlődni.

Szüksége van válaszkész gondozásra, arra, hogy a szülő az igényeire a lehető leggyorsabban és legmegfelelőbben reagál­jon. A kisbaba nem képes még a késleltetés­re, hiába is várnánk el tőle, így fontos, hogy a szükségletei hamar kielégüljenek. Ennek a biztonságos érzésnek a hátterén alakítja ki a kötődést, tanulja meg a késleltetést, és lesz képes majd később is megosztani problémáit és örömeit. Nem szabad bedőlni a riogatás­nak, hogy a mindig felvett kisbaba idővel a család zsarnokává válik, aki ugráltatni fogja a szüleit. Az újszülött nem azzal a szándékkal érkezik közénk, hogy uralkodjon rajtunk, ug­ráltasson minket, vagy kellemetlenséget okozzon, csupán az igényeit közli. De mivel ezek nagyon mélyről fakadó szükségletek, épp ha nem elégülnek ki, akkor fognak kerülőutakat keresni maguknak.

Az érzelmi biztonságban felnövő gyerek képes mások érzelmeit és szükségleteit is felismerni és tiszteletben tartani, amikor elég éretté válik erre, ellentétben a bizonytalan emberrel, aki mindig arra fog törekedni, hogy elsősorban a saját igényei elégüljenek ki a lehető legnagyobb mértékben.

Szüksége van az igény szerinti szoptatás­ra, arra, hogy a szoptatás ne csak az etetés módját jelentse, hanem egyben vigasza, álomba ringatója, nyugtatója, fájdalom­csillapítója is legyen a babának. A természet mindent megtett azért, hogy a szoptatás így működhessen, az anyatej tartalmazza az ehhez szükséges anyagokat – nekünk csak élnünk kell velük oly módon, hogy mindig mellre tesszük a kisbabát, amikor ő azt igényli.

Szüksége van rá, hogy velünk lehessen, hogy ott tartózkodhasson, ahol a család élete zajlik, hogy ne legyen kizárva, kirekesztve a társas érintkezésből, a zajokból, beszélge­tésekből, tevékenységekből. Hogy megfigyel­hesse a családot működés, élet közben, hogy emberi zajokkal legyen körülvéve. Hogy része legyen a mindennapjainknak – nappal és éjjel is.

És szüksége van arra, hogy szeretve érezze magát, hogy azt élhesse meg, hogy az ő jöttének örültek a szülei. És ezt az érzést mind a fentiekből tudja leszűrni.

Mennyivel könnyebb megvásárolni a legmo­dernebb szerkezeteket, és elégedetten hát­radőlni, hogy mindent megtettünk a gyerme­künkért, mint rászánni a figyelmünket, időn­ket, energiánkat, nappalunkat és éjszakán­kat, hogy gondozzuk, szeressük, megértsük a kisbabánkat!

Persze jó, ha valaki megengedheti magának a kényelmi berendezéseket, de ezek sosem helyettesíthetik a kisbaba valódi igényeire való odafigyelést!

Ahogy írtam, a kisbaba tényleges szükség­leteire általában nem hívja föl senki sem a leendő szülők figyelmét. De talán segíthet a felkészülésben, ha még várandósan ellá­togatunk egy La Leche Liga csoportba, ahol a kötődő nevelést a gyakorlatban meg­élő édesanyák tapasztalatait hallgathatjuk meg arról, hogy milyen is az élet a kis­babával, minek is vehetjük igazán hasznát a mindennapokban.

Schneiderné Diószegi Eszter
LLL szoptatási tanácsadó